Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
6538 1| Ne félj, öreg, én jól intézem el a dolgomat.~Az udvarra 6539 3| percre le kell mennem az intézetbe. Van egy ötletem. Nem volna 6540 2| Vulkán műhelye a süketnémák intézete volt hozzájuk képest. Szeptemberben 6541 2| orvosi fakultás embertani intézetétől, hogy szíveskedjem ott megjelenni. 6542 1| rövidebb-hosszabb beszédeket intézett a fekete bajnokhoz, amelyben 6543 1| esetről esetre a szükséges intézkedéseket, egyelőre pedig Kálmánkát 6544 1| még nem tette meg minden intézkedését, és tovább folytatta kusza 6545 4| Elmondta, hogyan és mint intézkedett földi dolgairól, hol vannak 6546 2| annyi sok más derék embert s intézményt tesz tönkre!~Pető részvéttel 6547 2| óhajtok önhöz egy-két kérdést intézni.~Pető sóhajtva adta meg 6548 1| leszünk-e egykor, azt a jövendőt intéző sors belátására bízom!~Kálmánka 6549 3| esete rövidesen és zordul intéződött el. Titusz megbukott a vizsgán, 6550 1| bánja ő, hogy mi történik, intézzék el az urak egymás között. 6551 1| telekkönyv-vezetőségek, sőt temetők is elég intő példával szolgáltak.~Szívét 6552 2| mondta, kezével távozást intve Lámpl úrnak, aki kész örömmel 6553 2| is világosabb. Az ilyen invázió ellen meg kell, hogy oltalmazva 6554 1| tiltakozni is próbáltak az invektíva ellen, de Kázmér magának 6555 3| végrendeletben, a birtokleírásban, az inventáriumban, s aztán így válaszolt:~- 6556 1| Éppen ezért a mester nem is invitált, hanem várta, mikor ébred 6557 1| elbánik azzal a Bárándi-féle inzselléreskedő kutyával, ahogy Pontius 6558 1| Halljátok-e? Egy Balsai-agár inzsellérkedett, mint a legutolsó falusi 6559 2| lesz belőlem valami. Anch’io sono pittore. Tessék itt 6560 2| se nem zenész, sem pedig ipari célokra nem kívánja a szobát, 6561 4| sorok közül kiütközik az iparkodás, hogy kalandnak tüntessük 6562 1| elmaradt, s lovasuk minden iparkodása dacára nem tudtak előbbre 6563 1| el is érték, de a gyors iparkodásban nagy ívet írtak le, sőt 6564 3| hogy tanulásom, ítéletem, iparkodásom emberré tett, hogyan válhattam 6565 1| futott a nyúl után. Ennyi iparkodást sikernek kell koronázni, 6566 4| később mindenki nevet rajta. Iparkodjon szórakozni, kérje meg a 6567 4| mindenünnen a templom felé iparkodnak az emberek, a kis orgona 6568 1| megveszekedett krajcárom, vagy iparkodom talpra állni, s embert faragok 6569 2| soha rajtuk kereskedő, iparos nem keresett. Szórakozás, 6570 4| táncol, míg egy becsületes iparosmester vagy földvállalkozó nőül 6571 3| lenne! - Hahohó! Itt az ipse! Üdvözöllek, barátom!~Ezzel 6572 2| csiszlik azonnal neki is iramodott a végtelenségnek. Mikor 6573 1| kapták az orrukat, és úgy iramodtak a jégmezőn, a szánkóvas 6574 1| fordulóknál lassította az iramot, s itt társai mindig el 6575 1| egyszerre így érdeklődik irántam? Eddig észre sem méltóztatott 6576 1| volt, s amikor érdeklődött irántad, a hangja egy csöppet megcsuklott, 6577 3| Az éjjeli vándor a szavak iránya felé fordította a fejét, 6578 2| vagy hazudjon? Ha az előbbi irányhoz tartja magát, úgy be kell 6579 2| Petőt a lakatosműhelyhez irányította.~A diák meghajlott, a kisasszony 6580 1| egy pontra, egy állatra irányozza, és azzal egész életüket 6581 1| az újonnan érkezettekre irányult: vajon milyen ábrázattal 6582 4| dolgairól, hol vannak az írásai, kik a rokonai, és aztán 6583 2| még ilyen bókot nem adtak írásban. De ha megtisztelő tény 6584 2| hát tudjuk, hogy minden írásból, esküből van valami kibúvó, 6585 4| elégedetlen sorsával. Az íráshoz is volt hajlandósága, ám 6586 2| látott. Mindenféle hivatalos iratok, törvényszéki értesítések 6587 3| Dalmáciában gazdaságot is íratott volna rá. Bizonyítani persze 6588 4| el innen, vigyél el, ha irgalmat ösmersz!~Mit tehettem volna? 6589 3| fukar, pazarló, hóbortos, irgalmatlan, ostoba, fecsegő, római 6590 3| többnyire a betegszobákban - az irgalom és a megbocsátás hazájában - 6591 4| és engedje, hogy megint írhassak, csak egyszer egy évben, 6592 2| Ablaknak hívnak? Én azt írhatom ki az ajtómra, amit akarok, 6593 4| vaskosárban; csodálkozó, irigy mosollyal pillantott le 6594 4| gyűlölünk, mert alapjában irigyek, kicsinyesek és végesek 6595 1| ellenségek az agaraikat irigyelték...~Klárika kiügetett a málnási 6596 1| legjobban akkor kínoz az irigység, ha látják, hogy minden 6597 1| akikben kimondhatatlan irigységet, majd ennek révén gyűlöletet 6598 2| anyja pedig minden héten azt írja kedves fiának, hogy a sírba 6599 2| szót: biztosan, egy s-sel írják, aztán elgondolkodott az 6600 2| Ez a sok haszontalan irkafirka a galambpör. A legszomorúbban 6601 1| embert faragok magamból. Az írnokok nem jó Don Juanok, Marianne, 6602 1| közelébe kerül: a megyei írnokságok, telekkönyv-vezetőségek, 6603 2| után. Nekem csak alá kell írnom egy nyilatkozatot, amelyben 6604 1| fűzte magához, s mint az író az alakjaiban, úgy gyönyörködött 6605 4| szobájába. Ott ült a fehér íróasztal mellett, sápadtan, összevont 6606 4| szürkén, betegen!~Hirtelen az íróasztalhoz mentem, fölgyújtottam a 6607 4| amely fázva bolyong az íróasztalom párkányán, és az egykori 6608 4| a napvilágra.~Leültem az íróasztalomhoz, átlapoztam a honn rekedt 6609 4| következő percben fölkapta az íróasztalról az otromba papírvágót, és 6610 2| cifra címtábla fityegett az irodája előtt. Pöre, az mindjárt 6611 4| hivatalokban, az ügyvédi irodákban, de azok is idegenül, irigykedve 6612 3| sőt tisztelettel beszélt irodalmi tevékenységemről. A feleségével 6613 4| Azután: ön igen járatos az irodalomban, minden verskötetet elolvasott, 6614 1| Balsai-kastély egy csomó irodával, raktárral volt fölszerelve, 6615 1| fájdalomtól, mely a kislány arcára íródott. Egyszer életében látott 6616 4| voltam, lefeküdtem, ő még írogatott egy ideig, és újra föltette 6617 4| meg kell vallanom, egész írói pályámon ez a pár sor volt 6618 4| Eliznek, akiben e levelek íróját és a hír terjesztőjét kerestem. 6619 4| kissé előreugrott; régi írók dacosnak nevezik az ilyen 6620 4| nyíratott, mint egy időben az írónők szokták volt. Az arca igen 6621 1| vajmi keveset használták az írószerszámokat.~Kázmér még egypárat sétált 6622 4| vonásokat ki tudott volna irtani magából. Gyermek módra büszkélkedett 6623 1| parasztkocsi, megrakodva az irtás gallyaival, a tél hírnökeivel.~ 6624 1| Ádám és Éva idejéből való, irtózatos nagy hombár, amelyet két 6625 4| sohasem fogom elfelejteni, irtózatosabb az minden bűnömnél, és évekig 6626 1| gavallér akart lenni, akitől ne irtózzanak a szépasszonyok.~Így fölszerelve, 6627 4| hajnalban titokzatos leveleket írunk, amelyeket azonban sohase 6628 3| hazug természetű, ezt az iskolában évek óta megszokta, de amikor 6629 4| Kár érette, mert az élet iskolájában megtanult gondolkodni, látni 6630 4| eklézsiának, a vakoknak, az iskolának, a kórházaknak és a megye 6631 3| amely Süveggyártó Pált volt iskolatársai zord körében ábrázolta. 6632 4| már csak a főispán élt iskolatársaim közül, de ő se volt már 6633 4| Hallott már álarcosbáli ismeretségről, amely jól végződött volna? 6634 3| olyan ostoba, amilyennek ismeretségük első pillanatában hitte, 6635 3| mindmáig is.~A betörő nem ismerhette a vidéket, mert nem tartott 6636 2| bizonyos, hogy ő kileste ismerkedésünket), vágjon kétségbeesett 6637 1| izgató kacérságával utóbb ismerkedett volna meg, úgy vonzotta 6638 2| tudniillik csak futólag ismerkedtem meg vele.~Bulcsu lélegzetet 6639 3| csak a legöregebb cigányok ismernek még. A klarinét és a brácsa 6640 4| Nevettem, de be kellett ismernem, hogy a lelkem mélyén, józan 6641 2| csak erre várt.~- Hogyne ismerném, nagyságos asszony. Az az 6642 2| Akkor nem tetszik önmagát ismerni.~- Csakugyan? És vajon mivel 6643 4| nincs célja; be kell egyszer ismernünk, hogy elszakadtunk egymástól, 6644 2| különleges, akadályt nem ismerő férfinak tartotta, akinek 6645 1| azért jó volt a dörgésben ismerős parasztokkal menni. Sárinak 6646 1| mulatságra, se a városba, sem az ismerősökhöz, egész napját a szobában 6647 2| magyarázatból, amelyet új ismerősöm a sajátos vásárláshoz fűzött. 6648 2| leszek az álarcosbálban, ismertetőjel: egy oleander virág a bal 6649 1| ifjak, mindenre kész diákok; ismertetőjelként valamennyinek hatalmas orr 6650 3| titokzatosan, soha föl nem ismerve, soha meg nem feledkezve 6651 2| maradandó értéket.~- Akkor hát ismételni fogom nyilatkozatodat. Mikor 6652 2| még lesz önhöz szerencsém. Ismétlem, ön furcsán, gyakran lehetetlenül, 6653 3| megsebesül, lázban forog, hideg ispotályban, aztán egy reggel arra ébred, 6654 4| vakoknak, ezer forintot az ispotálynak, ezer forintot az eklézsiának, 6655 2| hálósapkában, alabárddal, istállólámpával a kezében, akár 6656 3| vállára tette a kezét.~- Én az istállóban lakom egész nap, ő meg a 6657 1| egyenesen megvetette a kúria istállóiban üvöltő ebek hadát. Ezt már 6658 2| eseményekből csak az Augiász istállóját ismeri.~Jozefin karcsú alakja 6659 1| tejét, s egy ízben az ő istállójuk ajtajába is bekopogtatott.~ 6660 1| Vége-hossza nincs az ő istállójukból kikerült kiváló agaraknak, 6661 2| barátságos tanya épülne, istállókkal, ólakkal körülvéve, vígan 6662 2| kiütötte Lámpl uram kezéből az istállólámpát. - Egy fiatal jogász?! Egy 6663 1| ügyesen, mint a cirkuszban az istállómester ostora elől menekülő bohóc, 6664 1| szegeződött. Így lesték az istenek Zeus szavát, amikor Achilles 6665 2| Feleljen: akarja?~- Az istenért! - sikoltott fel a leány. - 6666 4| tavaly meghalt, és végig igen istenfélő volt. Nyári este volt, füllesztő 6667 4| sóvárogva gondolt a nagy, isteni kékségre, amely alatt mi, 6668 3| fölött. Sajátságos pusztai istenkertje ez. Sehova sem tartozik, 6669 1| réten, mezőn, országúton, istentiszteleten. De Klárika nem hagyta el 6670 1| a négy sárga, feszült az istráng, csattogott a patkó, szabatosan 6671 1| a lovak nagyokat szökve, istrángot, rudat tépve, törve rohantak 6672 3| innét együtt ballagott Szent István hamuszürke tornya felé. 6673 3| igazságról~1~Ha az ember az István-kórháznál felül a barna villamoskocsira, 6674 3| között akadt mindenféle: iszákos, verekedő, ábrándozó, fukar, 6675 3| moszatos hínárban, piszkos iszapban járok. Felsőpéntek, úgy 6676 3| Mélyen bevitt a nádasba, ahol iszapból és hínárból egy furcsa, 6677 3| és egy kis hegedűt szorít iszaptól piszkos hóna alá. A magyar 6678 3| leány közel ment hozzá, és iszonyodva súgta oda:~- Az anyám... 6679 2| sörivó, él-hal a komlós italért. Ez az ő alfája és omegája, 6680 3| kvaterkázók között. Nem bírta az italt, s miután hirtelen egypár 6681 1| pártatlansággal meg komolysággal ítél, hogy a szeptemvir se különben. 6682 2| titokzatosan -, és aztán ítéld meg, helyes nyomon járok-e? 6683 2| önmagam bölcsessége alapján ítélek, hanem más nézetére is kíváncsi 6684 1| kölyökagaraimat bemutatni, a te ítéletedre sokat tartok.~- Még dolgom 6685 3| képzelem, hogy tanulásom, ítéletem, iparkodásom emberré tett, 6686 2| van itt, amelyhez az ön ítéletére kíváncsi vagyok. Mert szeretem 6687 2| a jogász képviselt, nem ítéli el, sőt megérti tettét!~- 6688 2| vesznek részt, és halálra ítélik a pereskedés nemtőjét, amely 6689 1| hivatottak, hogy a párviadalban ítéljünk. Te is megnyered a díjat, 6690 1| mint kellett volna, s nem ítélkeztem józan fejjel... Legyünk 6691 1| vágás, az agár erejének és ítélőképességének legszebb bizonysága, amikor 6692 1| hogy rögtönösen átadja az ítélőmesternek: Kálmánkának.~- Most, ugye, 6693 1| csak rá, hogy eddig hamisan ítélte meg Balázst, könnyűvérű, 6694 4| ahol nagyobb pénzbüntetésre ítéltek.~Ám nem folytatom a részleteket, 6695 1| tájkép csinos volt: az út itt-ott fehér kőhidakon, malomárkos 6696 3| serleget, aztán egy hajtásra itta ki a nehéz bort, amely folyékony 6697 1| reggelinél egy pohárral többet ittam, mint kellett volna, s nem 6698 4| mosoly, ezt az egyet sajnálom itthagyni. A női könnyektől sohase 6699 1| mondod neki, hogy nem vagyok itthon.~- Igenis, kezét csókolom - 6700 1| engesztelhetetlen Balsai Kázmér, ivadéka annak a Balsai Zsigmondnak, 6701 1| volna tőled, egy Balsai ivadéktól, akinek együtt kell érezni 6702 3| madárra. - Menj hát el!~A páva ívben hajtotta meg nyakát, kiöltötte 6703 3| az egyes fordulóknál nagy íveket írva le száguldottak tova.~ 6704 3| szerkesztését, amelyért ívenként tizenöt forintot fizettek 6705 3| Ócsáról is megpillantod. Íves elhelyezésükkel, finom vonalaikkal 6706 3| zöld fenyőgally feküdt az ivószoba ablakrácsában.~4~Csikorgó 6707 1| fontos. Haragosan fordult az ivószobába, és elhatározta, hogy meg 6708 3| teli, gyöngén világított ivószobán keresztül a kocsmáros szobájába 6709 4| sem tudom, miért? Tehát: Izabella! Ha tizenhat esztendős lesz, 6710 3| tegnapi estét... azt az ízetlenséget! - tette hozzá ajkát harapva.~ 6711 1| finom alakot, amely egy ízével sem tartozott a nehézkes, 6712 1| hallatszott. Izidor egyre izgatottabb lett, s folyton 6713 1| élvezte minden gyönyörűségét, izgalmát, s amikor este pihenni tért, 6714 3| Belehevültem a dologba. Izgalom melegét éreztem a homlokomon. 6715 2| kíváncsi vagyok! Hetek óta izgatnak a hirdetményei! Föl, a kígyóemberhez!~ 6716 2| tudakolta a diák, akit lassan izgatni kezdett a galambpör.~Bauernebel 6717 1| Klárikától, ha Marianne izgató kacérságával utóbb ismerkedett 6718 1| az egész közösség lázas izgatottsága mellett, elhúzott ellenfelétől, 6719 1| de belsőleg reszketve az izgatottságtól.~- Ugyan, mi jut az eszébe, 6720 1| váltók és a párbajok már nem izgatták, egy szép napon kapta magát 6721 4| könnyű volt kielégíteni az ízlését, ha egy regényben lovagvárak 6722 4| Rágyújtok: a szivar már nem ízlik. Nemsokára lent megszólal 6723 1| a kártya, ha rossz. Egy izma meg nem rándul, a szeme 6724 1| vágott bele a családba. Izmos és hajlékony volt ugyan, 6725 1| hatalmas mellkasa, domborodó izomzata és acélkemény, száraz csontozata. 6726 2| szünet után.~- Talán az Izsáké? - kérdezte a jogász a szomszéd 6727 2| zálogkölcsönökkel foglalkozó derék Blau Izsákra célozva.~- Nem, nem - felelte 6728 4| kivettem a részemet fanyar ízükből, fekete csillogásukból.~ 6729 1| az első ároknak, és törik ízzé-porrá az egész alkotmányt. A kocsis 6730 3| a sárga faredőnyök, az izzólámpák és a ház mellett álló kis 6731 4| amelyben minden alkalmazottja félt a szigorúságától és 6732 2| legényei is derekasan működnek, Jager úr” - szól újra a lányom. „ 6733 1| Hupkánéval táncolja a négyest. Jakab legyen a nevem, ha még egyszer 6734 3| 3 trombita lőpor,~~~~~~jan. 13. ~~~~dtto ~~~~2 hordó 6735 2| hogy folyton utánuk szaladjanak, és kergessék, ugassák őket, 6736 3| nagyságos úr kisfiát, a Jancsikát. Szegény elálmosodott, 6737 3| Már világos reggel volt, a januári napsugár halványan verődött 6738 2| komolyan -, amerre az ember jár-kel, mindenütt csak a legjobbat 6739 3| birtokon szokás volt, bizonyos járandóságokat adatott ki neki.~A naszályi 6740 3| az előírt természetbeni járandóságot kivitték a félig beomlott 6741 1| bot fogantyúja, amelyre járás közben támaszkodunk, olyan 6742 1| segíteni akarva a mének járásán, s aggódva kémlelte a mindegyre 6743 4| ajkát, a szemét, furcsa járását, a dölyfös lelkét, ön még 6744 3| világban; a cselédkergető járásbírónak éppúgy nem görbül meg a 6745 3| tudta folytatni, a kövér járásbíróra való emlékezéskor elkez 6746 4| felelt, hanem följelentett a járásbíróságnál, ahol nagyobb pénzbüntetésre 6747 3| Nepomuk János felsőpénteki járásbíróval egy felvidéki fürdőhelyen 6748 3| két gyerek kifáradva a sok járástól, nyűgösködött, az egyik 6749 3| katona talán csak a bolondját járatja velem - elmélkedett a táncosnő -, 6750 4| húzódott meg a lelkem egy járatlan zugában, és Angyalka maga 6751 2| húsz-harminc ilyen kátrányoskocsit járatna végig a városon? Mit szólna 6752 2| Diadalívek emelkedtek, az utcák járdáit kijavították, a középületeket 6753 2| úgyhogy az ember a kapun se járhat be tőlük, s egy lakó sem 6754 4| más asszonyok ablaka alatt járkál, mialatt mi álmatlan éjszakákon 6755 2| szerelem végre is nem a járkálásban fejeződik ki. Ha ez így 6756 1| szabad elszakadnunk!~Napestig járkált fel és alá a kertben, az 6757 1| kétségbeesetten, mintha tatár járna a nyomukban.~A két fajagárnak 6758 4| a gondolatai távol tőlem járnának. Ez zavarba hozott; azt 6759 2| ítéld meg, helyes nyomon járok-e? De ne szólj ellent, míg 6760 2| bőszült kuvaszok lökik fel a járókelőket! Itt tenni kell - fejezte 6761 3| piros öklükön, szaporán járták a csárdást, a bársonypamlagon 6762 2| Önök, kedves olvasóim, akik jártasak a világtörténetben, bizonyára 6763 2| kényelmes, s Pető már azon jártatta eszét, milyen furcsa dolgokról 6764 2| jogász zavarán, és mivel se járult hozzá, hogy a csevegést 6765 4| szenvedések, Ámor furcsa játékai hozzátartoznak az ifjúsághoz, 6766 3| mosoly és a hiúság apró játékainak adtak helyet. Ezzel a furcsa 6767 1| kiterjesztette a játékok játékára: a börzére. Hogy pár szóval 6768 4| kártyáztam (az összes titkos játékbarlangokat ismerte), és a szeme fölragyogott, 6769 1| eszünkkel; a szívet kihagyjuk a játékból.~Izidorban most már lángolt 6770 1| ötlettel kiterjesztette a játékok játékára: a börzére. Hogy 6771 1| Monte-Carlóban is, ott egy régi játékosfogást fedezett föl. A szép riviérai 6772 1| kiszemeli magának azokat a játékosokat, akik - mint mondani szokás - 6773 3| törékeny portéka, finom játékszer, arany nádszál, amely cél 6774 3| nyugalmazott pintyőke szerepét játssza a patakocska partján. A 6775 4| vagy éppen a megsértettet játsszam.~- És a családja? Van-e 6776 1| kiteszi” a nyulat (vagyis játszadozik vele), ahogy ilyen híres „ 6777 4| mintha csak egy szál hegedű játszana, szűrődött át a zene. Egyszerre 6778 3| volt. Még a szájuk körül játszó sajátságos vonás is egyformának 6779 1| bál nem volna tökéletes. A játszóteremben már megkezdődött a mulatság, 6780 2| vannak benne.~- És fagotton játszotta el? - elméskedett a diák.~- 6781 4| Favar-t meg a Párizsi nő-t játszottuk; de mi haszna, ha az ember 6782 4| és ítélni. Amit más a lét javainak megmunkálására fordít: a 6783 1| vádlottakat... Én tehát azt javaslom deres fejemmel, maradjunk 6784 4| már megettem a kenyerem javát, kiveszem a szekrényből 6785 1| volt, azaz inkább este - javította ki szavait Marianne. - Maga 6786 4| közeledik. Az ura állapota javul, de pár nap óta fogfájás 6787 2| teljes legyen, a telek bensejében egy tehén keservesen bőgni 6788 3| hullámait papírvékony, fehér jégbúra takarta el.~A kocsmánál 6789 3| tele volt zúzmarával és jégcsapokkal, akárcsak karácsony éjszakája 6790 3| zordan jár föl és alá egy jégcsapos erkély alatt, amint egy 6791 3| összecsapzott szakállán jégdarabok csillogtak, egész teste 6792 2| fejlődni kezdett. Még nem jegecesedett ki, még nem volt fölszerelve, 6793 2| válna, alaposan ki kell jegecesedve lennie, aminthogy magam 6794 3| rozott, eltörülhetetlen képpé jegeceződik. Ha csak szerit tehette, 6795 1| kapott olyan éljent a Duna jegén, mint a cirmos, amikor a 6796 1| tudták a járást a sötét jegenyesor felé. Ha meglátták a kő 6797 1| orrukat, és úgy iramodtak a jégmezőn, a szánkóvas élesen, mint 6798 1| nagyot zuhanva pottyantak a jégmezőre, míg a lovak nagyokat szökve, 6799 4| kerekéről fehér, hosszú jégszakállak lógtak alá, Miklós rám nézett 6800 3| pillanatban a kocsi ráesett a jégtáblára, amely sercenve nyílott 6801 3| a lovak vadul kapálták a jégtáblát, aztán elmerültek. Egy csomó 6802 4| halántékomnál egyre több és több jégvirág képződik; azelőtt ez is 6803 2| lehet elfeledni: azt, ha a jegyesünk nevetséges. Aki ezen túl 6804 1| igazsághoz híven meg kell jegyeznünk, hogy a nagy többség a bíró 6805 4| kíváncsi. Mindezt nem azért jegyzem föl, mintha érzékenykedni 6806 2| mulatott a polgármester, a jegyző, a tanácsnok, az egész kupaktanács, 6807 4| ember egy szegény falusi jegyzőt vagy egy korhely szolgabírót 6808 2| én szeretem önt, minden jel arra vall. Éjjel önről álmodom, 6809 3| továbbá Paris és Heléna jelenésével kezdődik. Heléna, akinek 6810 4| egész éjjel Boleyn Anna jeleneteit olvasni a VIII. Henrik-ből: 6811 1| Voltak is emiatt gyakran jelenetek közte meg a felesége között, 6812 1| meg először az agarászatot jelenlétével, és megemelve fekete bársonysapkáját, 6813 1| sok mondanivalójuk volt a jelenről, múltról, első találkozásukról 6814 4| megszeppenve -, akkor az talán azt jelentené, hogy valamelyik a kislányaim 6815 2| vérükben van), ki fogják jelenteni, hogy soha szeretetre méltóbb 6816 3| palotájában, a gazdatisztek jelentéseit nézegette, a következő sajátságos 6817 3| asztalához ült, és átlapozta a jelentéseket, én pedig az ablakhoz mentem, 6818 1| helyén, de az ő némasága mást jelentett.~Amint a fordulóknál elérték 6819 3| szeretetreméltóságával -, jelenthetem, hogy a városban színház 6820 2| szalmakalap-vásárlások igazságokat jelenthetnek - válaszolta nyugodt szemtelenséggel -, 6821 2| mikor Jäger úr a lénungért jelentkezett, Jozefin őnagysága gúnyosan 6822 1| kacérság, amelynek semmi jelentősége nincs. Egyszer ugyan mélyebb 6823 1| Balázs? - kérdezte Kázmér jelentőségesen, és a kalapja után nyúlt.~ 6824 4| akitől féljen, aki a végzetet jelentse a szemében, s aki képzeletben 6825 1| általános helyeslés kísérte, s a jelenvoltak föltétlenül alávetették 6826 3| nagy ebédeken az összes jelenvoltakat az asztalhoz varrta úgy, 6827 2| gratulálok, ön a próbát jelesen állta ki.~Tilda csodálkozva 6828 4| bánya felől vonatérkezést jeleztek. Nem mert sírni, a téli 6829 1| vonalat zöld és piros szemek jelezték. Egy galamb alakú felhő 6830 2| mutatta a feleségének, jelezve, hogy ilyen kulcs szerint 6831 3| az előkelőség titokzatos jelképe lebegett előtte. Rápolty 6832 2| épületen.~A régi Pest egy jellegzetes maradványával állott szemben. 6833 2| hiszen a Quastl-szakáll olyan jellegző családi vonás volt, mint 6834 2| gyűjtőtára.~- Külsőleg és jellemileg mindenesetre.~Pető úgy érezte, 6835 1| Izidor - hogy teljessé tegyük jellemzését - ezenfelül ifjú korában 6836 2| szorgalmasnak, ébernek és jómódúnak jellemzik Quastlt. Amikor megházasodtam, 6837 4| lépcsőcsarnok tele volt csillogó jelmezekkel, spanyol nemesekkel, inkvizítorokkal, 6838 3| tündérkirálynőt ábrázolta egy jelmezes estélyen, titokzatosan mosolygott 6839 3| jobbra, sem balra, árok se jelöli, hol végződik az élet, hol 6840 2| Ha férjhez megyek, első jelszavam a józanság lesz.~- Nos és 6841 4| szeretett senkit, akinek jeltelen marad a sírja, mert sohase 6842 4| selyemzászlók és óriási farsangi jelvények csüngtek alá. A középen 6843 3| jólesik, a kapukat cölöpök jelzik. Hajnalban az egész telep 6844 2| férfiúban! Micsoda lehetetlen jelző! Van-e egyáltalában páratlan 6845 2| nem volt - emelt gátat a jelzők árjának a diák.~- De mennyire 6846 2| csizmadiának, hogy Bauernebel Jeromossal nem lehet kikezdeni! Fiat 6847 2| azt jelentette, Bauernebel Jeromost megnyerni Bulcsu részére, 6848 4| éjszakákon ábrándozott el Jessicával, Júliával, Lujzával; a maga 6849 3| csaknem gőgösen hordta keresztjét. Vajon érezte-e, mily igazságtalanság 6850 1| hogy a gőgös Balázzsal, a jeunesse dorée fejével kártyázhatnak, 6851 3| a tisztes Faludi Ferenc jezsuita atya műveiből lopta ki.~ 6852 3| förmedt rá az egyik tiszt jóakaratú durvasággal. - Még egy nótát 6853 1| egyebekben a derék embert a jóakaró hó egészen befödte. Balázs 6854 1| kapta:~Tisztelt Uram!~Egy jóakarója figyelmezteti, hogy a Balsaiak 6855 4| leckék mégis szelídebbek és jobbak hozzám! Nos, gondoljon reám 6856 3| folyosóra. A signora a tiszt jobbjába kapaszkodott, Ábel pedig 6857 3| havon. Alakja meggörnyedt, jobbjában görcsös koldusbotot szorongatott, 6858 1| hátrapillantott gazdája jobbjára, és meglátván a bikacsökből 6859 1| kezét, és megszorítva annak jobbját, így szólott:~- Belátom, 6860 2| zenész szomorúan intett jobbjával.~- Ha az idealizmust nekem 6861 1| dzsentri, akinek már az apja is jócskán elherdált, s ami vagyon 6862 2| tovább, úgy a szénád rendbe jöhet.~Bulcsuból kitört a rég 6863 1| kieresztette a hangját.~- Jöhettek vissza, nebulók!~A parancsnak 6864 4| rejtelméhez.~Éjfélkor intett, hogy jöjjünk közelebb.~- Ne sajnáljatok - 6865 3| utolérnem a menekülőt? Nem jön-e közbe az országút, amely 6866 3| tartunk, és estére vendégek jönnek, és íme, két jó helyet is 6867 4| keresztülgázolok mindazon, amit a jóérzés, az emberszeretet köröttem 6868 1| itt volt, de épp amikor jöttél, fölment a szobájába.~Tényleg: 6869 4| amelyek mindig, a világra jöttük óta finomak, előkelőek, 6870 3| ellenkezőleg: Rápolty tanári jövedelme alig volt elég, hogy egy 6871 2| termelt, háromemeletes, jól jövedelmező palota emelkedhetett volna? 6872 1| leszünk-e egykor, azt a jövendőt intéző sors belátására bízom!~ 6873 2| némi köhögés után rátérnek jövetelök céljára, a Koronaherceg 6874 1| húzgálná ki egy kissé a jövevény orrát, hogy majdan arisztokrata 6875 2| Úgy van. Az okos jogász a jövőbe néz, ellentétben a történelem 6876 4| gondolatára, a múltjára és a jövőjére, csak ajkának furcsa vonása 6877 1| ló kapott is érte egypár jóféle bikacsököt, a Bárándi kölykök 6878 2| vezette? Quastl úr! Csak mi, jogászok, tudjuk őt egész nagyságában 6879 2| Pető. - A szívnek is vannak jogai.~Az aranypolgár nevetett.~- 6880 2| azonban azt látom, hogy jogaim elösmertetnek, hogy az igazság 6881 2| mit mondasz? - kérdezte a jogászalakba öltözött nemezis, nagyot 6882 3| mamák diskuráltak a hajdani jogászbálokról. A szomszéd teremben sűrű 6883 2| karaktert födözött fel a jogászban, sőt még tetszett is neki, 6884 2| ébresztett, mert így szólt a jogászhoz:~- Pető, tudod-e, mi a szerelem? 6885 2| puritánabb volt, mint a jogásznál, s szobadíszül csak egy 6886 2| megszólításával tüntette ki a jogászt.~- Tud lovagolni? - kérdezte 6887 2| Természetesen. Minden a jogé, az egyéné semmi sem. Optime. 6888 2| hogy különb a többi ifjú joghallgatónál, akik vadul robognak minden 6889 2| Visszavonhatatlanul vége van.~- Jogilag mindenesetre vége - bólintott 6890 2| Fulmináns! Önnek ily nagy jogismeretei vannak? - csodálkozott Quastl 6891 2| fölött áll, az az Isten jogkörébe tartozik. De a galambokat 6892 3| nem tisztelte a szerzett jogokat, és kihívóan udvarolt a 6893 2| Odaadjam az igazamat, a jogomat! Soha! Csak tessék perelni! 6894 2| beszámíthatatlan állapotban jogsértő eredményt idéz elő, de ez 6895 1| tehát az ilyesmire mintegy jogunk van, de ha férfi otthagy 6896 1| tudata, de amellett bizonyos jóindulat, a nobilis lelkű hősök leereszkedése 6897 2| barátom - szólt, és legnagyobb jóindulata jeléül harmadszor is elővette 6898 2| Ajánlom magamat szíves jóindulatába!~A háziurat újra elfogta 6899 2| szerencsétlen ember, éppen a jóindulatával döntötte kátyúba a szekeret. 6900 3| történik, hogy mindenki jóindulattal beszél hozzá, s amikor a 6901 3| Van szerencsém magamat jóindulatukba ajánlani, uraim.~Ezúttal 6902 1| elégedetten dörzsölgette kezét, és jóízűeket szítt csibukjából. Hogyisne; 6903 3| megköszönnöm, hogy olyan jók egy ilyen szegény ördöghöz.~ 6904 3| sokat - és természetesen jókat - beszéltem rólad, de ha 6905 4| fordult elő, mindig a Netti jókedvéhez és fiatalságához menekültem. 6906 1| sovány meg a kövér malacát, jókedvét, haragját egyaránt.~Míg 6907 4| Barátom sokat beszélt, és jókedvűnek látszott. Elmondta, hogyan 6908 3| urak közt köszöntött be jókedvvel, hanem lent a nép közt is, 6909 4| primadonnába, egy kövérkés, jóképű hölgybe, abba a bizonyos 6910 4| alatt sok női lélekkel, jókkal és rosszakkal, gőgösökkel 6911 2| megtaláltam. Veszek egy jókora csomót, és megkérdezem, 6912 2| megkínálta vendégét, majd maga is jókorát szippantott.~- Tehát figyeljen 6913 3| Milyen remek idő volt ma, Jolán, a hegyoldalban! Ezer pokol, 6914 4| készülő Don Juannak, ej, mily jólestek volna káromlásai, mily 6915 4| adósa maradt, megvásárolta a jólét minden termékét. Volt hát 6916 3| újra homok kezdődött, de a jómadár, úgy látszik, éppen itt 6917 4| nagyot adhat, nemcsak a jómód, a rang, a becsület, de 6918 4| nyújtotta neki a kezét. Jómódban éltek, a galamb, akinek 6919 2| szorgalmasnak, ébernek és jómódúnak jellemzik Quastlt. Amikor 6920 3| fölkeljen, avagy rám támadjon? Végre is föltápászkodik, 6921 4| az ön szívének a mélyén jóság és gyöngédség lakik, csak 6922 4| ebbe a mosolyba, ebbe a jóságba, amely elől nincs kitérés, 6923 3| falai nyugtalan éjszakát jósoltak.~- Van még egy - felelt 6924 4| jelenet fog lejátszódni. Azt jósolták, hogy mikor a templom lépcsőin 6925 3| Az rögtön talpra állít, jótállok érte!~ ~ 6926 2| hogy önt megöleljem, és jótevőmnek nevezzem.~- Ahogy tetszik - 6927 2| és ebből nem engedek egy jottát, ha millióról, ha susztertallérról 6928 1| mint az ypszilonistákat a jottistáktól. Kázmér úgy tesz, mintha 6929 1| napjai, amit a közéletben a journaliére szóval fejeznek ki... Egyszerű 6930 1| meg végre az asszony.~- De jóvá fogom tenni! - bizonykodott 6931 1| találkozó kitűzve, de már jóval korábban megtelt a terem 6932 4| gyűlölet az egyetlen, ami jóváteheti bűnömet, amelynél nincsen 6933 1| agaraknak nagy darabot kellett jóvátenniük, hogy közelébe érhessenek. 6934 4| hogy Constant úr mihamarabb jóváteszi hibáját.~- Ezt én is reménylem - 6935 1| agárbacilus, és így most Ágotára jőve, nem állhatta meg, hogy 6936 2| kellett vinnem Fabriczius úr jóvoltából! Ezért költöttem pénzt, 6937 2| megyek, első jelszavam a józanság lesz.~- Nos és a józanságot 6938 2| józanság lesz.~- Nos és a józanságot nem véli föltalálni Quastl 6939 2| Bájos gyermek ez az én Jozefinem, annyi szent. Páratlan leány. 6940 2| téged diadalra juttassalak Jozefinnál. Hiszen tőled tanultam, 6941 2| Hisz ez ternó! Húsz forint Jozefintől, húsz tőlem, az összesen 6942 2| úgy, hogy ez a mi kedves Jozefinünk önt, amikor hozzá az első 6943 4| pecsétgyűrűs, szakállas, Ferenc József-kabátos úr krétarajza nézett a világba: 6944 4| a megszökni készülő Don Juannak, ej, mily jólestek volna 6945 1| magamból. Az írnokok nem jó Don Juanok, Marianne, s nem vagyok 6946 1| van a kétszáz esztendős jubileumtól. Ábrahám az ónodi gyűléskor 6947 2| le fejét.~- Ez a pénz a Júdás pénze - mondotta némi szünet 6948 2| felelte Bulcsu bánatosan. - Júdáspénz alatt azt értem, hogy szégyenpénz, 6949 2| hogy nála az úgynevezett júdáspénzt fölvegye. Az asszony rózsa 6950 2| dolgában is körültekintő, éles judiciumú ember. Ezenfelül pedig takarékos 6951 3| kiskutya volt. A számadó juhász ajándékozta nekem pünkösdkor, 6952 2| harmadikon az aranypolgár juhászkutyákat tenyésztett, amelyek holdtölténél 6953 4| amelyek mint az eltévedt juhnyáj vándoroltak ide és oda. 6954 1| bádogtornya pásztorként őrködött a juhokhoz hasonlatosan összetömörülő 6955 4| íme, most már ő is méltó Júliához, Tatjánához, Antóniához, 6956 2| Gondolj csak Rómeóra és Júliára és számos rokon esetre. 6957 4| ábrándozott el Jessicával, Júliával, Lujzával; a maga erejéből 6958 4| államtanácsos minden évben július közepén érkezett meg, és 6959 2| Novemberben szalmakalapot venni! Júliusban újévi gratulációkat vásárolni! 6960 1| az igazság előtt... Maradjunk jó barátok.~És keményen 6961 4| csillagos égbolt, homlokán a Jupiterrel, nyugodtan nézett be a szobába, 6962 2| változott-e a véleménye, kedves jurátus uram? - kérdezte mohón.~ 6963 2| megmagyarázná önöknek a jus civilét!”~A fiskális belülről 6964 1| megkísérlettem, hogy a közelébe jussak, hiába volt. Sokat szenvedtem 6965 1| volt benne, nem hagyta a jussát.~Most, hogy a Marianne-nal 6966 2| történt, hogy nem engedtem a jussomat, s mentünk tovább. A sarkamra 6967 2| ellopta. Nincs kin követelni jussunkat! Fékomadta, most már én 6968 2| jogász nép vagyunk, igazi Justinianusaink nincsenek.~A leány nem felelt, 6969 2| látják a jövő Magyarország Justinianusát. A jeles Wenzel professzor 6970 2| nem lehet kikezdeni! Fiat justitia, pereat mundus! Tessék csak 6971 3| győzött, egy tolvaj elvette jutalmát. Hasonló eset száz meg száz 6972 4| azért az Úristen meg fogja jutalmazni. Melyik férfinak jutna ez 6973 1| Az első ház volt a cél, a jutalom egy nagy, báránybőrös kulacs. 6974 4| meg karperecet küldenek a jutalomjátékára!~Ám: nekem a kövérkés, érett 6975 2| ruházata, amely az Alt Wient jutatta észbe, egy puha és kellemeteskedő 6976 2| eltitkolni a módját, hogyan juthat az ember adott esetekben 6977 2| Csakhogy végre szóhoz juthatok - fújt Bauernebel, aki pedig 6978 1| szerzett, ha női szívhez juthatott, a legtöbb ember csak ilyenkor 6979 4| jutalmazni. Melyik férfinak jutna ez a gondolat az eszébe?~ 6980 3| halottaskocsik fekete paripái jutnak eszembe. Köszönök és távozom.~ 6981 3| Hajdan az ilyen szánkók nem jutottak simán a kúriáig!~A vén betyár 6982 2| selyemszál. Mit gondol, hogy jutottam hozzá?~- Sejtelmem sincs.~- 6983 3| lemegyünk Magyarországba, juttassa eszembe a dolgot!~2~Pár 6984 2| tervem, hogy téged diadalra juttassalak Jozefinnál. Hiszen tőled 6985 4| egy nagy hermelinprémet juttat az eszembe: vajon miért? 6986 4| embernek Spanyolországot juttatja az eszébe, amelyet gyűlölök, 6987 3| uzsonna, és mi minden jót juttatott nekünk? Nem teszem, hiszen 6988 1| leáldozni készült, hogy jutunk el a Bolond-toronyig?~- 6989 2| prémes gallérú, hosszú kabátban, gyapotkendővel nyakán egy 6990 2| Mondhatom, mindenki hazavitt a kabátján egy-két szál szalmát, mert 6991 2| köcsögkalapjukról, flaskózöld kabátjukról, kampós nyelű tarka eser 6992 1| divatosak voltak a sokzsebű kabátok, s kiderült, hogy öltözetén 6993 2| más, mint egy anatómiai kabinet (külön osztállyal felnőttek 6994 1| az asszony sikolyba fúló kacagását, a lélegzete elállott, és 6995 1| öreg csodálkozása egyszerre kacagásra változott, elkezdett úgy 6996 2| akadt, azért abbahagyták a kacagást, nekem pedig egy írást küldtek, 6997 1| Klárika megszeppenve a pokoli kacagástól.~- Hogy lehet-e? Nekem mondod? 6998 1| valaki az életében, akkor kacagjam ki, alázzam meg, kosarazzam 6999 3| esküdözik, amint egy kisírt nő kacagógörcsben vonaglik a szobájában, amint 7000 3| féltékeny, térden fog csúszni, kacagógörcsöt fog kapni, és a végén kilök 7001 1| s a szépasszony sikongó kacajjal dől vissza ülésén - és megértette, 7002 4| hogy talán gonoszak vagy kacérak volnának. És még egyet: 7003 1| Öröme, szenvedélye volt a kacérkodás, ki is élvezte minden gyönyörűségét, 7004 1| szerzet. Most már szabadon kacérkodhatott, vigadhatott, senkinek sem 7005 1| alakjaiban, úgy gyönyörködött a kacérsága termékeiben, amelyeket boszorkányos 7006 1| ez is hozzátartozott a kacérságához. De hiszen lesz rá még alkalom, 7007 1| helyességét, hazugságai, kacérságai igazolva voltak, s most 7008 1| Klárikától, ha Marianne izgató kacérságával utóbb ismerkedett volna 7009 1| talentuma, Heyden Marianne-nak a kacérsághoz volt tehetsége. Hét vármegyében 7010 1| fejét, amiért újra fölült a kacérságnak.~- Már másokkal is megesett, 7011 3| dicsérő gyöngytyúkok, fiatal kacsák. Nem is nyaralók, havas, 7012 1| kuvaszok, amelyek csak libákat, kacsákat tudnak pusztítani, és nem 7013 3| nem szűnnek meg, egyre ott kacskaringóznak előttem az újra felbukkanó 7014 1| Amint a kürtőből vígan kacskaringózott a füst, s a kocsiba pillantó 7015 3| amely bajba vitte. Az első a kadétiskola lapjára tartozott (az ismert 7016 2| bajomat. Barátom azonnal munkához látott, kipeckelte a szájamat, 7017 1| Szereted? - kérdezte kajánul Kázmér (ó! végre! végre!), 7018 4| nekem ajándékozta a zöld kakaduját meg a hermelines kabátját!~ 7019 1| használták először a híres Kakas-cselt.~A rokonság kirándulást 7020 2| hasonlított a tyúkketrec kakasához, aki ünnepélyes, sőt szomorú 7021 1| kapott uralkodójától. Amint Kakasból várúr lett, egyszerre nagyon 7022 2| hajzatával inkább megtépázott kakashoz, mint komoly zeneszerzőhöz 7023 1| elefánt, amelyik megborzad, ha kakaskukorékolást hall!~Kázmér kacagása csak 7024 2| acélkék színű kakast. A kakasnak tudniillik kedve volt egyet 7025 2| Bauernebel, és teheneket, kakasokat, trágyadombokat telepít 7026 2| körülvéve, vígan kukoríkoló kakasokkal, láncos komondorokkal, bégető 7027 2| üldöztek egy acélkék színű kakast. A kakasnak tudniillik kedve 7028 2| gyönyörű dolog lesz egy kakastelep a Koronaherceg utcában! 7029 3| A fűzfáknál a csendőrök kakastollai jelennek meg. Az ő útjuk 7030 1| agarak nem változnak át macskákká, hogy nyávogva meneküljenek 7031 1| szomszéd asztalhoz krajcáros kalábriászt kibicelni. Később átment 7032 1| a nappaliba előkeresni a kalamárist, azután meg a konyhába sietett 7033 4| unalom, egy csomó elhervadt kaland, egy csomó bántó emlék, 7034 1| visszaemlékezve Faublas lovag kalandjaira, ahol gyakran fordulnak 7035 4| kiütközik az iparkodás, hogy kalandnak tüntessük föl a dolgot: - 7036 1| a csomót? Kalandosabbnál kalandosabb tervek merültek fel 7037 4| kényelmes lettem, az ilyen kalandok különben se voltak soha 7038 4| és fél hónapig kerülte a kalandokat, levelezéshez csak üzleti 7039 4| is; a szemében van valami kalandorszerű, de az nem bántó, mert az 7040 1| tudná megoldani a csomót? Kalandosabbnál kalandosabb tervek merültek 7041 2| fonalát, és összevissza kalandozott a leghétköznapibb tárgyak, 7042 2| önnek a pörlekedés. De ne kalandozzunk el. Ez az én cimborám egy 7043 4| biztosan, mint egy jókedvű kalandra induló sólyom.~- Tudja - 7044 4| volt, szeszély, gazság, kalandvágy, hogy méltatlan vagyok egy