Fezejet

  1       1|      nyelvrokon pályatársnéval, akkor úgy elfoglalták egymást a többiek
  2       1|               garde des dames-jaihoz, úgy tetszett, mintha harminchárom
  3       2|               hogy előttem ült volna, úgy eltaláltam, hogy mindenki
  4       2|              lábuk alól a nóta. Aztán úgy kellett nekik szégyenszemre
  5       2|           bálanya tribünjéig. Erzsike úgy pörölt, Muki úgy szabadkozott;
  6       2|              Erzsike úgy pörölt, Muki úgy szabadkozott; aki látta
  7       2|            hogy félesztendős házasok.~Úgy kell nekik!~Nem is néztem
  8       2|         egyszerre lehajtotta a fejét, úgy, hogy a görbe orrára támaszkodott:
  9       2|        elkezdett csókokat osztani. De úgy végigcsinálta az a csókolásnak
 10       2|               meglássuk, a piktúra is úgy fog-e szuperálni.~– Hogyan
 11       2|             bizodalmasabb volt; nekem úgy tetszett, mintha az a tüll
 12       2|               képen helyreigazítottam úgy ahogy kellett volna neki
 13       2|              nekem nem tetszik.~– Ez, úgy hiszem, nem nagy megfigyelésbe
 14       2|          sokáig elnézem azt a pontot, úgy tetszik, mintha abból a
 15       3|         mocsári szigeten?~– Nem. Csak úgy képzeletből írtam le.~–
 16       3|        dolgozom.~– Dolgozik? Járva?~– Úgy szoktam. Elébb a fejemben
 17       3|                 nincs vetélytársam. – Úgy szerettem mindig az egyedüllétet.
 18       3|               mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig
 19       3|            azt az első munkámat mégis úgy szeretem, mint ahogy szereti
 20       3|               a meleg nyári verőfény, úgy tetszett, mintha zöld aranyból
 21       3|     Odatámasztá a tenyerébe az arcát, úgy figyelt, a haját félresimította,
 22       4|       félrecsapott egy mellékutcába s úgy kerültünk el a mi házunkig,
 23       4|        leányrablási kalandunkkal.~Ez, úgy látszik, mintha veszedelmes
 24       5|             elődöm elkövetett, én meg úgy feldicsértem valamennyi
 25       5|            párbajjal el lett intézve; úgy a hírlapokban is félre kell
 26       6|               hiszi, hogy az is éppen úgy ábrándozott őróla azóta
 27       6|             gyöngyhímzés volt előtte; úgy látszik, hogy tárcaborítéknak
 28       6|               így engem?~Ő pedig csak úgy szórta szemeiből a szikrákat
 29       6|               s feltartá azt magasra, úgy, hogy Erzsike nem érte el
 30       6|            aztán én nekiveselkedtem s úgy teremtettem le a Mukit a
 31       6|             szülővárosomat eltakarta. Úgy volt, mintha temetésről
 32       7|              mindkettőnknek. Petőfiné úgy jött el hazulról, kelengye
 33       7|              haja rövidre volt vágva, úgy nézett ki, mint egy kisfiú.~
 34       7|        kimondott szóért: „szabadság”, úgy, hogy a sírjukra sem találni,
 35       8|        családi ügyekkel.~Erzsike arca úgy égett, a két tenyerét végigsimogatta
 36       8|               pirulás áruló színét.~– Úgy kimelegedtem ezen a meredek
 37       8|              ám gőzhajóra valót. Csak úgy szegény ember sorjában.
 38       8|           hogy őneki minden hajaszála úgy fáj, mintha ördögök húzogatnák
 39       8|            Mint a bűnös lelkiismeret, úgy van a kártyaveszteség a
 40       8|          párizsi mulatságainkkal. Ott úgy láttam, hogy a rendes szokáshoz
 41       8|          hagymával, jó papramorgóval, úgy indul ki az akolból kieresztett
 42       8|   körültapasztani a „tévőt” agyaggal, úgy halmozni eléje a kihúzott
 43       8|           Muki létezik még valahol?~– Úgy gondolom, hogy létezik.~–
 44       8|             rajtahajtok a gulyáson, s úgy eldöngettetem, ahogy csak
 45       8|              lovam nyeregkápájához, s úgy hurcolom haza a kastélyomba!
 46       8|              nyakon kapta az ispánt s úgy kidobta a házból, mint egy
 47       8|              szabadság. Erre a Mukica úgy megijedt, hogy a kastély
 48       8|                 és megkorbácsoltatja; úgy hogy a pila nem volt többé
 49       8|   toronyirányában. A parasztasszonyok úgy szokták, hogy megraknak
 50       8|         egyensúlyozást.~– S kegyed is úgy tett?~– No, hát persze!
 51       8|          felakasztotta a véka fülére. Úgy járják ott az utat az asszonyok
 52       8|     csipetenkint árultam a túrót: még úgy is kelete volt. Soha a Gyuricza
 53       8|               a kezükből az evezőt, s úgy hagyták ott őket a víz közepén,
 54       8|             azért keresett fel, mivel úgy értesült, hogy az én jurátuskorombeli
 55       8|               Egészen odadőlt fölém – úgy, hogy az ajkának a forró
 56       8|                Ettől a bűvszínezéstől úgy tűnt fel a hátam mögött
 57       8|              porzót gyűlöltem mindig; úgy voltam vele, mint Széchenyi
 58       8|       végiggondoltam ezen a jeleneten úgy tetszett, mintha a fülembe
 59       8|          véremet is kiontom.~– Legyen úgy! – kiálték indulatosan. –
 60       9|            fel s aztán ott is maradt, úgy, hogy utoljára az egész
 61       9|              a néptömeget Budára. Még úgy rá nem feküdt egyik város
 62       9|            családja. A megszabadított úgy meg volt rettenve, hogy
 63       9|        menyasszonyától:~– „Szeretsz-e úgy, mint én téged?” – akkor
 64       9|        menyasszonyától:~– „Szeretsz-e úgy, mint én téged?”~A választ –
 65       9|             képest. S az én királyném úgy dolgozott, mint egy rabnő,
 66      10|           rögtön megitatni a kútnál s úgy kötni be az istállóba, aminek
 67      10|           élek.~De hogyan élek? Éppen úgy, mint az újszülött gyermek:
 68      10|         átszelő pataknak a forrására. Úgy hívták azt, hogy „Hársas-forrás”.
 69      11|            igaz, hogy férjhez ment?~– Úgy hallottam én is.~– Valami
 70      11|              maga meg teátrista volt, úgy tudom.~– Az ám. Az voltam.~–
 71      11| kecskeszakállt eresztett; szakasztott úgy nézett ki, mint Don Caesar
 72      11|             félénken kitekintő bakőz, úgy tűnik elő, mint a hun-magyar
 73      11|              megszabadíthatni remél – úgy, hogy nem üldözhetnek többé.
 74      12|              nagy, zöld, mohos kövön. Úgy tetszett, mintha aludnám.~
 75      12|           Diavolo!”~De nem reszketett úgy senki, mint maga Fra Diavolo,
 76      12|       megtorlás órája, mintegy ember, úgy fogunk felállni, eltiport
 77      12|         követni, átfonta a karjaival, úgy szorítá magához.~Az pedig
 78      12|        ömledezések elől.~– Maga éppen úgy tesz, mint az egyszeri professzor,
 79      12|         tekintetet indított felém. Én úgy tettem, mintha észre sem
 80      12|            Nemeskeblű barátom. Az nem úgy lesz. Te csak tedd el magadat
 81      12|             kezével a rajzoló kezemet úgy, hogy abba kellett hagynom
 82      12|           önnel – emlékszik rá? mikor úgy becsapta az orrom előtt
 83      12|          akartam. Nem gondoltam, hogy úgy megharagítom vele; – hát
 84      12|             hogy „te Jutka!” – Ez már úgy tudja a kötelességét, mint
 85      12|              hanyattvetettem magamat, úgy kacagtam. Lehetetlen volt
 86      12|          korbáccsal vertek volna rám, úgy esett ez a beszéd. Végre
 87      12|             behunyja az egyik szemét. Úgy vesszük, mintha birkoztunk
 88      12|        barátságos, olyan szelíd lett, úgy beletalálta magát a parasztnyájasságba,
 89      12|              felhúzta az új csizmáit; úgy állt előttem, a kalapját
 90      12|          többet. Hogy most az egyszer úgy megestem…”~Nem tudtam, hogy
 91      12|               jól elnáspángolja.~Csak úgy el ne lettem volna fáradva
 92      12|            találtam egy virágot, amit úgy hínak, hogy papsajt. Megkóstoltam,
 93      12|              sem gondolt. A zsarátnok úgy hullott, mint a zápor. –
 94      12|             ne maradjak tőle, s aztán úgy vonszolt magával az egymás
 95      12|              pihenőt kellett tartani; úgy elfojtotta a keblét e rémjelenet
 96      12|              Eltakartam az arcomat, s úgy futottam el mellette.~Nem
 97      12|       Odafektette az arcát az ölembe, úgy zokogott. – Ez igaz volt…~(
 98      13|         Csaknem feketének látszottak, úgy ki voltak tágulva a pupillái.
 99      13|           csillaggal. Csillag és gomb úgy ragyogott, mint egy túlvilági
100      13|            saraglyájába kapaszkodtam, úgy futottam lélekszakadva a
101      13|              felvenni. Mint a villám, úgy lobbant át a lelkemen az
102      13|               a lábaimon állni többé, úgy reszkettek. Testben-lélekben
103      13|         tollas kalap. Sohasem láttam.~Úgy tűnt fel előttem, mint a
104      13|          hozzám; fölemelt a karjaira, úgy vitt a szekeréig, s ott
105      13|             cipó, azt tömtem magamba. Úgy faltam, mint egy menazsériából
106      13|               barátságot. A farkasok, úgy tudom, hogy nem támadják
107      13|               ismerőssel találkoztam, úgy mutattam be, mint jövendőbelimet.
108      13|           uraság volt. Majd megevett, úgy ránk förmedt; hogy mertünk
109      13|          állítanak ki a bombák elé, s úgy muzsikáltatnak velünk a
110      13|      szemeinket, szánkóra rakatott, s úgy kísértetett ki a faluból
111      13|            évben le szokták vagdalni, úgy, hogy a koronája csak egy
112      13|               fa belseje egész odvas, úgy, hogy egy ember elfér benne.~–
113      13|             ki volt odvasodva a fának úgy, hogy azon egy jó ökölnyi
114      13|        abbahagyták a muzsikálást.~Ez, úgy látszik, még nagyobb dühbe
115      13|           várta ám a bátor kontrás, s úgy rúgta orron a patkós csizmasarokkal,
116      13|          kapta: „te ne ugass!”~Végre, úgy látszott, hogy kifőzték
117      13|                  kérdezém én.~– Igen. Úgy hívják. Vele volt egy másik
118      13|              leányszerepeket.~– Igen. Úgy van.~– Lássa ön, ilyeneket
119      13|           másik felültetett a lovára, úgy vittek a „Szikra” csárdáig,
120      13|               esni és kezet csókolni. Úgy el voltam fogódva, hogy
121      13|  hozományomból tartott vissza. A pénz úgy gyűlt össze, hogy ki volt
122      13|              járok-kelek?” S azért is úgy tettem, mint aki nem szégyenli
123      13|   kézről-kézre adtuk; akinek utoljára úgy a körmére égett a szalma,
124      14|             ön maga előtt?~– Egyelőre úgy vagyok, mint a lábbadozó
125      14|               motyogása.~– Hát legyen úgy, ahogy kegyed mondja. Úgy
126      14|             úgy, ahogy kegyed mondja. Úgy van. Olyan erős a hitem,
127      14|             asztal mellett ülve, csak úgy dörmögte a szakállába: „
128      15|               kézmozdulattal kísérte, úgy, hogy a némajeleiből is
129      15|         kemény kravátliját igazgatta. Úgy láttam, hogy kívánja a továbbkérdezősködést.~–
130      15|        alacsonyságra vetemedett, amit úgy tudom, hogy említettem önnek,
131      15|             ideálomtól.~A szép hölgy, úgy látszott, hogy nem volt
132      15|       vőlegény rámondta, hogy valóban úgy volt.~– Még akkor is szerénykedett.
133      15|         gyámoltalansággal.~– Hát csak úgy, hogyha ön is kálvinistává
134      15|             senkitől búcsút sem vett, úgy elszaladt. A Kálmán diák
135      15|         meggyőződtem. Erzsike nagysám úgy tud kapacitálni, hogy nincs
136      15|           Pláne, hogy osztrák katona. Úgy szidta a „Bach-huszárokat”,
137      15|             még előny, mert én mindig úgy szerettem a hölgyeket mulattatni,
138      15|             folyvást elöljáró maradt. Úgy kommandírozott neki, mintha
139      15|         vőlegénynek minden mozdulatát úgy kellett vezényelni. Ő meg
140      16|             Haynau szakálla volt, ami úgy eszközöltetik, hogy a bajuszhoz
141      16|        kvietált; kénytelen volt vele, úgy tele lett minden tagja reumával.
142      16|        Gondolod? Igazad van! Magam is úgy érzem, mikor egy pohár puncsot
143      17|             nagy chalcedon gombokkal, úgy megijed tőle, hogy elszalad.~
144      17|          lehet inkognito járnom, mert úgy ismernek, mint a rossz pénzt.
145      17|                 Választ kérek.~– Vagy úgy? Maga is itt van?~Még egyszer
146      18|            azt a vizitkártyát.~Azután úgy apportirozta be a névjegyemet
147      18|  alabástromszobor.~– Engem érdekel?~– Úgy hiszem. E hó 20-án ütközet
148      18|          férje is kitüntette magát.~– Úgy? – mondá a hölgy gépiesen.~– („
149      18|           mondá a hölgy gépiesen.~– („Úgy?” Furcsa! – Node tovább.)~–
150      18|             én beszéltem kegyednek.~– Úgy látszik.~– De kegyed olyan
151      18|              Hagyjuk őket magukra.~Én úgy éreztem magamat, mintha
152      18|            reám – és gyermekére, akit úgy szeretett!”~– „Annak megint
153      18|               házasságot elkövetni. – Úgy látszik, hogy ezt az utóbbit
154      18|               hogy Klatopil Vencelnek úgy megzavarodhatik mind az
155      18|               együtt nem sírtam vele, úgy megesett rajta a szívem.~
156      19|          feljártak hozzám tarokkozni; úgy, hogy mikor egyszer egy
157      19|              ütöttük az új boromat, s úgy elmulattunk késő estig,
158      19|            ártott meg a börtönlevegő, úgy látom.~– Hát hogy kerül
159      19|              kérni fogom jó tanácsát. Úgy fogadom azt, mintha atyám
160      19|   börtönajtóhoz. Ezen aztán nevetett. Úgy látszik, hogy meg volt nyugtatva.~–
161      19|              ne ironiázzon! Azért sem úgy kezdődött! Azt tudja ön
162      19|              oly ember éltében!” csak úgy reng bele a pódium. Ez a
163      19|               vagyok. Velem nem lehet úgy tenni, mint a nagyúri férjekkel,
164      19|            sokáig egy fészekben ülni. Úgy tesz a kedveseivel, hogy ,
165      19|          rektor természethistóriáját, úgy tudom, hogy amit az egyszer
166      20|              hord.~Verje meg a ragya! Úgy híják, hogy „Politika”.~
167      20|               Cora Pearl nem ruinálta úgy az imádóit, mint az a vén
168      20|               nagy diadalom után csak úgy záporlott hozzám a sok üdvözlő
169      20|           idomokhoz volt szabva, csak úgy lógott rajta. A hajdan oly
170      20|             katolikussá legyek.~Engem úgy meglepett ez a szó, hogy
171      20|             fogadom önnek, hogy éppen úgy megtartom a gyónástitok
172      20|            hogy a gyónás titkát éppen úgy meg fogja ön őrizni, akár
173      20|             dobnák a kenyeremet, hogy úgy egyem meg. Ez a folytonos
174      20|             Ez a folytonos gúnyolódás úgy tapad hozzám, mint a deget;
175      20|          által tisztelt, szent alakot úgy mutatja be mint gondos anyát,
176      20|              a neve, s az uram mindig úgy kiáltotta be, hogy „Mária!”
177      20|     példájukat! Légy mártír, ha Isten úgy akarta: – ez az igazi pápista
178      20|              térdein csúszott utánam, úgy köszönte a dorgálásomat. –
179      20|            tudok sírni ismét. Nem fáj úgy a szívem. Ön nem irtja ki
180      20|            tudtak kifejezni a szemei. Úgy tetszett, mintha az arca
181      20|             tudtam, hogy miért pirult úgy ki az arca.~– Ha engem az
182      20|           Azzal kifutott a szobámból.~Úgy jött nekem, mintha utána