Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
13091 2| megjelenni.~- Fej nélkül? - riadt föl Pető.~- Igen - bólintott 13092 1| A nyulat a nagy zaj is riasztotta, és kettőzött sebességgel 13093 4| látta VIII. Henrik és III. Richárd gonoszságait.~Majdnem huszonöt 13094 4| fekete vizekre néztek.~Van-e ridegebb dolog e földön, mint egy 13095 4| éjjeli szállásra repülő rigó -, ez a legjobb szer, hogy 13096 3| Rápoltynak eszébe jutott a dal a Rigoletto-ból, amelyet a nagyanyja papagája 13097 3| semmi nesz, csak egy páva rikácsol. Miért éppen ezt a förtelmes 13098 3| padmalyra.~- Orvos úr! - rikácsolta Burián, és térdre esett 13099 1| Náci e fordulatra olyat rikkantott agarára, hogy az rémülten 13100 1| Balsaiak bőgtek, ha a Bárándiak rikoltoztak, a Balsaiak hörögtek, s 13101 2| a dolgon, s kétségbeesve rimánkodott a diáknak, hogy kegyelmezzen 13102 3| kék szemét. Mikor már kimerítettük mindama eszméket, amelyeket 13103 3| Úgy látszik, a világon még ritkák az olyan emberek, akik képesek 13104 3| olyasmit fogtok látni, ami ritkaságban vetekszik a bölénnyel. Hat 13105 2| ami abban az időben még ritkaságszámba ment. Ma persze az ilyesmi 13106 2| nagyszerű, fenomenális, párját ritkító. Azt mondom, hogy őnagysága 13107 4| Éremgyűjteménye párját ritkította, két kórházat építtetett 13108 1| játékosfogást fedezett föl. A szép riviérai barlangban tudniillik egy 13109 3| egyszerre fölvillant az asszony rizsporos arca, sötétkék szeme és 13110 3| állomásfőnökné lépett be, egy erősen rizsporozott, kövérkés asszony, aki nem 13111 3| dolgokról beszélt; így a lelki rokonságról, a láthatatlan 13112 3| hortyogása a fűrészmalom robajával garázdálkodott. Megpróbáltam, 13113 3| sarokban egyszerre, pokoli robajjal, tüzesbékák kezdtek el durrogni.~- 13114 2| joghallgatónál, akik vadul robognak minden szoknya után, csak 13115 2| és nem dolgozom keserves robotban, elém áll Tilda alakja, 13116 1| Tényleg, a zselléreknek, robotosoknak nincsen sasorruk, sem béna 13117 2| története szövevényesebb a Rocambole-énál.~Bulcsu egy kis szünetet 13118 1| kalyibát. Balázs adta a megzavarodottat, de Klárika csöndesen tovább 13119 4| alatt, Sziléziában, fagyos rögök alatt, a szomorú Osztravica 13120 4| Mindig szerette a földet, a rögöt; a színházi társalgóban, 13121 1| Balázs személyében, hogy rögtönösen átadja az ítélőmesternek: 13122 1| vendégek s az urak versenyt rögtönöztek a közeli Hővíz-fürdőig.~ 13123 1| a leveles színek alatti rögtönzött kártyaszobákban vígan lehetett 13124 1| Hardtmuth kard volna, hát rögvest belédőlne.~De még nem volt 13125 3| csődület kerekedett. A kocsisok röhögve verődtek össze egy tarka 13126 1| közgazda már szódásüvegeket röpített a nagy tükörbe.~A vendéglős 13127 1| borospincébe, és levegőbe röpíti a Balsai-kúriát. Így tesznek 13128 2| magja röppent agyába, egy röpke terv, amely azonban gyorsan 13129 1| Boldog volt, hogy a légbe röpülés helyett egy levélre alkudhatott 13130 3| tévedt, hogy erejét, amely röpülésre való, igás szolgálatra kényszerítették, 13131 1| egyre nyolcasok, kilencesek röpültek ki, s a pénz tódult a bankba. 13132 3| manókról, akik éjjel elvégzik a röstek munkáját. De nekem nem tetszett 13133 1| dolgon, s ahelyett, hogy röstelkedett volna, elhencegett az orrával.~- 13134 3| így. De egy dolgot igazán röstellek. Tudod, mi volt az utolsó 13135 1| lovász ült, és időközönként rövidebb-hosszabb beszédeket intézett a fekete 13136 3| tanulságát.~A Titusz esete rövidesen és zordul intéződött el. 13137 1| hogy ennyi súly alatt nem rogynak le szegények - fejezte be 13138 3| katona nekiindul, jön a roham, a rajta-rajta, aztán egyszerre 13139 1| oly jólesett ez az őrült rohanás a végtelenségbe, talán a 13140 3| gondolata az, hogy ököllel rohanjon rá a tolvajra, aki válla 13141 1| s aztán fékevesztetten rohannának a világba.~13~Fönt az emeleti 13142 1| istrángot, rudat tépve, törve rohantak tova.~Balázs csak akkor 13143 3| pénztárból egy hosszú, tarkán rojtozott papírbóbitát szedett elő, 13144 3| kísérve a barázdákban ballagó rókákat, amelyeknek útja döghöz 13145 1| módjában, ravaszabb ez a rókánál, okosabb a kígyónál. Ahol 13146 4| besüppedt a nyakát övező fehér rókaprémbe. A kezében voltak a korcsolyái, 13147 1| négyesfogat bakján, mint a rokka mellett. Csárdást táncolni, 13148 1| pörögtek le a múlandóság rokkáján, anélkül hogy Balázs és 13149 3| arcú, bársonycipős, széles rokolyás, szeplős parasztasszony, 13150 4| barátság tehát meghalt. Rokonaim is mind megtértek az örök 13151 3| nagynénjeim tépést csináltak, és rokonaink különböző sorsáról, a szerencsétlen 13152 3| és szégyent hozott derék rokonaira és jó barátaira.~- És a 13153 1| együtt kell érezni apjával és rokonaival. De remélem, hogy ez a tétovázásod 13154 1| legönzetlenebb közreműködését: a rokoni szeretet mindenre képes.~- 13155 1| Kázmér hangosan szólt oda a rokonokhoz:~- Van szerencsém bemutatni 13156 4| gondoltam, hogy van egy rokonom, Borbálának hívják, csinos 13157 1| odébbállott, dörmögve, hogy ilyen rokonsággal áldotta meg a világ, képesek 13158 1| összecsődítette az egész rokonságot, még a cigányt is kirendelte, 13159 2| megmozdul, lehet, hogy a rokonszenv: elég az hozzá, a diákban 13160 2| szerénységével és ügyetlenségével rokonszenves benyomást keltett, s miután 13161 1| Bogdány Balázs, és alakja most rokonszenvesen, barátságos fénytől övezetten 13162 1| senkinek, és... ha talán rokonszenvet érez irántam... nem hoz 13163 4| lehettem, amikor egy távoli rokonunk, egy kiszolgált vatikáni 13164 2| aztán eladtam volna őket a Rókusnak.~- Ez interverzió lett volna! - 13165 1| vox diabolica huj! huj!”-ról referál... Szörnyű volt 13166 1| dorbézoltak, kártyáztak, pazaroltak, Izidor belterjes közgazdasági 13167 4| percben, lassan, biztosan átkaroltam Dórát, mint egy gyermeket, 13168 4| szerteomló hajjal ábrándozik rólunk, az életünkről, a lépteink 13169 4| ijesztően hull; higgye el, rom vagyok, egy ápolónő a komornám, 13170 4| Afrikából Nápolyba, onnét Rómába, majd Velencébe menekültem, 13171 2| az ég, rám azért nap süt, romba dőlhet az egész város, azért 13172 3| teremtés is nagy, ám nemde a rombolás is. Isten megalkotta a hegyeket 13173 1| özvegy eddig mindenfelé csak rombolt, és szerencsétlenséget árasztott, 13174 3| kiabáltak, sírtak, énekeltek és romboltak, míg végre nem maradt már 13175 2| Ha ez így volna, akkor Rómeó levélhordó volt, ami pedig 13176 2| határozottan. - Gondolj csak Rómeóra és Júliára és számos rokon 13177 4| végigbotorkáztunk Tanarga siralmas romjain, vizet merítettünk a legendás 13178 1| viszályt ért, s az anyagi romlás sem maradt el. Egy csomó 13179 4| szememtől, amely annyi hiábavaló romlást okozott. Okozott? Ej, még 13180 4| legszínesebb, a legnemesebb, ha romok közt borong, elhagyott, 13181 1| évszázadok múlva is, habár romokban, fönnmaradt, s hatalmas 13182 2| vacsorára; idegen vagyon rongálása címén támadt rá lakóira, 13183 2| kabátot addig viseltek, amíg rongyokban nem szakadt le róluk, a 13184 1| amelyek perzseltek, fájtak, rontottak. Másnap reggelre a markotányosnő 13185 3| kurjantott egyet. Egyszerre a nád ropogni, recsegni kezdett, száz 13186 1| nem dől össze? A fák nem roppannak meg? Az agarak nem változnak 13187 3| Ez az élet: küzdeni, megroppanni, megint fölemelkedni, és 13188 3| ketyegett, a bútorok hébe-hóba roppantak egyet, és idősebb nagynéném 13189 3| győzte; csak néha, hajnalban roskadt össze, és ijedten gondolt 13190 1| hitvány, csak egy agár olyan rossz-szívű, hogy elrabolja valakitől 13191 1| kuruc legény, ez a vármegye rossza, fél, mint a diák, amikor 13192 1| aztán -, de nem tudom, nem rosszabb-e így?~Bogdány protestált.~- 13193 4| oldalról - jobbról vagy rosszabbról? nem tudnám megítélni - 13194 3| nem megy ki a fejemből. Rosszakarat volna ez avagy feledékenység? 13195 4| mint az irigységtől vagy a rosszakarattól, és minden szépnek, kellemesnek, 13196 2| következő. Én állandóan rosszakat fogok rólad beszélni Tildának, 13197 4| női lélekkel, jókkal és rosszakkal, gőgösökkel és megalázkodókkal 13198 4| Milyen balgaság! - szólt rosszallólag, de rögtön rá mosolyogni 13199 2| az igazság kutatása, soha rosszindulat, csak az őket megillető 13200 2| falon dobolt.~- Úgy látszik, rosszkor jöttem - szólt az ifjú udvariasan, 13201 2| az úr előtt e helyen egy rosszlelkű fiatalember lakott. Ez a 13202 2| pléheket kalapálja, míg azok rostává nem lyukadnak. Maga Bauernebel 13203 2| elveszett; ha ma a kezembe adnák Rothschild vagyonát, egy éjjelen át 13204 4| visszaemlékezéseknek hibául rótták föl, hogy a gerincük puha. 13205 2| melyet a nagynénémtől, özvegy Rozmanek Ottiliától örököltem, anno 13206 3| átvétel jeléül nyáron egy szál rozmaring, télen egy zöld fenyőgally 13207 3| egy pillanat alatt határozott, eltörülhetetlen képpé jegeceződik. 13208 3| Vajon hogy kerülhetett a rózsába a cédula? - kérdeztem magamtól, 13209 2| ne tetsszen a hajnal, a rózsabimbó, a napsugár? Kit ne illetne 13210 2| szívesen fogadja bókjaimat, rózsacsokraimat, sőt kegyes többször letekinteni 13211 4| pedig mindössze egy sárga rózsafácska áll, ennyi az egész! Néha 13212 4| éles szavak, a virágcsaták rózsáihoz hasonlóan röpködtek ide 13213 1| volt vele, hogy számára itt rózsák nem teremnek. De ha ezt 13214 1| távozott, Izidor pedig friss rózsákkal és friss bókokkal köszöntött 13215 3| sikkasztott pénzt csakugyan mind rózsákra költötte?~- Bizonyosan, 13216 1| és az arca, amely eleinte rózsapiros volt, fehérré vált, mint 13217 1| Az életem eddig se volt rózsás, nem vagyok a sorstól elkényeztetve, 13218 1| meg szerényen Izidor. - A rózsaszál pedig Marianne; őt akarta 13219 1| amely kacéran villant ki a rózsaszín pongyola csipkéiből.~- Nem 13220 1| ember lett belőle, sasorra rózsaszínűvé beretvált sima arc közepéből 13221 4| hálni vagy tavasszal a zöld rozsban megázni! Nos, nem igaz?~ 13222 4| fölemelni, és megcsókoltam rozsdaszőke haját.~- A kalapom - szólt, 13223 1| Beszélhetünk másról, például a rozsról vagy az időjárásról.~Az 13224 2| tudott róla, s azért elhatároztam, hogy kipróbálom önt.~- 13225 4| régi mívű gyűrű, amelynek rubinja félénken nézett velem farkasszemet. 13226 1| hogy az amúgy is gyengébb rudas egyszerre fölvágott!...~ 13227 1| nagyokat szökve, istrángot, rudat tépve, törve rohantak tova.~ 13228 3| hogy a birtokos szekerének rúdja kifelé áll.~A hangulat csakhamar 13229 1| lovakba, amelyek megszeppenve rugaszkodtak neki a sáros országútnak. 13230 4| emlékszem, nagyon sírt és rugdalózott; az ördög nem egykönnyen 13231 1| kerül, s azt úgy szügybe rúghatja, hogy halála napjáig attól 13232 2| isten, vagy négyezer darabra rúgnak, úgyhogy az ember a kapun 13233 1| fekete szíjakon lógott - a rugókat ugyanis csak az ónodi országgyűlés 13234 3| elvették tőlem, és ehelyett rugókra erősített acélgyűrűket kellett 13235 1| kemény talajon már el is rúgta a körmét, s most következik 13236 3| hirtelen összerótt fekete ruhácskájában, tágra nyílt szemével maga 13237 2| tisztogatta, hogy az ódon ruhadarab méltó legyen az eljegyzéshez.~- 13238 4| mentőcsapat viaszosvászon ruhájába bújt volt.~Felöltöztem, 13239 2| menve a jogásznak, aki a ruhakapcsokkal nehezen jött tisztába.~- 13240 3| erdészuniformisú gavallérok közt.~A ruhatárban - melyet a II. osztályú 13241 2| vénasszonyokéra emlékeztetett; ruházata, amely az Alt Wient jutatta 13242 1| bajuszát is megnyíratni; a ruházkodása is válogatottabb lehetne, 13243 2| joga az épületben rá van ruházva, harangműhelyt nyitott. 13244 2| szobám van. Cifra nyomorúság: négy szoba, és egy tál 13245 1| versenyt, az első szomorúsággal Lázsiás kimúlásánál találkozott. 13246 2| ezt a szót: biztosan, egy s-sel írják, aztán elgondolkodott 13247 1| Természetétől fogva igen okos, tudásában a ravaszságig menő asszony 13248 1| Kalandosabbnál kalandosabb tervek merültek fel agyában, 13249 2| lehetett kisodorni kerékvágásából; mereven megmaradt a maga 13250 2| tehát megvan a barátság, megvan?~A jogász rosszkedvűen 13251 1| érzékeny, ha férfias tulajdonságairól volt szó.~- Ki mondta ezt 13252 1| addig nem mutatott bizalmassággal szorította meg kezét, és 13253 4| hálószekrényen egy kis, barna orvosságosüveg állott, amelyet a szoba 13254 2| De nehogy valami ostobaságra gondoljon; Pető engem csak 13255 3| beszélt; így a lelki rokonságról, a láthatatlan dimenziókról 13256 3| világ legkülönbözőbb orvosaitól szedett össze. Nem evett 13257 2| Pető leesett az égből. Saint Cloud és Marengo után, íme, 13258 2| bizonyára tudják, hogy Saint-Cloud nem volt az utolsó stáció 13259 2| Karpfenbiller-táblára, mint Napóleon Saint-Cloud-ra.~23~Önök, kedves olvasóim, 13260 3| sorsomba, és éjjelenként sajgó szívvel gondoltam vissza 13261 4| volna föl, minden tagom sajgott; le kellett a fejemet hajtanom, 13262 1| feleletért egy-két ezrest sajnál megfizetni, és így tovább, 13263 3| ember volt. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy úriember létére 13264 2| De nem ám! Éppen ezért sajnálnám, ha ön, aki tiszteletre 13265 1| özöne, ebbe fúlt bele a sajt, a gyümölcs és a fekete 13266 1| a Bogdányokkal. Éppen a sajthoz értek, amikor befejezte 13267 1| írt a Szabolcsi Hiradó-ba, sajtópörről, esküdtszékről álmodozott... 13268 1| mint mi őt. Ami pedig a sajtópört illeti, hát nap nap után 13269 2| összes aktákat eladhatom a sajtosnak.~Bauernebel a hosszú regénytől 13270 1| ordítottak, mint a nyúzott sakálok.~- Hajrá, Kormos!~- Hajrá, 13271 4| összebarátkozva a lemondással, a büszke magányossággal, 13272 2| ahol ő borjúkat nevelt, és salátát termelt, háromemeletes, 13273 3| A tarka festésű falakon salétromos foltok csillogtak; a levegő 13274 4| kalappal a fején, indus sállal a vállán, és írt. A kész 13275 2| becsületbeli, a pszichológiai sallangokat az emberek rakták rá a tárgyakra 13276 2| tradíció a hosszú haj, akár a Sámsonoknál. Ettől megválniok 13277 2| azért gyorsan visszasietett sáncai mögé.~- Nos, ha így is van - 13278 2| mindig a suszterinas felé sandítva.~Őnagysága kecsesen biccentette 13279 3| ahol arasznyi hóban egy pár sandlaufer várakozott; a lovakra csöndesen 13280 3| jövő postaút közel Bécshez, Sankt-Pöltennél találkozott, s innét együtt 13281 3| dolog. Hetvenéves korában, sántán, bénán még kedve volt szánokat 13282 2| lámpát gyújtani.~- A hasonlat sántít - vetette ellent fölcsillanó 13283 4| fektette. Az arca alig volt sápadtabb a rendesnél, a szeme is 13284 3| rajta, s a fején lengyel sapka. Ez az utas Bibiani úrnő 13285 4| a szertartást, mialatt a sapkájára finom, fehér vonalkák rajzolódtak. 13286 3| darócruhájukban, alaktalan sapkájukban, nagy lépésekkel haladtak 13287 4| kurta bekecsben, prémes sapkával a fején alkudozott az ökörvásáron, 13288 4| le akart térdelni az utca sarába, és így szólt:~- Miklós! 13289 3| veszett-e bele a bugyborékoló sárba nyomorúságos zsákmányával, 13290 1| el Izidor tajtéktól habos sárgái mellett. Ilyenkor a szépasszony 13291 1| rezidenciájául szolgált. Amíg négy sárgája szaporán bólogatva haladt 13292 1| Elütötte a Kormost, leverte a sárgákat, és ráadásul elvitte Marianne-t 13293 3| azt a némbert.~A fegyház sárgán, józanon, hidegen emelkedett 13294 2| napraforgókkal, salátával és sárgarépával. Ház az ócska palánkkal 13295 4| pipacsok álldogáltak. A sárgás fű közepén egy jegenye rázta 13296 2| Maurer csizmadia hagyatéka, a sárgásveres, haragoszöld és szürke pöttyös 13297 4| igaz, hogy már egy kicsit sárgulni kezd.~Tapsolt; a kisinas 13298 1| Sári kezét...~És így lett Sáriból kapacsinálóné, így, a Matejkó 13299 1| a bajon, úgy, mint Petur Sárinál.~És Kázmér titokzatos arckifejezéssel 13300 1| pirospozsgás képű, macskanadrágos sarj; - hogy fognak ezek mindjárt 13301 1| Balsai családfa néhány ifjú sarja a bíró mögött. Egész éjjel 13302 1| nyomában, amíg végre egyik okos sarjadék fordított a dolgon, s ahelyett, 13303 2| hirtelen addig rejtett érzelmek sarjadnak ki a lélekből, aztán Pető 13304 2| jussomat, s mentünk tovább. A sarkamra álltam én is. Ez csak természetes. 13305 1| lovon ül, és máris alapos sarkantyúzással tiszteli meg őkelmét. 13306 1| Balázs nem válaszolt semmit. Sarkantyúba kapta telivérét, és visszavágtatott 13307 1| mindegy volt, a sok verés és sarkantyúzás elkeserítette, már se dühös 13308 1| kutyákat nógatni és a lovakat sarkantyúzni: mi lesz, ha itt kiadjuk 13309 1| szörnyűséges, tüzet fúvó sárkány lett, amelynek bőrét nincs 13310 3| nyugdíját, az életét. És íme, a sarok felől komor katonai halottas 13311 4| két szoba, az étteremben a sarokasztal, a színházban a proszcéniumpáholy. 13312 1| fel, leült a félelmetes sarokasztalhoz...~Kálmánka osztott és veszített, 13313 1| Hiób-posta közlőjét. Végre is egy sárosi kurta nemes, akinek a Balsaiak 13314 2| kíméletlenül lefröcskendezte sárral. A diák - ahogy ilyenkor 13315 4| már olyan, mint egy öreg saskeselyűé, de az ajkán még mindig 13316 3| ábrázata - amely a megvénült saskeselyűéhez hasonlított - megélénkült.~- 13317 1| alatt más ember lett belőle, sasorra rózsaszínűvé beretvált sima 13318 1| Vagy talán láttatok már sasorrú parasztot?~Az emberek azt 13319 1| zselléreknek, robotosoknak nincsen sasorruk, sem béna kezük. A történelemben 13320 1| hallania, hogy a cigányok sátora az éjjel leégett, ami éppenséggel 13321 1| hogy már összeszedték a sátorfájukat, és hazamentek a kuvaszaik 13322 1| Céltalanul bolygott a vásári sátrak, a lacikonyhák és mutatványosbódék 13323 3| kellett ennie, édes kávét és savanyú bort kellett innia. Így 13324 1| férfiak java részének arca savanyúvá vált; még élénk emlékezetükben 13325 1| szaporán hajtogatta fel a savanyúvizes kvaterkákat, s csakhamar 13326 1| évtizedeken át kiállott eső sötét sávokat húzott, amiért is az ifjúság 13327 2| az, egy fél fül? Semmi! Savonarola annak idején mukkanás nélkül 13328 2| láthatólag összetévesztette Savonarolát Mucius Scaevolával, de ez 13329 1| haját, a piros ábrázatát, a sávos mellényét, a cipőjét, még 13330 3| össze előttem, csak a vékony sávot láttam, amint - akárha gyerekkéz 13331 4| ibolyaillatot, azután egy táncos savoyard pár majdnem elgázolt.~Milyen 13332 1| bútorok fehérek, rózsaszínű sávval, a falakon Napóleon-képek, 13333 2| összetévesztette Savonarolát Mucius Scaevolával, de ez mindegy volt, a hatás 13334 1| országgyűlésen. Érezték a seb nagyságát, és az arcuk lánggal 13335 4| legszínesebb, a legnemesebb, ha romok közt borong, elhagyott, 13336 2| háború! Adunk is, kapunk is sebeket.~A diák meghajtotta magát, 13337 3| hitt a szónak, öreg lábait sebesen szedegetve menekült a havas 13338 4| és keresztet vetett Szent Sebestyén képe előtt.~Nemsokára második 13339 4| testében megrázkódott, mintha ő sebesült volna meg, pedig a golyó 13340 1| már? - kérdezte Marianne a sebesülttől.~- Ó, igen - felelte Izidor, 13341 1| oly ügyesen épp a szívén sebezte meg a hiú közgazdát, a póz 13342 4| furcsa kiejtésemet, látja a sebforradást a homlokomon, a kis gyöngytűt 13343 3| nádasba veszett. Egyszer egy sebzett szárcsát kergetett, a madár 13344 1| eltölteni az időt. Volt is közönség bőven, s az erdő már hajnal 13345 2| Maurernek nem volt se felesége, se gyermeke, se apja, se 13346 4| összetalálkoztunk az ellenfél segédeivel, és megállapítottuk a fölté 13347 2| bolondult meg érte fizetni.” A segédeknek erre természetesen szintén 13348 4| segédek várnak; az én második segédem egy őrnagy. Mellettem lakik, 13349 3| tudta, hogy az élet kötelességekből áll, hogy minden lépésért 13350 3| nem látta a zord különbségeket a jó és rossz, az igazság 13351 3| szót szólj, édes mindenségem!~A kisfiú megmozdult, és 13352 1| Maga tetszik csekélységemnek, s azt nyíltan meg is mondom 13353 4| én lennék Constant hűtlenségének az oka. - Önnek ehhez különben 13354 3| hogy fiatal, erős, egészséges. - Sok küzdelem vár ránk, 13355 4| erdőőrt is látom, amint segít önt a kocsira föltenni. 13356 2| segíteni Petőn, ahogy ő is segített az ő ügyén? Dehogynem, csak 13357 4| állomásfőnök.~- De most már nem segíthetek rajtad - szólt Netti habozva -, 13358 2| kulcs szerint fizesse ki a segítő kezeket. Az asszony a mozdulatból 13359 2| hogy a csevegést talpra segítse. Az ifjú egy ideig ötölt-hatolt, 13360 2| beszélgettek, közben-közben segítségére menve a jogásznak, aki a 13361 1| Közteleki doktor telepátia segítségével már negyvennyolc órával 13362 2| fordultak a tanácshoz, hogy segítsen az áldatlan állapotokon, 13363 1| csak légy nyugodt, leányom, segítünk mi ezen a bajon, úgy, mint 13364 2| És ezzel csak a kötelességüket teljesítik, mert bár jogász 13365 3| kezével.~- Nem mégy, te sehonnai! - dörmögött vissza. - Adta 13366 2| nem fogsz csalódni. Az én sejtelmeim helyesek szoktak lenni. 13367 4| Nos, nem megmondtam? A sejtelmek sohase csaltak meg az életben, 13368 2| hajszától. A puha kéz, mint jól sejtik, a Jozefiné s nem Edwards-é 13369 1| egy ideig még a mit sem sejtő s a gyepvezérhez lovagló 13370 2| elleniratok, föllebbezések, megint fölvonulnak a tanúk, 13371 2| megelégedve a kijelentésekkel. Ő szeretett ujjat húzni 13372 2| utána következett, ismét selejtesebb volt, s éjfél felé az ifjak 13373 4| ravatalra hasonlított, egy fehér selyemkabátos, síró hölgyre akadtam, 13374 4| posztóba takarva hozta a selyem- meg bársonycipőket, arra 13375 2| fogat ajtaját, s egy kék selyembe öltözött hölgynek nyújtotta 13376 3| kotillonordó, táncrend, egy ócska selyemcipő s hasonló dőreségek akadnak 13377 1| volt az mind, a hófehér selyemderék, a rózsaszínű harisnyák, 13378 4| hazájába, ahol három nagy selyemgyára volt. Mert elbeszélésem 13379 4| polgári foglalkozásához, a selyemgyárhoz, amelyben minden alkalma 13380 4| Constant nem volt mindig selyemgyáros, sőt igen alacsonyan, mint 13381 4| nemesekkel, inkvizítorokkal, selyemharisnyás lovagokkal, püspökökkel, 13382 4| mikor a finom gyöpön, lobogó selyemkabátban, félrecsúszott kalapban 13383 4| siettem. A kis padon, könnyű selyemkabátkában Olga ült; mikor meglátott, 13384 4| fázósan húzta össze mellén a selyemkabátkát, és néha megrázta fejét, 13385 3| untalan összehúzza állán a selyemkendő csücskeit, amelyek azonban 13386 3| csizmáját, az ébresztőóráját, a selyemkendőjét.~- Tizennyolc forintba kóstált - 13387 1| már magától hoz egy szép selyemköpönyeget. De abban nem lehet gyalog 13388 1| fölött óriási kék és piros selyemkravátli terpeszkedett, s a széke 13389 3| lehet kapni; a lámpán, vörös selyempapírból kivágva, mosolygó arcú balerina 13390 1| kalapskatulyával, ezenfelül két selyempinccsel, ami az időben fölötte divatos 13391 4| tengerparton tölti, mindig fekete selyemruhában jár, a kezében fekete csipkelegyező, 13392 4| furcsa kalapjain, tarka selyemruháin átmosolygott a fiatalság 13393 4| szép verskötetből, fekete selyemruhákból és bánatos liliomokból; 13394 3| gondos öltözékével, fehér selyemsapkájával azt a benyomást tette, mintha 13395 1| hogy a mester koponyájára selyemsapkát és orrára fekete keretes, 13396 1| testvérek vagytok ti - dörmögte, selyemsipkáját zsebébe gyűrve. - Köszönöm 13397 3| színházról, a virágcsokrokról, a selyemszalagokról, a tánccipőkről, és Zsuzskának, 13398 2| derék kereskedőt mályva selyemszálaival együtt, és miután a többi 13399 4| lakik alattuk, mint fekete selyemszövetek és gyászos liliomok! Ha 13400 4| ünnepélyesen forgott; a padmalyról selyemzászlók és óriási farsangi jelvények 13401 4| Itt lóg a címere, nagy selyemzászlóra hímezve; egy szép, spanyol 13402 1| kerevetre, amelynek habos selyme, mint a tenger hulláma, 13403 4| vontam. Több eszem volt, semhogy a múlt emlékeit felidézzem, 13404 2| megesküdött nekem, hogy semmiféle összeköttetésben nem áll 13405 1| asztalra, és így szólott:~- Semmiháziak vagytok! Hígvelejűek vagytok! 13406 1| dolgokat, mitévő legyen.~- Hát semmiképp sem lehetne ezzel a Bogdánnyal 13407 2| megbízottjával, és nem jár el Jozefin semminemű dolgában.~Pető nyugodtan 13408 4| mosolyognom, hinnem, és az agyam semmire se kíváncsi. Mindezt nem 13409 2| barátját. - Én nem tudok semmiről sem! Én nem tettem semmit 13410 4| biztosan emelkednek ki a semmiségből, a lélek furcsa mélységeiből.~ 13411 1| elmondani a legjelentéktelenebb semmiségeket, hogy öröm nézni. Balázs 13412 4| óvatos vonású, a háttér semmiségén elmosódó női arcokat festeni.~ 13413 1| nem volt szalonka.~Ezt a semmiséget szokás szerint oly szépen, 13414 3| szerepéhez híven Heléna -, az semmisít meg mindnyájunkat, ó, Cupido, 13415 2| voltak, mindenkiéi vagy senkiéi, mint ahogy a levegő vagy 13416 4| rázta meg a fejét; soha senkire nem neheztelt, az utolsó 13417 2| az egész konzílium sonica sentis elkezdett nevetni, uram, 13418 1| küzdenek egymással az agárversenyeken, s talán már Árpád alatt, 13419 3| ráesett a jégtáblára, amely sercenve nyílott meg alattuk. A szekér 13420 3| övezi. A gyermek hajadonná serdült, már gimnáziumba jár, 13421 1| a rajtunk Ágotán esett sérelmet megbosszulni. Ez elég szégyen, 13422 3| üdvözölve magasra emelte föl a serleget, aztán egy hajtásra itta 13423 1| attól el is tekintenénk, a sértés még így is fennállana, mert 13424 2| ábrázattal tűrte a gyalázatos sértéseket, amelyekkel szemben védtelen 13425 2| fiskális majd hanyatt esett e sértésre. Hogyne: hiszen a Quastl-szakáll 13426 2| erre? Az történik, hogy ön sértett önérzetében elrohan, és 13427 3| kell eszelni. Végre is ez sértő inszinuáció, mert annak 13428 2| van - jegyezte meg Pető, sértődöttséget színlelve.~De Tilda nem 13429 2| megválniok.~Bulcsu meg volt sértve.~- Kérem - mondotta határozottan -, 13430 2| feltűnővé. A kezében fekete sétabot volt, amelynek fogantyúja 13431 4| kalauznak, hogy vágjon neki egy sétabotot a Parnasszoszról, véssen 13432 4| hajnalban magába mélyedve sétál a viharos tengerparton. 13433 2| farkas vagy négyezer elefánt sétálhatna az udvaromban. Márpedig 13434 2| hogy a Koronaherceg utca sétálóit ma már nem veszik űzőbe 13435 2| és az utca hemzsegett a sétálóktól. Mondhatom, mindenki hazavitt 13436 2| két paripája volt, s egy sétalovaglásról hazatérve, az úrhölggyel 13437 2| Jóllehet már egy negyed óráig sétáltak az úgynevezett Bimbó vendéglő 13438 4| mellettem. A lőportoronyhoz, sétám rendes céljához értünk; 13439 4| Álljon meg! Várjon meg!~Esti sétámra indultam egy barátságos, 13440 1| üti már meg a körülötte settenkedő guta. Vége mindennek.~- 13441 3| lenne, mintha Hamletet nem Shakespeare írta volna.~Az asszony is 13442 4| gyűlöltük egymást. Mikor Shakespeare-t olvasgattam, az ő személyével 13443 4| gyönyörű tengeri halat hozott. Siess hát!~Egy gyönyörű halat! 13444 4| keltették, mintha nagyon sietne - hová, miért?~- A férjem 13445 4| valakinek a homlokát, és sietnek vele, nehogy utóbb meggondolják 13446 1| fiúk már szapora léptekkel siettek a kuglizó felé... Micsoda 13447 4| Felöltöztem, és a ház elé siettem. A kis padon, könnyű selyemkabátkában 13448 1| Gratulálok, kutyafikom!~Ha volna sifrírozott beszéd, ez a gratulálok 13449 4| még most is bizonyára sok sikere van; igen, ez a fej az, 13450 4| asszonyhoz nem nyúltam, sikereimet mindössze másodrangú álarcosbálokon 13451 1| hogy hasonló téren hasonló sikereket érjenek el, s a cselédek 13452 3| a művész, ha előző esti sikeréről beszélnek, és megelégedetten, 13453 1| nyúl után. Ennyi iparkodást sikernek kell koronázni, és csakugyan, 13454 1| eredetileg maga sem gondolt ilyen sikerre, ő csak kacérkodni akart 13455 3| szívem dobogni kezdett. Vajon sikerül-e utolérnem a menekülőt? Nem 13456 2| hogy a vizsgáim oly jól sikerülnének, mint azt az édesatyám kívánja. 13457 1| bökte ki végre, de a hangja siketen csengett, Balsai maga sem 13458 2| később hozta el a cipőjét; sikkasztás miatt jelentette föl 13459 4| kellett nyugtatnom, hogy sikkasztani, lopni nem nagy dolog, orvul 13460 2| szabad tenni. Ez hagyatéksikkasztás volna. A galambok Maureréi 13461 3| hogy a kockák ki akarnak siklani a talpa alól.~Mikor hazatért, 13462 1| leány meghallotta az asszony sikolyba fúló kacagását, a lélegzete 13463 1| mellett, s a szépasszony sikongó kacajjal dől vissza ülésén - 13464 4| hol lementünk a keskeny, síkos hegyi utakon, amelyek szürkén, 13465 3| egyenlősége mellett szállok síkra, aki azt képzelem, hogy 13466 3| érzelgős lélekkel vágott neki a síkságnak.~6~A vén zsivány lassan 13467 3| fűre változik.~A soroksári síkságot nagy csatorna szeli ketté, 13468 1| mester rejtélyes sürgönyeit silabizálni, s amellett még a családnak 13469 4| azt éreztem, hogy le kell simítanom a homlokáról a szomorúságot. 13470 4| szőke hölgyekhez illik jól) simított végig homlokán.~- Igen - 13471 3| velem kezet, és szomorúan simította végig kopott kabátja bársonygallérját. 13472 2| szakálla már fénylett a sok simogatástól. - Én legalább 13473 1| De ha volt pofon, akadt simogatás is, s legszebb borúra a 13474 3| ébred, hogy finom női kéz simogatja a véres haját. Vagy az ember 13475 2| szép - felelte a mellényét simogatva -, majd elválik. Hiszen 13476 3| jövőben is azt mondják: a Simon-ház a legvígabb épület a városban. 13477 3| érdemes volt megfigyelni. Simonné nem akarta mutatni, hogy 13478 2| ezüstforint, amelyek bizalmasan simulnak egy zöld hasú bankjegyhez.~- 13479 3| s a hölgyek szorosabban simultak gavallérjaikhoz.~Az éjjeli 13480 3| törékeny világfölfogásához simulva. A maga világában minden 13481 3| szólt a postamester -, az sincsen. Az utolsót tegnap ették 13482 2| hunyorgatva -, hát csak még sincsenek oly erős idegei, ahogy gondolta?~ 13483 3| a tehervonat kiszaladt a sínekből, és a falu végéig futott, 13484 2| külvárosok szenzációja, a sintérkocsi döcögött végig.~- Hogy tetszik-e? - 13485 3| csak őneki kell a börtönben sínylődnie, mert lelke van, és szerelmét 13486 1| Breton keverés alatt a sipisták azt értik, amikor az ütőkártyák 13487 1| kabát meg a kockás angol sipka! És hogy tud haragudni: 13488 4| és mosolyogva emelte meg sipkáját.~Még két hétig időztem a 13489 2| Bauernebelt, aki slafrokban, taplósipkával a fején, szokás szerint 13490 2| Hiszen ön tudja - mondta siralmasan. - Ahányszor egyedül vagyok, 13491 1| tényt, hogy tulajdonképpen siralomházban vannak. Bezzeg számon tartotta 13492 4| és kenyérmorzsát dob a sirályok felé, és senki se tudja, 13493 3| révén.~- És ki az?~- A púpos sírásó fia - felelte Titusz, és 13494 1| pillanatban keserves, hangos sírásra fakadt. Zokogása erősebb 13495 3| mintha széjjel akarná vetni a sirató keblét. Aztán mély csönd 13496 4| ennyi az egész! Néha kilép a sírból, elszí egy cigarettát, és 13497 4| hogy ha egyszer lefekszem a sírboltba, a négy gesztenyefa közé, 13498 4| csak ketten maradtunk még a sírdombnál: Eliz és én.~Eliz összekulcsolta 13499 3| kopott árnyék, amely mintha sírdombok, néma keresztek közt járt 13500 4| néha fölkelek, a szomszéd sírdombra ülök, és lassan, megfontoltan 13501 4| míg újra hazautaztam, a sírhely mészoszlopai összedőltek 13502 4| elintézzem, és a családi sírhelyet a hegy tetején megnézzem, 13503 4| akinek jeltelen marad a sírja, mert sohase látott bele 13504 4| csak egy kicsit duzzogva. A sírján pedig mindössze egy sárga 13505 4| megmutatta neki Leonidasz sírját vagy a thermopülai meleg 13506 3| széjjel. A falu közepén, sírkert oldalán állott az ódon templom, 13507 2| feléjük villant a kopott Fuit sírkő.~- Jó lesz visszafordulni - 13508 3| ahogy a szegény nyomorultak sírnak.~A gyerek elbámult a telekkönyvvezető 13509 4| éreztem, hogy a vadvirágos sírok között a fiatal spanyol 13510 4| útmesternek, aki a négy ákácfát a sírom fölött ápolni fogja, és 13511 4| úgy az az lenne, hogy síromon egy fiatal, szép asszony 13512 3| férfiak összevissza kiabáltak, sírtak, énekeltek és romboltak, 13513 3| kirázott; féltem, gyakran sírtam, és megkértem Johannát, 13514 4| Leszárítottam egy könnycseppet? Sírtam-e igazán? Mindig önző voltam, 13515 3| parkok, a griffmadarak, sisakos angyalkák, hamuszürke kővedrek, 13516 4| Vihar volt készülőben, a fák sisteregve rázták lombjaikat.~- Egy 13517 3| majd egy tucat malac élénk sivalkodás közt vágtatott végig a termen, 13518 4| belől? Mi lakik bent? Önzés, sivárság, unalom, egy csomó elhervadt 13519 1| az oroszlánnak, amikor a sivatagon összeakad a többi hímmel.~ 13520 2| annyi felé szaladt éktelen sivítással. Maga a levegőben 13521 1| ziháló lélegzete, a szánkóvas sivítása egyre közelebb hallatszott. 13522 1| Zokogása erősebb volt a szél sivításánál, a fagyos hó pattogásánál, 13523 1| hogyan kell valakit ilyen skálán végigvezetni, és így Kázmér 13524 3| signora és a katona beléptek a skarlátvörös, csillagokkal díszített 13525 4| nem volt ifjúsága, ahogy Slemilnek nem volt árnyéka, Spikher 13526 2| hölgynek is, aki viszont snájdig hadnagyokról énekelt. A 13527 1| kirándulást rendezett a híres sóbányákba, utána megozsonnáztak, s 13528 1| agarászok közt? Amint így sodorgatta volna magában a dolgok tarka 13529 1| fűzte tovább a gonddal sodort fonalat Izidor. - Van alkalom 13530 1| színlelve.~Kázmér tovább sodorta a fonalat.~- Nagyon kellemetlen 13531 2| forintért se kap.~Bauernebel nem sodortatta ki magát a kerékvágásból.~- 13532 3| reggelente szigorú arccal söpörte föl a fűszerkereskedés padlóját. 13533 1| özönvíz, amely nyomtalanul söpri el a nemzetes családot!~- 13534 3| a polgármester szobáját söprik.~- Szavamat rá, hogy nem 13535 3| őnagysága, gyönyörű, még a sörénye is olyan, mint a fenevadaké.~- 13536 4| hófehér arcával, lángoló sörényével, finom kezével, amelynek 13537 4| éjjel hajnalig kellett a sörházban ülnöm, és régi színészadomákat 13538 2| barátom tudniillik nagy sörivó, él-hal a komlós italért. 13539 1| legyeket kergethetné el söröspoharáról... Ezért az élvezetért 13540 3| nyári este volt, a szomszéd söröskertből tamburaszó és kancsózörgés 13541 1| székhelyen beült „egy pohár sörre” a nagyvendéglőbe, a szabolcsi 13542 4| üvegtáblát, és amikor kinéztem a sötétbe, mintha a távolban valaki 13543 2| holott sokkal jobb, ha az sötétben marad, legalább a lakók 13544 2| égnek. Bentről, az ólak sötétségéből panaszos tehénbőgés hallatszott, 13545 3| a pók a legyet, a nap a sötétséget, a nyár a telet. Ez az én 13546 1| versenyzők arcát ez az árnyék sötétté tette, borús sejtelem szállta 13547 3| gondolná, hogy a nyáron sötétzöld, télen barna gallykárpit 13548 1| az repkényként tapadt a sógor remekbe szabott frakkjához... 13549 1| ideig csodálkozva nézett sógorára, aztán így szólott:~- Ha 13550 1| csókot, hát adnék, hiszen a sógorasszonya vagyok, nemde?~A gavallér 13551 1| férfi karját nyújtotta a sógornőjének, hogy a dohányzóba vagy 13552 1| megnyíltak, s egy könnyű sóhaj röppent el róluk, majd egy 13553 1| pedig - tette hozzá keserves sóhajjal - nem mind arany ám, ami 13554 4| amely így kezdődik: „A sóhajok hídjára támaszkodva...”, 13555 1| terembe lép.~Néma csönd. Péter sóhajt egyet, azután megint lehet 13556 3| feje, s pár perc múlva a sóhajtó inas már ki is hordta az 13557 2| bosszantani az öregurat. Sok-sok csípős borsot tört az orra 13558 1| éppen divatosak voltak a sokzsebű kabátok, s kiderült, hogy 13559 2| Ne kérdezze, honnan? Nie sollst mich du befragen, véli Wagner.~ 13560 1| megáll Balázzsal; és mosolyogva drukkol ennek-annak, hogy 13561 2| az uraságok? - kérdezte a sólyomként lecsapó pincér.~- Vaddisznófejet 13562 1| keresztbe a réten. Az agarak sólyomszeme várakozással tekint szét 13563 4| hogy várja az ellentmondásomat. - Bizonyára én is megöregedtem, 13564 1| drótostótokra ugat, és sonkacsontot lop, de az agár az sportsman, 13565 2| belőlem valami. Anch’io sono pittore. Tessék itt körülnézni, 13566 4| Mintha meg sem kapta volna soraimat, részletesen elmondta, hogy 13567 4| prémesüzletek kirakatai sorakoznak egymás mellé.~Az államtanácsos 13568 1| orrod akkora, hogy kirí a sorból. Instállak tehát, állj a 13569 4| eltávoztunk a pincérek ünnepélyes sorfala közt. Mikor a folyosóra 13570 1| ugyanis früstök után fölálltak sorjába mokány paripáikon, és Kund 13571 4| osztottam véres sebet! A sorok közül kiütközik az iparkodás, 13572 4| váza egy, csupán huszonöt soros, Németalföldről keltezett 13573 2| rekesztette be kissé gyönge érvei sorozatát az ifjú.~Bulcsu azonban 13574 4| Mikor most kiegészítem a sorozatot, arra is gondom volt, hogy 13575 3| asszony próbált belenyugodni a sorsába. Megadással kelt föl reggel 13576 3| és rokonaink különböző sorsáról, a szerencsétlen Leontinról, 13577 3| vászonborítást: majd ha egyszer jobb sorsban lesznek, akkor újra hívhatnak 13578 1| átalakult bosszuló hatalommá, sorsharaggá, amely sötét erejével feketére 13579 4| értesítések, árjegyzékek, sorsjegyek, idejüket múlt újságok, 13580 1| és némán adta meg magát a sorsnak, csöndesen nézve rá a zord 13581 1| hogy a család képviselőjét sorsolják ki (majd ő húzza ki a nevet). 13582 4| esztendős voltam, amikor sorsom a zöld oroszkás hölggyel 13583 2| önnek elmondtam, és ezennel sorsomat kezébe tettem le.~Egy ideig 13584 1| volt rózsás, nem vagyok a sorstól elkényeztetve, majd beletörődöm 13585 4| embert, a gondolataikat, a sorsukat, talán a túlvilági életüket 13586 2| folyton csak a fönti három sort ismételte, bámulatos kitar 13587 2| most is, órák hosszat meleg sót kell a gyomromra rakni.~- 13588 4| feketesége e percben bizonyára sóvárogva gondolt a nagy, isteni kékségre, 13589 4| hideg név, és az embernek Spanyolországot juttatja az eszébe, amelyet 13590 4| között. És Delphosz! És Spárta! Micsoda csalódások; mármint