Fezejet

  1       2|          előtáncosnak”.~Ma is büszke vagyok ez elismerésre, hát még
  2       3|            már mind azt mondják: „én vagyok Petőfi”.~Ennek a képnek
  3       3|         fogadott.~– Mostmár kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt ennek a
  4       3|         meglehet. Olyankor nagyon el vagyok merülve. – Mibe merülve?~–
  5       3|          hogy semmi segédszerrel sem vagyok ellátva.~– No hát üljön
  6       3|         leírni.~– Azért, mert én itt vagyok?~– Természetesen.~– Akkor
  7       3|          világban. Én most egy zérus vagyok.~– Aki férfi, az sohasem
  8       3|             tudja ön, hogy én gazdag vagyok.~– Én még gazdagabb vagyok,
  9       3|           vagyok.~– Én még gazdagabb vagyok, mert én egy darab kenyérrel
 10       4|            hogy szeretek és szeretve vagyok. Mindenkor szívesen látott
 11       4|               hogy vigasztalhatatlan vagyok, hogy ma nem mehetek el
 12       4|             van. Ha pénteken ott nem vagyok, más ül a helyembe.~De mi
 13       6|                A végzetes „J” betű – Vagyok még Gyuricza Péter is~Egy
 14       6|              fog Bagotay Mukival. Én vagyok a segéde.~– Rendén van.~–
 15       6|       címerrel. Akármilyen demokrata vagyok is, mégis be kell vallanom,
 16       6|            mindez megvan. Szerkesztő vagyok. Jogom van pluralisban beszélni,
 17       6|            Talán egyébben is erősebb vagyok – szól Muki a karját kinyújtva
 18       6|             igaz, hogy én Sámson nem vagyok, de még az is igaz, hogy
 19       6|             letört a kanapé karja.~– Vagyok én is Gyuricza Péter!~Ezt
 20       7|             ma, negyven év után, sem vagyok olyan vén, mint amilyen
 21       8|         nevetésre hajló hangon. – Én vagyok az Erzsike!~Láttam ám, hogy
 22       8|              zavarodottan.~– Óh, nem vagyok már Bagotay Mukiné, hanem
 23       8|             letette maga mellé. – El vagyok ám fáradva igazán; Vácig
 24       8|             valóságos parasztasszony vagyok. Az is akarok maradni. Ez
 25       8|        énrajtam. Én tökéletes boldog vagyok. Nem engem vert meg a Gyuricza
 26       8|       Gyuricza a korbáccsal. Most én vagyok az „asszony” a gulyástanyán!~
 27       8|             hogy én tökéletes boldog vagyok.~– Elhiszek én már mindent,
 28       8|          gazdája. Ezer villám! Ha én vagyok a helyében!~Erzsike gúnyos
 29       8|            haza a kastélyomba! Ha én vagyok a Bagotay Muki feleségének
 30       8|            azzal a szóval, hogy „Nem vagyok ám én prókátor, azért, hogy
 31       8|           leszek, amint már eddig is vagyok, Gyuricza Péterné. Még önre
 32       8|               mivel hogy „városbeli” vagyok. A hajdani gavallérjaim
 33       8|           Csak addig ne, míg életben vagyok. De, ha meghalok, akárhol
 34       8|              meglopására.~Hiszen nem vagyok én szent! Nem akarok azzá
 35       8|             vérből alkotott Ádám fia vagyok. Nem is kötelez semmiféle
 36       8|           aszkétai életre.~És aztán „vagyok én is Gyuricza Péter!”~Csak
 37       8|           majd megtudná, hogy nem én vagyok a bibliai József.~Egész
 38       9|           elkezd nevetni, holt ember vagyok!~Az a háromszínű szalagcsillag
 39      10|           kocsis elöl ülnek. Az inas vagyok én, a kocsis Rákóczy János,
 40      10|           Idáig hát eljutottunk.~Meg vagyok mentve. Nem vagyok halott,
 41      10|               Meg vagyok mentve. Nem vagyok halott, élek.~De hogyan
 42      11|              hiszem, hogy eléggé meg vagyok védelmezve holmi csikasz
 43      12|            megmondani a nevemet: „én vagyok az a hírhedett lázadó: elhoztam
 44      12|           jer keblemre, fiacskám! én vagyok a te öregapád!~Beértem ezzel
 45      12|           még most Rengetegi Tihamér vagyok, amíg a régi, szőke hajam
 46      12|               mert én is bujdoklóban vagyok itten.~Erre a szóra az én
 47      12|         bizonysága az, hogy most itt vagyok veled együtt a „Pogányoltár”-
 48      12|     olvashatta belőle, hogy kíváncsi vagyok rá, miféle jussa van az
 49      12|            minden eshetőségre készen vagyok. Hitemre! Drágán adom el
 50      12|                 Hiszed-e, hogy képes vagyok veled együtt meghalni e
 51      12|                 Ha megkapnak, veszve vagyok.~Én biztatni kezdtem:~–
 52      12|             ha én a sötét barlangban vagyok, ők meg kinn a világoson,
 53      12|          elhiszi, hogy jámbor piktor vagyok; azt már tudják, hogy Telepi.
 54      12|         rajzolgat, elhiszik, hogy én vagyok az, Erzsike meg a – húgom; –
 55      12|              mondjátok meg, hogy hol vagyok.~Hitemre fogadtam, hogy
 56      12|         foltozatlan. Aztán már hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy „te Jutka!” –
 57      12| megvesztegetett. Én igaz lelkű ember vagyok. Nekem Bagotay úr őnagysága
 58      12|            hoznak, akkor én oroszlán vagyok. Kikaptam a pálcát a Gyuricza
 59      12|             anyám, egyetlen gyermeke vagyok, kell, hogy szeressen egy
 60      12|              Elfeledtem, hogy fáradt vagyok, éhes vagyok; a rémület
 61      12|             hogy fáradt vagyok, éhes vagyok; a rémület új erőt adott. –
 62      12|         volna, nem volnék én az, ami vagyok! Csupa idegen arcok voltak.
 63      13|     édesanyám! Hát nem ismer rám? Én vagyok a kegyed leánya, az Erzsike!”
 64      13|        ismerem a kisasszonyt. Én nem vagyok magának az anyja. Eressze
 65      13|             szobácskám.”~Ettől fogva vagyok én „Elsbeth nagysám”.~Ezzel
 66      13|               de fölfedezik, hogy nő vagyok, s csak a képem meg a két
 67      13|              többi európai. Akkor el vagyok veszve. Hirtelen odaszóltam
 68      13|           vegyék, hogy még én is ott vagyok. Én Istenem! Milyen rettegéseket
 69      13|    rájöhettek, hogy én csak álcigány vagyok, aki az ostromolt várból
 70      13|              jár, hogy én valahol el vagyok bújva, s a legnagyobb rémség
 71      13|            kerültem ide; mi járatban vagyok?~Én, látva, hogy magyar
 72      13|             Komáromból jövök, küldve vagyok Debrecenbe, a magyar kormányhoz,
 73      13|               Mondtam neki, hogy nem vagyok én cigány, csak olyanná
 74      13|            Komáromban lakom, odavaló vagyok. – „No, hát ha odavaló vagy,
 75      13|             festő jóbarátja éppen én vagyok.”~Lássa ön, még itt is ön
 76      13|  elfelejtettem a láttára, hogy férfi vagyok, kedvem lett volna előtte
 77      13|             jövök, Mészáros Lázárhoz vagyok küldve.~– „Dejsz, az öreg „
 78      13|      viskóban kussadó hívemet:~– „Én vagyok az, tábornok úr!”~– „Ki
 79      13|         mutatnom kellett, hogy férfi vagyok.~Ekkor aztán elbeszéltette
 80      13|              vállalkozik?”~– „Biztos vagyok felőle.”~– „Hol van? Kinek
 81      13|             hogy azt mondtam, készen vagyok. Visszaadtam a tábornoknak
 82      13|             tudják. – „No, csak arra vagyok kíváncsi, hogyan fog az
 83      14|                 Hiszen magam is azon vagyok, hogy ne tegyék. Azért rejtem
 84      14|           maga előtt?~– Egyelőre úgy vagyok, mint a lábbadozó beteg,
 85      14|             hiába mondom, hogy bátor vagyok; ha haragba jövök, hasztalan
 86      14|          hústömeg minden ízében. Nem vagyok se hős, se óriás; megijeszt
 87      14|              tőlem olyan nagyon. Nem vagyok én csábító démon. Semmi
 88      14|            elmehetnék. Mikor egyedül vagyok, mindig önnel vagyok, s
 89      14|         egyedül vagyok, mindig önnel vagyok, s ha gondolkozom, önről
 90      14|        nevezném. Én magam angol lady vagyok. Nem kellene Bécs felé menni.
 91      14|  kézszorítást sem. Én önre nézve nem vagyok egyéb, mint egy proselyta,
 92      14|        összenőhetett a fű, hát én mi vagyok akkor? Fába szorult béka,
 93      14|           Mert afelől már biztosítva vagyok, hogy el nem ítélnek; de
 94      15|       magyarul.~– Én Klatopil Vencel vagyok, dragonyos főhadnagy.~Az
 95      15|              velem németül, én képes vagyok azon a nyelven társalogni.~–
 96      15|       háborúban elejétől végig. Most vagyok harmincnégy esztendős. Mégis
 97      15|      esztendős. Mégis csak főhadnagy vagyok. Ez csodálatos; nem igaz?~
 98      15|           van bátor szívem. Jó lovas vagyok. Soha nem büntettek. Szolgálatot
 99      15|             asszony. – Tudja, én nem vagyok ahhoz szokva, hogy mikor
100      15|              a katonai pályán, amint vagyok kegyeddel szemközt, megérdemelném,
101      15|              nagy pénzügyi tekintély vagyok?~– Csak egyet hiszek; azt,
102      15|        ostoba, könnyen hívő teremtés vagyok, akinek sohasem fog benőni
103      15|            most mondani, hogy „hozzá vagyok szokva”, s furcsa képet
104      15|         nyájasság volt.~– Megint itt vagyok, uram. Elfogtak, láncravertek.
105      15|         Proselytacsináló azonban nem vagyok. Őszinte meggyőződésből
106      15|         rajta. Lássa, milyen jól meg vagyok most a házisárkányommal.”
107      16|                Semmi avancement. Ott vagyok, ahol voltam. Pedig az őrnagyom
108      16|              Ez a hely most üres. Én vagyok a legidősebb főhadnagy.
109      16|        feleségem uralkodik, én pedig vagyok a »felelős«. S hogy én minden
110      16|       barátkozol. Én ingrata persona vagyok a hatalmasok előtt. Éppen
111      16|           vezetem. És mégis mellőzve vagyok. Kívánom tudni, hogy mi
112      16|          róla.” – „No, arra kíváncsi vagyok.” – Ezzel egyenesen ide
113      16|              boldoggá tettél. Célnál vagyok. Őexcellenciája, amint elolvasta
114      17|           contraire! Az ellenkezőről vagyok bizonyos. Az ilyen dologban
115      17|            egyedül a diszkréció. Jól vagyok értesülve mindenről. Az
116      17|             lovon nem ülhetek, beteg vagyok, ha te egy nap regényt nem
117      17|              el a helyemet, én képes vagyok előbb főbe lőni magamat,
118      17|              diszkréciódról bizonyos vagyok. Ő dicsekedve mutogatná
119      17|               tudod jól, hogy én nem vagyok féltékeny”.~Azonban a feleségem
120      17|             No mármost egészen benne vagyok a veszedelemben! Ezt a meghívást
121      17|              én is olyan rossz ember vagyok, mint más. Én sem vagyok
122      17|             vagyok, mint más. Én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál.
123      18|          mind észrevette, hogy de ki vagyok csípve; az mind megfenyegetett,
124      18|           kiáltá ő ingerülten.~– Nem vagyok rá kíváncsi – mondám én –,
125      18|           meg. Azt hiszik, könnyelmű vagyok. Pedig ha énnekem valami
126      18|         mondja mindenkinek, hogy nem vagyok látható. Hogy ki az az egy
127      18|          vissza. Pedig kálvinista nő vagyok. De az a feszület az övé
128      18|             hogy én is olyan erélyes vagyok, mint ön. Én magasztaltam
129      18|              én az asszonytól.~– „Az vagyok. Ez pedig itt az ő leánya,
130      18|     meghaltak eltemették. Én odavaló vagyok. Az apám híres kesztyűs
131      19|              azt láttam, hogy kopasz vagyok.~Egy szép tavaszon aztán
132      19|          olyan fiatal!~– Már jól túl vagyok a harmincon.~– Csak négy
133      19|            igen buzgó templomba járó vagyok.~– Azt már csak negyedrészben
134      19|           Nagysám! Vigasztalhatatlan vagyok! (Tudtam!) Nem lehet föllépnem
135      19|             ablakon át, hogy már nem vagyok egyedül, bátorságot vett
136      19|              ki megállja”. És én nem vagyok olyan ember, mint más. Én
137      19|            Én nehéz természetű ember vagyok. Velem nem lehet úgy tenni,
138      19|             is futnom kell innen. Ki vagyok taszítva az egész emberi
139      19|     társaságból. Pedig én nagyon meg vagyok elégedve a mostani conditiómmal. –
140      19|       lekötöm önnek móringba, s kész vagyok azt elveszteni, arra az
141      20|        Elhitette velem, hogy most én vagyok a leghírhedettebb ember
142      20|           van kegyed elégedve?~– Nem vagyok. Azt hiszem, hogy a testi
143      20|         makacs, mert a lelkemmel nem vagyok rendben.~Megkérdeztem, hogy
144      20|         tudja ön, hogy én protestáns vagyok. Mint ilyen, szabadelvű
145      20|              a vallásomtól. Hogy ott vagyok a tűzhely mellett, ahol
146      20|      Legalább addig, amíg én életben vagyok. Azután nem bánom mondja
147      20|              recept. Tegye el. Őrült vagyok. Nem tudom, mit beszélek.
148      21|              Megöltem a férjemet. El vagyok ítélve élethosszig tartó