Rész

  1    1|            Barátom!~Ez év október 12-én írt leveled arra késztet,
  2    1|           képviselője nemének, de az én borzalmas szerencsétlenségem
  3    1|           meg is említette a dolgot; én azonban nem akartam igazán
  4    1|              Deboeuf úr irányította. Én hiszem, hogy amilyen kicsi
  5    1|              osztatlanul dicsért. És én meg is értem ezt; mert Te
  6    1|     erősebben hajszolják. -~Anyád és én nem ilyenek voltunk. - Jobban
  7    1|              propositi virum stb.~Ha én, szerencsétlen, még az emberek
  8    1|         jóllehet Te oly ifjú vagy, s én Nálad háromszor idősebb
  9    1|            miért, ez a nagy rejtély. Én úgy vélem, azért - s erről
 10    1|            fogadod szavát.~Anyád meg én, sokszor és hosszan beszélgettünk
 11    1|              messziről megtehetem -, én is úgy látom, hogy nagyon
 12    1|               mint amelyet Anyád meg én panaszlunk, vagy inkább
 13    1|             indított, azt írod, hogy én Téged „nem ismerlek”. Úgy
 14    1|     perorálnak - rendszerint egyedül én vittem a szót.~Vitassuk
 15    1|   folytassunk mindenről eszmecserét. Én irántad szeretetet érzek
 16    1|              talán még kevésbé, mint én Téged! -~Ne csodálkozz ezen
 17    1|         kellemetlen igazságot. Ez az én dolgom lett volna. - Hélas!~
 18    1|           aligha küldted volna el. - Én azonban végtelenül örülök,
 19    1|          bizonyosan helytelenítené - én azonban éppen azért dicsérem
 20    1|          Persze az nem mindig ízlik; én nem feledtem el - szemben
 21    1|        frissen élnek emlékezetemben. Én sem találtam a helyemet -
 22    1|         Magadtól nem jutnak eszedbe? Én figyelmeztesselek-e állandóan,
 23    1|      világosíts fel és téríts észre!~Én pl. a győri püspök hústilalmába
 24    2|          rögtön felőled érdeklődtem.~Én: Mit csinál a mi Bélánk?
 25    2|        tévedt fiúnak« tarthat, pedig én úgy érzem, hogy nem hoztam
 26    2|       feketítsem be őt előtted; mire én azt feleltem: elmondom mindazt,
 27    2|            Valóban azt akarnád, hogy én is tökéletesebbnek lássalak,
 28    2|              amilyen vagy? Ismétlem, én is; mert te abban a szokatlanul
 29    2|         teljesen rendjén van - és az én szegény szívem az ilyen
 30    2|           mint mondottam, legalábbis én és Anyád még nem fedeztük
 31    2|             újságok mégis dicsérnek. Én ugyan csak egyet olvastam,
 32    2|             meg nem hallgatta volna. Én soha nem adtam sajtó alá
 33    2|              kértem volna; - - pedig én sem tartoztam a túlságosan
 34    2| közleményednél tekintetbe vétetik az én személyem is. - Nem akarom
 35    2|         Annyi azonban bizonyos, hogy én annak idején egyfajta korszakot
 36    2|      dolgozatát.~Lásd, édes Barátom, én őszintén bevallom, ügyes
 37    2|            kölcsönadott Neked s amit én olyan szívesen elolvastam
 38    2|            vállalat nyereségét - - - én bizonyosan nem; mert mire
 39    2|             közelebb juss? Amennyire én tudom: ugyancsak semmit!
 40    2|          héten, amióta nem láttalak?~Én: Ó, mindig csak ugyanazt -
 41    2|               Nekem semmit sem mond.~Én: Este sohasem marad Veled, - -
 42    2|             hiszem, velem unatkozik.~Én: Azt gondolom, Téged mindenek
 43    2|            une volonté tres décidée.~Én: Még fiatal, csupa erő és
 44    2|                és végül is mindennek én vagyok az oka! Ó, ha volna
 45    2|              parancsolsz -. Neked az én helyemet is be kell töltened.~
 46    2|              nálam, azt is megértem; én - a magam szomorú helyzetében -
 47    2|  ragaszkodást, hűséget, szeretetet?” Én magam ezt gondoltam: Magyarország
 48    2|       megmaradásában - nem úgy, mint én - nem kételkedel. - E tekintetben
 49    2|             Isten megteremtett. - És én ennek csak örülhettem; mert
 50    2|       reménységed, s velük együtt az én drágán megfizetett tapasztalataim,
 51    2|              különösen akkor, ha nem én látok jól, hanem Te, hogy
 52    2|            stb.” - akkor azt hiszem, én teljes joggal tehettem fel, „
 53    2|            követheted most menten az én „jóakaratú tanácsomat”.~
 54    2|        voltál szíves elviselni, hogy én ezt a házasságeszmét csak
 55    2|            téves felfogásukban.~Nos, én kedves, drága Barátom, távol
 56    2|        alábbi két tulajdonság, amint én látom, és biztosan hiszem,
 57    2|           módon nagy kedved volt, de én azt ahhoz a feltételhez
 58    2|             prédikációim alatt, mert én igen őszintének ismerlek, -
 59    2|       helyreigazítsd a dolgot, s így én megmaradtam tévedésemben!~
 60    2|          természet szűkmarkúságáért? Én, aki alaposan ismerem magamat,
 61    2|             Ha ketten, Hajnik úr meg én, ugyanazon iskolába vagy
 62    2|            jobb jegyeket kapna, mint én, - jóllehet szellemi tekintetben
 63    2|         nyilatkozatokba, hallgattál! Én tehát azt hittem, „egyetértesz”
 64    2|           nem szeretném tenni; emezt én másképp látom stb.” Te azonban
 65    2|             Igen,” mert te (:mármint én:) kívánod, és ez teljességgel
 66    2|       kívánod, és ez teljességgel az én akaratomon múlik, mert a
 67    2|              mindennél drágább fiam, én már régen megfigyeltem,
 68    2|          eddig mégis - legalábbis az én tudásom szerint - oly keveseknek
 69    2|             miért teszed? Mondhatnám én is teljes joggal, legalább
 70    2|            azt a súlyzót”. De mondom én ezt? Nem! Mert én igen bölcs
 71    2|             mondom én ezt? Nem! Mert én igen bölcs dolognak tartom
 72    2|         látogatása alól is stb. stb. Én teljesen megnyugtattam,
 73    2|             meglátod, érzem, hogy az én felfogásomat nemcsak igaznak,
 74    2|          gyengének érezzük magunkat.~Én szigorúan figyelembe vettem
 75    2|         holmi „templomi csalimadár”; én azért jártam misére, gyónásra
 76    2|              számított fel Neked. Ha én, szerencsétlen, a magam
 77    2|           akkor szívesen intézném el én mindezt, mert hiszen unalmas,
 78    2|           szívesen megkímélnélek. De én olyan vagyok, mint akit
 79    2|            hasznossága, pl.: Május 1-én megfizettem 164 forintot.
 80    2|             76 frt. 35 kr. - május 7-én Bonn, Köln és Vervierben
 81    2|               stb. Így vélekednének.~Én is csak annyit tudok kiadásaidról,
 82    2|       kiáltott fel: „Hát megérdemlem én ezt a sok szemrehányást,
 83    2|            csupán, és sem Anyád, sem én nem leszünk többé! Úgyhogy,
 84    2|            Rothschildtől pl. május 9-én 100, május 29-én 200 fontot
 85    2|             május 9-én 100, május 29-én 200 fontot vettél fel. Kérdem:
 86    2|        semmiképpen sem térhettél ki.~Én ezt a dolgot, annak elkerülhetetlen
 87    2|          mert a karkötőt voltaképpen én fizettem meg, amint azt
 88    2|        irányoztunk elő utazásodra; - én 1000 fontra szóló hitelt
 89    2|            ezt mi tesszük, a Mama és én, tudniillik a 2400 forinton
 90    2|          Miért ne lépne Ödön, kérdem én, évi 5, 10 vagy akár 20
 91    2|          akkor szintén mi, a Mama és én leszünk a hazafiak, Ödön
 92    2|             élvezettel kinevette! Ha én akkor a helyemen vagyok,
 93    2|              érett, mint most, és az én pénzügyi felfogásomat követve
 94    2|          eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom, - hogy pontosak
 95    2|   fenségességét nem fogtad fel - azt én tökéletesen megértem. De
 96    2|           fel: Szombaton, december 5-én csak fél napot dolgoztam -;
 97    2|            cimboráimmal - - hétfő, 7-én teljesen ‘blau’ voltam - - -
 98    2|              naplót azonban, amilyet én látok igen sokféle szempontból
 99    2|       elégültséggel fennen hirdetik: én soha meg nem változtam és
100    2|        legcélszerűbb! - Mi, Anyád és én, szívből kacagtunk e csalhatatlansági
101    2|      csalhatatlansági pretenziódon s én Racine-t vagy Corneille-t -
102    2|            noble entetement!” - mert én nemcsak mint gyermek, de
103    2|              miből fakad? - Higgy az én lélektani tapasztalatomnak, -
104    2|       közvetlen szolgálatában. Ahogy én ítéllek meg és tulajdonságaidat
105    2|              Mind e foglalkozásoktól én mellékesen korántsem idegenkedem,
106    2|             ez olyan kérdés, amelyre én most is, mint már annyiszor, ‘
107    2|           most fogsz - ha követed az én becsületes tanácsomat -
108    2|             hiányozzék semmi, - mert én lelkemből utálok minden
109    2|           egészen köztünk maradjon - én egyenesen tudatlannak tartom. -
110    2|              a világba és a napokba?~Én pl. most a következő külön
111    2|         viseltetett, s hasonlóképpen én is iránta, mert ő hűséges
112    2|             Amilyen örömest gondolok én Marie Henriette hercegnőre,
113    2|             öreg Punch meghalt: amit én fájlaltam is nagyon; mikor
114    2|      legnagyobb hiba abban van, hogy én tébolydában vagyok! Ha a
115    2|             senki sem ad a szavukra.~Én pl., ha valaki megkérdez,
116    2|            elől rejtve vagyok! Igen, én így látom helyzetemet; de
117    2|          szerint - s nem azért, mert én mondtam őket.~Ez minden,
118    2|            vagy!~ ~1857. november 25-én~ ~Széchenyi István~