Fej.

 1    1|    Marianne, s nem vagyok oly dőre azt hinni, hogy ön az ilyen
 2    1|       agár körüli táncuk mily dőre, s mily üres örökös kutyaapoteózisuk,
 3    2|    maradok, hogy szerelmem is dőre, ostoba, s hogy végre: menedék
 4    2|     leány. - Nem vagyok olyan dőre, hogy álomképek után futkossak.
 5    2|       hogy ez az én szerelmem dőre álom, utolérhetetlen álomkép.
 6    3| letűnt, visszahozhatatlan kor dőre árnyéka bolyongott - mégis
 7    3|  frakkos úrral - csak éppen a dőre postatiszt, aki rózsákat
 8    3|   tulajdon sorsa kietlensége, dőre cifrasága állt előtte.~-
 9    3|    szőlőknek.~Lassan - milyen dőre az ember! - annyira izgatott
10    4|      támadt-e föl benned is a dőre vágy, ráülni egy felhőfoszlányra
11    4|      tornyok között, miközben dőre emlékekre gondolok. Hiszen
12    4|        boldog lehetne, és egy dőre álomkép után szalad. Nem
13    4|         szólt végre -, milyen dőre az emberi lélek! Ki hitte
14    4|     már túl az első fiatalság dőre álmain, de a nyaka, a válla
15    4|        óvatos mosollyal, teli dőre és szent bizalommal sétált
16    4| szomorúan, hanem gyűlölködve, dőre irigységgel, úgy, mint akkor,