Fej.

 1    1|          a macska. Nem ugrott föl korán előttük, nyugodt öntudattal
 2    2|        nem tudja, még mindig elég korán fogja megtudni, uram, ki
 3    2|         megtudni, uram, ki ő. Túl korán, uram, túl korán! És eleget
 4    2|           ő. Túl korán, uram, túl korán! És eleget is fog szenvedni
 5    2|      azért, hogy mért gyújt olyan korán lámpát a lépcsőházban, holott
 6    3|   szeretett heverészni az ágyban, korán kellett fölkelnie, mert
 7    4|          kiábrándulás! Miklós! Én korán fogok elhervadni, érzem,
 8    4|       fogok elhervadni, érzem, és korán felejtenek el. Ön nem fog
 9    4|         végig a hullámokon. Én is korán feküdtem le, és korán keltem.
10    4|          is korán feküdtem le, és korán keltem. Egy éjszaka, tizenkét
11    4|           megmásítsam akaratomat.~Korán reggel becsöngettem a kertészt,
12    4| fiatalságomban egy világító folt, korán elvesztettem a szüleimet,
13    4|  hivatalán kívül két erdője volt, korán kelt, sokat lótott-futott,