Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
6038 2| ingujjas bolgár természetesen a hírhedt Bauernebel-telek tartozékai 6039 2| Tehát megírja a Nerót, hírnevet, pénzt szerez, s akkor az 6040 1| irtás gallyaival, a tél hírnökeivel.~A fiatal leány nem szerette 6041 2| a doktorok már a puszta hírre fölugráltak a tarokk mellől, 6042 4| nem tetszem így önnek?~Hirtelenében nem jutott okosabb válasz 6043 1| magántudósnak, a kitűnő hírű egyetemi előkészítő mesternek, 6044 4| nem olyan rosszak, ahogy hisszük, az emberek talán csak szerencsétlenek, 6045 1| tudja Isten, mi lesz ebből a históriából! De végre is: mi köze hozzá? 6046 1| Balsai-ábrázaton, közvetlenül a históriai orr mellett. De a fenyíték 6047 2| hang támadt föl, és - akár hiszik, akár nem - egész komolyan 6048 4| akit az élet megerősített a hitében. Szeme lassan körülölelte 6049 2| terjesztette halála hírét, hogy a hitelezői ne zaklassák. Évek múlva 6050 4| mikor az előszobában ültem a hitelezőiddel és a kéregetőkkel, és azt 6051 2| okozott nekem, főleg pedig a hitelezőimnek. Továbbá revolvert is kellett 6052 4| reggelenként a szobám tele volt hitelezőkkel és kéregetőkkel, és Netti 6053 4| a portugál nemességet, a hitelezőknek, a kéregetőknek, sőt még 6054 4| akkori időkben, még több hitelök volt, mint nálunk, és a 6055 4| többé nem tértek vissza! És hitem az életben, örömöm a zenében, 6056 2| alakja, s megerősíti azt a hitemet, hogy kétségbeejtően szeretem 6057 4| erősebb a férfi szavánál, a nő hiténél, és örökre össze tud kapcsolni 6058 1| egyet-kettőt himbálózott, sőt hites tanúk szerint ásított is, 6059 3| amelyet ösmert, megerősítette hitét: az asszony törékeny portéka, 6060 3| gyilkosság csak mese.”~Marjai hitetlenül, de kissé meglepve nézett 6061 4| nőt? El akartam magammal hitetni, hogy igen, de egy hang, 6062 1| várparancsnokok is, amikor már minden hitük, reményük, katonájuk elveszett, 6063 1| ha elveszi a földjüket, a hitüket, a becsületüket, úgy meg 6064 4| szólt hozzám:~- Én most a te hitvesed vagyok, és te az én uram! 6065 3| Az emberek ugyanis mind hiúk, tartotta, az állatok ellenben 6066 3| előtte a szerelmese jelleme, hiúsága, megbízhatatlansága, gyöngédsége, 6067 1| mulattatta, másrészt hízelgett a hiúságának. Bécsben úgyis eleget unta 6068 1| pontján támadnák meg: a hiúságánál, minden férfi Achilles-sarkánál.~ 6069 4| mert senki se szereti, ha a hiúságát kijátsszák. Azután megráztam 6070 1| amikor porba döntötte a hiúságukat. Egy erős férfi sem tudna 6071 2| tanács már össze is volt híva, és a Bauernebel-ügy szőnyegre 6072 3| is van, aki a gazságával hivalkodik. Az asszonyt mindig felizgatta 6073 3| napfényt, elhervad. Nincs benne hivalkodó vonás, színpadi lemondás, 6074 1| Elfelejtette lassan, hogy családja, hivatala, társadalmi kötelezettségei 6075 4| éltek, a galamb, akinek a hivatalán kívül két erdője volt, korán 6076 3| embert látni? - kérdezi a hivatalba bekerült paraszt furcsa 6077 1| kereskedő, tanár, orvos meg hivatalnok kisasszonyai, vagyis az 6078 4| szomszéd városka egyik vasúti hivatalnoka volt, és az esküvő három 6079 1| annak a kis bécsi vasúti hivatalnoknak a felesége, aki annyira 6080 1| pedánsul és gyorsan, a bankhivatalnokok józan arckifejezésével, 6081 3| begyalogol a városba, a gyárakba, hivatalokba, ahonnét este kerülnek vissza. 6082 4| csak egy-kettő lézengett a hivatalokban, az ügyvédi irodákban, de 6083 3| szegény emberek, postások, hivatalszolgák építették, uraskodó vággyal, 6084 4| csodálatosabb ajándéka. Van-e szebb hivatás, mint valakinek a homlokáról 6085 3| direktornak azonban csak a hivatása volt szigorú, a magánéletben 6086 3| elmélkedéseket, hitt a vallásban, a hivatásban és az igazság diadalában. 6087 4| földön még élt: kötelességek, hivatások, emberi kötelékek, elmosódott 6088 2| Bauernebel urat, ez az én hivatásom, ez az én életem, piha!~ 6089 2| rögtön gazdag érzelemvilágára hivatkozott, és fokozott szerelméről 6090 2| amelyben az áru hiányos voltára hivatkozva, a vételár aránylagos leszállítására 6091 2| amelyre csak kevés halandó hivatott.~Pető befejezte a szónoklatot, 6092 1| dalnokversenyéről:~- Nem vagyunk rá hivatottak, hogy a párviadalban ítéljünk. 6093 3| megijedtek, hogy a városból hívattak orvost. A tanár megfogta 6094 2| szerette Tildát, kutyánál hívebben követte minden lépését, 6095 3| sorsban lesznek, akkor újra hívhatnak vendégeket.~- És mikor lesz 6096 1| és a tanár éppen akkor hívja ki.~- Én... én igazán nem 6097 2| contredanse, ahogy ti jogászok hívjátok.~Pető alatt egyszerre kitisztult 6098 1| Ne zavarjatok, míg nem hívlak - vetette oda félvállról 6099 3| volna, ha még egy orvost hívnánk.~- Talán az ezredorvos úr... - 6100 4| igen, most tudta meg, mért hívtam föl a fővárosba, hogy széjjel 6101 1| akiknek szemmel láthatólag hízeleg a tudat, hogy ilyen kapacitással 6102 3| meg - mondta, és hangja hízelgővé vált, mint amikor egy új 6103 1| lebzselt körülötte, és még hízelkedni sem restellt neki! Ó, hogy 6104 1| szemében a pazarlás, a nagyzási hóbort volt, és tényleg: a sárga 6105 1| szólani:~- Maga nagyzási hóbortban szenved, kedves Bogdány... 6106 4| volna! Nekem pedig, első hódításnak, igen szép eredmény!~A vállára 6107 4| hazautazott. Egy évre levetette a hódító lovaglócsizmákat, tűzbe 6108 3| Zsuzskának Aranykézről, ezzel hódította el a szerelmesét. Mit tegyen 6109 2| körötte csipogó csirkék hódolatát. A férfiból kevés volt az 6110 1| hogy ismételten kifejezzem hódolatomat - szólott kezet csókolva.~ 6111 4| Gavallér volt; angol divatnak hódolva mindig arannyal fizetett, 6112 2| koponyámért.~- A koponyájáért? - hökkent meg a jogász.~- Igen. A 6113 4| primadonnába, egy kövérkés, jóképű hölgybe, abba a bizonyos gömbölyű 6114 1| helyénvalónak találta, hogy a hölgye után érdeklődjön, és megdöbbenve 6115 3| Igen tisztelt uraim és hölgyeim! Félve szólamlok meg e díszes 6116 4| mozdulattal (amely különösen szőke hölgyekhez illik jól) simított végig 6117 2| álarcosbálba menni és ott hölgyekkel csevegni. Az ilyesmit megtehetik 6118 2| komolysággal magyarázta hölgyének a római perjog alapelveit.~- 6119 1| borítja alkalmatosságát, s hölgyestül együtt bele nem pottyan 6120 2| és az étterembe vezette hölgyét.~- Mit parancsolnak az uraságok? - 6121 1| teljesített egy hozzánk közel álló hölgynél: Marianne-nál. Magyarul 6122 4| fehér selyemkabátos, síró hölgyre akadtam, összegörbülve ült 6123 2| bocsánatot kért a megsértett hölgytől.~- Elmehetsz! - intett Pető 6124 1| amikor a táncolóhelynél, ahol hölgyválasz járta, valaki megérintette 6125 3| s minden szavára rémes hörgés volt a visszhang. - Ott 6126 3| levegőt merítenie, torka hörgött, s a tüdeje fütyölt.~A telekkönyvvezető 6127 1| rikoltoztak, a Balsaiak hörögtek, s az ember itt méltányolni 6128 1| már nem bírta, szájából hörögve tört ki a hang.~És mögötte 6129 4| tésztához értünk, és katonásan hörpintett föl egy pohár vörös bort -, 6130 1| maguk kalickájához, s egyet hörpintettek a csutorából. Ezektől a 6131 4| mosolyogtam.~Kacagott. A fogai hófehérek és nagyok voltak, egy ragadozó 6132 4| meg tud bocsátani, amely hófehéren emelkedik ki még a pocsolyából 6133 1| következő percben óriás hófelhő csapódott föl, s a szán 6134 3| lapályon, amely csöndes hófelhőbe burkolózott. A bortól nekitüzesedett 6135 2| hasonló módon tudakozzam az ön hogyléte iránt.~Pető mosolygott.~- 6136 2| mint a Habsburg-ajak vagy a Hohenzollern-áll.~- Lehetetlen szakáll? - 6137 1| Habsburgok széles ajaka, vagy a Hohenzollernek merev keze, a Wittelsbachok 6138 1| agarakat, ezeket a nagy szájú hóhérokat. Amióta a világon vagyok, 6139 3| holló~1~A naszályi négyezer holdas birtokot az utolsó Zernyesth 6140 1| hölgyeknek, virágokhoz, holdsugárhoz, galambokhoz, kámeákhoz, 6141 2| juhászkutyákat tenyésztett, amelyek holdtölténél panaszos karban fordultak 6142 3| éjszakán nem aludt, hanem a holdvilágba bámult, és a Zsuzska lelkét 6143 3| kert öreg szobrai az erős holdvilágban, oly világosan rajzolódott 6144 1| azután szalonkázunk, s holdvilágnál térünk haza. Kijönnek a 6145 1| padon, és sültekről s a holdvilágról ábrándozott, a kapacsináló 6146 1| ezenfelül ifjú korában holmi unokatestvéri szerelemmel 6147 1| vigyázz rám, betörő. Fogd a holmidat, és eredj haza a faluba. 6148 1| átnézi, együtt van-e minden holmija?~Együtt volt az mind, a 6149 3| A csendőr folytatja.~- A holmikat gyerekkocsin vitték el, 6150 3| tudná nyerni a sok tarka holmit, hiszen kár lenne értök, 6151 4| gondjaival veszkődnöm, hogy a holnaptól nem szabad új és meglepő 6152 1| aki itt szégyent vall, azt holta napjáig arról emlegetik. 6153 4| torzonborz papsajtbokrok őrzik a holtakat, megállította a kocsit, 6154 2| amelyben megengedem, hogy holtam után fejemet a Barnai-múzeum 6155 1| csúfolhatnám, de úgy, hogy holtig megemlegetné, úgy, hogy 6156 3| új borért, a cigányok már holtrészegek lehettek: vadul játszottak. 6157 1| ebekkel illik! A fölfújt hólyag széjjelpattant, s amelyről 6158 2| örököltem, anno 56, als das Holz so rar, und als der kalte 6159 4| mese egyes részeiben talán homályos lesz szemedben; úgy lehet, 6160 1| zsarátnokká válik!~Ám a nap nem homályosodott el, a föld is tovább forgott, 6161 1| idejéből való, irtózatos nagy hombár, amelyet két szürke lovacska 6162 2| megmaradtak azoknak a rozoga hombároknak, amilyeneknek őket a század 6163 4| gyöngyvirágot, és menjünk ki a hómezőre. A verseskönyv legyen a 6164 3| egyik hajfürtjét, amely a homlokába csúszott. A signora tartózkodó 6165 2| jogász megkérdezni.~A háziúr homlokerei kidőltek.~- Hogy mi? Hogy 6166 4| lovagot keresi, amint tiszta homlokkal, ábrándosan nyújtja föl 6167 4| egy öreg herceg, és néha a homlokomra teszi a kezét. Az életben 6168 3| megismerkedtem? Szégyen! Letöröltem homlokomról a verejtéket, aztán fölemeltem 6169 1| harmatos lomb megcsókolta a homlokukat. Minden tavaszi volt: a 6170 1| vágynak, és odamentek a homokfutóhoz, megnézni a Fidibusz híres 6171 1| előrehaladt, míg a hölgyek könnyű homokfutón követik a zöld kabátos bírót, 6172 1| lovaknak új szerszámot, könnyű homokfutót rendelt, szóval mindenképpen 6173 4| ablakból ellátok a sivatag rőt homokjáig; messze balra, mint egy 6174 1| csak nehezen vonszolt a homokos úton. Ez a kocsi is Balsaiakat 6175 3| mohón szegeztem a hepehupás homokra, lovam ügyesen siklott el 6176 2| mondta neki: „Te vagy a hon legnagyobb jogásza!” - Quastl 6177 1| játszva tanulta meg, alig pár hónapja, hogy itt lakott, s már 6178 4| játszott aranylornyonjával.~Hónapokig nem láttam; ám minden éjjel 6179 4| Hallgasson meg! Nos, tizenkét hónapon át minden este egy furcsa 6180 2| Tessék jól idefigyelni. Két hónappal ezelőtt a lányom megfogta 6181 2| kérdezze, hogyan? Ne kérdezze, honnan? Nie sollst mich du befragen, 6182 4| egy kis kézitáskával a hónom alatt, még az este elutaztam 6183 1| volt, mint a becsülete és a honszeretete.~Balázs mosolygott.~- Én 6184 4| katonaságot csak egy zászlóalj honvéd képviselte.~Furcsa, szinte 6185 1| annyira belefúródott egy hórakásba, hogy két tótnak félórába 6186 4| hogy örökké a vállamon kell hordanom ennek az emléknek a szomorú 6187 2| utcán a guta ütötte meg, két hordár cipelte haza az öreget, 6188 2| majd kibújik a bőréből.~A hordárnak, aki Pető holmiját hozta, 6189 2| értett, s azt át is adta a hordároknak, Konrád azonban két hatost 6190 2| papirost.~2~Pető másnap egy hordártól kísérve beköltözött a sárga 6191 1| Balázs úrfi még mindig fenn hordja az orrát, és kigúnyolja 6192 3| jan. 13. ~~~~dtto ~~~~2 hordó sör~~~- Ki ez a rejtélyes 6193 2| Pénelopé kézimunkája. Danaidák hordója. Egy pör, amely arról tárgyal, 6194 1| Izidor. - A tenyeremen fogom hordozni. Gyöngyélete lesz nálam!~ 6195 4| óta egy eltévedt golyót hordozok.~- Így még nem szerettek 6196 2| tisztelettel, ragaszkodással hordozom képét szívemben!~A szép 6197 4| képzeletben mégis gyöngéden hordozza őt karján! Igen, hogy is 6198 2| legszerencsétlenebb embere - horgasztotta le fejét a muzsikus. - Mi 6199 4| viharban botorkáló lovak horkanását, majd újra magam előtt láttam 6200 1| robogott, s oly mérgesen horkant egyet, mint a ló, ha farkasszagot 6201 3| főnököm olyan erősen kezdett horkolni, hogy az álom egyszerre 6202 1| jára. Izidor belekapott a horogba. Délután? A szépasszony 6203 2| Pető úgy érezte, hogy a hal horogra akadt.~- Hogyan érti ezt 6204 4| társához, aki közben fölkelt a hóról, és nagyokat és magasakat 6205 4| kései virágokat nyeste egy horpadt síron, gyűlölködve nézett 6206 3| kanapén nem tudtam fordulni, a hortyogás meg hol fölbőszített, hol 6207 3| amelyben a principálisom hortyogása a fűrészmalom robajával 6208 1| ban elaludt, Matejkó pedig hortyogott, mint a fűrészmalom. Ez 6209 4| kedtem meg mai elbeszélésem hősével, egy Constant nevű úrral, 6210 3| bele a ködbe. A postamester hósipkában, karmantyúval a lépcsőn 6211 4| asszonyok, ifjúkori álmaim hősnői? A legtöbbnek már nagy leánya 6212 4| egy ábrándos, olcsó regény hősnője, és a magányosság óráiban 6213 1| Szotnyának, annak a bizonyos hősnőnek, amely, vagy helyesebben: 6214 1| jóindulat, a nobilis lelkű hősök leereszkedése a gyöngébb 6215 4| szóló visszaemlékezéssel hősöm följegyzései megszakadnak, 6216 2| után történt, hogy a király hosszas tartózkodásra Pestre igyekezett. 6217 1| hullani. Kázmér azonban már hosszúnak találta a kísérletezést, 6218 1| végigszaladt vagy háromujjnyi hosszúságban a gavallér kezén, amelyből 6219 3| Ki ne csalná meg ezt a hőst? Ha száz halált hal a szerencsétlen, 6220 4| emberek tekintete elől, sivár hotelszobákban tengettem az életemet, éjjelente 6221 1| versenytől s a fölcsapó hótól, untalan felvágtak, és vágtatva 6222 4| az élet a körmére ütött, hóval szórta be a halántékát, 6223 3| Oldalt tőle a gyermek épített hóvárakat, előtte a páva állott, és 6224 4| nyomorúságba, a könnyekbe, a hóviharba, és maguk se tudják, miért. 6225 3| szobájában, amint éjfélkor, hóviharban, zordan jár föl és alá egy 6226 1| övezte völgybe. Itt feküdt Hővíz, kezdetleges deszkaalkotmányaival, 6227 1| versenyt rögtönöztek a közeli Hővíz-fürdőig.~Az út nagyon szép volt 6228 1| Az út nagyon szép volt Hővízig. Fekete fenyvesekben húzódott 6229 3| Zsuzska névnapjára cigányokat hozathasson a szomszéd városból.~Huszonhat 6230 3| szólt suttogva. - Most hozatta őket a nagyságos úr.~Pár 6231 4| jeget, gyertyákat, ecetet hozattunk, kinyitottuk az ablakot; 6232 4| megérkezik, de a kislányát nem hozhatja magával, mert beteg volt, 6233 1| estélyek ösmeretségeket hoznak, amelyeket nem lehet négyszobás 6234 1| hogy ez a Bogdány vonzódik hozzád. Észrevettem, és az én öreg 6235 2| urat!~A szegény cerberus hozzáfogott a hálátlan munkához. Elkezdte 6236 1| az emberek, de elfelejtik hozzáfűzni, hogy a hiúság útjai még 6237 2| nemcsak a szakáll, de a hozzáfűződő tradíciók teszik. Vannak 6238 1| adminisztrálására. Ehhez mindnyájan hozzájárultak, s az értekezlet „az elnök 6239 2| mikor a rab és kísérője hozzáléptek.~- Nos, mit mondasz? - kérdezte 6240 4| leesett a fejéről. Az orvosok hozzászaladtak, az egyik elesett a havon, 6241 1| nevében. Az agár igenis hozzátartozik a Balsaiakhoz, mert ez a 6242 4| látott, rendjén lenne, és hozzátartozna a tavaszi éjszaka rejtelméhez.~ 6243 4| szenvedések, Ámor furcsa játékai hozzátartoznak az ifjúsághoz, azok adnak 6244 1| semmit sem árult el - ez is hozzátartozott a kacérságához. De hiszen 6245 4| nagyokat fúj, és az ablakhoz hozzáverődnek a hópelyhek. Vagy egy görög 6246 4| gobelin, amely egykor a Hradzsin falait ékesítette. Odébb, 6247 2| No, majd meglássuk - hümmögött a háziúr. - Végén csattan 6248 1| mögött, de mintha minden hüvelyk egy mérföld lett volna, 6249 1| égő tekintettel kísérte húga ama emlékezetes téli napon 6250 4| miss Spenzer ezentúl csak a húgomat oktatja, és nekem nem kell 6251 1| kiabált, krákogott, prüszkölt, huhogott, tombolt, s ostorával sűrűn, 6252 4| szolgálatot. A hajam ijesztően hull; higgye el, rom vagyok, 6253 1| habos selyme, mint a tenger hulláma, engedett a súly alatt.~- 6254 3| lépésnyire fekvő folyó, amelynek hullámait papírvékony, fehér jégbúra 6255 4| amelyek rögtön rá maguktól hullanak alá az avarra.~Nem - szóltam 6256 1| akkor magától az ölünkbe fog hullani. Kázmér azonban már hosszúnak 6257 4| remegve, mint a levelét hullató nyárfa, állt előttem, inkább 6258 4| macskaszeméből könnycseppek hulltak alá a rajzpapirosra.~ 6259 1| fölmelegítette Balsai Kázmér hűlni kezdő vérét. Amint a kürtőből 6260 1| pukkadnak, sőt ellenkezőleg: jó humorral fogják föl a dolgot, s Kázmér 6261 1| reménye, hátha a föld ennyi huncutság láttára megnyílik, és elnyeli 6262 2| Zrínyi Miklós.~Az aranypolgár hunyorgatott.~- No, no, humillime. Hiszen 6263 3| mellől, de azért boldogan hunytam le a szememet, és álmaimban 6264 1| egy pohár sört iszik, és Hupkánéval táncolja a négyest. Jakab 6265 3| avagy a signora magával hurcol a fél világon át, eláraszt 6266 2| odaát történik. Ön hétfőn hurcolkodott be a második emeletre, egyik 6267 2| Karonfogta barátját, és boldogan hurcolta el sétálni, azt se tudta, 6268 1| mint a végletekig feszített húré. Klárika fölébredt a reménytelenség 6269 1| jó lesz újra fölajzani a húrokat. Készséggel csapott fel 6270 2| sőt még az időjárás és a húsdrágaság között is. Be kell 6271 3| Valóságos ember, ugyanabból a húsból és vérből, ugyanabból a 6272 1| kezdve az elveszített női hűségig híven kiszimatolt ő mindent - 6273 2| Mikor a szomszéd már vagy hússzor eldalolta érdekes fiatalkori 6274 1| tigris ketrecében, ha véres húst mutatnak neki, izgatottan 6275 4| hópelyhek. Vagy egy görög húsvét! A bora kitűnő - fejeztem 6276 2| szólna hozzá ön, ha valaki húsz-harminc ilyen kátrányoskocsit járatna 6277 1| elbánni? - kérdezte immár huszadszor magától. - Tényleg mindig 6278 1| közül jelen voltak vagy húszan, éspedig mindenféle fajta; 6279 2| korhely már bent is ült a „Két Huszár”-ban. A fojtó szagú kávéházban 6280 4| lenyírtam a haját, és nagy huszárbajuszt pingáltam neki. Ő viszont 6281 1| csak elseje táján, ezüst huszasokat pödört a bajuszába -, leereszkedett 6282 4| fenyőszaga: az ember csak húszéves korában vágyjon Görögországba! 6283 4| gyermekkorunkon, sőt már húszévesek voltunk, amikor még mindig 6284 1| összeboronálódtak, hogy Castor és Pollux húszévi barátkozása vasúti ösmeretség 6285 2| meggyőződéssel, mert ő is tudott huszonegyezni.~Bulcsu igazat beszélt, 6286 1| aki, csodák csodájára, huszonkét évvel később született az 6287 4| A zöld oroszkás hölgy~Huszonnyolc esztendős voltam, amikor 6288 4| mintha én lennék Constant hűtlenségének az oka. - Önnek 6289 4| hagyta önt el Aglája? Talán hűtlenségen kapta rajta? Különben - 6290 3| lehetett, hogy a tiszt felé húz. Néha, amint körülnézett 6291 1| megkérték a bábát, ugyan húzgálná ki egy kissé a jövevény 6292 2| fogja az ágyat jobbra-balra húzgálni.~- Ez több, mint amennyit 6293 2| egész éjjel jobbra-balra húzgálta az ágyat meg a szekrényt, 6294 3| erősített acélgyűrűket kellett huzigálnom, hogy megerősödjem. Gyűlöltem 6295 3| a levegőben, ősszel erre húznak el a legszebb vadludak. 6296 4| szemét erősen össze kellett húznia.~- Itt vagy hát? - kiáltotta 6297 4| a szememet össze kellett húznom, mert káprázott az éles 6298 3| és ökörfarkkórós tarlók húzódnak. Nyaranta pacsirták lógnak 6299 1| egyet gondolva és jobbra húzódva, párhuzamos vonalban kezdett 6300 2| meresztett.~- Egész éjjel húzogatta a bútorokat? Talán meghibbant 6301 4| értetődik. Csak melegebb ruhát húzok. Bocsánat!~Egyedül maradtunk 6302 4| maradtam a kocsiban, fülemre húztam sapkámat, zsebkendőmmel 6303 1| ott mindig a rövidebbet húztátok. Pipogya fráterek vagytok, 6304 2| harmincnégy fogad van.” „Húzz ki egyet - jegyeztem meg 6305 1| egyszerűen üssék agyon, s aztán húzzanak sorsot, hogy ki üli le e 6306 4| mosolygott. - Úgy hát húzzunk sorsot!~Gyufát húztunk, 6307 4| Egy ideig még éreztem az ibolyaillatot, azután egy táncos savoyard 6308 3| hogy Zsuzskának Budapestről ibolyákat rendelhessen, és egyszer 6309 1| habozva vett ki egy szál ibolyát a virágtartóból, és sápadt 6310 2| portékát nyolcvan krajcárért ideadják, az nem lehet tisztességes 6311 2| örvendetes. Mutatja, hogy az idealizmus még nem veszett ki a földről.~ 6312 2| intett jobbjával.~- Ha az idealizmust nekem kell fönntartanom, 6313 2| derültek ki. Tessék jól idefigyelni. Két hónappal ezelőtt a 6314 1| pohárcsengés hallatszik föl, idefönt pedig egy szegény szív megszakadni 6315 3| gyilkos~Az asszony csupa ideg volt, homlokán a vékony 6316 3| családomban gyakori volt az idegbetegség, és azért nagyon vigyáztak 6317 2| diák vállat vont.~- Erős idegeim vannak, Bauernebel úr - 6318 4| lelkemmel, az életemmel, az idegeimmel; én többön mentem át, mint 6319 4| éjjel nem vagyok ura az idegeimnek, Flóra, éjjel ijedten, kétségbeesetten 6320 4| maláriával, amely a tüdőmre, az idegeimre, a lelkemre feküdt. Sokat 6321 2| gyermekkorában uralkodni tudott az idegein, és tisztában volt vele, 6322 4| végre is kábultan, minden idegemben reszketve utaztam el a határ 6323 3| városban színház van. Az idegenek páholya rendelkezésre áll. 6324 4| vagyok, aki már csak az idegenforgalomból él, és nem is valami jól. 6325 3| tetszett, akik egyébként idegenkedtek tőle. Így hát udvarlója 6326 4| Olaszországban minden szőke bajuszú idegent angolnak, minden feketebajuszút 6327 1| le, és gyújtson rá! Néha idegesebb vagyok a kelleténél, ennyi 6328 4| mindaz, amit mondott, csak az idegességének lett volna a palástolása, 6329 3| aludni, akkor talán - szólt - idehozhatnám a nagyságos úr kisfiát, 6330 1| döcögött egy Ádám és Éva idejéből való, irtózatos nagy hombár, 6331 1| fordítva -, ha ez a Bogdány idejön, és körülötted legyeskedik... 6332 4| árjegyzékek, sorsjegyek, idejüket múlt újságok, azután egy 6333 2| És hogy jutott az eszébe ideköltözni? - kérdezte őnagysága, mialatt 6334 2| doktor úr - mondom, hogy idén még van kilátás szalmakalapot 6335 1| meglátszik, hogy az agarászó idény meglehetősen előrehaladt, 6336 4| Hogy kerültem ide? Nos, ideszöktünk, kedves olvasó, a régi iskola 6337 4| Orvosra lenne szükség, de az idevaló orvos kirándult valahova, 6338 2| állapotban jogsértő eredményt idéz elő, de ez a magatartása 6339 1| lavinát is, nemde, hópelyhek idézik föl, s ma már annyira exponáltam 6340 4| öldöklő csöveit...~- kezdte idézni Puskint, de aztán belezavarodott, 6341 4| tűzbe dobtam. Angyalka! Időbe telt, míg a névhez a hangulatot, 6342 1| férfiakat meghódítani, mint a te idődben, hogy az ember rájuk mosolyog, 6343 3| mellett álló kis motor az új időket hirdették. A kertben tiszta 6344 1| illik, egy lovász ült, és időközönként rövidebb-hosszabb beszédeket 6345 2| ment ellenőrizni, s e rövid időközt a diák megragadta, hogy 6346 2| kalapja után nyúlva -, időm lejárt.~Bauernebel sajnálkozott.~- 6347 1| haza.~Két nappal a sikerült idomítási jelenet után pedig a fiatalember 6348 2| aki a „Kék Macská”-ban idomított kecskéket mutat be.~- Az 6349 2| lépésre volt tőlük. Rövid időn belül már ott is ültek a 6350 2| kár miatt -, ha a kitűzött időnél csak egy nappal is később 6351 4| felhős az ég?~- Nem, gyönyörű időnk van, az égbolt kék.~A férfi 6352 3| gyermekkoromnak erre az időszakára. Az ősz hosszú volt ez évben, 6353 4| ne értek volna ebben az időszakban a legnagyobb csalódások? 6354 2| amennyiben szíves volnék időszakonként fogaimat a tanulóifjúságnak 6355 1| vagyunk valamennyien Balsaiak, időszerűnek tartom, hogy hosszabb szünet 6356 2| tízet-húszat is csinál, akárcsak időtöltésből is. Most azt határozza, 6357 1| meghatottság nélkül.~Ez időtől fogva apai kívánság alapján 6358 2| Szíveskedjék egy kissé még itt időzni, mert egy fontos ügyben 6359 4| sipkáját.~Még két hétig időztem a telepen, jóllehet minden 6360 4| Így telt az idő, hat hete időztünk már Görögországban, folyton 6361 1| évvel később született az ifiúrnál.~A családfőt szállító furcsa 6362 1| tisztelettel néztek föl az ifiúrra, s csak nagy sokára szólalt 6363 1| könnyedség ragyogott: az ilyen ifjakat a világ még akkor is művelteknek 6364 1| ahol a nehéz felfogású ifjaknak mindenféle „puskák” révén 6365 2| vakmerőség lakozzon egy zöld ifjúban?~A terézvárosi Krőzus kiegyenesedett. 6366 3| ilyen; nagybátyja, aki, ifjúkorában tiszt volt a Mincio partján, 6367 1| villanyozta, és zsengébb ifjúkorát juttatta eszébe, amikor 6368 1| az időt.~A különös nevű ifjúról egyet-mást e helyen föl 6369 4| hogy úgy mondjam, nem volt ifjúsága, ahogy Slemilnek nem volt 6370 4| játékai hozzátartoznak az ifjúsághoz, azok adnak neki varázst, 6371 3| lopta ki.~Így telt el az ifjúságuk, és a gyermekkor szerelme 6372 3| erejét, amely röpülésre való, igás szolgálatra kényszerítették, 6373 1| akartam kifürkészni, hogy igaz-e?~Ez nem volt igaz, de Balázs 6374 1| érkezett. A vezető már az igazak álmát aludta, ágyúval sem 6375 2| pörlekedni. - Odaadjam az igazamat, a jogomat! Soha! Csak tessék 6376 4| egyben és másban nincsen igazatok, de aki a szívére teszi 6377 3| szólalt meg a gimnázium igazgatója -, szerencsét kell önnek 6378 2| Bauernebel sajnálkozott.~- Igazin kár. Milyen szépen meg lehetett 6379 1| jobban vonzódott hozzá az igazmondásért, amellyel halomra lökte 6380 2| ezen a dolgon el tudjon igazodni!~Az öreg kulcsár elhallgatott, 6381 1| tisztességes ember vagyok, s azért igazolásra nincs szükségem. Az én becsületem 6382 2| de az élet, a kenyér igazolja önt. Én értem helyzetét... 6383 2| Mit teszek akkor? Mint igazolom magamat szüleim előtt? Rendes 6384 3| a pirospozsgás birtokos igazolta leginkább: rosszkedvű volt, 6385 1| hazugságai, kacérságai igazolva voltak, s most a győzelem 6386 2| tiszteletben tartom a más jogát és igazságát. Ez princípiumom, és ebből 6387 3| Rápolty, akinek erejét az igazságérzése megkettőzte, követte a példát, 6388 2| összeütközésbe kerülnék az igazságérzésemmel.~Bauernebel bólintott a 6389 1| már ilyenkor szokás. Az igazsághoz híven meg kell jegyeznünk, 6390 2| ilyen szalmakalap-vásárlások igazságokat jelenthetnek - válaszolta 6391 2| elpusztuljon, mert akkor jogommal, igazságommal direkte a pokolba mehetek.~ 6392 1| Be kell vallanom, hogyha igazságos voltam az agarászokkal, 6393 3| Az igazságról~1~Ha az ember az István-kórháznál 6394 2| vizsgára?”, és az öregúr, mint igazságszerető lélek, kénytelen lesz velem 6395 3| jét. Vajon érezte-e, mily igazságtalanság történik huszonnégy esztendejével, 6396 3| mindennek van értéke, még az igazságtalanságnak is.~De elérkeztem az érzelgősségig, 6397 2| lett volna a legnagyobb igaztalanságra.~- Tehát, hogy a tárgyra 6398 2| várost, bizonyítgattuk az igazunkat, nyaltuk az okmánybélyegeket, 6399 4| az élettől, a rendhagyó igék és a francia leckék mégis 6400 1| tudott ellenállni a bűvös igének, fölkapta, összeölelte a 6401 1| csapnivaló ember az, aki az igenlő feleletért egy-két ezrest 6402 4| megcsókoltam a kezét, és igent mondottam... Nos, így szöktünk 6403 2| a gazdag kérőnek még az igényei is gazdagok.~- Áldásom reájuk - 6404 2| jogász) némi kárpótlásra tart igényt, s ezt olyan módon állapítja 6405 3| félek a férgektől, ugyebár, ígérd meg: sírboltot építtetsz 6406 1| szenvedély s az a biztos ígéret, hogy a fekete az első gémeskútra 6407 3| Rápolty megtartotta az ígéretét, és sírboltot építtetett 6408 1| oda Bogdánynak.~- Egyet ígérjen meg nekem, Balázs - mondotta 6409 3| tarthattak. Minden másnak ígérkezett, mint odahaza; a báli ruhát 6410 2| egyikének Bulcsu mester ígérkezne.~- A fagottista?~- Igen, 6411 2| semmije, aki egy öröknek ígérkező nulla, egy mittudoménki, 6412 4| Ágnes -, magának meg kell ígérnie, hogy megmondja nekem, amikor 6413 2| a bevezetés ilyen sokat ígérő! Dehogy szabad egy ilyen 6414 4| Ne felejtse el, amit ígért - kiáltott utánam a vörös 6415 1| magában Izidor. - Elégszer ígértem asszonyoknak aranyhegyeket, 6416 1| nevetett.~- Mert nem veszek ígérvényeket. A promesse emberbolondítás: 6417 3| könnycsepp csillant meg.~- Igyál, betyár, múlik a nyár! - 6418 3| papa azt mondta, hogy én is igyam bort, és most úgy szédül 6419 1| hogy válik be. Most pedig igyatok... ősi vendégszerető házban 6420 2| hosszas tartózkodásra Pestre igyekezett. A hírt természetesen általános 6421 2| csalódva indultak haza.~- Igyunk még egy kávét - indítványozta 6422 3| A ruhatárban - melyet a II. osztályú étteremből alakítottak 6423 2| elfogódottságom okát, de kérem, ne ijedjen meg tőle. Én ugyanis azt 6424 1| végre megvagytok! Ez az ijedség! Halló! Halló! Erre gyertek, 6425 3| felelt. Szeme ilyenkor nagy ijedtséget árult el. A telekkönyvvezető 6426 1| de sőt ugyancsak meg volt ijedve. A győzelem már biztosnak 6427 3| biggyesztette föl ajkait.~- Úgy rám ijesztett! - szólt a fegyházigazgatóhoz. - 6428 4| fölmondta a szolgálatot. A hajam ijesztően hull; higgye el, rom vagyok, 6429 3| és ha a történet nagyon ijesztőre fordult, a levegőbe szimatolt, 6430 2| számára), ahol a sziámi ikrekkel, az összes rablógyilkosok 6431 2| Lehetetlen, uram! Ettől az ildomtalan fiatalúrtól kitelik, miszerint 6432 3| bundák prémeinek könnyű illatában pompás fekvés esett. Már 6433 4| tavaszi ibolyák hóban fürdött illatával.~ 6434 3| virágokat, amelyek üdévé és illatossá tették az ifjúságát. Rápolty 6435 4| értek egymáshoz. Egy erősen illatozó ág végigsimította homlokomat, 6436 4| aztán mindig nála vásárolt illatszereket, este pedig rajongó arckifejezéssel 6437 4| szitált, és a réteknek üde illatuk volt, mint az alkonyatkor 6438 1| fekete bársonysapkáját, illedelmesen köszön. Klárika megbiccenti 6439 3| meg!~Garas Peti fölkelt, illemtudóan megcsókolta az asszonyságok 6440 3| Látszott, kíváncsi rá, vajon Illencziné tudja-e, hogy kivel beszél. 6441 2| Tilda és Bulcsu egymáshoz illenek, s hogy a Nero szerzőjének 6442 1| szép fülbevaló, de hogy illenék hozzá a régi kalap? Újat 6443 3| verseket, Kopeczki barátom. Illeni fog hozzánk. Mert azt akarom 6444 4| egy könnyű, előkelő fátyol illeszkedett karcsú alakjára.~- Flóra - 6445 2| nyújtotta kezét.~A diák boldogan illesztette ajkát a puha kesztyűkre, 6446 4| hagyományokat. Nos, ami engem illet, ön, ugyebár, azt hiszi 6447 2| Fölszólítottam a hatóságot, hogy mint illetékes fórum, egyrészt távolíttassa 6448 2| rózsabimbó, a napsugár? Kit ne illetne meg a szépség, a szűzi tisztaság? 6449 1| Én majd bebizonyítom az illetőnek az ellenkezőt!~Klárika nevetett, 6450 3| ha felelősségre vonnám az illetőt? - kérdezte meg a háziurat.~- 6451 2| mindenféle gúnyos szavakkal illették az amazont.~- Kisasszony! 6452 1| lehet-e? Nekem mondod? Még ilyent nem ettem, nem én!... No 6453 1| ilyen agár, s akinek van ilyesféle, dehogy adja oda másnak, 6454 2| megszokás, fiatal barátom; az ilyesmin a lányom bizonyára túlteszi 6455 2| hasonló bölcsességet, ha ilyesmivel okos embert meg lehet győzni. 6456 3| a mellékoltár előtt, és ima helyett mélyen, fájdalmasan 6457 4| nem találtam. Próbáltam imádkozni, de nem enyhültem meg, vallásos 6458 1| Napóleon-képek, a sarokban imádkozózsámoly, fölötte piros pohárban 6459 3| állott: „Holnap este. - Imádlak.” Ez persze nem nekem szólott. 6460 2| ön az egyetlen lény, akit imádok.~Jozefin gúnyosan mosolygott.~- 6461 2| Pedig ha tudná, hogyan imádom, hogy minden dalom neki 6462 2| valaha is egy jó szót kapjak imádottamtól. Hogyan gondolhatnám, hogy 6463 4| mindennapi kenyér vagy az esteli imádság. Egy férfi, aki megjelenjen 6464 1| között, amelyet bálványként imádtak.~Eszébe jutott Bogdány Balázs, 6465 2| közül, gyönyörködtek bennök, imádták őket, s valamint egy kabátot 6466 4| Angyalka minden éjjel az imájába fűzi a nevemet, míg az ura 6467 3| úgyhogy a szentkép oszlopa, imapadja tele lett vérrel; itt az 6468 3| verejtékes lett. Szomorú kísértet imbolygott a teremben, hajlott le a 6469 3| amely az asszony vonásain az imént férje szavai nyomán fakadt, 6470 1| volna.~- A pénz nekem nem imponál! - mondotta az asszony, 6471 2| belegabalyodott, s a csomót előhívott impresszáriója csak nagy nehézséggel tudta 6472 1| szaporított személyzettel, inassal, komornával jár; az előkelő 6473 3| vágtatott keresztül, most India csodás fái alatt voltam, 6474 1| Marianne két feketéjével.~Az indító szerepére Töhötöm vállalkozott, 6475 2| fejére esett alma adott indítóerőt a nehézkedés törvényének 6476 2| Bauernebel kontra főváros indított pörben az aranypolgár bosszúja 6477 2| bizony. A rendőrség meg is indította a nyomozást, ki is hallgatott 6478 2| fölszólítottam Fabriczius urat, hogy indítson pört a renitens csizmadia 6479 1| Kázmér vezetésének. Az ő indítványára egy szűkebb tagú bizottságot 6480 2| volt, a tudatos hazugságok indokait, az ellenpontot, amelynek 6481 1| miatt leejtettem. Bővebb indokolással nem tartozom. Most pedig 6482 2| Csakugyan? És vajon mivel indokolná ezt meg, ha szabad kérdeznem?~ 6483 2| látogatását illik valamivel indokolnia.~A háziúr némi habozás után 6484 2| levegőre, a vízre. Azzal indokolom, hogy ön pörlekedés nélkül 6485 2| Mert miből lehet erre induktíve következtetni? Arra, hogy 6486 4| régi malmot jelölte ki, indulás reggel nyolc órakor. Még 6487 3| gallérját.~- Nem láttam indulásom óta senkit.~- Merről tetszett 6488 4| mindig is gyűlölni fog. Ez az indulat fölöttünk áll, ebbe bele 6489 2| kissé meg volt lepve az indulatok káprázatos megnyilatkozásától, 6490 4| fenekéről sötéten kavargó indulatokat és varangyos szavakat lök 6491 2| találkozásra, a legszenvedélyesebb indulatszókban törni ki. De a logika ezúttal 6492 4| összeborzongtam, és gonosz, gőgös indulattal, amelyhez hasonló sohase 6493 3| szánkó csak lámpagyújtás után indulhatott el, s mindjárt az első lankánál 6494 1| mit tervezel. Most pedig indulj előre balra, ne hidd, hogy 6495 2| hogy most már Ulm ellen induljon. Ami sikerült a Nero szerzőjének, 6496 3| leszakad, lesz más; nos, induljunk, öreg!~- Gombház... - dadogta 6497 1| Bárándiak után kémlel.~Azok most indulnak éppen a túlsó oldalról.~ 6498 2| nélkül újabb üldözésére akart indulni a csiszliknek, s már ugrott 6499 4| tudja? Nos, Isten vele! Indulunk!~Soha többé nem találkoztam 6500 1| ilyen játékhoz való pontos információit? Izidor maga a legnagyobb 6501 2| írásbeli referenciák és információk Quastl úrról. Egész halmaz, 6502 3| himbálózik, mint az óra ingája.~- Nincs más hátra, mint 6503 2| hogy ön megbízhatatlan, ingatag, csélcsap és szoknyavadász, 6504 3| pandúrnak lenni!~A nyom most ingatagabbá lett, táncolt, mint a légnyomásjelző 6505 2| az ön gazdája egy másik ingatlanába?~Lámpl lemondólag legyintett 6506 2| folytonos lármára, pörpatvarra ingerelje a lakókat? És tűrnöm kell, 6507 2| megint jobban vagyok.~- És mi ingerelte föl ennyire, tisztelt Bauernebel 6508 3| róla győződve, hogy az ura ingerkedik vele. A férje, úgy vélte, 6509 2| Tildát az ellentmondásra való ingerléssel más nézetre lehetett bírni, 6510 1| helyezett bizalomra, a fehér ingmellek összegyűrődnek, bepiszkolódnak, 6511 4| hogy parókát és csipkés ingmellet nem viselt.~Trubez, amelynek 6512 1| urak is előkelőek: fehér ingmellük ragyog, arcuk derült, de 6513 3| székében, amely bizonytalanul ingott jobbra-balra. Látszott, 6514 3| szélén csónak hever, az ingoványok peremén keréknyomok látszanak, 6515 2| felügyelő szerepével egy szürke ingű bolgár volt megbízva, aki, 6516 4| jelmezekkel, spanyol nemesekkel, inkvizítorokkal, selyemharisnyás lovagokkal, 6517 3| látták az Alföldön, s azóta innen-onnan negyven év múlt el.~Az éjjeli 6518 3| próbált mászni az árkon. Az innenső partról látszott, ahogy 6519 3| és savanyú bort kellett innia. Így csak annyit, hogy az 6520 3| olasz balett csillaga, aki Innsbruckból jött, ahol negyednapja elkártyázta 6521 3| rémlett előtte, mintha az innsbrucki kalandot álmodta volna. 6522 1| pátkai kastély alapjai is meginogtak ama három év alatt, amelyet 6523 2| iránt.~Mikor éppen egy ilyen inspekcióról hazasétáltak a Terézváros 6524 2| ígérem, hogy több éjjeli inspekciót nem tartok.~- Ez esetben - 6525 2| szobát, s én lemondok az inspekciózásról: clara pacta, boni amici.~- 6526 2| ellopja? - kérdezte tehát az installációra megjelent házmestertől.~- 6527 1| akkora, hogy kirí a sorból. Instállak tehát, állj a második sorba.~ 6528 2| szőröstül-bőröstül, hajdúval, pandúrral, instrukcióval együtt.~A Bauernebeleknek 6529 2| szomszédé különösen förtelmes instrumentum volt; a magasabb regiszterben 6530 3| eszelni. Végre is ez sértő inszinuáció, mert annak idején a becsületemet 6531 1| róluk származott az alábbi inszurrekcióbeli adoma, amely még ma is minden 6532 1| eredménnyel.~A bíró megáll, és int a pecéreknek, hogy menjenek 6533 1| Bárándi fiúk az ostorukkal integettek, a kalapjukat lengették, 6534 1| Bárándi helybenhagyólag intenek. Amint Balázs visszapillantott 6535 1| Izidor megfeledkezett e kis intermezzóról, amelynek emléke mindössze 6536 2| volna őket a Rókusnak.~- Ez interverzió lett volna! - emelte föl 6537 2| tehát ő is csillapodásra intette idegeit, azután így szólt:~-