Fezejet

  1       1|            emlékezem e derék férfiúra; neki köszönhetem a valcert és
  2       1|               urai” is kezet csókoltak neki. A nagyságos asszony minden
  3       1|               kamarájában nemigen volt neki mit keresni. A kisasszony
  4       1|     észrevétlenül eltűnésre. A büfében neki kellett minden süteményt
  5       1|            áldozatul, a térdemre esve; neki még a könyöke sem érte a
  6       2|         tartozom monsieur Galifardnak. Neki köszönhetem a legelső kitüntetést,
  7       2|            felejthetetlen kitüntetést. Neki rögtön menni kellett, az
  8       2|                másikat tapogatva. Fájt neki.~Én hüledezve kérdezém. –
  9       2|            fejét, ami annyira tetszett neki, hogy a szárnyaival repesett.~
 10       2|                úgy ahogy kellett volna neki lenni.~Azzal az üléssel
 11       2|               önfeláldozását, s mondám neki, hogy mármost megnézheti
 12       3|              könyvét. Szokta tenni, ha neki ajánlják?~– De én nem szólok
 13       3|       huszasokkal.~Még aznap elküldtem neki Petőfi „Szerelem gyöngyei”-
 14       3|           fogom olvasni.~Időt engedtem neki rá, csak napok múlva látogattam
 15       3|                Én aztán megmagyaráztam neki, hogy az „oáz” nem valami
 16       3|                azt a regényt.~Mutattam neki, hogy itt van a papiros,
 17       4|               akkor magadat se add oda neki. Tudod, hogy három dolgot
 18       4|              nem láttalak?~Megmutattam neki a „Hétköznapok” kéziratát.
 19       4|              Nagy Ignác ajánlani fogja neki.~– Megteszi azt Nagy Ignác?~–
 20       4|       nagyságos asszonyhoz, s elmondom neki, hogy mi történt veled.~
 21       5|               fényes jövendőt jósoltam neki a művészi pályán.~– „Hagyd
 22       5|            ahol találtad! Hiszen nincs neki szíve!” – mondá a szerkesztő.~– „
 23       5|           szerkesztő.~– „Hát majd lesz neki!” – feleltem rá.~– „De belőled
 24       6|                 az egész párbaj! Nincs neki semmi baja. Nem sebesült
 25       6|               eltávozott, s azt mondám neki:~– Kedves doktorom. Arra
 26       6|             hozzá.~– De azért nem kell neki ülni – sietett közbeszólni
 27       8|        Hasztalan vártam rá, izentem is neki. Felém sem jött. Egyszer
 28       8|        menyecske, hogy miért szükséges neki a hozományból annyit meg
 29       8|       szarvasmarhák nyavalyáiról. Volt neki ménese, gulyája, s erre
 30       8|              most bemenni!” – Én adtam neki egy pofont jobbról is, balról
 31       8|                Péter elé s azt mondtam neki: „no, hát ide lövess!” Utoljára
 32       8|                Péternek?~– Meg kellett neki mondanom, mert a mama a
 33       8|               ez alkalommal hazavittem neki.~– Hát a nagyságos mama?~–
 34       8|        megszolgálnám szépen.~Megmondám neki, hogy nem gyakorlom az ügyvédséget.
 35       8|    hátrafordultam, s odanyújtottam azt neki.~– Tessék elolvasni.~Már
 36       8|            akkor, kérem, mondja ön meg neki, hogy az az út, amelyen
 37       9|             szabad. Magunk gyürkőztünk neki, és dolgoztunk a kézi sajtón.
 38       9|           oppozícióját végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett!~
 39       9|             megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzassa fel a függönyt,
 40       9|              nagyon szerettek.~S aztán neki a kietlen világnak! Szibériai
 41      10|              ha valami vers megtetszik neki, azt megtanulja könyv nélkül,
 42      10|              Simontsits így felelt meg neki, a maga jó budai németségével: – „
 43      10|          kicsibe, mint egy tót lencse, neki is van medaillonja. Ez volt
 44      11|            tulajdonsága, hogy nem kell neki se ól, se hidas, télen-nyáron
 45      11|                a saroglyában.~– Mi van neki a saroglyában?~– Hát nagy
 46      12|                instrukcióba lett volna neki zárjel közé írva a szerepében (
 47      12|              az áldozatát.~Én mutattam neki a szalonnatartó nyársammal,
 48      12|               lesz hozzám.~Azt mondtam neki, hogy csak beszéljen, én
 49      12|             amit majd visszafizethetek neki, ha a peremet megnyertem.
 50      12|           messze, Erdélybe, ott veszek neki egy birtokot, ahol sok marhát
 51      12|               kastélyba menni – mondám neki.~Erre tátva maradt a szája:~– „
 52      13|                találkozom, odaadhassam neki. Odaszóltam a pórnőknek: – „
 53      13|              olvasott embernek kellett neki lenni.~Azután azt is elmondta,
 54      13|                magyarul, s tolmácsolta neki.~– „Nix da, gazemberek.
 55      13|             megfagyva. Ez nem sikerült neki.~Akkor észrevette azt az
 56      13|               az őrmester, s mutogatta neki az ujjain – „Jeden, dwa!” (
 57      13|            ilyen nagy dolgot!”~Mondtam neki, hogy nem vagyok én cigány,
 58      13|             mint egy férfinak. Mondtam neki, hogy Komáromból jövök,
 59      13|              asszonyságot.”~Megmondtam neki az igazi nevemet: a Bagotay
 60      13|                 hanem azért azt fogják neki mondani, hogy most kegyeskedjék
 61      13|            eligazítom a magunk dolgát. Neki is voltak ottrekedt tőkepénzei.
 62      13|                örömei után elbeszéltem neki azt az egész történetet,
 63      13|             kulcsa szerint lediktáltam neki, amelynek a végsorai az
 64      13|          üldözőbe vette a vasasokat. – Neki vasasok voltak! Jellasics-huszárral
 65      13|           Jellasics-huszárral derogált neki verekedni. – Dehogy engedte
 66      13|                 Én félvállról feleltem neki.~– „Mi köze önnek hozzá,
 67      13|              lángoknak; hanem engedjék neki magához venni. – A szigorú
 68      13|         osztrák őrnagyhoz. Megmutattam neki a magammal hozott pénzt –
 69      13|                én hősöm nem plagiátor. Neki eredeti eszméi vannak. Ő
 70      13|           hatalmas úrhoz és mondjam el neki, hogy az egész debreceni
 71      14|              Csak egy jelkiáltást kell neki adni. Ezt ő választotta
 72      14|      bizonyosan Petőfi is megbocsátott neki; az idvezültek igazságosak; –
 73      14|           szerencsés jó estét kívántam neki, olyan tréfás mosolygással
 74      14| színházigazgatóság csak lopva engedett neki négynapi szabadságidőt.
 75      15|       Főhadnagy.~– Vajon mit véthettem neki?~Az ötvenes években egy
 76      15|                 Erre én széket akartam neki hozni, de azt a világért
 77      15|          Igenis főerdősz volt. Voltunk neki fiuk. (Mind a két kezével
 78      15|                kívánja, hogy ön legyen neki…~Itt nem jutott eszébe a
 79      15|            Megmondta nekem. Nohát lesz neki násznagya!~– Készséggel.~–
 80      15|               meg is csókolt volna, de neki is nagy orra volt, nekem
 81      15|                hogy kezet csókolhasson neki, azután bocsánatot kért
 82      15|             azzal mentette magát, hogy neki szüksége volt magát purifikálni
 83      15|                elébb-utóbb meg kellett neki tudni. A pap megtagadta
 84      15|             maradt. Úgy kommandírozott neki, mintha most is lovon ülne
 85      15|              vág le előtte a földbe, s neki még csak a fejét sem szabad
 86      16|               Nohát ezt nem mondtam el neki.~A második lett volna az,
 87      16|        diskurálni.” Ezt sem mondtam el neki.~Hanem elmondtam azt a harmadik
 88      16|                is kénytelen voltam azt neki rendelkezésére bocsátani.
 89      16|            emelte. A remény visszaadta neki az életkedvet.~Hát ez a
 90      17|                a pénzét.~Majd elküldöm neki.~– Én azt mondtam, hogy „
 91      17|                 hogy „add át”. Vidd el neki magad személyesen.~– Nagyon
 92      17|                hűség érzetét nála. Írj neki mindennap levelet a táborból.~–
 93      17|         hűtelenné fog lenni hozzám. Ez neki a természettől adatott,
 94      17|               el a dicső pályára, mely neki hírt és előmenetelt kínált.~
 95      17|          örömhírt kedves feleségemmel. Neki nem írhatok. Ezer csókot
 96      17|                csupán élő szóval lehet neki megmondani.~Azt is tehetném
 97      18|   kétségbeesett hitves, akkor előállok neki a vigasztalással.~– Ámde
 98      18|           szeretetben váltak el, mikor neki el kellett a csatatérre
 99      18|        Szeszélyes az asszony! Az illik neki.~– Én azon voltam, hogy
100      18|                aztán segítenem kellett neki az asztalterítésnél. Ugyanaz
101      18|         féltékeny. Erre én azt mondtam neki komolyan, hogy amint én
102      18|                zsemlyét; vizet töltött neki egy pohárkába, s azt a két
103      18|            pilseni sert, azt küldte be neki.~S csak azután, hogy azok
104      18|             adni. A gyűrkéjéből messen neki, azt szereti.~A cseléd mentette
105      18|              Orvost hívattam, az adott neki valami orvosságot, amitől
106      18|           szabályellenes egybekelésnél neki is az állásába kerülhetett
107      18|             előhaladtak a rangfokon. – Neki csak az elkeseredés maradt.
108      18|          dolgában.~Én aztán megmondtam neki a csinos kis összeget.~Hüh!
109      18|         megszántam szegényt. Elmondtam neki a tiszta, puszta igazságot. –
110      18|            megszerettem, felajánlottam neki a kezemet. El kell ismernem,
111      18|           Klatopilnak. Meg is mutattam neki a chatouille-omban eltett
112      18|               ügyvédemhez, s elmondtam neki a dolgomat; kérve, hogy
113      18|             tartott, akkor azt mondtam neki: „hiszen nem a Klatopil
114      18|                kilenc! – Miért kellett neki mindig, de mindig, azt a
115      18|          kivinni.~– Sőt nagyon jót fog neki tenni.~Azután engemet fogott
116      19|           frázist levélben is megírtam neki; igaz gyámatyai gondoskodással.
117      19|              Évnegyedenként megküldtem neki a pénze kamatjait, azt ő
118      19|         egymást érteni.~Megmagyaráztam neki, hogy bizonyos órákban,
119      19|                volt.~Én bizony örültem neki, hogy látom.~– Ne tessék
120      19|           Krisztus: – „Bocsássatok meg neki, ha sokat vétkezett, mert
121      19|              ám meg magát. Azt mondtam neki, hogy alávetem magam a legszigorúbb
122      20|               nekem, s én sem vétettem neki soha; mindig becsültük egymást. „
123      20|         kicsúfolásomra tesz, az legyen neki megbocsátva; de amióta sejti
124      20|          térdeire, s mikor azt mondtam neki: „eddig az imádságaimba
125      20|                hogy azt visszadobáljuk neki. Tanulj megnemesülni a szenvedésekben.
126      20|            akkor Isten legyen irgalmas neki is, nekem is!~Most már tudtam,