Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
10588 1| embernek szembeötlött hatalmas mellkasa, domborodó izomzata és acélkemény, 10589 1| pokróc, kinek prémes bekecs a mellkasára szíjazva. Éktelenül vonítanak 10590 3| Az egyik sarokban széles mellkasú, feszes vidéki urak, akiknek 10591 1| kravátlikat, s az agarak mellkasukkal a földet súrolva repülnek 10592 3| az utolsó, aki eltávozott mellőlem, udvariasan jó estét kívánt, 10593 4| szó? - így a részleteket mellőztük; az ellenfél pisztolyt 10594 3| szögletébe húzódott.~- Párbajok, mellőzések, gorombaságok, áthelyezések, 10595 3| elhagyják, mint a fecskék rossz mellű társaikat. A nagy világ, 10596 3| egyformán, s a többi asszonyok méltán haragudhattak rá.~Az asszony 10597 2| nem úgy van. Én teljesen méltányolom ugyan az ön érveit, s belátom, 10598 2| pályafutásukban józan belátásúak és méltányosak voltak. Küzdelmeikben sohase 10599 4| lekötelez, mikor figyelmére méltat!~- Nos, ha csakugyan csalódott 10600 4| legurul a nyakamról. Arra eszméltem föl, hogy egy tekintélyes 10601 2| jelenteni, hogy soha szeretetre méltóbb halandót nem ösmertek, mint 10602 1| lenézett família, hogy volnánk méltók a Bogdányokhoz, hogy adhatnók 10603 2| az emberek oly szeretetre méltónak tartják?~- Bizonyára az 10604 3| között. Egy darab emberi méltóság, amelyet az a tudat, hogy 10605 3| kárt tegyen, a megboldogult méltóságos úr kiegyezett vele, s minden 10606 2| jelentette ki az aranypolgár méltóságteljesen. - A béke meg van kötve!~ 10607 1| királynők egyre-másra engednek méltóságukból, s végül közönséges himpellérekké 10608 1| nem tartozom. Most pedig méltóztassál alkalmat adni, hogy tisztemnek 10609 1| alázatosan meghajolva így szól:~- Méltóztassatok engem megfojtani. Boldog 10610 2| kedves Bulcsu.~- Akkor méltóztassék kérdezni, én majd felelek.~ 10611 2| azt az édesatyám kívánja. Méltóztat érteni?~- Legkevésbé sem - 10612 3| fénye bevilágított a sírbolt mélyébe. A két kislányuk - két szakasztott 10613 4| Ahogy az ember a könyvtára mélyében titokzatos, szent és jó 10614 2| haragudott, tiszta szívből, lelke mélyéből, őszintén, nem a rendes 10615 4| és kora hajnalban magába mélyedve sétál a viharos tengerparton. 10616 1| érezte, hogy Bogdány a lelke mélyére lát.~Balázs mosolygott zavarán, 10617 3| fordultam, átlovagoltam a mélyre lehajló deszkapallón, és 10618 1| Heyden Marianne szereplése mélyreható nyomokat hagyott a társaságos 10619 4| semmiségből, a lélek furcsa mélységeiből.~Mielőtt az alábbi 10620 4| pedig egy sárga pocsolya mélységéből iparkodott ki a napvilágra.~ 10621 2| neked reménytelen szerelmemet, s vázoltam azt a nagy távolságot, 10622 3| lépjek az udvarra. Közelebb mentem, és bemutatkoztam. Pár 10623 1| is meg tudta fejni. Ment, mendegélt tehát a társaság a szép 10624 3| ilyesmit nem lehetett, s a mendemondák kútforrásai csak öreg cselédek 10625 2| dőre, ostoba, s hogy végre: menedék csak a sírban van.~A Nero 10626 3| falun van. A kaszárnyák, menedékhelyek, gyárak, bérházak a vasúti 10627 1| mintegy segíteni akarva a mének járásán, s aggódva kémlelte 10628 3| amitől más kétségbeesetten menekül: a láztól, a betegségtől, 10629 4| Még egyszer megkísérelte a menekülést, aztán finom izmai puhábbá 10630 1| macskákká, hogy nyávogva meneküljenek szerteszéjjel?!~Nem történt 10631 3| Vajon sikerül-e utolérnem a menekülőt? Nem jön-e közbe az országút, 10632 3| Kemény, szilaj, mint a ménesről kipányvázott csikó; üdítő, 10633 2| konfortáblison vagy omnibuszon menjek-e haza. És más az is, ha az 10634 2| gyertyakoppantóktól kezdve a mennydörgős ménkűig, hasonlóképpen mindent megkaphat 10635 3| matézissel foglalkozni. Nem mennél a mérnöki pályára?~Marjai 10636 2| lekötelez, uram. Azonban, nem mennénk vacsorázni?~Quastl urat 10637 4| újra meg újra ki kellett mennünk a dombocska tetején terpeszkedő 10638 1| patakok fölött örök kék mennybolt ragyog.~De sehol senki; 10639 4| kocsiból, és fölrepültek a mennyboltig.~ 10640 2| elrejtőztek, mint a mezei egér mennydörgéskor, és bár Pető végigkutatta 10641 2| érdeklődik cimborám a fogaim mennyisége iránt, amikor ordítok a 10642 3| leszek, hát küld nekem a mennyországból egy kis báránykát. Vajon 10643 1| tudásában a ravaszságig menő asszony volt, azonban érezte, 10644 1| szerencsétlenséget árasztott, s ment-ment egyre jobban a hínár karjaiba. 10645 3| ezeket a dolgokat, hogy mentegesse végtelen szárazságát és 10646 3| magában a signora, aztán mentegetőzve sóhajtott egyet, és vállat 10647 1| csatát.~- Nos, mennyire mentél vele? - kérdezte hazafelé 10648 3| hidegen emelkedett ki a patak menti rozzant füzesből. A kapuban 10649 4| kertész, aki már a tengerparti mentőcsapat viaszosvászon ruhájába bújt 10650 1| Régi jó kocsisszabály: mentül erősebb a ló szája, annál 10651 2| mutatványait ábrázolta. A hirdetmény szerint Christophe úrnak 10652 4| megfontoltan -, ő volt a legszebb menyasszony, akit valaha Olmützben láttam, 10653 3| búcsúlevelek, átkozódó, elhagyott menyasszonyok; ez a katona nem is olyan 10654 1| a felvidék legkikapósabb menyecskéje. Ez volna a bosszú! Milyen 10655 1| amikor nem múlt el nap, hogy menyecskék, leányzók, úrifajták vagy 10656 1| búcsút intett a leányoknak, menyecskéknek, és inkább a pénznek mondott 10657 3| A nagy világ, az idő eseményei, az akarat terei nem virultak 10658 1| és ő látta, milyen körülmények között született az meg. 10659 4| csapásnál, amelyet az élet ránk mér, csak közhely jutott az 10660 3| kerék nagyságú tortákkal, meredt szemű halakkal és piros 10661 3| arccal ült le egy székre, és meredten bámult maga elé. Az ajka 10662 1| annak is ki lesznek húzva a méregfogai.~Kormos tehát itt volna, 10663 4| nem, kedves olvasó, nem merem ezt a lelkedről elgondolni, 10664 1| akasztatik fel, ha talán leállni merészelne. És Kormos megértette a 10665 3| amikor most vetélytársa odáig merészkedett, hogy megcsókolja Zsuzska 10666 2| lehunyni.~Pető nagy szemet meresztett.~- Egész éjjel húzogatta 10667 2| kisodorni kerékvágásából; mereven megmaradt a maga pályáján, 10668 1| mintha minden hüvelyk egy mérföld lett volna, nem lehetett 10669 1| az agaraimat, hogy azóta mérföldről elkerülnek... Mondhatom, 10670 1| fognak a jelen nem voltak mérgelődni, ha holnap könnyedén ezt 10671 2| járókelők?~- Mit szóltak? Mérgelődtek és szitkozódtak. Épp akkor 10672 1| kuruc, jeles lótenyésztő, mérges megyei szónok, amellett 10673 1| apjára. Kázmér kiöntve a mérgit, csillapodni kezdett.~- 10674 3| kivillant egy elfojtott mérgű, epés szó, amilyenek sajátságos 10675 3| kellett ülnie egy székre. Mérhetetlen fájdalom szállt szívére, 10676 4| nincs is kitapintható, megmérhető bajom, az életem mégis a 10677 3| messziről kellett volna levegőt merítenie, torka hörgött, s a tüdeje 10678 1| pillanatig, aztán újból erőt merített, mint a haldokló, aki még 10679 1| arcukhoz, és bátorságot merítettek belőle. Hogyisne. Kormos 10680 4| siralmas romjain, vizet merítettünk a legendás forrásokból, 10681 3| hogy gúnyosan és fölényesen mérje végig ellenfelét, és az 10682 1| néhány úrral beszélgetett a mérkőzések eredményéről.~Általános 10683 1| emberekkel szembeszállni? Hogy merne szegény lelke föllázadni, 10684 2| Velem ezen a hangon nemigen mernek beszélni az emberek. De 10685 3| foglalkozni. Nem mennél a mérnöki pályára?~Marjai intett a 10686 3| indulásom óta senkit.~- Merről tetszett jönni? - kérdezi 10687 2| kijelenteni: „Ez a Bulcsu a mérsékelt földöv leghaszontalanabb 10688 1| dolog - tette hozzá magát mérsékelve Kázmér. - Lássuk most, mit 10689 2| őrültség - felelte tehát bölcs mérséklettel -, de maga az igazság elvitathatatlan 10690 3| orvos, és a gyerek ütőerét mérte. A kisfiú csöndesen, félrefordulva 10691 1| voltak, s csak titokban merték az öreg Balsai arcvonásait 10692 3| Megvan! A Vályú-csárdában mértek ilyen jó bort negyven esztendő 10693 3| kifosztották, most aztán betelt a mérték, mehetett haza mocsaras, 10694 2| veleje. Én azonban nem tudok mértéket tartani, s ha az egyikbe 10695 1| azonban nem szabad magasabb mértékkel megítélni. Balázs az egész 10696 2| hogy utólagos differenciák merüljenek föl köztünk, clara pacta, 10697 1| Kalandosabbnál kalandosabb tervek merültek fel agyában, de kivitelre 10698 4| vallásos olvasmányokba merültem, ám a kapcsos könyvekből 10699 2| tulajdonosuk” - feleli a házmester. „Hogy lehet az?” - 10700 3| a lépcsőről. - Mindjárt mesélek, bogaraim.~Az út a hegyoldalon 10701 3| estéken, tűzhely körül gyakran mesélik, hogy ebben a mocsárban 10702 4| furcsa ragadozó madarak türelmesen néztek rám, és a strucctollak 10703 1| megállott egy akácnál, és a messzi Tisza csöndes képében gyönyörködött. 10704 2| tehát a pénz!~Most Bulcsu mesteren volt a fejrázás sora.~- 10705 1| ember volt, és érezte, hogy mesterére talált a fiatal Bogdányban, 10706 1| ami most fog történni, a mesterfogások: a keresztbe vágás, az agár 10707 1| hírű egyetemi előkészítő mesternek, minden erejét meg kellett 10708 4| valamit mégiscsak érteni fog a mesterségéhez, gondoltam magamban. Megkértem 10709 1| állandóan spekulálni. Vágóhidy mestert az ilyen kérdések nem hozták 10710 2| és összeférhetetlen természet volt ugyan, de éppen azért 10711 4| újra hazautaztam, a sírhely mészoszlopai összedőltek volt, a kis 10712 1| És bekövetkezett az ifjú metamorfózisa.~Izidor egész nap boltokat 10713 1| dáridóval még nem fejezte be metamorfózisát. Másnap is a városban maradt, 10714 2| mondja! És hogy képzeli ezt a metamorfózist?~Bauernebel az ifjú vállára 10715 2| Ismét előkerülnek hát a métermázsás pöriratok, elleniratok, 10716 1| java része is lemaradt. Pár méterre volt csak a fekete a Bodrogköz 10717 1| ha a kártya jár, mert e metódus józan számításon alapszik, 10718 4| Világosan láttam könnyű metszésű fejét, vékony, arany nyakláncát 10719 2| Bulcsunak!~A Nero szerzője metsző gúnnyal mosolygott, aztán 10720 4| házban, ahol annak idején Metternich lakott, és nevetve a szárnyai 10721 4| bérelte a régi szállásomat a Metternich-házban, de a levél, úgy látszik, 10722 4| ok nélkül álldogál a téli mezbe boruló kertben.~- Flóra! - 10723 4| tollamat. Furcsa, ábrándos mezben és mégis biztos alakban 10724 1| volt az ecetnél, kívülről mézédes iparkodott lenni, s olyan 10725 2| a zöld kabátos pörvesztő mézédesen.~Bauernebel fagyosan nézett 10726 3| esztendős Zsuzskát. Mikor a mézeshetek, amelyeket a tengerparton 10727 1| lombosak a fák, zöldek a mezők, és a patakok fölött örök 10728 3| öntudatlanul indult neki a mezőknek. Füle zúgott, a belsejében 10729 1| a kertben, az utcákon, a mezőkön, nagyokat húzva az útjába 10730 1| összeakad az ember, réten, mezőn, országúton, istentiszteleten. 10731 3| hajnalban, mialatt kiment a mezőre, kirabolták. Elvitték minden 10732 4| Ha beutaztam a szomszéd mezővárosba lőport, szivart venni, gyakran 10733 2| férfikorból az aggastyáni mezsgyékre. Az utcán messziről meg 10734 3| láttam? A karók közti keskeny mezsgyén sáros, tépett ember vánszorog 10735 1| szőre, s nem kellett egy miatyánkot elmondani, az egyik agár, 10736 2| Jozefin nagy művésznő az ilyesmiben, a manó tudja, kitől örökölte, 10737 4| vagy szerelemmé alakul át. Mibennünk nem; mi végig gyűlöltük 10738 2| kérdezze, honnan? Nie sollst mich du befragen, véli Wagner.~ 10739 2| vagyok. Én vagyok a fordított Midás. Amihez nyúlok, amire ránézek, 10740 3| le a szalonnák, lőporok, miegyebek ügye a szegénylegénnyel. 10741 1| mozgalmaknál, vadászatnál, miegyébnél is van egy szebb terület, 10742 1| galambokhoz, kámeákhoz, miegymáshoz hasonlítva őket, hogy az 10743 1| a megyei közgyűlésről, miegymásról. Dehogyis beszélt volna 10744 4| húztunk a pisztolyokért. A mieinknek kedvezett a véletlen.~Az 10745 4| tudjuk, hogy sohase lehet a miénk, hogy más asszonyok ablaka 10746 1| egyre nyert, megint nyert, mígnem egy nap a következő rövid 10747 4| reménylenem, hogy Constant úr mihamarabb jóváteszi hibáját.~- Ezt 10748 1| utat Ágotára megtenni - mihaszna, ha az ember a Balsaiakkal 10749 1| szét a méreg, ha meghallja, miképpen bosszulta meg Izidor az 10750 4| mintha az apját gyászolná Miklósban, azután a portás leánya, 10751 4| miről másról lehetett volna Miklósnál szó? - így a részleteket 10752 4| félszegen, aztán megint Miklósra, és sírni kezdett.~A toronyóra 10753 1| hazugságokat mondott.~- Mikorra parancsolja a fürdőt reggel? - 10754 4| Wallensteinről és Piccolomini Miksáról beszélt nekem? Akkor azt 10755 3| nyelven, eleget szolgált Milánóban, a Fekete Borzhoz címzett 10756 3| csendült meg fülében. Egy kis millefleurs-illat, a falon néhány papírrózsa, 10757 1| legyünk, s ha mindjárt egy milliom agár áll közénk. Fogunk 10758 1| az agaráról; a diszkrét milliomos is, amikor szegény emberek 10759 2| nem engedek egy jottát, ha millióról, ha susztertallérról van 10760 3| ifjúkorában tiszt volt a Mincio partján, mindig megvonta 10761 3| én ötször voltam lázas, mindannyiszor erősen, és szervezetemet 10762 4| néha szinte lázasan, mintha mindaz, amit mondott, csak az idegességének 10763 4| Lehetséges, hogy keresztülgázolok mindazon, amit a jóérzés, az emberszeretet 10764 2| szerelmes vagyok Tildába, és mindazonáltal gyűlölnöm, bosszantanom 10765 4| szólt hozzám többször, de én mindeddig óvakodtam tőle, hogy a közelébe 10766 4| ide, hol oda kerget. Nem mindegy-e, hogy hívják ezeket a leveleket? 10767 1| kártyaasztalok állottak, mindegyiken ezüsttartóban négy derék 10768 1| ahol összeakadtok vele... Mindegyikőtöknél erősebb, mindenkit lever... 10769 1| járásán, s aggódva kémlelte a mindegyre közeledő célt.~- Vajon beérjük 10770 4| Devrient-ról és a nagy Anschützről. Mindenáron azon volt, hogy beleszeressek 10771 2| Ennek az embernek megvolt mindene: vagyona, tekintélye, gőgje, 10772 1| Marianne is... Pénzed ha van, mindened van, s nincs az a kívánságod, 10773 2| akkor lássunk munkához, mindenekelőtt pedig feküdjünk le, 10774 4| talán magában -, most már mindenem megvan, amit az élet nagyot 10775 1| gazdag vagyok, holnap túladok mindenemen. Odaajándékozom a vagyonomat 10776 1| vagyunk, a gazda odaadja mindenét: a jó meg a rossz borát, 10777 1| Közteleki doktor tréningtelepe mindenfajta tudást szállított, és ha 10778 2| zenész összevissza fecsegett mindenféléről, dicsőségről, G-kulcsról, 10779 1| hanem most már neje, a mindenhez értő özvegy írta alá hegyes, 10780 1| fájt ez a rideg viszony, s mindenképp azon iparkodott, hogy megbékítse 10781 1| homokfutót rendelt, szóval mindenképpen tökéletes gavallér akart 10782 1| boldogan dobogott, mint mindenkié, aki tudja, érzi, hogy nemhiába 10783 2| eszerint gazdátlanok voltak, mindenkiéi vagy senkiéi, mint ahogy 10784 3| gyűlölt, ahogy csak egy mindenkitől megrugdalt kuvasz tud, idővel 10785 1| hiszen vidéken mindennap mindenkivel összeakad az ember, réten, 10786 4| eklézsiának, ezer forintot a mindenkori útmesternek, aki a négy 10787 2| válni az élettől. Egyszer s mindenkorra. Ez a leghelyesebb megoldás. 10788 2| módon szerezhetné meg a mindennapit.~- No, ez nem egészen így 10789 1| szidta a tolvaj cselédek mindenségét. Ebből is látszik, hogy 10790 4| nekivágott a szürke, sáros mindenségnek.~A lovak lassan ügettek 10791 2| már csak azért sem, mert mindentől eltekintve, a világ legszerencsétlenebb 10792 1| kacagott egy másik.~Egy mindentudó agarász így szólott:~- Nem 10793 1| veni, vidi, vici, s ha már mindenünket elszedi, hát még az asszo 10794 4| tele van apró lámpákkal, mindenünnen a templom felé iparkodnak 10795 1| kerül.~3~Balsai Klárika minderről nem tudott semmit. Az első 10796 1| terelnék össze, egy perc alatt mindet meg tudná fojtani, a fiatalember 10797 2| Bauernebeleknél nemigen fordul elő. De mindettől eltekintve, semmi kifogásom, 10798 2| leghathatósabb támaszát veszti el. Mindezeknek tetejébe Pető még szerényen 10799 2| Most már ellenségek vagyunk mindhalálig!” Hogy pedig ennek a mondásnak 10800 3| hasonlítottak egymásra, mindkettő jó növésű, aranyszőke és 10801 4| csuromvizesek voltunk, mindkettőnk kalapját elvitte a szél. 10802 3| ostor csücske látszik ki mindmáig is.~A betörő nem ismerhette 10803 3| a kedvese, s tudom, hogy mindnek kiadta az útját, mert gyávák 10804 3| kezdettek.~- Így van ez mindnyájunkkal! - szólt a doktor komoran. - 10805 2| Így legalább nem zavarnak minduntalan alkalmatlan látogatók, kéregetők 10806 2| kettő nem lehet világosabb - minél fogva Bulcsu azonnal el 10807 2| tudja, mi az actio quanti minoris?~- Hogyne - darált Pető -, 10808 4| teleket. Nőről volt szó - miről másról lehetett volna Miklósnál 10809 4| Argentínából tértem vissza a Mirrorral; a hajón ösmerkedtünk meg; 10810 4| rémlett, ezt, hogy: „Quid sum miser tunc dicturus!”, és akármennyire 10811 4| neveltetésem tehát befejeződött, miss Spenzer ezentúl csak a húgomat 10812 2| lengyel zsidók, kutyaidomítók - hasonlóan alacsony színvonalú 10813 4| Arcát a betegség megfinomította, a szeme most volt igazán 10814 1| Balsai lányt maga nem kompromittálhat!~Kázmér mindezt kitűnően 10815 2| öröknek ígérkező nulla, egy mittudoménki, ilyen vakmerő, mer vele, 10816 2| pazarlást, amelyet felesége mível, szörnyethalt.~De nemcsak 10817 1| diszkréten F-nek jelzett úr mívelt. S mivel F. egyike volt 10818 4| emlékeztetett, a kisujján régi mívű gyűrű, amelynek rubinja 10819 1| is megáll Balázzsal; és mosolyogva drukkol ennek-annak, 10820 3| gyakran mesélik, hogy ebben a mocsárban karácsony első napján egy 10821 3| hanem találomra nekivágott a mocsárnak, és át próbált mászni az 10822 3| megtörtént. A zsivány átjutott a mocsáron, bár nehéz küzdelmek árán, 10823 4| kazánjának, majd egy nagy gyár mocskos műhelyének párás levegőjébe. 10824 2| múlva azonban Maurer jobb módba került, és egy meggondolatlan 10825 1| különböző csodaszerkezetek apró modelljei, kezdve az önműködő kotlóstól 10826 1| zebrának csúfolta. Régi módi szerint nem volt rajta lépcső, 10827 1| kifogni tényleg nem áll módjában, ravaszabb ez a rókánál, 10828 2| kérdezte Pető régi lovagok módjára -, hogy viszontláthatom 10829 1| nem láthattam! Kell lenni módnak, hogy mi egymáséi legyünk, 10830 1| kislányos, úgynevezett pipiskés modor sem fog reá hatni, hiszen 10831 4| hímezve; egy szép, spanyol modorú kép a gyárait ábrázolja, 10832 1| Kázmér Balázzsal, csak némi módosítással. Matejkónak ezúttal nem 10833 1| szélnek ereszthessék őket, mögöttük az ifjúság, készen, hogy 10834 3| nyugtalanul nézegetett szét mögüle. Akárhol járt, akármit csinált, 10835 3| volt, mint egy keleti gyümölcs. Simon az asztal végéről 10836 1| fölmutatott egy frissen vágott mogyorópálcát. - Szedd a nyakadba 10837 1| hegyoldalon, a tömérdek laboda, mogyoróbokor, páfrány és tölgy között, 10838 1| billegett előttük, megállott egy mogyorópálcát vágni, s végre sikerült 10839 1| Minden tavaszi volt: a fák, a moha, a cserjék, az égbolt, csak 10840 3| hosszú kőkerítéssel és mohaszagú, reves filagóriával, amelyből 10841 1| megtollasodott. Nem volt mohó ember, s jól tudta, hogy 10842 1| früstök után fölálltak sorjába mokány paripáikon, és Kund óbester 10843 1| meglátszott, hogy nincs mókáról szó, csodálkozva, részben 10844 1| szemtelensége sem. A kis mókázás fölvillanyozta, és zsengébb 10845 4| ostobán, könyörtelenül, mint a Moličre-darabokban, ahol a legnemesebben és 10846 3| én beszéltem neki a púpos molnárról, a gonosz vándorlegényről 10847 3| nótát sem énekelt velünk, moly bácsi.~- Ha nem méltóztatik 10848 1| szőre szerterepült, akárha molyos bundát poroltak volna ki. 10849 1| természetes melegségével mondotta el, mint ahogy Van 10850 2| Mit szólna a közönség? Mit mondana a tisztelt tanács? Vagy 10851 4| hogy boldog lenne, ha azt mondanám, hogy íme, megszabadultam 10852 1| Izidornak még volt valami mondanivalója: a csattanó.~- Az eljegyzés - 10853 1| Régen nem találkoztak, sok mondanivalójuk volt a jelenről, múltról, 10854 3| Nyersen kacagott.~- Hogy mi mondanivalóm van? Nem rossz. Az a közölnivalóm, 10855 4| már rövidre fogom szabni mondanivalómat; azt hittem, ha kitárom 10856 2| Már benne volt az ellentmondásban!~- Ha valaki az életben 10857 2| mindhalálig!” Hogy pedig ennek a mondásnak tényleg is legyen foganata, 10858 2| hozzáléptek.~- Nos, mit mondasz? - kérdezte a jogászalakba 10859 1| és tovább folytatta kusza mondatait.~- Én... szerettem magát, 10860 4| tarkán fűzte egymáshoz a mondatokat, és néha, látszólag ok nélkül, 10861 3| bekerült paraszt furcsa mondatszerkezetével, és megigazítja gallérját.~- 10862 1| hogy az emberek azt ne mondhassák: „Igen, butont tud viselni, 10863 2| azonnal, csakhogy ellentmondhassanak (mert ez a vérükben van), 10864 2| fölött végleges ítéletet mondhassunk.~Tilda száján gúnyos mosoly 10865 1| a közgazda -, s hogy azt mondhatja nekünk: „Azt teszek veletek, 10866 1| ha holnap könnyedén ezt mondhatják nekik:~- Reggelig mulattunk 10867 1| legszebb napja, amikor azt mondhatnák Bogdány Balázsnak:~- Alászolgája, 10868 2| Vegyük azt az egyszerű, mondhatnám, magától értetődő esetet, 10869 2| diák, mert ugyan mi mást mondhatott volna?~Jozefin kissé gúnyosan 10870 2| méltóan.~Pető habozott. Igazat mondjon-e, vagy hazudjon? Ha az előbbi 10871 4| félénken, mint egy leckét mondó gyerek, így szólt:~- Micsoda 10872 4| művészetében, és gyakran mondogatta, hogy csak addig énekel 10873 2| éppen ezért választottam ki mondókámra ezt a helyet, ahol egy kutya 10874 2| haza. Komoly léptekkel, mondón, de ah! bensejében a fiskális 10875 2| azután így szólt:~- Te azt mondottad Jozefinnek, hogy én csélcsap 10876 1| Bodrogköz felé.~- Hajrá! - mondották, azaz helyesebben gondolták 10877 1| a leánya szavait.~- Mit mondtál, te szerencsétlen?! - kérdezte 10878 1| látni. Itt egy fülkében monoklis jogász böngészte azt a bizonyos 10879 1| mint a tűz és a víz, vagy a Montague-k és Capuletek egyesülése. 10880 2| Bauernebelt bosszantsam. A Montaguek és Capuletek egymáshoz való 10881 1| világon mindenütt, s így Monte-Carlóban is, ott egy régi játékosfogást 10882 1| meglepetés és az elszörnyülködés moraja futott végig a társaságon! 10883 1| kocsikhoz ért, az izgatottság moraját néma csönd váltotta fel, 10884 2| zenész úgy beleszokott a nyomorba, hogy a hatost is tüneménynek 10885 1| vonultak be hát a rozoga mordályai és foltozott vaslovagja 10886 1| a hivatalosan leszerelt mordályok között, aztán kinyitotta 10887 1| értek, amikor befejezte morfondírozását, s egy darab ostyepkával 10888 1| érhetünk célt.~Egy bősz morgás Álmos és Izidor részéről. 10889 1| Álmos és Izidor is csupán a morgásra szorítkoztak, s a pater 10890 4| jelentette a vadászunk, hogy a Morgó hídját a víz még az éjjel 10891 3| lakom egész nap, ő meg a morgue-ban, nos, melyik a jobbik? Ő 10892 4| kevéssé, mint a tenger bohó mormogása vagy az égbolt első nagy 10893 3| Simon érthetetlen szavakat mormolt, és siralmas állapota dacára 10894 2| végig.~- Hogy tetszik-e? - mormolta inkább a zenész, semmint 10895 4| töltésig futott föl, és morogva tért vissza. Mire célhoz 10896 4| Átutaztam a furcsa nevű morva városkába, megkerestem a 10897 4| vinned, és elhiheted, egész Morvaországban nincs ennél különb uborka!~ 10898 4| verseket írt, otkolonnal mosakodott, és lelkesen beszélt abbé 10899 4| hajnali órákban hideg vízzel mosakszik, a legjobb szépítőszerrel. 10900 1| Marianne képe egészen el nem mosódik. De ha elveszi feleségül, 10901 4| kirándulásnak, egy kacér varróleány mosolyának, ő makacsul, szinte kétségbeesetten 10902 4| magas homlokát, tartózkodó mosolyát és gyermekes állát, amely 10903 4| tekintetével, neheztelő mosolyával, arcába hulló hajával, a 10904 4| bele kell őrülnöm ebbe a mosolyba, ebbe a jóságba, amely elől 10905 4| nőért, egy ostobaságért, egy mosolyért - ó, mily együgyű és mégis 10906 2| ilyesmit - ha fiatal és okos - mosolygás nélkül elnézni? Ön azonban 10907 4| nem volt az, ami Netti. A mosolygásából hiányzott az ő nagy, céltalan 10908 3| hadnagy is nehezen bírta mosolygását visszatartani, és ravaszan 10909 4| megifjodva, fölüdülve a mosolygásától, napsugaras könnyelműségétől. 10910 3| legtöbb társnője, a fénynek, a mosolygásnak, az élet derűjének, a mának, 10911 4| csipkekendőjét, hiába! Nappal mosolygok ez érzelgős ábrándon, de 10912 3| akit a sors végesnek és mosolygónak teremtett, és aki az életből 10913 4| ha nem kell reménykednem, mosolyognom, hinnem, és az agyam semmire 10914 4| meg egyedül. Hová lettek a mosolyok, az álmok, a szőke és barna 10915 1| ki, de abból ugyan ravasz mosolyokon kívül egyebet nem lehetett 10916 4| szeme mosolygott - ezt a mosolyt sohasem fogom elfelejteni, 10917 4| megnyugvást talál, akik a mosolyukkal, a könnyelműségükkel mint 10918 2| kötelezettségeimet, így a mosóné- és a suszterszámlámat, két 10919 2| Kérdezze csak meg a szabóját, a mosónőjét vagy a suszterját. Azok 10920 4| hideg hullám tetőtől talpig mosott, és kissé lehűtött. Hazamentem, 10921 1| szégyent aztán senki se mossa le róluk, de még a dédunokájukról 10922 1| asszonnyal egyedül voltam mostanáig. Itt tehát éppen az apa 10923 1| fiatalember kent ránk, még nem mostuk le, ellenkezőleg, ahol összeakadtatok 10924 3| vadvirágok, pacsirták helyett moszatos hínárban, piszkos iszapban 10925 2| aki úgy fújt, mint egy motolla. - Gyerünk a szomszédba!~ 10926 3| és a ház mellett álló kis motor az új időket hirdették. 10927 4| bolondságot! Jöjjön, bérlünk egy motorcsónakot, és kimegyünk az öbölbe. 10928 2| rendőrség meg is indította a nyomozást, ki is hallgatott egy csomó 10929 1| kotlóstól a torpedókig, az örök mozdonyig, a kormányozható léghajóig. 10930 1| se pislant; az egyetlen mozdulat, amely nem illik szorosan 10931 4| kezét, a nép leányának ez a mozdulata jól állt előkelő tartásához. 10932 4| ok nélkül, fölnevetett. Mozdulatai azt a benyomást keltették, 10933 1| csaknem gyermekivé változott. Mozdulatain és modorán mindig úri finomság 10934 1| a szánkázó Balázs minden mozdulatát, látta a leány arcán az 10935 4| vállának egy könnyű, biztos mozdulatával vette tudomásul elösmerésemet. - 10936 2| segítő kezeket. Az asszony a mozdulatból két forintot értett, s azt 10937 4| figyelmesen szegezte rá mozdulatlan szemgolyóit. Csak néha torzult 10938 1| lányra, akinek arca újra mozdulatlanná, halotthalvánnyá változott.~ 10939 1| egy ízben már egy gyanús mozdulatot látott Kormostól, mintha 10940 4| tűzve. Csinos volt, gyors mozdulatú, élénk; ha beszélt, a csípőjére 10941 2| felelte az öreg, meg sem mozdulva.~- Ide utasítottak - folytatta 10942 1| politikánál, társadalmi mozgalmaknál, vadászatnál, miegyébnél 10943 2| Hogy pedig a megindított mozgalom el ne aludjon, a jogász 10944 1| Általános kíváncsiság, mozgás, várakozás, hogy, no most 10945 4| nem tudom a bal karomat mozgatni, és a másik héten a jobb 10946 3| légnyomásjelző toll, a kocsit mozgató kéz tehát már fárad. Annál 10947 4| és a hullámok éppen olyan mozgékonyak, kövérek és egészségesek 10948 1| kalickás parasztszekér. Újabb mozgolódás, érdeklődés, mint 10949 1| Balsaiak megérkezésekor szintén mozgolódás támadt. Már messziről a 10950 1| A dombokon álló társaság mozgolódni kezd.~Az urak egymás után 10951 4| öntudatával és biztonságával mozognak. Ilyen volt a zöld oroszkás 10952 3| kendője csücskét. - Még a mozsaramat sem kímélték!~Nem 10953 3| néhány préda a földön, a mozsár, az üst, a gyúródeszka; 10954 1| hajnal óta hangos volt a mozsarak durrogásától, cigányok zenéjétől.~ 10955 2| áll a találkozás minden mozzanata. Megfogtam egy suszterinast, 10956 2| összetévesztette Savonarolát Mucius Scaevolával, de ez mindegy 10957 1| Vígak lettek és könnyelműek, mint a fiatal katonák, 10958 4| szomorú országot, törött műemlékeivel, zsaroló kalauzaival, töpörödött 10959 2| De Tilda nem törődött a műérzékenységgel, és tovább folytatta. Már 10960 2| mondok nyomban, és átmegyek a műhelybe. Hát mit látok ott? Azt, 10961 2| őket, ott ül egész nap a műhelyben, és biztatja a legényeket: „ 10962 2| vadul dolgoztak, hogy Vulkán műhelye a süketnémák intézete volt 10963 2| Savonarola annak idején mukkanás nélkül égette el a fél karját.~ 10964 2| Tilda rossz néven veszi működésemet. Pedig ha tudná, hogyan 10965 2| ezen a csodálatos állkapcán működhetett. Nos, érti-e most már? - 10966 2| diák pártjára álljon! Hadd működjön az ellenpont!~Ez sikerült - 10967 2| spirituszba tett csodákkal működnék együtt. Soká tusakodtam, 10968 2| zenéjét. A legények alaposan működtek vagy félóráig, néha mulatságból 10969 1| újabb hetek pörögtek le a múlandóság rokkáján, anélkül hogy Balázs 10970 1| hogy az egész ország azon mulasson! Ez nem méltó egy Bogdányhoz, 10971 1| mutassa is meg, hogy ért a mulatáshoz, ne sajnálja a pénzt virágra, 10972 1| egész vármegye rajta fog mulatni, sőt ráadásul ez a garabonciás 10973 2| akkori idők legszennyesebb mulatóhelye, a most is még ismert piszkos, 10974 1| amelynek az agarászás is nagy mulatsága, de még nagyobb az, hogyha 10975 3| napon már belefáradtak a mulatságba, a házigazda így szólt hozzájuk:~- 10976 1| kodhatott, hanem egy férfias mulatsággal is: a veszedelemmel, a gyilkolás 10977 3| irgalmatlanul összerázott, a mulatságnak déli tizenkettő előtt nem 10978 1| vizesréti majálisok kedélyes mulatságok voltak, részt vett rajtok 10979 1| hozott szóba, az elmúlt böjti mulatságokat, a küszöbön álló eljegyzéseket 10980 4| fővárosba, járjanak színházakba, mulatságokba, ott majd megvigasztalódik. 10981 1| múlva egy kisebb névnapi mulatságon összetalálkozott Bogdánnyal, 10982 1| szólott, és egyszerre mulatságosabbnak, kedvesebbnek találta a 10983 3| rajta. A hosszú lábú tiszt mulatságosan csücsörítette össze ajkát, 10984 3| megnyugodtak, sőt utóbb igen mulatságosnak találták az ötletet, és 10985 3| ördög!~- Így elrontani a mulatságunkat... - vélte egy hölgy. - 10986 2| szólt a jogász, akit igen mulattatott az öregurak pörpatvara.~ 10987 1| mondhatják nekik:~- Reggelig mulattunk az agarászbálon... Olyan 10988 1| fél kettő volt -, annak múlhatatlanul így kellett szólnia:~- Van 10989 2| történelem barátjával, aki a múltakat fürkészi. Ha pedig leveszem 10990 3| a sorsával? Nem. Pár hét múltán friss havon közeledtem a 10991 4| és ők visszakívánkoznak a múltba, a nyomorúságba, a könnyekbe, 10992 3| minden hónapban, ahogy az a múltban sok úri birtokon szokás 10993 4| lelkére, a gondolatára, a múltjára és a jövőjére, csak ajkának 10994 3| zetükből. Így például a múltkor egy társaságban fordultam 10995 1| maga elé... Talán ő is a múltra gondolt, a víg estékre a 10996 1| mondanivalójuk volt a jelenről, múltról, első találkozásukról az 10997 2| bajomat. Barátom azonnal munkához látott, kipeckelte 10998 2| kikezdeni! Fiat justitia, pereat mundus! Tessék csak fölvenni a 10999 1| szem se, kilőtte az összes muníciót. Szomorú, hogy így van, 11000 2| De amint belemelegszem a munkába, s emelkedem a Parnasszus 11001 4| ennyi az ő része az alábbi munkában, a többi, a felelősséggel 11002 2| összesen negyven, egyazon munkáért! Nincs ennél jobb üzlet 11003 1| az ősei elpocsékoltak? A munkája sikerrel járt, ma ő a legvagyonosabb 11004 3| éjjel elvégzik a röstek munkáját. De nekem nem tetszett a 11005 2| mozdulattal vette ki Tilda munkakosarából a pamutvágó ollót, és mielőtt 11006 3| válkozni. Elkészültem a munkámmal.~Elgondolkodtam a történtek 11007 1| kibeszélni... Tehát nekiálltam a munkámnak, és dolgoztam, helyesebben 11008 4| történt. Hetekig éltem itt a munkának, az egyszerűségnek, de 11009 3| Egy csomó paraszt, aki munkára készült, szerencsére hirtelen 11010 3| kalapja mellett árvalányhaj; munkáról hazatérő, jómódú parasztnak 11011 4| világnak az a gyémántja, műremeke, földbirtoka, amely fölérjen 11012 1| pipafüstöt, jobban illett a néma muskátlik és orgonák közé. A kisleány 11013 2| hadnagyokról énekelt. A többi műsorszám - hasbeszélők, lengyel zsidók, 11014 4| lovaglócsizmákat, tűzbe dobta a Musset-nyakkendőket, a finom bókokat, és visszatért 11015 4| franciául és angolul, csakhogy Musset-t és Byront eredetiben olvashassa. 11016 2| egyik hálából áthozatta a műszereit, sebtiben megplombálta a 11017 1| csöndesen hajtotta a nagy muszkákat, és közbe-közbe egy pillantást 11018 2| mosolygott, aztán úgynevezett műszünet után így szólt:~- Ha van-é, 11019 2| még másképpen is. Tempora mutantur. Aminthogy a galambokkal 11020 4| büszkélkedett a gazdagságával, műtárgyaival, kórházaival, lovaival, 11021 4| Körül a falakon képek, műtárgyak hirdetik az államtanácsos 11022 1| szépen, csöndben legyünk, ne mutassuk, mintha neheztelnénk Bogdányra, 11023 3| derék teremtéseknek fognak mutatkozni. Csókold meg őket!~- De 11024 3| pontosságot, keresettséget mutatna; ahol egy fülke komorrá 11025 2| bosszulnia a városon, meg kell mutatnia, hogy ő is valaki, valami, 11026 2| s ezt okvetlen be kell mutatnod a klinikán.” Én tiltakoztam, 11027 1| Izidor. - Van alkalom megmutatnom ennek a gőgös fiatalembernek, 11028 1| a helyzet, amint az óra mutatója előbbre meg előbbre halad: 11029 3| titokzatosan emelte föl a mutatóujját. Igen, ez még mindig a régi 11030 1| fiatal leány, akiket itt mutattak be a nagyvilágnak. Hogy 11031 1| fölkapja a bencét.~Gyönyörű mutatvány volt. Haj, ha ezt Recsky 11032 2| a csodálatos kígyómester mutatványait ábrázolta. A hirdetmény 11033 1| sátrak, a lacikonyhák és mutatványosbódék körül, de nem talált semmit, 11034 4| szobában lakott, amely kopott műteremhez hasonlított, és igen rosszul 11035 3| Faludi Ferenc jezsuita atya műveiből lopta ki.~Így telt el az 11036 3| állott, megtömve mindama művekkel, amelyeket részletfizetésre 11037 1| törődik azzal, hogy mit művel Bogdány Balázs, s mi lesz 11038 1| ifjakat a világ még akkor is művelteknek mondja, ha sohasem olvastak 11039 4| volt, mindezzel pedig a műveltsége is lépést iparkodott tartani. 11040 3| aki annyit tartottam a műveltségemre, finom érzéseimre, aki sírni 11041 1| amelyek azonban, mint nagy művészek szokták, kissé meg-megkéstek, 11042 4| készültem. De nemcsak a művészet, minden egyéb érdekelte, 11043 4| játszott, maga sem hitt művészetében, és gyakran mondogatta, 11044 4| tulajdonságát. Szeretett művészeti dolgokról beszélni, így 11045 2| férfiú lészen, aki csak a művészetnek fogja magát szentelni. És 11046 2| Bulcsu, ez tudniillik a művészi nevem. Valóban azonban a 11047 1| pohár vizet!” szintén oly művészies árnyalattal tudta fölruházni, 11048 2| Tehát igaz? - dadogta művésziesen Pető.~- Az nem kell, hogy 11049 2| meg tudta érteni, ha egy művészlélek kissé letér a józan nyárspolgáriasság 11050 2| kígyóember azonban tényleg nagy művésznek látszott. A derék férfi 11051 4| fajdkakasokra lövöldöztünk, avagy művészünnepélyeket rendezett a lakásomon, és 11052 1| kollégiumnak vagy a felvidéki múzeumnak. Nos, és akkor mit szólna, 11053 4| cserélni ki a gondolatainkat, múzeumokat nézni, öszvéreken lovagolni, 11054 2| rem, hogy sokat vétek a múzsa ellen, sokat hibáztam önmagammal 11055 1| kártyaszobában - szólott a muzsika egész éjjel; kutya az, aki 11056 2| veteránjai vonultak fel széles muzsikaszóval!~Bauernebel felszisszent.~- 11057 1| csendesen pihenje ki magát, a muzsikát pedig elvből gyűlölte. És 11058 2| közömbös arccal fordult a muzsikushoz.~- Nos úgy, hogy van-e szíve? 11059 2| ismeretlen tisztelője: Bellaria. N. B. Biztossan eljöjjön.”~ 11060 3| hajadonná serdült, már gimnáziumba jár, és beszéde óvatos, 11061 1| részben kárörömmel néztek Nácira, odább pedig egy Balsai-lovász 11062 1| visszanyúlna vele, megkapná Nácit, s olyant lódítana rajta, 11063 3| lova zsombékok, tocsogók, nádak közt baktatott. Igen, ez 11064 4| pillanthat a távoli, holdvilágos nádakra.~- Furcsa leány maga, Dóra - 11065 3| megcsónakáztatott bennünket a nádasban. Estig jártunk a piszkos, 11066 3| amelyből egy ferde alakú nádasra lehetett látni. Ez a nádas 11067 3| Grassalkovich ültetett. Mikor a nádhoz értem, amely néhány fiatal 11068 2| kereskedő, részben uzsorás, aki nadrágokat, házakat, daxlikat, 11069 3| rettenetes csönd borult a nádra, és egy fekete madár szállt 11070 2| Hosszú gérokkja flaskózöld, a nadrágja trombita alakú, míg a cipőit 11071 3| lép már be rajta a pitykés nadrágú perzekútor, hogy elfogja. 11072 3| finom játékszer, arany nádszál, amely cél nélkül hajlik 11073 1| Asszonyok sok embert tettek naggyá, de még többet nevetségessé.~ 11074 3| Viktóriának hívnak.~- Így hítták a nagyanyámat is - bólintott a katona. - 11075 3| Rigoletto-ból, amelyet a nagyanyja papagája reggeltől estig 11076 1| kisfiát a Balsai-kúriába. A nagyapa éppen a pipatóriumban ült, 11077 1| legjobb medicína a világon; nagyapád száz évig élt, mert mindennap 11078 1| Matejkó!... Ültesd fel a nagyapádat. Az út jobbra visz.~- Tessék? - 11079 2| kisasszony! Dédapám, a sultész, nagyapám, a rektor, és apám, a tanácsnok 11080 4| örökségemet, sőt megnyertem a nagybátyánk hagyatékáért folyó pört 11081 3| magában, hogy minden nő ilyen; nagybátyja, aki, ifjúkorában tiszt 11082 1| fel a kútgémesre!~De nem nagydobra ütni a dolgot, hogy az egész 11083 3| érdekesség. Most megy a nagyharanghoz, és kihirdeti, hogy igenis 11084 4| államtanácsos, valójában nagyiparos, akinek cégét szülőfölde 11085 4| összehúzta a szemét, mintha nagyítón át vizsgálgatna: éppen úgy, 11086 3| sorakoztak a bundák, lábzsákok, nagykendők; senki se ügyelt reájuk. 11087 1| ha most a kisváradi vagy nagykikindai nagyvendéglőben ülhetne,