Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
2517 2| és ha nem lett volna más dolguk, még most is nevetnének. 2518 2| rám azért nap süt, romba dőlhet az egész város, azért én 2519 1| érezte, hogy melege van a dolmányában.~Teljesen Marianne-ra hagyta 2520 1| exponáltam magamat ezért a dologért, hogy szégyen nélkül nem 2521 1| mindjárt tisztában leszel a dologgal. Figyelj reám!~Hosszú szünet 2522 1| Valamit én is csak konyítok a dologhoz.~Kálmánka a fejét rázta.~- 2523 2| hosszú regénytől elfáradva dőlt vissza székébe, és letette 2524 2| tartogatták, míg össze nem dőltek. Könnyen tehették, annyi 2525 1| délután kimegyünk a vizesréti domb oldalába, ott uzsonnázunk, 2526 1| Klárika kiügetett a málnási dombig, aztán vissza, a hulló levelek 2527 4| húzta föl a bársonyszánkót a dombocskára. Mit tehettem volna, nevettem, 2528 1| Kormos páros viaskodása.~A dombokon álló társaság mozgolódni 2529 4| színes szervével, bokraival, domboldalaival, csillogó patakjaival, e 2530 1| a Bodrogköz agáralakja domborodott ki, ezzel kapcsolatosan 2531 1| Bárándi-fogat most szintén elérte a dombot, s a hajtókocsiról egy hófehér 2532 2| tiszteletre méltó volt sárga dominójában, hogy a hatást még kissé 2533 4| elhagyott, ha ennyire keres egy dominót, akiről azt se tudja, hercegnőt 2534 3| szólt:~- Semmi bolondság, Domokos. Légy úriember és jó barát... 2535 4| kőszáli kecske koponyája. Egy Donatello-szobor közömbösen néz le a gazdagságra, 2536 2| Duna-vadász!~Duna-vadász, azaz: Donaujäger! A hatvanas években ugyanazt 2537 3| megmagyarázta nekem, ki tulajdonképpen Beczkó.~Nos, Beczkó fegyházigazgató 2538 4| gyűlölködésével fog felelni, mint Donna Anna a megszökni készülő 2539 4| indultam. Mikor beléptem Dórához, hogy elbúcsúzzam tőle, 2540 1| kapacitása volt. Ha a többiek dorbézoltak, kártyáztak, pazaroltak, 2541 1| gőgös Balázzsal, a jeunesse dorée fejével kártyázhatnak, másrészt 2542 4| magamhoz mosolyogva -, ily dőrék az asszonyok! Körülöttük 2543 3| biztonság, tekintetében dőrén biztos meggyőződés ül, hogy 2544 3| ócska selyemcipő s hasonló dőreségek akadnak a keze ügyébe. Ilyen 2545 4| élek? Miért? Bosszankodom e dőreségen, elégettem mindent, ami 2546 4| tollamat. Furcsa, ábrándos mezben és mégis biztos alakban 2547 1| nem mutatott nagy hajlandóságot a társalgásra, eltávozott.~ 2548 1| természetes melegségével mondotta el, mint ahogy Van Dyck 2549 2| Hiszen ez az étlap legdrágább fogása! Mintha egy borjúszelet 2550 1| bolyongásait. Ott feküdt előtte a drágakő, és mégis majdnem elment 2551 2| a madarak elrondítsák a drágán föstött falakat? Efölött 2552 2| még az időjárás és a húsdrágaság között is. Be kell látnunk, 2553 3| latunk nem rossz, különösen a drámai.~- Kitűnő - bólintott a 2554 1| sivatag ura engedelmeskedik a drótból font korbácsnak, úgy Álmos 2555 2| elcsípett, diadalmasan eltépte a dróthálókat.~Pető is odalépett az ablakhoz.~- 2556 1| pedig megvédi őket a sűrű drótkerítés. Amint a ház kisasszonya 2557 4| leveleket küld be hozzám a drótos tótokkal meg a vándorlegényekkel. 2558 1| amely csirkeólat őriz, drótostótokra ugat, és sonkacsontot lop, 2559 1| Balázzsal; és mosolyogva drukkol ennek-annak, hogy a kilencesre „ 2560 3| sűrűségbe, még a galambdúcot, az üveggömbös aranyvirág 2561 4| és régi falusi nótákat dúdolgatott, gyakran emlegette, hogy 2562 1| pattogásánál, a lovak patáinak dübörgésénél.~Izidor, bár nem volt gyöngéd 2563 1| a szegény tarkát, amely dühében majd megpukkadt, és úgy 2564 2| minden percben, hogy az ember dühiben majd kibújik a bőréből.~ 2565 4| hogy magamba fojtsam a dühömet.~Szerencsére mihamar elkerültem 2566 2| ellátott ház még kopottabb, még düledezőbb: annál jobban mérgelődik 2567 3| támadt, a poharak meg-megcsendültek, a borospalackok nagyobbakat 2568 4| hegyeken; magunk főztük az ebédünket, mindennap megáztunk, és 2569 1| egyszerűen zsebre tudja dugni. De nem addig van az! Hohó! 2570 2| mondotta olyan vitézül, ahogy Dugonics Titusz dörögte volt a töröknek 2571 3| észrevétlenül Burián gallérjába dugta. Amint előrebillent fejjel, 2572 1| végtelenségnek. A bíró nem mozdul meg.~- Nem méltó ez ilyen 2573 1| leányának a tervet, pompás kirándulást is rendezett, összecsődítette 2574 1| elkeseredvén, mintha Buda dűlne meg szemük láttára. Végtére 2575 3| elkezdett nevetni, és hahotázva dűlt vissza székében, amely bizonytalanul 2576 1| arca mutatta, milyen vihar dúlta fel: krétafehér volt, a 2577 1| nem kapott olyan éljent a Duna jegén, mint a cirmos, amikor 2578 2| Csak az egyszer, különben a Dunának megyek!~És a kegyes Jozefin 2579 3| kapujának döngetése, pisztolyok durrogása, semmi becsmérlő búcsúlevelek, 2580 1| óta hangos volt a mozsarak durrogásától, cigányok zenéjétől.~Bogdány 2581 3| robajjal, tüzesbékák kezdtek el durrogni.~- Ó, ez az imposztor Beczkó! 2582 4| cserépkályhát, hogy csak úgy durrogott. Fél óra múlva a kisinas, 2583 3| szivárványos ablakaival, durva kőfaragásaival és az előtte 2584 3| az egyik tiszt jóakaratú durvasággal. - Még egy nótát sem énekelt 2585 2| úr - rázta meg a zenész dús fürtjeit. - Nem cselekszi 2586 1| dotta el, mint ahogy Van Dyck a Grál-legendát. Klárika 2587 1| Senki, semmi, egy kicsi dzsentri, akinek már az apja is jócskán 2588 1| a négyes ostor, a büszke dzsentrilobogó összecsavarva állott tokjában. 2589 3| csinálni, ő volt az, aki nagy ebédeken az összes jelenvoltakat 2590 4| Borbálát, és libapecsenyét ebédeltünk, de hiába, Borbála nem volt 2591 1| hívni. Minekutána hétfogásos ebédet ettek volna végig, Kázmér 2592 3| Egy óra múlva a kastély ebédlőjében ült a társaság: jókedvű 2593 3| mind, uraim?~A feldíszített ebédlőn látszott, hogy tánc készül. 2594 1| vigadtak és unatkoztak. Ha ebédnél ültek, és ő vizet töltött 2595 1| a Balsaiak és Bárándiak ebei, mutatja az alábbi eset 2596 1| kutyaarisztokráciának, elbántak vele, ahogy ebekkel illik! A fölfújt hólyag 2597 2| magamat.~Az ügyvéd letette ébenfa pálcáját és a nyakába csavart 2598 1| ült csöndesen, hidegen, és éber szemmel vigyázott Kálmánkára, 2599 2| emellett szorgalmasnak, ébernek és jómódúnak jellemzik Quastlt. 2600 1| a lováról, és ölbe kapta ebét, helyre iparkodva rázni, 2601 1| egyenesen, ahogy magyar ebhez illik. Regösök énekelték 2602 1| amellyel halomra lökte az ebkultusz kártyavárát. A vonzódásból 2603 4| nézett rám, mintha most ébredne tudatára, hogy semmi értelme 2604 2| szándéka ellenére, föl kellett ébrednie.~- Ki az? - dörmögte, és 2605 4| elvitte a szél. Az orvos még ébren volt, bizonyos verseket 2606 1| ember, és azt a látszatot ébreszti fel a világban - és joggal -, 2607 3| fehérneműjét, a csizmáját, az ébresztőóráját, a selyemkendőjét.~- Tizennyolc 2608 3| nyomorúságos zsákmányával, az ébresztőórával, a nefelejcs kendővel és 2609 1| azután meg a konyhába sietett ecetért, felhígítani a téntát, mert 2610 1| Maga az ifiúr, bár belülről ecetesebb volt az ecetnél, kívülről 2611 4| orvosért, jeget, gyertyákat, ecetet hozattunk, kinyitottuk az 2612 1| belülről ecetesebb volt az ecetnél, kívülről mézédes iparkodott 2613 4| leszek, elhódítom magát az édesanyámtól. Nem mulatságos?~- Nem; 2614 1| nem ette meg a levesét, édesanyánk négyesfogaton küldött az 2615 3| óvatos, tartózkodó, mint az édesanyjáé. Ha az ember szemben áll 2616 1| édesapját, Kázmért, meg édesanyját, nemkülönben húgát, Klárikát, 2617 2| találkoztam vele először édesapjánál, és akkor húsz vagy harminc 2618 1| Balsaiakat hozott: az ifiúr édesapját, Kázmért, meg édesanyját, 2619 1| Remélem, hogy teljesíted édesatyád kívánságát.~Klárika intett 2620 2| sikerülnének, mint azt az édesatyám kívánja. Méltóztat érteni?~- 2621 2| szeretettel - mondotta vékony, édeskés hangon -, Bauernebel úr 2622 2| vetette ellen Fabriczius édeskésen. - Ne izgassa föl magát! 2623 2| sejtik, a Jozefiné s nem Edwards-é volt.~- Hagyja el - szólt 2624 2| lovagolni volt, és a csirkefogók Edwardsot rothadt almákkal dobálták 2625 2| pléheken kalapáljon.~- Mind efelől tájékozva vagyok - bólintott 2626 2| drágán föstött falakat? Efölött csak nem lehet disputálni! 2627 2| panaszos karban fordultak az égbeli vándor felé.~Pető megmutatta, 2628 2| kísérjem.~Pető leesett az égből. Saint Cloud és Marengo 2629 3| egymás után bújtak ki az égboltból.~Mindez a láz árnyéktánca 2630 1| erejével feketére fösti életünk égboltját. A gyenge kutyából szörnyűséges, 2631 1| elhagyott, s hallgatagon, de az égdörgés szavainál hangosabban a 2632 2| Magyarhon legjelesebb jogásza. Égek a vágytól, hogy e jeles 2633 3| a szántásokban macskák egerésznek. Házak is bújnak ki a földből, 2634 1| nőve a paripájához, egy egérfarkú, ravasz telivérhez, amelynek 2635 1| bíróra. - Fölajánlom az egérutat; nézzünk a belső szobákba.~ 2636 3| szörnyű álmot elűzze. Teljes egészében érezte kicsiségét és gyöngeségét; 2637 1| félreértésre adhat okot. Az egésznek Matejkó az oka - tette hozzá 2638 3| megkérdezték, hogy szolgál az egészségem. Képzelőtehetségem, amely 2639 2| urat üdvözöljem, és becses egészségéről tájékozódjam.~A fiskális 2640 4| szeretetet, az ifjúságot, az egészséget, a boldogságot, az életet, 2641 1| Nem akarom a vérét, sem az egészségét... akkor verekednénk egyet... 2642 4| a lelki üdvösségével, az egészségével és a magtárával.~Érezni 2643 4| emlék a kárhozat tüzével éget, és úgy látszik, sohasem 2644 1| fölött... Úgy fájt, úgy égetett, hogy ezt a titkomat senkinek 2645 1| Ma már másodszor érezte égető szükségét, hogy egy káromkodást 2646 3| és kitépett belőle egy égőpiros rózsát.~- Nos, készen vagy-e 2647 2| Tildának, viszont Quastl urat égre-földre magasztalom. Aminthogy az 2648 1| szájjal, selymes hajjal és égszínkék szemmel. Az ellentmondó 2649 4| ablakon; a facsillárban még égtek a gyertyák, ám a kályha 2650 2| lehetetlen jelző! Van-e egyáltalában páratlan ember a világon?~- 2651 2| tőlem, az összesen negyven, egyazon munkáért! Nincs ennél jobb 2652 1| kapacitással kerültek össze. Egyebekben sem megy magasba 2653 2| Hiszen az egész élete nem áll egyébből, mint hogy ezen gondolkodik, 2654 2| alig lehet mind elmondani. Egyebek közt ez idő szerint harangműhelyt 2655 1| és megkísérelni, tudok-e egyebeket is, mint agarakat tanítani 2656 3| nagyon unalmas dolog... Egyébiránt, hogy a tárgynál maradjak, 2657 3| aki az életből nem volt egyébre kíváncsi, mint annak ragyogó 2658 1| Amióta a világon vagyok, egyébről se hallottam, egyebet se 2659 2| vásár. Nekem ez az úr minden egyébtől eltekintve: tetszik, talán 2660 3| néha tettel az emberiség egyenlősége mellett szállok síkra, 2661 2| Természetesen. Minden a jogé, az egyéné semmi sem. Optime. Tehát 2662 2| halkan.~A zenész boldogan egyenesedett ki.~- Akarja, hogy levágjam 2663 1| csak akkor emelkedj föl, egyenesedj ki, és vágd az arcába: - „ 2664 3| hidegek, elhagyottak és egyenesek voltak, mint a téli nap 2665 4| legfőbb ékessége, a lelke, az egyénisége! Mindig biztosra veheti, 2666 2| hogy előbb ki óhajtottam egyenlíteni a földön levő becsületbeli 2667 1| kell, ahol a szán, a ki nem egyenlített ív miatt, könnyen oldalt 2668 1| lassan megrogy, a faggyú egyenlőtlenül szakad le róla, a kanóc 2669 3| beállított a szobába. Nem volt egyenruhában, a hadseregtől az emlékezetes 2670 4| erre az alkalomra fölvette egyenruháját, amelyet mintha nem az ő 2671 2| nehéz, mint a katonáknak az egyenruhától, a papnak a reverendájától. 2672 1| használja a zablát, hogy egyensúlyban tartsa testét, s a kemény 2673 2| helyesek szoktak lenni. Huszonegyesben is mindig tudom, kell-e 2674 3| fegyveres őr állott, körülöttük egyesével haladtak a fegyencek, széles 2675 1| Montague-k és Capuletek egyesülése. És Klárika kis szíve kínosan 2676 1| bizalom Bogdány Balázsban egyesült. Fiatalember volt ez a Balázs, 2677 4| A kályha mérgesen fújt egyet-egyet. Újra és erősebben éreztem, 2678 1| zajra a nyúl felugrott, egyet-kettőt himbálózott, sőt hites tanúk 2679 3| akkor se, amikor Rápolty az egyetemre került. Most is szerette 2680 2| ösmert budapesti lakosokat, egyetlenegyet sem talált, aki valamelyest 2681 1| úrfit csak egyszer, csak egyetlenegyszer lefőzhetném és kinevethetném! - 2682 2| nem maradhat így! Ki kell egyezkednünk ezzel a Bauernebellel, mert 2683 4| alapított. Szívesen beleegyeztek, hogy nem fogadom el szívességüket, 2684 1| oppozíció le volt szerelve, az egyfejű ellenzék dühösen húzta meg 2685 3| játszó sajátságos vonás is egyformának tetszett, s olyan kifejezést 2686 3| ilyen dolgok nem évülnek el egyhamar. Milyenek az emberek... 2687 3| egy barlangba, mint a régi egyházatyák? Rápolty hajnalig töprengett, 2688 2| házassági szerződés, az egyházi összeadás és a férji magánjogok. 2689 2| bosszantásán fáradozott. Az egyiken éktelen pajta emelkedett; 2690 2| mértéket tartani, s ha az egyikbe vagy a másikba belekeve 2691 2| legmintaszerűbb emberek egyikének Bulcsu mester ígérkezne.~- 2692 4| Vasárnaponként két birtoka egyikére utazott, ahol elsőrangú 2693 4| összeveszett a vetélytársaival, egyikkel meg is verekedett; verseket 2694 3| feledkeztem meg róluk. Csak egyikük emléke maradt meg tisztán, 2695 2| ki egy kollokviumon, ahol egyikünk se tudott felelni: „Ah! 2696 3| a szépasszony, az bizony egyikünket se szeret, se téged, se 2697 3| szánkózni? A friss levegő egyikünknek sem fog ártani. Odalent 2698 2| nyakán egy öregúr ült, és egykedvűen pipázott, míg a szomszéd 2699 2| egykor el is érem, hogy egykoron lesz belőlem valami. Anch’ 2700 2| egyletnek. Ő tartja fönn az egyletet, ő veszi a hangszereket. 2701 2| őnagysága védnöke s mecénása az egyletnek. Ő tartja fönn az egyletet, 2702 3| állt az öreg fűz, amelynél egymaga fosztotta ki a Bertóti-tanyáról 2703 2| doktor és Tilda ezenfelül egymásba szeretnek, aminek komolyabb 2704 1| egymást, legyünk hát az egymásé, ahogy a sors elrendelte, 2705 4| háromnegyed háromkor jött el, és egynegyed ötkor távozott, jól hallottam, 2706 1| értek! Eredjetek a pokolba!~Egypáran szerényen próbáltak tiltakozni, 2707 1| írószerszámokat.~Kázmér még egypárat sétált az inszurrekciós 2708 1| a királyok és királynők egyre-másra engednek méltóságukból, 2709 2| helyzet! Íme, lássa ön is. Egyrészről itt van Tilda, akit úgy 2710 1| kenyérrel is beérem - vélte az egyszerűbb szepesi. - Az talán lesz 2711 1| legkevesebb férfi kedveli: a nőket egyszerűeknek, tapasztalatlanoknak szeretjük 2712 1| magának. Ez a típus: az egyszerűségé, a lemondó titkolózásé, 2713 1| meg, amely a mezei virágok egyszerűségével lepte meg. Ezt a meglepődést 2714 4| messziről elárulta, hogy az egyszerűségnek itt nem a szegénység a magyarázata. 2715 4| tolta a vasreteszt.~Csak egyvalaki élt még azon változatlanul: 2716 1| Csakhogy most nincs égzengés, s azért annyit vagyok bátor 2717 1| csillagokat bámulták, és szörnyen éhesek voltak.~- Ha most vacsoránál 2718 1| a csillagokat, és tovább éheztek...~Késő éjjel volt, amikor 2719 4| megijeszteni, semmitől se félt, az éhségtől, a betegségtől éppoly kevéssé, 2720 4| eljönni; tudta, mi az, téli éjeken leveleket írni, amelyeket 2721 4| életünkből, még a sírunk éjjeléből sem!~Levelet írtam Olgának, 2722 3| ahogy a gyerekek karácsony éjjelén az ajándékaikat szokták. 2723 2| kezében, akár a német városok éjjeliőrei.~A háziúr megemelte kalapját, 2724 3| szobájába jutottunk, ahol éjjelre szállást kaptunk volna. 2725 4| ott fog lebegni álmatlan éjszakáim fölött.~ 2726 4| vegye el az én álmatlan éjszakáimat, hiszen ez az egyetlen szép, 2727 4| fésülve, gyakran jelent meg éjszakáimban. Ez az álomkép, most, nem 2728 3| márványkereszttel, álmatlan éjszakáimon még most is gyakran jelenik 2729 3| jégcsapokkal, akárcsak karácsony éjszakája lett volna.~- Excusez! - 2730 4| illatos virágokkal, a világos éjszakákkal; boldogan szorította meg 2731 4| nincs szebb egy álmatlan éjszakánál! - csillant föl Dóra macskaszeme. - 2732 3| arcát, aludt el.~Ettől az éjszakától kezdve Rápolty kettős életet 2733 2| velem!?~A zenész rémülten ejtette ki kezéből a gérokkot.~- 2734 4| ellenségek voltunk. Ahol szerét ejthettük, bosszantottuk egymást, 2735 1| elébe kanyarodik, és úgy ejti meg a tapsifülest. Hiszen 2736 1| egyet a pipáján.~- A fekete ejtődött le, kertelés szempontjából.~ 2737 2| falun él, krumplit eszik, az eke szarvát nyomogatja, aztán 2738 4| sötétség mint egy fekete lap ékelődött közénk. Most egy villám 2739 3| átrándulnak az akácsorokba ékelt zöld vetésekre, közben élénk 2740 2| és káposztáskertek közé ékelve, de Bulcsuban még ez is 2741 3| egy pohár szamorodnival, ékes tósztot mondott rám, ama 2742 4| egykor a Hradzsin falait ékesítette. Odébb, üveg alatt Lahore 2743 1| hagyományos fenyőkoszorúkkal ékesítettek föl. Nagyobb dísz kedvéért 2744 3| komorrá válik, virágcserép ékesíti, ahol az érzelgősség úrrá 2745 1| ellökött férfiszívekkel fölékesítve! És alig pár év alatt ez 2746 4| hogy a kéz a nő legfőbb ékessége, a lelke, az egyénisége! 2747 1| meditációját az udvarló.~Ekkorra Marianne is elkészült állítólagos 2748 1| kézitáskájához, ahol az ékszereit őrizte. Kivett egy bankjegyet, 2749 3| ujján nagy, kirakatba való ékszerek csillogtak. Modorán bizonyos 2750 4| és a narancssárga parton ékszerészek, csipkekereskedők, prémesüzletek 2751 4| fizetőpincérek, portások, ékszerkereskedők, balettpatkányok mélyen 2752 1| szövését, mint ahogy Klárika el-elodázta a munka elvégzését. Sajnos 2753 2| tudniillik nagy sörivó, él-hal a komlós italért. Ez az 2754 2| kályhacsöveket, földbirtokot vesz és elad. Lux úr mindent megvásárol: 2755 2| ezzel az összes aktákat eladhatom a sajtosnak.~Bauernebel 2756 2| ifjút. Kineveti, elkergeti, eladja, mint egy ócska kabátot. 2757 3| báli ruhát a legjobb lesz eladni, és a szalongarnitúrán okosabb 2758 4| szerelmes.~- Kijátszották? Eladták?~- Igen! Kijátszottak és 2759 2| galambok nyakát, és aztán eladtam volna őket a Rókusnak.~- 2760 1| arcán megfagyott könnyekkel, elájulva.~Balázs fölkapta, mint a 2761 2| csíp, hogy a lélegzetem eláll. Egyébként tessék helyet 2762 4| még az óra ketyegését is elállítjuk, mert minden nesz fáj a 2763 1| kérdezte a gyors hajtástól elálló lélegzettel. - Megállítsam 2764 4| Hadd fogjon be!~Az eső elállt, hideg szél fújt, a hegyek 2765 2| aranypolgáron nem lehetett kifogni. Elállta a diák útját, megfogta a 2766 3| kisfiát, a Jancsikát. Szegény elálmosodott, és kiment az ivóba, ott 2767 1| ezúttal nem volt szabad elaludnia, hanem gardedámi kötelességet 2768 4| már csak nehezen tudtam az elalvás ellen védekezni.~- Miklós - 2769 3| hurcol a fél világon át, eláraszt a könnyeivel, megfojt a 2770 1| kötelez a diszkréció, s így elárulhatjuk a talizmán zárának nyitját.~ 2771 1| egész vármegye! Magának elárulhatom: én vagyok a Felvidék leggazda 2772 1| hozzátette: - Itt jön apa, nehogy eláruljon!~Tényleg Kázmér közeledett 2773 1| szabad titkát senkinek sem elárulni, és vigyázni kellett, hogy 2774 2| gyapottal a fülüket.~Nem kell elárulnom, hogy ez a zöldségestelep 2775 1| hallja meg senki, azt is elárulom, hogy gyűlölöm az agarakat, 2776 3| párhuzamos, vékony csík szalad, elárulva a menekülő zsivány irányát. 2777 3| fegyházigazgató, aki meglehetősen elázott, így szólt hozzám:~- Pajtikám, 2778 2| Quastl urat jó alaposan eláztathatja. Soha többet ilyen kedvező 2779 3| nyomorultak sírnak.~A gyerek elbámult a telekkönyvvezető feje 2780 1| agárhoz illik, és hogy úgy elbánik azzal a Bárándi-féle inzselléreskedő 2781 1| a kutyaarisztokráciának, elbántak vele, ahogy ebekkel illik! 2782 1| Bodrogköz kaparintotta meg, elbánva Kormossal; a többi agarat 2783 3| előre úgy hangzik, mint egy elbeszélés címe. A főhadnagy összetör 2784 3| amiért ismét kizavarták elbeszélése sodrából.~- Tulajdonképpen 2785 2| kedves Pető úr - fejezte be elbeszélését a zenész, elborult arccal.~ 2786 4| fogja bemutatni. Ennek az elbeszélésnek a váza egy, csupán huszonöt 2787 4| vak ember felesége című elbeszélésre, amely elhunyt barátomat 2788 4| álmaiban, s akivel hajnalig elbeszélgessen, mialatt kint őszi eső kopog, 2789 1| zsendülő lombok alá, és elbeszélgettek. Régen nem találkoztak, 2790 3| Süveggyártó mosolyogva.~Elbeszélgettünk tücsökről-bogárról, a pesti 2791 1| beszélve. - Azt, hogy amit elbeszéltem, nem árulja el senkinek, 2792 3| érintett meg. A zsivány tényleg elbillent volt balra, és most a soroksári 2793 2| azonban nem eresztette el.~- Elbocsátlak - szólt szigorúan -, de 2794 4| csípőjére téve, mint egy elbocsátott cseléd, aki legalább utoljára 2795 4| Theodóra - szóltam végre, és elbocsátottam a kezét.~Nem felelt.~Bosszankodtam, 2796 4| egy korhely szolgabírót elbolondít?! Pedig lássa, elbolondítom 2797 4| elbolondít?! Pedig lássa, elbolondítom őket, akaratom ellenére; 2798 4| a részét, és éjjelenként elborongva pillanthat a távoli, holdvilágos 2799 3| emberek lelke elfáradjon és elboruljon. De miért kellett elborulnia? 2800 3| elboruljon. De miért kellett elborulnia? Nem értettem; csak nagyon 2801 3| érzem, hogy meghalok, és elbúcsúzom tőled! Áldjon meg az Isten, 2802 4| Mikor beléptem Dórához, hogy elbúcsúzzam tőle, éppen az íróasztalnál 2803 3| szegénylegény megcsúszott, elbukott, s mire föl akart tápászkodni, 2804 3| bizonyosan nem veszi észre az élcet, s feldíszítve megy végig 2805 2| utáni kirándulásra akart elcsábítani. A jogász figyelmét már 2806 4| egypár évig minden férfinak elcsavarja a fejét. A kacérság nem 2807 3| semmi értelme sincs, hogy elcserélgessék őket, így tehát nem szükséges 2808 1| ment ki az agarászatra, és elcsevegett az urával, a nyulak időnek 2809 2| kuvasz, amelyet a pecér éppen elcsípett, diadalmasan eltépte a dróthálókat.~ 2810 2| voltak elég gyorsak: a háziúr elcsípte a küszöbön, és megfogva 2811 4| és bólingató férjét, és elcsodálkoztam rajta, mért nem jutott ez 2812 2| szomszéd már vagy hússzor eldalolta érdekes fiatalkori eseményét, 2813 3| Őnagysága azt hiszi, hogy engem eldobhat, mint egy elhasznált kesztyűt? 2814 1| homlokát... De kár volt mindezt eldobni, mint a gyermek a gyorsan 2815 2| vagy fagottozni? Nem nehéz eldönteni, nyilván az utóbbi, azért 2816 3| és az ökölre bízza a vita eldöntését. Mindjárt neki is készült, 2817 1| fordulónál Izidor szánja elébük került, s irgalmatlanul 2818 2| mártással a világ legdrágább eledele - tőle elvitte Pest városa 2819 1| magukat? Izidor kezében egy elefántcsont papírvágó volt, az elgörbült, 2820 4| államtanácsosokra hasonlított; még az elefántcsontgomb és a berakott dohányszelence 2821 1| guruló bencére, és hanyag eleganciával ennyit mondott...~- Hajrá...~ 2822 4| célja; de ő sohase volt elégedetlen sorsával. Az íráshoz is 2823 2| egymással. Azt hiszem, ez nem elegendő alap arra, hogy valaki fölött 2824 4| Bosszankodom e dőreségen, elégettem mindent, ami önre emlékeztet, 2825 1| gondolta magában Izidor. - Elégszer ígértem asszonyoknak arany 2826 3| jószántából soha bele nem elegyedett volna a beszélgetésbe; csöndesen, 2827 3| frissen ásott szőlőbe. A ló elejével elsüllyedt, s én oldalt 2828 2| alkotmány a múlt század eleji pallérstílusban épült, apró 2829 3| nem adná, ha még egyszer elélhetné életét!~Az úton szánkó csilingelése 2830 1| nyugodtan üldögélt, és elelmélkedett rajta, vajon mennyi teher 2831 2| szalonban képzeli magát!~Petőből elemi erővel tört ki a nevetés.~- 2832 1| volt, amikor a társaság, élén Petur Pállal, az apával 2833 3| olykor egy-két szót próbált elénekelni. Mikor a leány odament hozzá, 2834 3| történetem másik részét, az élénkebbet, megírjam. Búcsút mondok 2835 2| fejlődik-e a karalábé, elég élénkek-e a komondorok? Ilyen látogatásoknál 2836 2| szesz meg a nikotin által élénkíti a fantáziáját.~- De hát 2837 1| mellett. De a fenyíték hatása elenyésző volt. Izidor nevetett, fiatal 2838 2| élni, s ekkor az apja, aki élére állítja a garast, kitagadta 2839 1| ami nem az övék, s aminek elérését lehetetlenné teszik előttük. 2840 1| Hajrá...~A két pecér eleresztette a zsebkendőket, és Kormos 2841 1| amelyeket a fáradó lovak már eleresztettek.~A hó szilaj felhőkben porzott, 2842 1| magát:~- Hajrá!~A pecérek eleresztik a kravátlikat, s az agarak 2843 3| lennie, hogy még vacsoraidőre elérjük azt a kis községet, ahová 2844 2| remélni kezdte, hogy immár elérkezett a nyugalom ideje, mikor 2845 1| jobbra-balra mennek, végre elérkeznek Kálmánka asztalához. A Balsai 2846 3| igazságtalanságnak is.~De elérkeztem az érzelgősségig, s ideje, 2847 1| jelentett.~Amint a fordulóknál elérték Marianne-t, s a leány meghallotta 2848 4| így? Azután a hangja is élesebb, és, és a lépéseit most 2849 4| lenne! Azután látom, amint elesik értem, oktalan párbajban, 2850 4| róla, hogy párbajban fogok elesni, életemben minden nagy esemény, 2851 4| Rárohantam, birkóztunk, elestünk, végre is a személyzet beszaladt 2852 2| lési kísérletek. Ez az én életcélom, ambícióm. De amint belemelegszem 2853 4| perc, azt hiszed, az egész életed benne lakik! Ah! Én túl 2854 4| hölgy alakja lassan eltűnt életemből. Egy ideig még föl-fölbukkant 2855 1| babérokat tud szerezni, egész életén a legbecsesebb emléket gyűjtötte 2856 1| Bogdány Balázs, s mi lesz az életével: az vallomásszámba mehetne.~ 2857 4| hajlandóságom a családi élethez, hogy a lelkem üres, és 2858 2| haszonélvezeti jogát a mi házainkban élethossziglan örökölte az anyai vagyonnal 2859 4| huszonnyolc esztendős, tele életkedvvel, reményekkel, fogékony, 2860 2| egyébként az ön barátja életmódja? Tanul-e legalább? Nem korhelykedik?~ 2861 2| nem lehet a legkellemesebb életpálya.~- És mióta tart a pörlekedés 2862 4| adott, amelyet egy furcsa életű, immár elhalt barátom írt 2863 1| miért gyűlölné? Először életükben találkoznak, gondolatban 2864 1| rosszabb: nevetségessé tenni, s életüknek az volna a legszebb napja, 2865 4| Nem mert sírni, a téli életükről beszélt, de néha sápadtan, 2866 1| erejével feketére fösti életünk égboltját. A gyenge kutyából 2867 4| nőket nem tudjuk kiirtani az életünkből, még a sírunk éjjeléből 2868 1| lobogott, amely bevilágította életünket?~Az asszony gyanakodva nézett 2869 4| hajjal ábrándozik rólunk, az életünkről, a lépteink zajáról, a szívünk 2870 3| szomszéd szobában lassanként elevenebb élet támadt, a poharak meg-megcsen 2871 4| tudott régi alakjában megelevenedni előttem. Hol csak a szemére, 2872 3| teremtettek, hogy az emberek lelke elfáradjon és elboruljon. De miért 2873 2| Bauernebel a hosszú regénytől elfáradva dőlt vissza székébe, és 2874 1| fölébredt a reménytelenség adta elfásultságból, és kíváncsian nézett hátra: 2875 1| szégyentől, de azért mégis elfecsegett Bogdánnyal, és nevetve emlékezett 2876 1| Klárikára pillantott.~A kisleány elfehéredett arccal, mintegy csodálkozva 2877 4| hogy az ember minden mást elfeledjen az életben! A fülemig vagyok 2878 3| Boldogtalan volna, ha valaki elfeledné, hogy Marjai főhadnagy meggyilkolta 2879 2| szerelmeit, csak egyet nem lehet elfeledni: azt, ha a jegyesünk nevetséges. 2880 3| tartania, leküzdte sorsát, elfeledte a külső világot, a napfényt, 2881 2| volna, s amely egyszerre elfeledtette a viselt hadjárat minden 2882 2| Tilda arca kigyulladt.~- Ön elfelejt egyet - szólt haragosan -, 2883 4| Ah! De most már csak elfelejtett? - szólt élénken. - Egyszer 2884 1| mondják az emberek, de elfelejtik hozzáfűzni, hogy a hiúság 2885 4| egyszerre eltűnik előlünk, elfelejtjük a szép órákat, a megértés 2886 2| megfogni?~Egy nap aztán Petőnek elfogadható ötlete támadt. Valósággal 2887 4| Prévost-ról. A párizsi hölgyek elfogadták az államtanácsos ajándékait, 2888 1| nem érte.~A nevezetes nyúl elfogására annak idején a Bárándiak 2889 3| nadrágú perzekútor, hogy elfogja. Amikor azonban látta, hogy 2890 1| közepén. Amikor Balsai Kázmér elfoglalta az elnöki széket, a hangulat 2891 2| leszek. Meg fogom állapítani elfogódottságom okát, de kérem, ne ijedjen 2892 1| fiatalember, aki délelőtt még elfogódva érdeklődött a Kormos iránt, 2893 2| a diákhoz -, hogy ön, az elfogulatlan hallgató, mit szól az esethez?~ 2894 3| fiatal lány állt, és kissé elfogultan, de bátran és vidáman nézett 2895 1| szeret... Ön ily esetben elfordult volna tőlem, sőt, ami még 2896 3| Ott állt dobogó szívvel, elfulladó lélegzettel, égő ábrázattal, 2897 1| László ezt meghallotta, úgy elfutotta a méreg, hogy a feleségét 2898 4| táncos savoyard pár majdnem elgázolt.~Milyen furcsa és milyen 2899 1| elefántcsont papírvágó volt, az elgörbült, mint a pozdorja, s a gavallér 2900 2| tiszteletteljesen bevárta, míg elgondolkodó barátja újra fölveszi a 2901 4| homlokán.~- Igen - szólt elgondolkozva -, furcsa vagyok; nem tetszem 2902 1| a süvegüket, és legalább elgondolták, hogy: Hajrá, Kormos, hajrá, 2903 4| minap, hajnalhasadás előtt elgondoltam. Hogy negyvenhat esztendős 2904 3| itt, a kietlenségben, az elhagyatottságban akar pihenni. És akkor kihozzák 2905 4| amikor el akarsz hagyni, elhagyhatsz, nem fogok sírni!~Már másnap 2906 3| elől, akik a beteget éppúgy elhagyják, mint a fecskék rossz mellű 2907 2| méltó kivétel, ily gyorsan elhagyná házamat.~Pető vállat vont.~- 2908 3| utait, amelyek hidegek, elhagyottak és egyenesek voltak, mint 2909 3| annyian félnek, de aki az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb 2910 1| Balsaiak bizonnyal mindannyian elhagyták kriptáikat, és néma szellemük 2911 4| Mikor az Eliz lakása előtt elhaladtam, fölnéztem az ablakra. Ott 2912 2| fiatalkori eseményét, pillanatra elhallgatott. Pető már remélni 2913 4| csöndesen rázta meg fejét.~Elhallgattam; lehorgasztottam a fejemet; 2914 4| egy furcsa életű, immár elhalt barátom írt hozzám, hol 2915 1| délután volt itt, azaz...~Elharapta a szót, mintha meggondolatlanságot 2916 2| se tudott róla, s azért elhatároztam, hogy kipróbálom 2917 3| egyre ott ült az ostoba elhatározás, hogy meg kell birkóznia 2918 2| szilárdabbá fogja tenni elhatározását. És ő, az okos Pető, még 2919 2| csekélységek viszik nagy elhatározásokra. Nerotonnak a fejére esett 2920 4| mialatt megdöbbentem az elhatározásomtól és hangomtól, így szóltam 2921 2| beszámítható állapotban történt elhatározásra vezethető vissza.~- Nagyszerű! 2922 1| parancsnak, s összeállva elhatározták, hogy éjjel eső lesz.~Bogdány 2923 4| fölemeltem a fejemet, és elhatároztam, hogy - hiszen ennek úgyis 2924 1| mulatság, nagy négyszögben elhelyezve kártyaasztalok állottak, 2925 3| Ócsáról is megpillantod. Íves elhelyezésükkel, finom vonalaikkal messziről 2926 1| hogy röstelkedett volna, elhencegett az orrával.~- Olyan az, 2927 1| akinek már az apja is jócskán elherdált, s ami vagyon még maradt, 2928 3| külső világot, a napfényt, elhervad. Nincs benne hivalkodó vonás, 2929 4| Miklós! Én korán fogok elhervadni, érzem, és korán felejtenek 2930 4| sivárság, unalom, egy csomó elhervadt kaland, egy csomó bántó 2931 4| Bizonyára én is megöregedtem, elhervadtam?~Megráztam a fejemet.~- 2932 2| hogy izgatottság nélkül élhessek e jogommal, az éjjeli órákat 2933 4| kinyújtotta a kezét.~- Vagy elhibáztam volna az életet? - kérdezte, 2934 2| jegyezte meg:~- És mindezt elhiggyem önnek, kedves Pető úr?~A 2935 2| Mályvaszínű selymet akartam venni. Elhinné, hogy öt üzletet jártam 2936 3| teneked is elmondták? És te elhiszed? Az anyád a legderekabb 2937 2| Hiszi ön, hogy ez így van?~- Elhiszem - felelte Pető. - Én minden 2938 3| tejivástól rohamosan dagad. Elhitették vele, hogy a másfél órára 2939 2| az, hogy Jozefin mindent elhitt neked, szóról szóra, ahogy 2940 2| szóra, ahogy elmondtad.~- Elhitte? - esett le Bulcsu álla. - 2941 2| És a lakatosok csakugyan elhitték a munka zenéjéről szóló 2942 2| világ még nem dől össze. Elhívatom az ügyvéd urat. „Mit teszünk 2943 4| volt, sőt unokája, némelyek elhíztak, de a többség megsoványodott; 2944 4| hogyha egyszer nagy leszek, elhódítom magát az édesanyámtól. Nem 2945 1| nyulat. Bodrogköz ezalatt elhomályosuló szemmel, lihegve feküdt 2946 1| meg a Balsaiak egy ősszel elhozták két legjobb agarukat: Tigrist 2947 4| három egykori udvarlója elhozza a feleségét a színházba, 2948 1| kikerült a fogak öleléséből, s elhullajtván két cilinderre való szőrt, 2949 3| birtokot az utolsó Zernyesth elhunyta után a stolti gróf örökölte. 2950 2| fiskust. Ez volt aztán a pör! Elhúzódott évekig, most jobbra, most 2951 1| lázas izgatottsága mellett, elhúzott ellenfelétől, s dolgozni 2952 2| legzajosabb korhelyéletet éli, hogy nem törődik a földön 2953 1| mellett, s a másik percben már elibük is tolakodott.~- Viktória! - 2954 1| A pecérek egymás oldalán elindulnak keresztbe a réten. Az agarak 2955 4| Meghajtottam a fejemet; a vonat elindult, és aprókat szökve vitte 2956 3| szomszéd őrsöt.~Nos, jó, elindultam a keréknyomok után. Eleintén 2957 4| talicskájába. Pár perc múlva elindultunk.~Alig mentünk néhány lépést, 2958 2| árpalét, aztán a postája elintézéséhez látott. Mindenféle hivatalos 2959 1| az érdekfeszítő helyzet elintézését. Még egy süldő nyúl pattan 2960 4| hogy egy és más dolgomat elintézzem, és a családi sírhelyet 2961 2| szerényen meghajlott.~- Az elismerés mindig jólesik, kedves Bauernebel 2962 1| rá, hogy ezt hölgyek is elismerjék róla, s úgy rémlett előtte, 2963 1| Kázmér bátyánk szavaihoz, és elítélem azt a nézetet, amelyet Kálmán 2964 4| először találkoztam vele: az Elizé. Az orra körül szaporán 2965 4| faragatlan levelet írtam Eliznek, akiben e levelek íróját 2966 4| volt, mint, hogy a hervadó Elizre gondoljak. Nyugodt, biztos 2967 4| furcsa történet Vadkerty Elizről, aki egy egész életen át 2968 4| messziről láttam az utcán Elizt, elfutott a harag, ő pedig 2969 4| bosszankodtunk e lovagiatlan eljáráson, de ahelyett hogy bölcs 2970 1| még a kállai kettőst is eljárhatta a mozgó szálában. Amikor 2971 4| férjük és unokájuk mellől, és eljárjam velök a nagy mazurt. De 2972 3| híres betyártáncot akarta eljárni, a bakonyi kopogóst, amelyet 2973 1| amikor Pál még élt, s én eljárogattam a középbalsai kúriára, nekem, 2974 4| Ah, Miklós! Az idő mégis eljárt!~Nem feleltem, továbbmentünk, 2975 1| búcsúzás volt. Amikor Marianne eljegyzésénél a Balsai-kúriában 2976 1| mulatságokat, a küszöbön álló eljegyzéseket és a szalonkázást.~- Egy 2977 4| levél megerősítette, és az eljegyzésem föl is bomlott. Akkor mód 2978 2| ruhadarab méltó legyen az eljegyzéshez.~- Bulcsu! - rontott be 2979 2| Istenem, mit? Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát Quastl 2980 1| királyunk nem kapott olyan éljent a Duna jegén, mint a cirmos, 2981 1| látócsöveiket, ha vajon tényleg eljött-e a híres agár, nem fordult-e 2982 3| hogy gondolataim messzire elkalandoznak, az egyik nagynéném hozzám 2983 4| de a levél, úgy látszik, elkallódott valamerre.~- Uram - fejezte 2984 1| férfiak úgy vélték, hogy ez az elkárhozás édes, mert ahelyett hogy 2985 3| Innsbruckból jött, ahol negyednapja elkártyázta az utolsó krajcárját. Egyelőre 2986 2| hogy vissza.~A polgármester elkékülve nézte az ázsiai képet.~- 2987 1| rózsás, nem vagyok a sorstól elkényeztetve, majd beletörődöm ebbe is.~ 2988 3| Én jól látom, atyám.~Arca elkényszeredett, komor szeme megint a padmaly 2989 1| elkezdett nevetni, mert elképzelte magának az öreget, hogyan 2990 1| körülvette Klárikát, hogy elkérje tőle a négyeseit. Balázs 2991 1| agaraimat, hogy azóta mérföldről elkerülnek... Mondhatom, Klárika, ez 2992 4| dühömet.~Szerencsére mihamar elkerültem a városkából, megkaptam 2993 1| látta a leány arcán az elkeseredést, a haragot Marianne-nal 2994 1| elnyújtva, majd szaporán, végül elkeseredvén, mintha Buda dűlne meg szemük 2995 1| sok verés és sarkantyúzás elkeserítette, már se dühös nem volt, 2996 4| hozzá, hogy ahol lehetett, elkeserítettük egymás életét, sőt végül 2997 3| azonban sehogy sem akart elkészülni. Néha rám nézett kerek, 2998 3| rablótörténeteket mesélt.~- Ha pedig elkészülök a vizsgáimmal - szólt ünnepélyesen -, 2999 3| menjünk talán borotválkozni. Elkészültem a munkámmal.~Elgondolkodtam 3000 1| legegyszerűbb megoldásra volt elkészülve.~- Azt hittem, hogy maga 3001 3| járásbíróra való emlékezéskor elkezdett kacagni.~Ha pedig rossz 3002 3| fölmelegszik, egyszerre ő is elkezd kártyázni, százrőfös leveleket 3003 2| végletekig viszem. Ha például elkezdek haragudni, meg nem állanék 3004 4| mégis, mindig újra és újra elkezdem a táncot, és keresek valamit 3005 3| hordta az asztalt, s a tánc elkezdődhetett. A keringőt a pirospozsgás 3006 3| kiértek az ebédlőbe, és elkezdtek táncolni.~ ~ 3007 4| nyakkendőmet. - Vajon ki lehet?~Elkezdtem keresni az álarcosok között, 3008 1| nyulat ugrat föl, s a bíró elkiáltja magát:~- Hajrá!~A pecérek 3009 1| agarak elugrottak, ő is elkiáltott egypár hajrát, s aztán úgy 3010 4| hogy szerencsét kívánjak. Elkísér?~- Igen, elkísérem.~A rétek 3011 4| kívánjak. Elkísér?~- Igen, elkísérem.~A rétek felé indultunk, 3012 2| megengedte, hogy a diák elkísérje. Pető örömmel kapott az 3013 4| költőivel a pokol tornácába, elkísérted-e Faustot a Walpurgis-éjszakába? 3014 3| elvétve találkozol. Órákig elkóborolhatsz a haraszti mocsarak, a vecsési 3015 1| szavait Marianne. - Maga éppen elkocsizott innét.~Balsaiban még jobban 3016 1| Kázmér szeretett volna, hogy elkövessen, mégse cselekedte meg. A 3017 3| bátorságot, amelyet tette elkövetésében kifejt. A legtöbb ember 3018 1| testvérei minden lehetőt elkövettek, hogy hasonló téren hasonló 3019 4| azután tovább tudakozódott, elkövettem-e már ilyesmit, vagy megígértem-e