Fej.

 1    1|          rohant le a lejtőn, a lovak magasra kapták az orrukat, és úgy
 2    1|           ablakhoz ment. Egyik kezét magasra föltartva, szoborszerű mozdulattal
 3    3|         mintegy örök bocsánatkérésre magasra húzva guggolt a széken,
 4    3|               A társaságot üdvözölve magasra emelte föl a serleget, aztán
 5    3|        bántani! - szólt, jobb karját magasra emelve, ahogy egyszer a
 6    3| szomorúságával, és a vándorfelhők, a magasra kavargó varjak, a távozó
 7    4|            az életet? - kérdezte, és magasra húzta a vállát. - Ki tudja?
 8    4|    továbbszaladt, miközben bal kezét magasra emelte, mintha kard volna
 9    4|           hát a bánatod? - szólt, és magasra húzta a vállát. - Így vagyunk?~
10    4|         koccintottunk, ünnepélyesen, magasra emelt pohárral, ahogy a
11    4|       varróleány fog elém ugrani, és magasra tart egy síró csecsemőt.