Lovik Károly A kertelo agár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
16645 1| fejedelem mondta róluk azt, amit Virgiliusban Palemon konstatál Damoetas 16646 4| Az orra körül szaporán virítanak a szeplők, a nyaka most 16647 1| asztal körül Balsai-orrok virítottak, és széles Balsai-szájak 16648 4| amely lassan tűnt el, mint a virradásban a lámpafény.~- Nos, érdemes-e 16649 1| tenni kell valamit! Az ősi virtus forgott szóban, s a csöndes 16650 1| utódok az ősök szerzette virtust. Bizonyos az is, hogy itt 16651 1| hogy az ifiúr kezében ott virul az elmaradhatatlan bikacsök.~ 16652 2| jogász szívében tulipánok virulnak, és hogy lelke az erények 16653 3| falról. Szép volt, szebb és virulóbb, mint valaha, ő volt a legszebb 16654 3| ményei, az akarat terei nem virultak neki, megtörve, megalázkodva, 16655 2| kucsébereken látni. Miért nem visel mindjárt fülbevalót is?~- 16656 2| magamban, hogy kissé gondot viselek rá. Szegény fiúnak nincs 16657 2| is. Érdekeidet szívemen viselem, és ha Isten megsegít, diadalra 16658 1| vajon milyen ábrázattal viselik el a katasztrófát? A kárörvendezők 16659 1| érdemesek, hogy a Balsai nevet viseljétek!~Dühösen felkelt, és föl-alá 16660 1| Klárikával, már mint győző viselkedett, látszott rajta a diadal 16661 1| mentől természetesebben viselkedik, és sem többnek, sem kevesebbnek 16662 4| urához - te is férfiasan viselted magadat, és én megbocsátok 16663 2| az utcagyerekek éktelen visítása közben éppen a külvárosok 16664 2| kezéből, és éles hangon visította a jogász felé:~- Duna-vadász! 16665 2| mindössze egy szalmafödeles viskó, amelynek oldalán kezdetleges 16666 1| került volna ki.~Balsai Náci vissza-visszanéz a harcsabajuszú pecérre, 16667 4| állt elém a kívánság, hogy visszaadjam Angyalkának a nyugalmát, 16668 2| őket szerény tollammal hűen visszaadni. Ennek dacára azonban a 16669 4| kezet csókoltam nekik, és visszaadtam a leveleiket, amelyeket 16670 2| kérdezte a diák, gyorsan visszabújva a meleg párnák közé.~Jeromos 16671 4| áradozóvá lett, úgyhogy sokan e visszaemlékezéseknek hibául rótták föl, hogy 16672 4| Epilógus~A gyűlöletről szóló visszaemlékezéssel hősöm följegyzései megszakadnak, 16673 1| megőrüléstől - felelte Izidor, visszaemlékezve Faublas lovag kalandjaira, 16674 3| fosztotta ki a Bertóti-tanyáról visszaérkező vicispánt, nótáriust és 16675 4| hallottam a tolla percegését és visszafojtott, gyors lélegzetét.~Most 16676 4| folyton attól tartottam, hogy visszafordulok, de az akaratom ezúttal 16677 4| rendes céljához értünk; visszafordultunk. Alkonyodott.~- Tudja-e - 16678 3| kieveztünk a nádba. Elrémülök, ha visszagondolok gyermekkoromnak erre az 16679 1| összeakad a többi hímmel.~Visszagondolt a régi időkre, amikor Pali 16680 4| a torkom összeszorult. Visszagondoltam a nyár történetére, újra 16681 3| dal - amelyben egy letűnt, visszahozhatatlan kor dőre árnyéka bolyongott - 16682 1| utoljára beszélt, egészen visszahúzódott a társadalmi érintkezéstől. 16683 4| beszélgetés közben, de rögtön visszahúztam, mert ez a váll is mintha 16684 3| maga után az ablakot.~- Visszajössz? - kérdeztem félénken.~- 16685 3| A kocsmáros még egyszer visszajött, a berámázott italmérési 16686 3| kozunk, megmosakszunk, aztán visszajövünk; helyes?~Az eszme megnyerte 16687 2| tért haza. Gondolatai még visszakalandoztak a Városligetbe és az elhangzott 16688 2| Mikor a szemle véget ért, visszakerültek az első helyiségbe, s Pető 16689 4| falu tiszta nyugalma, és ők visszakívánkoznak a múltba, a nyomorúságba, 16690 1| Megadással tette hát el a visszaküldött borítékot, és újra csak 16691 1| helyben fordulva, megint visszaléptettek északnak. Náci már kezdett 16692 1| eltűntek látókörükből, de a két visszamaradt legény csak kiabált, eleintén 16693 4| újra iskolás leány lettem, visszamentem a tankönyveim és térképeim 16694 3| okos bagolyszemével, és én visszamosolyogtam rá.~- Te, ugye, erős ember 16695 1| gondol egyet, és még egyszer visszanéz, majd újra megsodorja a 16696 3| pedig talán csakugyan ilyen.~Visszanézek. A fűzfáknál a csendőrök 16697 4| kérdeztem a szemébe nézve.~Visszanézett, aztán hirtelen megvonta 16698 1| Kálmánkán veszítenek, azt visszanyerik a kártyában tapasztalatlanabb 16699 2| a gazdasszonyához.~Tilda visszanyerte nyugalmát. Már gyermekkorában 16700 1| hirtelen kézzé alakulna át, ő visszanyúlna vele, megkapná Nácit, s 16701 1| hagyólag intenek. Amint Balázs visszapillantott volna, tekintete újra összeért 16702 1| hogy három pofon se tudja visszariasztani. Vajon minek köszönhetem 16703 2| másrészt meg, úgyis csak visszaröpülnének arra a helyre, amelyet megszoktak. 16704 2| egyszerre elmúlt a jókedve. Visszaröpültek a galambok! El! Gyorsan 16705 2| visz előre, azért gyorsan visszasietett sáncai mögé.~- Nos, ha így 16706 1| otthagyva a mulatságot, visszasiettek a fegyverterembe. Halkan 16707 4| ujjaira, és nem engedtem őket visszasiklani. Ellenkezett; de én még 16708 4| kocsiban ültem, mikor Netti visszaszaladt a konyhába, és egy nagy 16709 4| ifjúságot nincs pénz, amelyik visszaszerezhesse. De ha már huszonnégy esztendő 16710 1| kenyéren és vízen, hogy visszaszerezze azt, amit az ősei elpocsékoltak? 16711 4| vetett reám, és gyorsan visszaszorította a kezemet. Mily rettenetes 16712 1| jegenyék álltak őrt, Klárika visszatámolygott az ablaktól, beleroskadt 16713 3| közel ért egymáshoz: a leány visszatántorodott a szörnyű borgőztől. Utálat 16714 3| nehezen bírta mosolygását visszatartani, és ravaszan sunyítva a 16715 2| kísérletet tett a menekülő visszatartására.~- Nagyon sajnálom, hogy 16716 2| kéz megfogta karját, és visszatartotta az amúgy is meddőnek látszó 16717 1| Lengyelország!” Nem volt öreg, visszataszító sem, a feje körül pedig 16718 2| Bauernebel most megint visszatelepedett a székre.~- Akkor megkaphatja 16719 2| kedves barátom, rögtön visszatérek, csak lerakom a sós kendőt, 16720 1| agártörvényszék elnökét, ismét visszatérhetünk az ágotai gyöpökre, amelyeket 16721 3| világ volt! Ha még egyszer visszatérne, ha legalább egy órára újra 16722 4| hangosan nevettek, háromszor is visszatértek a portáshoz, mert mindig 16723 4| azután hirtelen megint visszatértem, és csomagolni kezdtem, 16724 1| őkelmét. A tarka haragszik, visszateszi a fülét, de nem mer meg 16725 2| kabátja gombját, azzal szépen visszatuszkolta székébe.~- Méltóztasson 16726 3| szivarokat, rágyújtottam, és visszaültem nyugvóhelyemre. Egy idő 16727 3| mosolyog, készen rá, hogy ha visszautasításra talál, azonnal visszazökkenjen 16728 2| szerény kívánságomat is visszautasítja?~A vőlegény begombolta a 16729 1| lassú hangsúlyozással - visszautasítom az egész család nevében. 16730 1| szép napon kapta magát és visszautazott Bécsbe, a Tuchlaubenre.~ 16731 1| Sarkantyúba kapta telivérét, és visszavágtatott a síkság déli részére, ahol 16732 3| lábadtam föl, de mindig újra visszavágytam csodálatos álmaim furcsa 16733 2| jegyezte meg a diák - visszavonom a fölmondást.~Bauernebel 16734 2| szólt az ifjú udvariasan, és visszavonulni készült. - Majd inkább máskor, 16735 1| az asszonyt sehol senki, visszavonultságban töltötte napjait, de amikor 16736 3| visszautasításra talál, azonnal visszazökkenjen hivatalos határai közé.~- 16737 4| Van egy csodakútja, kitűnő visszhangja, három kis kápolnája, színháza 16738 4| grazi utcákon, a hosszú, visszhangos olmützi tereken, lakást 16739 3| folyosón, amely keményen visszhangozta lépteinket, aztán az igazgató 16740 2| változik. Ha valakiről prima vista megállapítom, hogy gazember, 16741 1| levegő, párbaj párbajt, viszály viszályt ért, s az anyagi 16742 1| párbaj párbajt, viszály viszályt ért, s az anyagi romlás 16743 3| bejött az almáriumhoz.~- Viszek a cigányoknak - szólt suttogva. - 16744 2| hogy tenyerében pofonok viszketnek. - Ki az a csendháborító?~ 16745 2| botodat, és menj át, vagy viszlek!~És nem is várva meg a zenész 16746 4| Nyugodtan, egy kissé gúnyosan viszonozta tekintetemet, és álmatag 16747 3| érdeklődtek közelebbről vagyoni viszonyai és társadalmi állása iránt, 16748 1| rájaszegeződött Balázs és Marianne viszonyára, s ha most annyi nyilvánosság 16749 2| az ember Bauernebellel jó viszonyba akart jutni, szívességet 16750 3| jön. Vagyok vele olyan jó viszonyban, hogy fölhívhatom. Együtt 16751 2| kombinációba venném egy családi viszonylatot illetőleg?~- Tessék?! - 16752 3| és a polgárság közti jó viszonyt megbontsa, s esetleg kardaffért 16753 3| ellenfelét, és az ökölre bízza a vita eldöntését. Mindjárt neki 16754 2| világért se keveredik Tildával vitába.~- És így jártam a többi 16755 2| tisztában volt vele, hogy a vitában csak a nyugalom visz előre, 16756 1| Qui habet tempus, habet vitam.~Körültáncoltak, aztán leültek 16757 2| volna friss anyagot adni a vitára. Éppen ezért az ifjú, látva, 16758 3| ülve hallgatta a tisztek vitatkozásait. A maga jószántából soha 16759 3| igen zajos volt: lármásan vitatkoztak, nagyokat nevettek, sőt 16760 3| foglalkozni, a férfi pedig azt vitatta, hogy a kutyákban és lovakban 16761 2| jogász, kissé megijedve a vitézségén.~Jozefin nem felelt, az 16762 2| Tessék! - mondotta olyan vitézül, ahogy Dugonics Titusz dörögte 16763 4| nem nevettek, fölhúztam vitorláimat. Rossz ember voltam? Bizonyára; 16764 1| szellőben.~- No, hát ki a vivát? - kérdezte diadalmas hetykeséggel 16765 3| szerelmesét. Mit tegyen hát? Vívjon éjféli párbajt Titusszal? 16766 3| megkettőzte, követte a példát, és vívóállásba helyezkedett.~Már-már megindult 16767 4| kőszénnel. Valahonnan egy vívófölszerelést is kerített, egy kis pohárban 16768 3| aztán megrázta magát, mint a vízből kiemelkedő sirály. - Voilá, 16769 4| evez át az élet nehézkes vizein, aki sem a tér, sem az idő 16770 3| aranyóráját, gyémánttűit, szagos vizeit, két komornyikját, hintaját, 16771 4| alá, de kint, a végtelen vizeken világos, mély szürkeség 16772 4| ablakai a fázós, fekete vizekre néztek.~Van-e ridegebb dolog 16773 3| Rápoltyhoz, akinek nem kellett vizesnyolcasokat rajzolnia, és aki meg is 16774 3| asztalra. Egy roppant sárgaréz vízforraló üzletszerűen pöfögött. A 16775 2| lélegzettel aludt, mint a medve vízkeresztkor. Lámpl egy ideig még folytatta 16776 2| kenyérre, a levegőre, a vízre. Azzal indokolom, hogy ön 16777 2| tartom kizártnak, hogy a vizsgáim oly jól sikerülnének, mint 16778 3| Ha pedig elkészülök a vizsgáimmal - szólt ünnepélyesen -, 16779 2| hogy Pető mielőbb leteszi a vizsgáit, és beáll komoly ügyvédnek. 16780 4| szemét, mintha nagyítón át vizsgálgatna: éppen úgy, ahogy az édesanyja 16781 1| megállott a tükör előtt, és vizsgálgatni kezdte magát. A gazdászszakállát 16782 3| ült, s a vendég vonásait vizsgálgatta. Hideg, komor vonások voltak, 16783 1| öreg Balsai arcvonásait vizsgálni: vajon elmúlt-e már a vihar?~- 16784 4| mint egy iskolás leány, aki vizsgázni készül. Nem volt szép, de 16785 3| bólingatott, míg Simon boldog vizslaként szaladt föl és alá, mindenkinek 16786 3| tiszta levegőjű, tiszta vizű felvidéki városba, amelyben 16787 2| fejét a spórhertből vagy a vízvezetékből. Ki mer ilyen házban lakni? 16788 2| népénekes dalolt kuplékat a vízvezetékről. Türelemmel hallgatták végig, 16789 1| Hiába, a vér nem válik vízzé. A szép özvegy csak most 16790 4| ünnepélyes arccal hozta a vörös vödröt, és figyelmesen mosolygott 16791 2| víz, ég és föld, hegy és völgy közelebb állnak egymáshoz, 16792 1| legfelső szobába, és nézte a völgyben, hogyan kanyarodik a fáradt 16793 1| házai; a hegyekben erdői, a völgyekben rétei, s ahol pénzt lehetett 16794 4| falvakat és a bozótos, végtelen völgyeket. Így lettem, deresedő fejjel, 16795 4| végig az árnyék borította völgyet. Néha kivette a könyvet 16796 4| jött az ajkára. Mellén egy vöröses fekete folt látszott, amely 16797 1| játszanak. Ha a peches ember a vöröset választja, ők a feketére 16798 3| reszkető kocsonyákkal. A vörösre izzadt kályha körül egy 16799 3| vízből kiemelkedő sirály. - Voilá, ez a sors, Helénának igaza 16800 3| is? Talán a Bácskában, a Vojnicsok birtokán, vagy Tokajon, 16801 2| kívánságomat is visszautasítja?~A vőlegény begombolta a kabátját.~- 16802 1| Marianne hűvösen, és aztán vőlegényéhez fordult: - A szalonban feledtem 16803 2| valami kifogásolni valót a vőlegényén, hol a kalapját, hol a jogi 16804 1| volt együtt: Marianne a vőlegényével meglátogatta Kázmért.~Izidor 16805 2| sőt lehet jó ügyvéd is, de vőlegénynek vagy éppenséggel amorozónak 16806 1| lélekkel valaha idáig jutott volna-e? - kérdezte magától. - Bizonyára 16807 4| talán gonoszak vagy kacérak volnának. És még egyet: miért szólítottam 16808 1| érezni volt kénytelen, hogy voltaképpen messzire vetődött el tőle, 16809 3| elfelejteni, hogy mindig igaz voltál hozzám.~Elhallgattak.~- 16810 2| amelyben az áru hiányos voltára hivatkozva, a vételár aránylagos 16811 1| szép özvegy veszedelmes voltáról hallott, inkább fantázia 16812 1| ezzel szemben csakhamar a voltaütést, egy hasonlóan szép kunsztot 16813 2| Miért ne szemelhetném ki vőmül?~A diák még mindig nem találta 16814 4| szaga; a szivarfüst karikát von egy perzsa szobormaradvány 16815 3| kisírt nő kacagógörcsben vonaglik a szobájában, amint éjfélkor, 16816 4| tehettem volna? Egy darabig vonakodtam, mert hiszen az idők folyamán 16817 3| tarka, összevissza gabalyodó vonalai. A földje nyáron is tele 16818 3| Íves elhelyezésükkel, finom vonalaikkal messziről görög szentélyre 16819 4| a sapkájára finom, fehér vonalkák rajzolódtak. Pár kíváncsi 16820 3| fiatalemberre is, s egy vonalnyit titokzatosabb lett, de a 16821 4| született női kéz volt, hosszú vonalú, keskeny, könnyű ívű, mint 16822 1| alakuljanak át.~Amint ez utóbbi vonásból is látszik, Izidornak volt 16823 2| ki, amelyre kissé férfias vonásokkal ez volt írva.~„Tisztelt 16824 4| kiemelte finom orrát és pár vonással megrajzolt, élénk arcélét. 16825 4| Barabás szeretett ilyen óvatos vonású, a háttér semmiségén elmosódó 16826 2| gazdagságukon kívül két jellemző vonásuk volt: az egyik a már jelzett 16827 4| téglapadozaton; a bánya felől vonatérkezést jeleztek. Nem mert sírni, 16828 4| lélegezve. - Mikor indul a vonatom?~Elmondta, hogy egy dán 16829 4| Négy óra hosszat kellett a vonatra várnom, folyton attól tartottam, 16830 1| kihallatszott az agarak vonítása.~- Átkozott kuvaszok! - 16831 2| tehén bőgését, a komondorok vonítását... jaj, nem is merek a következményekre 16832 4| alatt pihen, és mosolyogva vonja meg a vállát. Miért kellett 16833 3| Jó volna, ha felelősségre vonnám az illetőt? - kérdezte meg 16834 2| s aki szavaiból le tudja vonni a levonandókat, elég értékes 16835 1| szürke lovacska csak nehezen vonszolt a homokos úton. Ez a kocsi 16836 3| Vagy bocsásson meg neki, és vonuljon el a világ elől egy barlangba, 16837 1| cifra bundáikban a dombra vonulnak föl, s messziről csak annyit 16838 1| karján a „belső szobába” vonult. Fölösleges megmondanom, 16839 1| amilyen Bogdány, éppen nem fog vonzani. De a kislányos, úgynevezett 16840 1| ebkultusz kártyavárát. A vonzódásból lassan szerelem lett, 16841 2| meg Jozefint, akihez való vonzódását Pető napról napra erősebben 16842 2| szeretetét, végül pedig maga is vonzódni kezdett ehhez a kócos fiúhoz, 16843 4| napbarnított nyaka érdekelt, vonzott egy távoli ország felé. 16844 1| ismerkedett volna meg, úgy vonzotta most a fiatal leány csöndes 16845 1| akár nem. A hazugságok vonzották, mint egy egzotikus hímzés 16846 2| kezdődik, mert az ellentétek vonzzák egymást.~A jogász szivarra 16847 1| megilletődését, amellyel a „vox diabolica huj! huj!”-ról 16848 2| oly vadul dolgoztak, hogy Vulkán műhelye a süketnémák intézete 16849 2| sollst mich du befragen, véli Wagner.~Pető tiltakozott a kitérő 16850 4| hiszen ez a piros haj a walesi hercegnek is tetszett egy 16851 4| ösmerkedtünk a Mirroron, és ön Wallensteinről és Piccolomini Miksáról 16852 4| elkísérted-e Faustot a Walpurgis-éjszakába? És ha igen, nem támadt-e 16853 2| und als der kalte Winter war. Ez az épület átjáróház, 16854 1| egy rosszkedvű, nyurga úr, Waterlooban nyerte annak idején a derbyt. 16855 2| Fenomenális! Ön a női Werbőczi - szólt a fiskális.~- Ön 16856 2| haza, és némileg a Goethe Wertherjéhez hasonlatosnak érezte magát. 16857 2| ruházata, amely az Alt Wient jutatta észbe, egy puha 16858 2| so rar, und als der kalte Winter war. Ez az épület átjáróház, 16859 1| Hohenzollernek merev keze, a Wittelsbachok görbe füle. Az Úristen adta, 16860 1| kocsisok nem teremnek a hat X-esek között. Balsai Pálnak ez 16861 4| negédesen, furcsán, mint egy XIV. Lajos korabeli arckép. - 16862 1| formalitások választják el, mint az ypszilonistákat a jottistáktól. Kázmér úgy 16863 1| csöndesen. - Ez a mi találkozásunk itt nem az öröm, hanem 16864 3| mikor egészen kiürült a zacskója, fölkapott egy ócska csizmára, 16865 3| káromkodott egyet.~A lövés zajára egy varjú fölébredt, és 16866 4| az életünkről, a lépteink zajáról, a szívünk hideg dobogásáról.~ 16867 3| takaró felfogta a lépések zaját. A kopár fákon át messziről 16868 2| Pető nem sokat törődött a zajjal, és elrakta holmiját. Nem 16869 4| emelkednék az álarcosbáli zajnak, és messziről nézne le reám, 16870 2| hírét, hogy a hitelezői ne zaklassák. Évek múlva azonban 16871 1| Balázshoz ért, megint tovább zakatolt, s apró portyázások után 16872 3| rémmel, mely egyre jobban zakatolva közeledett feléje.~Az ajtó 16873 2| még arra se, mert az órája zálogban van.~Jozefint a zenész fölvilágosításai 16874 2| szomszéd házban lakó és zálogkölcsönökkel foglalkozó derék Blau Izsákra 16875 1| akadt táncosa, s ezzel párhuzamosan - mint rendesen - egy pár 16876 2| omnibuszközlekedésről, a Zampa című operáról, amely épp 16877 1| erdélyi aranybányáktól a zanzibári villamosvasúti prioritásokig; 16878 3| Tíz év óta nem volt ilyen zápor! A csizmámban annyi a víz, 16879 1| félelmetes „hajrá!”, a gémeskutas záradékkal.~Mit lehetett tenni?~Végső 16880 1| elárulhatjuk a talizmán zárának nyitját.~Ez a kulcs meglehetősen 16881 4| elvesztettem a szüleimet, és a zárdában, a békés, csöndes, szürke 16882 1| Marianne nem most került ki a zárdából. Éppen ezért az asszony 16883 2| vissza székébe, és letette a zárókövet.~- A dolog eddig van. Vége, 16884 3| ölte meg a feleségét? Nem zárták be?” És így tovább. Úgy 16885 3| szaladtunk, és magunkra zártuk a tölgyfa ajtót.~Ez a barátom 16886 4| esküdözések, az ábrándozások, a sikerek és csalódások 16887 3| sónerek. A hajóján fekete zászló lobogott, és a hajó olyan 16888 4| megyében a katonaságot csak egy zászlóalj honvéd képviselte.~Furcsa, 16889 3| biztatólag -, de ha mégis zavar lenne, tessék megfigyelni, 16890 3| ember volt örökös emésztési zavaraival, gyáva elővigyázatosságával 16891 2| kegyed közelében állandó zavarban vagyok. De érdekli ez?~- 16892 3| másik nagyságos urat nem zavarja a világosság?~- Neki mindegy, 16893 1| csengetett a szobaleánynak.~- Ne zavarjatok, míg nem hívlak - vetette 16894 2| öreg. - Így legalább nem zavarnak minduntalan alkalmatlan 16895 3| aztán derék dolog!~- Nem zavarok? - kérdezte az új vendég, 16896 1| leány egykor még súlyos zavarokat fog okozni a családban.~ 16897 3| szolgálatra kényszerítették, nem zavarta: biztos lépésekkel járta 16898 4| arra gondoltam, miért is zavartam ki a nyugalmából és arra, 16899 2| pöriratok, elleniratok, föllebbezések, megint fölvonulnak 16900 1| lobogtatja az őszi szél, míg a „zebra”, a családi batár (amelyben 16901 1| szaporábban fogatott be a zebrába, s hajtatott át a szépasszonyhoz 16902 1| is az ifjúság a szekeret zebrának csúfolta. Régi módi szerint 16903 2| Jó mindenre aludni egyet. Zeit bringt Rat, és remélem, 16904 3| aki egymás után bánt el Zelmánoviccsal, az erdésszel, a frakkos 16905 1| is, s azzal nekiindult a zempléni gyöpnek.~- Hajrá, Tigris!~- 16906 4| hitem az életben, örömöm a zenében, a verseskönyvekben, a vadászatban, 16907 1| az, aki aludni tud ilyen zenebonában! Kormos meg volt szokva, 16908 3| hallgatta a bókokat, rajongott a zenéért, és órákig tudta egy nyári 16909 2| csakugyan elhitték a munka zenéjéről szóló mesét?~- Azt már nem 16910 1| mozsarak durrogásától, cigányok zenéjétől.~Bogdány Balázs estefelé 16911 2| paripáit, sőt még a veterán zenekarát is. Gondolja, hogy ez nem 16912 2| volna már korszakalkotó zenekari művét, a Nerót.”~- A Nerót!?~- 16913 3| nem. A szerelem mint egy zenélőóra dallama csendült meg fülében. 16914 2| földön. Azonkívül, ha a zenésszel békét köt, a förtelmes 16915 2| barátom, te! - tört ki a zenészből a lelkesedés. - Remélem, 16916 2| mondotta határozottan -, a zenészeknél is tradíció a hosszú haj, 16917 2| megtépázott kakashoz, mint komoly zeneszerzőhöz hasonlított. De Tilda e 16918 2| vágtatásban robogott át a zenészhez.~A Nero szerzője otthon 16919 2| gyalázatos okarináját kivéve, a zenészre más panasz még nem volt 16920 2| beszélni fognak egy Bulcsu nevű zenészről, akinek harmincnégy foga 16921 2| közt? - kérdezte a jogász a zenésztől, aki még mindig gyilkos 16922 3| haladt volna, olyan szomorúan zengett. A leány felugrott, meg 16923 1| Amikor Marianne eljegyzésénél a Balsai-kúriában voltam, 16924 3| hárs alatt. Délben leplezetlen örömmel mesélte feleségének, 16925 3| kitörölnek egyet-mást az emlékezetükből. Így például a múltkor egy 16926 1| szegeződött. Így lesték az istenek Zeus szavát, amikor Achilles 16927 1| nézett hátra: a feketék ziháló lélegzete, a szánkóvas sivítása 16928 4| akaratunk ellenére keletkezik a lelkünkben, nem tudjuk 16929 3| hajadonná serdült, már gimnáziumba jár, és beszéde óvatos, 16930 1| futkosástól és fagyos hóban, zivatarban való ácsorgástól.~Három 16931 4| egy ideig tétován álltam a zivataros sötétségben, és a tengerre 16932 1| elszakadt, és Ábrahám az első zökkenésnél lepottyant a nyeregből, 16933 1| izgatottan jár föl s alá) nagy zökkenéssel iparkodik az északi dombra. 16934 4| egyszer a kis alkotmány olyat zökkent, hogy Olga belekapaszkodott 16935 1| országba, ahol lombosak a fák, zöldek a mezők, és a patakok fölött 16936 3| rendbe fog hozni. Csak só és zöldség, sok séta és kevés alvás, 16937 2| az omnibusz helyett egy zöldségeskocsira szállottam föl. 16938 2| szívében egy külvárosi zöldségeskert helyezkedett el, karalábészaggal, 16939 2| és részletesen megrajzolt zöldségeskertészet helyezkedett el. A harmadikon 16940 2| velem, hogy omnibusz helyett zöldségeskocsira szállottam volna fel. Sőt 16941 2| szórakozottságában az omnibusz helyett a zöldségesszekérre szállott föl?~Nem, nem; 16942 2| kell elárulnom, hogy ez a zöldségestelep a Bauernebel kontra főváros 16943 2| udvarra, amely tele volt zöldséggel, répával, karalábéval, retekkel, 16944 1| büszkeségtől. Amikor Balázs üdvözölte, éppen csak hogy megbiccentette 16945 3| tetszett jönni? - kérdezi a zömökebb, akinek arca mályvavörös, 16946 2| fel tudom használni eszközömül.~Tudom - gondolta magában 16947 1| megint lehet hallani a légy zöngését. Álmos is megereszt egy 16948 3| hallatszott semmi; csak néha zörrentek a palackok, és koppantak 16949 3| áthelyezések, felbőszült férjek, zokogó apák, bősz hitelezők: ezek 16950 3| fejét, és magához ölelve zokogta:~- Fiam, édes, kicsi fiam... 16951 2| vonásokat a fiatalság és üdeség zománca puhította meg.~- Nos, hogy 16952 2| elméskedett a diák.~- Nem, zongorán. Bulcsu tudniillik igen 16953 4| kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat, hiszen semmi tehetségem 16954 2| aki regényeket olvas, a zongorát veri, és a korcsolyapályára 16955 4| hiszen semmi tehetségem a zongorázáshoz! A neveltetésem tehát befejeződött, 16956 3| amint éjfélkor, hóviharban, zordan jár föl és alá egy jégcsapos 16957 3| Titusz esete rövidesen és zordul intéződött el. Titusz megbukott 16958 1| bőr lesz az: belefér négy zsák krumpli!~Náci arca hirtelen 16959 4| enyém, a poklok legdrágább zsákmánya! A borzalom varázsa fogott 16960 3| ugrásra készen áll, hogy zsákmányát magával ragadja.~Ebben a 16961 3| bugyborékoló sárba nyomorúságos zsákmányával, az ébresztőórával, a nefelejcs 16962 3| s azért némelyek ki is zsákmányolták: amikor cérnakesztyűs mar 16963 4| Szophoklész házáról; két zsákot töltött meg ezekkel a furcsa 16964 2| mindjárt kétségbeesni. Minden zsákra van folt. Hallgasson csak 16965 4| és arra gondoltam, amint zsámollyal a lábam alatt, fehér szakállal 16966 4| lesz, Miklós, és magának is zsámoly kell a lába alá. Vasárnap 16967 3| évben meghaltak. Én egy kis zsámolyon kuporogtam a kályha mellett, 16968 4| elfelejteni, hogy a papnak zsámolyt kell tenni a lába alá, mert 16969 1| patak vize se változott zsarátnokká. Pedig megtehették 16970 1| elhomályosul, és a patak vize zsarátnokká válik!~Ám a nap nem homályosodott 16971 1| nagyság, amely valóságos zsarnoka volt a házunknak. Ha egyet 16972 3| Mesélj hát! - szólt a kislány zsarnokoskodva.~- Igen... - bólintott Rápolty 16973 4| ezért hát csöndesen tűrtem zsarnokságát, belenyugodtam, hogy mindig 16974 4| országot, törött műemlékeivel, zsaroló kalauzaival, töpörödött 16975 1| dörmögte, selyemsipkáját zsebébe gyűrve. - Köszönöm az ilyen 16976 3| másik az aprópénzt csörgette zsebében. Már két hete voltak az 16977 2| rá, az esernyőmet pedig a zsebembe akartam tenni.~- Szegény 16978 1| idő szerint, ha akarom, a zsebemben van az egész vármegye! Magának 16979 3| vért. Az asszony bekötötte zsebkendőjével a fejemet, s közben ujjai 16980 1| két pecér eleresztette a zsebkendőket, és Kormos meg Bodrogköz 16981 4| fülemre húztam sapkámat, zsebkendőmmel bekötöttem a szememet, hogy 16982 3| vággyal, üres pénztárcával. Zsebkendőnyi területeken apró házikók, 16983 1| továbbhalad; elöl a lovászok, zsebkendővel fogva át az agarak nyakát, 16984 1| Balsaiak orrát. Tényleg, a zselléreknek, robotosoknak nincsen sasorruk, 16985 1| pék két krajcárt kér egy zsemléért.~Bogdány ezt is elvesztette. 16986 1| mókázás fölvillanyozta, és zsengébb ifjúkorát juttatta eszébe, 16987 1| jövő évi termést a váradi zsidó már tavaly megvette. És 16988 2| műsorszám - hasbeszélők, lengyel zsidók, kutyaidomítók - hasonlóan 16989 1| nem tudta a leckét, mint Zsigmond és Bulcsu. Kázmér már kékülni 16990 1| ivadéka annak a Balsai Zsigmondnak, aki kardélre hányatta a 16991 3| aki meghúzta a parókája zsinegét. Ez volt a mai est tréfája. 16992 1| összesodorta, s ezzel mint egy zsineggel magához kötötte Kázmért, 16993 1| hogy mi a derekalás meg a zsinórba kapás, no meg a behúzás, 16994 1| mint a jól kilőtt nyíl, zsinórban érte el a nyulat, s olyat 16995 3| lassan forgott vastag, zöld zsinórján. A teremben narancsszag 16996 1| Hogy akarja ez az ember egy zsinórral kormányozni a lovakat, amikor 16997 1| terembe. A beszélgetés zsivaját beléptükkor egyszerre csönd 16998 3| sütött rá a hóban fekvő zsiványra, aki egyre lassabban mozgott, 16999 1| csak nem mehet másodrangú zsöllyére? A páholy egyúttal köte 17000 3| talán a nyakamra küld valami zsoldos tisztet, akivel zsebkendővégről 17001 3| szárcsát kergetett, a madár a zsombékon át a nádba menekült, 17002 3| Homok, tarló, libalegelő, zsombék: egyforma zöldes szürkeséggé 17003 4| magasakat ugorva, mint a zsombékba került róka, közeledett 17004 3| vidék, és a betyár lova zsombékok, tocsogók, nádak közt baktatott. 17005 3| végén Krisztusfaerdő, azután zsombékos síkság, majd egy csenderes 17006 1| cimbora ellen, csak egy öreg, zsugori árvaszéki ülnök, aki a sarokasztalnál 17007 1| kilátszott a fák között a zsúpfedeles alkotmány.~- Itt 17008 1| végre csakugyan rátalált egy zsúpfödeles, földszagú kunyhóra, ahol 17009 3| éves korában szerelmes volt Zsuzskába, a későbbi feleségébe, azzal 17010 3| és ne felejtsd el a te Zsuzskádat.~Rápolty szólni akart, de 17011 3| megint rendben van: az én Zsuzskám megmutatta, hogy erős, okos 17012 2| dolgozni, hogy még a légy zümmögését is meg lehet tőle hallani.” 17013 1| párnákból álló rózsaszínű zug, ahol naphosszat - mint 17014 1| vallomás a szíve eddig rejtett zugába hatolt.~- Valamennyi agarat 17015 4| meg a lelkem egy járatlan zugában, és Angyalka maga is csak 17016 4| parvenü-kezek, amelyek egy sötét zugban pillantották meg a napvilágot, 17017 2| összedől, a harangok még mindig zúgni fognak benne, s a fagottista 17018 4| erősebb volt, a fülembe zúgta: „Nem! Nem! Sohasem szeretted!” 17019 2| távozott.~A harangok még mindig zúgtak vadul, kétségbeesve, mintha 17020 3| amely mint a légycsapó zuhan át a levegőn.~- Kapcabetyár 17021 4| inkább kész volt a tengerbe zuhanni, semmint száraz ágon ülve 17022 1| aki egyszer kétemeletnyit zuhant, és fejével betörte a lépcsőt, 17023 3| benne ülők a fagyos vízbe zuhantak, a lovak vadul kapálták 17024 3| vadszőlő mint egy piros zuhatag omlott alá. Öt órakor sötét 17025 4| magammal, hogy darabokra zúzhatom őket, ők az enyémek: két 17026 4| fagy volt, a fák, bokrok zúzmarába burkolóztak, és a varjak 17027 3| amelynek teteje tele volt zúzmarával és jégcsapokkal, akárcsak 17028 4| egy padra, össze voltam zúzva, mintha nehéz betegségből