Fej.

  1    1|              fuldokolva kivágta:~- Az én agaram kertelt, Bogdány
  2    1|           kertelt, Bogdány Balázs? Az én agaram?!~A fiatalember nyugodtan
  3    1|            egy Bogdány, egy „ki tudom én, mi”, és egyszerűen a feneketlen
  4    1|    honszeretete.~Balázs mosolygott.~- Én rendelkezésedre állok -
  5    1|            fölmentik a vádlottakat... Én tehát azt javaslom deres
  6    1|          úszott el, vagy nem? Valamit én is csak konyítok a dologhoz.~
  7    1|           közé tartozik. Ez az ember, én mondom, kártyalángész, mert
  8    1|              mindenemet, és végre is, én se lopom a pénzemet!~Mérgesen
  9    1|            Tehát csak bízd rám, tudom én, hogyan kell valakivel bánni.~
 10    1|               mint a szegfű szirma.~- Én is szeretem - szólott halkan
 11    1|             fortyant föl kipirulva. - Én majd bebizonyítom az illetőnek
 12    1|             és így szólott:~- Már ezt én jobban értem, öregem.~Mit
 13    1|                 kiáltotta Marianne. - Én is fölszállok!~Ezen a napon
 14    1|               amely így kezdődik: „Az én csizmám disznóbűr, apám
 15    1|       elfogadott volna kocsisának. És én mindig kegyelettel emlékezem
 16    1|              eltűnt, mint a kámfor... Én is vissza tudok emlékezni,
 17    1|              is megemlegeti.~- Volnék én csak asszony! - sóhajtott
 18    1|            Marianne. - Ne félj, öreg, én jól intézem el a dolgomat.~
 19    1|           maga kacérkodik velem, csak én nem.~- Bolond maga, Izidor.
 20    1|           gyanakodva Izidor. - Tegnap én is itt voltam, és nem láttam
 21    1|               percben két tanyáját.~- Én nem akartam megbántani... -
 22    1|          Szörnyű ostoba legény vagyok én tulajdonképpen! - gondolta
 23    1|            közel állottunk egymáshoz, én se voltam oly rideg gondolkodású,
 24    1|              felelte elgondolkodva. - Én se szeretek kétszer lépre
 25    1|             éppen beszélni akar róla, én szívesen megmondom a véleményemet.
 26    1|         idején, amikor Pál még élt, s én eljárogattam a középbalsai
 27    1|        vármegye! Magának elárulhatom: én vagyok a Felvidék leggazda­
 28    1|                de ha ő azt mondotta, „én vagyok a Felvidék aranyembere”,
 29    1|              hogy szót fogad nekem... Én, minek tagadnám, mindig
 30    1|            rosszat elmondtak magáról, én lehunytam a szememet, és
 31    1|            tőröket építettek magának, én odaálltam a szobám szentképe
 32    1|              mindenki nyugovóra tért, én az ablakhoz ültem, és a
 33    1|          folytatta kusza mondatait.~- Én... szerettem magát, Balázs,
 34    1|        nemhogy egy gyenge nő, amilyen én vagyok, aki a legszerencsétlenebb,
 35    1|        lemondással lehet segíteni, és én meg fogom próbálni, akármilyen
 36    1|                 mondotta dölyfösen -, én erős vagyok, és nem félek
 37    1|             szólott Klárika halkan. - Én volnék az első, aki ezt
 38    1|               hév -, majd megmutatnám én, mi a becsület!~A kucsmás
 39    1|            véleményetek a helyzetről, én majd a végén mondom el,
 40    1|               éppen akkor hívja ki.~- Én... én igazán nem tudom! -
 41    1|               akkor hívja ki.~- Én... én igazán nem tudom! - szólott
 42    1|               mindennek.~- Az a férfi én voltam! - jegyezte meg szerényen
 43    1|           meghódítani, de a pályabért én nyertem el. Marianne szíve,
 44    1|             érte az üdvösségemet, oda én! Nem akarom a vérét, sem
 45    1|           folytatta:~- A dolog ennyi. Én tudom, látom, hogy ez a
 46    1|            hozzád. Észrevettem, és az én öreg szemem nem csal...~
 47    1|            pirosabb lett a rendesnél. Én rögtön megláttam rajta,
 48    1|        elszontyolodva távozott. Értem én az effélét, én is voltam
 49    1|        távozott. Értem én az effélét, én is voltam fiatalember. No,
 50    1|            protestált.~- Ó, nem, nem. Én elszakadni magától úgysem
 51    1|            volna?... Hiszen szerettem én máskor is, és el kellett
 52    1|             szalmaszálnak megmaradtam én. Apám tehát úgy képzeli
 53    1|               szeressen belém, szóval én kacér­kodjam magával, s
 54    1|            ilyen vígan a dolgot.~- De én ezt soha magával megtenni
 55    1|             mellettem, akkor ki tudok én fogni még egyszer a Balsaiakon.
 56    1|              boldogságnak. A többi az én dolgom. Qui habet tempus,
 57    1|         Micsoda fiatal hölgy vagy te? Én az anyáddal egyszer beszéltem,
 58    1|           összes puskaport ellőtte?~- Én azt hiszem - szólalt meg
 59    1|             Még ilyent nem ettem, nem én!... No hát csak légy nyugodt,
 60    1|              nagyon szeretett enni.~- Én egy darab kenyérrel is beérem -
 61    1|      kiegyenesedett.~- Kázmér bátyám, én tisztességes ember vagyok,
 62    1|        igazolásra nincs szükségem. Az én becsületem különben is ér
 63    1|               tudom, mit kell tennem, én ezennel megkérem a leányod
 64    1|              remegve, és így szólt:~- Én is szeretem Balázst...~A
 65    1|             vadászsüvegét.~- És ez az én leányom? - pattant ki belőle
 66    1|   megváltoztathatatlanba. Klárika meg én szeretjük egymást, legyünk
 67    1|             nem teremtett az Úristen, én mondom, én, Bogdány Balázs,
 68    1|      teremtett az Úristen, én mondom, én, Bogdány Balázs, akin nem
 69    2|               ajtó mögött.~- Ki az?~- Én vagyok - felelt Pető öntudatosan.~-
 70    2|       Asztalnak vagy Ablaknak hívnak? Én azt írhatom ki az ajtómra,
 71    2|         eleget is fog szenvedni tőle, én mondom, ha ugyan első nap
 72    2|              volt, a régi cipőit mind én kaptam meg), és mikor Reinhold
 73    2|              jéghideg maradt.~- Ez az én belátásomra tartozik - válaszolta
 74    2|         nyugodt szemtelenséggel -, de én, én a légynek sem vétek.
 75    2|             szemtelenséggel -, de én, én a légynek sem vétek. És
 76    2|          azért a lakást fölmondom. Az én hajamat nem fogja megfehéríteni,
 77    2|              jól. A fő az őszinteség! Én összeférhetetlen vagyok,
 78    2|            Elhiszem - felelte Pető. - Én minden rosszat készséggel
 79    2|           maradjunk a tárgynál. Tehát én éltem a gyanúpörrel, hogy
 80    2|              áll Jozefinnel, tudom is én, hogy s miként: talán tizenöt
 81    2|             nem a leányom bérence, és én csak örülhetek, hogy ilyen
 82    2|         hajtotta meg magát az ifjú -, én nem vágyom e szerepre.~Az
 83    2|         szerint megtartja a szobát, s én lemondok az inspekciózásról:
 84    2|             ifjú vészjóslóan -, akkor én holnap elmegyek Jozefinhez,
 85    2|               felelte -, a fagottista én vagyok.~- Pető a nevem -
 86    2|         kapitánytól maradt fönn. Mert én itt, mint talán sejti, csak
 87    2|             csókoltam, tilaárom haj!” Én sem vagyok kedvelője az
 88    2|           kell Bauernebel urat, ez az én hivatásom, ez az én életem,
 89    2|             ez az én hivatásom, ez az én életem, piha!~Bulcsu mester
 90    2|          Bennem is léteznek ambíciók, én is tudom, mi az ideális
 91    2|      hangszere­lési kísérletek. Ez az én életcélom, ambícióm. De
 92    2|            tisztaság? Ó! Hiszen ez az én tragédiám! Ez az én kétségbeejtő,
 93    2|             ez az én tragédiám! Ez az én kétségbeejtő, oidipuszi
 94    2|                a kenyér igazolja önt. Én értem helyzetét... Ki vehetné
 95    2|           ábrázatából kiolvasni. Hogy én önt megvesztegettem, hogy
 96    2|    megismerkedett Jozefinnel, s ahogy én a helyzetet látom, ön sonica
 97    2|             vagyunk mindannyian. Ebbe én is belenyugodnám, de egy
 98    2|       barátsága ahhoz képest, hogy az én személyem az öreg Bauernebellel
 99    2|       közelebb állnak egymáshoz, mint én és tisztelt háziuram? Avagy
100    2|            legszerencsétlenebb embere én vagyok. Én vagyok a fordított
101    2| legszerencsétlenebb embere én vagyok. Én vagyok a fordított Midás.
102    2|              ellen.~- Ez nem úgy van. Én teljesen méltányolom ugyan
103    2|                mi jó barátok vagyunk, én legalább úgy hiszem. Én
104    2|               én legalább úgy hiszem. Én is gyakran kerülök hasonló
105    2|          Nemde, elmegy a fogorvoshoz. Én is így cselekedtem, és föl­
106    2|        kevesebb lesz eggyel!” Erre az én barátom elhatározottan azt
107    2|            kell mutatnod a klinikán.” Én tiltakoztam, de pajtásom,
108    2|              azelőtt azt hittem, hogy én vagyok a föld legnyomorultabb
109    2|          voltam önmagammal szemben, s én is érdemes vagyok a napsugárra,
110    2|          lépcsőházban találkoztunk, s én udvariasan, ahogy az az
111    2|                Tudnál bízni bennem?~- Én vakon hiszek benned - lelkesedett
112    2|          munkát.~- Ahogy parancsolod. Én vakon bízom benned.~- Nagyon
113    2|           világ azt fogja hinni, hogy én öltem meg.~E többször elrecitált
114    2|         aranypolgár -, az esetet majd én mondom el!~- Ahogy parancsolja -
115    2|              azt fogja állítani, hogy én öltem önt meg.~- És abban
116    2|               közbe:~- Az esetet majd én mondom el, tisztelt uraim!
117    2|             tisztelt uraim! Majd csak én! Fabriczius úr eleget szónokol­
118    2|                egyszer hadd beszéljek én is...~- Csak ne izgassa
119    2|          galambok ellen?” - kérdeztem én. „A ház udvarán tanyázó
120    2|                 Hohó! - gondolom erre én. Hogy szabad a galamboknak
121    2|    kihurcolkodott.” „Hova?” - volt az én kérdésem. „Azt nem tudom.” „
122    2|             megragadta az alkalmat.~- Én már akkor azt tanácsoltam
123    2|            annak respektálását, ahogy én is tiszteletben tartom a
124    2|        jussunkat! Fékomadta, most már én is kezdtem dühös lenni.
125    2|             tovább. A sarkamra álltam én is. Ez csak természetes.
126    2|       fénylett a sok simo­gatástól. - Én legalább nem látok módot
127    2|           legfájdalmasabb, beismerem. Én, Bauernebel Jeromos, az
128    2|             kiáltotta rekedten. - Meg én, ha addig élek is!~Pető
129    2|                 De nem nyugszom bele! Én is vagyok valaki, és meg
130    2|        pulykapirosan. - Az igazság az én pártomon áll, s az igazságnak
131    2|               azt fogja mondani, hogy én öltem meg Bauernebel urat.~
132    2|                Ez minden?~- Minden.~- Én vagyok a világ legszerencsétlenebb
133    2|           hogy nem fogsz csalódni. Az én sejtelmeim helyesek szoktak
134    2|            fölcsillant a reménység.~- Én föltétlenül hiszek benned -
135    2|              dolgok rendje és veleje. Én azonban nem tudok mértéket
136    2|        fejével.~- Bájos gyermek ez az én Jozefinem, annyi szent.
137    2|             csinált már megint?~- Nem én.~- Nem is találná ki soha,
138    2|              Jäger úr - jelenti ki -, én borzasztóan szeretem a pörölyök
139    2|           fognak érte kalapálni. Mert én nagyon szeretem a pörölyök
140    2|          pénztárcámra. Miért fizessek én havi húsz forintot a kalapálásért,
141    2|               volna. Igaz ugyan, hogy én roppant szeretem a pörölyök
142    2|               meg csöndesen -, láttam én már karón varjút. Lesz az
143    2|         tetszett vásárolni?” - kérdem én. „Szalmakalapot” - feleli
144    2|      Hallgassa csak meg az esetet. Az én barátom tudniillik nagy
145    2|             ne kalandozzunk el. Ez az én cimborám egy nap azt olvassa
146    2|            nézetét meghallgatni.~- Az én nézetemet? - szerénykedett
147    2|                az úgyse ér semmit. Az én nyilatkozataimba bele kell
148    2|        bizonyára túlteszi magát. Ő az én vérem, az én fajom, az én
149    2|              magát. Ő az én vérem, az én fajom, az én szívem. És
150    2|             én vérem, az én fajom, az én szívem. És jómagam sohase
151    2|             kell - áldozni is akarok. Én tudom, hogy ki az aranypolgár,
152    2|               csak ez kell, meg tudom én úgy bosszantani az én kedves
153    2|           tudom én úgy bosszantani az én kedves szülővárosomat, hogy
154    2|            meg kell állapítanom, hogy én Quastl urat csak felületesen
155    2|            úrnak nyújtom a kezemet?~- Én önt nagyra becsülöm és tisztelem,
156    2|           Hogy vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl
157    2|       krajcárt. Ki van zárva, felelem én. Akkor enged még tíz krajcárt.
158    2|               lesz, és megfordítva.~- Én csak a lehetőségét állítottam
159    2|               tudnak elcsevegni. Csak én vagyok elfogult, ha önt
160    2|           kérem, ne ijedjen meg tőle. Én ugyanis azt hiszem, hogy
161    2|           tovább folytatta:~- Igenis, én szeretem önt, minden jel
162    2|              Tessék elhinni, hogy az. Én ösmerem magamat. Még sohase
163    2|            Mert úgy érzem, hogy ez az én szerelmem dőre álom, utolérhetetlen
164    2|          dőlhet az egész város, azért én a tavaszt érzem magam körül!
165    2|          beszélgetsz, szavalsz, és az én ügyem kátyúban reked.~Petőnek
166    2|           beszélve. Hogyan tudnám hát én Tildát valamire persvadeálni?~-
167    2|            kívül: az ellentmondás. Ha én valamiről egy Bauernebelnek
168    2|              dolgot megvilágítani. Ha én rólad azt fogom mondani
169    2|     leghaszontalanabb frátere.” De ha én helyezkedem rá arra az álláspontra,
170    2|                a helyzet a következő. Én állandóan rosszakat fogok
171    2|       belemélyedtünk a beszélgetésbe, én támadtalak, ő védett, míg
172    2|             tud zöld ágra vergődni.~- Én azt hiszem, hogy van neki
173    2|            arcot mutatva az özvegy. - Én tudniillik csak futólag
174    2|          Akkor méltóztassék kérdezni, én majd felelek.~Jozefin a
175    2|           mindjárt a második hiba. Az én barátomnak átka - mint mondani
176    2|      magánügyei iránt, tudná, hogy az én jogász barátom Pest város
177    2|              papnak a reverendájától. Én azonban, ha felszólítanak
178    2|            dominóban járok.~- Pető!~- Én értek az ilyesmihez, és
179    2|               közöm? Az a közöm, hogy én önt nagyra becsülöm, tisztelem,
180    2|           cselekszem, az kizárólag az én dolgom, akár tréfának, akár
181    2|       jelentette ki igen szerényen. - Én ösmerem magamat. Egyszer
182    2|      pamutoskosarat a fejedhez vágni, én mondom, Pető, aki a vesékbe
183    2|            tehát nem szoknyavadász?~- Én és szoknyavadász? - méltatlankodott
184    2|             lesz. Sőt, többet mondok, én már beszéltem Bulcsuval,
185    2|             lábra segítve barátját. - Én nem tudok semmiről sem!
186    2|               nem tudok semmiről sem! Én nem tettem semmit ellened,
187    2|            mondottad Jozefinnek, hogy én csélcsap vagyok, hogy tréfából
188    2|            esett le Bulcsu álla. - Ó, én tökfej! Ó, én százszoros
189    2|              álla. - Ó, én tökfej! Ó, én százszoros tökfej!~A szegény
190    2|              perelni! Majd megmutatom én annak a csizmadiának, hogy
191    2|              Ezer ördög! Majd befűtök én annak a csizmadiának!~ ~
192    3|                 mert jogom van hozzá. Én ösmerem az életét, tudom
193    3|         asszonya... esküszöm rá... és én boldog vagyok vele, akárhogy
194    3|                és a principálisom meg én az első falunál megakadtunk.
195    3|            Megpróbáltam, nem tudnék-e én is elaludni, de minden erőlködésem
196    3|               a papa azt mondta, hogy én is igyam bort, és most úgy
197    3|                 érdememen felül... de én sose iszom bort!~A főhadnagy
198    3|          orvos előtt. - Mi történt az én szegény kisfiammal? Mit
199    3|             vedd el, Isten, inkább az én életemet... - dadogta egész
200    3|             Az orvos bólintott.~- Jó. Én majd érte megyek, és a gyógyszertárba
201    3|        ismételte a gyerek fáradtan. - Én jól látom, atyám.~Arca elkényszeredett,
202    3|             hegyeket és a tengereket. Én minden gyilkost megértek,
203    3|     sötétséget, a nyár a telet. Ez az én külön filozófiám.~- Érdekes... -
204    3|           notabilitásunk ezt mondta: „Én azt hiszem, ez az egész
205    3|                nemde?~- Mindenesetre. Én természetesen melletted
206    3|            hagyta helyben Illenczi. - Én is úgy tartom, hogy a neved
207    3|              vállára tette a kezét.~- Én az istállóban lakom egész
208    3|              sorokat átfutva -, akkor én is érdekes ember leszek.
209    3|           vagyok szenvedélyes táncos, én is bevonultam a büfébe,
210    3|             frakkos lovag pajtását -, én is csak ember vagyok. Gyönge
211    3|          szereted őt, ahogy szerettem én is, és szerette Zelmánovics
212    3|             átlapozta a jelentéseket, én pedig az ablakhoz mentem,
213    3|          váltón törekedett haza, mint én, bement a csenderesbe, ott
214    3|             ló elejével elsüllyedt, s én oldalt buktam a földre,
215    3|           hajszát.~Fogtam magamat, és én is nagy kört kerítettem
216    3|               a nagy család­ból, mint én. Akit kergetek, akit el
217    3|         szeret, gyűlöl, szenved, mint én, ugyanúgy küzd az élettel,
218    3|            imádkozik érte, neki is az én napom süt, és ő is ugyanabban
219    3|             földben fog pihenni, mint én.~Rosszkedvűen állítom meg
220    3|           magamat ütni. Ez volnék hát én, aki annyit tartottam a
221    3|           színházban látta. - Csak az én testemen át!~A harc sorsa
222    3|         minden megint rendben van: az én Zsuzskám megmutatta, hogy
223    3|               könnyűnek, és maradj az én dalos madaram, aki jókedvűen
224    3|           urát, és így szólt hozzá:~- Én érzem, hogy meghalok, és
225    3|               leteszed a vasajtó elé. Én pedig föntről le fogok nézni,
226    3|               könnyeivel küszködve -, én bizonyára utánad halok.~
227    3|                  Ha nincs kocsislova, én majd belovagolok Bécsbe -
228    3|            Istennek, Bécsbe.~Csönd.~- Én is Bécsbe megyek - folytatta
229    3|          bocsánat!~- Akkor hát inkább én kérdezek, és ön felel -
230    3|          Tudja - szólt fontoskodva -, én majd írok egyszer magának.
231    3|             tudott mesélni, így tehát én beszéltem neki a púpos molnárról,
232    3|               lába közé, és elfutott. Én is vele futottam, a házba
233    3|             ebben az évben meghaltak. Én egy kis zsámolyon kuporogtam
234    3|       legrettenetesebb ellenségéé, de én akkor nem féltem tőle, sőt
235    3|               okos bagolyszemével, és én visszamosolyogtam rá.~-
236    3|       tetszettek a legjobban.~- Igen, én erős vagyok... - felelte
237    3|              hosszú volt ez évben, és én ötször voltam lázas, mindannyiszor
238    3|               piros láng gyúlt ki. De én nem féltem sem tőle, sem
239    4|              meg kell vallanom: ön az én álmaim hőse!~Nevetett; nem
240    4|               a kiábrándulás! Miklós! Én korán fogok elhervadni,
241    4|             el. Ön nem fog megérteni, én sem értem magamat, de mindez
242    4|             csüggesztő; ó, higgye el, én nagyon szerencsétlen vagyok! -
243    4|            állomáson, ahol - ő délre, én északnak - hosszabb ideig
244    4|             hogy elváltunk egymástól, én a maga végzete lettem volna!
245    4|              mert hiszen annak idején én is festőnek készültem. De
246    4|           kémlelt végig a hullámokon. Én is korán feküdtem le, és
247    4|        visszasiklani. Ellenkezett; de én még erősebben fogtam át
248    4|           kezdtem. Lehetséges-e, hogy én, aki mindig tisztességesen
249    4|               Az asszony olvasott, és én a pad karfáján, az ura háta
250    4|        kezemet, és mosolygott.~- Csak én tehetek magamnak szemrehányást -
251    4|              ön rám mosolyog, Olga!~- Én mindig boldogan fogok önre
252    4|           nagy bajuszú aranyak előtt, én azonban az akkori időkben
253    4|           éppen olyan jól tudta, mint én. Tudta, mi az, órákig várni
254    4|               ezek, kedves olvasó, és én is nemegyszer kivettem a
255    4|        tekintettel mért végig, mintha én lennék Constant hűtlen­ségének
256    4|            önnel szóba? És hogy öreg? Én is öreg vagyok, nem a testemmel,
257    4|             életemmel, az idegeimmel; én többön mentem át, mint más
258    4|              jóváteszi hibáját.~- Ezt én is reménylem - tette hozzá
259    4|              megkapja a magáét! Hohó, én a csarnokban születtem!
260    4|               kék vasúti részvénnyel. Én fütyülök az ő kék vasúti
261    4|              mert jó barátok voltunk; én tartottam Dórát keresztvíz
262    4|            kisasszony áll előttem, és én megöregedtem.~- Csinos vagyok?~-
263    4|             önnek?~- Nagyon!~- Lássa, én is így gondoltam. Sőt...
264    4|             talán kacérkodik velem?~- Én? Miért ne? - felelte.~Megállt,
265    4|              hozzá alázatos hangon -, én nagyon szerencsétlen vagyok,
266    4|         szerencsétlen vagyok, Miklós, én nagyon szerencsétlen vagyok!~
267    4|             más is úgy van-e vele, de én minden éjjel, közvetlen
268    4|             borul, és azt hiszi, hogy én vagyok az ő életének a kulcsa,
269    4|             magyarázat talán az, hogy én vagyok az első férfi, akivel
270    4|            így szólt:~- Igaza van, és én bele akarok nyugodni sorsomba;
271    4|             is tehetnék? Igen, hiszen én is jól tudtam, hogy mindez
272    4|            megmondta az igazságot, és én is így tettem volna az ön
273    4|              dermesztő, kegyetlen, és én még gyönge vagyok rá, hiszen
274    4|              gyönge vagyok rá, hiszen én még csak gyermek vagyok!~
275    4|            egy kicsit megborzongva -, én még gyermek vagyok, félek
276    4|             vagyok, félek az élettől, én még nem tudok megbirkózni
277    4|             szólt hozzám többször, de én mindeddig óvakodtam tőle,
278    4|              táncolt végig a falon -, én nem akarok bókokat. Elég
279    4|         olvasnom; oly egyformák mind! Én parasztnak születtem, aki
280    4|             lakik egy kis falusi vér, én is szeretem az erdőt májusi
281    4|           fiatal hercegkisasszony, és én is szeretek télen szánkóba
282    4|          valamit, ha nem is hiszi el: én már nagyon szeretnék öreg
283    4|          eddigi életem? Egy csomó nőt én csaltam meg, egy csomó engemet:
284    4|           szegényekre gondoljunk”, és én boldog leszek, hogy végre
285    4|         ütközetet egy régi naptárból. Én magam fogok befűteni a kályhába,
286    4|               életed benne lakik! Ah! Én túl vagyok ezen, engem tíz
287    4|            szemed! Rossz bőrben vagy, én szegény barátom!~Nem tudtam
288    4|         ilyesmibe mégse megy bele. És én lassan meg is öregszem,
289    4|            mondják, éppen olyan, mint én. Hogy lenne, ha összeismerkednétek?
290    4|             tudja, hogy min, akárcsak én. Ah, emlékszel, Miklós,
291    4|       Megszeppenve nézett reám.~- Nem én vagyok? - kérdezte csüggedten. -
292    4|             üveg uborkát hozott ki.~- Én csináltam - szólt büszkén -,
293    4|                borongó, könnyelmű, és én mégsem tudom szeretni, higgye
294    4|               mindig!~- Bolondság; és én? Hallgasson meg! Nos, tizenkét
295    4|               a dajkám újságot olvas, én pedig egy furcsa bogárnak
296    4|               ég! És a nap sütött, és én tapsoltam a gyerekszékben,
297    4|               ön ki akar játszani, de én túljárok az eszén! Ön azt
298    4|               torzítja el az alakját, én szeretem Flórát, és mindig
299    4|                De hát miért nem tudom én is önt szeretni? Mért okozok
300    4|                 mondtam csüggedten -, én még mindig nagyon szeretem.~-
301    4|              önt meg? Vagy érthető az én szerelmem? Érthető ez a
302    4|    reménytelen és üres ábrándozás? És én mégis, még mindig szeretem,
303    4|              hogy az ölembe üljön. És én nem mertem számot vetni
304    4|         szeretni! Mennyire szeretlek, én üdvösségem!~Mindent elragadtatással
305    4|            furcsa emlékekkel. Mialatt én esténként a tűz mellé ültem
306    4|            ötévi házassági élet után, én jelentem meg a színtéren,
307    4|                és így szólt hozzám:~- Én most a te hitvesed vagyok,
308    4|             hitvesed vagyok, és te az én uram! Mindörökké! Mondd
309    4|               és így szólt:~- Miklós! Én nem tudok nélküled élni,
310    4|            hagyj elpusztulni! Miklós, én mindenről lemondok, a rabszolgád,
311    4|          húzta a hímzett papucsot. És én tétován néztem reá vissza,
312    4|              tettem? Lehetetlen, hogy én tettem volna ezt! Mi lesz
313    4|            lesz most velünk!? Ezt nem én tettem!~A szobalány levetkőztette
314    4|               erőltetett mosollyal -, én nem szenvedek, ennek meg
315    4|        férfiasan viselted magadat, és én megbocsátok neked.~Egy kicsit
316    4|           orosznak szokás tartani, és én tisztelem a hagyományokat.
317    4|          pezsgőt? De egy föltétellel: én fizetem, nehogy félreértsen!~-
318    4|            megtudnom! És miért nem?~- Én? - mosolygott szórakozottan. -
319    4|            amely jól végződött volna? Én nem! Koccintsunk, és nevessen;
320    4|               óta nem láttuk egymást, én már régen meg is feledkeztem
321    4|            árnyéka megingott a falon, én pedig arra gondoltam, miért
322    4|       Angyalka vette föl a szót.~- És én is megváltoztam, nemde? -
323    4|        ellentmondá­somat. - Bizonyára én is megöregedtem, elhervadtam?~
324    4|              urához és a gyermekéhez, én azt akarom, hogy ne gondoljon
325    4|              jó és gyöngéd hozzám? Az én nyugalmam! Istenem, hol
326    4|          mosolyogva -, ne vegye el az én álmatlan éjszakáimat, hiszen
327    4|             csipke­függönyök közé. És én azt éreztem, hogy sohase
328    4|          irigykedve néztünk egymásra, én arra a kék szemű aranygyűrűre,
329    4|          kisujján hordott, ő pedig az én Garibaldi-ingemre, amelynek
330    4|           feleltem:~- Mi közöd hozzá? Én se kérdezem, ki öntözi a
331    4|               Ő viszont beárult, hogy én voltam az, aki a tisztelendő
332    4|              és a szeplők öntözésére. Én a barátaimat arra iparkodtam
333    4|               velök a nagy mazurt. De én fáradtan mosolyogtam, kezet
334    4|          ismételgette: „Nincs kétség: én vagyok a szerecsen király,
335    4|                örökké gyűlöllek! - És én mégis alázatosan csókolok
336    4|               megszakadnak, most újra én veszem át a szót, hogy e
337    4|                  A segédek várnak; az én második segédem egy őrnagy.
338    4|              ember voltam? Bizonyára; én is csak fecske voltam, aki
339    4|       bezárták, fölmentünk a szobába. Én fáradt voltam, lefeküdtem,
340    4|           erősen a szemembe nézett.~- Én Vadkerty Eliz vagyok - szólt
341    4|             még a sírdombnál: Eliz és én.~Eliz összekulcsolta a kezét,