Fej.

 1    1|         Eredjetek a pokolba!~Egypáran szerényen próbáltak tiltakozni, ami
 2    1|             én voltam! - jegyezte meg szerényen Izidor. - A rózsaszál pedig
 3    2|    megérdemlek - jegyezte meg az ifjú szerényen, s azzal távozott.~5~Amint
 4    2|           lakik?” - „Igen” - feleltem szerényen. - „Ön még sokra fogja vinni” -
 5    2|               jegyezte meg a fiskális szerényen. - Még meg találja ütni
 6    2|             elképedt háziúr.~A jogász szerényen mosolygott.~- A lehető legegyenesebb
 7    2|            Pető, nagyon ügyes.~A diák szerényen meghajlott.~- Az elismerés
 8    2|            munkát.~Pető meghajolt, és szerényen mosolygott, körülbelül úgy,
 9    2|               le azt az ollót!~Bulcsu szerényen mosolygott.~- Mi az, egy
10    2|               szellemek - tette hozzá szerényen -, akik őrködnek lépteink
11    2|       lehetetlen - jelentette ki igen szerényen. - Én ösmerem magamat. Egyszer
12    2|         Mindezeknek tetejébe Pető még szerényen megemlítette a galambpört,
13    3| vénasszonyéhoz tette hasonlatossá, és szerényen közelebb ülve hallgatta
14    3|               De bátyám - ellenkeztem szerényen -, nem véled, hogy kissé
15    3|             volt elég, hogy egy ember szerényen megélhessen belőle. El kellett