Fezejet

  1       1|             kérdezé, felnézve rám igaz  szívét eláruló nagy szemeivel.~–
  2       2|        Párizsban is kinn járt, s igen parti”.~Bosszúból elhatároztam,
  3       2|              számomra elkészítve, hogy  sokan körülkönyökölhessék,
  4       3|             Fáninál? No hallja, ez nem  gondolat. Én ismertem már
  5       3|             nem volt senki másnak.)~Ez  cím lett volna a gunyhóból
  6       4|                azt állítá, hogy nagyon  ismerős Petőfivela Pilvaxból.
  7       4|             került elénk.~Az én kedves  anyám igen szívesen fogadta
  8       4|              hanem azért, mert énnekem  barátom. Még azon időkből
  9       4|              De az anyámtól még ezt is  néven vette. Nem kívánta
 10       4|              abban a korban akármilyen  barátnál s akármilyen nagy
 11       4|              leányt.~Megkísérlém az én  barátomat felvilágosítani
 12       4|        Összevesztetek?~– Sőt nagyon is  barátok lettünk. Majd elmondom
 13       4|              pályatörőt azért, mert az  barátja az ő haragosának.~
 14       4|          kellett utaznom, az én áldott  anyám gondoskodott az ellátásomról. –
 15       4|               nem szorultunk idegenre.  téli kabátot is az anyám
 16       4|              az Erzsike arcát is.~– De  kedvük van ma – gondolám
 17       4|            Rögtöni betegség? Ezzel nem  tréfálni. Befejezetlen peres
 18       4|              ahogy illett, becsületes,  lelkiismeretű gőzhajóhoz.~
 19       4|          Nyugodjék békével!~Nekem igen  barátom volt.~ ~
 20       5|           kiváló celebritásairól, mint  pajtásokról beszélhetett.
 21       6|                diákot. – Különben igen  fiú volt. Ő is odajárt közénk
 22       6|          asztalánál már ott találtam a  barátokat, kik mindnyájan
 23       6|            hogy elég híres. Nekem igen  pajtásom volt szegény fiú,
 24       6|                járni, s még elrontom a  házasságot.)~– Nincs is
 25       8|                 Az úriasszonynak való!  lesz nekem itt ismondá,
 26       8|                akarom pihentetni. Erre  a kártya.~– Akkor kár, hogy
 27       8|     megkérdezni, hogy hol járt, nem is  ízlés már. Egyébiránt elmondta
 28       8|             kiabálták, hogy: „mi hát a ?”~– Az én férjem, a jószágára
 29       8|       majortanyájára hajtattunk, mely,  messze esik a karámtól,
 30       8|          belőle tizenkettőt, kifőztem,  hagymás levet habartam ,
 31       8|          messze van a tanyától; bizony  későre kerültem ki a nagy
 32       8|                azt kérdi, hogy: „van-e  cibereleves, galambom?”
 33       8|              szalonnát zöld hagymával,  papramorgóval, úgy indul
 34       8|                ezt! Ön nem tudna olyan  Bagotay Muki lenni, mint
 35       8|          holnap jön a nagy haddelhadd.  lenne elszöknünk idején.
 36       8|            veszedelem, akkor küldött a  sors egy szabadítót, egy
 37       8|               sors egy szabadítót, egy  barátot, ahogy szokás a
 38       8|                barátot, ahogy szokás a  drámákban, aki hatalmas
 39       8|              csapást.~– S ki volt az a  barát?~– Hát ugyan ki lett
 40       8|             Hát ha a fáraók leányainak  volt a papirusz, miért ne
 41       8|              miért ne lett volna nekem  a kukoricahártya? Megírtam
 42       8|              parasztasszonyoknak olyan  mulatság, mint mikor az
 43       8|                anyám háza elé. Az igen  állás. Szegletház, két utcára,
 44       8|         ismerem egyetlen önzés nélküli  barátomat. – És akkor az
 45       9|               az ítélet ott élt minden  hazafi szívében; a nagy
 46       9|              proklamációt, s kiadták a  öreg Táncsics Mihályt. Azt
 47       9|              lelkesítő költeményét.~Ez  volt, de mind kevés volt.~
 48      10|            bátyja, az én kedves emlékű  barátom, a derék Csányi
 49      10|          szolgálat. Ilyen emberrel nem  egy födél alatt hálni.~Mi
 50      10|            színpadon való működésre; a  Simontsits így felelt meg
 51      10|                felelt meg neki, a maga  budai németségével: – „Wen
 52      11|           hibáját bőven helyreüti az a  tulajdonsága, hogy nem kell
 53      11|                gyanús ember. Azzal nem  együtt kvaterkázni.~E szótól
 54      11|               szavamat adtam.~Egyúttal  meleg télikabátot, nagy
 55      11|         Mondjuk , hogy álom volt; de , hogy fölébredtünk belőle!~
 56      12|             kezembe az ólmosbotomat; a , kedves háziasszonyomnak
 57      12|            volt áruló! Csak mind olyan  hazafiak lettek volna, akik
 58      12|            volna, akik hetvenkedtek.~– , jó! Hiszen én sem hittem
 59      12|               akik hetvenkedtek.~– Jó, ! Hiszen én sem hittem belőle
 60      12|             szóltunk egymáshozmilyen  volna e percben meghalnunk
 61      12|               e gyémánt mondatot: „Egy  halál többet ér egy rossz
 62      12|              ott marad az odúban, a mi  barátunk is hazamegy, én
 63      12|           kétségtelenül idetartanak.~–  lesz nekem addig rajzolni
 64      12|          Elviszem magammal a Gyuriczát  messze, Erdélybe, ott veszek
 65      12|          nagyságos asszonykám, a drága  nagyságos úrhoz; majd meglátja,
 66      12| zarándokoláshoz.~– „Engedje meg, drága  nagyságos asszony, hogy
 67      12|                   Neé tegye azt, drága  nagyságos asszony! Neé szomorítsa
 68      12|        szomorítsa meg azt a mi kedves,  nagyságos urunkat. Nincs
 69      12|              meg kell lenni. Énnekem a  nagyságos úr, mikor azt
 70      12|             hamarább elérjem a várost.  lett volna már egy darab
 71      12|                kirepülni; az a szegény  apám arcképe volt. Óh, de
 72      12|              elfelejteni. – Ott állt a  öreg asszonyság a házajtóban,
 73      13|          belőlük. Abba a szekérbe igen  lovak voltak fogva, s a
 74      13|                engedte: – „Anyám, édes  anyám! Vegyen fel a kocsira.
 75      13|         szekeréig, s ott elhelyezett a  illatos szénába.~Olyan érzés
 76      13|              látták a cigányzenészt. A  kedvét a honvéd soha nem
 77      13|            egyszer azok közt lehessek.~ szerencsénk volt, hogy a
 78      13|               fának úgy, hogy azon egy  ökölnyi nyílás maradt, melyen
 79      13|            keresztül hozzám férhessen.  szerencsémre, az nem homokföld
 80      13|              hanem kemény tőzeges láp,  mélyen megfagyva. Ez nem
 81      13|            hogy merészen keresztülvitt  szolgálatom meg lesz jutalmazva.
 82      13|             tudják meg.”~– „Nekem igen  tervem van, hogy a hadvezérség
 83      13|              ám azt, hogy mi itten egy  magyarul írott sürgönyt
 84      13|               De nem gyanakodott. Igen  ember volt. Azt mondta,
 85      13|               hirtelen futni a főtiszt  barátjához, onnan a mindenféle
 86      13|            Újság példányai éppen olyan  tüzet adnak.”~Minden az
 87      13|               küldött általam, a bécsi  ismerősünknek, a mama ezredesének.
 88      13|            zöld mohába dugta el. Olyan  kedve volt!~– Ne adjak jelt
 89      13|             kijöhet már az odújából?~–  helyen van; ne háborgassuk.~–
 90      13|             útlevele. Abba beírhatná a  barátját az útitárs rovat
 91      14|             alvó parazsat.~– Nekem nem  tanácsot adni; mert én annak
 92      14|              Isten a lelkemnek adott kedvében, vagy rossz kedvében –
 93      14|                 Hiszi-e ön, hogy nekem  szívem van?~– Azt hiszem,
 94      14|             Azt hiszem, hogy nagyon is .~– Lehet, hogy mindaz vétek
 95      14|              tudok.~– Hát én erre igen  tervet tudok önnek mondani.
 96      14|              Őt senki sem üldözi; most  helyen van, majd ha elfogy
 97      14|               de köztiszteletben levő,  társadalmi állású férfi,
 98      14|          szegény Júlia, hogy egy derék  emberre bízta a sorsát.
 99      14|                hársas forrásra.~Ez már  kalauz. A patak ott folyik
100      14|  sütés-főzésben volt.~Mikor szerencsés  estét kívántam neki, olyan
101      14|              aztán meg a másikat is.~A  házigazdám, a derék Csányi
102      15|       felvidéki kiejtésű magyar fiú, a  Iglódy Kálmán: amesés
103      15|                Pedig van bátor szívem.  lovas vagyok. Soha nem büntettek.
104      15|                célzott.) Ez egy áldott  fiú. Olyan, hogy kenyérre
105      15|               Csak ennek a becsületes,  fiúnak köszönhetem, hogy
106      15|             azt, hogy ön nekem őszinte  barátom. Egyetlenbarátom
107      15|           őszintebarátom. Egyetlen  barátom a kerek földön;
108      15|              adósságot, hanem volt egy  pajtásom, főhadnagy, gazdag,
109      15|           lelket bevezetnem. Mégiscsak  fiú lehettem én hajdanában,
110      15|               A szállásunkat rábízta a  öreg Kovácsnéra. A derék
111      15|         egymásba téve.~– Lehetetlen.~A  Klatopil már azt sem tudta,
112      16|           benne vagy a konspirációban.  szerencse, hogy a meghívóleveleidet
113      17|          Erdély nyugati havasait. Régi  barátom Török Gábor, (a
114      17|           alatt a hőshalált szenvedett  barát, Vasvári Pál nyugszik,
115      17|      becsületességnek. Amit az ember a  barátaitól kívánhat, az
116      17|               Ez az előnyöd valamennyi  barátom fölött. Inkább terád
117      17|             erejével  akarja bírni a  barátját, hogy távolléte
118      17|         csodaszép feleségét; de hogy a  barát kézzel-lábbal tiltakozzék
119      17|                tudja az egész színház!~ lelkiismeretű férj (ilyenek
120      17|                Akinek férje van. Derék  ember. Nemcsak, hogy nem
121      18|              No, még ez kellett!~Közös  ismerős a vármegyénkből.
122      18|            erkölcsi bírót.~– Talán nem  időben jöttem kegyedhez
123      18|             érdekli már a férjének sem , sem rossz balsorsa? Nem
124      18|          mindent. Most ne rontsuk el a  ebédet vele. Ön most egészen
125      18|                azon voltam, hogy önnek  ebédet adjak. Tartozom a
126      18|         szalonnával. Ma is a számban a  paprikás íze. Ma én akarok
127      18|         hátrafelé.~A  németül kívánt  reggelt.~Én azt kérdeztem
128      18|               Ah, önök egyszerre olyan  barátnék lettek?~– Hát hogyne!
129      18|      kiöltöztessem őket. Az asszonynak  volt az én ruhám, a leány
130      18|                hittem. És őneki igazán  szíve volt. Mikor látta,
131      18|              választani.~Nagyon áldott  teremtés ez az asszony!~
132      18|          minden adósságát kifizettem a  Klatopilnak. Meg is mutattam
133      18|          viszonyok után sem. – Amire a  lélek hálakönnyek között
134      18|             Annát.~– „Lássa ön, milyen  szíve van szegény Klatopilnak!”~
135      18|                Mariannának.~(– No, hát  volt-e a babcsuszpájsz disznófarkkal? –
136      18|                érvényre jutni?” – Elég  kuriális stílusban fejeztem
137      18|              csak nem is előny, hogy a  hírű ,Dunkirchernév helyett
138      18|      legközönségesebb értelemben vett ember”, amilyen tíz férfi
139      18|        várakozás ideje alatt kegyednek  lesz valahová, valami kis
140      18|             szalmaözvegycím még elég  cím; de a „szalmaasszony”
141      18|         házánál beteg van.~Az orvos is  ismerősöm volt. Nagy, kiterjedt
142      19|              nőm lett veszélyes beteg.  barátaimnak látszó emberek
143      19|                a vendéglőből, ami csak  és drága. Délutánonkint
144      19|         börtönünkbe távol vidéken lakó  barátaink, főurak, úrhölgyek,
145      19|                komplimenttel:~– Ej, de  színben van, szép gyámleányom!
146      19|               célzásnak vette.~– Ennek  erős lábai vannak, ugye? –
147      19|             teendők alól.~– Amire elég  oka kegyednek az, hogy magam
148      19|          mindent is kitalál rögtön. De  volna vallató bírónak!~–
149      19|                 Ezentúl is kérni fogom  tanácsát. Úgy fogadom azt,
150      19|            tiszteletreméltó életpálya.  kézben a forgalmi tőke szép
151      19|              Áldjon meg az Isten téged  vastagon”. Mi lelte önt?~–
152      19|               én!” – „Ah, haha! Az nem  lenne; egy szál táncos egy
153      20|                Összeveszített egy igen  barátommal, aki jobb kezem
154      20|               a hírlapomnál. Egy másik  barátommal pisztolypárbajt
155      20|              nekiingerelt egy harmadik  barátomnak, aki igen derék
156      20|              volt az mindig, aki nekem  tanácsokat adott, s én voltam
157      20|          megfogamzani? abban az áldott  lélekben, amely mindig csak
158      20|               a dorgálásomat. – Óh, mi  volt, amit ön mondott! Már
159      20|              Aztán elláttam mindenféle , házisütésű tanáccsal, hogy
160      20|           házisütésű tanáccsal, hogy a  asszonynak hogyan kell alkalmazkodnia
161      20|        kihüvelyezi. Hiszen becsületes,  ember az, akinek csak irányadóra
162      20|              hogy előrehaladjon.~A sok  utasítást mind csendesen,
163      20|                 Megmutatom, hogy tudok  feleség lenni. Ön meg lehet
164      21|       érdekében valamit?~– Köszönöm. –  nekem itt. – Nincs mit keresnem
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA1) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2009. Content in this page is licensed under a Creative Commons License