Fej.

1    1|    érdeklődött a Kormos iránt, s végtelen tisztelettel nézett az ifiúr
2    1|         lopózott a szemébe. Ez a végtelen őszinteség, ez a kétségbeesett
3    1|          erdőben csönd honolt, s végtelen béke áradt szét a fák áldólag
4    2|      azonnal neki is iramodott a végtelen­ségnek. Mikor azonban a
5    3|  lenyűgözte egy hatalom, talán a végtelen szomorúság és keserűség,
6    3|        szemmel nézett barátjára. Végtelen utálat fogta el maga iránt,
7    3|        dolgokat, hogy mentegesse végtelen szárazságát és örökös künológiai
8    4|         csüngtek alá, de kint, a végtelen vizeken világos, mély szürkeség
9    4| összedőlt falvakat és a bozótos, végtelen völgyeket. Így lettem, deresedő