Fezejet

  1       2|           Mindenki azt hitte, hogy itt most nyilvános produkció
  2       2|            óta elnéztem önt, amint itt babrál, s folyvást látok
  3       3|           címét nem értem. Hol van itt az „oiseau” ?~Én aztán megmagyaráztam
  4       3|       regényt.~Mutattam neki, hogy itt van a papiros, itt van a
  5       3|            hogy itt van a papiros, itt van a toll, ezt az ember
  6       3|           leírni.~– Azért, mert én itt vagyok?~– Természetesen.~–
  7       3|       hosszú.~– Annál jobb, tovább itt maradok.~– Nem fogják kegyedet
  8       4|         város felé, mintha ő tudná itt legjobban az utat. A város
  9       4|          korhelykedjél olyan sokat itt falun.~– Mihelyt a patvariának
 10       4|          Hie Welf! Hie Ghibellin!” Itt állást kellett foglalni!~
 11       5|         lapok polémiáit befejezte. Itt Irinyinek a golyója átfúrta
 12       5|          nekem munkatárs kell; hát itt van az én lapom, lépjetek
 13       5|            viselik. Minő kincstár.~Itt vannak Petőfi legszebb költeményei,
 14       5|       Petőfi legszebb költeményei, itt az új irodalmi csillag (
 15       6|           ön annyira fellelkesült.~Itt van ni! Már itt is a szememre
 16       6|      fellelkesült.~Itt van ni! Már itt is a szememre lobbantják!
 17       6|            No, ez már szörnyűség! (Itt még csak el sem mondhattam
 18       7|         kezem, azt mondja: „maradj itt!” bizony ott maradok. Bizony
 19       7|          erkélyén, hirdetve, hogy „itt a népszabadság napja!” az
 20       8|             Nincs semmi! Nem lakik itt a cupringerné! – mondám
 21       8|  úriasszonynak való! Jó lesz nekem itt is – mondá, s azzal leült
 22       8|     szegény ember sorjában. Nézze, itt van az egész útravalóm.~
 23       8|         korhelylevesen kezdve. Már itt a főkötővel a fejemen elnököltem.
 24       8|       lábamban nem érzem.”~Erzsike itt pihenőt tartott, a homlokát
 25       8|        öltöztette, kiáltotta ön ki itt Pesten a szabadságot. Repült
 26       8|       szerint, meg kell jelennünk, itt meg itt, a papnál, a kibékítés
 27       8|            kell jelennünk, itt meg itt, a papnál, a kibékítés megkísérlése
 28       8|      Péternek is megmondta. Inkább itt hagyja veszni a bérét. –
 29       8|             mennyit eltrécselek én itt, s mégsem jutok az elevenjére.
 30       8|           jött vissza.~Tehát ismét itt van.~De nem jött beljebb,
 31       8|        jövök ide. Háromszor voltam itt, de sohasem találtam önt.
 32       9|           magyar nemzet története. Itt is félmillió nemessel áll
 33       9|     hölgyeket, hogy menjenek haza, itt mind összeáznak, s még egyéb
 34       9|            Táncsics barátunk nincs itt. Otthon van a családja körében.
 35       9|          ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a
 36       9|      fölkelni, továbbhaladni. Akik itt is tudtak szeretni, azok
 37       9|           célnélküli porszemeknek.~Itt volt a minden végnek a vége!~
 38      10|            Karacs Ferenc térképén. Itt épített magának egy kis
 39      10|           részt a forradalomban. – Itt történt az, hogy mikor a
 40      10|        hatolnunk a muszka táboron. Itt lakott a nőmnek az atyja,
 41      10|             akkor aztán megveszünk itt a Bükk mélyében egy kis
 42      11|            egy trupp. A jövő télen itt akarnak játszani az új színházban,
 43      11|          felőle. Ha megtudja, hogy itt dégál, bizonyosan ide jön
 44      11|          ha ez megtudja, hogy maga itt kóborol, szent, hogy ide
 45      11|          tél. S nekem azt még majd itt kell töltenem az erdők között.
 46      11|            nőmtül Telepi; bankóért itt nem lehet semmit kapni.
 47      11|        kapni. Azután meg kávét. Az itt nem kapható. Pedig én azt
 48      12|      Gondol is az arra, hogy engem itt felkeressen! Csak biztatnak
 49      12|            az útjukba hegyláncnak.~Itt fenn a magasban még a rigófütty
 50      12|             Minő isteni találkozás itt az égben! S azzal odasietett
 51      12|      mondással:~– Sajátságos, hogy itt kell találkoznunk.~Az én
 52      12|         fogod árulni, hogy engemet itt láttál! Tudod, én még most
 53      12|           bizonysága az, hogy most itt vagyok veled együtt a „Pogányoltár”-
 54      12|             te nem fogsz elárulni. Itt a „Pogányoltár” alatt van
 55      12|            taposhatták, amikor még itt a Bükkben tanyáztak. Ha
 56      12|            Meglátják odalenn, hogy itt mi tüzelünk.~– Ugyan, hogy
 57      12|         Ezt nem lehet állva nézni! Itt térdre kell borulnunk. Itt
 58      12|         Itt térdre kell borulnunk. Itt istenek járnak!~Bálint barátom
 59      12|           Nem a mi közös barátunk (itt rám nézett) írta-e e gyémánt
 60      12|           Mondtam, hogy ne csinálj itt tüzet!~Erre aztán Erzsike
 61      12|           nyakunkra. Mit deklamált itt a hegy tetején? Azok azt
 62      12|         Azok azt hiszik most, hogy itt embert ölnek.~– Egyenesen
 63      12|            is engedném meg. – Hisz itt van a mi közös barátunk.
 64      12|         van a mi közös barátunk. Ő itt fog maradni. Ugye te nem
 65      12|         hazamegy, én mit csináljak itt magamban egyedül a kőszikla
 66      12|        számára. Majd mi ketten hát itt maradunk. Két eset közül
 67      12|          Ha az a két puskás férfiú itt talál engem, amint az albumomban
 68      12|        tudják, hogy Telepi. Károly itt jár és rajzolgat, elhiszik,
 69      12|            a vigályos részén, majd itt, majd amott bukkantak elő,
 70      12|         lássák, hogy mi dolgom van itt.~Azzal kiültem a meredély
 71      12|  maskarában járunk? Tán elvesztett itt valamit, azért jött? Bizonyosan
 72      12|           vége, hogy vegyem fel az itt hagyott ruháimat, s vessem
 73      12|    honvédekre:~– „Mit oltogatjátok itt a tüzet? Érdemes rá! Itt
 74      12|           itt a tüzet? Érdemes rá! Itt tanyázott az az ezredes,
 75      12|            én istenem! miért nincs itt az én fiam?”~(Jaj! Mi esett
 76      12|         szemeid nem volnának, most itt volna ő mellettem, nem volnék
 77      13|      százforintos bankó. Amíg ezek itt alkudoztak, nekem eszembe
 78      13|           ítélve. Nekem nem szabad itt az anyámat elárulnom. Hirtelen
 79      13|         magát, Elsbeth nagysám? Ez itt az én kis szobácskám.”~Ettől
 80      13|             Azok a fegyveresek már itt jönnek felénk.~Nem voltak
 81      13|       ártatlan mulatságot mívelünk itt, a tűz mellett falatozunk.
 82      13|  orcátlanok.~– Mi sem szándékozunk itt maradni estig, csak én akarom
 83      13|       Rengetegi, hogy:~– „Elsbeth! Itt az óra, amelyben búcsút
 84      13|          hát nem veretek rátok, de itt nem maradtok a faluban,
 85      13|         hanem rögtön mentek odább. Itt nem muzsikáltok senkinek.
 86      13|           csak az éjszakát engedje itt töltenünk, félig meg vagyunk
 87      13|        Nagykőröst, Szabadszállást. Itt kellett magunkat keresztüldolgoznunk.
 88      13|         akkor ön férfi volt.~– Hát itt egészen olyan dolgunk volt,
 89      13|      kontrás:~– Hogy járnának azok itt, mikor annyi katona van,
 90      13|         erdészek jelentették, hogy itt farkasok járnak.~Erzsike
 91      13|            a mi drága prímásunkat! Itt van a csizmája! Csak a csizmáját
 92      13|      valaki.~Most azt hittem, hogy itt az ideje azt a görbe kést
 93      13|          én vagyok.”~Lássa ön, még itt is ön segített rajtam.~–
 94      13|            Hát ki tette közzé?”~– „Itt van a hivatalos lapban” –
 95      13|           A magával hozott öltözet itt marad – egész a cipőkig
 96      13| visszaváltozott Bálványosivá. Most itt vagyunk, összeköt bennünket
 97      14|      bitófa, vagy az öngyilkosság.~Itt elfulladt a szava, az álla,
 98      14|          Arra gondolok, hogy talán itt, ebben a völgyben kezdhetek
 99      14|       megindult; de hát lehet-e az itt? ólomsúllyal a lábán, lakattal
100      14|      idehaza. Ott gazdag úr lenne, itt pedig napszámos. Énekelhet
101      14|            maradt a fejemben.~– Én itt maradok a hazámban – mondám
102      14|           adta nekem, hogy fel fog itt keresni.~– A nejének?~–
103      14|            ég egészen beborul. Még itt lep bennünket a havazás.~–
104      14|           a repkény.~Ha engem most itt széttépnének a vadállatok,
105      14|      álltak a félszer alatt. Nincs itt tolvaj.~A ház ajtaja maga
106      14|          Nem akartam elhinni, hogy itt van, míg ölembe nem vettem,
107      15|         alázatosan egy kürazir van itt.”~– Miféle kürazir?~– Főhadnagy.~–
108      15|        születtem Leutomischelben. (Itt bánatosan keble felé hajtá
109      15|       beszámítás alá.~– Apám volt (itt a két kezével célzó mozdulatot
110      15|     legkisebb.~– Apám adta nekem. (Itt egy nagyon érthető mozdulat
111      15|        lovasok, ostromolt várban. (Itt a hüvelykujját a zápfogai
112      15| Pipázhattak.”~– Igenis, pipáztunk.~Itt ismét kölcsönös derültségnek
113      15|      kívánja, hogy ön legyen neki…~Itt nem jutott eszébe a szó.
114      15|          hazai takarékpénztárba.~– Itt könnyebben lesz a kamatutalványozás
115      15|           nyájasság volt.~– Megint itt vagyok, uram. Elfogtak,
116      15|            a Krisztus testét. Hogy itt nem kockáztat az ember annyit
117      15|            és ennek a feleségéből.~Itt valószínűleg mindenki azt
118      15|           ő szállásán történt meg. Itt volt alkalmam megismerkedni
119      16|           hát mit nyertem én vele?~Itt a gallérjára mutatott. Ott
120      16|           Hanem ez a vörös orr! Ez itt ni! Ez áll az utamban.~S
121      17|         kamerádom, becsületemre…~– Itt nincs becsületről szó. Te
122      17|     peluche gallérral. Ezek fognak itt grasszálni a mi távollétünk
123      17|         kérek.~– Vagy úgy? Maga is itt van?~Még egyszer elolvastam
124      18|          újságban benne lesz, hogy itt jártam. Mert „quod licet
125      18|             De jelentsen be elébb. Itt a névjegyem.~– Nem vehetem
126      18|        nekem babot.~– De már akkor itt maradok.~– Klatopil idejében
127      18|            Mit magasztalod te most itt a távol levő férjet, mikor
128      18|            a visszás helyzetet. Én itt (szokásom ellenére) felcicomázva
129      18|                Az vagyok. Ez pedig itt az ő leánya, Marianna.”~
130      18|          férjünk! Én természetesen itt marasztottam őket magamnál.
131      18|     kesztyűsboltban helyt állanom. Itt ismerkedtem meg Klatopillal.
132      18|             s addig ezt a családot itt tartom magamnál.~– Még egyre
133      18|          ahol nincsenek ismerősei. Itt a fővárosban tarthatatlan
134      18|          legújabb hírt, hogy engem itt talált a szépasszonynál –
135      19|         Emmanuel piemonti seregét. Itt érte a halálos golyó Klatopil
136      19|       azzal ver föl a Vencel, hogy itt van egy szép asszonyság,
137      19|    asszonyi hang!~– Szeretem, hogy itt is megtartotta ön a jókedélyét,
138      19|       nincs. De hát minek maradjak itt, ha nem lesz énekpróba?~–
139      19|             aztán azt látják, hogy itt maradt utolsónak, mikor
140      19|      tréfát. – Látja a ténsasszony itt a kezemben ezt a törökmeggyfa
141      19|           hogy ,adom s veszem’. Ma itt, holnap amott. Ha megtörténik
142      19|       kegyed majd megszökik tőlem, itt hagy a faképnél. Énnekem
143      20|          csak az adhat megnyugvást itt a földön, s üdvözülést az
144      20|          az a gyógyszere, hanem ez itt ni. Olvassa el.~Én a recipén
145      20|            Már el is készíttettem, itt a józsefvárosi gyógyszertárban.
146      20|            fel. Hadd térdeljek még itt. Csak sírni tudnék, de nincs
147      20|      tudnék, de nincs már könnyem. Itt van ez a recept. Tegye el.
148      21|        mosolygott a jövendő. És én itt maradtam.~Alig találkozom
149      21|               Köszönöm. – Jó nekem itt. – Nincs mit keresnem a