Fej.

 1    1| értekezletnek vége van... Vége, uraim. Vége...~12~Bogdány Balázs
 2    2|        is megnyilatkozzék.~- De uraim - szólt tehát egy csodás
 3    2|     majd én mondom el, tisztelt uraim! Majd csak én! Fabriczius
 4    3|    kedves Fábián? És önök mind, uraim?~A feldíszített ebédlőn
 5    3|        Mert azt akarom mondani, uraim - folytatta, és ajkát ravaszkásan
 6    3|        szólt:~- Íme, a leányom, uraim. Kitűnően táncol, kedves
 7    3|        rossz, a bor jó... Igen, uraim, ez a leányom.~- Apám! -
 8    3|      dadogott ez. - Bocsánat... uraim... - szólt felénk fordulva
 9    3|      mára úgy érzem, elég volt. Uraim...~- Csak nem akar már menni? -
10    3|         jóindulatukba ajánlani, uraim.~Ezúttal távozni engedték.
11    3|      így szólt:~- Igen tisztelt uraim és hölgyeim! Félve szólamlok
12    4|        kezet, női szemet; igen, uraim, ezt kívánom!~Az őrnagy