Fezejet

1       9|          fejedelemasszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá.
2      15| megcsóválta rá a fejét. Egy kicsit mosolygott is.~– No, ez nem olyan,
3      20|          nekem.~Olyan csodálatosan mosolygott; – miként egy beteg szokott
4      21|          öröm volt az élet, akikre mosolygott a jövendő. És én itt maradtam.~