Fej.

  1    1|          egy-két palack vinkótól, s most fölötte józanon, fázósan
  2    1|          egy vékony nyírfa jelezte. Most is rátaláltak a tótra: ott
  3    1|      csöndes képében gyönyörködött. Most is nyugodt egykedvűséggel
  4    1| dédunokájukról sem.~A Bárándi-fogat most szintén elérte a dombot,
  5    1|       mindenkinek választ adhasson. Most tehát együtt a színjáték
  6    1|            de agarásznak elsőrangú.~Most, hogy bemutattam az agártörvényszék
  7    1|             el is rúgta a körmét, s most következik a küzdelmek küzdelme,
  8    1|  előadásokat tartott az agárnak, de most egy szót sem tud szólani,
  9    1|           pedig elvből gyűlölte. És most tizenkét óráig egyfolytában
 10    1|         Bárándiak után kémlel.~Azok most indulnak éppen a túlsó oldalról.~
 11    1|         támogatói is vannak - éppen most indul útra a terebélyes
 12    1|        éjjel gyantázták a torkukat, most majd megmutathatják, milyen
 13    1|        odaüget a kisasszonyhoz, aki most tiszteli meg először az
 14    1|         mert egészen véletlenül épp most nézegette a Bogdány úrfi
 15    1|       tarlón.~No hiszen, élénk lett most egyszerre a Balsai-csapat,
 16    1|  elhajítódott egy kissé a vágásnál, most ő ment föl a nyúlhoz, s
 17    1|             erre! Világos, hogy ami most fog történni, a mesterfogások:
 18    1|         elhajítódott, ki is merült, most már a fekete lesz az úr.
 19    1|            és elkezdte poentírozni, most egyet, no most még egyet,
 20    1|         poentírozni, most egyet, no most még egyet, és mint illik,
 21    1|           vette a nyulat.~De a harc most már keserves volt, a lovasok
 22    1|         megtehették volna, mert ami most történt, az rettenetesebb,
 23    1|            a harag előjele volt, és most már türelmetlenül így szólott:~-
 24    1|            agarak mögött lépkedett. Most történt meg Nácival először
 25    1|          indokolással nem tartozom. Most pedig méltóztassál alkalmat
 26    1|             megkoszorúzták őket, és most jön egy fiatalember, egy
 27    1|    beleütött az agárbacilus, és így most Ágotára jőve, nem állhatta
 28    1|           Bogdány Balázs, és alakja most rokonszenvesen, barátságos
 29    1|          ennyi szókimondás lakik... Most jött csak rá, hogy eddig
 30    1|         fagylaltot - nevetett -, és most készítsed össze a holmimat,
 31    1|             el, milyen pukkadás van most a Balsai-táborban, s ez
 32    1|            hanem bosszút forralnak. Most folyik a nagy családi tanácskozás
 33    1|       kriptáikat, és néma szellemük most itt lebegett a szobában -
 34    1|         lesik a történendőket... Ha most egy macska végigszaladna
 35    1|      körökben mondják.~A tervet már most általános helyeslés kísérte,
 36    1|         mozgás, várakozás, hogy, no most pattan szét a gránát.~De
 37    1|      leánykái nincsenek meghíva, és most bizonyára sárgák az irigységtől.
 38    1|         nincsenek komolyabb céljai, most azonban a bíró alakja megnőtt,
 39    1|        karcsú alakjára szegeződött, most szerette volna, ha szembenézne
 40    1|      ítélőmesternek: Kálmánkának.~- Most, ugye, kikaptál a leányomtól,
 41    1|           ismét a mesterhez került. Most jobban sikerült neki a dolog:
 42    1|            Kázmér arca felcsillant, most következik a bedőlés.~Balázs
 43    1|        nélkül.~Az ágotai agár esete most már nehezebbnek látszott,
 44    1|          lovagias eljárás, vélte, s most már haladéktalanul el kellene
 45    1|           ez az egyszerű szórakozás most hirtelen tündéri fényben
 46    1|           és ráförmedt:~- Hol lehet most Marianne? - És be sem várva
 47    1|           meglássuk, hogy válik be. Most pedig igyatok... ősi vendégszerető
 48    1|       váltókat nem az öregúr, hanem most már neje, a mindenhez értő
 49    1|           vízzé. A szép özvegy csak most mutatta meg, hogy milyen
 50    1|           meg, hogy milyen szerzet. Most már szabadon kacérkodhatott,
 51    1|             volt, hogy Marianne nem most került ki a zárdából. Éppen
 52    1|            Ám a leány nem felelt, s most ő tért ki a válasz elől:~-
 53    1|   tükröződött a hajlandóság, hogyha most pisztoly volna nála, irgalmatlanul
 54    1|              kíváncsian leste, hogy most mi fog történni, hogy kapják
 55    1|             a harcot, ellenkezőleg: most játsszák ki Ön ellen a legveszedelmesebb
 56    1|         szép özvegy oldala mellett. Most is ott volt, és szédítő
 57    1|         elérte Balázst, sőt, miután most a sárgák foga­ta is óvatosabban
 58    1|            egyenesen.~A szépasszony most nem kacagott, de sőt ugyancsak
 59    1|        Szédületes verseny kezdődött most; a másik két fogat már le
 60    1|             egyszerre fölvágott!...~Most vége!~A következő pillanatban
 61    1|           megrezzent, de szemét még most sem nyitotta föl. Balázs
 62    1|            anyai örökségét kikapva, most a tőzsdén játszott hatalmas
 63    1|              Az ügyek lebonyolítása most már könnyű volt. Ha Vágóhidy
 64    1|            kellemetlenségeken kívül most már egy betörött orrot is
 65    1|          szenvedélyéről.~Ezért járt most föl és alá a kisbalsai fekete
 66    1|          magát a tükörben megnézni, most azonban, hogy úgyis benne
 67    1|            ember volt a megyében, s most már az is sárga bőrkabátban
 68    1|           sem méltóztatott venni, s most egyszerre olyan kapós lettem
 69    1|              hanem mosolygott.~- De most menjen a dolgára! - pattogott
 70    1|           Marianne viszonyára, s ha most annyi nyilvánosság előtt
 71    1|      plezúrát kapni...~- Nyugodtabb most már? - kérdezte Marianne
 72    1|           után nem alszik egy órát. Most aztán egyszerre föllebbent
 73    1|            föl tudta magát találni, most nem tudta, mitévő legyen,
 74    1|           Sokért nem adta volna, ha most a kisváradi vagy nagykikindai
 75    1|          mit, felejtse el azt, amit most látott vagy látni képzelt.
 76    1|           el, ha Bogdányra gondolt. Most látta csak igazán, milyen
 77    1|              Ránézett az asszonyra; most, amikor érezni volt kénytelen,
 78    1|             se értett játékszert... Most övé lehetne az a kéz, az
 79    1|           ma, ön se oly kacér, mint most s a lelkünkben láng lobogott,
 80    1|     kihagyjuk a játékból.~Izidorban most már lángolt a gavallérság.~-
 81    1|       kacérságai igazolva voltak, s most a győzelem fénye övezte
 82    1|       teremtés koronája volt, s így most szintén büszke és diadalmas
 83    1|             volna meg, úgy vonzotta most a fiatal leány csöndes bája,
 84    1|          magát, Balázs, és szeretem most is... Ki kellett ezt mondanom,
 85    1|            bajt hozó fajtából!~- Az most már hiábavaló, Balázs -
 86    1|             mondatot. Panaszos arca most újra olyan volt, mint a
 87    1|           így szólt a férfiakhoz:~- Most, hogy együtt vagyunk valamennyien
 88    1| lelkiismeret miatt lekapta a fejét. Most is mindnyájan ki próbáltak
 89    1|             magát karosszékében, és most már mérgesen nézegette a
 90    1|         mérsékelve Kázmér. - Lássuk most, mit lehet tenni? Nyilatkozzatok
 91    1|             a szerencsétlen Izidor! Most vége a világnak!~De a szónok
 92    1|           Kázmér, és elgondolta, ha most a kezében levő Hardtmuth
 93    1|          hogy a legpénzesebb Balsai most szakadt el tőlük, és az
 94    1|     szabatosan pörögtek a küllők... Most pedig a fiatalember szemére
 95    1|         volna el a földtekéről, s ő most egyedül állna a nagy világon,
 96    1|         benne, nem hagyta a jussát.~Most, hogy a Marianne-nal való
 97    1|          halotthalvánnyá.~- Bogdány most is itt volt, s amikor érdeklődött
 98    1|            van: a vércse elérte, és most könyörtelenül csap le reá.~
 99    1|      szenvedtem e pár hét alatt, de most újra boldog vagyok, hogy
100    1|   Marianne-nál is ez volt a célzat, most már értem... Nézze meg az
101    1|          tényeket.~- Eszerint tehát most úgy áll a dolog, hogy jogom
102    1|          azt, s elodázta a választ. Most Balázs éppen nyilatkozott
103    1|        szörnyen éhesek voltak.~- Ha most vacsoránál ülnénk! - mondotta
104    1|           hogy tudom, mit tervezel. Most pedig indulj előre balra,
105    1|         Helyes! - felelt Bogdány. - Most vigyázz rám, betörő. Fogd
106    1|           fiatalember és...~Bogdány most kiegyenesedett.~- Kázmér
107    1|              ismételte a leány, már most dacosabban, bátran.~Kázmér
108    1|             arcátlanul. - Csak­hogy most nincs égzengés, s azért
109    2|         Karpfenbiller urat?~Az öreg most gúnyosan hunyorított a szemével.~-
110    2|    Karpfenbiller nem létezik, mikor most voltam a lakásán, s magam
111    2|       letette a főesküt.~Bauernebel most megint visszatelepedett
112    2|         ívet vonva elő a fiókból -, most tessék a szerződést aláírni.~
113    2|            megbízottja volt.~A diák most másodszor hallotta ezt a
114    2|       mégiscsak csönd lett.~Az ifjú most megfőzte a teáját, megette
115    2|  terézvárosi Krőzus kiegyenesedett. Most már ő volt dühös.~- Ön azt
116    2|             a kérdést, de feleletet most sem kapott.~- Lámpl! - fordult
117    2|           hiszek el önről.~A háziúr most sem haragudott meg.~- Hahaha -
118    2|       Sohasem láttam; egyébként is, most jöttem vidékről.~A zenész
119    2|          mindezzel tisztában volna, most lovagja lehetne a szép asszonynak,
120    2|             ez a karcsú hölgy, csak most látta igazán, hogy szemben
121    2|         elrohan, és így kiált föl: „Most már ellenségek vagyunk mindhalálig!”
122    2|         enyém. És ez a nyitja, hogy most, ha volna bennem egy csöpp
123    2|           tehát nem olyan nehéz. De most engedjen meg egy közbevető
124    2|         vessen meg.~A Nero szerzője most szünetet tartott, majd lesütött
125    2|           sehol sem lelik meg. Érti most már?~- Nem - felelte Pető,
126    2|            működhetett. Nos, érti-e most már? - fejezte be előadását
127    2|             öt forintot fizetnek.~- Most már értem! - kiáltott föl
128    2|             Onnét van tehát a pénz!~Most Bulcsu mesteren volt a fejrázás
129    2|             hajóra van szüksége. De most már csak érti?~- Szakállamra,
130    2|            és fölvettem a pénzt. És most vessen meg, kedves Pető
131    2|           legnyomorultabb embere, s most látom, hogy igazságtalan
132    2|       legszennyesebb mulatóhelye, a most is még ismert piszkos, füstös
133    2|       kívánságod teljesülni fog. És most: szabad tudnom tervedet?~
134    2|             is hozzátette:~- Ha önt most megüti a guta, az egész
135    2|    csöndesen malmozott az ujjaival, most szükségesnek tartotta, hogy
136    2|           ügyvéd urat. „Mit teszünk most?” - kérdezem tőle. Nos,
137    2|             ezek az alperesek! „Hát most mit csinálunk?” - kérdeztem
138    2|     követelni jussunkat! Fékomadta, most már én is kezdtem dühös
139    2|          kit pörbe fogni. De örökös most se akadt. Kincsért se akadt.
140    2|             pör! Elhúzódott évekig, most jobbra, most balra, s végre
141    2|     Elhúzódott évekig, most jobbra, most balra, s végre is alaposan
142    2|          lett volna más dolguk, még most is nevetnének. Szerencsére
143    2|          újra Petőhöz fordult.~- És most kíváncsi vagyok - szólt
144    2|              A háziúr arca kigyúlt. Most igazán haragudott, tiszta
145    2|        másról nem is akart tudni, s most is, alighogy az ifjú helyet
146    2|        fiatal barátom, hát mit szól most a galambpörhöz, minekutána
147    2|        beleszédülök, és akkor, mint most is, órák hosszat meleg sót
148    2|               szólt nagyot fújva -, most egy időre megint jobban
149    2|            álmélkodott Pető, mintha most hallana először őnagyságáról.~
150    2|             szóra ezt válaszolta, s most azt kérdem, mit szól ehhez
151    2|       találja a szöget. Lehet, hogy most is eltalálta. De azért Quastl
152    2|             és ajánlotta magát...~- Most jut az eszembe, Bauernebel
153    2|           akárcsak időtöltésből is. Most azt határozza, hogy sétálni
154    2|             az eseményeknek, és már most szerencsekívánataimat tolmácsoljam?~
155    2|           felelte nyugodtan.~A diák most Bauernebelhez fordult.~-
156    2|              hideg ember vagyok, és most, íme, azt látom, hogy a
157    2|        dolgok jobban kifejlődjenek. Most azonban, hogy örömében osztályosa
158    2|            felelte a jogász, akinek most jutott eszébe, hogy éppen
159    2|        jelentette ki szárazon. - De most menjünk haza, mert majd
160    2|        karbonáriköpönyeges zenészt, most másnak, nemesebbnek, csinosabbnak
161    2|         Hogyisne: amennyi rosszat ő most hirtelen elmondott Petőről,
162    2|      győzelem arra ösztönözte, hogy most már Ulm ellen induljon.
163    3|         nézett az igazgató szemébe. Most jött haza a nevelőintézetből,
164    3|         messziről hangzó cigányzene most egyszerre más, könnyedebb,
165    3|         volt ragyogó hangulatokkal, most ott állt előtte az igazi
166    3|     betegeskedett, ó, nagyon régen. Most aztán meghűlt, és meghalt.
167    3|          néha nem jól bánt vele. De most gyönyörűen temettette el.
168    3|           hogy én is igyam bort, és most úgy szédül a fejem.~Homlokára
169    3|     cigányoknak - szólt suttogva. - Most hozatta őket a nagyságos
170    3|           hajnalodni kezdett. Odaát most egyre vadabb lett a tor:
171    3| hímezőrámára szegezi, s kisfiát, ki most már ágyában fekszik, s nem
172    3|            szemeit, de a látományok most sem távoztak, sőt tüzes
173    3|          lett volna a tisztek közt, most nyilván elalszik.~A főhadnagy
174    3|     öltésekkel hímez, és felkelt.~- Most már igazán mennem kell! -
175    3|             a többitől látott. Arca most egyszerre kipirult, az esteli
176    3|       tiszta és rendes volt, mintha most fényezték volna be.~A teraszon
177    3|             csekélységről volt szó. Most is apróságról beszéltek,
178    3|            megunt, férjhez mehetne. Most jut ugyanis eszembe, hogy
179    3|        őszinteség és az érdekesség. Most megy a nagyharanghoz, és
180    3|                szólt a házigazda. - Most szedelőzködjön szépen össze,
181    3|             éjféli szánkázásnak, és most vége. Remélhetőleg nem történt
182    3|            engedje meg azt is, hogy most bemutassam a feleségemet.~
183    3|            kicsi pisze meg a Julis. Most egy kissé meg vannak hatva,
184    3|             a fegyházigazgatóhoz. - Most büntetésből nem táncolom
185    3|        engem, se Zelmánovicsot, aki most miatta csücsül csön­desen,
186    3|          fogalma állott előttem, és most íme, ibolyák, vadvirágok,
187    3|           hozzám:~- Pajtikám, nekem most egy percre le kell mennem
188    3|            Ez az a Zelmánovics, aki most a nyugalmazott pintyőke
189    3|   Szarvas-csárda szemöldökfáján még most is meglátszik a fokosa éles
190    3|       dolgot, utamra akartam menni. Most vettem észre, hogy közvetlenül
191    3|          szorította ökölbe a kezét. Most látszott, milyen törékeny,
192    3|            de nem csúnyult meg. Sőt most szép igazán, most bontakozik
193    3|          meg. Sőt most szép igazán, most bontakozik ki a fölénye,
194    3|            elbillent volt balra, és most a soroksári szőlőknek tartott.
195    3|             pandúrnak lenni!~A nyom most ingatagabbá lett, táncolt,
196    3|            óta megszokta, de amikor most vetélytársa odáig merészkedett,
197    3|     ásványgyűjteményéért rajongott, most virágokat lopott Zsuzskának
198    3|        Rápolty az egyetemre került. Most is szerette Zsuzskát, mint
199    3|         éles fájdalmat érzett -, és most már minden megint rendben
200    3|             az utcán, a városon, és most tétova árnyékot vetett a
201    3|  megsimogatta a homlokát, amely még most is olyan forró volt, mint
202    3|            úton jól kialudta magát, most úgy rémlett előtte, mintha
203    3|       mosolygott. A másik utas, aki most cihelődött le a délről érkező,
204    3|        megvágták, hol kifosztották, most aztán betelt a mérték, mehetett
205    3|             hibámnak kell lenni. De most vége, hála a papnak, vége,
206    3|           takarított lámpák illata.~Most Cressida lépett a színre.
207    3|            álmatlan éjszakáimon még most is gyakran jelenik meg előttem.
208    3|   pápaszemét, így szólt:~- Johanna, most már tudom, miért ilyen sápadt
209    3|      árnyéka a lelkemre nehezedett. Most már nem volt senkim sem,
210    3|  tüskön-bokron vágtatott keresztül, most India csodás fái alatt voltam,
211    3|            csodás fái alatt voltam, most a brazíliai őserdőkben birkóztam
212    3|          ettől a tekintettől, pedig most már tudom, hogy gyermekkorom
213    4|         hogy a gerincük puha. Mikor most kiegészítem a sorozatot,
214    4|  felelősséggel együtt, az enyém; és most térjünk a tárgyra. Az első
215    4|        hajszál, ez mit se tesz, még most is bizonyára sok sikere
216    4| szeszélyeimbe. Tudja-e, hogy ön még most is sokszor jelenik meg álmaimban?
217    4|       csinos varrókisasszonnyal, és most kirándulásra viszi magával.~-
218    4|             a híd felé mentek. Csak most vettem észre, hogy az asszony
219    4|           el a nevelőintézetben, de most, hogy sorsa így alakult,
220    4|        fekete lap ékelődött közénk. Most egy villám futott át a háttéren,
221    4|        éjszakáimban. Ez az álomkép, most, nem tudom, miért, annyira
222    4|    történetemnek, kedves olvasó! De most már rövidre fogom szabni
223    4|    pálmaágak, e lényegtelen tárgyak most mind elém tolultak, és rám
224    4|    kaszinója, ahol régebben fáraót, most pedig divatosabb szerencse­
225    4|             szólt:~- Hallott ilyet? Most már bizonyos, hogy faképnél
226    4|             mást is várhattam tőle! Most is egy hölggyel vacsorázik
227    4|             a szerencsétlenség ért, most még meg is magyarázzam önnek?~
228    4|     bosszankodva nézett rám, mintha most ébredne tudatára, hogy semmi
229    4|           nem vetette föl a víz.~És most, hogy hónapok múlva, egy
230    4|               szól talán magában -, most már mindenem megvan, amit
231    4|          leszek tizenhat esztendős, most már nagylány vagyok, és
232    4|            kapta az első bábuját.~- Most tehát szabad az út az életbe -
233    4|       büszkén tekintett körül; íme, most már ő is kiveheti ebből
234    4|       egykönnyen bújt ki belőle! És most, tessék, egy nagy kisasszony
235    4|            meg a német leckéjét. És most egyszerre a nyakamba borul,
236    4|          reménytelen szerelmet; ej, most itt van, szembeállok vele,
237    4|           átvezetett az úriházba. - Most pedig itt marad vacsorára,
238    4|             szükség kínálásra.~- És most meséljen - szólt a vörös
239    4|           okozott. Okozott? Ej, még most is okoz. Ha kinéznénk az
240    4|          fejemet lehorgasztva -, és most már talán te se tudsz rajtam
241    4|        helyettes állomásfőnök.~- De most már nem segíthetek rajtad -
242    4|        adtam magamat! Jól élünk, de most nagyon csínján kell bánnom
243    4|          aki diákpipával a szájában most tért haza a szolgálatból;
244    4|       figyeljen rám: bizonyos, hogy most meg fog vigasztalódni. Tudja-e,
245    4|           meg­fino­mította, a szeme most volt igazán szép, a görög
246    4|    visszafojtott, gyors lélegzetét.~Most pedig újra itt állt előttem
247    4|          magammal sétálni.~- Ah! De most már csak elfelejtett? -
248    4|             karomba kapaszkodott. - Most tehát vége! Igen, ne tagadja:
249    4|         találkoznunk a Mirroron? De most, most látom, érzem, hogy
250    4|   találkoznunk a Mirroron? De most, most látom, érzem, hogy mindennek
251    4|     jóvátenni valóm van az életben, most végre megnyugod­hatok.~-
252    4|       oroszkáját a szempilláim alá. Most, hogy évek múlva papírra
253    4|            nem adtam volna érte, ha most a hálókocsi pamlagán ülhetnék,
254    4|           és így szólt hozzám:~- Én most a te hitvesed vagyok, és
255    4|            ennek köszönhettem, hogy most egy rossz athéni szállóban
256    4|           tettem volna ezt! Mi lesz most velünk, uram! Mi lesz most
257    4|          most velünk, uram! Mi lesz most velünk!? Ezt nem én tettem!~
258    4|            volna mondani, hogy íme, most már ő is méltó Júliához,
259    4|            Nos: itt vagyok újra, és most egy félórát adok önnek,
260    4|    mosolygott a fejünk fölött.~- És most mondja el, honnét jött,
261    4|             megvonta a vállát.~- És most az utazásban keres vigaszt?
262    4|            És ki ön? - kérdeztem. - Most önön az őszinteség sora.
263    4|           koccintott az életben. De most fölényesen, frissen nézett
264    4|    törülköző, az orvosságosüveg! De most minden megváltozott, diáknak
265    4|             magukat agyonlőni. Íme, most hát mindent tud! Ennyi az
266    4|            húzott az asztalra.~- De most már csakugyan távoznom kell! -
267    4|      mindjárt csak egy félórára is? Most tehát mindent megmagyaráztam,
268    4|    lemondással, gyermekesen, mintha most került volna ki az intézetből,
269    4|          templomba, az oltár fölött most is ott lóg az a kép, amelyet
270    4|         miért. Vajon mit szólna, ha most, így látna?~Ha most látna?
271    4|              ha most, így látna?~Ha most látna? Egyszerre, mintegy
272    4|      megvigasztalódni tudni. Ej, ha most látna, öregen, szürkén,
273    4|             félelmetes világába. De most betelt a sorsa, szomorú
274    4|           magával, mert beteg volt, most lábadozik, és az ura félti
275    4|          vonásait. Sokkal szigorúbb most az arca, talán a szakálla
276    4|          élesebb, és, és a lépéseit most már nem tudnám messziről
277    4|       kitalálta gondolatomat, igen, most tudta meg, mért hívtam föl
278    4|           azon változatlanul: Eliz. Most is hidegen, céltalan gyűlölséggel
279    4|          földi békességre gondolni. Most már bizonyos, hogy mindig
280    4|            a dölyfös lelkét, ön még most is gyakran jelenik meg álmaimban,
281    4|            tüzérek és a szobalányok most is úgy szorongatták egymás
282    4|        virítanak a szeplők, a nyaka most már olyan, mint egy öreg
283    4|          följegyzései megszakadnak, most újra én veszem át a szót,
284    4|             Sohase féltem eddig, de most azt érzem, hogy a határhoz
285    4|         kíváncsian nézett maga elé. Most az őrnagy fölszólította
286    4|         hideg szempár nézett rá még most is, és a fejében talán ez