Fezejet

1       8| önben ismerem egyetlen önzés nélküli jó barátomat. – És akkor
2       9|  egyike voltam ezeknek a név nélküli, súlynélküli, célnélküli
3      15|      megcsinálta; láttam kéz nélküli festőt, aki a lábaival remekül
4      18|     Az az őszinte, ravaszság nélküli tekintet; azoknak a lelkében
5      18|    támadt a fejemben! Mérték nélküli önhittségem gyújtotta meg