Fezejet

1      12|    mikor egy emberi alakot meglátott a földön elnyúlva maga előtt,
2      12|  menyecskének. Amint engem meglátott, felpattant a helyéből,
3      17|  megy be a kapun. S ha egy meglátott, holnap már tudja az egész
4      20| régiek voltak.~Mikor engem meglátott, erőltette a mosolygást;