Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
13591 3| korhelycsapat? Csak vallja be, spektábilisz!~- Nem, kérem: ott tor lesz.~- 13592 1| érdemes-e egyáltalán ilyen spektákulumot csinálni egy rongyos agár 13593 1| megfelelt, ismét tovább spekulált, és tovább nyert jeles rendszere 13594 1| spekulánsból ok nélkül jó spekuláns lehet, azért hát nem mászott 13595 1| szerencsétlenség is forgandó, s a rossz spekulánsból ok nélkül jó spekuláns lehet, 13596 4| tehát befejeződött, miss Spenzer ezentúl csak a húgomat oktatja, 13597 4| Slemilnek nem volt árnyéka, Spikher Erazmusnak pedig nem volt 13598 1| Ezek a legveszedelmesebb spílerek, akikben van szív, ha ezer 13599 2| majmokkal, kutyafejű kígyókkal, spirituszba tett csodákkal működnék 13600 2| percben dugja ki a fejét a spórhertből vagy a vízvezetékből. Ki 13601 1| Magyarország, az agarászó sport, a nyalka négyesfogatok, 13602 1| apró csatározás volt, hogy sportnyelven fejezzem ki magamat: próbafutás 13603 1| kétségkívül nagy és szép dolog, a sportok általában tiszteletet érdemelnek, 13604 1| parolázott egy-két bőrkabátos sportsmannal, s elkezdett velük diskurálni 13605 1| kommandírozzon százezer koronát a Spree partjára, ha kétsége van, 13606 2| Saint-Cloud nem volt az utolsó stáció Napóleon diadalmenetében. 13607 3| utolsó a halszagú olasz stációéra, ahol az ezredes felesége 13608 1| feleségét megbüntetendő, stante pede Izidorra keresztelte 13609 3| az öreg hárs, amelyre a statárium legjobb cimboráját, Fekete 13610 2| Esetleg, ha az ember a városi statutumokból kiböngészne valami 13611 2| tudna megtalálni.~A városi statutumokban se akadt paragrafus, amely 13612 1| volt, mint a liverpooli steeple-chase-nek... Vígak lettek és könnyel 13613 3| csókoltam a hölgyeknek, azután stílszerűen így szóltam Podraczkynéhoz:~- 13614 1| begyiben feküdtek, felvidéki stílusban kibökte a pipája mellől.~- 13615 2| burnótját, és lehordta az új stinkadóreszeket, de hiába, az aranypolgárt 13616 3| Zernyesth elhunyta után a stolti gróf örökölte. Amikor az 13617 4| püspökökkel, Colombinákkal, Stuart Máriákkal és chevau-léger-kkel. 13618 1| pedig ez meglehetősen nagy stúdium, nem lehet rossz néven venni, 13619 1| közgazdasági szaklap, a Hazai Styx már több ízben arcképét 13620 3| ül, és az ölébe borítja a sublót tartalmát, hervadt virág, 13621 2| dolgoztak, hogy Vulkán műhelye a süketnémák intézete volt hozzájuk képest. 13622 3| nehézkes, szinte látszik, hogy süllyed le minden lépésnél a homokba), 13623 3| lépései mélyebbre és mélyebbre süllyednek a fekete hínárba, ahogy 13624 3| mindig mélyebbre, míg végre süllyedni kezdett, és csupán keserves 13625 3| fölpattogzottak, mint a rosszul sült kenyér, az alapzat belecsúszott 13626 1| Sári ott ült a padon, és sültekről s a holdvilágról ábrándozott, 13627 4| lassan egy meleg forrásba süppedek, és az arcomat puha gallyak 13628 3| nem lehet, két oldala oly süppedékes és mély, hogy a beléje tévedő 13629 4| bélyeggel; és egy hét múlva sürgöny, hogy a déli vonattal megérkezik, 13630 1| Vágóhidy mester rejtélyes sürgönyeit silabizálni, s amellett 13631 1| egy nap a következő rövid sürgönyi értesítést kapta:~Balsai 13632 1| ellenkezőjét cselekedte annak, amit sürgönyökben diszkréten F-nek jelzett 13633 4| őrnagyot, hogy adja föl a sürgönyöket, de a szegény öreg a kezébe 13634 1| könnyű volt. Ha Vágóhidy azt sürgönyözte Balsainak:~F. búzát vett,~ 13635 3| nagyságú torták és ezüst süteménytartók súlya alatt. Bár a hófehér 13636 4| támaszkodva...”, mialatt ő lustán sütkérezett, és olykor neheztelő szemmel 13637 3| akácerdő, egy-egy napon sütkérező szőlőtelek, egy vállalkozó 13638 1| például, s ma el lehetne sütni. Itt van Kálmánka?~- Itt 13639 1| biztatgatni, hogy szedjék össze a sütnivalójukat, de eredmény nem volt. Minekutána 13640 1| egy felfordított, ormótlan süveg, akkora, hogy két veder 13641 1| ekkor a földhöz vágták a süvegüket, és legalább elgondolták, 13642 3| recsegve-ropogva törtek össze, palackok süvöltve vágódtak a földhöz, aztán 13643 2| Terézvárosba. Amint a kocsi a Sugár úthoz ért, beszállt Tilda 13644 2| lépése volt. A győzelem első sugara! Tildában felébredt az érdeklődés 13645 4| megértés és a megbocsátás arany sugára. Sohasem panaszkodott a 13646 3| voltak, mint a téli nap sugarai.~Körülötte minden tiszta 13647 2| akár csak leghalványabb sugarával szolgált volna, így tehát 13648 2| mialatt Petőből hatalmas sugárban ömlöttek a szavak.~- Micsoda 13649 3| Ágnes - szólt Simon, és sugárzó arccal nézett körül a társaságon. - 13650 1| meglátogatta Kázmért.~Izidor sugárzott a boldogságtól, a szépasszony 13651 3| egy férfi sötét árnyéka suhant be.~- Mit kíván? - kérdezte 13652 1| oda a kártyákat, hogy en suite folytassa az üzletet. Bogdány 13653 1| párbajkard, ami úgy tud sújtani egy férfit, mint egy csöpp 13654 4| legszomorúbb védtelenséggel sújtott? Lehetséges, hogy keresztülgázolok 13655 1| szenvedett, amely kettős súllyal nehezedett rája, mert nem 13656 2| Tilda kisasszony! Dédapám, a sultész, nagyapám, a rektor, és 13657 3| könnyíteni kellett a kocsi súlyán. De azért a keréknyomok 13658 1| előttük. Talán ez volt a legsúlyosabb vereség, ami a Balsaiakat 13659 2| Quastl úr, az aranypolgárral súlyosbítva, megjelent a küszöbön.~- 13660 4| úgy éreztem, hogy mázsás súlyú, és rögtön legurul a nyakamról. 13661 4| rémlett, ezt, hogy: „Quid sum miser tunc dicturus!”, és 13662 1| csöndesen. - Ez a mi találkozásunk itt nem az öröm, hanem egy 13663 2| szerencsének.~- Majd elválik - sunyított az öreg, és óvatosan elrakta 13664 1| agarak mellkasukkal a földet súrolva repülnek a megijedt süldő 13665 2| kendőjét, az ifjú után akart surranni, de öreg lábai már nem voltak 13666 3| ablaktáblákat; közben egyre sűrűbben vágódtak földhöz a poharak. 13667 3| vadkanokkal, őzekkel. A sűrűben később Rózsa Sándor bujkált, 13668 3| bevilágítsz szemeddel a sűrűségbe, még a galambdúcot, az 13669 3| Anita, Marianka, Valeszka, Susanne és Borbála és valamennyien. 13670 4| előtti eperfa rosszkedvűen susogott; egyszer félálomban ki is 13671 1| dolgozott fogaival, mint a suszter az árral, már beszámolt 13672 2| bombardonnal, s a kecskeszakállas suszterek peckesen lépkedtek az utca 13673 2| mozzanata. Megfogtam egy suszterinast, az kegyelemért esdeklett 13674 2| szabóját, a mosónőjét vagy a suszterját. Azok Bulcsut a világ legrettenetesebb 13675 2| kötelezettségeimet, így a mosóné- és a suszterszámlámat, két fájó tételt, amelyeknek 13676 2| hatósággal. Bepörölte a susztert - elmaradt haszon és erkölcsi 13677 2| jottát, ha millióról, ha susztertallérról van szó. De hadd maradjak 13678 3| Talán az ezredorvos úr... - suttogta Burián.~Az orvos bólintott.~- 13679 2| hozta magával, a répatermő sváb földekről, a másik hajlandóság 13680 2| más polgárok az egerek, svábbogarak, verebek, sőt a szúnyogok 13681 2| esdeklett kegyedhez, majd mikor szabadjára bocsátottuk, a kapuból ezzel 13682 2| véleményét is kikérni.~Pető szabadkozott:~- Hogy lehetne ilyesmire 13683 3| friss hangulatokkal: örült a szabadságnak, a szülei háznak, az életnek, 13684 3| tulajdonképpen már föltételes szabadságra lehetne bocsátani. Miután 13685 3| A házibarát csak úgy szabadult meg, hogy egy szekrénybe 13686 2| kávéját szürcsölte. A logika szabályai szerint az aranypolgárnak, 13687 3| boldogan szenved bűnéért, a szabályok alapján szépen tovább kell 13688 3| gyorsan közeledik, jobb karjuk szabályosan himbálózik, mint az óra 13689 2| Eszerint továbbmehetünk. A szabályzat, melyet bemutattam, kifejezetten 13690 1| istráng, csattogott a patkó, szabatosan pörögtek a küllők... Most 13691 4| De most már rövidre fogom szabni mondanivalómat; azt hittem, 13692 2| persze! Kérdezze csak meg a szabóját, a mosónőjét vagy a suszterját. 13693 1| Kálmánka is, Töhötöm is, Szabolcs is - bólingatott Kázmér 13694 2| partájt, a fizetni nem tudó szabót, s így győzi le önt végül 13695 4| mintha nem az ő testére szabtak volna. Minden gyorsan ment. 13696 3| feléje, egy dohos barlang szádájának fuvallatát. Fábiánnak tetszett 13697 3| mintha a rothadt, nedves szag, amely a sárga pálcák közt 13698 3| kóválygott a mocsár tompa szagától, melegem volt, a fülem zúgott, 13699 3| aranyóráját, gyémánttűit, szagos vizeit, két komornyikját, 13700 2| Két Huszár”-ban. A fojtó szagú kávéházban már csak egy-két 13701 3| fordulóknál nagy íveket írva le száguldottak tova.~A lány egy kis csalódást 13702 2| a parancsoláshoz szokott száj az aranypolgárra vallott, 13703 1| de tüdeje már nem bírta, szájából hörögve tört ki a hang.~ 13704 2| föl: „Tudod-e, mi van a szájadban, Bulcsu?” „Fogak és egy 13705 3| csüngött le a homlokáról a szájáig. Egy perc alatt évekkel 13706 2| kához látott, kipeckelte a szájamat, megkopogtatta a fogsoromat, 13707 4| hogy a vér kiserkedt a szájamból, de mindegy, önhöz jól illik 13708 1| arcát, pityergősre álló nagy száját megpillantotta.~- Hát neked 13709 1| kezdett.~Marianne és a legény szájtátva bámulták a csodát, és nem 13710 3| ragyogó arcú volt. Még a szájuk körül játszó sajátságos 13711 1| legkeményebb vas van a szájukban. Egyébként jó estét.~Balázs 13712 1| főzünk estére? - kérdezte a szakácsnő?~- Almás rétest - mondotta 13713 1| még a szobalányának, a szakácsnőjének is hazugságokat mondott.~- 13714 2| napon cserbenhagyja, és a szakácsnőjét vezeti oltárhoz.~Tilda arca 13715 4| lovászt, egy részeges olasz szakácsot is szerződtetett; a pincém 13716 4| Miklós. És hogy el kell szakadnunk? Istenem, hiszen ez jobban 13717 1| hosszú, apró csapatokra szakadozva, s a délután szépen telt 13718 1| hangszálak mindjárt meg is szakadtak volna, azért mégiscsak kipöndörítettek 13719 1| másnak, se jó szóért, se szakajtónyi aranyért!~A derék cirmos 13720 4| percben volt furcsa hosszú szakállával és kiálló arccsontjával. 13721 2| valakinek a boldogsága egy szakállon forduljon meg, egészen új 13722 2| apám, a tanácsnok is ezt a szakállt hordta.~A leány hidegen 13723 3| álluk volt fekete az ütköző szakálltól.~A rabok közt egy vékony, 13724 3| mélyébe. A két kislányuk - két szakasztott szőke, fekete szemű Zsuzska - 13725 2| harmincnégy fogam van, s ez a szakértők nézete szerint furcsa egy 13726 4| magyaráztam meg neki, hogy szakítanunk kell. Ej, hány ilyen levelet 13727 1| sápadt vagy, kis szolgám - szakította magát félbe Kázmér. - Ideje, 13728 2| állapította meg Pető.~- Kérem, ne szakítson félbe - mordult emberére 13729 2| szót - mondta prózai hangon szakítva meg a beszélő némaságot -, 13730 1| s egy jeles közgazdasági szaklap, a Hazai Styx már több ízben 13731 1| össze Balázzsal, aki ebben a szakmában is megállotta helyét. Amikor 13732 3| és éjjelenként különböző szakmunkákat végzett a villamos 13733 3| egy munkát vállalt, egy szakmunka szerkesztését, amelyért 13734 1| nevezetessége volt a találmányok szakosztálya. Hosszú polcokon itt állottak 13735 3| éppúgy nem görbül meg a haja szála, mint a szép állomásfőnöknének, 13736 2| Bulcsu! Hamar, kapd magad, szaladj át Bauernebelékhez, és kérd 13737 1| örömömben!~Körül kellett szaladnia egypárszor a tisztáson, 13738 3| is vele futottam, a házba szaladtunk, és magunkra zártuk a tölgyfa 13739 1| egyet kanyarodott, és elébe szaladva, szépen el is csípte a bencét. 13740 4| villamosújság gyorsan pergő szalagját olvastam.~- Ah! Miklós - 13741 1| közepéből nézett a világba, ősz szálai a kurtára nyírt fej tarlóján 13742 1| kezd.~Az urak egymás után szállanak föl lovacskáikra, sőt több 13743 4| már ki is bérelte a régi szállásomat a Metternich-házban, de 13744 4| Megráztam a fejemet, fölmentem a szállásomba, amelynek ablakai a fázós, 13745 4| fölnevetett, mint az éjjeli szállásra repülő rigó -, ez a legjobb 13746 3| jutottunk, ahol éjjelre szállást kaptunk volna. Egy csomó 13747 3| lassan, mint az ökörnyál, szálldogált a vékony levegőben.~Nagynénéim 13748 4| mint az elkésett fecskék szálldogáltak az őszi vetés fölött.~- 13749 1| akad fuvaros, aki visszaszállít?~- Falu? - csodálkozott 13750 3| napéjegyenkor megholt emberek lelkét szállítja át a Fehér-szigetre.~Rápolty 13751 2| Bauernebel úr portékáját szállítják, a polgármester vörös lett, 13752 1| az ifiúrnál.~A családfőt szállító furcsa kocsi is megérdemli, 13753 1| tréningtelepe mindenfajta tudást szállított, és ha kellett, még a gépfűtési 13754 1| amelyen szercsikaalmát szállítottak, hogy álljon meg egy percre, 13755 4| becsöngettem a kertészt, hogy szállítsa poggyászomat a vasútra, 13756 4| virágkereskedő óriási bokrétákat szállítson a primadonnának a színpadra.~- 13757 1| föllázad, és az az érzés szállja meg, mint amikor az utcán 13758 1| fölmászott a hajtóülésre.~- Szálljon le! - szólott hátra a cifraszűrös 13759 1| aki szembe mert velünk szállni, mi több, ahol összeakadtunk 13760 2| templomhoz érkezett. Le kellett szállniok.~- A viszontlátásra - nyújtotta 13761 1| borulni kezdett, egyenesen a szállóba lovagolt. Este lesz az agarászbál, 13762 4| hogy most egy rossz athéni szállóban a világ legrosszabb tengeri 13763 4| pincérekkel, a koromszagú szállodákkal, egész lelkével benne élt 13764 3| emberiség egyenlősége mellett szállok síkra, aki azt képzelem, 13765 4| koromfeketén gördül le a szállóm ablaka fölött, és lent vacsorára 13766 1| sötétté tette, borús sejtelem szállta meg a szívüket. Alighanem 13767 4| mulatság híján, egyedül szálltam be a csónakba.~Másnap örömmel 13768 1| Amikor kiszedik őket a szalmából, hogy egyet járjanak a tarlókon, 13769 2| Bauernebelre.~- Ha önnek az ilyen szalmakalap-vásárlások igazságokat jelenthetnek - 13770 4| szoknyában, fekete csokros szalmakalapban, regattacipőben. Olvasott; 13771 4| ijedt arccal, azután a szalmakalapja elvált tőle, és lassan jobbra 13772 3| vánszorog kávébarna felöltőben, szalmakalappal a fején, előtte zöld kasos 13773 2| eljön még a május, amikor szalmakalapra lesz szükség, de amikor 13774 2| ugyancsak bámult, amikor húsz szalmásszekeret látott a City középpontján 13775 2| ne mehessenek keresztül szalmásszekerek.~Pető legyintett a kezével.~- 13776 1| hiszem - szólalt meg végre szalmaszál után kapkodva -, hogy Balázs... 13777 1| Marianne-nal, a többivel. Utolsó szalmaszálnak megmaradtam én. Apám tehát 13778 3| keletnek tart, különös, szalmával kitömött gödröket fog találni 13779 2| barátom - szólt a rozoga szalmazsákra ereszkedve. - Ajtóstul nem 13780 3| a cédulát, és átmentem a szalonba.~A társaság - bundában, 13781 3| legjobb lesz eladni, és a szalongarnitúrán okosabb rajtahagyni a vászonborítást: 13782 3| is ültünk az állomásfőnök szalonjában, a rendes vidéki környezetben, 13783 1| emberemlékezet óta nem volt szalonka.~Ezt a semmiséget szokás 13784 1| egyszerű dolog volt az, amit a szalonkavadász művelt. Régi jó kocsisszabály: 13785 1| amikor egy alkalommal Bogdány szalonkázásról tért vissza, és az úton 13786 1| álló eljegyzéseket és a szalonkázást.~- Egy szép tervem van - 13787 1| ott uzsonnázunk, azután szalonkázunk, s holdvilágnál térünk haza. 13788 3| miként bonyolódik le a szalonnák, lőporok, miegyebek ügye 13789 2| hazulról hozott rózsaszínű szalonnát, s aztán, késő este lévén, 13790 3| tücsökről-bogárról, a pesti szalonokról, a legújabb táncokról, a 13791 1| miatt leejtettem.~Szólott és szalutált, s azután intett a pecéreknek, 13792 1| alig evett valamit, és szalvátort ivott hozzája: komoly és 13793 4| régi barátaimat, akiknek száma az idők folyamán erősen 13794 4| asztalnál, előtte egy csomó számadás, amelyeket csomóba kötött. 13795 4| egy csomó engemet: ennyi a számadásom. Mind eltűntek, a legtöbb 13796 3| örökké sánta kiskutya volt. A számadó juhász ajándékozta nekem 13797 2| iskolába, ketten mindig a szamárpadban foglaltunk helyet.~- 13798 1| lehet bánni, akit le lehet szamarazni, s úgy magyarázni meg neki, 13799 3| taposva az olvadó hóba. Amint szamárszürke darócruhájukban, alaktalan 13800 1| jár, mert e metódus józan számításon alapszik, azon az egy tételen, 13801 3| álló fehér szobrokat nem számítjuk látogatóknak. A padmalyról 13802 2| következne! Teringettét, ki számított erre?!~- Asszonyom! - kiáltotta 13803 2| is történt. Ha helyesen számítottam, a kisasszony ennek következtében 13804 4| csomagoltatott, kifizette a számláit, és hazautazott. Egy évre 13805 2| kiegyenlítve a targoncás számláját. - Itt valóban szükség van 13806 1| aranykeretű pápaszemes úr, számlával kezében, személyesen tisztelgett 13807 1| mint az irodában ülni, számokat firkálni, könyveket vezetni 13808 2| szobájában üldögélt, és a pénzét számolgatta, mikor nyílik az ajtó, és 13809 1| tudott megsemmisíteni. Ő is számolt be a nyúllal, s eszerint 13810 1| pedig a ruhája gombjait számolta össze. Akkor éppen divatosak 13811 3| kávéscsészével, a másikban egy pohár szamorodnival, ékes tósztot mondott rám, 13812 2| rablógyilkosok viaszszobraival és számtalan állati szörnnyel: lólábú 13813 4| mosolyogva, és mint egy száműzetésbe induló királyné nyújtotta 13814 4| inkább, mint a Kaukázusba száműzött Lermontov. Rögtön láttam, 13815 1| parancsnak a kuglizóban mulató száműzöttek gyorsan, bár nem szívesen 13816 4| néz még reám, de az sem szánakozva vagy szomorúan, hanem gyűlölködve, 13817 1| könnyelmű ifjút egy külföldi szanatóriumba, ahol fél éven át addig 13818 1| hogy fejjel bukott ki a szánból, s annyira belefúródott 13819 2| ajtón, és Petőnek, jobb szándéka ellenére, föl kellett ébrednie.~- 13820 1| őszintén... hogy föltett szándékom magamat megbosszulni azon 13821 3| úgy kellett őket ölben a szánhoz vinni.~A fenyőgallyakkal 13822 3| nehezen megtaláltuk Beczkó szánját és a hozzátartozó tót legényt, 13823 4| a malom vidékin~Megáll a szánka. Guillot itt~Le Page öldöklő 13824 1| ellene fordult.~Amikor a szánkázás után először találkozott 13825 3| Úgy örültem az éjféli szánkázásnak, és most vége. Remélhetőleg 13826 1| emlékezetes téli napon a szánkázó Balázs minden mozdulatát, 13827 1| lobogott.~10~Ama bizonyos szánkirándulás után Bogdány Balázs gondolkodóvá 13828 4| majálisokra, tél végén titokzatos szánkirándulásokra vitt magával a hegyek közé, 13829 3| Pénzt vagy életet!~A szánkóban valaki sikoltott, aztán 13830 1| össze, ahányszor Balázs szánkója elröpült az övék mellett, 13831 1| kocsisa lett. Jó ebéd után szánkókra kaptak a házbeliek, a vendégek 13832 4| fölemeltük Miklóst, és a szánkóra tettük; az egyik orvos kinyitotta 13833 1| az emlékezetes téli napon szánkóversenyt nem rendeznek, Izidor föl 13834 3| indult a Vályú-csárdába. A szánok, nehogy gyanút keltsenek, 13835 3| sántán, bénán még kedve volt szánokat megtámadni. Nyilván becsípett 13836 3| Egy-kettő, ülj föl a szánra a kocsis mellé!~5~Egy óra 13837 3| vendégünk! - szólt egy, a szánról leugró úr, aki sápadt volt, 13838 1| kárörvendezni, hogy a neki szánt verembe Izidor esett bele, 13839 1| dörzsölgetve ült a zebrán, amelyre szántalpak voltak erősítve, és elégedetten 13840 3| Elvétve kutyák ugatnak, a szántásokban macskák egerésznek. Házak 13841 4| hajói már keresztül-kasul szántották az óceánokat, a saját palotájában 13842 1| lakásban fogadni; a nagy lakás szaporított személyzettel, inassal, 13843 2| A galambok pedig ezalatt szaporodtak, gyarapodtak, és ma már, 13844 2| gyorsasággal, mint a paszuly szára a bőséges éjszakai eső után.~ 13845 1| kötelességüket teljesítsék. A szárak lazán lógtak Balázs kezében, 13846 4| egészségesek voltak, mint nyáron. A szárazföld a maga temérdek színes szervével, 13847 3| hogy mentegesse végtelen szárazságát és örökös künológiai érdeklődését. 13848 3| veszett. Egyszer egy sebzett szárcsát kergetett, a madár a zsom 13849 3| vadgalamb jár erre, még több szarka, főleg pedig fekete varjú. 13850 4| ahol sovány libalegelőn szarkalábak és pipacsok álldogáltak. 13851 3| mezei gazzal, kökörcsinnel, szarkalábbal, tétován emeli föl karját, 13852 1| Des Grieux Manón előtt.~- Szárnya van itt az időnek - mondott 13853 4| Metternich lakott, és nevetve a szárnyai alá vett. Egész nap velem 13854 4| aztán a fejét, aztán a szárnyait és végül a törzsét. Emlékszem, 13855 2| itt az ideje, hogy a magad szárnyára bocsássalak. Mert ha ez 13856 4| strucctollak lassan nőni kezdtek, szárnyat kaptak, kikívánkoztak a 13857 2| megfogva flaskózöld gérokkja szárnyát, így kiáltott a fiskálisra:~- 13858 4| szánkót, hogy azután nehézkes szárnycsapásokkal, mintha úsznának és nem 13859 1| lásba. A szánkó, mintha szárnyra kapott volna, úgy lebegett, 13860 3| Sándor bujkált, a lesüppedt Szarvas-csárda szemöldökfáján még most 13861 4| nagy folyosón, a nagyképű szarvasagancsok közt végigkopogtattunk -, 13862 3| melyet egy hosszú lábú, szarvasbőr nadrágos főhadnagy meg egy 13863 3| között erdő húzódott, tele szarvasokkal, vadkanokkal, őzekkel. A 13864 1| vadásztanya, ahol az urak, ha szarvasra mennek, meg szoktak hálni.~- 13865 2| krumplit eszik, az eke szarvát nyomogatja, aztán egy szép 13866 1| nem lehet rajta - elvégre Szatmáron is megkötötték a békét, 13867 4| arcon úgy föstött, mint a szatócsboltba tévedt kócsagtoll. 13868 1| nem kapott! Náci „hajrá!” szavában benne volt a gazdai harag, 13869 2| de valami igazság akad a szavaiban.~- Ön lekötelez, Bauernebel 13870 2| egyenesen gondolkodik, s aki szavaiból le tudja vonni a levonandókat, 13871 1| előttem szólott Kázmér bátyánk szavaihoz, és elítélem azt a nézetet, 13872 2| szerint, mindenféle gúnyos szavakkal illették az amazont.~- Kisasszony! 13873 2| százezerszer Pető előtt, de azért e szavaknak még mindig van hatása. Jozefin 13874 1| kell jegyeznem a megnyitó szavakra. Ez pedig az: érdemes-e 13875 2| Eszébe jutott, milyen lelkes szavalások közt kísérte volt haza barátja 13876 2| Jozefinnal beszélgetsz, szavalsz, és az én ügyem kátyúban 13877 2| örökzöld hínára mellett szavalt? Ez az a melegség, ragaszkodás 13878 3| Énekelj a szerelemről - szavalta a színpadon, szerepéhez 13879 3| Fábián... Egészen önnek való, szavamra, uram, önnek való...~Ostobán 13880 4| életet, amely erősebb a férfi szavánál, a nő hiténél, és örökre 13881 3| folytatta a gyerek, s minden szavára rémes hörgés volt a visszhang. - 13882 1| mama és Klárika is, azonban szavazati jog nélkül.~Az ágotai agár 13883 1| ismét az agyonütés mellett szavazott, míg Töhötöm a zsebkendővégről 13884 2| templomokban vannak: mély szavúak, ablakrendítők, messzire 13885 4| aranycsiptetőjével a tizennyolcadik századbeli államtanácsosokra hason 13886 3| Garas Peti már az útszéli százados tölgy mögött húzódott meg. 13887 2| tulajdonképp egy nyugdíjazott századosé, akit azonban a harangöntők 13888 1| adják olcsón, kommandírozzon százezer koronát a Spree partjára, 13889 2| gondolatokkal.~Mindezt már elmondták százezerszer Pető előtt, de azért e szavaknak 13890 1| a dolgok tarka fonalát, százötven lépésre előtte felpattant 13891 3| egyszerre ő is elkezd kártyázni, százrőfös leveleket írni, esküdözni, 13892 2| álla. - Ó, én tökfej! Ó, én százszoros tökfej!~A szegény exfagottista 13893 3| mocsár halálveszedelmével százszorosan levezekelt? Ez volna hát 13894 2| vele, hogy a közelségét, a százszorszép parfümje illatát érezte. 13895 3| még öt gombház, sőt még száztizenkét gombház.~A terem üres maradt. 13896 3| ilyen furcsa emberrel sem. Száztizennégy kalandja között akadt mindenféle: 13897 2| vagyonát, egy éjjelen át szecskává változna.~- Az ön fantáziája 13898 1| vágott mogyorópálcát. - Szedd a nyakadba a lábadat!~Matejkó 13899 3| szónak, öreg lábait sebesen szedegetve menekült a havas síkságon, 13900 3| szólt a házigazda. - Most szedelőzködjön szépen össze, és menjen 13901 4| fölébredek, és ilyenkor rendbe szedem a gondolataimat; átfutom 13902 2| igazságszolgáltatás is ráncba szedheti. És ráncba is szedte volna, 13903 1| mellett. Most is ott volt, és szédítő sebességgel hajtotta le 13904 1| kezdte őket biztatgatni, hogy szedjék össze a sütnivalójukat, 13905 2| Hagyjuk ezt; okosabbat mondok. Szedjük össze a cókmókunkat, és 13906 1| sebességgel hagyta őket menni.~Szédületes verseny kezdődött most; 13907 3| pohárral felhajtott volt, szédülni kezdett, s kivonult egy 13908 1| fejjel, kidűlt szemmel, szédülve, kimerülve, féktelen dühvel 13909 3| körülnézett a gyerekszoba szegényes babái és háromlábú 13910 3| amelyet rózsaszínű kőrózsák szegélyeztek. Uzsorásoktól kérte kölcsön 13911 4| a kórházaknak és a megye szegényeinek egyformán jusson. És még 13912 4| ideje, hogy a betegekre és szegényekre gondoljunk”, és én boldog 13913 3| lőporok, miegyebek ügye a szegénylegénnyel. A dolog így állott.~Garas 13914 3| erdő, a láp, a rét mind a szegénylegényeké volt, amikor az útonállók 13915 3| amikor még dicsőség volt szegénylegénynek lenni, pandúrral harcolni, 13916 4| egyszerűségnek itt nem a szegénység a magyarázata. Mindjárt 13917 1| felugorjanak rá, és pisztolyt szegezhessenek a csöndes utas mellének; 13918 3| tekintettel a hímezőrámára szegezi, s kisfiát, ki most már 13919 3| szeme egyszerre rémülten szegeződik a háttérbe, s a térde megcsuklik. 13920 3| körül. Tekintetemet mohón szegeztem a hepehupás homokra, lovam 13921 1| nyúl szívóssága is kedvét szegte. Balsai Náci egy ízben már 13922 1| gyöngék és gyávák vagytok... Szégyelljetek magatokat! - tette hozzá 13923 4| tudjuk a magyarázatát adni, szégyelljük, hogy gyűlölködünk, de bele 13924 2| ábrázolt. Fabriczius nem szégyellte az idegen előtt a pörpatvart, 13925 1| de Klárika és Balázs nem szégyellték magukat, és a szép hajnali 13926 1| félt, s elsüllyedt volna szégyenében, ha szívét Sári előtt ki 13927 1| azon a Bogdányon, aki megszégyenítette a Balsaiakat. Talán nagyobb 13928 1| megszakad is, akkor sem szégyeníti meg a gazdáját. Már két 13929 1| alázzam meg, kosarazzam ki, szégyenítsem meg... Mondjam talán önnek 13930 4| megcsuklott, majd minden szégyenkezés nélkül csókolta meg az ajkamat, 13931 2| tanácsnokok, a városatyák is szégyenkezve ballagtak keresztül az utcán, 13932 3| sápadt ez a gyerek. Nem szégyenled magadat? Többé nem fogsz 13933 1| hogy igazad volt, Balázs... Szégyenlem, de meghajolok az igazság 13934 2| pedig csaknem elsüllyedt szégyenletében.~Az aranypolgár a kezét 13935 2| pályafutásom haszontalan, szégyenletes, hogy egész életemben rossz 13936 2| Júdáspénz alatt azt értem, hogy szégyenpénz, pénz, amelyért talán a 13937 1| katonájuk elveszett, s a szégyenteljes megadás és a halál közt 13938 1| illik! A fölfújt hólyag széjjelpattant, s amelyről azt hitték, 13939 1| volt szó!~Az öreg fölvette széjjelrepedt süvegét a földről.~- Hát 13940 1| teremben pedig a pincérek széjjelszedték az asztalokat.~Balázs helyénvalónak 13941 1| paszuly gyorsaságával kezdett széjjelterpeszkedni.~Hiszen talán volna mód 13942 1| megdöntse ezt a hiú kártyavárat, széjjelüssön az értéktelen cserép között, 13943 3| helyet foglalt az egyik angol székben. Látszott, kíváncsi rá, 13944 3| leplezte, hogy a birtokos szekerének rúdja kifelé áll.~ 13945 1| selyemkravátli terpeszkedett, s a széke melletti fogason sárga bőrkabát 13946 3| és hahotázva dűlt vissza székében, amely bizonytalanul ingott 13947 2| föl kellett volna ugrani székéből, és visszatérve az éjjeli 13948 1| Izidor kedves nótáját, a székely csürdöngölőt, amely így 13949 4| feleltem közelebb húzva a székemet. - Az igazat! Magyar vagyok 13950 2| fuvaros kijelentette, hogy a szekerek Bauernebel úr portékáját 13951 3| bundáinkat, és lementünk a szekerekhez. Az újév, úgy látszik, nemcsak 13952 1| Losoncra, ott várni fogja szekerem. Megértetted?~Klárika intett 13953 2| lehetne lódítani a cimbora szekerén? Nem kellene segíteni Petőn, 13954 1| kapát adott volna egy rozoga szekérért, pedig egyébként ugyancsak 13955 1| már intett is egy ekhós szekérnek, amelyen szercsikaalmát 13956 3| gazdálkodnak, köröttük nincs szekérnyom, sem gazdasági udvar, sem 13957 1| Kázmér elfoglalta az elnöki széket, a hangulat fölötte izgatott 13958 1| Amikor végre este a megyei székhelyen beült „egy pohár sörre” 13959 1| jelentőségét, és halálra szekírozott valamennyiünket.~Balázs 13960 2| öregurak pörpatvara.~A háziúr szekrényéhez ment, s kocsiderékra való 13961 2| húzgálta az ágyat meg a szekrényt, úgyhogy Bauernebel úr, 13962 3| kérdezte a gróf titkárjától.~A szekretárius böngészni kezdett az aktákban, 13963 2| pillanatban majdnem leesett a székről, amikor Pető elárulta Bauernebelnek, 13964 3| sejtett, titokban odakötötte székükhöz, úgyhogy a szónokok az adott 13965 2| megy ki a fejemből. Emlékszel rá?~- Nem emlékszem - felelte 13966 1| tagadta meg magát, s az idők szele némi havat szórt a halántéka 13967 4| sikoltotta folyton.~A part széléhez ért, beleütközött egy villanylámpa 13968 1| lovasok leértek a kukoricás széléig, s aztán helyben fordulva, 13969 1| mámoros lepkék. Ha a tisztás szélére értek, egy-egy lehajló, 13970 3| a nádas mindig zizegett, szeles éjszakákon olyan hangosan 13971 1| ha egy hölgy körül kell a szelet csapni! Íme az elefánt, 13972 3| helyeslőleg nyalogatta a szája szélét, és ha a történet nagyon 13973 1| túlsó parton ölte meg a szélhűdés, Tigrist a pocsolyában 13974 3| soroksári síkságot nagy csatorna szeli ketté, amely a kenyérsütő 13975 3| Milyennek? Istenem! Valami szelíd dolognak. Mondjuk, az ember 13976 4| és a francia leckék mégis szelídebbek és jobbak hozzám! Nos, gondoljon 13977 2| nem végeztet.” Az utóbbi széljegyzeten Pető, ösmerve az előzményeket, 13978 1| agár az sportsman, aki a széllel versenyez, akinek nevét 13979 4| kéményekbe, táncot járni a gonosz szellemekkel? Ah, nem, kedves olvasó, 13980 2| néhány „séta jobbra” után szellemesen.~- Ó, igen - felelte vékony 13981 1| A bók nem volt éppen új, szellemesnek se lehet mondani, de némely 13982 4| és emellett mégis férfias szellemű, azt hiszem, jól tartaná 13983 1| elhagyták kriptáikat, és néma szellemük most itt lebegett a szobában - 13984 4| háztetőkön, gémeskutakon, szélmalmokon fehér bundácskák fekszenek, 13985 4| került ide. A távolban egy szélmalom forgott - akárcsak távoli, 13986 4| elhagyott, félig összedőlt szélmalomban lakott, és esténként gitárt 13987 1| csóválta a farkát, mint a szélmotolla, de mukkanni nem mert.~A 13988 1| még az orrát is le találja szelni!~A családfő kifogyott a 13989 1| és megrémülve szaladt a szélrózsa különböző irányába. Ha a 13990 1| elhagyta a két feketét, és szélsebesen vágtatott le az egyenesen.~ 13991 1| között: egy család, de két szélsőség. A kutya az a kuvasz, amely 13992 2| kenyér helyett két karajt szelt le magának vacsorára; idegen 13993 3| mindössze három, feltöltött szélű, keskeny palló vezet át 13994 3| irgalmatlanul összetört az első szélviharban, nem: már az első zord szellőben.~ 13995 1| fiatal leány csöndes bája, szembeállítva a szép özvegy hazug és forró 13996 4| szerelmet; ej, most itt van, szembeállok vele, és íme, egy pillanat 13997 3| volna szét az ereiben. A szembejövők csodálkozva tértek ki az 13998 1| most szerette volna, ha szembenézne vele, s egymás gondolatait 13999 1| menve hozzá, az embernek szembeötlött hatalmas mellkasa, domborodó 14000 1| Bogdány Balázs egyszerre szembetalálja magát Balsai Klárikával. 14001 2| háziurak páratlanok voltak: a személyükre semmit sem költöttek, 14002 4| megfogytál, és milyen sárga a szemed! Rossz bőrben vagy, én szegény 14003 4| részeiben talán homályos lesz szemedben; úgy lehet, évszázadokkal 14004 1| még nem ment ki az álom a szemedből?~- Hogy szeretem Balázst! - 14005 3| ház, ha jól bevilágítsz szemeddel a sűrűségbe, még a galamb 14006 1| hogyan viseli magát a család szemefénye: a Kormos. Ami tőle telt, 14007 3| tett volna. Burián lecsukta szemeit, de a látományok most sem 14008 1| vasúti vonalat zöld és piros szemek jelezték. Egy galamb alakú 14009 2| különös volna ebben? Miért ne szemelhetném ki vőmül?~A diák még mindig 14010 2| Jozefin őnagysága, akinek személye ilyen furcsa dolgokkal van 14011 1| madarat, éspedig Balázs személyében, hogy rögtönösen átadja 14012 1| pápaszemes úr, számlával kezében, személyesen tisztelgett Kisbalsán... 14013 4| Shakespeare-t olvasgattam, az ő személyével helyettesítettem Margit 14014 2| mindenképp igaza van.~- És személyi okokból is - tette hozzá 14015 1| verseny egyik nevezetes személyiségét, a bírót is bemutatni.~Miután 14016 4| birkóztunk, elestünk, végre is a személyzet beszaladt és elválasztott. 14017 4| vette tárcámat. Előkelő személyzetet kellett tartanom, francia 14018 4| a piros hajamtól, a kék szememtől, amely annyi hiábavaló romlást 14019 2| háború. Fogat fogért, szemet szemért. Helyes. De mi történik 14020 2| koporsókereskedés: a kis kirakatban szemfödelek és gipszangyalok szomorkodtak. 14021 4| szegezte rá mozdulatlan szemgolyóit. Csak néha torzult el egy 14022 2| galamb képviselték. Mikor a szemle véget ért, visszakerültek 14023 2| állását.~A diák bevégezvén szemléjét, átment az utca túlsó oldalára, 14024 2| a jogász buzgó ellenőrző szemléket tartott a különböző telepeken; 14025 2| bizonyos megelégedéssel szemlélgette magát a tükörben, Tilda 14026 1| szerette.~Matejkó helyszíni szemlét tartott, aztán így szólott:~- 14027 3| esernyőjét, és tágra nyílt szemmel-szájjal rontott be az ajtón.~A kis 14028 3| zsíros pirosság. A vastag szemöldök alól - micsoda meglepetés! - 14029 4| hítták, őneki is összeért a szemöldöke, és ő is oldalt választotta 14030 4| orrlyukaival, összehúzott szemöldökével -, mert különben Constant 14031 3| lesüppedt Szarvas-csárda szemöldökfáján még most is meglátszik a 14032 1| láthassa többé ezt a lemondó szempárt, ezt az egyszerű kis arcot, 14033 4| engedték zöld oroszkáját a szempilláim alá. Most, hogy évek múlva 14034 4| mozdulattal jelennek meg szempilláink alatt, mások mintha egy 14035 1| valami furcsát érzett a szempilláján, egy könnyet, amely észre 14036 4| Közömbösen, kissé összehúzott szempillákkal pillantott maga elé; úgy 14037 3| gúnyos villanás. Mindez szempillantás műve volt, majd a fegyházigazgató 14038 1| akármilyen furcsa is: az arca szempillantásra pirosabb lett a rendesnél. 14039 1| szem előtt tartotta. Ez a szempont őt, a különben okos embert 14040 4| hirtelen fölébredtem, és szemrehányásokat tettem magamnak. Nem tudom, 14041 3| hasonlít, szeme csöndes szemrehányással vetődik néha reám.~A parasztasszony 14042 4| fúródott.~- Itt - szólt Miklós szemrehányón, és a mellére mutatott. - 14043 1| Marianne nevetett. Ilyen szemtelen embert érdemes meghallgatni. 14044 2| Bizonyára az apjától - szemtelenkedett a jogász.~- Hahaha - nevetett 14045 1| A szép özvegynek ennyi szemtelenség láttára el kellett mosolyodnia. 14046 1| vélte, nem hagyták el, a szemtelensége sem. A kis mókázás fölvillanyozta, 14047 1| tanultam - jegyezte meg szemtelenül az új vő.~Kázmér hangosan 14048 2| fegyver híján behunyván a szemüket, mikor a Bauernebel-féle 14049 1| csodát, és nem akartak a szemüknek hinni. Pedig nagyon egyszerű 14050 2| igaza legyen. Ez volt az ő szenvedélye, az ő alfája és 14051 4| ér augusztus derekán egy szénaboglyán hálni vagy tavasszal a zöld 14052 2| így fejlődik tovább, úgy a szénád rendbe jöhet.~Bulcsuból 14053 4| hozzám, rendben tartom-e a szénámat? - szólt hozzám többször, 14054 3| istentelen gazda megrakott szénásszekere lovastul, rakományostul, 14055 2| harmadikon Bauernebel annyi szénát és szalmát helyezett el, 14056 4| kitűnő társaságban forgott, szenátorrá lett, kitüntetéseket kapott. 14057 4| az ágyam szélén megjelent Szenegambia királya, égő turbánban, 14058 2| volna, véglegesen az italnak szentelné ifjúságát, férfikorát és 14059 2| művészetnek fogja magát szentelni. És ha nem volna a röghöz 14060 4| vágyát, azt mind a nőknek szentelte, bennök merült ki az élete 14061 3| legrégibb barátja családi szentélyébe, szabadon jár; a vakmerő 14062 3| vonalaikkal messziről görög szentélyre emlékeztetnek, zöld foltjuk 14063 2| gyakran célravezető, s a cél szentesíti az eszközöket. Ha azt mondottam 14064 3| kapott a tüdejébe, úgyhogy a szentkép oszlopa, imapadja tele lett 14065 1| magának, én odaálltam a szobám szentképe elé, és azt kértem a Mária-képtől, 14066 4| falairól az épen maradt szentképek szoktak.~ 14067 3| Mindnyájan meg fogtok halni.~Ha Szentlőrincet elhagyod, kis ákácos következik, 14068 2| amelyen már földet lehet venni Szentmihályon.~- Ez rabulisztika! - felelt 14069 1| az agár beadja a kulcsot. Szentséges Isten! Még olyan üvöltést 14070 4| a templomba, és amikor a szentséget fölmutatták, komoly arccal 14071 2| csalhatatlanságában oly szentül hitt, s amely íme, ekkora 14072 4| erőltetett mosollyal -, én nem szenvedek, ennek meg kellett történnie! 14073 2| nem a rendes veszekedési szenvedélyből, hanem attól az örök lelki 14074 1| láncolt magához. Öröme, szenvedélye volt a kacérkodás, ki is 14075 4| mélyén sötét szenvedések és szenvedélyek is lakhatnak - és hozzá 14076 2| elmagyaráztam önnek. Nekem a szenvedélyem, hogy velem ne packázhasson 14077 2| más az is, ha az ember a szenvedélyének áldoz, mintha a napi szükségletek 14078 1| miatt tett le erről a nemes szenvedélyéről.~Ezért járt most föl és 14079 4| megszabadult egy céltalan szenvedéstől, és nos, igen: talán ezért 14080 1| kisleány szomorú rabságot szenvedett, amely kettős súllyal nehezedett 14081 4| megírva, hogy nekem mindig szenvednem kell, Miklós? Hiába megyek 14082 1| gyermekhez hasonló, némán szenvedő arca, szomorú homloka, fáradt 14083 1| tudta, hogy az ő hideg, szenvtelen modora fölingerli az embereket, 14084 1| kezdett, és pörbe szállott a szépasszonnyal, de az csak nevetett, és 14085 1| zebrába, s hajtatott át a szépasszonyhoz megnézni, hogy széna-e vagy 14086 1| földről, és átkarolta a szépasszonyt.~Marianne, mint a kígyó 14087 1| nemzetes Balsaiakkal, aki szepeg, ha egy hölgy körül kell 14088 1| érez. Vajon mi történik? - szepegett Klárika. Talán apja összegyűjti 14089 4| álmaim borzalmasak, és mégis szépek, csudaszépek!~Alkonyodni 14090 2| zöldre festetnie? Erre a szépészeti újításra ugyan nem volt