Fezejet

  1       1|            Walzer geht an. Nur courage. Ne cherchez pas toujours das
  2       2|                     Jaj, csak a fejemre ne repüljön!” – sikongatott
  3       2|               Még ritmuscsináló!~-– Oda ne menjen! – kiáltott Erzsike –
  4       2|               kicsit errébb az arcát! – Ne olyan komolyan! – Ne olyan
  5       2|                    Ne olyan komolyan! – Ne olyan nevetősen! – Ne üljön
  6       2|                   Ne olyan nevetősen! – Ne üljön olyan egyenesen. –
  7       2|             Emelje fel a mutatóujját. – Ne mozogjon annyit! – Aztán
  8       3|                 azért is, hogy az „ülő” ne érezze olyan nagyon kényszerhelyzetének
  9       3|               volna a torkomat, hogy ki ne jöjjön rajta az udvariasság
 10       3|            tudja?~– Hogy az… angyalba – ne tudnám!~– Csak a címét nem
 11       3|              keserűség.~– Óh, énmiattam ne aggódjék ön. Olvastunk mi
 12       4|                 oda magadat, de engemet ne adj ráadásul!~– Ha hallanád,
 13       4|               hamarább feljutni Pestre; ne korhelykedjél olyan sokat
 14       4|                drága fővárosban ínséget ne szenvedjek.~Írni akartam
 15       4|       illusztráló körülményt napvilágra ne hozzak.~Abban az időben
 16       6|            lábaihoz téve.~– No, menjen, ne bolondozzék – utasítá rendre
 17       8|                Óh, nem! Dehogy! Bizony, ne gondolja, hogy a maga kedvéért
 18       8|             Spekuláció volt tőlem, hogy ne láthasson arra az arcképre
 19       8|               hogy kérnem kellett, hogy ne nyeljen le. Utoljára leültettem
 20       8|         szólítva az agarait, azt mondá, ne várjam haza az ebédre, csak
 21       8|           mentem, elállta az utamat: – „Ne tessék most bemenni!” –
 22       8|                Arra ő felkacagott.~– De ne sajnálkozzék ön énrajtam.
 23       8|                 is az ő pártjukon volt; ne is álmodja az a hat pandúr,
 24       8|               jó volt a papirusz, miért ne lett volna nekem jó a kukoricahártya?
 25       8|               krajcárt sem, s többet be ne merjek lépni a házába, aki
 26       8|                 históriámat. Csak addig ne, amíg én élek.~– Soha! Legyen
 27       8|           Legyen felőle nyugodt.~– Nem! Ne mondja, hogy soha. Csak
 28       8|           mondja, hogy soha. Csak addig ne, míg életben vagyok. De,
 29       8|              önnek azt, amit hallottam. Ne haragudjék érte.~Kértem,
 30       9|               Segíteni kellett Pestről. Ne mondjunk még Budapestet,
 31      10|               állhatta meg, hogy vissza ne forduljon, s meg ne mondja: „
 32      10|              vissza ne forduljon, s meg ne mondja: „Colbert”. A grófok
 33      10|          feleségem, hogy postán levelet ne írjak, mert tele a város
 34      11|              ide visszajön, addig sehol ne mutogassam magamat, senkivel
 35      11|            mutogassam magamat, senkivel ne érintkezzem, a kilétemet
 36      11|             érintkezzem, a kilétemet el ne áruljam; még csak egy levelet
 37      12|             osztogatnak? Örök sötétség, ne vedd el az eszem világát!~
 38      12|   háziasszonyomnak azt mondtam, hogy ma ne várjon haza ebédre; felballagok
 39      12|              azt a csúcsot.~– De sokáig ne maradjon – mondá Csányiné. –
 40      12|            dalnokot, hogy hegyre mászva ne énekeljen.~Tehát ketten
 41      12|                 hogy erre a bemutatásra ne viszonozzak ezzel a szóval:~–
 42      12|             újból kérlek, hogy senkinek ne szólj arról, hogy velem
 43      12|                 tenyerének a súlyát meg ne ismertesse velem.~Én erre
 44      12|              furkósbotommal ugye?~– Óh, ne gondold azt – szólt Bálint
 45      12|                 teérted! De a szalonnát ne kérd most! Nézd, még mindig
 46      12|         csillagok között van.~– Menjen! Ne bomoljon! Nekem semmi kedvem
 47      12|           megláthatták.~– Mondtam, hogy ne csinálj itt tüzet!~Erre
 48      12|             megnyugodott.~– De aztán el ne áruljatok! – dörmögé, rémkedő
 49      12|              már a szalonnát s kenyeret ne vitte volna el magával –
 50      12|                   Asszony! Te hallgass! Ne járjon a nyelved! Ülj le
 51      12|                  Óh, kérem alássan, azt ne tessék mondani, hogy megvesztegetett.
 52      12|          pofonra, ahogy gavalléros!”~(– Ne nevettessen már, mert nem
 53      12|                No, afelül meg már éppen ne fájjon a feje a nagyságos
 54      12|                a kastélyig. Valami baja ne történjék. Rossz emberek
 55      12|              elnáspángolja.~Csak úgy el ne lettem volna fáradva az
 56      12|             kellett menekülnöm, hogy le ne sodorjon a töltésről. Nem
 57      12|          mellékutcába betértem, hogy el ne gázoljanak; azon keresztül,
 58      12|                népet, hogy az égő hídra ne rohanjon. Azok beszélték
 59      12|                 csak jól fogjam meg, el ne maradjak tőle, s aztán úgy
 60      13|             odakiáltott a kocsisnak: – „Ne engedje felülni ezt a leányt,
 61      13|              fog nagysámnak esni. Aztán ne féljen semmit. Ott áll még
 62      13|             szédítő sziklapárkányról.~– Ne kísértsen Istent! Legyen
 63      13|                  Hát, édes barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp,
 64      13|              olyan könnyen felismerhető ne legyen.~(– Ez hát a kegyed
 65      13|          álhattam meg, hogy a kezét meg ne szorítsam. Milyen áldozatokat
 66      13|                hogy rögtön a két arcára ne borítsa a tenyereit. Én
 67      13|                ránk parancsolt, hogy el ne próbáljunk szökni, mert
 68      13|                    Jaj, csak farkasokra ne bukkanjunk! – mondá fogvacogva
 69      13|                 azt mondtam nekik, hogy ne jajgassanak, hanem siessünk
 70      13|            magát, azt nyakon kapta: „te ne ugass!”~Végre, úgy látszott,
 71      13|    kétségbeesett ordítást hallottam:~– „Ne hagyj pajtás!”~A félig alárántott
 72      13|                ezután történt, azt hadd ne mondjam el! Elég volt azt
 73      13|                 odvas fa pudváiba, hogy ne lássak és ne halljak. Egy
 74      13|             pudváiba, hogy ne lássak és ne halljak. Egy örökkévalóságnak
 75      13|         mozdulni sem mertem, hogy észre ne vegyék, hogy még én is ott
 76      13|           voltak. S hogy semmi kétségem ne legyen, hogy mi járatban
 77      13|             csizmás láb a hóban. Hah! – Ne lássam magam előtt újra! –
 78      13|                lóba”. Senkivel beszédbe ne elegyedjen. Maradjon a szobájában.”~
 79      13|                  Ohohó! Kedves barátom! Ne gondolja ám azt, hogy mi
 80      13|                álhattam meg, hogy félbe ne szakítsam: – És kegyed csakugyan
 81      13|            lenni, hogy a mama szekerébe ne kapaszkodjam, mikor őt halálra
 82      13|        kieszközlöm, hogy a mi pénzünket ne égessék el, hanem szolgáltassák
 83      13|          könyörgött a farkasoknak, hogy ne egyenek meg. Esküdött, hogyha
 84      13|              pénztárban talált vagyonát ne adják át a lángoknak; hanem
 85      13|                  Olyan jó kedve volt!~– Ne adjak jelt a barátomnak,
 86      13|              odújából?~– Jó helyen van; ne háborgassuk.~– Azt csodálom,
 87      14|              magam is azon vagyok, hogy ne tegyék. Azért rejtem el
 88      14|         színpadra, hogy a játékdíját el ne veszítse, s amikor egy kis
 89      14|               Hallgasson rám csendesen. Ne jöjjön indulatba. Üljön
 90      14|         indulatba. Üljön le ide mellém. Ne féljen tőlem olyan nagyon.
 91      14|                ez megtörténhetett; mért ne jöhetne az a másik utána,
 92      15|                  Kegyednek gyámatyja?~– Ne tegyen olyan nagy hangsúlyt
 93      15|           eltűrni; – az önét eltűröm. – Ne hagyjon elpusztulni! Az
 94      15|            főhadnagyot, akinek adóssága ne lett volna – még nem láttam
 95      15|            égjek!~– Nono, főhadnagy úr! Ne mondjunk ilyen nagyokat.~–
 96      15|               még ezt a kis szívességet ne tagadjam meg tőle. Klatopil
 97      15|                balkézre eskettek meg.~– Ne félj fiam – biztatá őt a
 98      16|            komolyan intettem, hogy erre ne gondoljon. Vannak egyéb
 99      17|                          XVII. FEJEZET ~Ne vigy minket a kisértetbe~
100      17|              eredj utazni, s asszonyhoz ne közelíts”.~Megfogadtam az
101      17|                 olasszal. De kérlek, el ne mondd senkinek; mert ez
102      17|                Ezt a levelemet senkinek ne mutogasd, s a kezedből ki
103      17|               mutogasd, s a kezedből ki ne add; amint elolvastad, azonnal
104      17|       szomszédnő állhatatos kitartással ne lesse, hogy ki megy be a
105      17|                 Deákné vásznánál. Engem ne vigyenek kísértetbe, mert
106      18|            akkor elmondok mindent. Most ne rontsuk el a jó ebédet vele.
107      18|                 már megcsalom, legalább ne tegyem azt holmi jött-ment
108      18|                    Azám. Hanem azért el ne hagyjuk hűlni a levest.
109      18|               és feleség vagyunk. Addig ne tudja más csak a rokonok
110      18|            állhattam meg, hogy a kezére ne tegyem a kezemet. Mennyi
111      18|                 Én azt tanácsolom, hogy ne tegye kegyed sem azt, amit
112      19|  tapasztalatokból a következményeket le ne vonja; s ha még egyszer
113      19|                kutyafejű tatárral össze ne adja magát; mert az aztán
114      19|             amelyben valami nagy csapás ne érte volna a fejemet, ami
115      19|            miatt.”~Azonban valahogy azt ne várja ám tőlem a tisztelt
116      19|             örültem neki, hogy látom.~– Ne tessék rossz néven venni!
117      19|               át a szó azon az ajtón?~– Ne tartson tőle, az a szoba
118      19|           valami provisorista?~– Kérem, ne sértsen meg!~– Éltem a gyanúperrel.
119      19|                 ezen kezdődött.~– Ugyan ne ironiázzon! Azért sem úgy
120      19|                 még a szent Dávidnéi!~– Ne űzzön gúnyt az én kegyességemből!
121      19|            legalább a kávé meg a kuglóf ne vesszen kárba. Ahhoz hozzá
122      19|             pedig nagyot sóhajtottam.~– Ne adj Isten, hogy még egyszer
123      20|                még ön soha. De addig el ne mondja senkinek, amit ma
124      20|                 igaz.~– Egyik sem igaz. Ne higgye el. Nincs az a tengere
125      20|          cseppje a szeretetnek újra meg ne édesítsen.~– Oh, azt az
126      20|                a létániát!”~– Dehát ezt ne vegye kegyed olyan tragice.
127      20| nyugtalankodásomat, s nevetve mondá: – „Ne búsulj, asszonyi állatom!
128      20|               jön ki a számon ez a szó. Ne emeljen fel. Hadd térdeljek
129      20|                 megemlékezik rólam. Óh, ne felejtsen ki ezután sem.
130      20|             utána kellene kiáltanom: – „Ne menj többet haza, szerencsétlen