Fej.

  1    1|                ebédlőben már nem fértek el.~A Bárándiak és Balsaiak,
  2    1|             Csak reggel felé szundikált el kissé, s így pár perccel
  3    1|                  ilyenformán látogatott el a szomszédos agarászatokra.~
  4    1|              ajkáról erélyesen szállott el a „Hajrá!”~Balsai mama egyébként
  5    1|               agár a kemény talajon már el is rúgta a körmét, s most
  6    1|              leány haragosan fordította el szemét, mert egészen véletlenül
  7    1|             előtt, de erre sem eresztik el a versenyzőket.~A lovasok
  8    1|                amely pedig sok mindenre el volt készülve, beléhorkant.
  9    1|           nagyon tud szeretni, gondolja el magában a bíró, akinek van
 10    1|             kilőtt nyíl, zsinórban érte el a nyulat, s olyat csapott
 11    1|               és elébe szaladva, szépen el is csípte a bencét. Ej,
 12    1|                 a nap nem homályosodott el, a föld is tovább forgott,
 13    1|       hazaárulók sem. Évszázadok teltek el, amióta a család ezt a sportot
 14    1|         magadnak rajta valamit, és tedd el a mai nap emlékéül. No,
 15    1|              mellé fenyőfákat helyeztek el. A táncot vacsora előzte
 16    1|              tehát kárörömmel képzelték el, milyen pukkadás van most
 17    1|            szólott:~- Nem távoztak azok el, hanem bosszút forralnak.
 18    1|              természetesen közbevetőleg el kell mond­anom.~Izidor apja
 19    1|        proponálta, hogy csak verjék jól el, s aztán eresszék szélnek.
 20    1|              meg is volna például, s ma el lehetne sütni. Itt van Kálmánka?~-
 21    1|               milyen ábrázattal viselik el a katasztrófát? A kárörvendezők
 22    1|            étlapokat.~Klárika egy kissé el volt fogódva, de azért nyugodtan
 23    1|                 formalitások választják el, mint az ypszilonistákat
 24    1|                 is végre kártyán úszott el, vagy nem? Valamit én is
 25    1|                 most már haladéktalanul el kellene fogadni. Éppen azért
 26    1|                 zordonan. - És egy szót el nem árulsz senkinek. Jól
 27    1|              enyhébbre fordult, mondjuk el, ki az a Marianne, aki után
 28    1|                bizony szívesebben járja el kivilágos kivirradtig a
 29    1|             érzi, hogy nemhiába töltött el egy napot.~Így elmondva
 30    1|                anyagi romlás sem maradt el. Egy csomó oszlopos kúria,
 31    1|              özvegy közelébe került, az el volt veszve, de a férfiak
 32    1|           Bogdány Marianne kezébe, majd el lesz intézve a kertelő agár
 33    1|             kacér asszony hogyan bánhat el a gőgös Bogdánnyal?~A szép
 34    1|              mosolyog, és azzal a dolog el van intézve? Ma az ilyen
 35    1|          szolgáltak.~Szívét harag fogta el, s napokig nem lehetett
 36    1|                 félti?~Haragosan hagyta el a kertet, amikor utai között
 37    1|                sorsát, úgysem kerülheti el... Eldobta hát a Tisza távoli
 38    1|            volna. A parasztember mindig el van készülve rá, hogy a
 39    1|               fog történni, hogy kapják el a sárgák Balázst, hogy viszik
 40    1|              jaj önnek, ha ezt a csatát el találja veszíteni.~Egy jó
 41    1|            amelye­ket nehéz hó borított el. Az első ház volt a cél,
 42    1|                egyszeri óbester, menjen el Berlinbe egy pár kesztyűért,
 43    1|             iramot, s itt társai mindig el is érték, de a gyors iparkodásban
 44    1|              úgy tetszett, hogy már-már el is mennek mellettök, és
 45    1|             ellenállhatatlanul robogtak el Izidor tajtéktól habos sárgái
 46    1|                 s a belső oldalt csípte el, szánja elhagyta a két feketét,
 47    1|               fiatalember nem vesztette el hidegvérét, keményen megfogta
 48    1|               aki eddig minden férfival el tudott bánni. Nagy szégyen
 49    1|                a fogat vad iramban érte el a fordulót, a lovak nem
 50    1|            tekintett, mennyire maradtak el ellenfelei. Elsápadva látta,
 51    1|            akadt meg, egyszer majd hogy el nem bukott egy árokban.
 52    1|                egy könnyű sóhaj röppent el róluk, majd egy szó, halkan,
 53    1|               hasonló sikereket érjenek el, s a cselédek megvesztegetésével,
 54    1|                 is gyűlölettel töltötte el Bogdány Balázs iránt, s
 55    1|            aztán a nagy tükörhöz ért, s el kellett mosolyodnia, amint
 56    1|           vallania Marianne előtt, ő is el tudta kucsírozni a szépasszony
 57    1|                 tarlóján ügyesen tűntek el, tarka mellénye fölött óriási
 58    1|              fityegett mellén.~Marianne el volt bámulva, amikor összeakadt
 59    1|                egy derék pofon csattant el a széles Balsai-ábrázaton,
 60    1|              ennyi szemtelenség láttára el kellett mosolyodnia. Egy
 61    1|                  úgy vélte, nem hagyták el, a szemtelensége sem. A
 62    1|                 eszébe, amikor nem múlt el nap, hogy menyecskék, leányzók,
 63    1|              amíg Marianne képe egészen el nem mosódik. De ha elveszi
 64    1|                 ásó-kapa választja csak el őket egymástól, akkor vágóhídra
 65    1|                     De mikor következik el már az ideje?... Éppen ezért
 66    1|              félj, öreg, én jól intézem el a dolgomat.~Az udvarra kocsi
 67    1|               unalmas félórát töltöttek el együtt a teraszon. Lovakról
 68    1|                asszony semmit sem árult el - ez is hozzátartozott a
 69    1|                 csipkéiből.~- Nem enged el? - kiáltotta Marianne.~-
 70    1|               van.~Marianne nem mozdult el az ablaktól, az ajaka sem
 71    1|               és a legyeket kergethetné el sörös­poharáról... Ezért
 72    1|        Izidornak.~- Tudja mit, felejtse el azt, amit most látott vagy
 73    1|           magában, és újabb harag fogta el, ha Bogdányra gondolt. Most
 74    1|         szerencsés kópé az ágotai bíró! El akarta hessegetni az alakját,
 75    1|          voltaképpen messzire vető­dött el tőle, kétszeresen szépnek,
 76    1|            amiket együtt töltöttünk itt el? Eszébe jutott, hogy egykor
 77    1|               olyan érzelem nem veszhet el nyomtalanul, de így tartozom
 78    1|                Két hete? - gondolkodott el Marianne. - Hát, Kata, ha
 79    1|                azt jelenti, hogy örökre el kell válniok, soha nem szabad
 80    1|      természetes melegségével mon­dotta el, mint ahogy Van Dyck a Grál-legendát.
 81    1|             talán megérti, és nem dobja el e vallomást mindjárt magától.
 82    1|                 elbeszéltem, nem árulja el senkinek, és... ha talán
 83    1|                 egyik a porondon marad. El kell innét menni, el kell
 84    1|             marad. El kell innét menni, el kell innét futni, különben
 85    1|              cselédház mellett robogtak el, kihallatszott az agarak
 86    1|                 vereség óta fél év múlt el, és Balázs úrfi még mindig
 87    1|                  én majd a végén mondom el, hogy mit főztem ki, s mennyire
 88    1|                diák, amikor nem készült el, és a tanár éppen akkor
 89    1|            család címerébe. De ha attól el is tekintenénk, a sértés
 90    1|                hogy van még Balsai, aki el tudja verni!~Általános érdeklődés;
 91    1|                szónok csak folytatta.~- El akarta rabolni tőlünk a
 92    1|               de a pályabért én nyertem el. Marianne szíve, kedves
 93    1|        legpénzesebb Balsai most szakadt el tőlük, és az örökségnek,
 94    1|              annak lűttek...~Kázmér úgy el volt képedve, hogy nem tudott
 95    1|                a családfői tekintéllyel el lehet bánni, akit le lehet
 96    1|                 amely nyomtalanul söpri el a nemzetes családot!~- Lűttek! -
 97    1|             természetesebb utat: menjen el Kázmérhoz, és kérje meg
 98    1|                a kisasszony nem fogadta el... Megadással tette hát
 99    1|                    Megadással tette hát el a visszaküldött borítékot,
100    1| istentiszteleten. De Klárika nem hagyta el a Balsai-kúriát.~Végre egy
101    1|                 Izidor. Kérem, kísérjen el.~Otthagyta Balázst faképnél.~
102    1|                 Bogdány meg se rezzent, el se sápadt, egyáltalán nem
103    1|              kissé csodálkozva távozott el menyasszonya oldalán.~Vajon
104    1|           utolsó élőlény távozott volna el a földtekéről, s ő most
105    1|               arcát őszinte pír öntötte el.~- Ó, ha ezt a gőgös úrfit
106    1|            nézett apjára, de az annyira el volt foglalva a terve bogozgatásaival,
107    1|           mondjam... hát... ne utasítsd el, ahogy azt mint jó Balsai
108    1|         bizonyára megtennéd, ne fordulj el tőle hideg közönnyel, ne
109    1|             Balázs! Csak nem felejtette el, hogy Balsainak hívnak,
110    1|                 csak a tekintete árulta el, hogy ilyen szerepre nem
111    1|              szerettem én máskor is, és el kellett válnom mástól is...
112    1|           honolt az ősz.~- Pedig nekünk el kell válnunk, Balázs! -
113    1|                 azután szomorúan kezdte el.~- Tehát hallgasson rám,
114    1|                 a dolog talán úgyse jut el. Ha ravaszság kell, hát
115    1|               valamelyik kisasszony, és el próbálta kacérkodni Klárikától
116    1|              még mindig nem következett el. Már aratni kezdtek, még
117    1|            Ugyan nem látta, hol hagytam el a parasolomat?”, és fuccs,
118    1|             kacagása csak lassan állott el.~- Tehát fél az amice! -
119    1|                 s a délután szépen telt el. De amint a várba érkeznek,
120    1|          leáldozni készült, hogy jutunk el a Bolond-toronyig?~- Hol
121    1|                s az erdőt árnyak lepték el.~- Mibe kezdjünk mármost? -
122    1|                 szép helyzet - gondolta el a kapacsináló, és ugyancsak
123    1|              hogy mi történik, intézzék el az urak egymás között. Ő
124    2|       bejárattól pékműhely helyezkedett el, balra koporsókereskedés:
125    2|              hatóság már ezt a jogot is el akarja tőlünk venni?!~Az
126    2|               ócskaságaikat, a világért el nem adták őket. Mint az
127    2|       Bauernebelek éppígy helyez­kedtek el házaikon, nem engedték ki
128    2|              egy nappal is később hozta el a cipőjét; sikkasz­tás miatt
129    2|              megbízottjával, és nem jár el Jozefin semminemű dolgában.~
130    2|          bíróság, amelyik ezen a dolgon el tudjon igazodni!~Az öreg
131    2|                kígyót kapott, hogy adja el őket a patikának, és persze
132    2|                Az új lakó joggal mondta el magáról, hogy erős szervezete
133    2|               rosszat készséggel hiszek el önről.~A háziúr most sem
134    2|          Üdvözlöm önt lakomban - kezdte el újra a zenész -, és remélem,
135    2|               ha valaki ezerszer énekli el a szomszédjában azt, hogy „
136    2|                remélem, hogy azt egykor el is érem, hogy egykoron lesz
137    2|                  csak téged ragadna már el a zord enyészet, amely annyi
138    2|                  egy úri fogat robogott el mellette, és kíméletlenül
139    2|               bájos mosollyal búcsúzott el a parádézó hadastyánoktól.~
140    2|            kezét azonban nem eresztette el.~- Elbocsátlak - szólt szigorúan -,
141    2|                 háborítatlanul ért volt el. A szép hölgy éppen leszállt
142    2|                Edwards-é volt.~- Hagyja el - szólt őnagysága mosolyogva -,
143    2|                 egy Anaximenész veszett el, kedves Bauernebel úr.~-
144    2|            Bauernebel úr.~- Nem veszett el - tiltakozott a háziúr. -
145    2|               bámult maga elé.~- Higgye el, hogy nem - mondotta. -
146    2|               az az egy kell, akit soha el nem érhetek, akiről még
147    2|                 a lovaknál szokás. Mind el voltak ragadtatva, mind
148    2|             jogász képviselt, nem ítéli el, sőt megérti tettét!~- Ez
149    2|              feledés homályában vesztek el.~9~A „Kék Macska”, az akkori
150    2|                 Nagyon szép - könyvelte el a bizalmat a diák. - Hanem
151    2|                az esetet majd én mondom el!~- Ahogy parancsolja - hajlott
152    2|               föl, és úgy tetszik, soha el nem fog tűnni a föld színéről.
153    2|                  mit beszélek? Nem tűnt el? De bizony eltűnt, ma tűnt
154    2|               De bizony eltűnt, ma tűnt el, amikor Fabriczius úrnak
155    2|                Az esetet majd én mondom el, tisztelt uraim! Majd csak
156    2|            mondom tehát -, távolíttassa el a partájjal a galambokat.”
157    2|            Követelem, hogy Maurer vigye el a galambokat határidőn belül.
158    2|                nézetem volt. Szó nélkül el akartam adni a Széna téren
159    2|            fórum, egyrészt távolíttassa el hivatalosan a galambokat
160    2|          humillime. Inkább magam mondom el.~- Ön valóban kíváncsivá
161    2|                 figyeljen reám - kezdte el mérgesen -, és mondjon ítéletet
162    2|              Visszaröpültek a galambok! El! Gyorsan el!~- Mennem kell,
163    2|                 a galambok! El! Gyorsan el!~- Mennem kell, Bauernebel
164    2|          pörlekedés. De ne kalandozzunk el. Ez az én cimborám egy nap
165    2|                világításában. Nem, nem! El a galambokkal! A diák visszavonhatatlanul
166    2|       Kátránygyárat?~Pető nem vesztette el a nyugalmát.~- Igenis, kátránygyárat,
167    2|             hallom, kisasszony - kezdte el tehát a diák -, hogy a közeli
168    2|           alkalom.~- Nos tehát - kezdte el a diák -, mindenekelőtt
169    2|       tapasztalt gazdasszonyomat veszem el, semmint egy fiatal kisasszonyt,
170    2|                  s ahogy a vőlegényének el tudja nézni, hogy nevetséges,
171    2|              egy konfor­táblis alig fér el rajta.~Bauernebel nevetett.~-
172    2|                 aki vén napjaira veszti el a fejét. Ha az ördögből
173    2|                 mester még nem érkezett el a második ütemig, s így
174    2|               legyen. Ha önt nem látnák el a szülei, örülne, ha legalább
175    2|             hideg közömbösséggel haladt el!~A kocsi a terézvárosi templomhoz
176    2|            nagyra: ragaszkodással nézem el a lakás ablakait, a paripáit,
177    2|                A zenész szokása szerint el volt szontyolodva.~- No,
178    2|            Petőnek jókedve volt.~- Hadd el - szólt pajtása vállára
179    2|                Ám hallgass rám - kezdte el titokzatosan -, és aztán
180    2|          barátját, és boldogan hurcolta el sétálni, azt se tudta, merre.
181    2|              zöldségeskert helyezkedett el, karalábészaggal, napraforgókkal,
182    2|            akart állani, s ezt a célját el is érte, mert a polgármester
183    2|         zöldségeskertészet helyezkedett el. A harmadikon Bauernebel
184    2|             szénát és szalmát helyezett el, amennyit össze lehetett
185    2|                 helyén van, és nem múlt el nap, hogy valami újat ki
186    2|            pedig a megindított mozgalom el ne aludjon, a jogász buzgó
187    2|                   És fagotton játszotta el? - elméskedett a diák.~-
188    2|             becstelenséget sem követett el.~- Ön tehát azt hiszi, hogy
189    2|              minél fogva Bulcsu azonnal el is határozta, hogy Petőnek
190    2|                rá. Azután pedig kezdjük el a dolgot. De nehogy valami
191    2|               aztán haragos pír futotta el szép arcát.~- Pető szoknyavadász?~-
192    2|           megszámlálta, hány ember megy el alatta, végül azonban látva,
193    2|              magát. Igen, a fiskális úr el volt szontyolodva, és többször
194    2|                Szegény Bulcsu, alaposan el volt csúfítva; félig levágott
195    2|           idején mukkanás nélkül égette el a fél karját.~A zenész láthatólag
196    2|                volt, a hatás nem maradt el, és Tilda megdöbbenve, szinte
197    2|            előkelő kézmozdulattal hozta el a vaddisznót, és letette
198    2|      törvényhatóság. Mit érnek vele, ha el is tiltják tőle, hogy a
199    2|                a hatóság ezt nem ismeri el. Ezért harcoltam, ezért
200    2|           Sartoris Vince szaporán kapta el a szót.~- E tekintetben
201    2|           aranypolgár lánya nem fogadta el látoga­tóját, hanem a szobaleánnyal
202    2|                 egyszerre vígan kezdett el fütyürészni, és hatalmas
203    2|       üzletember, aki még a fogsorát is el tudta adni kettőszáz forinton,
204    2|          leghathatósabb támaszát veszti el. Mindezeknek tetejébe Pető
205    2|           Bulcsu! Hallgassa meg őt, s ő el fogja mondani, mint gondolkozom
206    2|             kétségbeesésében sem veszti el a fejét. Azért tehát ő is
207    2|               előtte, és sírva mondotta el neki az egész dolgot, úgy,
208    2|             pengőt Maurernak, és az ügy el van intézve.~- És az igazság!? -
209    3|          egyszerűen csak annyit mondok: el vagyunk ragadtatva.~A szoba
210    3|            annyi a víz, hogy egy malmot el lehetne vele hajtani!~A
211    3|                 olyan heves sírás fogta el, hogy le kellett ülnie egy
212    3|                 borgőztől. Utálat fogta el, s a szülei ház egyszerre
213    3|           lámpagyújtás után indulhatott el, s mindjárt az első lankánál
214    3|               egyszerre fénnyel öntötte el a vidéket, és a ho­mályból
215    3|      papírvékony, fehér jégbúra takarta el.~A kocsmánál kötöttünk ki.
216    3|             felelt a kocsmáros. - De az el van foglalva.~- Úgy? Talán
217    3|              most gyönyörűen temettette el. Eperjesről hozatott koporsót
218    3|          ilyenkor nagy ijedtséget árult el. A telekkönyvvezető fél
219    3|           egyszerre nagy ijedtség fogta el; eszébe jutott, hogy mikor
220    3|          csináljunk... az életemet vedd el, Isten, inkább az én életemet... -
221    3|               nagy kérdésen gondolkodik el.~- Beszélj egy szót, édes
222    3|        barátjára. Végtelen utálat fogta el maga iránt, s az esti tréfa
223    3|                 tiszt hallgatagon tette el tárcájába a virágot, s aztán
224    3|           testvérünket vesztettük volna el.~ ~
225    3|                 bizonyos öntudat ömlött el, a tekintetében is volt
226    3|           hasonló esetben hasonlóan jár el. Nemde?~- Feltétlenül! -
227    3|                ilyen dolgok nem évülnek el egyhamar. Milyenek az emberek...
228    3|                diszkréció alatt mondtam el a dolgot.~- De hát valamit
229    3|               hogy kifacsart citromként el lehessen dobni.~- Nagyon
230    3|             innen-onnan negyven év múlt el.~Az éjjeli vándor a szavak
231    3|             nála különben senki se járt el a világon.~Az aggastyán
232    3|         harcolhatna, ha még egyszer úgy el tudná járni a kopogóst,
233    3|              aztán egy pisztoly dördült el.~A következő percben Garas
234    3|             hogy a szilvesztert töltsem el náluk. Miután szeretek a
235    3|                nagy fotográfia foglalta el, amely Süveggyártó Pált
236    3|            robajjal, tüzesbékák kezdtek el durrogni.~- Ó, ez az imposztor
237    3|                fek­vés esett. Már éppen el akartam aludni, álmos szemem
238    3|             hosszú, forró csók csattant el, aztán a lány asszonyosan,
239    3|                hasonló tréfák közt múlt el a régi esztendő. Pontban
240    3|        főnöknének, aki egymás után bánt el Zelmánoviccsal, az erdésszel,
241    3|           levegőben, ősszel erre húznak el a legszebb vadludak. Aki
242    3|    szegénylegények, és futószél szaladt el a gyáli temető fölött. Sajátságos
243    3|             minden évben - így képzelem el - akad egy-két különc ember,
244    3|                  A férfi roncs volt, és el akart tűnni az emberek elől,
245    3|              során át utam gyakran vitt el a csenderes mellett. A ház
246    3|           asszony a madárra. - Menj hát el!~A páva ívben hajtotta meg
247    3|           cifrasága állt előtte.~- Menj el! Menj el! - könyörgött végre
248    3|                 előtte.~- Menj el! Menj el! - könyörgött végre a madárnak,
249    3|              tudta bántani.~Tíz év telt el azóta.~A férfi még mindig
250    3|            holmikat gyerekkocsin vitték el, azt a tanítónőtől lopták.
251    3|              látszik, éppen itt hajlott el jobbra vagy balra. Bosszantó!~
252    3|          homokra, lovam ügyesen siklott el a vakondtúrások, ürgelyukak
253    3|                kenyérsütő falutól indul el, és kövér hínárok közt Vecsésig
254    3|            vadászaton volna - gondoltam el magamban. - Vadászaton!~
255    3|                 én. Akit kergetek, akit el akarok fogni, ugyanúgy érez,
256    3|                 vére után?~Undor fogott el. Törpévé és ostobává lettem.
257    3|            tegyek? Továbbmenjek? Fogjam el? Ezt a deres hajú, nyomorult
258    3|            Aranykézről, ezzel hódította el a szerelmesét. Mit tegyen
259    3|         bocsásson meg neki, és vonuljon el a világ elől egy barlangba,
260    3|               könnyáztatta arcát, aludt el.~Ettől az éjszakától kezdve
261    3|          rövidesen és zordul intéződött el. Titusz megbukott a vizsgán,
262    3|             műveiből lopta ki.~Így telt el az ifjúságuk, és a gyermekkor
263    3|                 korában, de nem feledte el, hogyan kell Zsuzskával
264    3|                a tengerparton töltöttek el, véget értek, Rápolty szükségét
265    3|           szerényen megélhessen belőle. El kellett tehát kezdeni az
266    3|                 könnyen, játszva siklik el a virágok, fehér vállak
267    3|               és Rápolty sohasem árulta el magát. Bár érezte, hogy
268    3|                az Isten, és ne felejtsd el a te Zsuzskádat.~Rápolty
269    3|               köhögnöd, csak úgy mondom el, ha megígéred, hogy nem
270    3|                   És soha többé nem jön el a hazájából?~- Soha. Elég
271    3|              nagyot koppanva hallgatott el. Az ajtó kinyílt, és a piros
272    3|       boszorkányos ügyességgel tüntette el túl hosszú, hímzett mellényébe.~-
273    3|                  sárga házban töltöttem el, amely szivárványos ablakaival,
274    3|                 legszebb meséit mesélte el nekem. Furcsa, vad képzelőtehetsége
275    3|                 Mialatt suttogva mondta el rettenetes meséit, a hideg
276    3|                Johannát, hogy ne menjen el éjjel az ágyam mellől, de
277    3|            helyett egy zsoltárt énekelt el. Gyűlöltem ezt a leányt,
278    3|                 éppen mellettünk úszott el. Órákig eveztünk jobbra,
279    4|        amelyeket azonban sohase küldünk el, ej, szóval egy férfi, aki
280    4|                legyen!~Így ábrándoztunk el az éles téli napfényen,
281    4|          értelme lenne? Nem, nem, önnek el kell innen utaznia, sohase
282    4|              érzem, és korán felejtenek el. Ön nem fog megérteni, én
283    4|               oly csüggesztő; ó, higgye el, én nagyon szerencsétlen
284    4|          dacosan, sértődötten búcsúztam el. Kacérkodott volna velem? -
285    4|                  amelyet azonban rögtön el is dobott. - Eleintén nem
286    4|            mosolyogva -, és ne felejtse el: nyolc év múlva be fogom
287    4|             lassan, megfontoltan szívok el egy papirosszivart.~
288    4|              éppen bosszankodva megyünk el ezerszer és ezerszer, anélkül,
289    4|               délelőttöt künt töltöttek el, Olga hangosan olvasott,
290    4|          szemgolyóit. Csak néha torzult el egy kissé az arca, vonásai
291    4|         apácavonás nehezen helyezkedett el csinos, szürke szeme, gyors
292    4|            bizonyára másképpen képzelte el a nevelőintézetben, de most,
293    4|               néha, pillanatra csüggedt el, ilyenkor szinte belécsúnyult,
294    4|           ijedtség tükröződött, kezdett el beszélni.~- Az uram rosszul
295    4|              férfi és nő között így dől el; ennyi az egész, amiből
296    4|         felépített? Szeretem ezt a nőt? El akartam magammal hitetni,
297    4|                 borzalom varázsa fogott el, mint egy nagy, gonosz ragadozó
298    4|             idegemben reszketve utaztam el a határ felé. Amint magamra
299    4|              egyeztek, hogy nem fogadom el szívességüket, hanem ellenszolgálatképpen
300    4|        amelyeket vele együtt töltöttünk el, és csak a némbert látjuk,
301    4|                 levele - És ne veszítse el bizalmát az emberekben!”~
302    4|             Miklós! Tehát nem felejtett el bennünket!~Csak délután
303    4|                 hozzám, Miklós. És hogy el kell szakadnunk? Istenem,
304    4|               hiszen ez jobban van így, el kell felejtenünk, ami történt.
305    4|                 mondotta: - Ne veszítse el bizalmát az emberekben,
306    4|              tengeri fürdőben töltöttem el. Itt ösmer­kedtem meg mai
307    4|                Ezt a hat hetet töltötte el Trubezben, de ennek a hat
308    4|               finom mosollyal könyvelte el őket, mert hiszen kit ne
309    4|                  Engem is akkor hagyott el a legtöbb szép nő, amikor
310    4|                azért tehát nem távoztam el, hanem gyöngéden karon fogtam
311    4|            fehér pofaszakállas úr rohan el mellettem, aki a nyakára
312    4|                kalapban Marianne futott el mellettem, könnyű lépésekkel,
313    4|                hirtelen messzire dobott el magától.~- Mindenre, ami
314    4|           vadrózsabokor között vezetett el, amelyek egészen közel értek
315    4|          kétségbeeséssel -, énnekem így el kell pusztulnom! Miért gyűlöl
316    4|            meggondolatlanságot követtem el az életben, könnyelmű és
317    4|                 skót herceg vitte volna el magával, mások szerint férjhez
318    4|                 vacsorára, és ha az eső el nem áll, úgy itt hál. Az
319    4|     esküdözésből? Bohó dolog ez, higgye el nekem, aki az orránál vezettem
320    4|                valamit, ha nem is hiszi el: én már nagyon szeretnék
321    4|              furcsa levelekkel, egyszer el­olvasom magának, ki mindenki
322    4|               ki mindenki ír itt nekem; el fog rémülni, vagy nagyot
323    4|                 át fog járni hozzám, és el fogunk tűnődni rajta: milyen
324    4|                csalódások már nem érnek el hozzánk. Karácsonykor föl
325    4|              hajamat a temetésem napján el kell égetni, ennek okvetlenül
326    4|            gallyak simogatják.~Mindjárt el fogok aludni - gondoltam
327    4|                Álmaimban lassan eveztek el előttem Tamásy, Eőry, aztán
328    4|              füstölögtek.~- Ne felejtse el, amit ígért - kiáltott utánam
329    4|              hajamat a temetésem napján el fogja égetni! Így legyen!~
330    4|            tarka ördögszekérként vágtat el a sors országútján. Ha mindnyájan
331    4|                 erős olvadáskor utaztam el a távoli Olmützbe. A régi
332    4|                kocsis ünnepélyesen vitt el a kis külvárosi házhoz,
333    4|           lovacs­kákat.~- Nos, adja hát el nekem legalább a hermelin-köpenyeget! -
334    4|             hogy az életből mégsem vész el minden, és ujjammal ezt
335    4|           mégsem tudom szeretni, higgye el, sohasem tudnám szeretni!
336    4|               háromnegyed háromkor jött el, és egynegyed ötkor távozott,
337    4|               különös kérdéssel aludtam el, és minden reggel ezt mondottam: „
338    4|         alakjával - folytatta. - Higgye el, engemet nem érdemes szeretni!
339    4|           szívtelen? Ej! Hiába torzítja el az alakját, én szeretem
340    4|            szomorú ez?~Esztendők teltek el, újra külföldön találkoztunk
341    4|            tudja, miért. Mi a bajom? Ha el tudnám mondani! Minden héten
342    4|                 céltalan szomorúság fog el, és nem merek egy téren,
343    4|            hajam ijesztően hull; higgye el, rom vagyok, egy ápolónő
344    4|                rajta, amely lassan tűnt el, mint a virradásban a lámpafény.~-
345    4|             lesz az esküvőm. És ki vesz el? A gazdatisztünk, egy jelentéktelen
346    4|            kócsagtoll. Az ember könnyen el tudta képzelni alakját választáson,
347    4|                látja. Éjszaka indultunk el hazulról; a kocsi, ahogy
348    4|                 a szökés, így vetődtünk el a kopott Athénbe, az Ottó
349    4|           hosszú éjszakákon ábrándozott el Jessicával, Júliával, Lujzával;
350    4|              szép volt! Ah, még egyszer el fogom olvasni!~Mert nagyon
351    4|                öntudatosan -, és amikor el akarsz hagyni, elhagyhatsz,
352    4|                 fogok sírni!~Már másnap el kellett mennem vele a templomba,
353    4|              színházból, ijedten fogott el az utcán. Sűrű fátyol volt
354    4|               kutyád leszek, de menjünk el innét! Ha megelégeltél,
355    4|                 cipőd nyomát, de vigyél el innen, vigyél el, ha irgalmat
356    4|                 vigyél el innen, vigyél el, ha irgalmat ösmersz!~Mit
357    4|                 ezt a boldogságot. Hidd el, öröm ez, meghalni azért,
358    4|                óráiban gyakran gondolom el, hogy talán ő volt a legigazabb
359    4|            először csaltak meg és adtak el, olcsón, ostobán, könyörtelenül,
360    4|                 a legcsúfosabban bánnak el a szerelmes emberekkel.~-
361    4|      pillanatban ügyes mozdulattal tűnt el a tömegben. Egy ideig még
362    4|                kedves volt! - gondoltam el, és azon kaptam rajta magamat,
363    4|                fölött.~- És most mondja el, honnét jött, hová megy,
364    4|              érezze magát jól, felejtse el az emlékeit, és ne utazzon
365    4|                  de hát mért hagyta önt el? Gazdag ön?~- Mondjuk, hogy
366    4|               hát akkor mért hagyta önt el Aglája? Talán hűtlenségen
367    4|                hát értem, miért hagyják el az asszonyok.~Nevettem,
368    4|                 ostobaságot követhetnék el. Ön megfiatalított, ha nem
369    4|                 megmagyaráztam, feledje el a mai éjszakát, aludja ki
370    4|                 ő is oldalt választotta el a haját.~„Emlékszik-e még
371    4|           amikor rosszkedvűen búcsúztam el tőle a pályaudvaron; az
372    4|            szólt mosolyogva -, ne vegye el az én álmatlan éjszakáimat,
373    4|             meghagyott nekem! És higgye el, ön nem az a rossz ember,
374    4|                  mikor az a hír terjedt el rólam, hogy az esküvőmön
375    4|              elváltunk. Hosszú idő telt el, míg újra hazautaztam, a
376    4|            ifjúságom szép napjai teltek el, és elgondolkodva álltam
377    4|          csókolok neki kezet, mert hidd el, nincs rettenetesebb dolog,
378    4|               verekednem, és úgy érzem, el fogok esni.~Nem először
379    4|               Az estét együtt töltöttük el „A Trenck”-hez címzett szálloda
380    4|                 hagyni, hadd fogyasszák el azt, ami a lelkükön rágódik,
381    4|              üzenet innét föntről, hidd el, a többi mind nem ér semmit
382    4|               és így szólt:~- Meglátod, el fogok esni, az életben nem
383    4|           következetesség, ha nem esném el. Hideg van, lábzsákot kell
384    4|                  Nyolc órakor indultunk el. Az éjjel erős fagy volt,
385    4|             sírt. Végre is magam mentem el a postahivatalba, és széjjel­
386    4|         Negyvennyolc óra múlva temettük el. Úgy látszott, hogy senki
387    4|             látszott, hogy senki se jön el a rokonai, régi barátai
388    4|                 volt?~- Párbajban esett el.~Biccentett a fejével.~-
389    4|               kocsi csak nehezen jutott el a temetőbe, a pap dideregve
390    4|              túlélt mindent - gondoltam el magamban, és eszembe jutott