Fej.

 1    1|          került, annak is a vállára borult, s két cuppanó csókkal megbocsátotta
 2    2|             szép asszonyhoz, térdre borult előtte, és sírva mondotta
 3    3| szorongatott, vállára öreges bekecs borult. Az egész ember inkább árnyék­
 4    3|     befejezése után mélységes csönd borult a teremre.~Garas Peti csöndesen
 5    3|         vállára hófehér csipkekendő borult; a két leányon rózsa­színű
 6    3|     fölsikoltott, és Titusz vállára borult.~- Nem, nem engedlek bántani! -
 7    3|              Zsuzska az ura nyakába borult, a szíve fölnevetett az
 8    3|              aztán rettenetes csönd borult a nádra, és egy fekete madár
 9    4|            kicsi híja, hogy föl nem borult.~- A pokolba! - szóltam
10    4|         meleg forrást, és babonásan borult térdre Püthia egykori szent