Fej.

  1    1|            Rákóczi fejedelem mondta róluk azt, amit Virgiliusban Palemon
  2    1|                pincetokra esett, az ember azt hihette volna, egy kis kúria
  3    1|             sasorrú parasztot?~Az emberek azt mondták: ebbe van valami,
  4    1|           primadonna következik. A költők azt mondják: a nagy események
  5    1|                   törődik senki, mindenki azt lesi, hogyan kelnek vitéz
  6    1|                 monoklis jogász böngészte azt a bizonyos százhúsz kérdést,
  7    1|             idegen ló a közelébe kerül, s azt úgy szügybe rúghatja, hogy
  8    1|              egyszer nekiindul. Ami pedig azt illeti, hangbeli támogatói
  9    1|                  a Kormos. Ami tőle telt, azt a lenhajú Ancsa megcselekedte:
 10    1|                széjjelpattant, s amelyről azt hitték, hogy az egész világ
 11    1|                Úgy vigyázz, hogy mindenki azt mondja: amiért a Kormos
 12    1|              voltak, hiszen gőgjükben már azt hitték, hogy az agaraik
 13    1|                kék és piros mellényére.~- Azt hiszem, hogy már összeszedték
 14    1|                  lett volna érette. Álmos azt proponálta, hogy Bog­dány
 15    1|                   a praxis embere, inkább azt proponálta, hogy csak verjék
 16    1|               ajánlott zsebkendővégről, s azt javasolta, hogy a család
 17    1|                   vádlottakat... Én tehát azt javaslom deres fejemmel,
 18    1|              Csalódik - így szólott -, ha azt hiszi, hogy atyám és fivérem
 19    1|                  ha nem hallja meg senki, azt is elárulom, hogy gyűlölöm
 20    1|                érzem, ön ki merte fejezni azt, ami már rég a lelkemen
 21    1|          köszönetemet, amiért megbüntette azt az elbizakodott ebet - fejezte
 22    1|             kacagva csap le a vállára, és azt mondja: „No, ez nagy eset
 23    1|                   arckifejezésével, amely azt jelenti, hogy a gazdájuk
 24    1|                 meg, mint amikor az utcán azt látjuk, hogy egy nagyobb
 25    1|              kártyaszobában pedig dühösen azt mondjuk: „tartom!”, s megpróbáljuk
 26    1|          kártyázhatnak, másrészt titokban azt remélték, hogy amit Kálmánkán
 27    1|                amit Kálmánkán veszítenek, azt visszanyerik a kártyában
 28    1|           legyintett kezével.~- Mit érted azt te? - vetette oda mérgesen.~-
 29    1|                  a zsebükben, felállni és azt mondani: „Köszönöm, ma nem
 30    1|                 egy éjjelen elvegyék tőle azt, amit fáradságos évek hosszú
 31    1|            étvágyam; tehát... üljetek le, azt mondom, ha jót akartok!~
 32    1|                 pohár bort.~- Amit tudok, azt tudom - így szólott -, de
 33    1|         négyszemközt elintézni a dolgot s azt mondani:~- Te, Kázmér, inzsellér
 34    1|                hátba a pater familiast.~- Azt hiszed - mondotta -, hogy
 35    1|              Igazad van - így szólott, és azt érezte, hogy melege van
 36    1|           kaphatna.~A szépasszony ösmerte azt a közmondást, hogy az ember
 37    1|                  az özvegyet, s jól tudta azt is, mi lesz egy fiatalemberből,
 38    1|                   a Tisza távoli habjaiba azt a tervet, hogy Balázst megmenti.~
 39    1|                nem szól semmit, hiszen ha azt találná mondani, hogy de
 40    1|                  tért ki a válasz elől:~- Azt hallottam, hogy maga csak
 41    1|               pénzesládája kulcsára. Csak azt akartam kifürkészni, hogy
 42    1|                 megkockáztatott ennyit:~- Azt mondják rólad, húgom, hogy
 43    1|                biztos anyaföldön, ő tehát azt gondolta, neki úgysem történhetik
 44    1|                  keverés alatt a sipisták azt értik, amikor az ütőkártyák
 45    1|    szerencsétlennel, és így tovább, ahogy azt a könnyűvérű fiatalemberek
 46    1|               kell venni, hogy az emberek azt ne mondhassák: „Igen, butont
 47    1|          megfizetni, és így tovább, ahogy azt a dolgok természete magával
 48    1|               Izidor tétován nézett rá.~- Azt tesz veletek, amit akar... -
 49    1|                 megtörölte arcát, és mint azt róla utólag kitalálták,
 50    1|          márványarc nem mozdult, az ember azt hihette volna, hogy egy
 51    1|           kormányozható léghajóig. Izidor azt vélte, hogy egyszer majd
 52    1|                  De hogy mi Izidor titka, azt ő sem tudta kifürkészni,
 53    1|                   iroda tulajdonosával, s azt a furcsa megbízást adta
 54    1|                  könnyű volt. Ha Vágóhidy azt sürgönyözte Balsainak:~F.
 55    1|                    De ha ezt látta, látta azt is, milyen égő tekintettel
 56    1|               Később azonban rájött, hogy azt az időt s azt az elmebeli
 57    1|                rájött, hogy azt az időt s azt az elmebeli erőt, amelyet
 58    1|               tetszik csekély­ségemnek, s azt nyíltan meg is mondom a
 59    1|                  mondom a szemébe... Vagy azt hiszi, más nem akarja a
 60    1|            asszony gúnyosan mosolygott.~- Azt csak hagyjuk, Izidorkám...
 61    1|                     Egy férjes asszony... Azt nem szabad hírbe hozni.~-
 62    1|                 rúgott a hámból, de azért azt az őrültséget, amit Kázmér
 63    1|                  türelemről prédikált, és azt mondotta: a gyümölcsnek
 64    1|                   helyes kiinduló­pontot. Azt tudta, hogy Marianne-ból
 65    1|                 pihent, Marianne legalább azt mondotta, hogy megfájdul
 66    1|                    Tudja mit, felejtse el azt, amit most látott vagy látni
 67    1|                  s ami vagyon még maradt, azt a fiúk a forgószél gyorsaságával
 68    1|                vízen, hogy visszaszerezze azt, amit az ősei elpocsékoltak?
 69    1|                   az egész Felvidéken. Ha azt mondaná egy galambnak: „
 70    1|                   ami földeken átsuhansz, azt mind megveszem”, hát megtehetné,
 71    1|       cselekedhetné meg. S ha Marianne ma azt mondaná, e ragyogó tavaszi
 72    1|             csilingelhetne a szán! Ha meg azt akarná a szépasszony, hogy
 73    1|               mámora a fejébe szállott, s azt súgta neki:~- Tiéd az egész
 74    1|           Marianne, s nem vagyok oly dőre azt hinni, hogy ön az ilyen
 75    1|           kerestem, elsősorban, bevallom, azt, hogy gazdag legyek. Pénz
 76    1|                 van pénze, de hogy ennyi, azt nem sejtette volna. Balsai
 77    1|                   igénybe vegyék, de ha ő azt mondotta, „én vagyok a Felvidék
 78    1|                feleségül, hozzám jönne-e, azt akartam mondani!... - szólott
 79    1|                   amikor gazdag ember, és azt a látszatot ébreszti fel
 80    1|                   találna a nagyságos úr, azt mondod neki, hogy nem vagyok
 81    1|                   amikor egyszer Marianne azt mondotta neki, hogy délután
 82    1|               bajuszát, kihúzta magát, és azt gondolta:~Ügyes gyerek vagy
 83    1|                 féltve őrzött titkát, ami azt jelenti, hogy örökre el
 84    1|                   A kisleány dobogó szíve azt parancsolta: „Lemondani!”,
 85    1|                egyszerű, gyönge női lelke azt érezte, hogy e rideg követelés
 86    1|                  hogy elrabolja valakitől azt, ami annak a legszentebb,
 87    1|                  mint a megsebzett Hektor azt, hogy: „Ó, ez az Achilles!”
 88    1|                  lehunytam a szememet, és azt gondoltam: „Nem igaz.” Mikor
 89    1|                  szobám szentképe elé, és azt kértem a Mária-képtől, hogy
 90    1|              megyét, s ahol agarat látok, azt irgalmatlanul ledurrantom,
 91    1|           mondotta a virághoz beszélve. - Azt, hogy amit elbeszéltem,
 92    1|               amikor az egyszeri plébános azt prédikálta a szószékről:~-
 93    1|                  család leszünk-e egykor, azt a jövendőt intéző sors belátására
 94    1|               folytatta, ahol elhagyta.~- Azt a szégyent, amelyet Ágotán
 95    1|            bátyánk szavaihoz, és elítélem azt a nézetet, amelyet Kálmán
 96    1|                    aki itt szégyent vall, azt holta napjáig arról emlegetik.
 97    1|              mondva, udvarolt neki, amint azt magatok is talán észrevettétek.~
 98    1|              magában Kázmér.~- A fiatalúr azt hitte, hogy veni, vidi,
 99    1|             ölteni lelki szeme előtt.~- Ő azt hitte, hogy már minden terve
100    1|            folytatta a közgazda -, s hogy azt mondhatja nekünk: „Azt teszek
101    1|               hogy azt mondhatja nekünk: „Azt teszek veletek, amit akarok!”,
102    1|                   valaki eléje állott, és azt mondta neki: „Eb ura fakó!”,
103    1|               beszéd, ez a gratulálok szó azt jelentette volna:~- Őrült
104    1|                gördítsenek eléje, ő képes azt eltávolítani az útból.~Délután
105    1|                  a legszebb napja, amikor azt mondhatnák Bogdány Balázsnak:~-
106    1|          teljesedett be. Megkísérelte már azt is, hogy az egyik cselédet
107    1|                házba, és feljön ide hozzá azt mondani neki:~- Az egymáséi
108    1|                 fejével. Szülei bizonyára azt akarják, hogy ne találkozzék
109    1|                 Balsai családban, s tudod azt is... eh, beszéljünk csak
110    1|                 verekednénk egyet... csak azt, hogy egyszer úgy istenigazában
111    1|                   megemlegetné, úgy, hogy azt a szégyent száz év múlva
112    1|               érdeklődik utánad, s amikor azt mondottam neki, hogy fölmentél
113    1|                 térjünk a tárgyra... Nos, azt kérem tőled - szólott, hangját
114    1|                     ne utasítsd el, ahogy azt mint jó Balsai ivadék bizonyára
115    1|                 dölyfös fiatalúr, aki már azt hiszi, hogy övé az egész
116    1|                   teremben.~- Hallgatásod azt jelenti, hogy habozol -
117    1|                   mégse jött hát hiába!~- Azt hittem - szólott, és egyszerre
118    1|             megoldásra volt elkészülve.~- Azt hittem, hogy maga is érezte,
119    1|               tehát úgy képzeli a dolgot, azt akarja, hogy ön legyen körülöttem,
120    1|                meg... Mondjam talán önnek azt: „Ez a válasz Ágotáért!”
121    1|               mint a fiatal katonák, akik azt érzik, hogy meg kell nyerniük
122    1|                      Ugyebár, udvarolt?~- Azt hiszem, igen - felelte Klárika.~-
123    1|                   észre a napok tűnését s azt a tényt, hogy tulajdonképpen
124    1|             valami kifogást, hol ezt, hol azt, s elodázta a választ. Most
125    1|                  egyszer beszéltem, akkor azt mondotta: „Ugyan nem látta,
126    1|           hozzátette: - Ő legalább váltig azt mondja.~A családfő bosszúsan
127    1|                  neki... legalább a szeme azt mutatja... Mi az ördögre
128    1|                   puskaport ellőtte?~- Én azt hiszem - szólalt meg végre
129    1|                nézett a leányára.~- Fél?! Azt mondtad, hogy fél?~- Igen,
130    1|               bajon még lehet segíteni.~- Azt hiszi, édesapám? - kérdezte
131    1|                    balra kell fordulni.~- Azt csak bízd rám, gazember! -
132    1|                   pacta, boni amici. Csak azt akarom mondani, hogy tudom,
133    1|                 jó darabig, aztán Klárika azt érezte, hogy a szeme kezd
134    1|         kellemetlen a dolog - mondotta -, azt hittem, hogy jobban fogsz
135    1|                    barátocskám, hogyisne! Azt kegyelmed csak gondolja!
136    1|               semmi repará­cióra szükség. Azt csak bízd rám.~Bogdány kérdőleg
137    1|          meglátjuk, hogy ki az erősebb?~- Azt megláthatjuk - felelte az
138    1|               segítve nincs. Sőt, a világ azt fogja mondani: „Megverekedtek
139    1|         gézengúznak! Persze hogy mindenki azt fogja gondolni! És ráadásul
140    1|                   Az igaz, hogy kertelni, azt tudsz!~- A te agaradtól
141    1|         Hallottátok? - szólott büszkén. - Azt mondotta: Hajrá! Ez a Balsai-vér,
142    2|                 és odaát egy fiatal hölgy azt mondta, hogy Karpfenbiller
143    2|          humillime, miből következteti ön azt, hogy Karpfenbiller úr létezik?
144    2|                   látta az ajtóra. Hát ha azt írom a lakásom elé: Asztal
145    2|                  vagy Ablaknak hívnak? Én azt írhatom ki az ajtómra, amit
146    2|                  az ajtómra, amit akarok, azt, hogy Kaptafa éppúgy, mint
147    2|                 hogy Kaptafa éppúgy, mint azt, hogy Diátrum, az ellen
148    2|        mozdulatból két forintot értett, s azt át is adta a hordároknak,
149    2|       Megesküdhetem rá, uram.~- Hát tegye azt - kapott a szón a háziúr. -
150    2|                  a szón a háziúr. - Tegye azt, és esküdjön meg rá, hogy
151    2|                 nem kívánja a szobát, sem azt üzleti helyiségnek nem fogja
152    2|            fiatalember lakott. Ez a bérlő azt tette, hogy egész éjjel
153    2|                  dolgot. Csak nevette, és azt üzentette az apjának: hogy
154    2|                    Ez a két szoba az övé, azt tőle elvenni nem lehet,
155    2|                  Pető, mikor a szomszédja azt a nevezetes tényt, hogy
156    2|                   az énekhangot: az ember azt hihette volna, hogy az éjjeli
157    2|                     Ki az? - dörmögte, és azt érezte, hogy tenyerében
158    2|               Most már ő volt dühös.~- Ön azt tartja, hogy őrült vagyok?! -
159    2|               kérdezte villogó szemmel.~- Azt - felelte a diák a dunyha
160    2|              házamat.~Pető vállat vont.~- Azt hiszi, szerencsének tartom -
161    2|               első éjszaka után a diák úr azt mondja: „Alászolgája!”,
162    2|                    ön kiállta a próbát, s azt mondta: „Alászol­gája!”
163    2|                  diákot.~Pető habozott.~- Azt nem lehet egykettőre megállapítani -
164    2|                  szólt megfontoltan. - Ha azt fogom mondani, hogy a kisasszony
165    2|                 biggyeszteni az ajkát, és azt mondja: olcsó bók! Ha pedig
166    2|                 hogy az ember egész éjjel azt fújja: „Míg ifjú voltam,
167    2|                 énekli el a szomszédjában azt, hogy „Míg ifjú voltam,
168    2|              ideális cél, s remélem, hogy azt egykor el is érem, hogy
169    2|                   sóhajtott a muzsikus. - Azt hiszem, ez a pörlekedés
170    2| nagyrabecsülésének? A gyertyamester ekkor azt a választ adta, hogy őnagysága
171    2|            szombat! - ezt kiáltották, meg azt:~- Néni, néni! Ha leesik,
172    2|                oly jól sikerülnének, mint azt az édesatyám kívánja. Méltóztat
173    2|                 úgy, ahogy vannak. Vegyük azt az egyszerű, mondhatnám,
174    2|                fulgura frangóját, s aztán azt mondom neki: „Hát lehet
175    2|                  Pető úr, tegye meg nekem azt a szívességet, s ha találkozik
176    2|                Tilda alakja, s megerősíti azt a hitemet, hogy kétségbeejtően
177    2|                   hang ennek dacára egyre azt harsogja bennem, hogy minden,
178    2|                 fajtából. Ez a pénz teszi azt, hogy nekem reggeltől estig
179    2|              bánatosan. - Júdáspénz alatt azt értem, hogy szégyenpénz,
180    2|               lőni. Hisz ezt ön is tudja. Azt azonban nem sejti, hogy
181    2|              aranyat. A jogász tudniillik azt hitte, hogy álmodik, s azért
182    2|                  felelte a zenész. - Csak azt ne kérdezze, hogyan? Ne
183    2|                     Nem - felelte Pető, s azt hiszem, az olvasó is ugyanezt
184    2|                 én barátom elhatározottan azt mondotta: „Soha, öregem,
185    2|                    Még egy órával azelőtt azt hittem, hogy én vagyok a
186    2|                  szerel­memet, s vázoltam azt a nagy távolságot, amely
187    2|          könnyebben fogta föl az ügyet.~- Azt sosem lehet tudni - mondta
188    2|                    köszöntem neki. Erre ő azt válaszolta: „Ön az a zenész,
189    2|           dolognak. Csak egyet ígérj meg, azt, hogy leteszel arról az
190    2|                 némi gondolkodás után még azt is hozzátette:~- Ha önt
191    2|             megüti a guta, az egész világ azt fogja hinni, hogy én öltem
192    2|               mondva -, és az egész világ azt fogja állítani, hogy én
193    2|                   Hagyjuk egy kissé békén azt a jogi megvilágítást!~Pető,
194    2|                Stámpfl Ágoston beállít, s azt jelenti, hogy: „Uram, tenni
195    2|             galambokat.” Erre a házmester azt válaszolja: „Szívesen eltávolíttatnám
196    2|                     volt az én kérdésem. „Azt nem tudom.” „Hát tudja meg.”
197    2|                  alkalmat.~- Én már akkor azt tanácsoltam Bauernebel úrnak,
198    2|              kecskeszakállát simogatta.~- Azt feleltem - válaszolta a
199    2|                   egy csirizestál maradt, azt pedig valaki ellopta. Nincs
200    2|              szemmel az aranypolgár, mert azt remélte, hogy a diákban
201    2|           fölindulását.~Majd fölhasználva azt a szünetet, mialatt a háziúr
202    2|                  mondván - az egész világ azt fogja mondani, hogy én öltem
203    2|                 mester, aki, úgy látszik, azt hitte, hogy a világot egy
204    2|             elhiheted, hogy amit tehetek, azt megteszem érted. A jó­akarat
205    2|                  a gyermeki tiszteletről. Azt ön, ugyebár, jól tudja,
206    2|                   harang­műhelyt nyitott. Azt se kell elmondanom, nemde,
207    2|              műhelybe. Hát mit látok ott? Azt, hogy a lakatos meg a legényei
208    2|                kedves mester.” „Meghiszem azt” - hencegett a lakatos,
209    2|                 lakatos -, hogy őnagysága azt mondja, hogy ingyen is élvezheti
210    2|                  zenéjéről szóló mesét?~- Azt már nem tudom - szólt dühösen
211    2|               diák a szemét törölgette.~- Azt mondom, hogy ez nagyszerű,
212    2|              fenomenális, párját ritkító. Azt mondom, hogy őnagysága okos
213    2|                értettem a dolgot. „Kegyed azt hiszi, doktor úr - mondom,
214    2|             szalmakalapot viselni?” „Nem, azt nem hiszem” - feleli ő.
215    2|              szóra ezt válaszolta, s most azt kérdem, mit szól ehhez ön,
216    2|                 úr?~A diák vállat vont.~- Azt, hogy Quastl bolond.~Bauernebel
217    2|                nem tagadhatta meg magától azt az élvezetet, hogy vissza
218    2|                 Ez az én cimborám egy nap azt olvassa az újságban, hogy
219    2|                 nézett Bauernebelre.~- Ön azt hiszi, tisztelt háziuram,
220    2|            akárcsak időtöltésből is. Most azt határozza, hogy sétálni
221    2|                   sétálni megy, rögtön rá azt, hogy mégis jobb lesz a
222    2|               célra Quastl úr szolgált.~- Azt hallom, kisasszony - kezdte
223    2|                szót váltottunk egymással. Azt hiszem, ez nem elegendő
224    2|                egyet - szólt haragosan -, azt, hogy...~Pető közbevágott:~-
225    2|               hogy...~Pető közbevágott:~- Azt, hogy ön a vagyonos osztályhoz
226    2|                egyet nem lehet elfeledni: azt, ha a jegyesünk nevetséges.
227    2|                 vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl urat
228    2|                   felelt, az arca azonban azt jelezte, hogy nincs éppen
229    2|               eszébe juttatta Jozefint és azt az egyre növekedő meleg
230    2|                     És mi lesz a próba?~- Azt bízza reám. Valami csekélység.
231    2|               diák vette fel a szót.~- Ön azt mondotta, hogy az ördögből
232    2|                egyebet se tesz, mint hogy azt nyikorgatja okarináján: „
233    2|            hallgatott, aztán így szólt:~- Azt hittem, hogy Bulcsu önnek
234    2|             Emlékszem, egy ízben Lámpl úr azt említette előttem, hogy
235    2|               véleménnyel voltam róla, de azt hittem, hogy nem ér egy
236    2|              ijedjen meg tőle. Én ugyanis azt hiszem, hogy szerelmes vagyok
237    2|                  Duna-vadász.”~- Tényleg, azt mondta: Duna-vadász - hagyta
238    2|               ember vagyok, és most, íme, azt látom, hogy a szívem tele
239    2|               valamiről egy Bauernebelnek azt jelentem ki, miszerint az
240    2|              lelki tulajdonságainál fogva azt fogja felelni: „Nem igaz.
241    2|                megvilágítani. Ha én rólad azt fogom mondani egy Bauernebelnek,
242    2|               embere vagy, az aranypolgár azt fogja kijelenteni: „Ez a
243    2|                nézett, védelmébe vett, és azt mondta. „Ha valaki az életében
244    2|                  róla egyet-mást?~- Igen. Azt, hogy az első taktus megvan,
245    2|             boldogan hurcolta el sétálni, azt se tudta, merre. Csak mentek,
246    2|                 méltatlankodott a diák. - Azt hiszed, kizárólag a te kedvedért
247    2|                   követett el.~- Ön tehát azt hiszi, hogy lehet rajta
248    2|                 rajta segíteni?~- Igenis, azt hiszem. Sőt föltettem magamban,
249    2|                  zöld ágra vergődni.~- Én azt hiszem, hogy van neki valami
250    2|                 te? Igazán szereted őt?~- Azt hiszem, igazán. De hát miért
251    2|                Apropos, Bulcsu. Ismeri ön azt a fiatalembert, aki odaát
252    2|                  anyja pedig minden héten azt írja kedves fiának, hogy
253    2|             kicsit elképedt.~- Nekem Pető azt mondta, hogy jó viszonya
254    2|                  egy kutyát lát az utcán, azt fogja mondani, hogy macska
255    2|              elhatározottan így felelt:~- Azt nem fogom megtenni, kisasszony.
256    2|               fogom megtenni, kisasszony. Azt semmi esetre se tehetem
257    2|           ijedtében.~- Sört? - hebegte. - Azt tetszett mondani, sört?~-
258    2|                   Quastl úr? Ha egy hölgy azt mondta volna neki: „Adonis
259    2|                Adonis vagy!”, sőt esetleg azt: „Meghalok érted!”, a fiskális
260    2|                volna állani. De ha valaki azt mondta neki: „Te vagy a
261    2|                  áldozatot, sőt megteszem azt akkor is, ha senki se kívánja
262    2|                   dörögte volt a töröknek azt, hogy: „Gyere, öreg!”~Pető
263    2|                   Tilda e pillanatban nem azt nézte, tisztelője mennyit
264    2|             vesztett külsőségekben, hanem azt, hogy mennyit nyert az lelkiekben.
265    2|                     Legyen esze! Tegye le azt az ollót!~Bulcsu szerényen
266    2|                  az ilyesmihez, és láttam azt a pillantást, amit rád vetett,
267    2|                   amit rád vetett, amikor azt kérdezted, levágjad-e a
268    2|              kissé ehhez a tárgyhoz -, ez azt jelenti, hogy a tettes beszámíthatatlan
269    2|                  hozott össze utam. Talán azt is tudja, mi az actio quanti
270    2|                    Burkus! Filax! Vissza! Azt mondom, hogy vissza.~A polgármester
271    2|                 király nem jön Pestre, ha azt látja, hogy a város első
272    2|                    Ez volt célom (majdnem azt mondotta: célunk) a galambpörnél
273    2|                 csatába vinni. Ha azonban azt látom, hogy jogaim elösmertetnek,
274    2|                 kártérítés? Ki fizeti meg azt, hogy a galambokat évszámra
275    2|                  levegő után kapkodott. - Azt beszélik, hogy Bulcsu megkérte
276    2|                  lehetetlenségnek tetszik azt föl­fogni.~- Tehát igaz? -
277    2|                  Marengo az adott esetben azt jelentette, Bauernebel Jeromost
278    2|           tréfából se tud igazat mondani. Azt hiszem, ennyi bizonyíték
279    2|                   özvegy utolsó szava. De azt már Pető nem hallotta. A
280    2|                    azután így szólt:~- Te azt mondottad Jozefinnek, hogy
281    2|                   intett fejével.~- Igen, azt mondtam neki.~Pető a padmalyig
282    2|              padmalyig ugrott mérgében.~- Azt beszélted neki, hogy hazudom,
283    2|           barátjára.~- Miféle erkölcseim? Azt hiszem, a legjobbak. Igaz
284    2|              szentesíti az eszközöket. Ha azt mondottam rólad, hogy haszontalan
285    2|               valamiről a Bauernebeleknek azt mondjuk, hogy az fehér,
286    2|              lelki tulajdonságuknál fogva azt fogják rá kijelenteni: „
287    2|              veszekedhette ki magát -, és azt a kijelentést tette:~- No,
288    3|                  öröme legyen a lányában. Azt hiszem, valamennyiünk érzelmét
289    3|                  Illeni fog hozzánk. Mert azt akarom mondani, uraim -
290    3|                  úgy marad, ahogyan volt. Azt óhajtom, hogy a portámról
291    3|                  a portámról a jövőben is azt mondják: a Simon-ház a legvígabb
292    3|                   lányának szemelte ki.~- Azt hiszem - felelte Fábián
293    3|               vígan dörzsölte a kezét, és azt mondta:~- Milyen remek idő
294    3|                  híre nem volt a legjobb, azt mondták, hogy kedvesei voltak,
295    3|               arrafelé húzódtak. Némelyek azt állították, hogy a lány
296    3|              tiszt némelyes előnyben van, azt a bal szomszéd, a pirospozsgás
297    3|             vetélytársára. Tulajdonképpen azt akarta mutatni, hogy lenézi
298    3|                  és a háziiparról. A lány azt a csöndes megvetést érezte,
299    3|                  ösmerem az életét, tudom azt, ki mikor volt a kedvese,
300    3|                   anyámnak kedvese van...~Azt hitte, hogy az apja fel
301    3|                  még vacsoraidőre elérjük azt a kis községet, ahová a
302    3|                  Kint sem aludtam; a papa azt mondta, hogy én is igyam
303    3|                 jaj, édes magzatom!~Akkor azt egyfolytában kellett játszani,
304    3|                  az urak.~Az ember szinte azt hihette, hogy büszke a farsangjáratására.~
305    3|                tudott volna bántani, csak azt tette, amit a többitől látott.
306    3|                lovát látta maga előtt, és azt mondta neki: „Ne bánts.”~-
307    3|           bocsássa meg a tegnapi estét... azt az ízetlenséget! - tette
308    3|                foglalkozni, a férfi pedig azt vitatta, hogy a kutyákban
309    3|                annak idején annyit írtak? Azt mondják, hogy az udvarlót
310    3|            notabilitásunk ezt mondta: „Én azt hiszem, ez az egész gyilkosság
311    3|            mosolyogtak a báró szavaira, s azt mondták: „Tényleg nincs
312    3|            melletted foglaltam állást, és azt mondtam: „Felelek a dolog­
313    3|      királygyilkosról kezdtek beszélni, s azt mondták, hogy valóban bátor
314    3|                kérdezte meg a háziurat.~- Azt, kérlek, ne tedd, mert diszkréció
315    3|                  beszéljen, mint ölte meg azt a szegény asszonyt, akinek
316    3|              üdvözölhetem, és engedje meg azt is, hogy most bemutassam
317    3|                      Hirtelen megértettem azt a különös tekintetet, amely
318    3|                nyomán fakadt, megértettem azt a...~- Nos, megvagy-e már? -
319    3|                   megvillant. - Őnagysága azt hiszi, hogy engem eldobhat,
320    3|                  egyszerre érezni kezdtem azt a meleg kézszorítást, amellyel
321    3|                 fekszik a nyugathoz, mint azt a térkép jelzi.~A mulatság
322    3|              Eredj, és vidd már a pokolba azt a némbert.~A fegyház sárgán,
323    3|                 és kinézett az ablakon.~- Azt a vékonypénzűt gondolod? -
324    3|                bolondul, makacsul szereti azt, aki róla rég megfeledkezett,
325    3|                    fehér selyemsapkájával azt a benyomást tette, mintha
326    3|                   gyerekkocsin vitték el, azt a tanítónőtől lopták. Itt
327    3|                mellett szállok síkra, aki azt képzelem, hogy tanulásom,
328    3|           lépésekkel járva föl és alá, és azt érezte, hogy fiatal, erős,
329    3|                tudom az okát kifürkészni, azt hiszem, nem tudok velük
330    3|                 levelet kap messziről, és azt a levelet a frakkja alá
331    3|                föl belőle az égnek. Akkor azt hittem, hogy ez a fekete
332    3|                   és furcsa, mély hangján azt mondta:~- Nem szabad.~Egy
333    3|             Kihítták az orvost a faluból; azt mondta, lázam van, megsimogatta
334    3|                  Valami folyton zizegett, azt hittem, hogy a hó esik,
335    3|             elszomorodtam, mikor az orvos azt mondta, hogy immár fölkelhetek.
336    3|                 gubbasztottam a sarokban, azt éreztem, hogy egyedül, végtelenül
337    3|            falióra rekedt ketyegését, sem azt, hogy kik haltak meg ez
338    3|             meséket, és ami mesét leírok, azt mind tőle hallottam a hosszú
339    4|                lélek színkeresési vágyát, azt mind a nőknek szentelte,
340    4|                  beszélt nekem nőkről. Ez azt mutatja, hogy gyakran volt
341    4|             sokszor került bajba miattuk, azt hiszem, az élete is nemegyszer
342    4|                   mégis férfias szellemű, azt hiszem, jól tartaná magát
343    4|              járnának. Ez zavarba hozott; azt hittem, hogy föl fog kiáltani,
344    4|                   harmadnap sem; az anyja azt mondta, hogy láza van, de
345    4|                   fölnevetett. Mozdulatai azt a benyomást keltették, mintha
346    4|            Eleintén nem értett meg, de ma azt mondja, hogy rendkívüli
347    4|                   őszi éjszakákon gyakran azt álmodom, hogy sírban fekszem,
348    4|               sohase járta át a belsőmet, azt éreztem, hogy ennek a két
349    4|              fogom szabni mondanivalómat; azt hittem, ha kitárom bensőmet,
350    4|                  bocsátja meg ezt a szót? Azt vártam, hogy ő is sziszegve,
351    4|                   hang, a zene hatásától, azt éreztem, hogy a szemem meg
352    4|                minden bűnömnél, és évekig azt hittem, hogy bele kell őrülnöm
353    4|                  az Aranyházban, és nekem azt mondta, hogy Párizsba kell
354    4|                elsején pedig odébbáll, és azt hiszi, mindenkit lekenyerezhet
355    4|                   leszek; titokban mindig azt hittem, hogy önök közt történt
356    4|                   gondoltam még?~- Nos?~- Azt, de ne nevessen ki! Azt,
357    4|                   Azt, de ne nevessen ki! Azt, hogyha egyszer nagy leszek,
358    4|            egyszerre a nyakamba borul, és azt hiszi, hogy én vagyok az
359    4|                 Megsimogattam a haját, és azt mondtam, amit ilyenkor mondani
360    4|                  még egyet fogok kikötni: azt, hogy a hajamat a temetésem
361    4|                   Álmosan bólintottam, és azt éreztem, hogy lassan egy
362    4|                   jó, ha rossz ez a perc, azt hiszed, az egész életed
363    4|               fejemet, aztán így szólt:~- Azt gondoltam, hogy van egy
364    4|                    nemrég lett színésznő, azt mondják, éppen olyan, mint
365    4|       hitelezőiddel és a kéregetőkkel, és azt mondtam nekik, hogy egy
366    4|                  én túljárok az eszén! Ön azt akarja velem elhitetni,
367    4|               oldalról a másikra átmenni. Azt hiszem, az idegzetem teljesen
368    4|            Éreztem, hogy boldog lenne, ha azt mondanám, hogy íme, megszabadultam
369    4|             Miksáról beszélt nekem? Akkor azt gondoltam, hogy talán vadászni
370    4|                 volt megöregednem! Mindig azt éreztem, hogy valami jóvátenni
371    4|              egyik lába, mint a másik, az azt jelenti, hogy a halott valakit
372    4|            megszeppenve -, akkor az talán azt jelentené, hogy valamelyik
373    4|                Büszkén mosolygott, mintha azt akarta volna mondani, hogy
374    4|                 engem illet, ön, ugyebár, azt hiszi rólam, hogy éhes házmesterkisasszony
375    4|             tudomásul elösmerésemet. - És azt is tudja, hogy a kéz a nő
376    4|               borra hívott meg, de rögtön azt mondta: „Bocsánat!”, és
377    4|                 keres egy dominót, akiről azt se tudja, hercegnőt vagy
378    4|                  öszvéreken lovagolni, és azt hinni, hogy ez a gyógyulás,
379    4|              fűtött kandalló. Hogy hívták azt a nőt, akit szeretett?~-
380    4|               vállát - beszéljünk másról, azt akarom, hogy ma jól érezze
381    4|                 Koccintsunk, és nevessen; azt akarom, hogy nevessen! Ah!
382    4|              vonás, egy finom ránc, amely azt mondta, hogy a mályvaszínű
383    4|       féltékenységből önt is elhagyta, és azt éreztem, hogy le kell simítanom
384    4|                   vagyok. Képzelje holnap azt, hogy mindezt álmodta.~Meghajtottam
385    4|                   bízik bennem, és mindig azt mondja: Minden jóra fog
386    4|               urához és a gyermekéhez, én azt akarom, hogy ne gondoljon
387    4|              csipke­függönyök közé. És én azt éreztem, hogy sohase fog
388    4|                világáig látni. Az orvosok azt mondják, hogy immár egészséges
389    4|               vagyok, de a lel­kem mélyén azt érzem, hogy ez nem egészen
390    4|                pedig az ifjú hölgyek közt azt a hírt terjesztette, hogy
391    4|                  jelenet fog lejátszódni. Azt jósolták, hogy mikor a templom
392    4|                  éltem Rómában, ahol mint azt már másutt is megírtam,
393    4|                emelte föl a kezét, akárha azt akarná mondani: „Még mindig!”~
394    4|              vacsorára szól a csengettyű, azt érzem, hogy ha egyszer lefekszem
395    4|              Sohase féltem eddig, de most azt érzem, hogy a határhoz értem.
396    4|                hagyni, hadd fogyasszák el azt, ami a lelkükön rágódik,
397    4|                 Miklós -, és mosolyogjon, azt akarom, hogy mosolyogjon!