Fezejet

  1       1|             Soha nem láttam életemben olyan csodaszemeket. Pedig sok
  2       1| természetesnek találtam. Mikor valaki olyan szép és gazdag és előkelő,
  3       1|            ütögetett; adomákat mesélt olyan fennhangon, hogy az egész
  4       1|            vélnek élvezhetni, hogy az olyan kezdő sihedernek, mint én
  5       1|         amilyen messze csak lehetett, olyan tágan elálltak egymástól,
  6       2|               a megyeházán (még akkor olyan főispánok voltak), hát abba
  7       2|         színpadi pontossággal. Az nem olyan könnyű feladat. Hanem hát
  8       2|                Felénk sem jön, amióta olyan híres emberré lett.~Híres
  9       2|        arcképet, amit festett. Igazán olyan volt a Müllerné – ezelőtt
 10       2|               bárónő volt; attól volt olyan kékhetnémje.)~A kitűzött
 11       2|          kicsit errébb az arcát! – Ne olyan komolyan! – Ne olyan nevetősen! –
 12       2|               Ne olyan komolyan! – Ne olyan nevetősen! – Ne üljön olyan
 13       2|           olyan nevetősen! – Ne üljön olyan egyenesen. – Emelje fel
 14       3|               hogy az „ülő” ne érezze olyan nagyon kényszerhelyzetének
 15       3|                 De az én regényem nem olyan lesz, amit a szerző maga
 16       3|  hölgytársaságot.~– Azt mondják, hogy olyan csodaszép szemei vannak,
 17       3|              a mi hercegszilvánkból. (Olyan még nem volt senki másnak.)~
 18       3|              mellé leüljek. (A gunyhó olyan szűk volt, hogy az asztal
 19       3|                 Micsoda? Hát írhat ön olyan dolgot, amit egy leánynak
 20       3|       Olvastunk mi a nevelőintézetben olyan dolgokat, aminőkről ön nem
 21       4|         cigányprímás. Mikor játszott, olyan ördögien szép volt: minden
 22       4|           mikor vége volt a játéknak, olyan mozdulattal állt meg, mint
 23       4|           kerültünk el a mi házunkig, olyan utakon, amiken ember nem
 24       4|         vendégemet. Nem azért, mert ő olyan híres nagy költő, hanem
 25       4|           pedig semmivel sem lehetett olyan nagyon dühbe hozni, mintha
 26       4|           adatni a színművedet. Az is olyan ember!~Egészen rábíztam
 27       4|              Pestre; ne korhelykedjél olyan sokat itt falun.~– Mihelyt
 28       4|               is közeledett s énnekem olyan messze, idegen világba kellett
 29       5|              elnézi a világ, hogy egy olyan hiábavalóságról hőskölteményt
 30       5|               be, mert ennek legalább olyan célja volt, amely megérdemelte
 31       5|             író feladata, hogy valami olyan stílusban írjon, amely a
 32       5|             Nagy Ignác, akire most is olyan édesdeden emlékezem vissza.
 33       5|       budapesti kis világról, amelyek olyan derült kedélyről tanúskodnak.
 34       6|              Igenis.~A görbe kritikus olyan komoly arccal mondta ezt,
 35       6|          ember az ilyen ember, akinek olyan sok fantáziája van.~Hát
 36       6|           hogy a derekamat nem hagyom olyan könnyedén betörni. Erzsike
 37       7|          mindennap kellett látnom.~Ez olyan, mintha valaki a poklot
 38       7|           negyven év után, sem vagyok olyan vén, mint amilyen életunt
 39       7|           szükség van a világban most olyan emberekre, akik nem boldogok.~
 40       7|         egyszerre megakadt rajta, ami olyan nevetnivaló volt. – Szülővárosomból
 41       8|     Gyuriczáné? A gulyásné?~Bámulatom olyan őszinte volt, hogy Erzsike
 42       8|           onnan levelet.~– De hisz ez olyan hét vármegyére szóló botrány,
 43       8|         levetette magát a pamlagra, s olyan bolondokat beszélt, hogy
 44       8|             az új menyecskének valami olyan bókot mondani, amitől az
 45       8|             elpiruljon. Valamennyinek olyan borízű hangja volt már.
 46       8|              kényeskedés, képzelődés. Olyan jólesett volna, ha valaki
 47       8|            meg annyit áldozatul hozni olyan mitológiai istenségeknek,
 48       8|             jól áll; a szivar, a pipa olyan bizalmassá teszi az arcot.
 49       8|            fejébe dugott pipa nélkül, olyan, mintha bíró volna, aki
 50       8|               rajta a lobogós ingujj; olyan kar az, mint a bronzból
 51       8|             után. Csak azért pattogat olyan nagyokat az ostorával, mert
 52       8|           ember: egész bűn. Inkább az olyan férfi, aki nem mossa ki
 53       8|           akit ez a kegyed boldogsága olyan átkozott közelről érdekel,
 54       8|           Hagyja ön ezt! Ön nem tudna olyan jó Bagotay Muki lenni, mint
 55       8|                el kell ismernie, hogy olyan igazam van, mint a nap.
 56       8|               erre a válasz?~– Azt ön olyan könnyen kitalálhatja, mintha
 57       8|              felteszik a fejükre. Van olyan posztószélből csinált koszorú,
 58       8|           járás a parasztasszonyoknak olyan jó mulatság, mint mikor
 59       8|               eltévesztettem, s írtam olyan stílusban, mint egy conjugista
 60       8|              az az út, amelyen ő most olyan rohanva halad, egyenesen
 61       9|              a magyar nemzet életében olyan nevezetes fordulópontot
 62       9|            amilyen volt az eljegyzés, olyan volt a nászút.~Az én lakodalmamnál
 63      10|             Világostól Békés-Gyuláig, olyan hosszan mentünk szembe az
 64      10|          odakinn a világban történik.~Olyan rejtek volt ez, ahová látogató
 65      10|              az ő öregét is fessem le olyan kicsibe, mint egy tót lencse,
 66      11|           fejlődik, két év alatt lesz olyan nagy, mint a mangalica,
 67      11|              tudtam meg, hogy van egy olyan lény is a világon, amit
 68      11|           keresztül. De amellett volt olyan előrelátó, hogy az egész
 69      11|              Kárpátok fejedelmi sora; olyan kék, mint maga az ég, csak
 70      12|            eszközét…”~Férfihang volt. Olyan ismerősnek tetszett.~Az
 71      12|           ellen van. Nekem nem szabad olyan emberrel találkozni, aki
 72      12|               feleltem rá. – Én éppen olyan komolyan követelem tőled,
 73      12|            kérdezém, hogy mi van ezen olyan igen nevetni való.~– Hogy
 74      12|             nem volt áruló! Csak mind olyan jó hazafiak lettek volna,
 75      12|             asszony ám ez. Valósággal olyan hirtelen keze van. Nincs
 76      12|                hogy látnák meg, mikor olyan sűrű a köd odaalant?~Igazat
 77      12|              keresztül.~Az én barátom olyan olcsó nagylelkűséggel mondá
 78      12|            hajdani ideálommal.~Nem is olyan nagyon „hajdani”. Hiszen
 79      12|                Ej, de megbántam, hogy olyan rosszul kezdtem önnél a
 80      12|       segített átöltözködnöm. Ezalatt olyan barátságos, olyan szelíd
 81      12|             Ezalatt olyan barátságos, olyan szelíd lett, úgy beletalálta
 82      12|           paraszttal. Nem kell ám ezt olyan nagyra venni. A férfi csak
 83      12|               álla. Mikor megszólalt, olyan hangon beszélt, mint ahogy
 84      12|           összeszedte a bölcsességét. Olyan kenetteljes hangon prédikációzott,
 85      12|            volt, erős déli szél fújt, olyan száraz, forró, mintha fűtött
 86      12|              ki a hulló üszkök közül. Olyan iszonyú volt a hőség, hogy
 87      12|         idegreszkettető hang; és volt olyan óra, amikor vigasztaló szózatnak
 88      13|         fejüket a nagy kendőbe, mikor olyan pokoli hőség süt körös-körül,
 89      13|             többi követte a példáját; olyan közel gördültek el mellettem,
 90      13|              vissza!”~Nekem ez a hang olyan ismerős volt. Csakhogy ezt
 91      13|     elhelyezett a jó illatos szénába.~Olyan érzés volt az, mintha a
 92      13|            szétnéztem; az egész világ olyan tréfás színt vett föl előttem.
 93      13|            erdészek eltávoztak.~– Van olyan ember sok, aki a nagy veszéllyel
 94      13|            másokat buzdítani kellett, olyan ékesen szóló senki sem volt,
 95      13|            befestettem feketére, hogy olyan könnyen felismerhető ne
 96      13|              befestve dióhéj levével, olyan fekete lett, hogy olvasva
 97      13|               valami uraság viteti, s olyan uraság nem volt a vidéken.
 98      13|              hozott sürgöny miatt. Az olyan helyen van, hogy rá nem
 99      13|               volt.~– Hát itt egészen olyan dolgunk volt, amilyennek
100      13|        utánaküldtek az ellenségüknek, olyan távolból, hogy a golyó nem
101      13|               torkom be volt rekedve, olyan mély hangom volt, mint egy
102      13|           sort egy tábornokhoz, kinek olyan német neve van, ami a magyarban
103      13|         szándékosan árulóvá is lehet. Olyan idők járnak, amikor az emberek
104      13|             értettünk volna. Az ember olyan, mint a szajkó. Ha százszor
105      13|        Komáromi Újság példányai éppen olyan jó tüzet adnak.”~Minden
106      13|              mi módon jutottam hozzá. Olyan barátságos volt, hogy még
107      13|         eszményképe folyvást hazudik. Olyan forró, lángoló meggyőződéssel
108      13|          mindent, ami csak megvehető; olyan árakon, aminőt csak kérték
109      13|               világon. Aztán különben olyan mulatságos, bohó fiú. Egész
110      13|               a zöld mohába dugta el. Olyan jó kedve volt!~– Ne adjak
111      13|           Mert nem akarom.~S e szónál olyan csodálatosan tekinte rám
112      14|               fog költözni önhöz, egy olyan agyaggal padlózott, nádfedelű
113      14|        egészen más. Mikor az embernek olyan fényes reményei vannak,
114      14|            dicsőség glóriája!” Az nem olyan könnyen elfelejthető, mint
115      14|              keresztüllát a lelkemen; olyan ügyetlen arcom van, mely
116      14|              életről való beszéd csak olyan, mint egy hagymázbeteg víziójának
117      14|               kegyed mondja. Úgy van. Olyan erős a hitem, mint Péteré,
118      14|               mellém. Ne féljen tőlem olyan nagyon. Nem vagyok én csábító
119      14|       közepett emeli föl a szavát, az olyan lehet, mint Józsue kürthangja
120      14|           halo” fényívében! S az arca olyan őszinte volt, mint egy gyermeké.
121      14|          másik fiatal íróval, aki nem olyan délceg dalia ugyan, mint
122      14|           vetett hitet.~Egyik asszony olyan, mint a másik!~…Nem! Nem!
123      14|              Nem! Nem! – Az enyém nem olyan.~Odaálltam a meredély szélére,
124      14|         görnyedeztek a hóburok alatt.~Olyan szomorú volt az egész tájék;
125      14|          szomorú volt az egész tájék; olyan szomorú az én lelkem.~Mint
126      14|               jó estét kívántam neki, olyan tréfás mosolygással zsémbelt
127      14|                Egy komáromi menlevél.~Olyan egyszerű módszere a megszabadításnak,
128      15|                 Ez egy áldott jó fiú. Olyan, hogy kenyérre lehetne kenni.
129      15|          pártomat. Nála nélkül igazán olyan árát adhattam volna meg
130      15|           mosolygott is.~– No, ez nem olyan, mint a többiek – erősködék –,
131      15|                fél éntőlem”. – „Ha én olyan gyáva volnék a katonai pályán,
132      15|      Kegyednek gyámatyja?~– Ne tegyen olyan nagy hangsúlyt arra a szóra,
133      15|             fejelágya. Nekem kell egy olyan parancsolóra szert tennem,
134      15|      végigjátszotta Hamletet! – hanem olyan lovassági főhadnagyot, akinek
135      15|               kapacitálni, hogy nincs olyan misszionárius. Valóságos
136      15|             Erzsike veté magát közbe. Olyan szépen könyörgött, hogy
137      15|      főhadparancsnokságnál sem veszik olyan rossz néven, mintha a „kuruc”
138      15|            édes barátom. Nem kell azt olyan tragice venni. Lám én is
139      16|       előre-hátra, megint visszafelé, olyan ismeretlen falucskákban,
140      16|             húzkodni a lapjával. Néha olyan közel álltunk az ellenséghez
141      16|               kötelességei is. Akinek olyan kedves felesége van.~– Már
142      17|            Mennykőt is! Hát csakugyan olyan nyámnyila fickónak tartasz
143      17|          jöttek a szemeibe.~No, ez is olyan helyzet, amilyennel még
144      17|           vele.~Elismerem, hogy én is olyan rossz ember vagyok, mint
145      18|               csengettyűfogantyút egy olyan fentebb leírt piros peluche-hajtókás
146      18|              tőben átkötve szalaggal.~Olyan volt, mint ezelőtt tíz évvel,
147      18|               érdekli.~Ennél a szónál olyan hidegen nézett rám; mint
148      18|           hidegvérrel.~Mintha az csak olyan mindennapi dolog volna,
149      18|        villant át egyszerre az arcán; olyan mosolygás, amelyből egy
150      18|              Úgy látszik.~– De kegyed olyan különös arccal fogadta.~–
151      18|          adjak. Tartozom a revanssal, olyan régen volt, hogy együtt
152      18|               íze. Ma én akarok önnek olyan vendégséget adni, amire
153      18|               megmutassam, hogy én is olyan erélyes vagyok, mint ön.
154      18|       Klatopil?”~– Ah, önök egyszerre olyan jó barátnék lettek?~– Hát
155      18|               a szörnyű nagy adósság.~Olyan bohókás volt ez a helyzet,
156      18|           volna ebből a nőből, ha egy olyan férjre talált volna, aki
157      18|            szólt a hölgy. – Ez igazán olyan egyszerű, mint a Kolumbusz
158      19|              az aztán férjnek is csak olyan provisorius lesz. – Erre
159      19|            gúnyolódó hatalom által.~– Olyan volt az, mint egy szörnyű
160      19|           szépségének. Az egész lénye olyan étvágygerjesztő volt.~Én
161      19|              nálam az ok. Hanem, hogy olyan helyzetbe jutottam, melyben
162      19|               természetes. Kegyed még olyan fiatal!~– Már jól túl vagyok
163      19|              csak az áhítat visz oda. Olyan szépek azok a szent Dávid
164      19|   onomastichont.~– Azért sem írt! Nem olyan ember az. Mert az nem szokott
165      19|         vendég mind elment, hát abból olyan lárma lesz Izraelben, hogy
166      19|             engem megköveznek érte.~– Olyan rossz hírben állok én?~–
167      19|           egészen vörös lett az arca. Olyan büszke volt arra, hogy ő
168      19|           megállja”. És én nem vagyok olyan ember, mint más. Én nehéz
169      19|               megvan a csúfságom. Nem olyan ám egy kálvinista rektornak
170      19|         tőkepénzét, még a házát is.~– Olyan ember az, aki azt megéri!~–
171      19|       superlativusa a kincseknek, egy olyan asszonyra nézve, aki annak
172      20|           hogy a testi bajom is azért olyan makacs, mert a lelkemmel
173      20|           lény, az oltár előtt beszél olyan nyelven, amit az emberek
174      20|        jóakarója voltam. Ha önnek van olyan nehéz gondolatja, amit meg
175      20|      alaptételünk. Gyónjon meg nekem.~Olyan csodálatosan mosolygott; –
176      20|             Dehát ezt ne vegye kegyed olyan tragice. Biz ezeket a gúnydalokat
177      20|          csengetik meg. – És az nekem olyan nagyon fáj! Jobban, mintha
178      20|              megfullaszt, émelyegtet. Olyan érzést támaszt, mintha egy
179      20|        bajomat. Azt gondolja, az csak olyan asszonyi baj, aminek fele
180      21|               mikor előtte megálltam.~Olyan fehér volt már a haja, mint
181      21|              Élethosszig! – S az élet olyan hosszú!~– Nem tehetnék önnek