Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
5031 4| lepecsételte, ahogy a jó gazdaember a szilvóriumos üvegeket 5032 2| keletkeztek Pesttel, együtt gazdagodtak meg vele, csak a haladásban 5033 3| vágyott, és amely mint a gazdagság és az előkelőség titokzatos 5034 4| hirdetik az államtanácsos gazdagságát. Itt lóg a címere, nagy 5035 4| Gyermek módra büszkélkedett a gazdagságával, műtárgyaival, kórházaival, 5036 4| Donatello-szobor közömbösen néz le a gazdagságra, amelyet az egykori hajóinas 5037 2| együtt.~A Bauernebeleknek gazdagságukon kívül két jellemző vonásuk 5038 1| szavában benne volt a gazdai harag, a düh, a szenvedély 5039 1| nevét billikomba vésik, aki gazdájának örökké emlékezetes babért, 5040 1| hogy valamelyik ároknál gazdájával együtt kitöri a nyakát. 5041 3| kában. Kik lehetnek? Nem gazdálkodnak, köröttük nincs szekérnyom, 5042 2| mikor a Bauernebel-féle gazdaság mellett elsétáltak.~A régi 5043 3| aki valahol Dalmáciában gazdaságot is íratott volna rá. Bizonyítani 5044 4| polgárasszonyokká, akik a konyhában és a gazdaságukban megszürkülve emlékeznek 5045 2| ragaszkodjék kegyedhez, mint a gazdasszonyához.~Tilda visszanyerte nyugalmát. 5046 2| elborult ábrázattal hívta be a gazdasszonyát.~- Lizi néni! - szólt zordonan. - 5047 2| bölcsebb, ha rögtön tapasztalt gazdasszonyomat veszem el, semmint egy fiatal 5048 1| vizsgálgatni kezdte magát. A gazdászszakállát az bizonyos, hogy le kellene 5049 3| magát a kastélyban vagy a gazdatiszteknél. Évtizedes megállapodás 5050 4| esküvőm. És ki vesz el? A gazdatisztünk, egy jelentéktelen ember, 5051 2| akadt. A galambok eszerint gazdátlanok voltak, mindenkiéi vagy 5052 3| meg nem fizet, amelyért gazembernek nem tartanak, de amely 5053 4| mást, mint egypár sovány gázlámpát és nagy, fekete foltokat, 5054 4| a levegőt illatszerek, gázlángok és női csipkekendők szaga 5055 3| is, balra is keresgette a gázlót - a dolga sürgős volt, nem 5056 2| nyugtom, amíg keresztül nem gázolok rajta. De ez mellékes. A 5057 4| csak játék volt, szeszély, gazság, kalandvágy, hogy méltatlan 5058 3| sőt olyan is van, aki a gazságával hivalkodik. Az asszonyt 5059 3| maga iránt, s az esti tréfa gazságnak tűnt föl előtte. Ebben a 5060 2| újra két oldalról kapva gázsit, szintén a legnagyobb erőfeszítéssel 5061 3| zsebe, cipője tele van mezei gazzal, kökörcsinnel, szarkalábbal, 5062 4| beburkolózik a köpönyegébe, és kora hajnalban magába 5063 3| rólad, de ha majd fölmelegednek, mind a hárman igen derék 5064 4| semmiségből, a lélek furcsa mélységeiből.~Mielőtt az alábbi különös 5065 4| táncolnak a hullámokon, a Gellérthegy mint egy nagy nyári felhő 5066 4| messze tél van, a háztetőkön, gémeskutakon, szélmalmokon fehér bundácskák 5067 1| a félelmetes „hajrá!”, a gémeskutas záradékkal.~Mit lehetett 5068 3| lovagolok tovább egy bedőlt gémeskútig, ahol újra homok kezdődött, 5069 1| a nyúl szaporán gurult a gémeskútnak, s a két hosszú fejű, lógó 5070 1| tizenegy órakor az ágotai gémeskútnál történendő agárakasztáshoz... 5071 2| ujját mutatta a feleségének, jelezve, hogy ilyen kulcs 5072 1| azonban érezte, hogy az ilyen genre-t a legkevesebb férfi kedveli: 5073 2| ha ugyan természetrajzi geográfia szerint a magyarázat helyes. 5074 2| szintaxist, a fizikát, a geometriát, de mit ér ez ahhoz képest, 5075 4| meggyújtotta a feketekávés gépet.~- Tudja, mit gondoltam? - 5076 1| szállított, és ha kellett, még a gépfűtési vagy szülésznői vizsgára 5077 4| szülőföldjére, csizmát húzni, gereblyét tenni a vállára, és élte 5078 3| hallani bizonnyal a nevét: Gergő de Topolya; Topolya volt 5079 2| Christophe úrnak nem volt gerince, ami abban az időben még 5080 4| hibául rótták föl, hogy a gerincük puha. Mikor most kiegészítem 5081 2| Maurer, és rajtam követeli a gerlicéit!~Az ifjúval forogni kezdett 5082 2| látogatást, és sietve menekült a gerlicék, Maurer csizmadia, annak 5083 2| rémülten ejtette ki kezéből a gérokkot.~- Mit tettem?! - dadogta 5084 4| kicsiny szemű, egészséges, érdekes, finom vágású szájjal, 5085 1| az ember fölkelt. Különlegessége is volt a hintónak; apró 5086 1| eszi majd meg.~Rebus bene gestis ülték tehát körül az asztalt, 5087 4| mohos helyet, amelynek gesztenyefái alatt sok céltalan mesét 5088 4| utcát, amelyet két oldalról gesztenyefák őriztek, és becsöngettem 5089 2| pattogott a háziúr, oly vadul gesztikulálva, hogy kiütötte Lámpl uram 5090 1| gyertyafényben úszó terembe. A beszélgetés zsivaját beléptükkor egyszerre 5091 4| amelynek mélyén csöndesen rezgett a megértés és a megbocsátás 5092 2| Pár perc múlva már beszélgettünk, hogy honnét jön, hova megy 5093 1| megint igaza van ennek a gézengúznak! Persze hogy mindenki azt 5094 1| ki: karbolos gyapotot meg gézt. Még egy fekete szalag is 5095 2| valaki az összes hippológiai eseményekből csak az Augiász 5096 3| gyermek hajadonná serdült, már gimnáziumba jár, és beszéde 5097 3| Valóban - szólalt meg a gimnázium igazgatója -, szerencsét 5098 2| kirakatban szemfödelek és gipszangyalok szomorkodtak. A ház falán 5099 4| bársonycipőit, magával hurcolt a girbegörbe grazi utcákon, a hosszú, 5100 4| szélmalomban lakott, és esténként gitárt pengetett a parton; ábrándos 5101 3| s amikor a bor is melegíteni kezdte, az aggastyán szeme 5102 1| volna: a mindenható pénz glóriája...~Nem sokat habozott, kapta 5103 4| szivarozóasztalka fölött gobelin, amely egykor a Hradzsin 5104 4| kedvelte, egy történelmi értékű gobelinja is volt, mindezzel pedig 5105 3| különös, szalmával kitömött gödröket fog találni a pusztaságban; 5106 1| szobaleány, az Ancsa. Derék gömöri lány volt ez, annak idején 5107 1| pattant ki belőle egyszerre gömöries tájszólással, elnyújtott 5108 4| amelynek ujjait össze szerette görbíteni, mint egy ragadozó állat 5109 4| megátkoz bennünket, aki összegörbíti az ujjait, és a lelke fenekéről 5110 3| járásbírónak éppúgy nem görbül meg a haja szála, mint a 5111 3| Alakja meggörnyedt, jobbjában görcsös koldusbotot szorongatott, 5112 4| vezekelnem - feleltem, és görcsösen kerestem, de nem találtam 5113 1| versenyt, s akármi akadályt gördítsenek eléje, ő képes azt eltávolítani 5114 4| gyorsan és koromfeketén gördül le a szállóm ablaka fölött, 5115 3| biccentett.~A függöny nyikorogva gördült le, aztán nagyot koppanva 5116 1| fordult. Mint a bábuk, úgy gördültek ki a bent ülők, és nagyot 5117 1| Izidor ott maradt a piros görgetegen, és várta, mikor tér vissza 5118 4| fekete kecskék, piszkos görögök közt vándorolhatott velem. 5119 2| érkezett haza, és némileg a Goethe Wertherjéhez hasonlatosnak 5120 2| mindene: vagyona, tekintélye, gőgje, akarata, meggyőződése, 5121 1| népszerűtlenek voltak, hiszen gőgjükben már azt hitték, hogy az 5122 3| nyugodtan, határozottan, csaknem gőgösen hordta keresztjét. Vajon 5123 4| lélekkel, jókkal és rosszakkal, gőgösökkel és megalázkodókkal hozott 5124 2| részben uzsorás, aki nadrágokat, házakat, daxlikat, gyárakat, 5125 1| hogy ott kelepel már a gólya a födélen. László izgatottan 5126 3| amelyen a vidék legrégibb gólyafészke gubbaszkodik. Hébe-hóba 5127 1| hogy öltözetén negyvenkét gomb van.~Marianne nem mozdult 5128 1| még virágot is tűzött a gomblyukába.~Amikor végre este a megyei 5129 3| vagyok!~Mikor a virágot a gomblyukamba akartam tűzni, különös dolog 5130 1| újra malmozott, lapozott, gombokat olvasott és zsonglírozott, 5131 2| Pedig önt is érdekelné. Két gombot egy ellen, hogy önt is érdekelné.~- 5132 1| és elnézte a Tisza felé gomolygó szomorú, felvidéki felhőket, 5133 3| életben, akivel megosszuk a gondjainkat, aki nemcsak mosolyogni, 5134 4| ülnöm, a napi élet apró gondjaival veszkődnöm, hogy a holnaptól 5135 4| napsugarat kereste, aki a gondok, a felelősség, a tél elől 5136 4| reszketeg keresztek, mély gondolat- és fölkiáltójelek képződtek, 5137 3| megpillantja a holmiját. Első gondolata az, hogy ököllel rohanjon 5138 4| kapcsolni két embert, a gondolataikat, a sorsukat, talán a túlvilági 5139 4| ilyenkor rendbe szedem a gondolataimat; átfutom az elmúlt nap eseményeit, 5140 4| portásokkal cserélni ki a gondolatainkat, múzeumokat nézni, öszvéreken 5141 4| voltam kíváncsi a lelkére, a gondolatára, a múltjára és a jövőjére, 5142 2| míg aztán a legokosabb gondolatnál megállapodik. A tervnek, 5143 2| Bulcsuban még ez is szép gondolatokat ébresztett, mert így szólt 5144 2| melegséggel, ragaszkodással és jó gondolatokkal.~Mindezt már elmondták százezerszer 5145 4| ebben a percben kitalálta gondolatomat, igen, most tudta meg, mért 5146 1| gyötrött szívéből arra a gondolatra, hogy soha többet nem láthatja 5147 2| kívánt látszani.~Ám, ha Petőt gondolatszegénysége bántotta is, a szép asszony 5148 1| kutyaapoteózisuk, amely minden gondolatukat egy pontra, egy állatra 5149 4| sohasem tudott beleilleszkedni gondolatvilágomba. A magamfajta emberek legokosabban 5150 2| kapjak imádottamtól. Hogyan gondolhatnám, hogy Tilda valaha az enyém 5151 2| mondta határozottan. - Gondolj csak Rómeóra és Júliára 5152 4| mint, hogy a hervadó Elizre gondoljak. Nyugodt, biztos életem 5153 4| betegekre és szegényekre gondoljunk”, és én boldog leszek, hogy 5154 2| Valamennyien fukarnak, hideg gondolkodásúnak, de emellett szorgalmasnak, 5155 3| maga elé nézett, mintha gondolkodna rajta, mit daloljon, aztán 5156 2| volt.~- Talán mások nem így gondolkodnak róla.~A diák kacagott.~- 5157 3| törvénykönyvnek is.~- Min gondolkodol? - szólt Beczkó vállamra 5158 3| sem kímélték!~Nem sokat gondolkodom.~- Nos, és ha megtalálom, 5159 1| szánkirándulás után Bogdány Balázs gondolkodóvá lett. Ő, aki az élet országútját 5160 2| tartotta, bár kissé könnyen gondolkozik, alapjában tartalmas és 5161 4| veszi hasznát!~Egy kicsit gondolkozott, ellenkezett, de aztán fölment 5162 1| volna ezt rólam? Eleget gondolkoztam rajta, hogyan tudjak sorsomba 5163 3| a borospalackokat, aztán gondolkozva állott meg.~- Ha nem tetszene 5164 3| arany pálcikára törik. Ki gondolná, hogy a nyáron sötétzöld, 5165 4| persze. És a pincérek? Mit gondolnának rólam?~- Jó! - mosolygott. - 5166 4| gyûlölet~Kedves olvasóim, gondoltatok valaha rá: miért gyűlölünk? 5167 1| hogy éri, amikor egyet gondolva és jobbra húzódva, párhuzamos 5168 4| kiegészítem a sorozatot, arra is gondom volt, hogy e fogyatékosságot 5169 4| mindent világosabban látok, és gondosabban megrostálok, mint nappal, 5170 2| álló házak biztonságáról gondoskodni.~- És volt beadványának 5171 1| Nincs étvágyam.~Az apa gondoskodó hangulatban volt.~- Talán 5172 4| szállodában, de hosszú ápolás, gondozás, csiszolás, odaadás után 5173 4| tizenkét óra felé, a házat gondozó kertész kopogása költött 5174 3| egy néma bűn véget vetett gondtalan fiatalságának, bűn, amelyért 5175 4| helyettesítettem Margit királynét, Gonerilt és Regant, ő pedig valószínűleg 5176 4| bűnömet, amelynél nincsen gonoszabb és oktalanabb a földön. 5177 4| nők, anélkül hogy talán gonoszak vagy kacérak volnának. És 5178 4| meg, nekem bűnhődnöm kell, gonoszat cselekedtem, raboltam, gyilkoltam, 5179 3| levezekelt? Ez volna hát a bűn, a gonoszság, ez a vacogó fogú emberke? 5180 4| Henrik és III. Richárd gonoszságait.~Majdnem huszonöt éves voltam, 5181 4| hatalom kezébe kerültem: a gonoszságéba, és nem tudok, talán nem 5182 2| tudja a módját, mikor kell gorombának és mikor okosnak lenni. 5183 2| hazugságok, őszinteség csupán a gorombaságban lakik.~- Az eset lehet 5184 2| ön okos és goromba ember. Gorombasága csupa őszinteség, okossága 5185 1| egyiket szép szóval, a másikat gorombasággal, a harmadikat gyöngédséggel, 5186 1| bókokat, vagy ha kellett, gorombaságokat, ahogyan az szirénekkel 5187 2| világon. „Köszönöm, nagyságos asszony, köszönöm” - hajlongott 5188 4| élete immáron nyomorúságosabb az utolsó féregénél.~Egy 5189 4| amely komolyan, barátságosan néz rám, ahogy leégett házak 5190 4| gyermekágyas asszony mosolygott végig az előkelő síkságon, 5191 4| csizmás kertész, a citromsárga gőzhajó, a Nyilvános Kert színes 5192 4| helye a földgömbnek: a fehér gőzhajók kacéran táncolnak a hullámokon, 5193 2| házunk előtt húzzák meg a gőzkürtöt, ami olyat szól, hogy az 5194 3| urak szorgalmasan ittak, és gőzmalmokról, kutyákról, puskáról és 5195 3| puskalövésnyire fehérlik a soroksári gőzmalom, utam az lesz, ellenkező 5196 3| az állomás elé. A lovak gőzölögtek, az aranypaszomántos legény 5197 4| mindennap átmentünk a kis gőzössel a Nyilvános Kertbe, és leültünk 5198 1| nekiálltam a munkámnak, és dolgoztam, helyesebben okos és ravasz 5199 2| becsülöm és tisztelem, akár a Gracchusok anyját - felelte ünnepélyesen 5200 2| nem csoszognak annyit a grádicsokon, amelyek koptatásáért úgysem 5201 1| el, mint ahogy Van Dyck a Grál-legendát. Klárika nem mert ránézni 5202 4| háztartásomat, beszerzett egy gramofont, rengeteg cserép virágot 5203 1| hogy, no most pattan szét a gránát.~De az eseményszomjas közönséget 5204 4| oleándereket, az érni kezdő gránátalmákat, a gyermeküket szoptató, 5205 3| jegenyefasoron, amelyet szintén még Grassalkovich ültetett. Mikor a nádhoz 5206 3| Mária Terézia idejében Grassalkoviché volt az egész vidék. Akkor 5207 1| akarok szánkózni!”, hát Grassalkovichként cukorral hintethetné be 5208 2| szalmakalapot venni! Júliusban újévi gratulációkat vásárolni! Ki tudná az ilyesmit - 5209 1| amikor a nagynéninek újévkor gratulálni mentek. Őszintén bevallotta 5210 4| lett! Beatrix, Laura, Lady Gray, Etelke így olvadnak szét 5211 3| a nyírott fajú parkok, a griffmadarak, sisakos angyalkák, hamuszürke 5212 1| felé. Ha meglátták a kő griffmadarakat, teljes gyorsaságukat fejtették 5213 3| körülményesen elmagyarázta volt a grófnak, miként bonyolódik le a 5214 3| ember volt köztük; magyar gubában járt, a kalapja mellett 5215 3| ablak halkan megzörrent, egy gubás, csizmás emberke mászott 5216 3| vidék legrégibb gólyafészke gubbaszkodik. Hébe-hóba megálltam, és 5217 1| mint egy szép nagy macska gubbasztott a prémek tömegében, és csillogó 5218 3| tetszett a mese, csöndesen gubbasztottam a sarokban, azt éreztem, 5219 3| bocsánatkérésre magasra húzva guggolt a széken, s lassan mozgó 5220 4| vidékin~Megáll a szánka. Guillot itt~Le Page öldöklő csöveit...~- 5221 3| bújnak ki a földből, apró gunyhók, hasonlatosak ahhoz a fészerszerű 5222 1| Biztosra vette, hogy Balázs gúnyolódni jött ide, kárörvendezni, 5223 1| szempontjából mindenesetre! - gúnyolódott az asszony.~- Az önéből 5224 1| Évszázadokon keresztül gúnyolták a Balsaiakat nagy orruk 5225 1| az ostorát, rámutatott a guruló bencére, és hanyag eleganciával 5226 1| emberfia, a nyúl szaporán gurult a gémeskútnak, s a két hosszú 5227 1| üldögélt volna, és két disznóra gusztál, a felesége lóhalálában 5228 1| Izidor tehát ez idő óta gyakoribb vendége lett a középbalsai 5229 4| hétnek is volt bizonyos gyakorlati célja, mégpedig nem érdektelen.~ 5230 3| Az ezred éppen hazatért a gyakorlatról, s a fiatal hadnagy mosolyogva 5231 4| elfordította a fejét.~Ezután gyakrabban találkoztunk a hajón, amely 5232 4| úgy itt hál. Az utaink gyalázatosak, fél órája jelentette a 5233 3| és futószél szaladt el a gyáli temető fölött. Sajátságos 5234 2| váratlan dolog történt. A gyalogjáróról ugyanis egy úr a csirkefogók 5235 1| vetették magukat utána. A gyalogos pecérek úgy ordítottak, 5236 1| esetleg rókát.~Megkezdődtek a gyalogvadászatok, innen is, onnan is megérkeztek 5237 1| bíró mögött. Egész éjjel gyantázták a torkukat, most majd megmutathatják, 5238 2| a lány állandóan annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a 5239 2| tárgynál. Tehát én éltem a gyanúpörrel, hogy ön mégiscsak valamelyes 5240 3| Vályú-csárdába. A szánok, nehogy gyanút keltsenek, csak a folyóig 5241 3| abroszt; ő volt az, aki a gyanútlan idegen poharába pezsgőport 5242 2| a nyakába csavart hosszú gyapotkendőt.~- Optime - felelte nyugodtan.~ 5243 2| gallérú, hosszú kabátban, gyapotkendővel nyakán egy öregúr ült, és 5244 1| kötőszereket vett ki: karbolos gyapotot meg gézt. Még egy fekete 5245 2| lakói mérgesen tömték be gyapottal a fülüket.~Nem kell elárulnom, 5246 4| kazánjának, majd egy nagy gyár mocskos műhelyének párás 5247 4| szép, spanyol modorú kép a gyárait ábrázolja, egy másik a birtokot, 5248 3| kaszárnyák, menedékhelyek, gyárak, bérházak a vasúti töltésnél 5249 2| gokat, házakat, daxlikat, gyárakat, ócska kályhacsöveket, földbirtokot 5250 3| begyalogol a városba, a gyárakba, hivatalokba, ahonnét este 5251 2| pedig ezalatt szaporodtak, gyarapodtak, és ma már, hál’isten, vagy 5252 4| pezsgőszínű levél fölszállott a gyárkémények és háztetők fölé, és összevegyült 5253 1| amilyennek látszik. Nem is Gyarmat lovag, Bátor Opos híres 5254 3| adóbérlő, hitoktató, hamispénzgyártó, de ilyen katona, aki hazautazik 5255 3| hogy temetés készül, egy gyászhuszár ki- és bejárt a szobába, 5256 1| töltötte napjait, de amikor a gyászidő letelt, a fiatal özvegyben 5257 4| keservesen sírt, mintha az apját gyászolná Miklósban, azután a portás 5258 4| fekete selyemszövetek és gyászos liliomok! Ha tudná, mit 5259 1| annak mind ez a rendszere: gyávának lenni, ha nem megy, vakmerőnek, 5260 2| Ugyanolyan joggal, hogy gyávává tette, a sors önt bátornak 5261 1| fürdőt hoz, és így nő, nő a gyémánt fülbevalóból keletkezett 5262 4| mert nincs a világnak az a gyémántja, műremeke, földbirtoka, 5263 4| nyakában a bársonyszalagos gyémántkereszttel, kezében félig összecsukott 5264 3| pénzét, az aranyóráját, gyémánttűit, szagos vizeit, két komornyikját, 5265 1| következménye, hogy az amúgy is gyengébb rudas egyszerre fölvágott!...~ 5266 3| útra, elkapta a nyerges gyeplőjét, megforgatta fűzfahusángját, 5267 1| még a mit sem sejtő s a gyepvezérhez lovagló Náci is ugyanaz 5268 3| reszkető, dörmögő hangon egy gyerekaltató nótára tanította őket.~Nyugodjál 5269 3| korpótlékjait. - Tíz év múlva, de ha gyerekeink lesznek, akkor, nos, akkor 5270 3| a dinnyéire, az ötödik a gyerekeire, sőt olyan is van, aki a 5271 4| kezemet, ahogy az ember a gyerekekére szokta tenni beszélgetés 5272 3| gyógyszertárban, délután gyerekes elragadtatással bújt vadászcsizmáiba, 5273 3| farigcsált valami különös gyerekjátékot, amely azonban sehogy sem 5274 3| sávot láttam, amint - akárha gyerekkéz rajzolta volna - gyöngén 5275 3| esők idején is porzik. A gyerekkocsi tehát errefelé nem tudott 5276 3| folytatja.~- A holmikat gyerekkocsin vitték el, azt a tanítónőtől 5277 3| tetszett, kérem, valamerre egy gyerekkocsit toló embert látni? - kérdezi 5278 4| minden nagy esemény, már gyerekkorom óta, regényes, színpadias 5279 3| és biztosan, ahogy csak gyerekkorunkban tudunk a más ember bensőjébe 5280 3| kérdeztem tőle, mert mint minden gyereknek, a nagy erejű emberek tetszettek 5281 4| sütött, és én tapsoltam a gyerekszékben, mert a bogárból végül is 5282 3| titokzatos és mélységes gyerekszerelemmel, amely mint egy elsüllyedt 5283 3| dörmögve, és körülnézett a gyerekszoba szegényes babái és háromlábú 5284 1| ösmertetőjelre vágyódtak, és ha gyerekük született, megkérték a bábát, 5285 4| bágyadtan, boldogan, mint egy gyermekágyas asszony mosolygott végig 5286 4| mint egy sírni készülő gyermeké, de rögtön megnyugodott, 5287 4| kell térnie az urához és a gyermekéhez, én azt akarom, hogy ne 5288 3| Rápolty tovább fog küzdeni a gyermekeiért, de az utolsó figyelmesség, 5289 4| elképzelni magamat, amint a gyermekeimet az iskolába kísérem, vagy 5290 1| s a következő percben a gyermekek nagy könnycseppei szaladtak 5291 4| tartózkodó mosolyát és gyermekes állát, amely félig besüppedt 5292 4| rajongással, lemondással, gyermekesen, mintha most került volna 5293 4| nak a nyugalmát, serdülő gyermekét, szorgalmas és bólingató 5294 2| és mondjon ítéletet a gyermeki tiszteletről. Azt ön, ugyebár, 5295 1| húzódott, amely olykor csaknem gyermekivé változott. Mozdulatain és 5296 3| fején, előtte zöld kasos gyermekkocsi. Mikor meglát, hirtelen 5297 1| bizonyos szerelmes unokaöcs - gyermekkori reminiszcenciákat pengetett: 5298 3| pedig most már tudom, hogy gyermekkorom leghűbb bajtársa senki más, 5299 3| Árnyéktánc~Gyermekkoromat egy nagy, sárga házban töltöttem 5300 3| Elrémülök, ha visszagondolok gyermekkoromnak erre az időszakára. Az ősz 5301 4| Emlékszem, az ég kék volt, csak gyermekkorunkban ilyen kék az ég! És a nap 5302 4| gyűlöltük egymást egész gyermekkorunkon, sőt már húszévesek voltunk, 5303 3| ház messze elmaradt, és gyermeklelkem kábultan úszott a színek 5304 3| könyveket, amelyeket már kora gyermekségemben szívesen forgattam, elvették 5305 4| ennyire sötéten a dolgokat, a gyermekszerelmen át kell esni, mint a bárányhimlőn, 5306 4| érni kezdő gránátalmákat, a gyermeküket szoptató, fonnyadt nőket. 5307 4| meg kellett történnie! Két gyermekünk van, uram!~Rárohantam, birkóztunk, 5308 3| hétig újra boldog voltam: gyermekvilágom benépesedett a furcsa emberkékkel 5309 3| Ilyen az igazi szerelem, gyermeteg és barátságos.~A signora 5310 1| ijedség! Halló! Halló! Erre gyertek, itt vannak!~A rokonság 5311 1| Balsai-gárda bevonult a gyertyafényben úszó terembe. A beszélgetés 5312 1| égett a lámpa. A csillár gyertyáit is meggyújtották. Látszott, 5313 4| facsillárban még égtek a gyertyák, ám a kályha kihűlt.~- Jó 5314 2| úr mindent megvásárol: a gyertyakoppantóktól kezdve a mennydörgős ménkűig, 5315 2| aztán megkérdezte a szomszéd gyertyamártótól, aki a nagy zajra szintén 5316 2| e nagyrabecsülésének? A gyertyamester ekkor azt a választ adta, 5317 3| alakjaikat - amelyek ódon karos gyertyatartókhoz hasonlatosak - még Ócsáról 5318 1| mulatsággal is: a veszedelemmel, a gyilkolás vágyával, amely ott él, 5319 3| törvényt, amely tiltja a gyilkolást. Holott a természetben minden 5320 2| afölött, hogy lopott avagy gyilkolt. És ez, igen tisztelt kisasszony, 5321 3| Nála az okot rá egykori gyilkossága adta, azóta, hogy az eset 5322 3| a tengereket. Én minden gyilkost megértek, mert értékelni 5323 1| előrevergődni, csizmája hol egy gyökérben, hol egy buckában akadt 5324 1| a többiek vígan ették a gyömbéres pecsenyéket és a kürtös 5325 1| Tudja, Marianne - szólott, gyöngédebb lenni iparkodva -, volt 5326 4| szívének a mélyén jóság és gyöngédség lakik, csak ön nem meri 5327 3| hiúsága, megbízhatatlansága, gyöngédsége, de egyben, mert nemes gondolkodású 5328 1| gorombasággal, a harmadikat gyöngédséggel, a negyediket temperamentumával, 5329 3| egyet. Már ösmerték ezt a gyöngéjét, s azért némelyek ki is 5330 1| hagyjátok magatokat, mert gyöngék és gyávák vagytok... Szégyelljetek 5331 2| férfiatlanság. Sőt: egyenesen gyöngeség, förtelmes gyávaság. De 5332 3| egészében érezte kicsiségét és gyöngeségét; még a léggyel se tudott 5333 1| felelte. - Néhány hete gyöngeségről panaszkodik, és nem tud 5334 4| sétáltam, amelyet Trubez gyöngyének is hívnak, mikor éles 5335 1| tenyeremen fogom hordozni. Gyöngyélete lesz nálam!~Az asszony sóhajtott.~- 5336 3| homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek, aztán szeme egyszerre rémülten 5337 3| homlokán hideg verejték gyöngyözött.~Felesége a szoba felé mutatott.~ 5338 4| sebforradást a homlokomon, a kis gyöngytűt a nyakkendőmben, és messziről 5339 3| házikisasszonyt dicsérő gyöngytyúkok, fiatal kacsák. Nem is nyaralók, 5340 1| lakktopánkák, sőt egy csokor gyöngyvirág is akadt. Amint rendezgette 5341 4| verseskönyvet és egy csokor gyöngyvirágot, és menjünk ki a hómezőre. 5342 2| engedték ki őket karmaik közül, gyönyörködtek bennök, imádták őket, s 5343 3| nem jól bánt vele. De most gyönyörűen temettette el. Eperjesről 5344 4| még a legöregebb halat is gyönyörűnek látta.~Ő volt a legrajongóbb 5345 4| kiveheti ebből a titkos gyönyörűségből a részét, és éjjelenként 5346 1| kacérkodás, ki is élvezte minden gyönyörűségét, izgalmát, s amikor este 5347 1| tajtékot túrva maradt a gyöp közepén. Haragjában mi telhetett 5348 1| azzal nekiindult a zempléni gyöpnek.~- Hajrá, Tigris!~- Hajrá, 5349 1| agár~(1907)~1~Az ágotai gyöpökön a késő ősz dacára élénk 5350 1| visszatérhetünk az ágotai gyöpökre, amelyeket a ködbe burkolt 5351 1| vegyék, milyen fájdalom gyötri szívét. Éppen azért, ha 5352 1| tört ki a keserűség szegény gyötrött szívéből arra a gondolatra, 5353 3| mindketten a tört lábunkat gyógyítottuk. Egy karácsonykor aztán 5354 3| egészségére és sajátságos gyógymódjaira gondolt, amelyeket a világ 5355 3| Én majd érte megyek, és a gyógyszertárba is beszólok! - mondta kalapja 5356 3| miféle pletykákat hallott a gyógyszertárban, délután gyerekes elragadtatással 5357 4| és azt hinni, hogy ez a gyógyulás, ez a feledés? Nos, csókolja 5358 4| egy dán fürdőben próbált gyógyulást keresni, de a fürdőnek nem 5359 3| egy láng gyúlt volna ki a gyomrában, s a második pohár már gyorsabban 5360 3| történik egy napon. És mégis, a gyomrom émelygett, s úgy éreztem, 5361 2| hosszat meleg sót kell a gyomromra rakni.~- És használ valamit 5362 3| meghalt. A nagyságos úr nagyon szerette, nagyon szerette, 5363 1| Bárándiak agarai helyből gyorsabbak voltak, s az első poént 5364 2| lábai már nem voltak elég gyorsak: a háziúr elcsípte a küszöbön, 5365 1| kő griffmadarakat, teljes gyorsaságukat fejtették ki, s aztán hirtelen 5366 3| hazája?~- Nyolcnapi utazás gyorskocsin, föltéve, hogy a Tisza nem 5367 1| lábáról Balsait. Micsoda győzelmek! Marianne eredetileg maga 5368 1| egy szebb terület, amelyen győzelmet aratni nagyobb dicsőség, 5369 2| fizetni nem tudó szabót, s így győzi le önt végül a fiskus meg 5370 3| hogy az igazságnak végre győznie kell; a Zsuzska benső életéből 5371 1| találkozott Klárikával, már mint győző viselkedett, látszott rajta 5372 2| neki, akkor meg fog róla győződni, mily nagy tévedésben van, 5373 3| A vendégek egymás után győződtek meg róla: furcsa mozdulatokkal, 5374 1| emberéletben is esett kár.~- Győztünk! - lihegte a szépasszony.~ 5375 3| fényes volt, mint egy keleti gyümölcs. Simon az asztal végéről 5376 1| kártyakirály arcára sötét felhők gyülekeztek.~- Jó testvérek vagytok 5377 1| prédikált, és azt mondotta: a gyümölcsnek időt kell hagyni, hogy megérjen, 5378 2| támadt rá lakóira, ha azok a gyufáikat a lépcsőház falán húzták 5379 1| szivarokból és cigarettákból meg gyufákból rakta ki az asztalkán, hogy: „ 5380 1| ülő férfi alakja. Már csak gyufaskatulyának látszott a könnyű homokfutó, 5381 2| ezúttal azért, hogy mért gyújt olyan korán lámpát a lépcsőházban, 5382 2| többi bérlőt, s így rá kell gyújtanom a fagottra. Ó, te utálatos 5383 1| aki a hangya szorgalmával gyűjtött össze pénzt, házat, földet, 5384 1| életén a legbecsesebb emléket gyűjtötte össze, aki itt szégyent 5385 2| elromlott díványrugókat gyűjtöttek; a harmadikon az aranypolgár 5386 2| lelke az erények központi gyűjtőpénztára lett. A szép asszony elgondolkodva 5387 2| összes jó tulajdonságok gyűjtőtára.~- Külsőleg és jellemileg 5388 4| tettem hozzá friss szivarra gyújtva - ezek érzékeny dolgok, 5389 1| jubileumtól. Ábrahám az ónodi gyűléskor már törődött ember volt, 5390 1| Egy galamb alakú felhő gyűlésre hívta össze a többi felhőt, 5391 1| jelenlevőket, és megnyitom a gyűlést! - mondotta harsány hangon. - 5392 2| ellent senkinek, Tildával se gyűlhetett meg a baja. A muzsikus vakon, 5393 4| A gyûlölet~Kedves olvasóim, gondoltatok 5394 4| kimondhatatlanul hálás. Gyűlöletes hangulatban érkeztem Velencébe, 5395 1| irigységet, majd ennek révén gyűlöletet ébresztett. Ahol járt, puskaporos 5396 4| az, amire szükségem volt: gyűlöletre, amely eltorzítja vonásait, 5397 1| különben okos embert is gyűlölettel töltötte el Bogdány Balázs 5398 4| térdepelnem. Sok gyerek gyűlöli egymást ilyenformán, de 5399 2| irigylik, gáncsolják, talán gyűlölik is.~Pető megrázta a fejét.~- 5400 4| megcsaltam, és könyörögtem, hogy gyűlöljön, átkozzon meg; hogy ez a 5401 4| a faképnél hagyott nők gyűlölködésével fog felelni, mint Donna 5402 4| nem adtam volna érte, ha gyűlölködő szemmel nézett volna rám! 5403 4| adni, szégyelljük, hogy gyűlölködünk, de belenyugszunk, mint 5404 1| ezen a téren. De hát miért gyűlölné? Először életükben találkoznak, 5405 2| Tildába, és mindazonáltal gyűlölnöm, bosszantanom kell őt. S 5406 4| bevallani, hogy a legtöbb emberi gyűlölség, csakúgy, mint a hit, a 5407 4| ellenséget kerestem, akiknek a gyűlölségemmel fizettem meg. Volt egy francia 5408 1| volt zajos a pátkai kúria. Gyűltek a fiatalemberek, mint cukorra 5409 3| földön, a mozsár, az üst, a gyúródeszka; könnyíteni kellett a kocsi 5410 4| emlékeztetett, a kisujján régi mívű gyűrű, amelynek rubinja félénken 5411 1| selyemsipkáját zsebébe gyűrve. - Köszönöm az ilyen munkát.~ 5412 1| még évszázadok múlva is, habár romokban, fönnmaradt, s 5413 1| Eldobta hát a Tisza távoli habjaiba azt a tervet, hogy Balázst 5414 4| bizonyos verseket írt a háborgó tengerhez, vagy talán első 5415 2| közbelépése alapján, immár háborítatlanul ért volt el. A szép hölgy 5416 2| viszketnek. - Ki az a csendháborító?~Egy rosszkedvű hang válaszolt 5417 1| kivenni a fejök alól. Minden háborúnak béke a végcélja, a becsületes 5418 3| tépés kell még a bosnyák háborúra. Képzelődésem tüskön-bokron 5419 1| ravasz megfontoltságához ez a háborús külső, a felborzolt haj 5420 1| Hallgatásod azt jelenti, hogy habozol - mondotta keményen. - Ezt 5421 2| szomorúan pislogott.~- Sokáig haboztam. A terv borzalmas volt. 5422 2| családi vonás volt, mint a Habsburg-ajak vagy a Hohenzollern-áll.~- 5423 1| atyámfia - úgymond -, mint a Habsburgok széles ajaka, vagy a Hohenzollernek 5424 2| körülmények között semmivel, hacsak azzal nem, hogy lusta voltam. 5425 2| búcsúzott el a parádézó hadastyánoktól.~Pár nap múlva Pető újra 5426 1| istállóiban üvöltő ebek hadát. Ezt már kiskorában bebizonyította: 5427 2| jól tudja, hogy Jozefinnel hadilábon állunk. Arról is van tudomása, 5428 1| harácsolt össze.~4~A Balsaiak haditanácsa az első vereség után két 5429 2| egyszerre elfeledtette a viselt hadjárat minden kellemetlenségét, 5430 2| is, aki viszont snájdig hadnagyokról énekelt. A többi műsorszám - 5431 1| üzletembert, fölpaprikázva, hadonászva, harcias ábrázattal megpillantotta... 5432 3| telekkönyvvezető fülig pirult: hogy ő a hadsereg és a polgárság közti jó 5433 3| Nem volt egyenruhában, a hadseregtől az emlékezetes eset után 5434 2| tudott lenni, mint egy öreg hadvezér, egész különleges, akadályt 5435 1| mellének; a befelé épített hágcsó tehát csak akkor ereszkedett 5436 4| lóvasútra.~A férfi megbotlott a hágcsón, segítettem neki, és bevezettem 5437 3| le, s a jókedv tetőpontra hágott, mikor a sarokban egyszerre, 5438 2| fölvillant Maurer csizmadia hagyatéka, a sárgásveres, haragoszöld 5439 4| megnyertem a nagybátyánk hagyatékáért folyó pört is, így más dolgom 5440 2| galambpörrel, Maurerrel, a hagyatékával, a megszökött örökösével. 5441 2| palánkon, amit a komondorok nem hagyhattak szó nélkül, és utánairamodtak 5442 1| össze erejét? Hiszen még hagyján, ha az agaruk gyöngébb a 5443 1| lever... És ti, Balsaiak, hagyjátok magatokat, mert gyöngék 5444 1| az öreg Bárándi helybenhagyólag intenek. Amint Balázs visszapillantott 5445 3| a közölnivalóm, hogy nem hagyom magam ellökni, mint egy 5446 1| Izidornak volt érzéke a hagyományok, a noblesse oblige iránt, 5447 4| tartani, és én tisztelem a hagyományokat. Nos, ami engem illet, ön, 5448 1| mondotta: „Ugyan nem látta, hol hagytam el a parasolomat?”, és fuccs, 5449 2| szomszéd szobába, magára hagyva az elképedt ügyvédet.~Szegény 5450 2| vetette oda kurtán.~- Haha - nevetett Bauernebel. - 5451 3| volt: itt kártyáztak, nagy hahotával űzték a pagátot. Úgy érezte, 5452 1| változott, elkezdett úgy hahotázni, hogy meg kellett fognia 5453 3| részegség, elkezdett nevetni, és hahotázva dűlt vissza székében, amely 5454 3| viruló lonc övezi. A gyermek hajadonná serdült, már gimnáziumba 5455 4| ellenére; ránéznek a piros hajamra, és végük van; nem csoda, 5456 4| hogy végre megválok a piros hajamtól, a kék szememtől, amely 5457 1| volna az öltözködéssel. A haján végigsimítani már csak a 5458 3| mi több: kopott, deresedő hajának nem volt fénye, fogai elsárgultak, 5459 4| mindig gyönyörű aranyszőke hajat és egy nagy hermelinprémet 5460 4| mosolyával, arcába hulló hajával, a fiatalságával, még a 5461 2| deputáció tagjai szaporán hajbókoltak.~Bauernebel újabb szünetet 5462 3| öltözött mamák diskuráltak a hajdani jogászbálokról. A szomszéd 5463 2| nyisszantással lenyeste lobogó hajdísze nagy részét.~- Tessék! - 5464 2| volna, szőröstül-bőröstül, hajdúval, pandúrral, instrukcióval 5465 3| megigazította az asszony egyik hajfürtjét, amely a homlokába csúszott. 5466 2| élvezetnek, legkevésbé sem. De hajh! Az élet nehéz! Engem e 5467 2| hittem, hogy nem ér egy hajítófát sem. Okarinázni rendesen 5468 1| Meg volt az kenve minden hájjal, tudott fordulni, „csellenni”, 5469 1| évben, a családi lovagias hajlamoknak megfelelően, egy keményítőgyárat 5470 1| Balázs, ki nem mutatott nagy hajlandóságot a társalgásra, eltávozott.~ 5471 2| Jäger úr és legényei nem hajlandók húsz forintért csörömpölni, 5472 2| meggyón a templomban.~A diák hajlandónak mutatkozott az irgalomra, 5473 4| elkésett lovag regényes hajlandóságának. A kocsi csak nehezen jutott 5474 4| esztendős vagyok, semmi hajlandóságom a családi élethez, hogy 5475 1| került a szerpentin éles hajlásához, s a belső oldalt csípte 5476 1| voltak, mint a párduc, ezek hajlíthatatlanok, mint a királytigris; azok 5477 2| gos asszony, köszönöm” - hajlongott tehát szaporán a lakatos. „ 5478 3| biztosabban lesz - szólt hajlongva. - Reggel ne tessék megijedni, 5479 2| szívem. És jómagam sohase hajlottam a regényeskedéshez, ilyesmi 5480 3| maga elé bámulva.~Lassan hajnalodni kezdett. Odaát most egyre 5481 4| tetőpontján állott. Ekkor Constant hajói már keresztül-kasul szántották 5482 3| kergettek az összes sónerek. A hajóján fekete zászló lobogott, 5483 3| üldöznek az összes sónerek. Hajójának csomósebessége oly nagy, 5484 4| a vadászatban, a karcsú hajókban, a sors változandóságában? 5485 2| zenész tiszteletteljesen hajolt meg, titokban azonban a 5486 1| a nyúl balra, Kormosnak hajolva futott, és Náci e fordulatra 5487 2| bajuszpedrőre, ha északsarki hajóra van szüksége. De most már 5488 4| sőt igen alacsonyan, mint hajósinas kezdte pályáját. Fiatalsága 5489 3| tudják utolérni, ezenkívül a hajót tizenkét alumínium ágyú 5490 4| gondoltam furcsa és gonosz hajótörések után, hogy az élet már csak 5491 4| vallás minden vigaszánál, sok hajótörött férfin segítettem egy mosollyal, 5492 4| már máskor is talált ilyen hajótörötteket az ócska padban. - Ha netalán 5493 1| ifjúság, készen, hogy a hajránál ők is nekivessék magukat. 5494 1| mögött olyan elkeseredéssel hajráznak, akárha a haza megmentéséről 5495 4| A halántékán néhány ősz hajszál, ez mit se tesz, még most 5496 3| köztük kísértetiesen lengő hajszálakkal, viaszsárga, barázdás arccal 5497 1| repültek a tót után. A hajszának csak a kezdetét látta emberfia, 5498 1| derbyt. A híres-nevezetes hajszára, borzas agarászó paripáikon, 5499 3| megint folytatni lehet a hajszát.~Fogtam magamat, és én is 5500 2| amúgy is meddőnek látszó hajszától. A puha kéz, mint jól sejtik, 5501 1| időt, egyszerre keresztbe hajt, s úgy rohan rá a nyúlra, 5502 2| az okos Pető, még malmára hajtaná a vizet!~A jogász gyorsan 5503 1| kocsiról, amelyet asszonyok hajtanak. Ő tehát bizony nem ment 5504 4| sajgott; le kellett a fejemet hajtanom, mert úgy éreztem, hogy 5505 1| embernek a kártyához, másnak a hajtáshoz, harmadiknak a táncoláshoz, 5506 1| nem tudott semmit. Az első hajtásnál már megunta a mulatságot, 5507 3| föl a serleget, aztán egy hajtásra itta ki a nehéz bort, amely 5508 1| hegytetőről nézték a merész hajtást. A pályázók név szerint 5509 1| Klárika? - kérdezte a gyors hajtástól elálló lélegzettel. - Megállítsam 5510 1| fogatott be a zebrába, s hajtatott át a szépasszonyhoz megnézni, 5511 4| azonnal a vasúti állomáshoz hajtattam. Négy óra hosszat kellett 5512 4| visszatérni; a kórházhoz hajtattunk. Miklós ekkor már eszméletlen 5513 2| ahogy kortársai nevezték - hajthatatlan és összeférhetetlen ter 5514 2| mi viszont az örökösökön hajthatjuk be a kárt. Nekem más nézetem 5515 4| elhagytuk őket, akik csöndesen hajtják le a fejüket, ezeket a nőket 5516 1| hangosan disputált, szaporán hajtogatta fel a savanyúvizes kvaterkákat, 5517 1| meghódított mindenkit, még a hajtókat is, akik ha valami finomabb 5518 1| szintén elérte a dombot, s a hajtókocsiról egy hófehér szakállú, pirospozsgás 5519 1| hirtelen egy pohár pezsgőt hajtott volna fel, leült a félelmetes 5520 1| lehetett tenni, szépen meghajtották magukat, és egykettőre sorban 5521 1| kocsizásokra, amikor a keskeny hajtóülésen az egymás leheletét érezték, 5522 1| fiatalembernek.~Bogdány fölmászott a hajtóülésre.~- Szálljon le! - szólott 5523 2| akkora a lárma, mint egy hajtóvadászaton.” Hohó! - gondolom erre 5524 1| kibontják a szegény ifjú előtt a hajukat, kárhozatos tekintetet vetnek 5525 1| akik még fésűt viseltek a hajukban, marcona szakállú megyei 5526 4| karcsú alakját, asszonyos hajviselete kiemelte finom orrát és 5527 3| legújabb táncokról, a divatos hajviseletről, a rossz és a jó cselédekről, 5528 2| csúfítva; félig levágott hajzatával inkább megtépázott kakashoz, 5529 2| nyúltak, végül pedig az egyik hálából áthozatta a műszereit, sebtiben 5530 1| mutatója előbbre meg előbbre halad: a gyertya lassan megrogy, 5531 2| gazdagodtak meg vele, csak a haladásban nem tartottak lépést a fővárossal. 5532 1| eljárás, vélte, s most már haladéktalanul el kellene fogadni. Éppen 5533 4| amint lámpával kezükben haladnak a templom felé.~- Mindörökké - 5534 3| alakja? Sehol semmi. Tovább haladtam tehát, tekintetemet a földre