Fezejet

  1       1|             ellenkezőjét tette annak, amit az vezényelt.~Én mindezt
  2       1|               volt, hogy azt tehette, amit akart, mert felügyelőnői
  3       2|              azt a gyönyörű arcképet, amit festett. Igazán olyan volt
  4       2|      óvhatlanul meg kellett hallanom, amit a közvetlen szomszéd szobában
  5       2|          csakugyan dísztelen kinövés, amit írás és festés közben mindenkinek
  6       3|               áll, hogy az ember azt, amit maga körül látott és hallott,
  7       3|              regényem nem olyan lesz, amit a szerző maga hord el házról-házra,
  8       3|              szemei kifejezése ahhoz, amit az arcképen eltaláltam.~–
  9       3|             hát olvassa el nekem azt, amit éppen most írt.~– De ez
 10       3|          felolvashatom valakinek azt, amit írtam. Más vidékeiben az
 11       3|            Hát írhat ön olyan dolgot, amit egy leánynak nem szabad
 12       5|              juttatni a költészetben, amit a mindennapi életben használnak,
 13       5|             jóvá tegyem azt a vétket, amit az elődöm elkövetett, én
 14       6|              a legkorrektebb eljárás, amit csak képzelni lehet.~Én
 15       6|             azt az első szívdobogást, amit az ifjú ember érez, mikor
 16       6|       zsebkendőt akarva eltávolítani, amit Erzsike teljes erélyével
 17       6|           komédia. Azt kell megtenni, amit én teszek, mikor kimegyek
 18       7|         angolul, s aztán ebéd fölött (amit a „Sas”-ból hozattunk) beszéltünk
 19       8|           hogy farsangi bohózat-e az, amit most kegyed játszik, vagy
 20       8|            láthasson arra az arcképre amit festek. – Hát, hogy az elején
 21       8|               tartozásban” is maradt, amit egy huszonnégy óra alatt
 22       8|            férjem nem tett mást, mint amit a többi nős férfiak tesznek.
 23       8|         gazdátok?” – A kutya megérti, amit hozzá szólnak. Az én két
 24       8|        felvettem a fatálat a földről, amit a szolgáló kiejtett a kezéből
 25       8|              megküldi az örökségemet (amit még a Muki el nem költött),
 26       8|        posztószélből csinált koszorú, amit alá tesznek hogy nem nyomja
 27       8|           fogja ön kapni a levelemet, amit halálom óráján írok önhöz,
 28       8|               elbeszélhet ön mindent, amit felőlem tud.~– Édes barátném.
 29       8|              kell mondanom önnek azt, amit hallottam. Ne haragudjék
 30       8|             izenet. Volt egy ideálom, amit jobban imádtam, mint a kedvesemet,
 31       9|            egy-egy égdöngető frázist, amit akkor hallott tőlem, s még
 32       9|            azért jött oda Nyáry, hogy amit eddig tettünk, azt helyeselje,
 33      11|              olyan lény is a világon, amit zsandárnak hívtak; – de
 34      11|              betanította a szerepére, amit velem együtt kellett volna
 35      12|             valami visszás kifejezés: amit az ijedtség mosolyának lehet
 36      12|               kellemetlen feszültség, amit két fegyveres alaknak a
 37      12|            megkínált egy kis pénzzel, amit majd visszafizethetek neki,
 38      12|               több három húszasomnál, amit a vaj árából félre tudtam
 39      12|         útfélen találtam egy virágot, amit úgy hínak, hogy papsajt.
 40      12|               hogy csak jeladás volt, amit tűzvész idején szoktak tenni
 41      12|              Ez igaz volt…~(Haj, haj! Amit egy nevetés szele elfúj,
 42      13|          vacsorált; szedje ki belőle, amit talál. Valami ital is lesz
 43      13|    barátságosan üdvözöltek bennünket, amit én viszonoztam. Kérdeztem
 44      13|               a hivatalos értesítést, amit el kell vinni, majd én eljuttatom
 45      13|        tartott a bestiális ordítozás, amit az átkozott lakomán osztozó
 46      13|              leírtam betűt betű után, amit az a két sor tartalmazott.~– „
 47      13|        adomagyűjteményt felhasználta, amit a cigányokról írtak valaha.
 48      13|       Komáromban.~– „Ha az kiderülne, amit a világ suttog, hogy ön
 49      13|             mint egy Brutus: – »Soha! Amit lefoglaltunk, azt elhamvasztjuk,
 50      13|             most mindjárt azt mondom, amit a molnár mondott a vargának,
 51      13|         Mukinál volt még; kivéve azt, amit együttlétünk alatt elköltöttünk.
 52      13|     szalmaszál volt az én hozományom, amit a férjem visszaadott. Az
 53      13|          belőle. – Csak az az összeg, amit a bécsi takarékpénztárnál
 54      13|            estig minden szó hazugság, amit másoknak mondunk – meg amit
 55      13|           amit másoknak mondunk – meg amit egymásnak mondunk. – Még
 56      14|               hogyan. Azt nem teheti, amit én tehetnék Bálványosiért,
 57      14|  visszakerülhet. Az az ég, az a föld, amit imádott, elveszett. Nincs
 58      14|               a morzsákat összerakni. Amit Isten a lelkemnek adott –
 59      14|              szavai ellen. Tegye azt, amit a lelke parancsol. Hisz
 60      14|                szenvedély vitt rá; de amit ön felől éreztem, azzal
 61      14|          vissza fogja nekem téríteni, amit tőlem kölcsönkapott. Csak
 62      14|            rajtuk, a potrohomat ütve, amit, mint idealista író nem
 63      14|              részemet a szenvedésből, amit magam idéztem fel.~– Hisz
 64      14|          indulattal.~– Hát egy tényt, amit mindenki tud.~– Petőfi neje?
 65      14|           költő elfeledi a fogadását, amit az asszonyának tett, s megfogja
 66      14|           volt.~Még sötétebb volt az, amit az agyamban hordtam. Az
 67      14|              aki beszél, meg arra is, amit azelőtt hallott; látja az
 68      15|                  Meg tudta ön érteni, amit az én vitézem magyarázott? –
 69      15|             alacsonyságra vetemedett, amit úgy tudom, hogy említettem
 70      15|               megelégedve a hatással, amit szemei rám gyakoroltak;
 71      15|              egészen ellentéte annak, amit a „hódítók” alatt szoktak
 72      15|           nyújtá kezét a vőlegénynek. Amit az gyöngéd elragadtatással
 73      15|               a házasság sacramentum, amit a világi bíró föl nem oldhat.~
 74      16|                minden írott papirost, amit találtak, összepakoltak,
 75      17|           érvénye a becsületességnek. Amit az ember a jó barátaitól
 76      18|            képet kellett volna látni, amit a piros prémes csinált.
 77      18|         felöltőruhájuk nem volt, mint amit a testükön viseltek, s fehérneműt
 78      18|              egyedüli tárgy a földön, amit az idők foga meg nem emészt:
 79      18|           szívnek? Azt kell-e tennem, amit az ügyvéd tanácsolt, vagy
 80      18|           ügyvéd tanácsolt, vagy azt, amit én magam gondoltam ki?~Nehéz
 81      18|              ne tegye kegyed sem azt, amit az ügyvéde tanácsolt; sem
 82      18|           ügyvéde tanácsolt; sem azt, amit maga kigondolt. Hanem várjon
 83      19|               nincs, hanem van kánon. Amit kálvinista papnál, rektornál „
 84      19| természethistóriáját, úgy tudom, hogy amit az egyszer megígér, az azt
 85      20|         Mindent megtettem a kedvéért, amit csak kívánt. Összeveszített
 86      20|               Negyednapos lázam volt, amit a mi városunkbeli orvosok
 87      20|                aztán az a méla csend, amit csak az ünnepélyes csengettyűszó
 88      20|           előtt beszél olyan nyelven, amit az emberek nem, csak az
 89      20|               olyan nehéz gondolatja, amit meg kell gyónni, mondja
 90      20|          addig el ne mondja senkinek, amit ma tőlem hallani fog! Senkinek!
 91      20|                Ez a gondolat „élt”!~– Amit mondtam, azt meg is teszem –
 92      20|               csak azt mondaná önnek, amit én, hogy szálljon Istenhez
 93      20|            Önnek van egy elbeszélése, amit én még leánykoromban olvastam,
 94      20|       keserűségnek a hitvesi életben, amit egy cseppje a szeretetnek
 95      20|        képzelete utól nem bírja érni, amit én szenvedek. Gúny, megaláztatás
 96      20|      hallgattatva.~– Jól van! Hát az, amit az én kicsúfolásomra tesz,
 97      20|            kegyed vallásos rajongása, amit erősen előmozdíthatott a
 98      20|               meghalnom.~– Az is bűn, amit most mondasz! A lelket,
 99      20|              megvan a maga keresztje, amit Isten rámért, viseli mindenki;
100      20|       dorgálásomat. – Óh, mi jó volt, amit ön mondott! Már tudok sírni