Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
9568 3| éjszakákon olyan hangosan loccsant, hogy fölébresztett álmomból, 9569 1| amellett tetszett is a hosszú lőcsei. A rokonság próbálta így 9570 1| ahol fél éven át addig locsolgatják vízzel, amíg Marianne képe 9571 3| egy nagy kalapos kertész locsolgatott, odébb a foxterrierek ugráltak. 9572 3| kocsmáros rémült kiabálással locsolta a tüzet, a korhelyek futvást 9573 1| parasztszekér. Újabb mozgolódás, érdeklődés, mint amikor 9574 1| megkapná Nácit, s olyant lódítana rajta, hogy Balsáig meg 9575 2| barátja ügyén.~Nem lehetne lódítani a cimbora szekerén? Nem 9576 2| öltözött nemezis, nagyot lódítva a pórul járt vezéren.~A 9577 2| dolog csak itt kezd bonyolódni. Fabriczius úr ugyanis kiderítette, 9578 1| ív következtében nagyot lódult, s a következő percben óriás 9579 3| márványasztalnak támaszkodva a lökéseken mulattak, az ötödik, egy 9580 1| egyszerűen a feneketlen mocsárba löki az egész agárdicsőséget, 9581 2| van, és bőszült kuvaszok lökik fel a járókelőket! Itt tenni 9582 4| innét! Ha megelégeltél, lökj ki, még akkor is megcsókolom 9583 1| be a farkát, és akkorát lökött magán, hogy egyszerre egy 9584 1| igazmondásért, amellyel halomra lökte az ebkultusz kártyavárát. 9585 2| megcsaltál, a kétségbeesésbe löktél! Végem van, igen, végem - 9586 1| előretolt lábszárral, angolosan lötyög a nyeregben, mindjárt meglátni, 9587 2| mindig gyilkos tekintetet lövellt a fagottra.~- Ki annak a 9588 3| aztán káromkodott egyet.~A lövés zajára egy varjú fölébredt, 9589 1| engedné. Akkor inkább főbe lövi magát egy rongyos kutya 9590 2| két jó barát már a „Régi Lövölde” fenyőgallyakkal díszített 9591 2| elmegy a rejtelmes „Régi Lövöldé”-be, az álarcosbálba.~20~ 9592 4| közé, ahol fajdkakasokra lövöldöztünk, avagy művészünnepélyeket 9593 2| becsületbeli, a pszichológiai sallangokat az emberek rakták 9594 2| felelte Bulcsu megrémülve a logikai fejtegetések láncaitól.~- 9595 2| látom - mondotta az ő furcsa logikájával -, mert ön okos és goromba 9596 2| hóbortos, ellenkezőleg, fölötte logikus fej, ami azonnal kiderült 9597 3| húzódnak. Nyaranta pacsirták lógnak a levegőben, ősszel erre 9598 1| disznóra gusztál, a felesége lóhalálában küld érette, hogy ott kelepel 9599 1| repülhet. Amíg hát a sima úton lóhalálban vágtatott, a fordulóknál 9600 4| nyakláncát a négylevelű lóherével, magas homlokát, tartózkodó 9601 2| komolyan intett fejével.~- Lőjék agyon őket.~- Úgy, úgy - 9602 2| élvezetet, hogy vissza ne lőjön Bauernebelre.~- Ha önnek 9603 1| meg Balsaival, még ilyen lókötőt e világ nem látott, mint 9604 4| a családi kör, a nyugalom, mindez oly idegen a lelkemnek, 9605 1| egy-egy lehajló, üde, harmatos lomb megcsókolta a homlokukat. 9606 4| félénken hűvös, mint egy ákác lombja kora ősszel. Nem viszonozta 9607 4| a fák sisteregve rázták lombjaikat.~- Egy hölgy akar önnel 9608 3| szél végigfodrozta a hársak lombjait. A doktor intett a hadnagynak.~- 9609 1| rózsaszínű párnahegyekre a zöld lombokon megtörő napsugár sajátságos 9610 1| elvezeti egy más országba, ahol lombosak a fák, zöldek a mezők, és 9611 3| következik, összeverődő lombozata nyáron nagy, zöld vánkos, 9612 1| lovagláshoz, sőt akár az irodalomhoz van talentuma, Heyden Marianne-nak 9613 2| ünnepélyes, sőt szomorú nyugalommal fogadja a körötte csipogó 9614 4| borok álljanak az asztalon, hogy ügetőlovaim és agaraim 9615 3| elhagyatott sziklavárát viruló lonc övezi. A gyermek hajadonná 9616 3| évek előtt, jobb időkben, Londonból hoztam volt.~- Majd beviszem 9617 1| drótostótokra ugat, és sonkacsontot lop, de az agár az sportsman, 9618 4| nyugtatnom, hogy sikkasztani, lopni nem nagy dolog, orvul gyilkolni 9619 1| állhatta meg, hogy ki ne lopóddzék a birkalegelőre megnézni, 9620 1| mindenemet, és végre is, én se lopom a pénzemet!~Mérgesen odébbállott, 9621 2| Jozefinhez, beállok bérencének, s lőporgyárat nyitok a szobámban.~Pető 9622 3| bonyolódik le a szalonnák, lőporok, miegyebek ügye a szegénylegénnyel. 9623 4| beutaztam a szomszéd mezővárosba lőport, szivart venni, gyakran 9624 4| lépésekkel ment mellettem. A lőportoronyhoz, sétám rendes céljához értünk; 9625 3| Ferenc jezsuita atya műveiből lopta ki.~Így telt el az ifjúságuk, 9626 3| vitték el, azt a tanítónőtől lopták. Itt vannak a nyomok a homok 9627 4| mint egy tucatba készült Lord Byron, vagy talán inkább, 9628 2| szerzett összeget, aztán a lornyonjával játszva, így szólt:~- 9629 3| tettel az emberiség egyenlősége mellett szállok síkra, aki 9630 1| Pestre. Innét nyomban menjen Losoncra, ott várni fogja szekerem. 9631 1| megtanítja karót vágni - ahogy lótenyésztési körökben mondják.~A tervet 9632 1| egy dühös kuruc, jeles lótenyésztő, mérges megyei szónok, amellett 9633 4| egyszer megállíttattam a lovacskákat.~- Nos, adja hát el 9634 1| egymás után szállanak föl lovacskáikra, sőt több hölgy is nyeregbe 9635 4| ez lett a fiatal spanyol lovagból, és emiatt szenved Angyalka - 9636 4| mily gyönyörű dolog! Ez a lovagiasság, a nagylelkűség koronája, 9637 4| nélkül bosszankodtunk e lovagiatlan eljáráson, de ahelyett hogy 9638 3| tekintete szelíden jár végig a lovagjain. Ez a mosoly szinte testté 9639 1| tiszteletére rendeztek, nem mert lovagjára nézni, és az arca, amely 9640 1| Izidorkám - nyugtatta meg lovagját, s egy kis fiókból kötőszereket 9641 1| táncoláshoz, vadászáshoz, lovagláshoz, sőt akár az irodalomhoz 9642 1| sem sejtő s a gyepvezérhez lovagló Náci is ugyanaz maradt, 9643 3| ha törni-zúzni tudna, s lovaglóbotjával dühösen csapta a kórókat. 9644 4| évre levetette a hódító lovaglócsizmákat, tűzbe dobta a Musset-nyakkendőket, 9645 2| szobadíszül csak egy ócska lovaglóostor szolgált, amely búsan fityegett 9646 1| menni. Sárinak és a szepesi lovagnak egy Matejkó nevű szomszéd 9647 2| remélnem - kérdezte Pető régi lovagok módjára -, hogy viszontláthatom 9648 4| inkvizítorokkal, selyemharisnyás lovagokkal, püspökökkel, Colombinákkal, 9649 3| Semmi. Egyenes vonalban lovagolok tovább egy bedőlt gémeskútig, 9650 1| kezdett, egyenesen a szállóba lovagolt. Este lesz az agarászbál, 9651 4| nyújtotta.~- Isten vele, lovagom - szólt mosolyogva -, és 9652 4| amelyet még a harcias német lovagrend alapított. Szívesen bele 9653 4| ízlését, ha egy regényben lovagvárak vagy titkos esküvők vagy 9654 1| agár!~Az urak fölkapnak lovaikra, amelyeknek kiálló bordáin 9655 3| szájjal, és a temetési kocsi lovaira bámult.~Mikor végre kissé 9656 3| vitatta, hogy a kutyákban és lovakban több jellem van, mint az 9657 2| fogsoromat tapogatták, ahogy a lovaknál szokás. Mind el voltak ragadtatva, 9658 3| Rosszkedvűen állítom meg lovamat. Egyszerre látom, mibe keveredtem. 9659 3| tisztelettel nézett sáros lovamra, és később, titokban, kinyújtotta 9660 1| meg a döge, hogy a bíró lovának közelibe nem szabad jönni! 9661 1| boldog tulajdonosa leugrott a lováról, és ölbe kapta ebét, helyre 9662 3| megrakott szénásszekere lovastul, rakományostul, kocsistul 9663 1| póni azonnal elmaradt, s lovasuk minden iparkodása dacára 9664 4| föl akartak szállani a lóvasútra.~A férfi megbotlott a hágcsón, 9665 1| izgatott; nemkülönben a lovásza, aki a kocsiban eddig igen 9666 1| gyeplőt a kalyibánál várakozó lovásznak, és gyalogszerrel rohant 9667 4| svájci szobalányt, kocsist, lovászt, egy részeges olasz szakácsot 9668 3| szava? A temetési kocsi lovát látta maga előtt, és azt 9669 3| karjuk szabályosan himbálózik, mint az óra ingája.~- Nincs 9670 2| hogy ereimben nyulak vére lüktet.~A jogász megrázta fejét.~- 9671 3| vékony kék ér nyugtalanul lüktetett, s az ajka untalan kicserepesedett, 9672 4| szökőkút; oldalt hosszú lugasok és folyosók babér- és narancsfákból, 9673 4| el Jessicával, Júliával, Lujzával; a maga erejéből tanult 9674 4| támaszkodva...”, mialatt ő lustán sütkérezett, és olykor neheztelő 9675 1| szélhűdés, Tigrist a pocsolyában érte utol az enyészet, Szotnya 9676 1| mulatság, nagy négyszögben elhelyezve kártyaasztalok állottak, 9677 4| ha a vágtató postakocsi Lyonba vinné. Milyen kár, hogy 9678 2| páratlanok voltak: a személyükre semmit sem költöttek, ötször 9679 2| kalapálja, míg azok rostává nem lyukadnak. Maga Bauernebel úr ellenőrzi 9680 2| papírt, de eredményre nem lyukadt. A tolvaj sosem került meg.~- 9681 1| sorban három volt, de a kis lyukak oly magasan feküdtek, hogy 9682 4| óriási cseréppipával, amelyre Mac Mahon tábornok arcképe volt 9683 1| agarak nem változnak át macskákká, hogy nyávogva meneküljenek 9684 3| ugatnak, a szántásokban macskák egerésznek. Házak is bújnak 9685 4| térképét rajzolták, és szép macskaszeméből könnycseppek hulltak alá 9686 2| mondta gúnyosan hunyorgatva macskaszemét -, tehát megvan a barát 9687 1| egér próbálná megkergetni a macskát, s az agarak lennének az 9688 2| Széna téren a gyalázatos madarakat, azonban Fabriczius 9689 3| könnyűnek, és maradj az én dalos madaram, aki jókedvűen ugrálsz ágról 9690 3| maga elé néz. Arca öreg madáréhez hasonlít, szeme csöndes 9691 2| kulcsár elhallgatott, és beteg madárként csüggesztette le szögletes 9692 3| el! - könyörgött végre a madárnak, aztán egyszerre elkezdett 9693 3| kiáltotta az asszony a madárra. - Menj hát el!~A páva ívben 9694 2| legnagyobb jóindulata jeléül harmadszor is elővette a tubákosszelencét, 9695 4| gébe, és kora hajnalban magába mélyedve sétál a viharos 9696 1| Nesze, itt van, vegyél magadnak rajta valamit, és tedd el 9697 2| itt van húsz pengő. Tíz a magáé, a másik tíz a legényeké. 9698 2| fejéből kipárolgott a harag, a magáéhoz hasonló karaktert födözött 9699 2| beépített telket vallhatott a magáénak, s akinél fukarabb embert 9700 4| tőlem ez az úr megkapja a magáét! Hohó, én a csarnokban születtem! 9701 4| így be kellett érnem, hogy magamba fojtsam a dühömet.~Szerencsére 9702 1| állni, s embert faragok magamból. Az írnokok nem jó Don Juanok, 9703 4| beleilleszkedni gondolatvilágomba. A magamfajta emberek legokosabban teszik, 9704 3| felejtkezhettem meg ennyire magamról? Mit csináltam? Aki dolgozószobám 9705 1| Budapestre, megbízást adott a magándetektívnek, hogy egy újabb „szurok 9706 3| hivatása volt szigorú, a magánéletben a törvény kemény végrehajtója 9707 2| egyházi összeadás és a férji magánjogok. Hogy valakinek a boldogsága 9708 1| Barna úrral, egy fővárosi magánkutató iroda tulajdonosával, s 9709 1| csomagot, s ennyit válaszolt a magánkutatónak:~Egyelőre beszüntetem az 9710 2| összekapott az egész világgal, magánosokkal éppúgy, mint testületekkel, 9711 1| doktornak, a jeles egyetemi magántudósnak, a kitűnő hírű egyetemi 9712 2| Szabad komédiát űzni a magántulajdonnal? Ugyebár, nem. Tehát gyerünk 9713 2| érveit, s belátom, hogy ez magánügy, de elvégre is, mi jó barátok 9714 2| érdeklődött volna ez ifjú magánügyei iránt, tudná, hogy az én 9715 4| a lemondással, a büszke magányossággal, titkos könnyekben fölolvadva!~- 9716 4| letörülni a szomorúságot, a magányosságot, és ha mindjárt csak egy 9717 4| legokosabban teszik, ha a magányosságuknak, vagy nevezzük így, az önzésüknek 9718 4| a hóról, és nagyokat és magasakat ugorva, mint a zsombékba 9719 3| mosolygó pipacsok, és Zsuzska a magasban halkan fölkacagott, és Rápoltynak 9720 1| magán, hogy egyszerre egy magasságban termett a cirmossal, amely 9721 3| vizet töltött, az méternyi magasságra szökött fel. Egyéb híján 9722 1| dolog: a közel méternyi magasságú kártyacsomagból egyre nyolcasok, 9723 1| összevetésnél agara úgyis magasszámú párba került, s hogy mit 9724 2| Quastl urat égre-földre magasztalom. Aminthogy az részben már 9725 2| eredményt idéz elő, de ez a magatartása beszámítható állapotban 9726 2| már pár nap óta ellenséges magatartást tanúsítottak vele szemben, 9727 1| udvarolt neki, amint azt magatok is talán észrevettétek.~ 9728 2| ellentétekről beszélve egy terv magja röppent agyába, egy röpke 9729 2| velem békés úton a harc magját képező tárgyat.~Fabriczius 9730 1| az asztalt, et fecerunt magnum áldomás.~5~Két hét múlva, 9731 4| hermelinkabátért, becsomagolta egy nagy újságpapírba, és 9732 4| üdvösségével, az egészségével és a magtárával.~Érezni kezdtem a nap fáradtságát; 9733 4| hangulatok már nem emelnek magukhoz, hanem őszi füstként csapódnak 9734 2| őnagysága alaposan kifogott magukon! - harsogta. - Micsoda eszme! 9735 4| keresztül-kasul a kopár hegyeken; magunk főztük az ebédünket, mindennap 9736 4| Fogassunk be a szánkóba, vigyünk magunkkal egy jó verseskönyvet és 9737 2| tényeket, amint azok vannak. Magunknak élünk, nem a karzatnak. 9738 2| azonnal kiderült abból a magyarázatból, amelyet új ismerősöm a 9739 1| volt, s Kázmér felült a magyarázatnak. Tovább várt tehát, de azután 9740 4| volna, aztán megtaláltam a magyarázatot. A haja újra leányos kontyba 9741 2| elkedvetlenedve nézett a magyarázgatásban szinte kipirult Bulcsura.~- 9742 1| lehet szamarazni, s úgy magyarázni meg neki, hogy milyen őrültséget 9743 1| házi vadászatokra, hiába magyarázták neki a vágások jelentőségét, 9744 4| néhány üres közhellyel magyaráztam meg neki, hogy szakítanunk 9745 2| fagottoznom kell, s ugyanez a pénz magyarázza meg, amiért Tilda sohase 9746 4| szerencsétlenség ért, most még meg is magyarázzam önnek?~Meghajlottam.~- Bocsánat - 9747 2| Gyakran hallottam már, hogy ön Magyarhon legjelesebb jogásza. Égek 9748 1| egész arca szép volt: félig magyaros, napsütötte, nyílt és magas 9749 1| hölgynél: Marianne-nál. Magyarul mondva, udvarolt neki, amint 9750 3| viselt reád,~Jaj, jaj, édes magzatom!~Akkor azt egyfolytában 9751 2| Csupa csaló ez a város, maholnap már egy jóravaló üzletet 9752 4| cseréppipával, amelyre Mac Mahon tábornok arcképe volt föstve. 9753 1| Ezt úgy mondják: passe la main, vagyis a bíró nem kért 9754 1| táncra perdültek. A vizesréti majálisok kedélyes mulatságok voltak, 9755 4| iparkodtam rábírni, hogy a majálisokon ne táncoljanak Elizzel, 9756 4| a névnapomra, tavasszal majálisokra, tél végén titokzatos szánkirándulásokra 9757 1| parancsolja.~14~A vizesréti majálison történt.~A városi ifjúság 9758 3| hármasban tértek vissza a majálisról: Zsuzska, Rápolty és egy 9759 1| kedvesebbnek találta a majálist -, hogy már sohase láthatom. 9760 1| féltékenykedett rá, sőt egyszer majdhogy bottal nem esett neki, amikor 9761 2| kanárikat, papagájokat, majmokat, kígyókat árult. Mi történt? 9762 2| állati szörnnyel: lólábú majmokkal, kutyafejű kígyókkal, spirituszba 9763 3| Johannát tehát kitették a majorba, néha még láttam, de csak 9764 4| én is szeretem az erdőt májusi reggelen, amikor hűvösen 9765 1| nyúlon!~A fekete kant ez a makacsság leverte. Már éppen eleget 9766 1| a fekete, leküzdhetetlen makacssággal, lépésről lépésre felkúszott 9767 1| ha jobban tetszik, akár a makaóval, amelytől csak formalitások 9768 1| hogy a szerencsétlen pára makogni kezdett, mint a tapsifüles, 9769 1| amely fáradtan szorongatta a makogó nyulat. Bodrogköz ezalatt 9770 3| kialudtak, majd egy tucat malac élénk sivalkodás közt vágtatott 9771 1| borát, a sovány meg a kövér malacát, jókedvét, haragját egyaránt.~ 9772 2| katonák, a világ legrémesebb malacbandájával, nap nap után végigvonulnak 9773 3| amelynél krémes lepényt és malacpecsenyét kellett ennie, édes kávét 9774 4| vadászzsákmány helyett maláriával, amely a tüdőmre, az idegeimre, 9775 1| bizalmukkal. Mivelhogy pedig a malheur állandóbb és könnyebben 9776 1| poén-ekkel és még hatalmasabb malheur-rel.~Az ügyek lebonyolítása 9777 1| tesznek egyebet, mint hogy a malheurösök ellen játszanak. Ha a peches 9778 2| És ő, az okos Pető, még malmára hajtaná a vizet!~A jogász 9779 1| irigyelték...~Klárika kiügetett a málnási dombig, aztán vissza, a 9780 1| itt-ott fehér kőhidakon, malomárkos patakokon át vezetett, oldalt 9781 1| ült tehát a párnákon, és malomba forgatta az ujjait, aztán 9782 4| béresgyereket, és a régi malomból közös költségen kórházat 9783 4| odébb a ködben. Mikor a malomhoz értünk, amelynek kerekéről 9784 3| öntötte el a vidéket, és a homályból varázslatként bújtak elő 9785 2| otthagytam a derék kereskedőt mályva selyemszálaival együtt, 9786 3| a zömökebb, akinek arca mályvavörös, mint egy kifestett színészé.~- 9787 3| komoly, ízléstelenül öltözött mamák diskuráltak a hajdani jogászbálokról. 9788 1| dölyfe fölvetette, a pénz mámora a fejébe szállott, s azt 9789 2| élvezte a győzelem édes mámorát, aztán kegyesen intett kezével.~- 9790 1| mint a tavaszi levegőtől mámoros lepkék. Ha a tisztás szélére 9791 3| utálta őket, ha egy kicsit mámorosak voltak, s reggelenként, 9792 4| megszökött az urától; boldogan, mámorosan élvezte ki a helyzet regényességét, 9793 3| mosolygásnak, az élet derűjének, a mának, nem találva meg célját, 9794 3| új vendég, és egy sárga mandzsettába csavart virágcsokrot nyújtott 9795 1| Csöndesen kibicegett hát mankóján, nyomában Klárikával, aki 9796 3| német mesét olvastak föl a manókról, akik éjjel elvégzik a röstek 9797 1| meghajtotta magát, mint Des Grieux Manón előtt.~- Szárnya van itt 9798 1| mindenféle „puskák” révén a tudományt fejükbe verte, a legtarkább 9799 3| zsákmányolták: amikor cérnakesztyűs markában a pecsenyéstállal 9800 3| Köszönöm, nagyságos uram, mára úgy érzem, elég volt. Uraim...~- 9801 2| tulajdonított szavainak maradandó értéket.~- Akkor hát ismételni 9802 4| elmenni!~Ám nekem nem volt maradásom, kezet csókoltam Nettinek, 9803 3| mit csináljon: a földön maradjon-e, vagy fölkeljen, avagy rám 9804 1| ütőkártyák mind egy rakáson maradnak, s az osztóhoz kerülnek. 9805 1| visszatekintett, mennyire maradtak el ellenfelei. Elsápadva 9806 4| Pindarosz házát Thébai avatag maradványai között. És Delphosz! És 9807 3| sírboltot építtetsz a földi maradványaimnak. Ezt meg kell fogadnod, 9808 4| Láttuk a thermopülai szoros maradványait, az unalmas marathóni síkot, 9809 2| régi Pest egy jellegzetes maradványával állott szemben. A kétemeletes, 9810 2| módon ki tudná javítani a marasztaló ítéletek tömegét? Az ifjú 9811 1| télből nyár legyen, hát márciusban eperrel szórhatná tele az 9812 4| csak egy kóbor árnyék, egy marék sárga levél, amelyet a szél 9813 4| személyével helyettesítettem Margit királynét, Gonerilt és Regant, 9814 1| szentképe elé, és azt kértem a Mária-képtől, hogy védje meg magát... 9815 4| püspökökkel, Colombinákkal, Stuart Máriákkal és chevau-léger-kkel. Bementem 9816 3| kilök az utcára, mint Anita, Marianka, Valeszka, Susanne és Borbála 9817 1| pontot. Azt tudta, hogy Marianne-ból csak úgy lehet valamit kivenni, 9818 1| a dolmányában.~Teljesen Marianne-ra hagyta a dolgot, jobb prókátort 9819 1| be Klárika. - Óvakodjék Marianne-tól, mert az tönkre akarja magát 9820 1| tartottak, a vendéglőssel máriásozott. Neki kártya kellett, ha 9821 4| álarcát, megmutatta nyugtalan Marie-Antoinette-arcát, és a következő pillanatban 9822 3| vetette közbe Illenczi. - Marjait azóta népszerűség is veszi 9823 3| szórakozni akarnának - szólt egy márki szeretetreméltóságával -, 9824 4| az otromba papírvágót, és markolatig Adél mellébe szúrta. - Ennek 9825 1| olyan vendéglős, aki egykor markőr lévén, bretonul tudott keverni. 9826 3| tetszett meg neki a vidám markotányosné helyett. Hol bezárták, hol 9827 1| példának okáért egy lengyel markotányosnéval. Milyen ördög volt az! Kibontotta 9828 1| rontottak. Másnap reggelre a markotányosnő eltűnt és vele együtt Kázmér 9829 3| ugrott ki belőle, leült Markusszal szemben, és ő kártyázott 9830 3| vándorlegényről és az istentelen Markuszról, amint még nagypénteken 9831 1| dörmögte Balázs, acélkemény marokkal fogva össze a szárakat, 9832 2| polgármester vörös lett, és marokra fogta a sétabotját.~A terézvárosi 9833 2| kötelessége polgárai nyugalmáról, valamint a határain belül 9834 3| ivószobán keresztül a kocsmáros szobájába jutottunk, ahol 9835 1| szükség rád. Itt a napidíjad. Mars!~A harangozó tétován nézett 9836 1| nyugvó Klárika arcára. A márványarc nem mozdult, az ember azt 9837 3| játszottak, ketten a foltos márványasztalnak támaszkodva a lökéseken 9838 3| építtetett Zsuzskának, fehér márványból, amelyet rózsaszínű kőrózsák 9839 3| előtte álló, elmosódott márványkereszttel, álmatlan éjszakáimon még 9840 4| túlzott zene hallatszott, a márványos lépcsőcsarnok tele volt 9841 4| Tatjánához, Antóniához, Mary hercegnőhöz, hogy az ő regénye 9842 1| addig nem mutatott bizalmassággal szorította meg kezét, 9843 4| Nem mondom, hogy egyben és másban nincsen igazatok, de aki 9844 3| Elhitették vele, hogy a másfél órára fekvő vasúti állomáson 9845 2| s ha az egyikbe vagy a másikba belekeveredem, a végletekig 9846 3| kezében kávéscsészével, a másikban egy pohár szamorodnival, 9847 1| ha az agaruk gyöngébb a másikénál, és egy pár poén-nel lemarad, 9848 2| szabad, nem lehet tilos a másiknak sem. A precedens megvan 9849 1| posztó, a méltósággal előmasírozó királyok és virágot tartó 9850 2| jól meghúzta a fülét, a másodikat fölpofozta, majd a vezért 9851 4| olmützi operettszínház tagja. Másodrendű szerepeket játszott, maga 9852 4| magukat világukból, csak másokat fognak szerencsétlenekké 9853 4| piacon megkapni, annak a másolata is ér valamit, és ezt a 9854 2| a földön nem szeretett, másrészről pedig itt áll Jozefin őnagysága, 9855 1| is, és el kellett válnom mástól is... őszintén beszélek... 9856 4| Rómában, ahol mint azt már másutt is megírtam, egy furcsa 9857 2| másrészt kérdés, hogy a másvilágon mit fognak szólni hozzá, 9858 3| annál több: nagy legyek mászkáltak a kopott vakolaton. A játék, 9859 3| mocsárnak, és át próbált mászni az árkon. Az innenső partról 9860 1| pengetett: amikor együtt másztak föl a csirkeólra, és amikor 9861 1| csak némi módosítással. Matejkónak ezúttal nem volt szabad 9862 1| szepesi. - Az talán lesz Matejkónál... Hé, öreg!... - kiáltott 9863 1| kérdezte a megszeppent lovag Matejkótól. - Már alig bírom a csontjaimat, 9864 1| és hideg volt, mint egy matematikai professzor.~Amikor az utolsó 9865 3| annak idején szerettél matézissel foglalkozni. Nem mennél 9866 2| részesült! Elsajátította a matézist, a szintaxist, a fizikát, 9867 2| megeshetik, hogy Quastl úr mátkasága egy világos pillanatában 9868 2| Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát Quastl úrral.~A leány egy 9869 1| egy fehér hajú, viaszképű matróna ült, messziről tiszteletet 9870 4| eltűnt a hullámokban. A matrózok utánaeveztek, de a „Francia 9871 4| szalag; és ismét a rövid matrózruha volt rajta.~- Igen - szólt 9872 4| vagyok, és nem kell többé matrózruhában járnom. Ha tudná, hogy gyűlölöm 9873 4| a szalagos kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat, hiszen 9874 1| Ez volt az első poén, s Mátyás királyunk nem kapott olyan 9875 2| intézkedik?~Hiába volt. A Maurer-örökösök elrejtőztek, mint a mezei 9876 2| lehetne fedezni valahol a Maurer-örökösöket? Vagy ha az ember megtalálná 9877 2| sikkasztás volna. A galambok Maureréi voltak, nekünk nem szabad 9878 2| nyugodni. Fizessen tíz pengőt Maurernak, és az ügy el van intézve.~- 9879 2| hogy örökösök nincsenek. Maurernek nem volt se felesége, se 9880 2| az átkozott galambpörrel, Maurerrel, a hagyatékával, a megszökött 9881 4| mert úgy éreztem, hogy mázsás súlyú, és rögtön legurul 9882 4| és eljárjam velök a nagy mazurt. De én fáradtan mosolyogtam, 9883 2| Tisztában vagyok bűneimmel. Mea culpa! De csak egyet kérdek. 9884 2| hogy őnagysága védnöke s mecénása az egyletnek. Ő tartja fönn 9885 2| visszatartotta az amúgy is meddőnek látszó hajszától. A puha 9886 2| kérdezte az ifjú, in medias res ugorva.~A háziúr szippantott 9887 1| Tapolyban. Az a legjobb medicína a világon; nagyapád száz 9888 1| le szegények - fejezte be meditációját az udvarló.~Ekkorra Marianne 9889 3| telekkönyvvezető lassan ballagott haza. Meg-megállt útközben, és furcsán mosolyogva 9890 3| Az éjjeli vándor lassan, meg-megállva, mint a pusztai róka haladt; 9891 3| elevenebb élet támadt, a poharak meg-megcsendültek, a borospalackok 9892 3| engedelmeskedtek. Sánta lába meg-megcsúszott, keze remegve kísérte teste 9893 1| tőle szabadulni. Újra csak meg-megjelent előtte a zöld kabátos ifjú 9894 1| művészek szokták, kissé meg-megkéstek, sőt talán még kéretik is 9895 1| Klárika, aki Izidor oldalán meg-megközelítette a vezető szánkót, szintén 9896 1| tavaszi levegőt. A déli szellő meg-meglengette selymes haját, amely diadalmas 9897 4| voltak faragva. A táncosok meg-meglöktek, egyszer a szállodás, aki 9898 1| elveszett, s a szégyenteljes megadás és a halál közt kell választaniok.~ 9899 3| fölbőszített, hol pedig csöndes megadásra kényszerített. Fölkeltem, 9900 2| pamutvágó ollót, és mielőtt megakadályozhatták volna, két nyisszantással 9901 3| principálisom meg én az első falunál megakadtunk. Úgy kellett volna lennie, 9902 1| folytatta Klárika. - Megaláz, legyőz, ahol összeakadtok 9903 1| reményt adott a Bogdányok megalázására. Mert hiszen tudja, hogy 9904 2| előtte. Íme, a büszke város megalázkodik az egyszerű polgár előtt. 9905 4| rosszakkal, gőgösökkel és megalázkodókkal hozott össze a sors; föl 9906 4| Olgának, de nem bocsánatkérőt, megalázkodót, hanem hideg, dölyfös sorokat, 9907 3| virultak neki, megtörve, megalázkodva, avagy - ami valószínűbb - 9908 1| legalább megszégyeníteni, megalázni, s megmutatni neki, hogy 9909 1| egyebet ne mondj, ezzel megaláztad a sárga földig... Hah, hogy 9910 2| elkedvetlenedve, megbántva, megalázva ült karosszékében, és meg 9911 4| érettem!~Estefelé meggyónt, megáldozott, azután a fal felé fordult, 9912 3| nemde a rombolás is. Isten megalkotta a hegyeket és tengereket, 9913 1| a végcélja, a becsületes megalkuvás, különösen, ha elfogyott 9914 2| a nehézkedés törvényének megállapítására; a középkor véres vallási 9915 2| Ha valakiről prima vista megállapítom, hogy gazember, hát arról 9916 4| ellenfél segédeivel, és megállapítottuk a föltételeket. Nőről volt 9917 2| a legokosabb gondolatnál megállapodik. A tervnek, mielőtt tetté 9918 2| szép asszony egy percre megállapodott a kapunál. Az utcán ugyanis 9919 1| mennyit ér egy Bogdány. Ebben megállapodva, leült egy asztalhoz, és 9920 4| gyönyörűség egy percre is megállítana.~Mindig féltem a megvakulástól, 9921 1| hajtástól elálló lélegzettel. - Megállítsam a lovakat?...~A lány egy 9922 4| kocsishoz, de aztán még egyszer megállíttattam a lovacskákat.~- Nos, adja 9923 1| aki ebben a szakmában is megállotta helyét. Amikor Marianne 9924 3| jobbra-balra lebegtek.~- Talán megártott neki az ital? - kérdezte 9925 4| megfeledkezett asszonynál, aki megátkoz bennünket, aki összegörbíti 9926 4| tavasszal a zöld rozsban megázni! Nos, nem igaz?~Bólintottam, 9927 3| és szomorú volt, mint egy megázott lampion, a páholyba lépett, 9928 4| az ebédünket, mindennap megáztunk, és átfázva, betegen érkeztünk 9929 3| Zelmánovics Pál Péter nem mutat megbánást, sőt úgy nyilatkozik, hogy 9930 1| baja, ez a bolond úr fogja megbánni a dolgot, ennélfogva szépen 9931 4| Isten, mit akarhat? Talán megbánta, hogy visszaadta a leveleimet? - 9932 2| Jozefin elkedvetlenedve, megbántva, megalázva ült karosszékében, 9933 1| dörmögte Kázmér. - De legalább megbecsüld, te... inzsellér! - fordult 9934 2| szegény ifjú még a garast is megbecsüli, míg a gazdag kérőnek még 9935 4| ez így? Mikor fogom végre megbecsülni tudni az uramat, ezt a szegény, 9936 1| Balsaiak, mint látszik, megbecsülték az adományozott címert: 9937 3| rá, ez a hűvös vér, hogy megbékéljen a sorsával? Nem. Pár hét 9938 1| mindenképp azon iparkodott, hogy megbékítse az öreg kurucot, de fáradozásait 9939 2| hozzá az apósa - aki mióta megbékült a várossal és Jozefinnel, 9940 4| Megreggeliztünk; Miklós átöltözködött, megberetválkozott, és egy kis keresztet akasztott 9941 3| jelentkezem az Aranykéznél megbeszélés szerint pont éjfélkor, a 9942 1| után újra egy kis családi megbeszélést tartsunk. Hadd tisztuljanak 9943 1| hívta össze a Balsaiakat, megbeszélni, mit csináljanak e példátlan 9944 1| valaki a szekrénybe, s aztán megbeszélték a csatatervet: egy szép, 9945 1| illedelmesen köszön. Klárika megbiccenti a fejét, s ezzel a bíró 9946 2| benyomásokkal. Egy ember társadalmi megbírálását illetőleg csak a közvélemény 9947 3| szerelmese jelleme, hiúsága, megbízhatatlansága, gyöngédsége, 9948 2| kérdés az, milyen ma Pető? Megbízható-e?~A muzsikus a tempo megrázta 9949 4| érzéseim, amelyekben mindig megbízhattam. Rosszul vagyok, kedves 9950 1| múlva már be is liferálta megbízójának Filippovics Tituszt, egy 9951 2| dolog rendben van, ő nem megbízott, nem a leányom bérence, 9952 2| Jozefin embere, mert a Jozefin megbízottaival tehetek, amit akarok, agyonszekírozhatom 9953 2| sem. Ő a Jozefin őnagysága megbízottja volt.~A diák most másodszor 9954 2| beszélt Jozefinnel, sem megbízottjával, és nem jár el Jozefin semminemű 9955 2| szürke ingű bolgár volt megbízva, aki, ha jókedve volt, kiállt 9956 2| vőlegényének sok mindent megbocsáthat, az ifjúkori botlásait, 9957 4| viselted magadat, és én megbocsátok neked.~Egy kicsit elhallgatott, 9958 2| megyek!~És a kegyes Jozefin megbocsátott a Nero szerzőjének, mi több, 9959 1| borult, s két cuppanó csókkal megbocsátotta neki élete legnagyobb keserűségét: 9960 4| ábrándjaival, ahogy mások is megbocsátottak, akiket éppen így megcsaltam, 9961 3| emberéletben kárt tegyen, a megboldogult méltóságos úr kiegyezett 9962 3| polgárság közti jó viszonyt megbontsa, s esetleg kardaffért okozzon!~- 9963 3| sem fog ártani. Odalent megborotválkozunk, megmosakszunk, aztán 9964 2| utcán elkísérni, mindennap megborotválkozott.~Őnagyságának nem kellett 9965 1| Íme az elefánt, amelyik megborzad, ha kakaskukorékolást hall!~ 9966 4| nem - szólt egy kicsit megborzongva -, én még gyermek vagyok, 9967 2| Nem képes ő is őnagyságát megbosszantani?~A cerberus megrázta fejét.~- 9968 2| semmi másra, mint hogy megbosszantsam Bauernebel urat, valamint 9969 2| valakit úgy istenigazában megbosszantsanak, minek folytán úgy dolgoztak 9970 2| gyorsan járt föl és alá.~- De megbosszulom magamat! - kiáltotta rekedten. - 9971 1| boldogtalanná tette, és eb módra megbosszulta magát azon a Balsain, aki 9972 4| szállani a lóvasútra.~A férfi megbotlott a hágcsón, segítettem neki, 9973 1| méreg, hogy a feleségét megbüntetendő, stante pede Izidorra keresztelte 9974 1| hát köszönetemet, amiért megbüntette azt az elbizakodott ebet - 9975 3| zordul intéződött el. Titusz megbukott a vizsgán, és ekkor az apja 9976 3| kelletlenül nevetett.~- Mert mind megcsalnak. Ez furcsa dolog, három 9977 3| agyonszúrta a feleségét, ki őt megcsalta.~Az asszony meglepve nézett 9978 4| Megértette, hogy kijátszották, megcsalták, félredobták, hogy immár 9979 1| az ostort, megsuhogtatta, megcsettintette, és így kiáltott:~- Hajrá!~ 9980 4| építtetünk. A hosszú téli estéken megcsináljuk a végrendeletünket, okosan, 9981 2| kellett a komédián.~- Na, ezt megcsináltad, muzsikus - jelentette ki 9982 2| a szobájában. - Ezt jól megcsináltam volna.~Azalatt pedig Jozefin 9983 1| atyámfiai, az enyém!~- Na, ezt megcsináltuk! - sóhajtott maga elé mindenről 9984 1| benne, ha két nagy kutya megcsíp egy szegény süldő nyulat? 9985 3| Amerre járok, mindenütt megcsodálnak, s a hátam megett összesúgnak: „ 9986 2| álmodik, s azért óvatosságból megcsörgette a pénzt. Nem álmodott, az 9987 4| voltak a korcsolyái, és néha megcsörrentek, és a lábai fázósan topogtak 9988 1| derekát átölelni és a nyakát megcsókolni? Dehogynem. Csak nem meri 9989 4| megelégeltél, lökj ki, még akkor is megcsókolom a cipőd nyomát, de vigyél 9990 3| kövér tót leánynak udvarolt, megcsónakáztatott bennünket a nádasban. Estig 9991 2| ellenkezőjét cselekedte.~A jogász megcsóválta a fejét.~- Az ellenkezőjét?~- 9992 4| hölgynek vége! Megöregedtem, megcsúnyultam, és nem jelenek 9993 2| az úgynevezett Úri utcát megcsúfította. A város szívében egy külvárosi 9994 3| szegeződik a háttérbe, s a térde megcsuklik. Rossz színészek szokták 9995 4| oroszkás hölgy megöregedett és megcsúnyult. A régi szépségből már csak 9996 4| bólintott. Megöregedtem, és megcsúnyultam a förtelmes betegségtől, 9997 3| patak szélén a szegénylegény megcsúszott, elbukott, s mire föl akart 9998 1| elkiáltotta magát.~- Állj!~Klárika megdermedt; keze lesiklott a kilincsről.~- 9999 4| kisgyerekét, akit az ember megdicsér a szorgalmáért -, érdemes 10000 2| Tildát hidegen hagyta az ifjú megdöbbenése.~- Igenis, lehetetlen szakáll. 10001 4| meg a vállamat, és mialatt megdöbbentem az elhatározásomtól és hangom 10002 1| tőle. Tényleg, Klárikát megdöbbentette a tudat, hogy Bogdány sejti 10003 2| forduljon meg, egészen új és megdöbbentő dolog volt Quastl úr praxisában.~ 10004 1| hajrá, Kormost!” -, még ha megdöglött is az az agár, akkor is 10005 1| bátorsága az előítéletet megdönteni, benne volt annyi férfias 10006 1| végre akadt valaki, aki megdöntse ezt a hiú kártyavárat, széjjelüssön 10007 3| hogy Fábián udvarol neki, megdörzsölgette a kezét, és gyorsan fölhajtott 10008 1| kertelt; beh nagyszerű! Megdőlt hát az agárdicsőség, megadták 10009 2| azonban, vajon ez a nézet megegyezik-e az általános benyomásokkal. 10010 1| üzleteibe, óvatosan működött, megelégedett a szerény polgári haszonnal, 10011 4| de menjünk el innét! Ha megelégeltél, lökj ki, még akkor is megcsókolom 10012 3| saskeselyűéhez hasonlított - megélénkült.~- Tudsz-e valamit énekelni? - 10013 3| hogy egy ember szerényen megélhessen belőle. El kellett tehát 10014 3| A fizetéséből nem tudott megélni, ezért elvállalta a dohánygyári 10015 1| Tényleg mindig és mindenben megelőzi a balsaiakat? Minden küzdelemben 10016 1| úgy, hogy az öregúr ma is megemlegeti.~- Volnék én csak asszony! - 10017 1| hatnám, de úgy, hogy holtig megemlegetné, úgy, hogy azt a szégyent 10018 1| családi tanácsig ugyancsak megemlegette.~Kázmér tehát folytatta.~- 10019 1| megérdemli, hogy egy-két szóval megemlékezzem róla.~Az alkalmatosság, 10020 2| tetejébe Pető még szerényen megemlítette a galambpört, amelyben ő ( 10021 2| nyilatkozatot, amelyben megengedem, hogy holtam után fejemet 10022 3| még egyszer köszönt.~Amint megengedték, hogy kijárhassak a házból, 10023 4| legrosszabb tengeri halát kellett megennem, mialatt Adél boldog fontoskodással 10024 4| gyűlölet az idők folyamán megenyhül, sőt nemegyszer barátsággá 10025 4| csillag, és a dacos áll megenyhült. Ej, minek is tagadjam: 10026 1| dolognak, mint amennyit megérdemel, de a lavinát is, nemde, 10027 4| csakugyan megkapta, amit megérdemelt - szóltam magamban, de alig 10028 2| melegen érdeklődött iránta, s megérdemelte, hogy bizalommal legyen 10029 2| Ez több, mint amennyit megérdemlek - jegyezte meg az ifjú szerényen, 10030 1| keserűség, és a könnyei megeredtek.~Olyan kétségbeesetten mondta 10031 1| szükségét, hogy egy káromkodást megeresszen, de Izidor vérbeli lovag 10032 1| légy zöngését. Álmos is megereszt egy kukkot: „Haj, haj.” 10033 4| minden hangulatot kétszeresen megérez, és kétszeres erővel ad 10034 3| az udvarlójára, de azért megérezte közelségét, ahogy megérezzük, 10035 3| megérezte közelségét, ahogy megérezzük, ha háttal fordulunk is 10036 1| vajon az egész agarászás megéri-e, hogy miatta egy fiatal 10037 4| háta mögött néha csöndesen megérintettem a karját. Elsápadt, de nem 10038 1| amely egy ember életét megérje!~Kázmér csak állott, állott, 10039 1| gyümölcsnek időt kell hagyni, hogy megérjen, akkor magától az ölünkbe 10040 1| eltöltötték az időt a szánkók megérkezéséig.~Visszatérve a tárgyra, 10041 1| bácskaiak körében a Balsaiak megérkezésekor szintén mozgolódás támadt. 10042 3| szólt nagyot kacagva, mintha megérkezésem valami igen mulatságos dolog 10043 4| sürgöny, hogy a déli vonattal megérkezik, de a kislányát nem hozhatja 10044 1| gyalogvadászatok, innen is, onnan is megérkeztek az őzfejes meghívók. A körvadászat 10045 1| Bogdány Balázs ügye nem akart megérni. Pénelopé nem fejthette 10046 1| pedig de nagy szó ez -, megerőltetés nélkül cselekedhetné meg. 10047 4| vonás ült, mint akit az élet megerősített a hitében. Szeme lassan 10048 2| elém áll Tilda alakja, s megerősíti azt a hitemet, hogy kétségbeejtően 10049 3| kellett huzigálnom, hogy megerősödjem. Gyűlöltem ezeket az acélgyűrűket, 10050 1| testvérek között maga is megért egy kis földbirtokot. Marianne 10051 2| de ezt az összeget bőven megérte. Az összecsődült utca népe 10052 3| tengereket. Én minden gyilkost megértek, mert értékelni tudom a 10053 4| mert a következő történet megértéséhez szükséges.~Nyolc- vagy kilencéves 10054 3| szemöldökét, és rám nézett, mintha megértett volna, azután köszönt, és 10055 1| nem árulsz senkinek. Jól megértettél?~A leány intett a fejével. 10056 1| környezetéből egy érző és megértő lélekhez... Bogdány úgy 10057 1| szóval mondja, és lesz, aki megértse fájdalmát...~A leány ránézett 10058 2| Krőzus gyorsan fölállt, és megeskette az ifjút, hogy sohasem beszélt 10059 2| fiatalember arcvonásait.~- Megesküdhetem rá, uram.~- Hát tegye azt - 10060 3| jóindulatúlag. - Ha nincs ellenedre, megeszünk a „Biká”-ban egy korhelylevest. 10061 3| megcsodálnak, s a hátam megett összesúgnak: „Ez az a főhadnagy? 10062 2| most megfőzte a teáját, megette hozzá a hazulról hozott 10063 4| érezni kezdem, hogy már megettem a kenyerem javát, kiveszem 10064 1| odébb feküdt sápadtan, arcán megfagyott könnyekkel, elájulva.~Balázs 10065 1| legalább azt mondotta, hogy megfájdul a feje, ha ebéd után nem 10066 3| összeborzongtam.~- A nagyságos úr megfázott - szólt a pincér üzletszerűen 10067 4| amely nem tud, nem akar megfehéredni, nem hagy békén megöregedni. 10068 2| Az én hajamat nem fogja megfehéríteni, mint a szegény Lámplét.~ 10069 4| amely eltorzítja vonásait, megfehéríti ajkait; mert nincs csúnyább 10070 2| sajátos vásárláshoz fűzött. A megfejtés a következő: Quastl úr azért 10071 3| kinézett az ablakon, és megfejtette a rejtélyt. „A mocsár” szólt, 10072 4| felelni, továbbmentünk, a megfeketedett kövek fölírásait olvasgattuk, 10073 3| nem fog aludni tudni, ha megfeledkezel a virágokról.~- És milyen 10074 1| sóhajtott föl a család feje, megfeledkezve róla, hogy túlhaladta a 10075 4| szerettem igazán, hogy már régen megfelejtkeztem volna róla, ha minden ősszel 10076 1| alkalmat adni, hogy tisztemnek megfelelhessek.~Nyugodtan tovaléptetett, 10077 1| családi lovagias hajlamoknak megfelelően, egy keményítőgyárat vett, 10078 1| az ennek a föladatnak is megfelelt, ismét tovább spekulált, 10079 2| kegyeddel csak olyan férfi tudna megférni, aki keményen fogná a gyeplőt.~ 10080 3| kopóvá, amely bőszen, izmai megfeszítésével, szíve dobogásával iparkodik