Fej.

 1    1|   lány volt ez, annak idején ostoba, mint az éj, de a Balsai-háznál,
 2    1|    hogy mit mondjon.~Szörnyű ostoba legény vagyok én tulajdonképpen! -
 3    1|   állát.~- Nem csélcsap, nem ostoba, tetszel is tán neki...
 4    2|      hogy szerelmem is dőre, ostoba, s hogy végre: menedék csak
 5    2|      okosnak kell lennie; az ostoba bosszú a borbélylegények
 6    2|     kissé bosszantotta, mert ostoba embernek nem kívánt látszani.~
 7    3|       Arcán egyre ott ült az ostoba elhatározás, hogy meg kell
 8    3|       hóbortos, irgalmatlan, ostoba, fecsegő, római karakter,
 9    3|     ez a katona nem is olyan ostoba, amilyennek ismeretségük
10    4| értem magamat, de mindez oly ostoba, oly csüggesztő; ó, higgye
11    4|     apró szeplőit. Furcsa és ostoba érzés! Hamarosan elváltunk