Fej.

 1    1|      helyben ügettek volna, s kétségbeesve ficánkoltak az ütések ólmos
 2    1|      hogy azok eszeveszetten, kétségbeesve kezdtek vágtatni a forduló
 3    1|          Kiütötte! - mormogta kétségbeesve Kázmér, és az álla leesett. -
 4    2|      még mindig zúgtak vadul, kétségbeesve, mintha jeges felhőt akarnának
 5    2|   fordított egyet a dolgon, s kétségbeesve rimánkodott a diáknak, hogy
 6    2|    viszonyok közt? - kérdezte kétségbeesve.~A jogász megint könnyebben
 7    2|      A muzsikus vakon, szinte kétségbeesve szerette Tildát, kutyánál
 8    2|        Mit tettem?! - dadogta kétségbeesve.~- Hogy mit? - kacagott
 9    2|        A szegény exfagottista kétségbeesve rohant föl és le szobájában,
10    3| könnyek fakadtak, s tekintete kétségbeesve kereste a menekülés útját.
11    3| kisfiam! - könyörgött az apja kétségbeesve. - Szólj apádhoz, hiszen
12    3|     újra, látszólag ok nélkül kétségbeesve.~Gyűlölte ezt a fontoskodó
13    4|        De értse meg - szóltam kétségbeesve -, értse meg, hogy megkönnyebbülök,
14    4|       perc előtt még sírt, és kétségbeesve csókolta meg az arcomat.~
15    4|    inkább megszeppen­ve, mint kétségbeesve; éppen ilyen volt az arca