Fej.

 1    2|         alatt?~Pető mosolygott.~- Istenem, mit? Hát az eljegyzést,
 2    3|        lehetett-e ezért ítélni?~- Istenem, ő csak nő - szólt az ifjú
 3    3|           szerelmet?~- Milyennek? Istenem! Valami szelíd dolognak.
 4    4|          hogy el kell szakadnunk? Istenem, hiszen ez jobban van így,
 5    4|     homlokát. - Bűnös voltam, de, istenem, annyira szerettem önt,
 6    4|          sólyomtoll volt tűzve.~- Istenem! Mi baj van hát megint? -
 7    4|          vendég­szerető háztól.~- Istenem - szólt Netti -, ilyen rossz
 8    4|       aztán az öröm! Honnét jött? Istenem! Még soványabb lett! Kezd
 9    4|       válasza az arcára van írva. Istenem! Az évek folyamán mennyit
10    4|          hát!~Egy gyönyörű halat! Istenem, Adélnak minden gyönyörű
11    4|         megszorítottam a kezét.~- Istenem, mily gyönyörű mindez! -
12    4|             Nos, ahogy vesszük.~- Istenem - folytatta nem törődve
13    4|          utazásban keres vigaszt? Istenem; van-e szomorúbb dolog,
14    4|        miért szólítottam önt meg? Istenem, oly egyszerű a magyarázata!
15    4| pillanatra a vállamra hajtotta.~- Istenem - szólt végre -, hisz ez
16    4|       lábadt -, ön oly jó hozzám! Istenem, miért oly jó és gyöngéd
17    4|          hozzám? Az én nyugalmam! Istenem, hol van az?~Nem tudtam