Fezejet

  1       1|              a szép Erzsikével, akkor mind a ketten gyermekek voltunk.
  2       1|           kettő úgyis vigyáz. S aztán mind a három egyenkint el volt
  3       1|          egyszerre nagyot lódult; azt mind a kettőnek egy tempóra kellett
  4       2|           amint legelőször megláttuk, mind nekem, mind az ifjú barátaimnak
  5       2|     legelőször megláttuk, mind nekem, mind az ifjú barátaimnak az az
  6       2|            járhatja, vagy tizenhat. S mind a harminckettőnek össze
  7       3|              ön regényt is ír? Minket mind bele fog írni?~– Dehogy!
  8       3|         összes hölgyei, természetesen mind azt vették szemle alá, hogy
  9       3|            Petőfi”, a többi képei már mind azt mondják: „én vagyok
 10       3|             de az nagy ritkaság volt. Mind valamennyi arcélben; mind
 11       3|             Mind valamennyi arcélben; mind valamennyi hasonlított egymáshoz.~
 12       3|     szúnyograj zümmögését; – az nekem mind súg, mesél valamit, a döngő
 13       3|             azután felugrott, átölelt mind a két karjával, megcsókolt
 14       4|               megmutattam az anyámnak mind a két levelet, amire ő azzal
 15       5|              Pisztolyra verekedtek, s mind a ketten igen bátran viselték
 16       6|               a kérdések és feleletek mind csak finták voltak; a kardhegyek
 17       6|            meg a házikisasszonyok, ez mind csak aranyhíd a visszavonulásra.~
 18       6|           ellenállok, nyalábra kapott mind a két karjával. Én is átöleltem.
 19       7|              töltik a boldog napokat.~Mind a két barátom velem egyenlő
 20       8|              vőlegényt, s kénytelenek mind azt mondani magukban: „egymáshoz
 21       8|     közbenevetett a hölgy.~– Ez önnek mind új dolog ugye? Ilyet nem
 22       8|        fejemen elnököltem. Vendégeink mind mámorosak voltak még. Különös
 23       8|             násznép női tagjai reggel mind eltávoztak már, sorban búcsút
 24       8|              megjön, asszony, cseléd, mind a guzsaly mellett üljön,
 25       8|             szemérmetesebbek). Hát én mind valamennyivel torkig laktam.
 26       8|            ökrének a szarvait ezentúl mind ő viselje? A hatalmas, gazdag
 27       8|              Egyenlő jogalapon állnak mind a ketten. Én azután, amint
 28       8|               hogy az idén a belvizek mind kiáradtak, s valamennyi
 29       8|             és a város közt elterült, mind egy sík tengerré változott
 30       8|              ott az utat az asszonyok mind.~– S kegyed is nekivágott
 31       8|               gavallérjaim odajöttek, mind megvették a vajamat; utoljára
 32       8|       körös-körül forgatva a kezében, mind a négy szegletnél fogva,
 33       8|            késő órában? Szabad!~A vér mind fejembe szaladt, amint az
 34       8|            kezében, de nekik a fejük. Mind a kettőjökön betelt a prófécia.~–
 35       9|               hogy menjenek haza, itt mind összeáznak, s még egyéb
 36       9|           vármegye, meg az én társaim mind az asztal tetején álltunk. –
 37       9|           költeményét.~Ez jó volt, de mind kevés volt.~Ekkor az egész
 38       9|             atomjaira: a nagy emberek mind porszemekké lettek.~Én is
 39      11|              után látok.~Erre a szóra mind a két sertés Crözus savanyú
 40      12|                Hogy jönnek ezek „ide” mind a ketten?~Pedig ez nem volt
 41      12|           bizony nem volt áruló! Csak mind olyan jó hazafiak lettek
 42      12|             elbeszélem én teneked azt mind egyszer.~– Csak megérjük…~–
 43      12|         hiszik el, s akkor bekísérnek mind a kettőnket Miskolcra. Az
 44      12|         túróval.~Ekkor aztán megkapta mind a két kezével a rajzoló
 45      12| Kétségbeestemben a Péterre néztem.~Az mind ezalatt ott ült az asztalra
 46      12|              vajat! Kukorica, krumpli mind kapálatlan maradt. A disznók
 47      12|            megkapom a vagyonomat, azt mind nekiadom, úrrá teszem, az
 48      12|           istállókba visszamenekülni; mind összevissza rohant, ész
 49      12|      tornyában. A többi templomtorony mind égett már, ez az egy még
 50      13|              a szekeresgazdák laknak, mind összetódultak a kocsik,
 51      13|               után. A könnyű topánkák mind ki voltak már szakadva a
 52      13|             kocsi, szénásszekér, azok mind ugrálnak, táncolnak, a lakodalmas
 53      13|             hogy a kormány beszedette mind a puskákat. Csak éppen nálunk
 54      13|           Kezet szorítottunk, s azzal mind a ketten odább mentek.~–
 55      13|       törvényszék? prókátor? bíró? Az mind kardot visel, s az ágyúknál
 56      13|              elő.”~– S ön azt az este mind elkártyázta.~– „Hát már
 57      13|               szeretőjéért!)~– Ez még mind tréfa! Akkor összeszedtem
 58      13|           várost, ahol az úri emberek mind kiszorították őket a cigányviskóikból.
 59      13|              sem értettünk németül; s mind a négyen, cigány szokás
 60      13|               valamit. Arra egyszerre mind előkaptuk hangszereinket,
 61      13|        fokhagyma bűznek, a tiszt urak mind összecsókolgattak.~Erzsike
 62      13|          előőrsre küldött granicsárok mind benn ültek a putriban, a
 63      13|           ültek a putriban, a puskáik mind oda voltak támogatva az
 64      13|               Mért nem alszik ez most mind a kálvinista templom tetején?~
 65      13|       lekalimpált a földre, a többiek mind rárohantak, s megtépázták,
 66      13|             és tovaszaladt. A többiek mind utána. Én a kezemben maradt
 67      13|              nem jártam volna. Ezeket mind elbeszélték nekem a gerillák,
 68      13|               izenet felírva.”~– „Ezt mind megtehetik. Azért az a hölgy
 69      13|             őrnaggyá előléptetését.”~(Mind a ketten egyszerre elnevettük
 70      13|       ottrekedt tőkepénzei. Azokat én mind kiveszem.~Ez az előterjesztés
 71      13|              el, hogy ez okosság volt mind tőlem, mind a barátomtól.
 72      13|              okosság volt mind tőlem, mind a barátomtól. Senkinek sem
 73      13|             annyi hadászati furfangot mind valamennyien nem fejtettek
 74      13|             kételkedni. – Vajon az is mind ilyen „igaz”-e, amire énelőttem
 75      14|          hevesen megragadva a kezemet mind a két kezével.~– Hiszen
 76      14|               hölgy ijedten kapta meg mind a két karomat.~– Az Istenért,
 77      15|        látogatott senki. Dolgunk volt mind a kettőnknek. Nőm művésznő
 78      15|             volt. Voltunk neki fiuk. (Mind a két kezével mutatta.)~– „
 79      15|          nevelést?”~– Ahán! De hát az mind. (Kárba veszést mutató legyintések.)
 80      15|               a szemináriumnak.”~Ezen mind a ketten nevettünk.~A következő
 81      15|            önnek.”~– Többi bajtársaim mind kapitányok, őrnagyok, kaptak
 82      15|          derültségnek engedénk helyet mind a ketten. Én újra felszólítottam
 83      15|              aztán kezet fogott velem mind a két kezével; megrázta
 84      15|           Akire csak rábízom magamat, mind azon van, hogy valamit elnyerjen
 85      15|              csak hozzám szegődik, az mind vagy szédelgő, vagy csábító,
 86      15|             még nem láttam soha.~Erre mind a ketten nagyszerű hahotában
 87      15|               óriáskígyó.)~Ezen aztán mind a hárman nevettünk. Pedig
 88      15|           érdekes adataival, s azokat mind bedobta a kemencébe, s befűtött
 89      15|               angolnak kenyeret.~Erre mind valamennyien elnevették
 90      16|            nehéz indulatait.~És ő ezt mind előré megjósolta magának!
 91      16|             semmi spirituosumot.”~Ezt mind protocollumba kellett vennem.~–
 92      17|             kezével. Tudod, most mink mind lemegyünk Olaszországba
 93      17|               fegyvernemű hadtesttel. Mind az osztrákok, mind a franciák
 94      17|        hadtesttel. Mind az osztrákok, mind a franciák elég vitézül
 95      18|               Nemzeti Színháznál, azt mind szemközt hozta rám a sors;
 96      18|         szemközt hozta rám a sors; az mind megállított, az mind megkérdezte,
 97      18|               az mind megállított, az mind megkérdezte, hogy hová megyek;
 98      18|     megkérdezte, hogy hová megyek; az mind észrevette, hogy de ki vagyok
 99      18|               de ki vagyok csípve; az mind megfenyegetett, hogy „nono,
100      18|               egy cselédszerző; annak mind az ablakban volt a feje.~
101      18|              kérem, mert csupa tészta mind a két kezem. (Valami vajassüteményhez
102      18|            kisleány.~S az egész lénye mind a gyermekkorára emlékeztetett.
103      18|          öltözete volt a leánynak is. Mind a kettőnek simára fésülve
104      18|       megfogtam a kezét, s bevezettem mind a kettőt a konyhából a szobába.
105      18|           sírtunk egymás barátságáért mind a ketten, mint a záporeső.
106      18|   főhadnagynak, a többi hadnagytársai mind előhaladtak a rangfokon. –
107      18|         Vencelnek úgy megzavarodhatik mind az öt érzéke, hogy ő egy
108      18|           elesik, akkor meggyászolják mind a ketten. Az özvegyi fátyolon
109      19|           hogy három hónapra becsukat mind a kettőnket.~A katonai törvényszék
110      19|              küldött kimentő levelet. Mind valamennyi beteg lett. Valóságos
111      19|       utolsónak, mikor a többi vendég mind elment, hát abból olyan
112      19|        Megélek tisztességesen. Én ezt mind nem tehetem föl egy kártyára.”~
113      20|            ismerősöm volt valahonnan, mind meglátogatott e fényes siker
114      20|               facipő az ideáljuk, azt mind eldanolja előttem. Mikor
115      20|              a recepttel a fővárosnak mind a tíz patikáját, s mindenütt
116      20|     előrehaladjon.~A sok jó utasítást mind csendesen, fejbólogatva