Fezejet

  1       2|      Erzsikét nevezte meg a közhír.~No, de utol is érte őket a
  2       2|           csak a szemeimmel láttam.~No, de utolérte őket a Nemezis!~
  3       2|       protezsálja. (A „pecsovics”!)~No, de van Nemezis!~Hát, az
  4       2|           Halunk”. De hozzá tette: „no, nem magának mondtam”.~– „
  5       2|     kiáltotta vissza a hős madár.~– No ritmuscsináló uram, erre
  6       2|         üdvözlést: „alászolgája!”~– No, ez valóságos csuda! – hálálkodék
  7       2|            Ezt nem értette senki.~– No, poéta uram, ez a ballada
  8       2|          nem is lesz abból semmi.~– No, de csak szép lesz az Erzsike
  9       2|        akarom, hogy más is lássa.~– No lám, én napok óta elnéztem
 10       2|             lecsúszott, az igen.)~– No mármost elmehet vele.~…Két
 11       3|        munkáját Weinmüller Fáninál? No hallja, ez nem jó gondolat.
 12       3|             leányt?~– Bizony nem.~– No, ez derék. Tehát valaki
 13       3|         divatot nemzetiessé tenni. „No, aki azt felvenné, pénzért
 14       3|           címe: „Az ingovány oáza”.~No, ezt mindjárt el fogom olvasni.~
 15       3|  segédszerrel sem vagyok ellátva.~– No hát üljön le; majd én mellé
 16       3|      elkezdett a szavam akadozni.~– No, mi az? Nem tudja olvasni
 17       3|        szalmaágyon édesen alszom.~– No, hát nekem az is tetszik:
 18       4|           fejezeteket olvasta el.~– No, az eredeti gondolat volt
 19       4|            mással fogják betölteni.~No ez szép kis vásárfia! A
 20       4|       hagyjam el ilyen – hűtelenül?~No, meg a szegény rabok!~Talán
 21       5|             Jelenkor” főmunkatársa. No meg a groteszk humor képviselője,
 22       5|   nyíltsággal közszemlére bocsátja. No iszen lett nekem ezért mit
 23       6|       golyót húzta, annak kellett – no, nem meghalni –, hanem doktor
 24       6|          Meg a vidám szomszédnői!~– No, ez már szörnyűség! (Itt
 25       6|         együtt – a lábaihoz téve.~– No, menjen, ne bolondozzék –
 26       7|        tőlem lángra.~„Férfi sorsa a nő!”~Ha akkor az a hölgy, amikor
 27       8|         elég nyersen rivalltam rá: „no hát csak Isten hírével odább,
 28       8|           kacagnom kellett rajta. – No, de azt mondtam magamban,
 29       8|             hogy nem szivarozott. – No, de meg is kaptam aztán
 30       8|          tartozik, hogy a férj és a nő külön keresik az élvezeteket.
 31       8|       Azután benyitottam a szobába. No, ott nem volt senki. Hanem
 32       8|            elé s azt mondtam neki: „no, hát ide lövess!” Utoljára
 33       8|          levelet végigsyllabázta.~– No, és mi volt erre a válasz?~–
 34       8|             S kegyed is úgy tett?~– No, hát persze! Értem sem nagyobb
 35       8|  barátságból – vagy akármi árért.~– No, ezt megtehetem – ingyen.~
 36       8|        mondá: (de teljes jósággal) „No, ha kedves kegyed előtt
 37       9|                   IX. FEJEZET ~Az a nő, aki együtt jön velem~Most
 38       9|        feleselni a Leviathánnal?~– „No fiaim – mondá Nyáry, kivel
 39       9|          magával oda.~Ez volt az a „nő, aki együtt jön velem”.~ ~
 40      11|             hogy híréből ismerem.~– No, ez pedig magát jól ismeri.
 41      11|           bizonyosan ide jön érte.~(No, még csak az kellene nekem.)~–
 42      11|      Mennykő egy kackiás menyecske! No az, tudom, hogy elforgatja
 43      11|          szolgálni a forradalmat.~– No, ha ez megtudja, hogy maga
 44      12|            bujdokolsz a német elől. No, ez derék!~Én elförmedve
 45      12|         Erzsike vette fel a szót.~– No efelől aztán én állok jót.
 46      12|           és ágyúk dörgése mellett.~No ez elég jogcím.~Erzsikének
 47      12|           kockára tennem mindent.~– No, hát csak bújtasd el magadat.~
 48      12|           semmi sem fog történni. – No, mondd meg, te Jutka, igaz
 49      12|           Válóperünk is foly már.~– No, afelül meg már éppen ne
 50      12|         házhoz, azt mondta, hogy: – No, Gyuricza Péter! ha még
 51      13|             lovának lábai előtt egy nő fekszik. Hirtelen visszarántotta
 52      13|       találnak, de fölfedezik, hogy nő vagyok, s csak a képem meg
 53      13|     kiengedt a fagyos ábrázatja. – „No, jól van, semmirekellők,
 54      13|          hagyta el a cigányhumor:~– No, akkor ugyan furcsa formában
 55      13|           lakom, odavaló vagyok. – „No, hát ha odavaló vagy, mondd
 56      13|             Ezt a sürgönyt csak egy nő viheti be Komáromba, aki
 57      13|             még kurtábbra rágta.~– „No, már azt látom, hogy a titoktartást
 58      13|         marad értelem nélkül is.~– „No, hát hadd lássam, olvasson
 59      13|       komáromiak még nem tudják. – „No, csak arra vagyok kíváncsi,
 60      13|            rettenetes az, mikor egy nő tapasztalja, hogy az eszményképe
 61      14|             Azt nem is adnám oda!~– No, de hát, tegyük fel, hogy
 62      14|          mit adok, mit veszek. Ez a nő meglátja még azt is, hogy
 63      14|   megkísértett Jézus elé, mint ez a nő énelém. Francia íróvá lenni!
 64      14|           soká kellett hazakerülni? No, csak menjen be a szobába.
 65      15|           felelte, hogy „muszáj!” – No, ha már ezt a magyar szót
 66      15|             Óh, nem.~– Tehát özvegy nő?~– Ah, nem.~– Csak nem asszonyság?~–
 67      15|             de nincs.~– Ahá! Elvált nő?~– Igen. Szétvált. (Mutatta
 68      15|             kicsit mosolygott is.~– No, ez nem olyan, mint a többiek –
 69      15|        Meggondolási határidőt kért. No, nem igaz?~– Ez igaz.~–
 70      15|             teszem föl, ha a férjes nő könnyelműen kezeli a vagyonát.~–
 71      15|          angolnak nincsen kenyere.” No, hát adjunk az angolnak
 72      16|          Mikor már azt hittem, hogy no, most kezdődik a patália,
 73      16|            angyal! Mit állt ki ez a nő e keserves idők alatt, arra
 74      16|             kifogás van ellenem.”~– No, ez férfias fellépés volt,
 75      16|          fejét rázta hitetlenül. – „No, hát én be fogom excellenciádnak
 76      16|            bizonyítványom róla.” – „No, arra kíváncsi vagyok.” –
 77      17|             hadjárat indulásáról.~– No, azt okosabban csinálhatta
 78      17|          udvarolnak, migrént kap. – No, kezet rá, hogy meglátogatod
 79      17|          könnyek jöttek a szemeibe.~No, ez is olyan helyzet, amilyennel
 80      17|            Égesd el azonnal.~K. V.”~No mármost ez a levél egyenesen
 81      17|           vendégszereplésen van”. – No, ezt tudhatja a „Fővárosi
 82      17|         parádézik a vendégek előtt.~No mármost egészen benne vagyok
 83      18|            Sági Tóni ütközik belém. No, még ez kellett!~Közös jó
 84      18|             még kedvesebb volt ez a nő, mint valaha.~A legegyszerűbb
 85      18|           hevében meg is sebesült.~(No, már ennél a szónál szentül
 86      18|          oda félvállról az asszony.~No, de ez már alligátori érzéketlenség!
 87      18|           visszaemlékezzék sokáig.~(No, ez már kellemesen biztató
 88      18|           egyszercsak megkarmol.)~– No, jöjjön, segítsen felteríteni.
 89      18|            vissza. Pedig kálvinista nő vagyok. De az a feszület
 90      18|             homlokáról hátrafelé.~A nő németül kívánt jó reggelt.~
 91      18|             tőle, hogy kit keres?~A nő azt felelte: „a férjemet
 92      18|           Bizony jól esik – mondá a nő. – Mert nagy utat tettünk.
 93      18|             csinálni.~Én kérdem: – „No te Anna, mondd csak, hogyan
 94      18|           azt a kis Mariannának.~(– No, hát jó volt-e a babcsuszpájsz
 95      19|    megkezdett siralmas szepegést.~– No iszen magának sem ártott
 96      19|           férje nevére lett átírva.~No! Valahára megkapta hát Erzsike
 97      20| elgondolkoztam, hogy mi lehet ez.~A nő megsürgetett.~– Mit tanácsol
 98      20|          meg tudom érteni, hogy egy nő, akinek az idegei túlérzékenyültek,
 99      20|           ember feloldhat embert.~– No, hát hallgassa meg.~Azzal
100      20|        gúnymosollyal tekinte rám.~– No ugye? Nem pap ön! Nem tud
101      20|         szívembe.~Láttam, hogy ez a nő csakugyan szenved. Ennek
102      20|            Add ide azt a recipét!~A nő elrémülve, rám meredt szemekkel,
103      21|       asztalka előtt megálltam; egy nő varrt valami gyermekruhát.~