Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
2017 4| hosszabb ideig kellett a csatlakozásra várnunk. Mosolyogva, szelesen 2018 2| hegedűk halk pizzicatóval csatlakoznak. Kár - tettem hozzá -, hogy 2019 1| nemzetes urak! Teljes mértékben csatlakozom az előttem szólott Kázmér 2020 4| bokor mögül, majd egy furcsa csattanást, mintha egy ázott rakéta 2021 1| valami mondanivalója: a csattanó.~- Az eljegyzés - mondotta 2022 2| szomszéd helyiségben vadul csattogtak a kalapácsok.~- Karpfenbiller 2023 2| lehetséges? Van ebből a csávából más menekülés, mint a pisztoly!?~ 2024 2| férfi nagy ötletességgel csavargatta össze tagjait, sőt egy ízben 2025 2| vagyok az utolsó útszéli csavargónál. Rajtam, aki a mellényzsebemből 2026 4| Később kimentem vele az őszbe csavarodó Tiszti Kertbe. Folyton arról 2027 4| azon gondolkodtam, mért csavarogjuk be a nagyvilágot, mikor 2028 4| hölgy; üdén, övén az arany csecsebecsékkel, nyakában a bársonyszalagos 2029 1| vadászcsaládból, ahol már a csecsemők is agarászostorral játszanak, 2030 4| és magasra tart egy síró csecsemőt. Ezt a hírt több névtelen 2031 1| nekem is... Maga tetszik csekélységemnek, s azt nyíltan 2032 2| halandót nem ösmertek, mint csekélységedet.~Bulcsu arca kezdett földerülni.~- 2033 2| a gyufát.~12~Az embert a csekélységek viszik nagy elhatározásokra. 2034 3| fölhajtva, egész megfeledkeztek csekélységemről, s újra az abbamaradt kérdésre 2035 3| édes öregem, azaz: egy csekélységen - feleltem mérgesen. - Azon, 2036 1| sorsot, hogy ki üli le e csekélységért a fegyházat.~Egy másik tagja 2037 3| mint rendesen, akármily csekélységről volt szó. Most is apróságról 2038 4| Miklós, ön becsületesen cselekedett, mikor megmondta 2039 3| hajviseletről, a rossz és a jó cselédekről, az utóbbi időben fölbukkant 2040 1| sáros országútnak. Amikor a cselédház mellett robogtak el, kihallatszott 2041 4| maradsz - fordult a tót cselédhez, aki tátott szájjal nézte 2042 2| tás miatt jelentette föl a cselédjét, ha az a kiszabott egy darab 2043 3| garázdálkodik a világban; a cselédkergető járásbírónak éppúgy nem 2044 4| bundás pálinkát iszom, és cselédlányok után futkosok. Mind a ketten 2045 4| szállt ki egy álmos kis tót cselédleány kíséretében. Katonás lépésekkel 2046 2| világot, hogy az nem vet meg cselekedetemért, milyen megkönnyebbülést 2047 1| ez -, megerőltetés nélkül cselekedhetné meg. S ha Marianne ma azt 2048 3| például te, aki a becsületért cselekedtél, de nem ő, aki az anarchizmust 2049 2| ön tanácsaira. Hogy mit cselekszem, az kizárólag az én dolgom, 2050 4| amelyek bizonyára tudják, mit cselekszenek.~Rám nézett, féloldalról, 2051 3| nem tudja, mit beszél és cselekszik. A frakkos egy ideig haragosan 2052 2| benne eddig a józan, hidegen cselekvő férfit tanulta meg ösmerni. 2053 1| elhatározta magát, hogy csellel fog a bajon segíteni. Vagyis: 2054 1| hájjal, tudott fordulni, „csellenni”, öröm volt nézni, hogy 2055 1| volna a bosszú! Milyen édes csemege lenne ez az ágotai üröm 2056 2| étvággyal látott neki a ritka csemegének.~21~Az alkotmányos éra helyreállítása 2057 1| múlva köszöntött be az új csemete. A kaszinóban ezalatt a 2058 3| vadorzókról, bosszúálló csempészekről és kóbor kísértetekről, 2059 3| haza, mint én, bement a csenderesbe, ott leült, maga elé bámult, 2060 3| Visszanézek. A fűzfáknál a csendőrök kakastollai jelennek meg. 2061 3| a falhoz vágott poharak csendülése hallatszott át, utána meg 2062 3| mint egy zenélőóra dallama csendült meg fülében. Egy kis millefleurs-illat, 2063 1| érezte, hogy a szava idegenül cseng, s a vér a fejébe akar tolulni.~ 2064 1| piros vánkostömegre, majd csengetett a szobaleánynak.~- Ne zavarjatok, 2065 4| és lent vacsorára szól a csengettyű, azt érzem, hogy ha egyszer 2066 1| Kálmánka.~Kázmér megrázta a csengettyűt.~- Üdvözlöm a jelenlevőket, 2067 3| szürke szemét, és tompán csengő, mély hangon énekelni kezdett.~ 2068 1| ostorával sűrűn, irgalmatlanul csépelte a szegény tarkát, amely 2069 1| mindig nem volt eredmény. Már csépeltek is, és a gyümölcs pirosodni 2070 3| pereg,~De szememből könny csepereg.~A nóta hangjai lassan, 2071 4| akaratom ezúttal nem hagyott cserben, és végre is kábultan, minden 2072 2| Quastl úr önt egy szép napon cserbenhagyja, és a szakácsnőjét vezeti 2073 3| egyszerre, minden ok nélkül cserbenhagynak. Miért? Nem tudom az okát 2074 1| fixírozni kezdett. Szerencsére a lovagias ügy nem vett 2075 1| akácfák is elvirágoztak, a cserebogarak is eltűntek, a döntés órája 2076 4| fölszólította a feleket, hogy cseréljenek helyet. A nap óvatosan bújt 2077 4| pincérekkel, portásokkal cserélni ki a gondolatainkat, múzeumokat 2078 4| gyönyörű kosokat nevelt, a szép cserepeket igen kedvelte, egy történelmi 2079 4| és maga rakta meg az öreg cserépkályhát, hogy csak úgy durrogott. 2080 4| és megkínált egy óriási cseréppipával, amelyre Mac Mahon tábornok 2081 4| petróleumlámpa, a kályhában cserfahasábok, amelyeket mindig annyira 2082 1| tavaszi volt: a fák, a moha, a cserjék, az égbolt, csak Klárika 2083 3| kellett végigfutnom, és cserkészésem derékszögű volt, ők a folyton 2084 3| vadászat iránt, az asszony egy csésze teát hozott. Mikor visszatért, 2085 1| szett egyensúlyt, a kocsis csettintett nyelvével, és újra teljes 2086 2| se járult hozzá, hogy a csevegést talpra segítse. Az ifjú 2087 2| tehetett volna? Egy ideig csevegett a kanárival, amelyet többszörös „ 2088 2| menni és ott hölgyekkel csevegni. Az ilyesmit megtehetik 2089 3| vitatkozást, közömbös dolgokról csevegtek velem, utóbb azonban pár 2090 2| utánaszaladtak, s a fővárosi csibészifjúság szokása szerint, minden 2091 1| kezét, és jóízűeket szítt csibukjából. Hogyisne; a terv igen szépen 2092 1| Kázmért, az megfordítja a csibukját, és képes valamelyiküket 2093 1| negyedóráig szót sem szólott, csak csibukjával kezében föl és alá robogott, 2094 1| urak buzgón szopogatták a csibukok gombját, de bizony nem tudtak 2095 1| adott alkalmat.~Szemben a csibukozó Kázmér bácsival fiatal leány 2096 3| homokban két párhuzamos, vékony csík szalad, elárulva a menekülő 2097 3| feleségének viszi. Néha csiklandozást érzett a tarkóján, s hessegetett 2098 4| mintha egy titokzatos kéz csiklandozgatta volna őket), gyors, éles 2099 4| akiket egy titokzatos kéz csiklandozott, hanem félig énekhez, félig 2100 4| fölé hullott, és erősen csiklandozta az arcomat, úgyhogy csaknem 2101 3| a ménesről kipányvázott csikó; üdítő, mosolygó, mint a 2102 3| szemem megszokta a keskeny csíkok keresését, gyorsabb járásra 2103 3| ivószoba ablakrácsában.~4~Csikorgó téli este volt, amikor a 2104 4| a hóra. A lépések élesen csikorogtak, aztán megint számoltam, 2105 3| elélhetné életét!~Az úton szánkó csilingelése közeledett. A lovak léptei 2106 1| kilométeres országutat, s másnap csilingelhetne a szán! Ha meg azt akarná 2107 2| álmodott, az arany vígan csilingelt az asztalon.~- A pénz tényleg 2108 4| halántéka alatt két éles csillag, és a dacos áll megenyhült. 2109 3| tudta egy nyári éjszaka nagy csillagjait elnézni.~Egy este hármasban 2110 3| nem fehéredett meg, és a csillagok egymás után bújtak ki az 2111 3| beléptek a skarlátvörös, csillagokkal díszített páholyba. A nézőtér 2112 3| arany ágom,~Jézus fényes csillagom!~Árván maradt édesanyád,~ 2113 4| kinyitottuk az ablakot; a csillagos égbolt, homlokán a Jupiterrel, 2114 3| bárha a szeme szöglete körül csillagot vetettek az apró ráncok. 2115 2| fejét. Azért tehát ő is csillapodásra intette idegeit, azután 2116 1| szobában már égett a lámpa. A csillár gyertyáit is meggyújtották. 2117 4| díszterembe, amelynek nagy csillára ünnepélyesen forgott; a 2118 4| láttam, amint körmein a fény csillog; minden éjjel szívdobogva 2119 4| részemet fanyar ízükből, fekete csillogásukból.~Amint a hat hét letelt, 2120 4| ők is fehérek, keskenyek, csillogóak, de azért - Montmorencyk 2121 4| minden szépnek, kellemesnek, csillogónak gyermek módra örült, lett 2122 4| országútra, amely az esővíztől csillogva, nyílegyenesen húzódott 2123 2| tagjait, sőt egy ízben oly csimbókot kötött a testéből, hogy 2124 4| urak neveznek szépségnek.~- Csinálj sok adósságot - szólt gyakran, 2125 4| szobámba, és arra kért, csináljam meg a német leckéjét. És 2126 1| Balsaiakat, megbeszélni, mit csináljanak e példátlan eset után? A 2127 2| vallanom, hogy egész jól csinálod a dolgodat.~- Kérlek - szerénykedett 2128 3| mialatt nagynénjeim tépést csináltak, és rokonaink különböző 2129 3| mellém telepedtek, és ott csinálták a tépést. Minden órában 2130 2| alperesek! „Hát most mit csinálunk?” - kérdeztem újra az ügyvéd 2131 2| most másnak, nemesebbnek, csinosabbnak látta alakját, s éppen nem 2132 2| mindketten ifjak és elég csinosak is.~Bauernebel szünetet 2133 3| felé tekingetett, amelynek csipkefüggönyei jobbra-balra lebegtek.~- 2134 1| ki a rózsaszín pongyola csipkéiből.~- Nem enged el? - kiáltotta 2135 3| lengett, vállára hófehér csipkekendő borult; a két leányon rózsa 2136 4| szerek, gázlángok és női csipkekendők szaga töltötte be.~Rosszkedvűen 2137 4| narancssárga parton ékszerészek, csipkekereskedők, prémesüzletek kirakatai 2138 2| öröm, ha valaki reagál a csipkelődésükre. És éppen ő, akivel nem 2139 4| csak éppen hogy parókát és csipkés ingmellet nem viselt.~Trubez, 2140 2| helyet foglalt a horgolt csipkével betakart díványon, az öregúr 2141 1| fölkelteni. Próbálták rázni, csípni, ütni, Matejkó érzéketlen 2142 2| lommal fogadja a körötte csipogó csirkék hódolatát. A férfiból 2143 2| hogy egy dikicset meg egy csirizestálat, ha egyszer elvesztek, még 2144 2| az ifjúval.~- Önt sem a csirke költötte - jegyezte meg 2145 2| fogalmat födte, mint ma a csirkefogó szó, s ennek következtében 2146 2| fogadja a körötte csipogó csirkék hódolatát. A férfiból kevés 2147 1| amikor együtt másztak föl a csirkeólra, és amikor a nagynéninek 2148 2| Pető a szép aktus után. A csiszlik azonnal neki is iramodott 2149 2| üldözésére akart indulni a csiszliknek, s már ugrott is egyet, 2150 4| hosszú ápolás, gondozás, csiszolás, odaadás után ők is elnyerik 2151 1| formában élt a terv, de Kázmér csiszolgatta, pallérozgatta, s míg a 2152 3| teszed velem.~- De kérlek - csitította a frakkos lovag pajtását -, 2153 3| szakállal, mind téli bekecsbe és csizmába öltözve. Valami folyton 2154 2| házban lakó Maurer nevű csizmadiáé voltak. De Maurer már régebb 2155 2| állott volna a rejtélyes csizmadiával. Ami pedig a hagyatékot 2156 3| holmiját, a fehérneműjét, a csizmáját, az ébresztőóráját, a selyemkendőjét.~- 2157 1| amely így kezdődik: „Az én csizmám disznóbűr, apám hozta Bögözbül”, 2158 4| nagy dolog volna, lehúzta a csizmámat; amint egy este rám bízta 2159 3| nem volt ilyen zápor! A csizmámban annyi a víz, hogy egy malmot 2160 4| visszatérni a szülőföldjére, csizmát húzni, gereblyét tenni a 2161 1| húgát, Klárikát, aki, csodák csodájára, huszonkét évvel később 2162 1| különben húgát, Klárikát, aki, csodák csodájára, huszonkét évvel 2163 4| francia határhoz. Van egy csodakútja, kitűnő visszhangja, három 2164 4| nincs az Istennek ennél csodálatosabb ajándéka. Van-e szebb hivatás, 2165 1| hogy a hiúság útjai még csodálatosabbak.~7~Kázmér egy szép téli 2166 1| udvarolni kezdett Marianne-nak.~Csodálatosak a szerelem útjai, mondják 2167 4| szemmel, amelyben inkább csodálkozás, mint ijedtség tükröződött, 2168 1| füllentette Klárika.~Az öreg csodálkozása egyszerre kacagásra változott, 2169 2| fölényesen mosolygott.~- Ön csodálkozik? Nos, elmondom első találkozásomat 2170 4| még maradok!~Ránéztem, és csodálkoztam, hogy nem vet keresztet; 2171 1| ebben nem is volna semmi csodálnivaló: szép, okos és kedves leány 2172 3| szorítva várt valamire, talán a csodára, mely ezt a szörnyű álmot 2173 1| itt állottak a különböző csodaszerkezetek apró modelljei, kezdve az 2174 1| legény szájtátva bámulták a csodát, és nem akartak a szemüknek 2175 1| Marianne-nal való kísérlet csődöt mondott, kemény koponyájában 2176 3| sarokban, a lépcsőház mellett csődület kerekedett. A kocsisok röhögve 2177 2| úrba vetett bizalma pedig csökken. És így is van. A minap 2178 3| hiába akarja meggyőzni a csökönyös madarat.~- Csönd legyen, 2179 3| aki most miatta csücsül csöndesen, ott lent, a fegyházban, 2180 4| serdülő gyermek, az élet csöndje, a falu tiszta nyugalma, 2181 1| meghallotta a Bogdány négyesének csöngését, és érezve, hogy Balázs 2182 4| kitérni. Éppen vacsorához csöngettek; átöltöztem volt, és átsiettem 2183 2| meghúzta az ódon, sárgaréz csöngettyűt.~Meglehetős sokáig kellett 2184 1| a borospoharak szaporán csöngtek, de Kázmér ma nem vett részt 2185 3| feleselés. Az apró helyiségre csöpögős olajlámpa vetett fényt; 2186 1| fekete ló, a szájában zabla csörgött, s a hátára egyszerre csak 2187 1| helyébe, vagy az oroszlánnak csörgősapkát akasztani a fejébe. Mert 2188 1| megjózanodott; eldobta a csörgősipkát, beállott rablólovagnak, 2189 2| hajlandók húsz forintért csörömpölni, kalapálni, pléheket döngetni, 2190 4| Guillot itt~Le Page öldöklő csöveit...~- kezdte idézni Puskint, 2191 3| megyek közelebb. A tolvaj csókaszeme félénken pislog felém: arca 2192 3| termetű, gömbölyű arcú, csókaszemű ember volt, aki pápaszemet 2193 3| a könnyeivel, megfojt a csókjaival, véresre karmol a körmeivel, 2194 1| vállára borult, s két cuppanó csókkal megbocsátotta neki élete 2195 1| Kázmért, és lehelte rá a tüzes csókokat, amelyek perzseltek, fájtak, 2196 3| teremtéseknek fognak mutatkozni. Csókold meg őket!~- De bátyám - 2197 3| szobában fiatal leányokat csókolgat, szintén büntetlenül garázdálkodik 2198 4| leütne, kezet kellene neki csókolnom; és ön rám mosolyog, Olga!~- 2199 2| borítékból egy tűzvörös, csókolózó galambokkal ékesített lap 2200 2| nagyságos asszonyhoz, kezet csókolsz neki, és alázatosan bocsánatot 2201 1| hódolatomat - szólott kezet csókolva.~Izidor újra gúnyosan mosolygott.~ 2202 3| kék övvel, amely hatalmas csokorban végződött. A szobában katonás 2203 3| majd a Beczkó által hozott csokorhoz sietett, és kitépett belőle 2204 4| egyszerű kék szoknyában, fekete csokros szalmakalapban, regattacipőben. 2205 4| meglebbentette kalapján a fekete csokrot, aztán a német doktor szobájának 2206 2| neki se kell több, azonnal csomagokat, vasútra ül, és átköltözik 2207 4| letelt, az államtanácsos csomagoltatott, kifizette a számláit, és 2208 1| fölbontatlanul dobta tűzbe a csomagot, s ennyit válaszolt a magánkutatónak:~ 2209 3| összes sónerek. Hajójának csomósebessége oly nagy, hogy még az angolok 2210 3| látni. Némelyik nádas szélén csónak hever, az ingoványok peremén 2211 3| megkértem a kertészt, hogy csónakáztasson meg bennünket. Nem volt 2212 4| híján, egyedül szálltam be a csónakba.~Másnap örömmel láttam ablakomból, 2213 1| feküdt, megmerevedve. Béke csontjaikra!~De térjünk vissza az ágotai 2214 1| Matejkótól. - Már alig bírom a csontjaimat, a kisasszony nemkülönben.~ 2215 3| olvasgatta. Azután letette csontkeretes okuláréját, amely beesett, 2216 1| izomzata és acélkemény, száraz csontozata. Az ifjúság csodálkozva 2217 3| szomszéd gyerekek hallgatagon, csoportba verődve álldogáltak a lefüggönyözött 2218 1| ráterelődött, s a vitatkozó csoportok egyszerre elhallgattak. 2219 1| szálló tele volt vitatkozó csoportokkal, ahogy az már ilyenkor szokás. 2220 3| szőlőkbe, meghúzódik valami csőszkalyibában, és kipiheni fáradtságát. 2221 2| marad, legalább a lakók nem csoszognak annyit a grádicsokon, amelyek 2222 1| majd megpukkadt, és úgy csóválta a farkát, mint a szélmotolla, 2223 2| megmagyarázva neki, hogy Bulcsunál jobb férjet keresve 2224 4| borzalmasak, és mégis szépek, csudaszépek!~Alkonyodni kezdett, a téli 2225 3| eltűnt, hogy csak az ostor csücske látszik ki mindmáig is.~ 2226 3| összehúzza állán a selyemkendő csücskeit, amelyek azonban rögtön 2227 3| lábú tiszt mulatságosan csücsörítette össze ajkát, s letette a 2228 3| Zelmánovicsot, aki most miatta csücsül csöndesen, ott lent, a 2229 4| céltalan ábrándozásba, a csüggedésbe, amelyek szintén titokzatosan, 2230 2| lépcsőházban, de azért nem csüggedett, és két nap múlva ismét 2231 2| plébániánál. Azért tehát ne csüggedj, és ha a dolog így fejlődik 2232 3| fölemelkedni, és sohase csüggedni! Nos, van kedved hozzá?~ 2233 4| is csak néha, pillanatra csüggedt el, ilyenkor szinte belécsúnyult, 2234 4| de mindez oly ostoba, oly csüggesztő; ó, higgye el, én nagyon 2235 4| amely mint egy furcsa álom csüggött a hegyoldalon.~- Ah! Miklós! - 2236 1| egész világ szeme rajta csüng, a mélyen tisztelt agár 2237 4| darab kenyeret a feszületen csüngő Krisztusnak, és ez az ifjú 2238 1| kedves nótáját, a székely csürdöngölőt, amely így kezdődik: „Az 2239 3| volt, a vörös Johanna, egy csúf, szeplős leány, aki, ha 2240 2| ha érezzük, hogy valaki csúffá akar tenni. Száraz homlokán 2241 2| Bulcsu, alaposan el volt csúfítva; félig levágott hajzatával 2242 1| egyszer úgy istenigazában megcsúfolhatnám, de úgy, hogy holtig 2243 1| mit mondok. Ha meg tudod csúfolni Bogdányt, neked adom a legjobb 2244 1| ifjúság a szekeret zebrának csúfolta. Régi módi szerint nem volt 2245 3| Csönd legyen, Duchesse! Te csúfság! Csönd legyen!~De a páva 2246 3| zablevest, a tejeskását, a csukamájolajat, az ánizsszagú nappalit, 2247 4| erősebben fogtam át karcsú csuklóját. Még egyszer megkísérelte 2248 2| felelte Pető.~- De nem csuknak be érte? - ébredt fel az 2249 3| és lassan emelte föl és csukta le nagy szempilláit. Mindez 2250 4| megfehéríti ajkait; mert nincs csúnyább a magáról megfeledkezett 2251 3| egyszerre a világ minden csúnyasága reászakadt volna. Künt tovább 2252 4| Még soványabb lett! Kezd csúnyulni! Nos, még mindig szeret?~- 2253 3| kissé megöregedett, de nem csúnyult meg. Sőt most szép igazán, 2254 2| tudjuk, a fiskális arca csupaszra volt borotválva, mindössze 2255 4| csendőrség!~A nyakáról csurgott a vér.~No, ez csakugyan 2256 3| Az alig állott a lábán, csuromvíz volt, a szeme keresztbe 2257 4| vissza. Mire célhoz értünk, csuromvizesek voltunk, mindkettőnk kalapját 2258 3| kenetlen tengelyű kocsi csúszna le a lejtőn.~- Mi baja volt? - 2259 3| megint féltékeny, térden fog csúszni, kacagógörcsöt fog kapni, 2260 3| emberekkel, fekélyekkel és csúszómászó állatokkal. Simon folytatta:~- 2261 4| nevetett, és egy aranyat csúsztatott a kezembe. Leültünk a sarokba, 2262 1| s egyet hörpintettek a csutorából. Ezektől a kuvaszoktól nem 2263 3| volt, szavai közé, édes cukorkákként, francia szavakat kevert, 2264 3| Ábel kibontotta az írást - cukorkapapiros volt -, elolvasta a tartalmát, 2265 1| Gyűltek a fiatalemberek, mint cukorra a légy, az asszony meg ott 2266 1| hát Grassalkovichként cukorral hintethetné be a százhúsz 2267 3| a jóból, érezte, hogy a cukrászda lassan, mint a meginduló 2268 4| szólt, mialatt egy doboz cukrozott gyümölcsöt vagy egy színházjegyet 2269 2| Tisztában vagyok bűneimmel. Mea culpa! De csak egyet kérdek. Látott 2270 1| a vállára borult, s két cuppanó csókkal megbocsátotta neki 2271 3| házikóval, a Határ-csárdával. Itt már szántóföldek, 2272 2| ugyan nem sokat gondolt dacból készült új barátságával, 2273 4| az ilyen állat, pedig a dacnak semmi köze se volt a zöld 2274 4| kissé előreugrott; régi írók dacosnak nevezik az ilyen állat, 2275 3| sápadtan.~- Semmi... semmi... - dadogott ez. - Bocsánat... uraim... - 2276 3| nagyságos uraknak! - szólt dadogva. - Hiszen mindig oly szívesek 2277 3| feje a tejivástól rohamosan dagad. Elhitették vele, hogy a 2278 3| kesztyűje veszedelmesen dagadt piros öklükön, szaporán 2279 2| feje közepén diónagyságú daganat támadt.~18~A kulcs megvolt. 2280 3| te vén bolond.~Másnap új dajkát kaptam, egy kövér tót leányt, 2281 4| zöld posztó, a fej nélküli dákók, az állóóra között. Megértette, 2282 3| össze ajkát, s letette a dákót. A fiatal hadnagy is nehezen 2283 1| többi, az bliktri: rattler, dakszli meg pudli. A Bárándiaknak 2284 4| vállára, és élte fogytáig gazdálkodni a szikes földeken. 2285 3| szép könyvvel, egy szép dallal megismerkedtem? Szégyen! 2286 3| szerelem mint egy zenélőóra dallama csendült meg fülében. Egy 2287 4| örültem, mikor a doktor, Dalland-nak öltözve, nagy tengerészcsizmában, 2288 3| ezé az emberé, aki valahol Dalmáciában gazdaságot is íratott volna 2289 2| nem részletezhetem tovább dalművét.~- Nem szép, ha az ember 2290 1| konstatál Damoetas és Menaleas dalnokversenyéről:~- Nem vagyunk rá hivatottak, 2291 2| partitúrarészletek, megkezdett dalok, hangszerelési kísérletek. 2292 4| bécsi zenekar, és magyar dalokat is fog játszani, de hangjai 2293 3| mintha gondolkodna rajta, mit daloljon, aztán lehunyta szürke szemét, 2294 3| Zsuzska csak mosolyogni, dalolni és táncolni tudott, a látszatot 2295 2| zöld frakkos népénekes dalolt kuplékat a vízvezetékről. 2296 2| hogyan imádom, hogy minden dalom neki szól, hogy még éjjel 2297 1| meglehetősen kövér, vidéki dámának nem akadt táncosa, s ezzel 2298 2| másnak a szép lány, a pique dame a passziója, nekem a pörlekedés 2299 4| vonatom?~Elmondta, hogy egy dán fürdőben próbált gyógyulást 2300 2| Odüsszeia. Pénelopé kézimunkája. Danaidák hordója. Egy pör, amely 2301 3| kertből, és verset írt hozzá Daphnisz kővé változásáról. Zsuzskának 2302 2| quanti minoris?~- Hogyne - darált Pető -, ez egy olyan kereset, 2303 3| karcsú csaplárosné alakja. Darázs a dereka, kaláris az ajka, 2304 3| kenyérszeletekkel. - Ilyen dáridót még nem látott! Engedje 2305 1| gavallér.~Izidor a nagy dáridóval még nem fejezte be metamorfózisát. 2306 3| hóba. Amint szamárszürke darócruhájukban, alaktalan sapkájukban, 2307 3| legalább egy órára újra daruszőrű paripáján ülhetne, perzekútorokkal 2308 2| örököltem, anno 56, als das Holz so rar, und als der 2309 1| ebkultusz kártyavárát. A vonzódásból lassan szerelem lett, amely 2310 1| flóbertpuskával, hiszen vadászni úgysem lehet semmit, 2311 3| meg nem feledkezve a 13-i dátumról. Az átvétel jeléül nyáron 2312 4| ember lehetett, bizonyára Daudet-nak vagy Byronnak képzelte magát. 2313 2| aki nadrágokat, házakat, daxlikat, gyárakat, ócska kályhacsöveket, 2314 1| hozták zavarba. Elveszített daxliktól kezdve az elveszített női 2315 2| kocsiban, s így döcögtünk a Deák utcáig. A templom előtt, 2316 4| mondta: „Bocsánat!”, és egy debardőrrel kezdett lejteni. Végre is 2317 2| barátom, nagyon jól. Kész debatter, kész dialektikus. Tehát 2318 3| 5 oldal szalonna,~~~~~~dec. 13. ~~~~dtto ~~~~3 trombita 2319 2| Az, hogy olyan ember, aki decemberben szalmakalapot vesz, lehet 2320 1| Fidibusztól származott, és dédanyja testvére volt Szotnyának, 2321 2| De Tilda kisasszony! Dédapám, a sultész, nagyapám, a 2322 2| hajlandóság. Az előbbit dédapjuk Németországból hozta magával, 2323 1| mossa le róluk, de még a dédunokájukról sem.~A Bárándi-fogat most 2324 3| komolysággal ment egy vendéggel odébb. A lány mellett Fábián 2325 4| Angyalka~A Dél csillaga alól tértem haza, 2326 3| percre bezörgetnek hozzánk. Délceg királyfiakról, hófehér hercegnőkről 2327 1| felel, ettől az embertől, a délelőtti esetet tekintve minden kitelik; 2328 2| itt forgolódott vasárnap délelőttönként az úri nép. A vidékieket 2329 4| mesét szőttem. Ők is minden délelőttöt künt töltöttek el, Olga 2330 4| talán vadászni volt a messze Délen, avagy elvált a feleségétől, 2331 2| volt, amelynek fogantyúja delfint ábrázolt. Fabriczius nem 2332 3| mocsáron, bár nehéz küzdelmek árán, az iszap széjjel volt 2333 1| zsinóregyenesen tartott délnek.~Balázs fölemelte az ostorát, 2334 4| avatag maradványai között. És Delphosz! És Spárta! Micsoda csalódások; 2335 3| miután principálisom késő délutánig az irodában volt elfoglalva, 2336 1| múlva, egy szép őszi nap délutánján, megérkezett Marianne, húsz 2337 1| boldogság lehet a szép őszi délutánon bábukra dobálni!... Soha 2338 1| elmondottuk, másnak képzelte a démonokat - hiszen neki is volt hasonló 2339 1| hatvanas évek novellái alapján démonoknak képzelte, akik kibontják 2340 2| aranyszájú János sem tudna, Démoszthenészről nem is beszélve. Hogyan 2341 2| szót nem beszélt közbe, denique azonban nyugodtan ezt jegyezte 2342 2| Üdvözletem a nemes uraknak!~A deputáció tagjai szaporán hajbókoltak.~ 2343 2| das Holz so rar, und als der kalte Winter war. Ez az 2344 3| zúzmara, arcáról eltűnt a dér okozta zsíros pirosság. 2345 1| Waterlooban nyerte annak idején a derbyt. A híres-nevezetes hajszára, 2346 1| dacára élénk az élet. A dércsípte lankákon az ágotai agarászegyesület 2347 3| lárosné alakja. Darázs a dereka, kaláris az ajka, a szeme 2348 1| tisztában voltak, hogy mi a derekalás meg a zsinórba kapás, no 2349 3| szót a járásbíróné, leoldva derekáról a kulcsait -, nézz utána, 2350 2| magában. „És a legényei is derekasan működnek, Jager úr” - szól 2351 3| végigfutnom, és cserkészésem derékszögű volt, ők a folyton előttük 2352 1| adják azok be egykettőre a derekukat. Hidegen nézett hát Náci 2353 3| széken. A leány leverten, dermedten állott mellette. Reggel 2354 4| egészen más, az élet ijesztő, dermesztő, kegyetlen, és én még gyönge 2355 1| Balsaiaknak természetesen derogál.~Az úrfi csöndesen hajtotta 2356 1| vagy mi a guta!~Az arcok derültebbé váltak, hiszen ha inni kell, 2357 2| következő épületes dolgok derültek ki. Tessék jól idefigyelni. 2358 2| csomóba verődtek, és hangos derültséggel fejezték ki tetszésüket, 2359 3| a mosolygásnak, az élet derűjének, a mának, nem találva meg 2360 1| szívéhez szólt, és ott fényt és derűt ontott. Nem fogja látni 2361 3| most miatta csücsül csöndesen, ott lent, a fegyházban, 2362 2| hogy ő kileste ismerkedésünket), vágjon kétségbeesett arcot, 2363 1| feküdt Hővíz, kezdetleges deszkaalkotmányaival, amelyeket nehéz hó borított 2364 4| kerülni.~Öt évig mozgott a deszkákon, ahol tizedrangú szerepeket 2365 3| átlovagoltam a mélyre lehajló deszkapallón, és a túlsó oldalon ismét 2366 4| legtöbb nyaraló már be volt deszkázva, a vendéglőben csak a gazda 2367 3| ideig a főváros legügyesebb detektívjeivel ellenőriztettem.~- Szeretnék 2368 3| való emlékezéskor elkezdett kacagni.~Ha pedig rossz 2369 1| jól fegyelmezett többség dettó, jóllehet nem értették az 2370 4| hallgatnom a csodálatos Devrient-ról és a nagy Anschützről. Mindenáron 2371 1| megilletődését, amellyel a „vox diabolica huj! huj!”-ról referál... 2372 3| homlokára írva, hogy az akarat diadala legfőbb értéke az életnek. 2373 3| hivatásban és az igazság diadalában. Zsuzska lelke mindennek 2374 1| amelyen át talán mégis diadalhoz lehetne jutni. Szívós volt 2375 1| gondolták a Balsai fiúk diadalittasan. Míg az ő agaruk vígan dolgozott, 2376 2| méltóan fogadja az uralkodót. Diadalívek emelkedtek, az utcák járdáit 2377 1| mennyivel szebb, okosabb, diadalmasabb, a hazugságok csillogó színével, 2378 2| az utolsó stáció Napóleon diadalmenetében. Következett még Marengo 2379 1| ragyogó arccal, megifjodva a diadaltól állott az ablaknál, és teli 2380 1| kipöndörítettek egy-két hajrát, s diadaluk teljes lett, amikor a fekete, 2381 2| Óriási! - tört ki a kacagás a diákból, aki kezdte érteni a dolgot.~ 2382 3| hozatott koporsót és énekes diákokat. Meg tetszik engedni, hogy 2383 4| megrendeltem a temetést, énekes diákokkal, fáklyákkal és tizenkét 2384 4| üveggel - mosolygott rám diákosan -, de ezt már önnek kell 2385 2| kérdezte a házigazda a diákot.~Pető habozott.~- Azt nem 2386 4| Megösmertetett az urával, aki diákpipával a szájában most tért haza 2387 4| mint az egykori párizsi diákszállásom. Egyszer leírtam volt ezt 2388 2| lakással?~- Mondhatom, furcsa diáktanya - szólt a diák, és megállapította, 2389 2| jól. Kész debatter, kész dialektikus. Tehát térjünk a tárgyra. 2390 2| Kaptafa éppúgy, mint azt, hogy Diátrum, az ellen senkinek sem lehet 2391 1| nobile officiumról van szó, dicséretes módon megváltozik, és olyan 2392 3| udvar, sem a házikisasszonyt dicsérő gyöngytyúkok, fiatal kacsák. 2393 3| föl és alá, mindenkinek dicsérte a lánya táncos tudományát. 2394 1| a vendégek az agarakat dicsérték, az ellenségek az agaraikat 2395 1| ember kezdett ki velök, a dicső, nemes és nemzetes Balsaiakkal, 2396 1| természetesen a Bárándi família dicsősége. Az öreg Bárándi valahányszor 2397 2| fecsegett mindenféléről, dicsőségről, G-kulcsról, ellenpontról, 2398 4| hogy: „Quid sum miser tunc dicturus!”, és akármennyire kerültem 2399 4| jutott el a temetőbe, a pap dideregve végezte a szertartást, mialatt 2400 2| szokott bekebelezni, pro die hatvan krajcárt takarít 2401 2| Nem akarom, hogy utólagos differenciák merüljenek föl köztünk, 2402 1| ítéljünk. Te is megnyered a díjat, Damoetas, te is, Menaleas.~ 2403 3| nagynéném csendesen elszundikált.~Mikor már annyira talpra 2404 2| csizmadia után mindössze egy dikics, egy kalapács meg egy csirizestál 2405 2| mihamar belátta, hogy egy dikicset meg egy csirizestálat, ha 2406 4| vörös Ágnes megfontolva diktálja a nagy ókulárés papnak:~- 2407 3| konságról, a láthatatlan dimenziókról és a háziiparról. A lány 2408 3| ravaszságára, a negyedik a dinnyéire, az ötödik a gyerekeire, 2409 4| katedrájába, és ezért két órán át dión kellett térdepelnem. Sok 2410 2| homlokára, hogy a feje közepén diónagyságú daganat támadt.~18~A kulcs 2411 2| mindjárt csak egy lyukas dióról van szó. Ha tehát jogomban 2412 3| tudvalevőleg fegyház is van. A direktornak azonban csak a hivatása 2413 2| akkor jogommal, igazságommal direkte a pokolba mehetek.~Pető 2414 2| volna, ha nem Fabriczius úr dirigálja a pört.~- De hát mit tett 2415 1| gúnyos, diadalmas mosollyal dirigálta jobbról balra az alázatos 2416 1| sportsmannal, s elkezdett velük diskurálni a vetésről, a megyei közgyűlésről, 2417 1| fiatalember szórakozottan diskurált a Balsaiakkal, aztán odament 2418 3| ízléstelenül öltözött mamák diskuráltak a hajdani jogászbálokról. 2419 2| kell nyugodni, ellenesetben disputa következik, ami önnek nincs 2420 1| Izidor adomázott, hangosan disputált, szaporán hajtogatta fel 2421 1| ékesítettek föl. Nagyobb dísz kedvéért a fali gyertyatartók 2422 2| lássa mentől tetszetősebb díszben a magyar fővárost. Ekkor 2423 3| Makart-csokrok, terrakotta díszek és utazó rácoktól vásárolt 2424 1| állottak az asztalok, a díszhelyen csillogott a billikom, egy 2425 3| balerina csüngött. A falon a díszhelyet egy nagy fotográfia foglalta 2426 3| vont.~Halkan lementek a díszhintóhoz. Ábel az ódon falitükörben 2427 2| előtt, majd a zenekar a díszindulóba fogott. A kis dob gyorsan 2428 4| tárgyakkal, részletre vett díszkiadásokkal, hamisított szőnyegekkel, 2429 1| beszélt volna az agaráról; a diszkrét milliomos is, amikor szegény 2430 1| annak, amit sürgönyökben diszkréten F-nek jelzett úr mívelt. 2431 1| ezalatt a ragyás Simon a két disznóból négyet csinált, két bandával 2432 1| kezdődik: „Az én csizmám disznóbűr, apám hozta Bögözbül”, s 2433 4| csapszék előtt áldomást ivott a disznókereskedőkkel.~- Nézzen be egyszer hozzám, 2434 1| kaszinóban üldögélt volna, és két disznóra gusztál, a felesége lóhalálában 2435 2| bizonyára szintén ilyen díszt fognak viselni.~Egy napon 2436 4| függönyökkel és alpakkából készült dísztárgyakkal, amelyek olyanok voltak, 2437 4| chevau-léger-kkel. Bementem a díszterembe, amelynek nagy csillára 2438 2| horgolt csipkével betakart díványon, az öregúr már kedvenc tárgyára 2439 2| kályhacsöveket és elromlott díványrugókat gyűjtöttek; a harmadikon 2440 4| deresedő fejjel, az akkori divat szerint kételkedve és tépelődve, 2441 2| bölcsen cselekedett, amikor a divatcikket októberben fele áron megvette.~- 2442 4| proszcéniumpáholy. Gavallér volt; angol divatnak hódolva mindig arannyal 2443 4| régebben fáraót, most pedig divatosabb szerencsejátékot játszanak. 2444 1| számolta össze. Akkor éppen divatosak voltak a sokzsebű kabátok, 2445 1| szép őszi délutánon bábukra dobálni!... Soha életében nem kuglizott, 2446 4| városka vasúti állomásához, dobálóztunk a körmöci aranyakkal, a 2447 4| sétált a parton, és mérgesen dobálta cigarettáit a vízbe.~- Marianne, 2448 2| Edwardsot rothadt almákkal dobálták meg? Még ma is előttem áll 2449 1| feküdt le a földre; a szíve dobbanása messzire hallatszott.~Nácival 2450 1| volt. Bogdánynak nagyot dobbant a szíve. Úgy látszik, mégse 2451 1| ön talán megérti, és nem dobja el e vallomást mindjárt 2452 3| kifacsart citromként el lehessen dobni.~- Nagyon köszönöm baráti 2453 4| zajáról, a szívünk hideg dobogásáról.~ 2454 3| izmai megfeszítésével, szíve dobogásával iparkodik az űzött vad vére 2455 3| izgatott lettem, hogy a szívem dobogni kezdett. Vajon sikerül-e 2456 1| akasztottak, és a zenekar dobogója mellé fenyőfákat helyeztek 2457 4| eső a terített asztalon dobolna. - Csak az öregség szép 2458 2| másikra, és ujjaival a falon dobolt.~- Úgy látszik, rosszkor 2459 2| E percben az ablak alatt dobpörgés, majd vidám rezeshangok 2460 2| is hatott a hadastyánok dobpörgetése, ám ellenkező irányban: 2461 1| tiltakozott Kázmér. - A dobrói birtok is végre kártyán 2462 2| Vaddisznófej mártással? - döbbent meg magában a takarékos 2463 2| bűzt, füstöt terjesztve döcög végig ön mellett. Az ember 2464 2| senki más a kocsiban, s így döcögtünk a Deák utcáig. A templom 2465 1| agárdicsőség, megadták a döfést a kutyaarisztokráciának, 2466 1| türelmetlenkedni, s olyanokat döfött a tarka oldalába, hogy az „ 2467 3| kiszámíthatatlan. A tulajdon kardommal döfte át a kezemet. Ezért mégiscsak 2468 1| attól koldul. Tanulja meg a döge, hogy a bíró lovának közelibe 2469 3| rókákat, amelyeknek útja döghöz vezet. Este a varjúsereg 2470 1| ki a mulatságot.~A pénz dölyfe fölvetette, a pénz mámora 2471 3| kétségbeesés, a poklok kapujának döngetése, pisztolyok durrogása, semmi 2472 2| csörömpölni, kalapálni, pléheket döngetni, hanem rajban követelik 2473 2| fülébe kiabált, az ágyát döngette, vizet fröccsentett rá, 2474 2| Quastl urat, és ő maga fog dönteni, ki ítélt jobban.~- És mi 2475 1| Aëtius harcában kellene döntenie. A kényelmes bácskai urak 2476 1| cserebogarak is eltűntek, a döntés órája még mindig nem következett 2477 2| a közvélemény összessége dönthet, s könnyen meglehet, hogy 2478 2| megcsaltál, kétségbeesésbe döntöttél engemet, legjobb barátodat? 2479 2| reám bízni?~Az utolsó érv döntőleg hatott, és Quastl elhatározta, 2480 3| sikoltott, aztán egy pisztoly dördült el.~A következő percben 2481 1| megtalálni, s azért jó volt a dörgésben ismerős parasztokkal menni. 2482 3| cigányokhoz, és reszkető, dörmögő hangon egy gyerekaltató 2483 1| tartoznál nekünk, s ahelyett dörmögsz...~A mester legyintett kezével.~- 2484 2| kelt, mikor egyszerre rémes dörömbölés hallatszott az ajtón, és 2485 2| nemigen volt szükség, hiszen a dörömbözés idáig fölhallatszott. Nos 2486 3| színházba vitte őket, nagy dörömbözéssel fordult a lépcső elé.~Pandarus 2487 3| Nos, készen vagy-e már? - dörömbözött fél óra múlva az ajtómon 2488 1| kárörvendezők már a kezüket dörzsölték, de csakhamar, sajnos, be 2489 1| voltaképpen messzire vetődött el tőle, kétszeresen szépnek, 2490 3| megélni, ezért elvállalta a dohánygyári igazgató két fiának a tanítását, 2491 4| asztaltakarón egy triciklit ábrázoló dohánykészlet szomorkodott. A quartier 2492 2| hol amiért minden pénzét dohányra és borra költi. Tilda természetesen 2493 3| Lehet az is, hogy túlságosan dohányszagú vagyok. Szóval valami hibámnak 2494 4| elefántcsontgomb és a berakott dohányszelence se hiányzott külső rajzá 2495 1| után a poétikus Izidor a dohányzófülkében szivarokból és cigarettákból 2496 3| megsárgultak, mint szenvedélyes dohányzóké. Mindig nehezebben és nehezebben 2497 4| kedvéért a tengerparton, sokat dohányzott és kártyázott, ahogy a szerelmes 2498 3| fordulunk is feléje, egy dohos barlang szádájának fuvallatát. 2499 1| átsegíteni, és Közteleki doktornak, a jeles egyetemi magántudósnak, 2500 2| elvitt az orvosi körbe. Ott a doktorok már a puszta hírre fölugráltak 2501 1| evett meg, úgyhogy estére doktort kellett hívni... Milyen 2502 4| és mint intézkedett földi dolgairól, hol vannak az írásai, kik 2503 1| akadt. Amint rendezgette a dolgait, és a lámpagyújtásnál érezte, 2504 1| mosolygott.~- De most menjen a dolgára! - pattogott Marianne tőle 2505 1| kezét, és mosolyogva, a dolgáról biztos férfi tudatában nézett 2506 1| órája... Ez megcsinálta a dolgát úgy, hogy az öregúr ma is 2507 1| benne, amikor elkészült a dolgával, ezt dörmögte:~- Isten megáldja!~ 2508 2| hogy egész jól csinálod a dolgodat.~- Kérlek - szerénykedett 2509 4| gavalléréletből, a lovagi dolgokból, a szerelmes postákból, 2510 2| barátja vagyok az érdekes dolgoknak, márpedig e házban ugyancsak 2511 2| fölcsapott. Micsoda mulatságos dolgokra van itt kilátás, ha már 2512 1| szurokmadarak, vagyis pechhel dolgoznak. Az ilyen mindig bőven akad - 2513 1| került, amelyet a végén újra dolgozó cirmos nem tudott megsemmisíteni. 2514 2| Ahányszor egyedül vagyok, és nem dolgozom keserves robotban, elém 2515 3| magamról? Mit csináltam? Aki dolgozószobám lámpájánál nyugodtan tudok 2516 4| regényhősökre, mert jó szabónál dolgoztat, ráspolyozza és fényesíti