Fej.

 1    1|          nagy hombár, amelyet két szürke lovacska csak nehezen vonszolt
 2    1|          kocsiban kiegyenesedett, szürke szeme villant, s ajkáról
 3    2|       sárgásveres, haragoszöld és szürke pöttyös galambok, a bélyeges
 4    2|          felügyelő szerepével egy szürke ingű bolgár volt megbízva,
 5    3|          daloljon, aztán lehunyta szürke szemét, és tompán csengő,
 6    3|          közvetlenül a szögletes, szürke ház mellett vagyok. A tornác
 7    3| felhasítva homlokomat. Bementem a szürke házba, hogy lemossam a vért.
 8    3|      írjam. Búcsút mondok tehát a szürke háznak, amelynek lakóiról
 9    3|   haragudott meg, csak összehúzta szürke szemöldökét, és rám nézett,
10    4|           helyezkedett el csinos, szürke szeme, gyors ívű szája között.
11    4|      iparkodott tartani. Constant szürke fejjel sokat olvasott, tanult,
12    4|        amikor kocsim nekivágott a szürke, sáros mindenségnek.~A lovak
13    4|        volna. Még a világ, a sors szürke keze sem tudta soha igazán
14    4|       zárdában, a békés, csöndes, szürke nővérek közt, csupa titkos
15    4|         belőle, a régi álomképből szürke árnyék lett, amely fázva
16    4|          ösmertünk rá, a szakálla szürke volt, mintha nagy porban
17    4|          a régi temetőben, ahol a szürke kövek álmos utasokként billennek