Fej.

 1    2|    pörlekedett, ezúttal azért, hogy mért gyújt olyan korán lámpát
 2    2|           lehet a városban tartani, mért ne álljon fönt ugyanaz az
 3    3|            a városban. Nos, Fábián, mért olyan kedvetlen? Nem jól
 4    3|             a táncosnő.~- Igenis!~- Mért haragszik az asszonyokra?
 5    4|         szólt, és olyan tekintettel mért végig, mintha én lennék
 6    4|           tudom én is önt szeretni? Mért okozok önnek szenvedést?
 7    4|             vigasztalódni. Tudja-e, mért vagyok itt? Egy híres tanárhoz
 8    4|         magyar embernek látszik, és mért ne érteném önt meg? Vagy
 9    4|              és azon gondol­kodtam, mért csavarogjuk be a nagyvilágot,
10    4|       hányszor nyilallt a szívembe, mért is nem tudom Önt szeretni,
11    4|             nem tudom Önt szeretni, mért okoztam önnek, akaratom
12    4|       akaratom ellenére, fájdalmat, mért kellett találkoznunk a Mirroron?
13    4|             Nem furcsa? Nos; de hát mért hagyta önt el? Gazdag ön?~-
14    4|           rossz ember. De hát akkor mért hagyta önt el Aglája? Talán
15    4|            és elcsodálkoztam rajta, mért nem jutott ez már régen
16    4| gondolatomat, igen, most tudta meg, mért hívtam föl a fővárosba,
17    4|            a túlvilági életüket is! Mért nem tudunk úgy szeretni,
18    4|           Milyen rideg ez a kórház, mért nem ápolnak itt apácák?