Fezejet

  1       1|             kisasszony. Ily módon az Erzsike folyton hármas felügyelet
  2       1|         komoly körültekintésre; mert Erzsike, a család leánya kezdett
  3       1|       lehetett gondjuk.~Így aztán az Erzsike tehette azt, hogy a damensolóban
  4       1|        Tanzerin! Fangen sic Fraulein Erzsike par l’And. Valsez la!~S
  5       1|          ennél nem érheti az embert.~Erzsike nevetett az én kétségbeesett
  6       2|              is érte őket a Nemezis!~Erzsike azon a bálon à l’anglaise
  7       2|    elindultak, a bálanya tribünjéig. Erzsike úgy pörölt, Muki úgy szabadkozott;
  8       2|             hangjáról is ráismertem: Erzsike volt.~– Magának nem elég,
  9       2|           tehermentes napot, amelyen Erzsike nekem ülni fog.~Még az a
 10       2|             vége lett a cotillonnak; Erzsike visszatért a mamájához;
 11       2|              vérével festeném.~Amire Erzsike azt felelé nevetve:~– Akkor
 12       2|            Oda ne menjen! – kiáltott Erzsike – mert a maga kezét is megharapja,
 13       2|             kellett nyugodniuk, hogy Erzsike énvelem egyedül üljön egy
 14       2|             No, de csak szép lesz az Erzsike ebben a ruhában? – kérdezé
 15       2|        unalmas mulatság volt – mondá Erzsike. – Egy kicsit errébb az
 16       2|         kifejezést sohasem láttak az Erzsike arcán, hanem azért egyhangú
 17       2|             várban, a tábornoknénál. Erzsike mamája szenvedélyes preferánsz
 18       2|          ügyelt fel ez alkalommal az Erzsike öltöztetésénél. Talán senki
 19       3|          odaküldött verseskönyveket. Erzsike azonban arra volt kíváncsi,
 20       3|           ami a lelkem előtt áll.~És Erzsike, várakozásom ellenére, nem
 21       3|          Nemo profeta in patria.”~És Erzsike nagyon háládatos közönség
 22       4|       asztaltól, midőn megjelenik az Erzsike nagyságos mamájának az ezüst
 23       4|           hogy bezzeg elrontottam az Erzsike nagyságos mamájának a soirée-ját.
 24       4|         megállapodánk abban, hogy az Erzsike mamáját kérjük fel a filantróp
 25       4|         végül a pièce de resistance. Erzsike hegedűjátéka.~Nagy munka
 26       4|           még ennek párját kapni? Az Erzsike azt mondta, hogy ebben ketten
 27       4|      arcokkal, azok között láttam az Erzsike arcát is.~– De jó kedvük
 28       6|             az volt a kérdésem: „hát Erzsike kisasszony?”~– Ő odabenn
 29       6|             Hagyjuk ezt el! – mondta Erzsike gúnyolódva. – Mindenről
 30       6|         bolondozzék – utasítá rendre Erzsike, rám mutatva.~– Szervusz,
 31       6|          utoljára?~– Makaó szigetén.~Erzsike nagyot nevetett. Ő azt is
 32       6|            akarva eltávolítani, amit Erzsike teljes erélyével megakadályozott.~–
 33       6|             szerint tudatva velem:~– Erzsike az én jegyesem.~Hja, hát
 34       6|               mégis meglőttem volna.~Erzsike hiú tetszelgéssel mondá:~–
 35       6|          arcképet elviszem magammal.~Erzsike tiltakozott ellene.~– Nem,
 36       6|      feltartá azt magasra, úgy, hogy Erzsike nem érte el a kezével.~Kért,
 37       6|              jámbor szándékkal, hogy Erzsike szobájából kitoljon a terembe.
 38       6|             olyan könnyedén betörni. Erzsike sikongatott s felmenekült
 39       6|        hagyta rajta az önlenyomatát.~Erzsike sírva fakadt, mikor meglátta
 40       6|           már meg az a ruhám – mondá Erzsike.~Az a bizonyos szép ruhája!
 41       6|        búcsúzási kísérlet nélkül.~Az Erzsike azonban utánam futott, s
 42       8|              jobban elámultam.~Ez az Erzsike volt.~Delipiros viganó volt
 43       8|         hajló hangon. – Én vagyok az Erzsike!~Láttam ám, hogy az, de
 44       8|             olyan őszinte volt, hogy Erzsike nevetve csapta össze a kezeit.~–
 45       8|        foglalkozik családi ügyekkel.~Erzsike arca úgy égett, a két tenyerét
 46       8|              ugye, irigykedtek rám?”~Erzsike folytatá:~– A templomból
 47       8|         közben el-elnevette magát az Erzsike.~– De hogyan nézett ki!
 48       8|             Ez volt az én menyegzőm!~Erzsike a két tenyerébe temette
 49       8|               A lábamban nem érzem.”~Erzsike itt pihenőt tartott, a homlokát
 50       8|           három órakor már felkel az Erzsike. Kimegy az istállóba a teheneket
 51       8|             Ha én vagyok a helyében!~Erzsike gúnyos mosollyal tette össze
 52       8|         bántom én a Gyuricza Pétert?~Erzsike pedig szíve szerint nevetett.~–
 53      12|              maradjon.~Az a női alak Erzsike volt: – a tengerszemű szépség.~
 54      12|       trafikálsz.~Erre közbekiáltott Erzsike, nagyot rántva a barátom
 55      12|             találkoztál.~Erre megint Erzsike vette fel a szót.~– No efelől
 56      12|             jussa van az ő pofájának Erzsike rózsás tenyerei által naponkint
 57      12|  szakértelemmel juttatva a kenyérre.~Erzsike is kedvet kapott tőlem.~–
 58      12|           térdre bocsátkozék, s hogy Erzsike nem akarta a példáját követni,
 59      12|          Imádkoztál-e ma, Desdemona?~Erzsike restelkedő tekintetet indított
 60      12|        csinálj itt tüzet!~Erre aztán Erzsike támadt őrá:~– De a maga
 61      12|       bújtasd el magadat.~Most aztán Erzsike szólt közbe:~– De hát aztán
 62      12|               jól van! – zsémbelt az Erzsike – de hát aztán? Ha maga
 63      12|         elhiszik, hogy én vagyok az, Erzsike meg a – húgom; – vagy pedig
 64      12|            kellett gumilasztikuznom. Erzsike meg nevetett – a maga nyomorúságán
 65      12|    Lehetetlen volt ezen nem nevetni. Erzsike maga is azt tette.)~– Hát
 66      12|         nőrabló fizessen tíz tinót.)~Erzsike tovább mesélt:~Még aztán
 67      13|           vagyok a kegyed leánya, az Erzsike!” Erre az anyám a szűr gallérját
 68      13|              Elsbeth nagysám”.~Ezzel Erzsike odalépett a meredély párkányára,
 69      13|             barlangba bújni? – mondá Erzsike, mikor az erdészek eltávoztak.~–
 70      13|          épültem ettől a beszédtől.)~Erzsike vette észre, hogy nemigen
 71      13|              mind összecsókolgattak.~Erzsike nem mondhatta ki ezt a szót,
 72      13|        rémjelenet elbeszélése alatt. Erzsike maga is egészen kimerült
 73      13|            hogy itt farkasok járnak.~Erzsike nagyott lélegzett, újra
 74      13|            el vele a barátom – mondá Erzsike, és aztán folytatá az elbeszélését.~– „
 75      13|            betanuljon könyv nélkül?)~Erzsike félig szánakozva, félig
 76      13|     Akkoriban ez repülőmondat volt!)~Erzsike ezentúl egész vígan folytatá:~–
 77      15|             már emlékezni fog. – Az „Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~– Ah.
 78      15|               Az „Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~– Ah. Milyen vörös lett!
 79      15|         látogató előtt.~Csakugyan az Erzsike volt.~Tél volt az idő, mindenféle
 80      15|         magyarázott? – kérdezé aztán Erzsike, amint az első feszélyt
 81      15|         felől beszélhetünk akármit. (Erzsike a vőlegényére célzott.)
 82      15|           kezét megkérnem – folytatá Erzsike. – Ugye barátom?~A vőlegény
 83      15|              én ilyen katonatisztet.~Erzsike vehette észre az arcomon,
 84      15|             Megmenthetnék? – kérdezé Erzsike, nagy szemeket nyitva erre
 85      15|           egy főhadnagyért; ennyiért Erzsike egy őrnagyot is találhatott
 86      15|          bizony egyikük sem gondolt.~Erzsike egyszerre baziliszk tekintetet
 87      15|               Teljesen meggyőződtem. Erzsike nagysám úgy tud kapacitálni,
 88      15|       Gondolom én azt, hogyan tud az Erzsike konvertálni.)~– És ha mindjárt
 89      15|            hogy nem igaz.~Erre aztán Erzsike veté magát közbe. Olyan
 90      15|         Klatopil Vencel vőlegénynek; Erzsike megkapta az excellenciás
 91      15|         Annyi szent igaz, hogy én az Erzsike nevét az asszonyom előtt
 92      15|          menyasszony és a vőlegénye.~Erzsike szállásán ott várta a násznépet
 93      15|              szépen a feleségét!”~Az Erzsike mindig csak rám nézett,
 94      16|           határszélre. Természetesen Erzsike is vele ment.~Hirtelen történt
 95      16|         keresztül megint Budapestre.~Erzsike mindenütt vele járt hűségesen
 96      16|            értem a nőnemen levőt) az Erzsike példájával.~Sokszor elgondolkoztam
 97      17|          kedves barátom, sehova sem. Erzsike itthon marad; az asszonyát
 98      17|    Lirum-lárum! Ismerjük ezt már! Az Erzsike minden emberből bolondot
 99      17|            irkafirkálni, ábrándozni. Erzsike nem is afféle szentimentális
100      17| képtelenségek közé tartozik, hogy az Erzsike lakásával átellenes háznak
101      17|          címen megismertem az írást. Erzsike küldi. Felbontottam, elolvastam.
102      17|         ebédre? Csak magunk leszünk.~Erzsike”.~Az indoklás a legfurcsább! „
103      18|          indultam.~Amíg a lakásomtól Erzsike szállásáig elmentem: ahány
104      18|    frizíroztatni a hajamat.~Amint az Erzsike lakásának a kapuján be akarok
105      18|             Siettem fel a lépcsőkön. Erzsike a harmadik emeleten lakott.
106      18|          széket a pamlaghoz, amelyen Erzsike ült, s a kezemmel a felfrizirozott
107      18|             hajamat borzoltam végig. Erzsike észrevette ezt a mozdulatot,
108      18|           kék szemeit rám meresztve.~Erzsike bemutatta a hölgyet:~„–
109      18|             mögött sírást hallottam.~Erzsike sírt. A pamlagra borult
110      18|       szükségem.~Én oda ültem mellé.~Erzsike letörlé a könnyeit, s aztán
111      18|         behozta a csirkebecsináltat.~Erzsike belekóstolt egy kanálkával,
112      18|              volt ez bizonyítva jól.~Erzsike egyszerre csak nagyot kacagott.~
113      18|         rizsleves, csirkeaprólékkal. Erzsike merített a tényáromra.~–
114      18|         említém, csirkeaprólék volt. Erzsike tányérjára került az a része
115      18|               Ez az ábrándos babona.~Erzsike nevetve mondá:~– Mikor az
116      18|        Debrecennek – vetém én közbe.~Erzsike folytatá Anna beszédét.~– „
117      18|      tésztanemű. Én azt is szeretem.~Erzsike folytatá:~– Hát eddig volt
118      18|             szándékom – ezzel, végzé Erzsike.~Én nem állhattam meg, hogy
119      18|           már, elhagyhatja az ágyat.~Erzsike kérdezé, hogy lehet-e a
120      19|      Nevezhette magát háborítatlanul Erzsike is meg Anna is özvegy Klatopilnénak,
121      19|           gyámi helyeslésemmel aztán Erzsike a biztosítékát is visszakapta.
122      19|        esetleges özvegyi nyugdíjról. Erzsike azalatt folyvást abban a
123      19|          összegen pedig vett magának Erzsike abban a városkában egy csinos
124      19|             meg lehettem nyugodva az Erzsike jövendője felől. Aki már
125      19|            Csakugyan „ojoj” volt: az Erzsike.~Egészen gyászba volt öltözve,
126      19|      Elvesztettük a szívünket ismét?~Erzsike eltakarta a piruló arcát
127      19|            No! Valahára megkapta hát Erzsike is a férjek non plus ultráját.
128      20|              lelki nyugalmat.~– Édes Erzsike! Én meg tudom érteni, hogy
129      21|         munkáját.~      ~Szegény kis Erzsike.~Tavaly kaptam a haláláról
130      21|           mással.~      ~Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak