Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
16131 1| hozzátette: - Ő legalább váltig azt mondja.~A családfő bosszúsan 16132 3| összekeveredett az uzsorások sárga váltóival, a villamosművek tervrajzaival, 16133 1| kellemetlen hitelezők, a lejáró váltók és a párbajok már nem izgatták, 16134 1| melengette fagyos lábait, s a váltókat nem az öregúr, hanem most 16135 3| kopó, amely ugyanazon a váltón törekedett haza, mint én, 16136 1| rétre!? Hamisan kártyázott, váltót hamisított, csalt, lopott... 16137 4| karcsú hajókban, a sors változandóságában? Megtértek egy szebb hazába, 16138 1| előtte, mindössze annyi változás állott be a házban, hogy 16139 3| írt hozzá Daphnisz kővé változásáról. Zsuzskának ez a vers igen 16140 1| sziklatömegen, és leste az idők változását, újra malmozott, lapozott, 16141 1| érzékével észrevette ezt a változást, és megsejtette eredetét. 16142 4| Csak egyvalaki élt még azon változatlanul: Eliz. Most is hidegen, 16143 2| koptatja öblös torkát. Nagy változatosság egyébként az énekes előadásában 16144 1| őszinte is akadt, de e nagy változatosságban Klárika mégis külön helyet 16145 2| egy éjjelen át szecskává változna.~- Az ön fantáziája túl 16146 1| roppannak meg? Az agarak nem változnak át macskákká, hogy nyávogva 16147 2| és a pört illetőleg nem változott-e a véleménye, kedves jurátus 16148 4| esztendő alatt semmit sem változtam, és néha úgy rám jön a sírás, 16149 1| megpróbálta, hogy az osztás során változtasson. Ezt úgy mondják: passe 16150 2| böző dolog. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az egész 16151 1| helyénvalónak találta, hogy pár szót váltson Klárikával is.~- Kegyed 16152 3| fészkek: sűrűn hintett, vályogos vackokkal, fűzfasövényekkel 16153 3| akasztotta föl, és itt, itt a Vályú-csárda, ahol a csaplárosné esténként 16154 3| Nem, nem. Hopp! Megvan! A Vályú-csárdában mértek ilyen jó bort negyven 16155 3| föl, ki fogunk szánkózni a Vályú-csárdához.~- Mit fogunk látni? - kíváncsiskodtak 16156 3| ennél is jobb volt, mert a Vályú-csárdás felesége töltögette volt 16157 2| műszünet után így szólt:~- Ha van-é, kérdi nagyságos asszony? 16158 3| minden szomorúságával, és a vándorfelhők, a magasra kavargó varjak, 16159 4| lélek, akivel hosszú földi vándorlásaim alatt összeakadtam, és, 16160 4| a drótos tótokkal meg a vándorlegényekkel. Bolond egy dolog! De lehet, 16161 3| púpos molnárról, a gonosz vándorlegényről és az istentelen Markuszról, 16162 4| kecskék, piszkos görögök közt vándorolhatott velem. Mintha a sors arra 16163 4| mint az eltévedt juhnyáj vándoroltak ide és oda. A szálloda neve „ 16164 3| lombozata nyáron nagy, zöld vánkos, amelyen a falu fehér falai, 16165 1| tovább folytatják, még a vánkost is képes kivenni a fejök 16166 1| Marianne ledőlt egy piros vánkostömegre, majd csengetett a szobaleánynak.~- 16167 2| vannak jó emberei is?~- Hogy vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, 16168 3| mezsgyén sáros, tépett ember vánszorog kávébarna felöltőben, szalmakalappal 16169 1| s a jövő évi termést a váradi zsidó már tavaly megvette. 16170 1| jó órában legyen mondva, várakozáshoz képest gyorsan emelkedett, 16171 1| odaadta a gyeplőt a kalyibánál várakozó lovásznak, és gyalogszerrel 16172 3| hóban egy pár sandlaufer várakozott; a lovakra csöndesen hullott 16173 2| arra emlékezett, hogy a várandó operának valami kutyaneve 16174 4| sötéten kavargó indulatokat és varangyos szavakat lök felénk. Az 16175 1| szolgálatai fejében cifra várat kapott uralkodójától. Amint 16176 4| látták egymást.~- Sokáig váratott magára, de mégis megtartotta 16177 3| vidéket, és a homályból varázslatként bújtak elő a gazdasági épületek, 16178 4| ifjúsághoz, azok adnak neki varázst, színt, azokból fakadnak 16179 1| szerelem lett, amely meleg varázzsal hintette tele az ifjú leány 16180 1| szépen telt el. De amint a várba érkeznek, nézik, hogy ott 16181 4| szép kocsit. És amikor a varga zöld posztóba takarva hozta 16182 3| Annál jobb. Egy helyen vargabetűt látok, aztán egy magányos 16183 3| elhasznált levélborítékon a várható korpótlékjait. - Tíz év 16184 4| fog hagyni - de mi mást is várhattam tőle! Most is egy hölggyel 16185 1| lobog a gyertyaláng -, és várják, hogyan védelmezik meg az 16186 1| a társaságtól. Amikor a Varjas-dombhoz, a keresztúthoz érkeznek, 16187 1| hogy a keresztútnál, a Varjas-dombnál jobbra fordult volna, Matejkó 16188 4| ablaktáblához szorítva így szól:~- Várjunk, Angyalka, még minden jóra 16189 3| útja döghöz vezet. Este a varjúsereg rátelepedik a szőlőkarókra, 16190 3| a pandúrok ma már csak a vármegyeház padjain pipázgatnak, vagy 16191 2| van, kikezdhet egy egész vármegyével.~- No, no - szerénykedett 16192 4| hosszat kellett a vonatra várnom, folyton attól tartottam, 16193 4| kellett a csatlakozásra várnunk. Mosolyogva, szelesen nyújtotta 16194 4| tőle is elszakadnom? Mire várok még? De - tettem hozzá friss 16195 2| eledele - tőle elvitte Pest városa leggazdagabb eladó leányát.~ 16196 1| prioritásokig; a kontinens minden városában akadtak telkei, házai; a 16197 2| polgármester, a tanácsnokok, a városatyák is szégyenkezve ballagtak 16198 2| ez? - hebegte a szegény városfő, és homlokán verejtékcseppek 16199 4| kellett bontani. Úgy jártam a városkában, mint a kísértet, immár 16200 4| a kezembe!~Egy kis német városkánál, magam sem tudom, hol, kiszálltam. 16201 2| még visszakalandoztak a Városligetbe és az elhangzott körmondatokra, 16202 2| amelyről neki a diák a városligeti tó örökzöld hínára mellett 16203 2| akik Pestet leendő világvárosnak képzelik? Vagy micsoda szép 16204 2| a kezében, akár a német városok éjjeliőrei.~A háziúr megemelte 16205 4| vatikáni tiszt került a városunkba. Özvegyember volt; egy leánnyal, 16206 3| kártya, a III. osztályú váróteremből átalakított büféből pedig 16207 1| Balsai-kúriát. Így tesznek a várparancsnokok is, amikor már minden hitük, 16208 4| ösmeretséget kötött egy csinos varrókisasszonnyal, és most kirándulásra viszi 16209 4| rendeltünk, ahogy a diákok és varrólányok szokták, akik pezsgő és 16210 4| először, az öltözete, mint egy varróleányé: egyszerű, kék szoknya, 16211 4| mindig elém bukkant Olga varróleányos öltözete, karcsú alakja, 16212 1| volt, a hold ezüst hímet varrt a legutolsó páfrányra is. 16213 3| jelenvoltakat az asztalhoz varrta úgy, hogy mikor a társaság 16214 1| uralkodójától. Amint Kakasból várúr lett, egyszerre nagyon megjózanodott; 16215 3| fogsz hozni, és leteszed a vasajtó elé. Én pedig föntről le 16216 2| elsősorban rajtam áll a vásár. Nekem ez az úr minden egyébtől 16217 1| gondokat. Céltalanul bolygott a vásári sátrak, a lacikonyhák és 16218 2| amelyet új ismerősöm a sajátos vásárláshoz fűzött. A megfejtés a következő: 16219 4| Amikor más még örülni tud egy vasárnapi kirándulásnak, egy kacér 16220 2| Továbbá revolvert is kellett vásárolnom, töltényeket, természetesen, 16221 2| érdemli meg, hogy az ember ott vásároljon. És éppen azért fogtam magamat, 16222 2| bundát, lábzsákot, kőszenet vásárolnak, s nem gondolnak arra, 16223 4| harisnyát, háztartási cikkeket vásárolok. Elgondolni, hogy éveken 16224 1| tudja kitalálni, vajon miért vásárolták hát meg? Tetszett neki, 16225 2| trafikba mentem, szivart vásároltam, és aztán szivar helyett 16226 4| gyermekkoromban a fehérvári vásáron láttam, s amelyhez hasonló 16227 2| füledet? Tehát csak üsd a vasat, megérdemled, hogy boldog 16228 3| csak a haldokló ajkára tett vasfeszület lehet ilyen biztosan hűvös.~ 16229 3| benső életéből azonban e vasgyökerek hiányoztak, és tarka lepkéknek, 16230 2| tiszteletre méltó Reinhold vaskereskedő úrnak. Reinhold úr meghalt ( 16231 4| rémei, hanem az élet, a vaskezű sors szomorúsága áll vele 16232 4| fölnéztem az ablakra. Ott ült a vaskosárban; csodálkozó, irigy mosollyal 16233 4| leveleiket, amelyeket egy vasládában őriztem volt meg odáig.~- 16234 3| a kocsi tetején a borzas vaslovag lassan rázatja magát, és 16235 1| lovakat, amikor a legkeményebb vasnak sem engedelmeskednek? Bizonyosan 16236 2| leszedem a szobája bútoráról a vaspántokat. Biztos vagyok benne, hogy 16237 2| hogy az összes bútorok vaspántokkal voltak a padlóhoz erősítve, 16238 4| gondosan az ajtóra tolta a vasreteszt.~Csak egyvalaki élt még 16239 2| Úgy is volt, a sors karvastagságú idegekkel ajándékozta meg. 16240 1| sarokasztalnál ül Kálmánka, és vasutat játszik. Vasút az chemin 16241 1| De Bogdány, bár ritkán vasutazott, szintén nem volt mai gyermek, 16242 4| Tanácstalanul állottam.~- A vasúthoz - szóltam végre is a kocsishoz, 16243 4| útlevéllel jutottunk át, ha vasúttal mentünk, tízszer is átszálltunk, 16244 2| bolgár követte, aki, kezében vasvillájával, harsányan ezt kiáltozta:~- 16245 2| Nagyot fújt, és elhallgatott, vasvillatekintete azonban annál szilajabban 16246 3| szalongarnitúrán okosabb rajtahagyni a vászonborítást: majd ha egyszer jobb sorsban 16247 4| fényes csizmában, hófehér vászonkabátban jelentette, hogy a vacsorát 16248 4| megigazította félrecsúszott vászonkalapját, aztán hozzám simult, és 16249 3| hirdették. A kertben tiszta vászonnadrágban, komoly arccal egy nagy 16250 3| az ajtó, s egy alacsony, vászonruhás ember lépett be rajta. A 16251 3| leereszkedéssel néztek a vászonruhásra.~Az újonnan érkezett vendég 16252 2| Fabricziusnak. A fiskális, egy vatermörderes, kecskeszakállas nyárspolgár, 16253 4| rokonunk, egy kiszolgált vatikáni tiszt került a városunkba. 16254 4| Ennek az elbeszélésnek a váza egy, csupán huszonöt soros, 16255 3| székek, asztalok, pamlagok; a vázákban cineráriák és örökzöldek.~- 16256 1| familias az összejövetel célját vázolja. Az elnök komor szavai után 16257 2| reménytelen szerelmemet, s vázoltam azt a nagy távolságot, amely 16258 3| vidék. Akkor még Némedi, Vecsés, Szentlőrinc között erdő 16259 3| el, és kövér hínárok közt Vecsésig húzódik. A csatorna lehet 16260 4| lehetetlenség, dőreség, de nem védekezhettem ellene, az élet gonosz, 16261 1| minden argumentuma. Mivel védekezzen, amikor az összes puskaport 16262 2| oltalmazva legyünk, s ez a védelem a hatóság föladata. Ezért 16263 2| aki eddig rád se nézett, védelmébe vett, és azt mondta. „Ha 16264 1| gyertyaláng -, és várják, hogyan védelmezik meg az utódok az ősök szerzette 16265 2| legyen. Ez volt az ő szenvedélye, az ő alfája és omegája, 16266 1| süveg, akkora, hogy két veder bor beléje fért. Ezt bizony 16267 2| beszélgetésbe, én támadtalak, ő védett, míg az omnibusz végre szerencsésen 16268 3| tizenkét alumínium ágyú védi, és van egy titokzatos csavarja, 16269 1| kértem a Mária-képtől, hogy védje meg magát... Ha pedig éjjel 16270 1| arany kutya körül, túlzássá vedlett szórakozás, amely a maga 16271 2| üvegburkolat mögött; a jóságos védnök piros kancsót tartott a 16272 2| választ adta, hogy őnagysága védnöke s mecénása az egyletnek. 16273 2| sértéseket, amelyekkel szemben védtelen volt, de Jozefinnek kigyúlt 16274 4| akit az élet a legszomorúbb védtelenséggel sújtott? Lehetséges, hogy 16275 1| Minden háborúnak béke a végcélja, a becsületes megalkuvás, 16276 1| sportot, összemérték erejüket. Vége-hossza nincs az ő istállójukból 16277 3| kiszaladt a sínekből, és a falu végéig futott, avagy pezsgőport 16278 3| bősz hitelezők: ezek a végeredmények. Csatazaj, mintha a világ 16279 2| gondolkodik. Az okos ember végeredményképp azért házasodik, hogy legyen, 16280 3| gyümölcs. Simon az asztal végéről gyakran vetett kérdő pillantásokat 16281 1| két ifjú agarász ezalatt végérvényesen kidőlt, s így a játéknak 16282 4| irigyek, kicsinyesek és végesek vagyunk. Nem mondom, hogy 16283 3| egész életen át, akit a sors végesnek és mosolygónak teremtett, 16284 2| ifjú.~A kisasszony röviden végezett.~- A szobát édesapám adja 16285 1| hogy a Fidibusz unokái végeznek velem!~Hátrább ezekkel az 16286 1| érezte a lehetőségét, hogy végezni tud a Bogdányokkal. Éppen 16287 4| temetőbe, a pap dideregve végezte a szertartást, mialatt a 16288 2| Kályhajavításokat a háziúr nem végeztet.” Az utóbbi széljegyzeten 16289 2| Amint Pető másnap az utcán végigballagott, egy úri fogat robogott 16290 4| nehezen jártam, néha a fagy végigborzongott rajtam, föl kellett tűrnöm 16291 4| olajfáival, elvadult szőlőivel, végigbotorkáztunk Tanarga siralmas romjain, 16292 2| látott a City középpontján végigdöcögni, a polgármester pedig csaknem 16293 3| verőfényben, a gyönge keleti szél végigfodrozta a hársak lombjait. A doktor 16294 3| két nagy fordulót kellett végigfutnom, és cserkészésem derékszögű 16295 4| nincs, hogy ezt a labdát végiggurítsam az asztalon. Mily bohó az 16296 3| egyszer kilesett bennünket, és végighallgatta az istentelen Markusz történetét. 16297 2| a szomorú négy fal közé, végighallgattatom vele a veteránok koncertjét, 16298 2| nyomta a botját, és azzal végighurcolta a folyosón, becsöngetett 16299 3| nem tartanak, de amely végighúzódik egész életünkön, s jobban 16300 3| viruló orgonaággá, amely végighúzódott az utcán, a városon, és 16301 2| a polgármesternek, amint végigjárta az utcákat, megnézendő, 16302 4| összecsomagoltam, még egyszer végigjártam a nagy bükkfaerdőt, amelyet 16303 3| nyári délelőtt történt, hogy végigkocogtam a tarka vecsési jegenyefasoron, 16304 4| nagyképű szarvasagancsok közt végigkopogtattunk -, mily esztelenség! Mi 16305 2| mennydörgéskor, és bár Pető végigkutatta az összes e néven ösmert 16306 2| Amint ugyanis a derék férfiú végigment a Koronaherceg utcán, egy 16307 3| jelentem, minden rendben van.~Végigmentünk egy sötét folyosón, amely 16308 3| Hébe-hóba megálltam, és végignéztem a láthatáron, nem tűnik-e 16309 4| ráülni egy felhőfoszlányra és végignyargalni a világ fölött, belekacagni 16310 3| fiam? - nyögte, és könnyei végigperegtek fakó arcán.~A gyerek nem 16311 1| az öltözködéssel. A haján végigsimítani már csak a küszöbön maradt 16312 3| csipkekendőjével olykor végigsimított a homlokán. Még mindig szép 16313 2| ért, a leány önkéntelenül végigsimogatta homlokát.~- Te Bulcsu - 16314 4| Angyalka - szóltam, és végigsimogattam a karját, mint egy kisgyerekét, 16315 1| történendőket... Ha most egy macska végigszaladna a termen, micsoda kavarodás 16316 1| kell valakit ilyen skálán végigvezetni, és így Kázmér bácsinak 16317 2| lakosztályt!~És a művész végigvezette új ösmerősét további három 16318 2| harangozás, aminő e percben végigviharzott az ódon Bauernebel házon, 16319 1| paripáikon, és Kund óbester végigvizsgálta őket. Amint nézné katonáit, 16320 2| malacbandájával, nap nap után végigvonulnak az utcán, persze csak azért, 16321 4| tisztességes, bár nem nagy összegű végkielégítést adott neki. Ha premier van, 16322 1| a fönnmaradt két szánkó végkimerülésig, dacos elszántsággal küzdött 16323 2| és az álarcosbáli jelenet végleg betette az ajtót Quastl 16324 2| arra, hogy valaki fölött végleges ítéletet mondhassunk.~Tilda 16325 2| gyönge, s nem meri a tervet végrehajtani.~- Ezt a test helyesen cselekszi, 16326 3| magánéletben a törvény kemény végrehajtója jókedvű, aranyos kedélyű 16327 3| böngészni kezdett az aktákban, a végrendeletben, a birtokleírásban, az inven 16328 4| téli estéken megcsináljuk a végrendeletünket, okosan, szépen, hogy az 16329 1| feltámadt a düh, boldogabb végről fogta az ostort, és úgy 16330 1| záradékkal.~Mit lehetett tenni?~Végső kétségbeesésében Kormosnak 16331 3| bemutassam a feleségemet.~Mintegy végszóra kinyílt az ajtó, és a szobába 16332 1| jólesett ez az őrült rohanás a végtelenségbe, talán a pusztulásba. A 16333 1| uccu!, nekiveti magát a végtelenségnek. A bíró nem mozdul meg.~- 16334 1| dűlne meg szemük láttára. Végtére már nem tudtak ordítani, 16335 4| ránéznek a piros hajamra, és végük van; nem csoda, hiszen ez 16336 3| engedni, hogy egypár üveget vegyek ki az almáriumból?~Leguggolt 16337 1| kéretik is magukat, hogy részt vegyenek a csatában. A cirmos a Bárándiaké 16338 4| vannak emberek, akiket a végzet arra rendelt, hogy a hit, 16339 4| elváltunk egymástól, én a maga végzete lettem volna! De nem kell-e 16340 4| férfi, akitől féljen, aki a végzetet jelentse a szemében, s aki 16341 3| balra, árok se jelöli, hol végződik az élet, hol kezdődik az 16342 1| kényelmet, boldogságot vehessek magamnak. Ez a tervem sikerült 16343 3| süveget látsz, bizonyosra veheted, hogy az sem egész ember, 16344 4| egyénisége! Mindig biztosra veheti, hogy ahol a kéz szép, ott 16345 2| Én értem helyzetét... Ki vehetné rossz néven öntől, hogy 16346 1| ülésen az urakon kívül részt vehettek még Balsai mama és Klárika 16347 3| Végig a jegenyefasoron.~A vékonybajuszú egy kicsit gondolkodik, 16348 4| unalmas marathóni síkot, vékonypénzű olajfáival, elvadult szőlőivel, 16349 3| kinézett az ablakon.~- Azt a vékonypénzűt gondolod? - felelte hivatalosan. - 16350 1| Kálmánkával, Marianne-nal, a többivel. Utolsó szalmaszálnak megmaradtam 16351 3| ellenkeztem szerényen -, nem véled, hogy kissé még fiatal vagyok 16352 2| lenni. Ez a dolgok rendje és veleje. Én azonban nem tudok mértéket 16353 2| véleményen lenni.~Ellenkező vélemény! Ezt nem lehetett büntetlenül 16354 2| ember barátairól kedvezőtlen véleményeket terjeszt - jegyezte meg 16355 2| beszélgetések útján, ellenkező véleményekre tudta bírni, Jozefinnal 16356 1| én szívesen megmondom a véleményemet. Kíváncsi rá?~- Mindenesetre.~- 16357 1| Nyilatkozzatok sorjában, mi a véleményetek a helyzetről, én majd a 16358 3| asszony. - Ez, lássa, őszintén véleményt mondott. Itt lakik?~Illenczi 16359 2| megvan a maguk nézete, s ez a véleményük rendszerint ellentétben 16360 4| akar! Talán nem is vagyok velencei, talán Atalanta hercegnő 16361 2| akiben könyörületes szívet vélt föltalálni.~- Elhiheted - 16362 1| veszve, de a férfiak úgy vélték, hogy ez az elkárhozás édes, 16363 3| szörnyű komolysággal ment egy vendéggel odébb. A lány mellett 16364 3| beretvált arcát a foltozó vénasszonyéhoz tette hasonlatossá, és szerényen 16365 2| petyhüdt arca inkább tudákos vénasszonyokéra emlékeztetett; ruházata, 16366 3| egyformán szíves minden vendégéhez. Néha maga elé nézve elmosolyodott, 16367 1| erkélyen csak ritkán fogadta vendégeit. Ez volt a tulajdonképpeni 16368 3| kifejezést, hogy mihamar vendégeként tisztelhet házában. Kitűnő!~ 16369 3| A névnapom van. Legyen a vendégem!~A telekkönyvvezető ijedten 16370 3| nagy figyelemmel bánt ritka vendégével, maga kínálta meg minden 16371 1| tudott aludni. Átkozott vendégfogadó is az a „Két korona”: három 16372 1| pedig Balázs mintha ritkább vendéggé lett volna. Tényleg: Izidor 16373 2| sétáltak az úgynevezett Bimbó vendéglő és a zöld hínáros tó körül, 16374 3| fenyőgallyakkal ékesített vasúti vendéglői teremben már vígan húzta 16375 1| meg a csata tartottak, a vendéglőssel máriásozott. Neki kártya 16376 4| falusi úriházból, amelynek vendégszeretetével minden nyáron visszaéltem; 16377 3| szökött; ő volt az, aki a vendégszoba ágyaiba a lepedő alá keféket 16378 4| meghagyta, hogy fűtsék be a vendégszobát. Azután meggyújtotta a facsillárt, 16379 2| ha önt házában egyáltalán vendégül láthatja. Ez a dolog tehát 16380 1| fiatalúr azt hitte, hogy veni, vidi, vici, s ha már mindenünket 16381 2| mondotta, hogy az ördögből vénkorára remete lesz, és megfordítva.~- 16382 1| szégyent még a Garam sem venné le róla. Micsoda kacagás 16383 1| szégyent száz év múlva se vennék le róla!~Klárika kérdőleg 16384 2| Quastl urat kombinációba venném egy családi viszonylatot 16385 1| káromkodást megeresszen, de Izidor vérbeli lovag volt, s így újra elfojtotta 16386 3| ugyanabból a húsból és vérből, ugyanabból a nagy család 16387 1| már minden veszve van: a vércse elérte, és most könyörtelenül 16388 1| szomorú képet mutatnak: vércseszemük ijedten pislog, s tisztán 16389 2| nem? - kérdezte az öreg, vércsetekintettel kémlelve a fiatalember arcvonásait.~- 16390 3| ki, mint egy megkínzott verébé. Szeme előtt a Zsuzska aranyhaja 16391 2| az egerek, svábbogarak, verebek, sőt a szúnyogok hivatalos 16392 3| férfi, s homlokán hideg verejték gyöngyözött.~Felesége a 16393 3| nagy szakálla alatt már verejtékező Pandarus, továbbá Paris 16394 3| kereste.~Rápolty ezóta véres verejtékkel kereste a pénzt. A fizetéséből 16395 1| orruk miatt, sok veszekedés, verekedés, véres bosszú járt az orr 16396 4| a tárgyra. Nos! Meg kell verekednem, és úgy érzem, el fogok 16397 1| sem az egészségét... akkor verekednénk egyet... csak azt, hogy 16398 1| csapdát!~- Meg fogsz velem verekedni életre-halálra! - vágta 16399 1| valamelyik Balsaival, és addig verekszik vele, míg egyik a porondon 16400 2| túlteszi magát. Ő az én vérem, az én fajom, az én szívem. 16401 1| kárörvendezni, hogy a neki szánt verembe Izidor esett bele, s nem 16402 1| lépre... Szükségem van a véremre. A Balsaiak ezt csak a hazáért 16403 1| rettenetes embert! De a föld nem vérengző természetű, nem nyílt meg, 16404 1| már mindegy volt, a sok verés és sarkantyúzás elkeserítette, 16405 1| a szemébe, a leány szíve verése elállott egy percre, s nem 16406 3| régi festményei, sárgaréz veretes bútorai előkelő, meleg hangulattá 16407 2| bosszút állani! Rettenetes, vérfagyasztó bosszút!~Bauernebel tétován 16408 1| szólsz hozzá? - tette hozzá vérfagylalóan mosolyogva.~A társaság várakozással 16409 3| teste mozdulatait, arca a vergődéstől verejtékes lett. Szomorú 16410 2| hogyha nem tud zöld ágra vergődni.~- Én azt hiszem, hogy van 16411 1| Klárika kis szíve kínosan vergődött abban a szerencsétlen tudatban, 16412 2| regényeket olvas, a zongorát veri, és a korcsolyapályára jár. 16413 1| azt proponálta, hogy csak verjék jól el, s aztán eresszék 16414 1| rajta, amiért a tulajdon vermébe esett! Az egész vármegye 16415 2| helyes!~(Végre is: az ő vérmérsékleténél ez a kitörés elég erélyes 16416 3| januári napsugár halványan verődött végig a rideg, tiszta bútorzaton, 16417 3| gyerekek hallgatagon, csoportba verődve álldogáltak a lefüggönyözött 16418 4| a lelkem lassan megtelt verőfénnyel és tavaszi ibolyák hóban 16419 3| a kisváros ragyogott a verőfényben, a gyönge keleti szél végigfodrozta 16420 4| óráiban elmenekülhet, akiknek verőfényénél megnyugvást talál, akik 16421 4| nem Magyarországon, hanem Veronában vagy Firenzében, mert a 16422 1| Izidor, és dühösen ült le egy vérpiros kerevetre, amely nagyot 16423 1| nagy, báránybőrös kulacs. A versenyben négy fogat vett részt; az 16424 1| padláson meg a pincében is versenybillikomok állottak, mivelhogy az ebédlőben 16425 1| agarászegyesület ma tartja meg versenyét. Az ünnepségre összegyűlt 16426 1| sportsman, aki a széllel versenyez, akinek nevét billikomba 16427 1| jöttek a világra, és máris versenyezni próbáltak egymással, a rokonok 16428 1| megtérve a sajátságos eredményű versenyről, hazamentek, és átöltöztek 16429 1| menni, hanem felizgatva a versenytől s a fölcsapó hótól, untalan 16430 1| foglalatoskodnak agaraik körül.~A versenyző ebeket sorjában hozzák ki 16431 1| árnyékukat. Úgy is van, a versenyzők arcát ez az árnyék sötétté 16432 1| de erre sem eresztik el a versenyzőket.~A lovasok leértek a kukoricás 16433 1| holtan találták meg a három versenyzőt. A tót még átmászott a vízen, 16434 4| menjünk ki a hómezőre. A verseskönyv legyen a Childe Harold, 16435 4| életben, örömöm a zenében, a verseskönyvekben, a vadászatban, a karcsú 16436 4| velem meg az aranymetszésű verseskönyvekkel, az illatos virágokkal, 16437 4| vigyünk magunkkal egy jó verseskönyvet és egy csokor gyöngyvirágot, 16438 2| Éjjel önről álmodom, reggel versíráshoz van kedvem. Gyakran szórakozott 16439 1| helyeseltek, Péter pedig, a versíró, bátor volt megkérdezni, 16440 4| nem áll csupán néhány szép verskötetből, fekete selyemruhákból és 16441 4| járatos az irodalomban, minden verskötetet elolvasott, és emellett 16442 1| mint a királytigris, ha vérszagot érez, kiabált, krákogott, 16443 2| vette észre az argumentumok vérszegénységét. Sápadt arca fölcsillant, 16444 1| lépésért, s fel kell fogni vértünkkel minden csapást...~Klárika 16445 2| mondhassanak (mert ez a vérükben van), ki fogják jelenteni, 16446 1| s hamarosan meg voltak verve, így tehát nem lehetett 16447 1| nehezen kapott újra lábra, és vérző körömmel iparkodott az ellenfél 16448 2| vagyok, és nem dolgozom keserves robotban, elém áll Tilda 16449 3| könnyű illatában pompás fekvés esett. Már éppen el akartam 16450 1| tőle hideg közönnyel, ne vesd meg azonnal, hanem hadd, 16451 2| én mondom, Pető, aki a vesékbe lát. Vedd a kalapodat, a 16452 3| kora gyermekségemben szívesen forgattam, elvették tőlem, 16453 1| akinek nevét billikomba vésik, aki gazdájának örökké emlékezetes 16454 4| sétabotot a Parnasszoszról, véssen le neki egy faragványt Szophoklész 16455 4| mesterséghez?~- Nos, ahogy vesszük.~- Istenem - folytatta nem 16456 4| lengő strucctollak voltak vésve.~- És csakugyan nem szabad 16457 4| hogy az életből mégsem vész el minden, és ujjammal ezt 16458 1| Nem forgok olyan nagy veszedelemben, hogy annyira ügyelnem kellene 16459 3| akiknek fehér kesztyűje veszedelmesen dagadt piros öklükön, szaporán 16460 3| lovak, amint észrevették a veszedelmet, meghorkantak, de kocsisuk 16461 1| Balsaiakat nagy orruk miatt, sok veszekedés, verekedés, véres bosszú 16462 2| őszintén, nem a rendes veszekedési szenvedélyből, hanem attól 16463 4| is hívnak, mikor éles női veszekedést hallok egy bokor mögül, 16464 2| Jozefinnel, senkivel sem veszekedhette ki magát -, és azt a kijelentést 16465 2| még tovább szeretett volna veszekedni.~A jogász nem állt kötélnek.~- 16466 2| másnap délig, és úgy pörlök, veszekszem, hogy a végén beleszédülök, 16467 3| átjutott-e a gádoron? Nem veszett-e bele a bugyborékoló sárba 16468 1| önhöz, s olyan érzelem nem veszhet el nyomtalanul, de így tartozom 16469 1| remélték, hogy amit Kálmánkán veszítenek, azt visszanyerik a kártyában 16470 1| ezt a csatát el találja veszíteni.~Egy jó barát~Balázs nevetett, 16471 2| jelentette ki az ifjú vészjóslóan -, akkor én holnap elmegyek 16472 4| napi élet apró gondjaival veszkődnöm, hogy a holnaptól nem szabad 16473 2| figyeljen reám! Napok óta veszkődöm ezzel az átkozott galambpörrel, 16474 1| csak a legbuzgóbb agarászok vesződtek vele, hogy a havon is fogassanak 16475 3| akkor megvagy! A fő, hogy ne vesztegessük az időt.~Rászóltam a lóra. 16476 2| teszi magát. Jozefin nem vesztegette meg a lakatosokat. Ez tévedés. 16477 3| arcát, és elnézem a rajta veszteglő, tétován dacos vonást.~Az 16478 1| Kormost. Szóval a nagy csatavesztés csak a közvetlenül érdekelt 16479 4| és nőnek köszönhette a vesztét is. Kár érette, mert az 16480 3| fáj, mintha a testvérünket vesztettük volna el.~ ~ 16481 1| a poén után egyensúlyát vesztve, jó darabra megint elhajítódott.~ 16482 1| egy könnyet, amely észrevétlenül lopózott a szemébe. 16483 4| amely a testem lázával vetekedett, egy érzés, amellyel már 16484 2| cipő, mély hangjai pedig vetekedtek a medve bőgésével.~Az új 16485 3| fogtok látni, ami ritkaságban vetekszik a bölénnyel. Hat órára öltözzetek 16486 2| hiányos voltára hivatkozva, a vételár aránylagos leszállítására 16487 1| nyúl volt az, amelyért a vetélkedés folyt. Meg volt az kenve 16488 1| Két hete nem járt itt a vetélytárs, akitől úgy megijedtél! 16489 3| megszokta, de amikor most vetélytársa odáig merészkedett, hogy 16490 4| szoktak; összeveszett a vetélytársaival, egyikkel meg is verekedett; 16491 3| gúnyos tekinteteket vetett vetélytársára. Tulajdonképpen azt akarta 16492 2| vakolatú falak között a veteményeskertek nehéz levegője lógott. Az 16493 4| nek se volna bátorságom véteni, de az álmaim borzalmasak, 16494 2| hallatszottak. A Jozefin veteránjai vonultak fel széles muzsikaszóval!~ 16495 2| végighallgattatom vele a veteránok koncertjét, Bulcsu mester 16496 2| A szomszédos épületből a veteránzenekar indult útjára, s a tábornok 16497 3| akik, mint a foglyok a vetésben, meglapulnak a ház örök 16498 3| az akácsorokba ékelt zöld vetésekre, közben élénk figyelemmel 16499 1| elkezdett velük diskurálni a vetésről, a megyei közgyűlésről, 16500 1| találkoznak, gondolatban se vétett neki, s talán ő se a legutolsó 16501 4| gyűlöl engem, Miklós? Mit vétettem önnek?~Az ajkamba haraptam, 16502 4| meg annak, aki ön ellen vétkezett, mert egyszer ő is érezni 16503 2| telken ön krumplit, kukoricát vetne, s augusztusban a főváros 16504 1| hajukat, kárhozatos tekintetet vetnek rá, s azzal a szegény áldozat 16505 1| hogy voltaképpen messzire vetődött el tőle, kétszeresen 16506 3| csöndes szemrehányással vetődik néha reám.~A parasztasszony 16507 2| szidta, amiért megint reggel vetődött haza, hol amiért minden 16508 4| meg, és megint csak este vetődtem vissza. Így csak vacsoránál 16509 1| levezekelniök a Kormos kutya vétségét...~Ó, csak egy eb lehet 16510 2| olyan kereset, amelyet a vevő indít az eladó ellen, s 16511 4| bűnhődnöm kell! Ó, hadd vezekelhessek!~Megsimogatta a kezemet, 16512 4| így.~- De nekem meg kell vezekelnem - feleltem, és görcsösen 16513 2| a Koronaherceg utcán át vezényeltem a budai telkére. Éppen ünnepnap 16514 2| megpillantva Jozefint, tisztelgést vezénylett őnagysága előtt, majd a 16515 2| Maga a levegőben függő vezér is fordított egyet a dolgon, 16516 2| aki mint látszott, a többi vezére volt, éppen egy újabb tréfára 16517 2| nagyot lódítva a pórul járt vezéren.~A suszterinas lerótta az 16518 1| dohányzóba vagy a kertbe vezesse, érezte, látta, amint Marianne 16519 1| intett a pecéreknek, hogy vezessék elő a következő párát.~Ez 16520 1| találni utat, amely egymáshoz vezessen bennünket, és ha beléroppan 16521 3| asszony, aki az urát mindig a vezetéknevén szólította. (Miért? Nem 16522 1| alávetették magukat Kázmér vezetésének. Az ő indítványára egy szűkebb 16523 1| gyorsabb Bodrogköz vette át a vezetést, mégpedig olyan iramban, 16524 2| állapotban történt elhatározásra vezethető vissza.~- Nagyszerű! Fulmináns! 16525 2| cserbenhagyja, és a szakácsnőjét vezeti oltárhoz.~Tilda arca kigyulladt.~- 16526 2| kutatom az okokat, amik arra vezetnek, hogy a kegyed közelében 16527 1| kapacsináló meg a Sári és a vezetőjük. Ezek nyilván eltévesztették 16528 2| amelyek kertféle telekre vezettek. Egy nagy boglyában rengeteg 16529 4| el nekem, aki az orránál vezettem a fél főváros gavallérait, 16530 3| a gyerekkel. Nagy fejű, vézna testű kisfiúcska volt; hirtelen 16531 1| Bodrogköz és Kormos páros viaskodása.~A dombokon álló társaság 16532 1| agarai mindig becsülettel viaskodtak, férfiasan, egyenesen, ahogy 16533 2| az összes rablógyilkosok viaszszobraival és számtalan 16534 1| hintóban egy fehér hajú, viaszképű matróna ült, messziről tiszteletet 16535 4| tengerparti mentőcsapat viaszosvászon ruhájába bújt volt.~Felöltöztem, 16536 4| megjelenik, akit szeretünk, viaszsárgán, holtan, homlokán piros 16537 4| mosollyal pillantott le reám viaszvirágai közül, megvonta a vállát, 16538 1| hitte, hogy veni, vidi, vici, s ha már mindenünket elszedi, 16539 3| Bertóti-tanyáról visszaérkező vicispánt, nótáriust és fiskált; itt 16540 2| kendőt, aztán valamivel vidámabb ábrázattal tért vissza.~- 16541 3| ért! Lásd az életet újra vidámnak, boldognak, könnyűnek, és 16542 1| reményben, hogy talán a zaj, a vidámság kiűzi fejéből a gondokat. 16543 3| rozzant kocsin. - Eredj, és vidd már a pokolba azt a némbert.~ 16544 2| itt tanyáznak a nyakamon, vide a harangöntők vagy a fagottművész. 16545 2| délelőttönként az úri nép. A vidékieket erre vitte első útjuk; a 16546 4| mosolygott.~Repül és a malom vidékin~Megáll a szánka. Guillot 16547 3| foltjuk nyugodt színt ád a vidéknek. Sokszor elnéztem őket, 16548 1| fiatalúr azt hitte, hogy veni, vidi, vici, s ha már mindenünket 16549 3| nyulat, a tigris a bárányt, a vidra a halat, a pók a legyet, 16550 1| amikor Marianne-t a Balázstól vielliebchenen nyert két feketén látta 16551 1| szabadon kacérkodhatott, vigadhatott, senkinek sem tartozott 16552 1| agarásztak, kocsiztak, vigadtak és unatkoztak. Ha ebédnél 16553 1| liverpooli steeple-chase-nek... Vígak lettek és könnyelműek, 16554 2| persvadeálni?~- Nos, ez csinos vigasz - vetette közbe a Nero szerzője.~- 16555 4| többet ér a vallás minden vigaszánál, sok hajótörött férfin segítettem 16556 4| most az utazásban keres vigaszt? Istenem; van-e szomorúbb 16557 2| tehát a dolog ez oldalról is vigasztalannak látszott.~Ekkor azonban 16558 4| beléöregedett a fájdalomba, a vigasztalanságba, de aztán kiegyenesedett, 16559 3| franciául - így kezdődött:~„Vigasztalhatatlan vagyok, asszonyom...”~- 16560 1| eléje tárult kép nem volt vigasztaló.~Izidorból csak a két gyorsan 16561 4| Nem - feleltem -, hogy is vigasztalódhatnék meg, Flóra?~Nevetett.~- 16562 4| bizonyos, hogy most meg fog vigasztalódni. Tudja-e, mért vagyok itt? 16563 3| kezem közül! De talán - vigasztalódtam meg - a zsivány úgy okoskodott, 16564 3| voltak fiatalkori pajtásaim, vigasztalóim, arcom csillogott az örömtől, 16565 1| lesz.~Bogdány valami más vigasztalót akart mondani, de semmi 16566 1| beszéltek, de a kisasszonyokat vigasztalta az a tudat, hogy a város 16567 2| orra nem lett rövidebb e vigasztól.~- De vajon hogy és mikor? - 16568 1| halkan Klárika. - És azért... vigyázok rája.~Bogdány kacagott.~- 16569 1| hidegen, és éber szemmel vigyázott Kálmánkára, nehogy az sokat 16570 3| idegbetegség, és azért nagyon vigyáztak reám, sok zablevest és tejeskását 16571 1| valaki figyelmeztette, hogy vigyázzon a bőrére, annál dacosabban 16572 3| Borbála és valamennyien. Vigyázzunk, lovag!~A hintó, amely a 16573 2| Követelem, hogy Maurer vigye el a galambokat határidőn 16574 4| kapaszkodott, és megkért, hogy vigyem magammal sétálni.~- Ah! 16575 4| Fogassunk be a szánkóba, vigyünk magunkkal egy jó verseskönyvet 16576 3| hajlik jobbra, balra az élet viharában. Titusz bizonyára ösmerte 16577 4| és tisztán hallottam a viharban botorkáló lovak horkanását, 16578 1| egykettőre sorban kiosontak a viharfelhőkkel terhes fegyverteremből.~ 16579 2| azon kopottan, piszkosan, viharverten, ahogy évek óta volt, hagyta 16580 4| keveredtünk, amely kíméletlenül viharzott le köztünk. Ha csak messziről 16581 4| hogy a poklok fenekére vihetném őket le magammal, hogy darabokra 16582 3| madár fájdalmas, ijesztő vijjogása hallatszott be. A magyar 16583 3| Nem csúnya név. Engem Viktóriának hívnak.~- Így hítták a nagyanyámat 16584 2| Milyen az ön barátja érzelmi világa?~- Hogy méltóztatik ezt 16585 4| tiszta napokon a sivatag rőt világáig látni. Az orvosok azt mondják, 16586 1| mintha kimentem volna a világból, mintha egyedül állottam 16587 3| ő ábrándjaihoz, törékeny világfölfogásához simulva. A maga világában 16588 3| amelyek éjfélkor a nádasból világgá mennek, de előbb egy percre 16589 4| ködben, nyirkos hidegben, világgyűlölő hangulatban. Egy gonosz 16590 4| spanyol lovag ön, a homloka világít, az ajka alázatosan mosolyog, 16591 1| játék szép; a barátságos világítás, a tiszta zöld posztó, a 16592 2| körülkeringtek-forogtak a szoba gyér világításában. Nem, nem! El a galambokkal! 16593 4| Nincs a fiatalságomban egy világító folt, korán elvesztettem 16594 4| csak messziről látszott egy világítótorony, amely mint egy nagy bagoly 16595 3| szerint pont éjfélkor, a világítótoronynál.~- Ki az az Aranykéz? - 16596 2| jogi fejtegetéseit, hol a világnézeteit kifogásolta. Emellett a 16597 4| reggelre. Ilyenkor mindent világosabban látok, és gondosabban megrostálok, 16598 2| Kálvárián.~- Lux úr ügynök - világosította föl a barátját -, részben 16599 4| övében öt szál búzavirág. Világoskék napernyőjén vígan táncolt 16600 3| küszöböt, a külső terem világossága pillanatra ráesett a hölgy 16601 1| Csinos fekete paripáján, világoszöld vadászruhában ott üget Balsai 16602 2| világrenddel van baj. A világrend ugyanis a teremtés kezdetétől 16603 2| szólt udvariasan -, csak a világrenddel van baj. A világrend ugyanis 16604 4| férfira, aki mozdulatlanul, a világtalan emberek elhatározott arcával 16605 2| olvasóim, akik jártasak a világtörténetben, bizonyára tudják, hogy 16606 4| mert ha kiszakítják magukat világukból, csak másokat fognak szerencsétlenekké 16607 2| kifejlődik, kiszínesedik, hogy világvárosi színvonalra emelkedik, egyszerre 16608 3| hangulattá tömörültek. A villa egyszerű, de nagyon csinos 16609 1| a selymet tönkreteszik a villamosban, letépik, elpiszkolják. 16610 3| István-kórháznál felül a barna villamoskocsira, tíz perc múlva falun van. 16611 3| uzsorások sárga váltóival, a villamosművek tervrajzaival, a magányos 16612 4| lépcsőházában ültem, esett az eső; a villamosújság gyorsan pergő szalagját 16613 3| Megkísérlette már a hideg vizet, a villámot, sőt kuruzslókhoz is fordult 16614 3| is végigfutott egy gúnyos villanás. Mindez szempillantás műve 16615 4| széléhez ért, beleütközött egy villanylámpa oszlopába, egy kicsit tántorgott, 16616 1| szemtelensége sem. A kis mókázás fölvillanyozta, és zsengébb ifjúkorát juttatta 16617 3| lesnek.~Szentlőrinc tömzsi villasorát a telefondrótok csak lazán 16618 2| őrült vagyok?! - kérdezte villogó szemmel.~- Azt - felelte 16619 1| ellen, de Kázmér magának vindikálta a szót.~- Ezeket a meggondolatlan 16620 1| attól az egy-két palack vinkótól, s most fölötte józanon, 16621 4| büszkén -, ezt haza kell vinned, és elhiheted, egész Morvaországban 16622 2| egész város! Ennyire kellett vinnem Fabriczius úr jóvoltából! 16623 1| s a falusi poézis mezei virágai után a kelet buja pálmájával 16624 4| könnyelműségükkel mint egy nagy, virágból font legyezővel elűzik a 16625 3| hanem szegény félkegyelmű: a virágbolond, a hatvanéves kóbor diák, 16626 4| gyors, éles szavak, a virágcsaták rózsáihoz hasonlóan röpködtek 16627 3| egy fülke komorrá válik, virágcserép ékesíti, ahol az érzelgősség 16628 3| cigányokról, a színházról, a virágcsokrokról, a selyemszalagokról, a 16629 3| sárga mandzsettába csavart virágcsokrot nyújtott át a háziasszonynak.~- 16630 3| Tisztelje meg frakkomat egy szál virággal.~A járásbíróné mosolygott, 16631 1| nekem, Balázs - mondotta a virághoz beszélve. - Azt, hogy amit 16632 4| budai ligetekből furcsa virágillat száll felénk, mint egy céltalan 16633 4| súlya, és hogy esténként a virágkereskedő óriási bokrétákat szállítson 16634 4| föltűrve kabátja ujját, a kései virágokat nyeste egy horpadt síron, 16635 3| szegényes, örökzöldből és mezei virágokból fonott koszorú lógott.~A 16636 1| bókokat mondott a hölgyeknek, virágokhoz, holdsugárhoz, galambokhoz, 16637 4| verseskönyvekkel, az illatos virágokkal, a világos éjszakákkal; 16638 3| tudni, ha megfeledkezel a virágokról.~- És milyen virágok legyenek? - 16639 3| tanította őket.~Nyugodjál már virágom,~Meghervadt arany ágom,~ 16640 1| volna érte valamit, ha már a virágoskert fácskái között lehetett 16641 1| mulatáshoz, ne sajnálja a pénzt virágra, mulatságra, pipára, cigányra, 16642 2| viszontláthatom e nemes virágszálat?~Jozefin mosolygott.~- Majd 16643 1| lehajlott, mint a hervadó virágszálé.~Balázs hagyta, hogy magát 16644 1| vett ki egy szál ibolyát a virágtartóból, és sápadt arccal adta oda