Fej.

 1    1|      nem homályosodott el, a föld is tovább forgott, a patak
 2    1|   arra volt reménye, hátha a föld ennyi huncutság láttára
 3    1|      rettenetes embert! De a föld nem vérengző természetű,
 4    2|      mikor tűz és víz, ég és föld, hegy és völgy közelebb
 5    2|     hittem, hogy én vagyok a föld legnyomorultabb embere,
 6    2|      soha el nem fog tűnni a föld színéről. Azaz, mit beszélek?
 7    2|      kisasszony, az igazi, a föld felett lebegő, a tisztult
 8    3|         Legyen könnyű neki a föld!~- Mindörökké, ámen! - dörmögte
 9    4|   Mind eltűntek, a legtöbb a föld alól néz reám, és akik élnek,
10    4|    Firenzében, mert a magyar föld hideg, nem tudna alatta
11    4|     előtt.~Nemsokára második föld körüli utamra indultam,
12    4| olvasó, mint egyedül lenni a föld alatt!~
13    4| olvasó, mint egyedül lakni a föld alatt, Sziléziában, fagyos