Fej.

 1    3|  szülei ház~- Íme, a leányom, Ágnes - szólt Simon, és sugárzó
 2    3| leányom.~- Apám! - sikoltotta Ágnes, és meg akarta ragadni Simon
 3    4|                       A vörös Ágnes~Késő ősszel volt, hirtelen
 4    4|        Eszembe jutott a vörös Ágnes, és meghagytam a kocsisnak,
 5    4|    Kurucz-majorba.~Ez a vörös Ágnes nevezetes nő volt. Itt született
 6    4|  érezte, nem volna jó a vörös Ágnes körmei közé kerülni.~Öt
 7    4|      meséljen - szólt a vörös Ágnes, mikor a kapros tésztához
 8    4|     bort.~- Hát? Mit mondjak, Ágnes? Persze; bennem is lakik
 9    4|      volna ostobaság? - szólt Ágnes, és fehér könyökével az
10    4|        mit gondoltam? - szólt Ágnes, nem törődve a fiúval. -
11    4|       szól hozzá?~- Hogy mit, Ágnes? - szóltam, és úgy éreztem,
12    4|        Miklós - szólt a vörös Ágnes -, magának meg kell ígérnie,
13    4|   Csak annyit kell mondania: „Ágnes! Itt az ideje, hogy a betegekre
14    4|    fog vacsorázni - folytatta Ágnes -, és vacsora után kirakom
15    4|  kihűlt.~- Jó reggelt - szólt Ágnes -, és tapsolt az inasnak,
16    4|       kiáltott utánam a vörös Ágnes, amikor kocsim nekivágott
17    4|   lány volt mindig ez a vörös Ágnes - dörmögtem magamban, és
18    4|  kályhája mellett, és a vörös Ágnes megfontolva diktálja a nagy
19    4|      Vagy talán éppen a vörös Ágnes? Ki tudja, élnek-e még?