Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
14091 4| vízzel mosakszik, a legjobb szépítőszerrel. Csak a szeme körül volt 14092 4| se kérdezem, ki öntözi a szeplőidet, pedig valaki ugyancsak 14093 4| Eliz sovány nyakát és apró szeplőit. Furcsa és ostoba érzés! 14094 4| koravénebb, tanultabb. Sok szeplője volt, különösen az orra 14095 4| Miklós - tette hozzá megszeppenve.~- Igen, a lépéseim! 14096 4| megöregedett és megcsúnyult. A régi szépségből már csak ajkának furcsa 14097 4| kivette a szerelem szent szépségéből a részét: az életéből úgy, 14098 4| nekem a kövérkés, érett szépségek sohasem tetszettek, és így 14099 3| őszinték. Hiú az egyik ember a szépségére, a másik a vallására, a 14100 4| párkányán, és az egykori szépséget csak egy fáradt, gyöngéd 14101 4| az öregebb urak neveznek szépségnek.~- Csinálj sok adósságot - 14102 3| Petinek ~~~~6 pár csizma,~~~~~~szept. 13. ~~~~dtto ~~~~5 oldal 14103 2| intézete volt hozzájuk képest. Szeptemberben újra két oldalról kapva 14104 4| légyen az egy barátságos szeptemberi délután az erdőszélen, egy 14105 1| komolysággal ítél, hogy a szeptemvir se különben. Lehet, hogy 14106 2| körülöttük minden fejlődött, szépült, addig a Bauernebel-házak 14107 4| repülő rigó -, ez a legjobb szer, hogy az ember minden mást 14108 2| az Arabi pasáéról? Vagy a szerb püspökéről? Dehogyis, dehogy!~- 14109 1| ekhós szekérnek, amelyen szercsikaalmát szállítottak, hogy álljon 14110 4| kedvem ellenkezni.~- Minden szerdán meg szombaton nálam fog 14111 2| összeférhetetlenségben is nagyok voltak, és szere-száma nincs azoknak a bélyeges 14112 4| Nincs kétség: én vagyok a szerecsen király, aki ott született, 14113 4| túlharsogott; a levegőt illatszerek, gázlángok és női csipkekendők 14114 2| elpanaszoltam neked reménytelen szerelmemet, s vázoltam azt a 14115 4| regényességében, aki ennyire a szerelemért élt volna. Minden egyéb, 14116 4| szép és méltó ehhez a nagy szerelemhez, ehhez a mi szomorú, szép 14117 4| nemegyszer barátsággá vagy szerelemmé alakul át. Mibennünk nem; 14118 1| korában holmi unokatestvéri szerelemmel vonzódott Klárikához, jóllehet, 14119 4| bánatos liliomokból; az ilyen szerelemnek a mélyén sötét szenvedések 14120 2| az adósságait, az egykori szerelmeit, csak egyet nem lehet elfeledni: 14121 4| gyerekkorában folyton csak a szerelmen járt az esze, hogy minden 14122 2| hivatkozott, és fokozott szerelméről biztosította a szép özvegyet.~ 14123 4| hová megy, és csakugyan szerelmes-e? De az igazat! Ígérje meg, 14124 3| rajzolódott le előtte a szerelmese jelleme, hiúsága, megbíz 14125 1| kifogása, vígan élték a szerelmesek világát, nem vették észre 14126 3| postatiszt, aki rózsákat küldött szerelmesének, és aki négyévi nehéz raboskodás 14127 3| Aranykézről, ezzel hódította el a szerelmesét. Mit tegyen hát? Vívjon 14128 1| Klárika figyelmét Balázsra, és szerelmükről, amelynek Balázs nézete 14129 1| helyeselt. Az oppozíció le volt szerelve, az egyfejű ellenzék dühösen 14130 1| nélkül fixírozni kezdett. Szerencsére a lovagias ügy nem 14131 2| koncertjét, Bulcsu mester szerenádját és a harangöntők fulgura 14132 1| intett. Látta, hogy nincs szerencsében, s azért megpróbálta, hogy 14133 2| ajtaja felé mutatva.~- Tartom szerencsémnek - hajtotta meg fejét Pető, 14134 2| nem választhattam volna szerencsésebben; nem látom tehát az akadályát, 14135 4| már a hajam; de eddig csak szerencseszálakat találtam. Még mindig szép 14136 4| hisszük, az emberek talán csak szerencsétlenek, Miklós!~Megvonta a vállát, 14137 4| világukból, csak másokat fognak szerencsétlenekké tenni.~És ez a kisleány? 14138 2| miért ne? Bulcsu a maga nagy szerénységével és ügyetlenségével rokonszenves 14139 1| Ő már ki lett fizetve, szerepe tehát véget ért.~- Istennek 14140 3| szavalta a színpadon, szerepéhez híven Heléna -, az semmisít 14141 1| két feketéjével.~Az indító szerepére Töhötöm vállalkozott, a 14142 3| a nyugalmazott pintyőke szerepét játssza a patakocska partján. 14143 2| húzódtak meg. A felügyelő szerepével egy szürke ingű bolgár volt 14144 1| azonban Heyden Marianne szereplése mélyreható nyomokat hagyott 14145 4| mint a színészek, amikor a szerepök kezdődik -, akkor engedje 14146 1| hogy, hogy is mondjam?... szeressen belém, szóval én kacérkodjam 14147 4| ellenségek voltunk. Ahol szerét ejthettük, bosszantottuk 14148 4| amely túléli a barátságot, a szeretetet, az ifjúságot, az egészséget, 14149 2| melegebben érezte Bulcsu szeretetét, végül pedig maga is vonzódni 14150 3| akarnának - szólt egy márki szeretetreméltóságával -, jelenthetem, hogy a városban 14151 2| Nos úgy, hogy van-e szíve? Szereti-e az embereket és talán a 14152 4| inkább a hervadó hölgyek szeretik. Nem tudom, miért, ilyennek, 14153 3| nagy öröm lakik, amely ki szeretne törni. Mindig jó hangulatban 14154 2| Tilda ezenfelül egymásba szeretnek, aminek komolyabb akadálya 14155 3| Szerencsétlen ember... Fejbe szeretném magamat vágni! - tette hozzá 14156 1| kedvese hagyja ott. Mert a szeretőre rá lehet unni, ez érthető, 14157 4| lányodhoz, Angyalka, az, akit szeretsz, immár nem rajongó spanyol 14158 4| zúgta: „Nem! Nem! Sohasem szeretted!” És Olga alakja hidegen 14159 3| Emlékszem, annak idején szerettél matézissel foglalkozni. 14160 3| Szólj apádhoz, hiszen mindig szerettelek, mint senkit ezen a világon, 14161 1| világon, egyedül, senkitől nem szeretve, egy zord és hideg sziget 14162 2| ha legalább ezen a módon szerezhetné meg a mindennapit.~- No, 14163 4| Miért éltem tulajdonképpen? Szereztem örömet valakinek? Megvigasztaltam 14164 1| óvakodni fog, hogy örömet szerezzen az asszonynak.~Így van az 14165 3| képpé jegeceződik. Ha csak szerit tehette, nem nézett az udvarlójára, 14166 3| munkát vállalt, egy szakmunka szerkesztését, amelyért ívenként tizenöt 14167 1| is óvatosabban került a szerpentin éles hajlásához, s a belső 14168 1| szerezte be, a lovaknak új szerszámot, könnyű homokfutót rendelt, 14169 2| hogy ez anyagi eszközökre szert tehetek. És ezért fogok 14170 4| utazásra készülne. Amint a szertartás véget ért, a gyülekezet 14171 3| hölgy.~Fölkeltek. A lakáj szertartásszerűen adta rájuk a bundákat, és 14172 4| pap dideregve végezte a szertartást, mialatt a sapkájára finom, 14173 3| a beteg madár, szálltak szerte a teremben. Az öreg hangja 14174 1| hogy a szegény bence szőre szerterepült, akárha molyos bundát poroltak 14175 1| hogy nyávogva meneküljenek szerteszéjjel?!~Nem történt semmi: a rét 14176 2| furcsa szoba puritán egyszerűséggel volt berendezve: mindössze 14177 4| szárazföld a maga temérdek színes szervével, bokraival, domboldalaival, 14178 2| mondta el magáról, hogy erős szervezete van. Úgy is volt, a sors 14179 3| mindannyiszor erősen, és szervezetemet a betegség annyira megtámadta, 14180 2| másik hajlandóság magyar szerzemény volt, jele az akklimatizálódásnak. 14181 1| mutatta meg, hogy milyen szerzet. Most már szabadon kacérkodhatott, 14182 4| Bólintottam, és követtem a szerzetest, bár tisztán éreztem a jelenet 14183 1| bárki rájött volna, honnét szerzi az ilyen játékhoz való pontos 14184 4| csak félig élt, félig a szerző költötte alakját. Alapot 14185 2| fiókból -, most tessék a szerződést aláírni.~Rendes kontraktus 14186 2| hogy tulajdonképp mire is szerződtem: semmi másra, mint hogy 14187 2| Bulcsu - szólt a leány a Nero szerzőjéhez -, mit tenne maga, ha egy 14188 2| a Nero mélyen megdöbbent szerzőjét.~- Végre! - kiáltott fel 14189 2| nyárspolgáriasság útjáról, és a szesz meg a nikotin által élénkíti 14190 4| meg, hogy csak játék volt, szeszély, gazság, kalandvágy, hogy 14191 1| ha valamilyen lehetetlen szeszélye támadt a szép özvegynek, 14192 3| tiszta és rendes. A férj szeszélyei nem találkoznak ellentmondással, 14193 4| vagyis belenyugodott a szeszélyeimbe. Tudja-e, hogy ön még most 14194 4| és egész nap kínozom a szeszélyeimmel.~Zavarodottan, mégis furcsa 14195 2| vele szemben éreztette a szeszélyességét. Tilda mindig talált valami 14196 4| beszéltem neki, hogy csak a perc szeszélyét kerestem benne, hogy sohase 14197 1| feketék megtalálták az elveszett egyensúlyt, a kocsis csettintett 14198 1| áradt szét a fák áldólag széttárt ágairól. Így ültek jó darabig, 14199 3| lányt kérte föl. A többi úr szétterpesztett lábbal állt a kályha körül, 14200 4| vagy valaki elolvassa a szevasztopoli ütközetet egy régi naptárból. 14201 4| mint egy leláncolt felhő, a szfinx álmos árnya borong, az előszobában 14202 3| már kora gyermekségemben szívesen forgattam, elvették 14203 2| felnőttek számára), ahol a sziámi ikrekkel, az összes rablógyilkosok 14204 1| rendezkedve - dörmögte Balsai, szidva a bolond fejét, amiért újra 14205 1| Izidor előtt a délutáni szieszta fátyola, s fölnyílt a titok 14206 4| a régi vonásait. Sokkal szigorúbb most az arca, talán a szakálla 14207 4| minden alkalmazottja félt a szigorúságától és a pontosságától. Tíz 14208 1| megpörkölték a nyereghez kapcsolódó szíjakat, úgyhogy a bőrszerkezet 14209 1| A kocsi vastag, fekete szíjakon lógott - a rugókat ugyanis 14210 1| kacagva kötötte agarászostora szíját Kormos nyakára, Náci úgy 14211 1| maradni, ha a hevederhez szíjazták. Miután azonban Ónod messzire 14212 1| prémes bekecs a mellkasára szíjazva. Éktelenül vonítanak szegények, 14213 1| nem jött „ember”, hanem a szikár egyes, akkor gyorsan odébbáll, 14214 4| fogytáig gazdálkodni a szikes földeken. Vágyát már öt 14215 1| is. A beszédekből, mint a szikla a tengerből, a Bodrogköz 14216 1| zord és hideg sziget fagyos sziklapadján.~Ó, nem, ez nem lehet! - 14217 1| mint beszélték - még a sziklát is meg tudta fejni. Ment, 14218 1| Izidor jó darabig ült a puha sziklatömegen, és leste az idők változását, 14219 3| a betegség elhagyatott sziklavárát viruló lonc övezi. A gyermek 14220 3| beszélj róla! - kiáltotta szikrázó szemmel a frakkos úr. - 14221 2| vasvillatekintete azonban annál szilajabban járta át meg át az ügyvéd 14222 1| szívósságával tűnt ki. Amazok szilajak voltak, mint a párduc, ezek 14223 1| örökre meg kell válnia, egy szilajan tiltakozó érzés támadt fel 14224 1| szegeződött... A hó sűrűn, éles szilánkokban repült arcukba, a szél fütyölt 14225 2| valamiről lebeszélni, antul szilárdabbá fogja tenni elhatározását. 14226 2| Sajnálom - válaszolta szilárdan -, de e kérdésben nem engedhetek. 14227 4| egyedül lakni a föld alatt, Sziléziában, fagyos rögök alatt, a szomorú 14228 1| széles tornácról nézte, a szilvafák hogy bólogatnak az enyhe 14229 1| kiszámította, minden egyes szilvafára mennyi adósság esik... Kiderült, 14230 3| rabokat. Az udvar közepén két, szilvaszín kabátos, fegyveres őr állott, 14231 3| narancsszag lengett.~- A szilveszteri mulatság az állomási vendéglőben 14232 3| járásbíró meghívott, hogy a szilvesztert töltsem el náluk. Miután 14233 3| téve kezét. - Tán egy kis szilvóriumon?~- Semmin, édes öregem, 14234 4| ahogy a jó gazdaember a szilvóriumos üvegeket szokta. Nem vett 14235 3| ijesztőre fordult, a levegőbe szimatolt, mintha kísértetet érezne, 14236 2| kérdezte Pető a hippológiai szimbólumra mutatva.~- Ó, dehogy - tiltakozott 14237 2| ígérem, hogy a legdrágább szimentáli tehenet veszem hozzájuk 14238 2| A fagott általában nem szimpatikus hangszer, de a szomszédé 14239 2| után beleegyezett a zöld színbe, természetesen azon föltétel 14240 3| estig énekelt. Az a pár színdarab és regény, amelyet ösmert, 14241 4| fölfegyverkezve, ahogy az ember régi színdarabokban látja. Éjszaka indultunk 14242 1| amikor lovagja a társaság színe-java előtt korrigálni akarja 14243 3| társainak. Az élet napsugarából, színeiből, melegségéből csak egyet 14244 4| mintha látná a hullámok tarka színeit; az asszony fázósan húzta 14245 1| Izidor elkábult, megingott a színeitől, a kívánatos ajkaitól, acélos 14246 3| tarka lepkéknek, könnyűvérű színeknek, a mosoly és a hiúság apró 14247 4| csak a szemére, hol a haja színére, hol a nyakán lógó aranyláncra 14248 2| el nem fog tűnni a föld színéről. Azaz, mit beszélek? Nem 14249 4| sörházban ülnöm, és régi színészadomákat hallgatnom a csodálatos 14250 3| mályvavörös, mint egy kifestett színészé.~- Végig a jegenyefasoron.~ 14251 4| ó! jó madár; nemrég lett színésznő, azt mondják, éppen olyan, 14252 1| diadalmasabb, a hazugságok csillogó színével, a kacérság csillogó trófeusaival: 14253 1| csak ő tudott baritonjával színezni. Hogy miért mondotta például 14254 3| jelenthetem, hogy a városban színház van. Az idegenek páholya 14255 4| visszhangja, három kis kápolnája, színháza és kaszinója, ahol régebben 14256 4| hétre a fővárosba, járjanak színházakba, mulatságokba, ott majd 14257 4| kis bőrtok, ahogy vidéki színházakban az utazókat ábrázolják.~- 14258 4| szerette a földet, a rögöt; a színházi társalgóban, szünetek alatt 14259 4| cukrozott gyümölcsöt vagy egy színházjegyet nyújtott át a feleségének. - 14260 3| mondani a cigányokról, a színházról, a virágcsokrokról, a selyemszalagokról, 14261 1| esetét.~A híres agarászbál színhelye az ágotai szálló ütött-kopott 14262 2| de meg kell állapítanom a színigazságot. A helyzet a következő. 14263 1| adhasson. Most tehát együtt a színjáték főhőse, meg lehet kezdeni 14264 4| akarat öntudatát és a lélek színkeresési vágyát, azt mind a nőknek 14265 4| eltűntek, mint egy csodálatos színpad furcsa látomásai, de amikor 14266 4| tisztán éreztem a jelenet színpadszerűségét.~Szegényes kolostor volt, 14267 2| Elsajátította a matézist, a szintaxist, a fizikát, a geometriát, 14268 4| után, én jelentem meg a színtéren, deresedő fejjel, az akkori 14269 1| csak fehér fővel használta, szintúgy a következők, nemkülönben 14270 3| megalázkodva, avagy - ami valószínűbb - tele gyűlölséggel, irigységgel 14271 1| Balsai-fogat, mert az az ő színük. Kék és piros volt a szerszám 14272 4| hogy ő volt az, aki zöld színűre festette be a kutyát; amint 14273 2| kiszínesedik, hogy világvárosi színvonalra emelkedik, egyszerre jön 14274 2| mítók - hasonlóan alacsony színvonalú volt, a kígyóember azonban 14275 1| gorombaságokat, ahogyan az szirénekkel szemben szokás.~Egy időben 14276 3| fölnyílt, s mikor a fölösleges szirmokat le akartam róla tépni, az 14277 1| vér.~Izidor elfojtott egy szisszenést.~- Adjon legalább egy kis 14278 4| szót? Azt vártam, hogy ő is sziszegve, a faképnél hagyott nők 14279 4| egész délután finom eső szitált, és a réteknek üde illatuk 14280 4| tajtékzó ajakkal, kétségbeesett szitkokkal támad ránk, és összetöri 14281 2| szóltak? Mérgelődtek és szitkozódtak. Épp akkor ment arra a polgármester, 14282 4| feketekávé fűszeres szaga; a szivarfüst karikát von egy perzsa szobormaradvány 14283 3| amelyekből gyönge fény szivárgott széjjel. A falu közepén, 14284 4| Az idő múlik - szólt szivarka után nyúlva. - Nemsokára 14285 3| hold fényénél megtaláltam a szivarokat, rágyújtottam, és visszaültem 14286 1| Izidor a dohányzófülkében szivarokból és cigarettákból meg gyufákból 14287 1| része kártyázni, a másik szivarozni ment, míg Klárika és Balázs 14288 4| híres kosokat nevelik. A szivarozóasztalka fölött gobelin, amely egykor 14289 1| megjelentek a férfiak, vígan szivarozva, választásokról, megyei 14290 4| kész a tea!~Zsebre tettem a szivartárcámat, és fölmentem az ócska, 14291 3| házban töltöttem el, amely szivárványos ablakaival, durva kőfaragásaival 14292 2| igazán haragudott, tiszta szívből, lelke mélyéből, őszintén, 14293 4| csókolok, és mindig olyan szívdobogásra ébred, hogy orvosért akar 14294 4| fény csillog; minden éjjel szívdobogva nyitottam ki az ablakot, 14295 2| utcát megcsúfította. A város szívében egy külvárosi zöldségeskert 14296 3| keserűség, mely egyszerre a szívébe lopózott.~- Így ne beszéljen 14297 1| keserűség szegény gyötrött szívéből arra a gondolatra, hogy 14298 1| amely akármit mondott, a szívéhez szólt, és ott fényt és derűt 14299 4| önre, hányszor nyilallt a szívembe, mért is nem tudom Önt szeretni, 14300 2| hogy ön páratlan lény. Szívemből gratulálok, ön a próbát 14301 2| lágy kenyér is. Érdekeidet szívemen viselem, és ha Isten megsegít, 14302 4| de az asszonyi nevetés a szívemig hatott. Igen, ezt kerestem 14303 4| akinek magát tartja, az ön szívének a mélyén jóság és gyöngédség 14304 2| fölcsillant, kő esett le a szívéről. Tehát a világ, amelyet 14305 1| titkolta ura előtt, hogy bizony szívesebben járja el kivilágos kivirradtig 14306 2| kínálta vele vendégét. - Szíveskedjék egy kissé még itt időzni, 14307 2| embertani intézetétől, hogy szíveskedjem ott megjelenni. Elmentem, 14308 3| Nagyon köszönöm baráti szívességedet - szólt Marjai fölkelve -, 14309 4| egyeztek, hogy nem fogadom el szívességüket, hanem ellenszolgálatképpen 14310 4| mindent átmelegített a bohó szívével, és boldog volt, hogy otthagyhatta 14311 2| szomorújátékot lehetne írni rólam, szívhasogató, keserves tragédiát!... 14312 1| örömet szerzett, ha női szívhez juthatott, a legtöbb ember 14313 2| vetette ellen Pető. - A szívnek is vannak jogai.~Az aranypolgár 14314 4| és lassan, megfontoltan szívok el egy papirosszivart.~ 14315 1| diadalhoz lehetne jutni. Szívós volt az öreg, mint a macska, 14316 1| koronázni, és csakugyan, a szívósan küzdő cirmos újra, egyre 14317 1| eleget szaladt, s a nyúl szívóssága is kedvét szegte. Balsai 14318 1| míg a Balsai-tenyésztés szívósságával tűnt ki. Amazok szilajak 14319 1| kisasszonyka tehát megállott, és szívremegve várta, mi fog történni. 14320 1| beérjük őket? - kérdezte szívszorongva.~- Csak föl ne vágjanak... - 14321 1| az enyhe tavaszi levegőt szívták.~Balázs mindenféle hétköznapi 14322 1| borús sejtelem szállta meg a szívüket. Alighanem hiába volt a 14323 1| életben mindent olyan nagyon a szívünkre venni! - mondotta tőle telhető 14324 1| mondottam neki, hogy fölmentél a szobádba, Bogdány rosszkedvű lett, 14325 2| volt, mint a jogásznál, s szobadíszül csak egy ócska lovaglóostor 14326 3| bútorok, képek és lámpák a szobáiban. Minden rendben van, anélkül 14327 4| csokrot, aztán a német doktor szobájának furcsa forgácsillatát éreztem, 14328 4| titokban virágokat dobott a szobájukba; minden este színházba kívánkozott, 14329 1| hogy mit értünk „belső szobák” alatt; természetesen a 14330 1| egérutat; nézzünk a belső szobákba.~Egypár fiatalember körülvette 14331 4| amely alatt a tüzérek és a szobalányok most is úgy szorongatták 14332 4| francia inast és svájci szobalányt, kocsist, lovászt, egy részeges 14333 2| el látogatóját, hanem a szobaleánnyal egy levelet kézbesíttetett 14334 1| reggel? - kérdezte például a szobaleánya este.~- Nyolcra - mondotta 14335 1| vánkostömegre, majd csengetett a szobaleánynak.~- Ne zavarjatok, míg nem 14336 1| Bogdány úr? - kérdezte a szobaleánytól.~- Bizony, már két hete 14337 4| kutyát; amint be-besurrant a szobámba, és arra kért, csináljam 14338 2| s lőporgyárat nyitok a szobámban.~Pető fölkelt, s távozni 14339 4| lépéseivel ment végig a szobámon, a körmei csillogtak, övén 14340 1| valamit! Az ősi virtus forgott szóban, s a csöndes novemberi estén 14341 1| A családfő kifogyott a szóból s az érvekből. Tágra nyílt 14342 4| szivarfüst karikát von egy perzsa szobormaradvány fölé. Körül a falakon képek, 14343 1| kezét magasra föltartva, szoborszerű mozdulattal támaszkodott 14344 3| belepillantani. Mint a kert öreg szobrai az erős holdvilágban, oly 14345 2| összes rablógyilkosok viaszszobraival és számtalan állati szörnnyel: 14346 3| csak a fülkékben álló fehér szobrokat nem számítjuk látogatóknak. 14347 1| amikor a jeles közgazda már szódásüvegeket röpített a nagy tükörbe.~ 14348 3| mintha messze valami koporsót szögeznének, s az apa odaugrott, 14349 4| szemét mint egy finom karvaly szögezte a fekete nézőtérre.~A kocsis 14350 1| messziről a kék-piros kocsira szögezték látócsöveiket, ha vajon 14351 3| vásárolt szőnyegek között. A szögletben könyvszekrény állott, megtömve 14352 3| asszony volt, bárha a szeme szöglete körül csillagot vetettek 14353 3| a hölgy, és a karosszék szögletébe húzódott.~- Párbajok, mellőzések, 14354 1| észrevette, hogy Marianne szeme szögletében könnycsepp ragyog.~Az udvarló 14355 4| szürkülni kezdett!~Így történt a szökés, így vetődtünk el a kopott 14356 2| ha ugyan első nap meg nem szökik innét!~E pillanatban különös 14357 4| és az emlékei óvatosan szöknek meg előle, Angyalka!”~Pár 14358 4| Egyetlen szerelmem, meg kell szöknünk innét!~Meg akartam nyugtatni, 14359 4| A középen nagy és színes szökőkút; oldalt hosszú lugasok és 14360 2| szobraival és számtalan állati szörnnyel: lólábú majmokkal, kutyafejű 14361 1| csillagokat bámulták, és szörnyen éhesek voltak.~- Ha most 14362 2| amelyet felesége mível, szörnyethalt.~De nemcsak a fukarságban, 14363 1| egy kuvasszal?~Általános szörnyűködés volt a válasz, többen tiltakozni 14364 1| égboltját. A gyenge kutyából szörnyűséges, tüzet fúvó sárkány lett, 14365 1| csakugyan szereted ezt a szörnyűségest? - kérdezte Klárikától.~- 14366 3| néha-néha megcsuklott, olykor a szövegből egy-egy szó nem jutott eszébe, 14367 1| fel olyan ügyességgel a szövését, mint ahogy Klárika el-elodázta 14368 2| hogy a zenész története szövevényesebb a Rocambole-énál.~Bulcsu 14369 2| kliensének.~- Csakhogy végre szóhoz juthatok - fújt Bauernebel, 14370 1| buborékjaiban - ez lassan annyira szokásává lett, hogy még a szobalányának, 14371 1| hír, amint ilyenkor már szokásos, még korai, s tényleg csak 14372 2| Egy ideig ugyan bántotta e szokatlan hangszer, de aztán a diák 14373 1| az, ha valakiben ennyi szókimondás lakik... Most jött csak 14374 4| találkozásunkkor láttam: egyszerű kék szoknyában, fekete csokros szalmakalapban, 14375 4| kontyából, és hol a rövid szoknyája?~A kék napernyős kisasszony 14376 3| katonacsákós kislány kapaszkodott a szoknyájába. A gyerek tisztelettel nézett 14377 2| figyelemmel adóztak egy hasított szoknyájú kövér hölgynek is, aki viszont 14378 2| kötelességeimet, nem futok szoknyák után, s ön az egyetlen eszményem. 14379 2| sem mondok igazat, hogy szoknyákra vadászok?~Bulcsu komolyan 14380 2| Az udvar felől harangok szólaltak meg, komoly, nagy harangok, 14381 1| karmester a primadonnára, ha szólama következik. - Nos, Klárika, 14382 3| uraim és hölgyeim! Félve szólamlok meg e díszes társaságban...~ 14383 4| jegyzőt vagy egy korhely szolgabírót elbolondít?! Pedig lássa, 14384 2| rohant át Jozefinhez. A szolgák nem akarták beereszteni, 14385 3| szólítottak, és megkérdezték, hogy szolgál az egészségem. Képzelőtehetségem, 14386 4| és ez is nagy és szent szolgálat.~- Ezt őszintén mondja?~- 14387 1| középkorban udvari bolond, s szolgálatai fejében cifra várat kapott 14388 4| szájában most tért haza a szolgálatból; náluk kellett hálnom, és 14389 3| amely röpülésre való, igás szolgálatra kényszerítették, nem zavarta: 14390 4| engedje meg, hogy eggyel szolgáljak!~Megráztam a fejemet, fölmentem 14391 1| tanított egy agarat! Egy agár szolgáljon, mint az uszkárok szokták! 14392 1| kapta rajta, hogy a kertben szolgálni tanított egy agarat! Egy 14393 3| nem ő, aki az anarchizmust szolgálta.~Egy pillanatig csönd volt, 14394 1| temetők is elég intő példával szolgáltak.~Szívét harag fogta el, 14395 4| a gazda és családtagjai szolgálták ki a reggelit. A főutca 14396 3| hogy fölhívhatom. Együtt szolgáltunk Krakkóban.~Tíz perc múlva 14397 1| Bizony sápadt vagy, kis szolgám - szakította magát félbe 14398 3| akik mind nagyságos úrnak szólítottak, és megkérdezték, hogy szolgál 14399 4| Nos, mit szól hozzá?~- Mit szóljak? - feleltem, és mint a legtöbb 14400 2| Gutfreund Erazmus, hogy ő is szóljon valamit.~- Akkor kitűzhetjük 14401 2| már meg is van. Az üstök szólnak, s ugyanakkor a hegedűk 14402 1| múlhatatlanul így kellett szólnia:~- Van szerencsém megkérni 14403 2| remény van, hogy lesz még szőlő, sőt lágy kenyér is. Érdekeidet 14404 1| jóvátenni. Bodrogköz ezalatt szólóban működött a fáradni kezdő 14405 3| belekerültem a frissen ásott szőlőbe. A ló elejével elsüllyedt, 14406 4| vékonypénzű olajfáival, elvadult szőlőivel, végigbotorkáztunk Tanarga 14407 1| után kapkodott.~- Hogy mit szólok hozzá, öcsém?... Hogy mit? 14408 3| diadalmasan kiált föl, mikor a szőlőkarók közt megpillantja a holmiját. 14409 3| varjúsereg rátelepedik a szőlőkarókra, aztán egyszerre kereket 14410 3| okoskodott, hogy bemegy a szőlőkbe, meghúzódik valami csőszkalyibában, 14411 3| ijedten kapcsolódik a közeli szőlőkre. Jól láttam? A karók közti 14412 1| négyesfogatok, a cigányok, a szőlőlombos kúriák, s habozás nélkül 14413 3| egy-egy napon sütkérező szőlőtelek, egy vállalkozó természetű 14414 2| háziurunk közt lebeg, így szóltál: „A sors már nagyobb különbségeket 14415 3| meg, ahol a te esetedről szólva egy ismert notabilitásunk 14416 2| Hosszabb a péntek, mint a szombat! - ezt kiáltották, meg azt:~- 14417 3| prémjeiket rakták föl magukra.~3~Szomjas Áron, az öreg kasznár, akinek 14418 1| országos versenyt, az első szomorúsággal Lázsiás kimúlásánál 14419 4| megfontolt, a víz nem fecseg, nem szomorkodik, nem dob érzelgős vagy regényes 14420 4| triciklit ábrázoló dohánykészlet szomorkodott. A quartier mindenütt a 14421 2| szemfödelek és gipszangyalok szomorkodtak. A ház falán kőtábla jelezte 14422 3| aki az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb költője, a halál, 14423 2| pénzért! Uram! Négyfelvonásos szomorújátékot lehetne írni rólam, szívhasogató, 14424 4| az élet, a vaskezű sors szomorúsága áll vele szemben. Nem lázadott 14425 4| Szeretem a síró nőket; szomorúságukat inkább érdekesnek, mint 14426 1| lehet mondani, a hölgyek szomszédai egyre csak kutyákról meg 14427 1| négy sárgát.~- Mi baj van, szomszédasszony? - kérdezte a vadász.~Marianne 14428 2| egy motolla. - Gyerünk a szomszédba!~4~Reggel Pető összeszedte 14429 4| asztalra könyökölve aludt. A szomszédban már hallatszott az őrnagy 14430 2| szimpatikus hangszer, de a szomszédé különösen förtelmes instrumentum 14431 1| megtehetné, anélkül hogy a szomszédhoz kellene menni egy kis kölcsönért; 14432 2| valaki ezerszer énekli el a szomszédjában azt, hogy „Míg ifjú voltam, 14433 2| volt, gyanakodva nézett szomszédjára.~- Tilda, úgy látszik, tetszik 14434 2| vallott, s ezért a diák joggal szomszédját vélte fölismerni benne.~ 14435 1| ember, az nem fitogtatja szomszédnője előtt sem a korrupciót, 14436 2| válaszolta: „Ön az a zenész, aki szomszédunkban lakik?” - „Igen” - feleltem 14437 2| Hát tegye azt - kapott a szón a háziúr. - Tegye azt, és 14438 3| Peti azonban nem hitt a szónak, öreg lábait sebesen szedegetve 14439 1| professzor.~Amikor az utolsó szónoklat is elhangzott, a társaság 14440 1| a teremburáját!~Izidor szónoklata után leült tágas karosszékébe, 14441 1| legbiztosabb jele, hogy valaki szónoklatba akar kezdeni. A jeles közgazda, 14442 2| hivatott.~Pető befejezte a szónoklatot, és - miután már megszokta - 14443 3| odakötötte székükhöz, úgyhogy a szónokok az adott pillanatban nem 14444 2| én! Fabriczius úr eleget szónokolhatott a törvényszék előtt, 14445 3| utazó rácoktól vásárolt szőnyegek között. A szögletben könyvszekrény 14446 4| díszkiadásokkal, hamisított szőnyegekkel, félelmetes csatafestményekkel, 14447 4| véssen le neki egy faragványt Szophoklész házáról; két zsákot töltött 14448 1| többsége. Az urak buzgón szopogatták a csibukok gombját, de bizony 14449 4| gránátalmákat, a gyermeküket szoptató, fonnyadt nőket. Ha a tüskés 14450 1| mint a macska, ha százszor is a földhöz vágták, mindig 14451 2| sétálok. De lehet, hogy csak szórakozásnak tekinti ezt a kis kalandot, 14452 1| szólította föl Bogdányt egy kis szórakozásra, s miután ezt Kázmér is 14453 4| semmi. Így hát Netti más szórakozást keresett, álarcosbálokba 14454 4| negédességnek. Bizonyos szórakozottság ült az arcán; az álla kissé 14455 2| az okos asszonnyal, hogy szórakozottságában az omnibusz helyett a zöldségesszekérre 14456 2| mert ők bizony ingyen nem szórakoztatnak egy gazdag úrihölgyet! És 14457 4| akit az ember megdicsér a szorgalmáért -, érdemes volt-e annyi 14458 2| gondolkodásúnak, de emellett szorgalmasnak, ébernek és jómódúnak jellemzik 14459 1| fordított minden gondot, szorgalmat, erőt, akaratot. Ó, be szép 14460 1| Balsai Izidor, aki a hangya szorgalmával gyűjtött össze pénzt, házat, 14461 1| hát márciusban eperrel szórhatná tele az országutat, s a 14462 3| kiskutya ül, és egy kis hegedűt szorít iszaptól piszkos hóna alá. 14463 4| ősszel. Nem viszonozta a szorítást, de elhallgatott, és komoly 14464 1| érintkezésük csak rideg üdvözlésre szorítkozott. Klárikának nagyon fájt 14465 1| Izidor is csupán a morgásra szorítkoztak, s a pater familias egyetlen 14466 2| mellényzsebükből kifizethettek volna, szőröstül-bőröstül, hajdúval, pandúrral, instrukcióval 14467 4| szobalányok most is úgy szorongatták egymás kezét, mint gyermekkoromban. 14468 4| haza. Láttuk a thermopülai szoros maradványait, az unalmas 14469 3| browningot, s a hölgyek szorosabban simultak gavallérjaikhoz.~ 14470 1| mozdulat, amely nem illik szorosan a játékhoz, az, amikor egy 14471 2| komoly férfinak látszik, apró szőrszálhasogatásaival mégis nevetséges benyomást 14472 1| elhullajtván két cilinderre való szőrt, tovább száguldott a gyöpön, 14473 1| az idők szele némi havat szórt a halántéka köré. Elgondolkodott 14474 4| élet a körmére ütött, hóval szórta be a halántékát, és az emlékei 14475 2| lehetett őket ismerni borzas szőrű köcsögkalapjukról, flaskózöld 14476 1| válaszolni, a szavak a torkába szorultak, csak a tekintete árulta 14477 1| plébános azt prédikálta a szószékről:~- Aki pedig krumplit lopott, 14478 4| vagyok érzéseire, hogy kijátszottam, megcsaltam, és könyörögtem, 14479 2| szót Napóleon kitörölte a szótárból, Lámpl úr - vélte Pető.~ 14480 1| és dédanyja testvére volt Szotnyának, annak a bizonyos hősnőnek, 14481 1| legjobb agarukat: Tigrist és Szotnyát. Két jeles bajnok volt ez; 14482 2| jelentette ki az előbbi szózat. - Fontos ügyről van szó.~ 14483 1| És Kormos megértette a szózatot, és újra űzőbe vette a nyulat.~ 14484 1| tudvalevőleg a család feje, s neki szubordinációval tartozott minden Balsai, 14485 4| megítélem tartalmukat, és készülök a következő reggelre. 14486 1| közelébe kerül, s azt úgy szügybe rúghatja, hogy halála napjáig 14487 1| emlékéül. No, mire volna szükséged?~Ancsa arca egyszerre felderült.~- 14488 1| kályha állott benne, amely szükséghez képest fölmelegítette Balsai 14489 2| szenvedélyének áldoz, mintha a napi szükségletek fedezéséről van szó. Sok 14490 3| ijedten gondolt rá, hogy szükségünk van valakire az életben, 14491 2| akkor? Mint igazolom magamat szüleim előtt? Rendes körülmények 14492 4| folt, korán elvesztettem a szüleimet, és a zárdában, a békés, 14493 1| nem hoz ellentétbe a szüleimmel, s azért nem találkozik 14494 1| önkéntelenül a szegény, öreg szüleire gondolt...~Mint mindenkinek, 14495 2| hogy jó viszonya van a szüleivel.~Bulcsu gúnyosan fölkacagott.~- 14496 4| nagylelkűség koronája, és férfi ne szülessen e világra, ha nem nagylelkű. 14497 1| kellett, még a gépfűtési vagy szülésznői vizsgára is preparált.~De 14498 4| más jó vagy tehetséges, a születésénél fogva, talán akarata ellenére; 14499 1| berényi plébánosnál, aki születésnapját ünnepelte. S így az agarász 14500 4| kívánt franciául szerencsét a születésnapomhoz; amint vadászat után büszkén, 14501 1| boldogulnak, mint a burokban születettek vagy a legtökéletesebb rendszerek 14502 4| nagyiparos, akinek cégét szülőfölde határain túl is jól ösmerték. 14503 4| partokon talán havazott, a szülőföldi fákról jégcsapok csüngtek 14504 4| kívánsága visszatérni a szülőföldjére, csizmát húzni, gereblyét 14505 4| betegségből lábadozva írom, messze szülőhazámtól, egy délszaki szálloda szobájában, 14506 1| hajrá”, az első öröm, amit szülői arcon látott, aznap csillant 14507 3| mocsaras, nyírfás, magyar szülővároskájába. Mit fog ott csinálni? Gazdálkodni 14508 2| bosszantani az én kedves szülővárosomat, hogy öröm lesz nézni. És 14509 2| fukarabb embert még anya nem szült? Házait a város minden részében 14510 3| az ágakat, s egy rézkakas szüntelenül nyikorgott. Megint 14511 1| mulatságot tánc követte, és a szünetben Klárika összeakadt Balázzsal. 14512 4| a színházi társalgóban, szünetek alatt tollat fosztott, és 14513 2| slafrokban ülve, éppen a kávéját szürcsölte. A logika szabályai szerint 14514 1| minden bálba, keresztelőre, szüretre, névnapra, a lovai mind 14515 4| végtelen vizeken világos, mély szürkeség honolt, és a hullámok éppen 14516 3| zsombék: egyforma zöldes szürkeséggé szaladt össze előttem, csak 14517 3| ólmos eső esett, s mikor szürkületben, felgyűrt gallérral hazatértem 14518 4| félrevezessük - és nekem a hajam már szürkülni kezdett!~Így történt a szökés, 14519 1| cirmos kan meg egy fekete szuka voltak, amelyek azonban, 14520 1| vezetésének. Az ő indítványára egy szűkebb tagú bizottságot választottak, 14521 3| amelynek udvarából kutyák szűkölése hallatszott. A hold, amely 14522 3| elé nézett. Az ebek vadul szűköltek; a hangjuk olyan volt, mintha 14523 3| csináljak? - kérdezem a szűkvállútól.~- Akkor... akkor persze 14524 4| könyvet, és mialatt a csöndes szundikáló galambot nézte, elgondolkozott, 14525 1| aludt. Csak reggel felé szundikált el kissé, s így pár perccel 14526 3| azért a keréknyomok nem szűnnek meg, egyre ott kacskaringóznak 14527 3| gyermekkor szerelme nem szűnt meg akkor se, amikor Rápolty 14528 4| pedig akkor már rég megszűntek a chevau-léger-k, és a megyében 14529 2| svábbogarak, verebek, sőt a szúnyogok hivatalos eltávolítását 14530 1| nem esett neki, amikor a szupécsárdásnál nagyon meg találta forgatni 14531 4| nehezen tudtam a jeges kéregbe szúrni. Az őrnagy katonásan iparkodott 14532 1| magándetektívnek, hogy egy újabb „szurokmadarat” keressen, s amikor 14533 1| mint mondani szokás - szurokmadarak, vagyis pechhel dolgoznak. 14534 3| hasztalan volt. A szűk és szúrós kanapén nem tudtam fordulni, 14535 4| markolatig Adél mellébe szúrta. - Ennek meg kellett történnie - 14536 1| viszonyok engedték, mert a szuszból bizony ők is kifogytak. 14537 3| kövér tót leányt, aki mindig szuszogott, és csak egy mesét tudott, 14538 1| némileg.~- Éljen, éljen! - szuszogta az ifiúr, és odaérve Kormoshoz, 14539 1| még a mindenható Kázmér szuverenitását is kereken megtagadta. Ilyenformán 14540 1| fölfogni a hausse-t és a baisse t, örökké még egyik se tartott.~ 14541 1| miután most a sárgák fogata is óvatosabban került a 14542 2| egy meggondolatlan pillanatában elment a régi Bauernebel 14543 1| mozdulattal támaszkodott a színes tábláknak, és kinézett a zöld lombokra.~ 14544 1| koponyájukra a „Megtelt” táblát.~Valóban, nem volt csekélység 14545 1| tégla, amelyik be ne volna táblázva, s a jövő évi termést a 14546 2| oly szűk, hogy egy konfortáblis alig fér el rajta.~Bauernebel 14547 3| komoly íróasztalon, őfelsége tábornoki arcképén. Az igazgató asztalához 14548 2| Quastl-szakáll tradícióit nem tagadhatom meg.~A leány nem szólt többet. 14549 2| beillett, s így Pető nem tagadhatta meg magától azt az élvezetet, 14550 4| megenyhült. Ej, minek is tagadjam: a zöld oroszkás hölgy megöregedett 14551 3| idegei egy nap meg fogják tagadni a szolgálatot, mosolygott, 14552 2| ötletességgel csavargatta össze tagjait, sőt egy ízben oly csimbókot 14553 4| lábadoztam volna föl, minden tagom sajgott; le kellett a fejemet 14554 1| indítványára egy szűkebb tagú bizottságot választottak, 14555 4| Marianne, és nagyon csinos volt táguló orrlyukaival, összehúzott 14556 1| vasárnaponként, de csak elseje táján, ezüst huszasokat pödört 14557 2| és becses egészségéről tájékozódjam.~A fiskális peckesen megbiccentette 14558 2| diák megragadta, hogy kissé tájékoztassa magát a fiatal leány érzelmeit 14559 2| megösmerkedtem Fabriczius úrral, és tájékoztatást nyertem a galambpört illetőleg.~- 14560 1| közt vezetett északnak. A tájkép csinos volt: az út itt-ott 14561 4| egy rosszul festett, havas tájra hasonlított. Ha néha nagyon 14562 1| belőle egyszerre gömöries tájszólással, elnyújtott magánhangzókkal, 14563 1| és az ifiúr hosszú orral, tajtékot túrva maradt a gyöp közepén. 14564 1| ment kidülledt szemmel, tajtékozó szájjal előre, abban a csalfa 14565 1| ellenállhatatlanul robogtak el Izidor tajtéktól habos sárgái mellett. Ilyenkor 14566 4| a némbert látjuk, amint tajtékzó ajakkal, kétségbeesett szitkokkal 14567 4| hercegnőt vagy komornát takar-e? Nos: itt vagyok újra, és 14568 2| igazi fukar, aki nem adja takarékba pénzét, hanem rajta ül a 14569 2| pro die hatvan krajcárt takarít meg, ami egy hónapban tizennyolc, 14570 3| közeledtem a házhoz, a puha takaró felfogta a lépések zaját. 14571 3| mozdulatlanul állott.~- Takarodj! - kiáltotta az asszony 14572 3| tornácra, bepólyáztak párnák és takarók közé, nagynénjeim mellém 14573 3| leszedheted a bútorokról a takarókat, ezentúl két cselédet tartunk, 14574 3| Markusz büszkén rakta ki a takarómra lelkeit, ahogy a gyerekek 14575 3| papírvékony, fehér jégbúra takarta el.~A kocsmánál kötöttünk 14576 4| amikor a varga zöld posztóba takarva hozta a selyem- meg bársonycipőket, 14577 1| bebizonyítva látta egész élete taktikájának helyességét, hazugságai, 14578 2| Igen. Azt, hogy az első taktus megvan, és üstpörgést nyújt, 14579 2| amelyhez a lakatosok ütötték a taktust, és Pető már táncra is kelt, 14580 1| egy csomó agár a kemény talajon már el is rúgta a körmét, 14581 3| komoly képpel hordta körül a tálakat, s néha sóhajtott egyet. 14582 1| szedett a páncél nagyságú tálakból. Agyában, amely nem tudta 14583 2| nál jobb férjet keresve se találhat a leányának, mert a zenész 14584 2| Karpfenbiller úr a lakatosműhelyben található.~A rosszkedvű öreg gúnyosan 14585 2| szíves volna megmondani, hol találhatom meg Karpfenbiller urat?~ 14586 3| hogy legalább egy szivart találjak. Az ablakhoz érve félrehúztam 14587 1| kislány csöndesen. - Ez a mi találkozásunk itt nem az öröm, 14588 1| elbeszélgettek. Régen nem találkoztak, sok mondanivalójuk 14589 2| Még ma is előttem áll a találkozás minden mozzanata. Megfogtam 14590 4| választott. Az öreg őrnagy találkozási helyül a régi malmot jelölte 14591 1| Bogdánnyal való délutáni találkozásokról szóló mese, amely oly ügyesen 14592 2| csodálkozik? Nos, elmondom első találkozásomat Quastl úrral. A dolog így 14593 2| és visszatérve az éjjeli találkozásra, a legszenvedélyesebb indulatszókban 14594 3| meg is változott utolsó találkozásuk óta. Míg azelőtt a szerelmes 14595 1| maga elé. Kázmér kívánta találkozásukat? Mi lehet ennek a háta mögött?~- 14596 1| jelenről, múltról, első találkozásukról az ágotai gyöpön, a kertelő 14597 4| öltözve, ahogy a hajón, első találkozásunkkor láttam: egyszerű kék szoknyában, 14598 2| Örvendek, hogy önnel találkozhattam.~A jogász mélyen meghajolt.~- 14599 1| nekünk többé az életben találkozni úgysem lehet. Tudja meg, 14600 1| nekik nem szabad többé találkozniok, nekik kell levezekelniök 14601 1| válniok, soha nem szabad találkozniuk, mert utaik soha össze nem 14602 4| fájdalmat, mért kellett találkoznunk a Mirroron? De most, most 14603 1| vacsorára. Nyolc órakor volt a találkozó kitűzve, de már jóval korábban 14604 3| de emberrel csak elvétve találkozol. Órákig elkóborolhatsz a 14605 1| Remélem is, hogy mielőbb találkozunk - mondotta az öreg, és gondolkodva 14606 1| utolsó nevezetessége volt a találmányok szakosztálya. Hosszú polcokon 14607 1| ha esetleg mégis jönni találna a nagyságos úr, azt mondod 14608 2| alapvizsgáján egyik professzor találóan jegyezte meg Petőnek, hogy 14609 4| kutattam az anyám fiókját, nem találok-e benne valami levelet vagy 14610 3| tartott a pallónak, hanem találomra nekivágott a mocsárnak, 14611 3| Mert nálam, fiam, ugyan nem találsz semmit.~Többet nem törődött 14612 2| rágalom, amelyet ellenségeim találtak ki. Ha ifjú is vagyok, azért 14613 1| Balázs nem felelt.~Ide találtok úgyis! - gondolta magában. - 14614 3| tót leány kacagott, alig találtunk haza. Vacsoránál a fejem 14615 3| derűjének, a mának, nem találva meg célját, amely így, hűvösen