Fezejet

 1       1   |          feléből; vidám nevetés ez. Majd meg ha végigfodrozza a szellő,
 2       1   |        szellő, haragoszöldre válik, majd barnára, bakacsinra; a felhő
 3       1   | megkönyörült rajtam.~– Várjon csak, majd én összetűzöm gombostűvel.~
 4       2   |            karikatúrákat rajzoltam. Majd bementem a büfébe mandulatejet
 5       2   |          kezét is megharapja, aztán majd nem tud festeni.~Az kellett
 6       2   |         tréfálkozék Bagotay Muki. – Majd meglássuk, a piktúra is
 7       2   |            az csak alapfestés volt; majd holnap vígabban fog menni
 8       3   |            a „Pesti Divatlap”-ot.~– Majd megmondom a mamának, hogy
 9       3   |            rá, hogy mégis elolvassa majd az általam odaküldött verseskönyveket.
10       3   |         ellátva.~– No hát üljön le; majd én mellé ülök, s nézem,
11       4   |        szikráztak; a nyirettyűjével majd szelíden cirógatta a hegedűt,
12       4   |       szelíden cirógatta a hegedűt, majd kegyetlenül csapkodott a
13       4   |       nagyon is jó barátok lettünk. Majd elmondom később; most beszéljünk
14       4   |         magamat!~– A regényedet meg majd kiadatjuk Hartlebennel. –
15       4   |            kellett magamat adnom.~– Majd elviszem a darabodat Szigligetihez.
16       4   |   felolvasásom: „Sonkolyi Gergely”, majd bűvészeti mutatványok, előadva
17       4   |         Sohase írdogálj te azoknak, majd én magam elmegyek a nagyságos
18       5   |          mondá a szerkesztő.~– „Hát majd lesz neki!” – feleltem rá.~– „
19       6   |            az – erősködék a Muki.~– Majd várjon sorára, megkapja
20       6   |         aztán megvigasztaltam, hogy majd kiigazítom a képen esett
21       8   |      integetne, hogy menjek utánuk, majd ők helybe vezetnek. Egyenesen
22       8   |            gyere! ilyen-olyan adta! Majd lesz dolga veled a keresetlen
23       8   |            egyszer az is észreveszi majd, hogy Magyarországon nincs
24       8   |        néven ezt a kíváncsiságot.~– Majd én segítek – mondá aztán
25       8   |              mint amikre gondoltam; majd meg a legegyszerűbb szórakást
26       8   |               Igen szépen köszönöm.~Majd ismét féltréfával, félkomolyan
27       8   |           képébe öltözött kísértet, majd megtudná, hogy nem én vagyok
28      10   |       bennelakók sem jártak sehova. Majd ha tél lesz, szánút lesz,
29      11   |        Bálványosi Bálint direktort?~Majd kiszalasztottam a számon,
30      11   |            Pesten, öcsécském?~– Hát majd valami állás után látok.~
31      11   |       Közelg a tél. S nekem azt még majd itt kell töltenem az erdők
32      12   |          azzal, hogy ha meggyógyul, majd kap hintalovat.~Éppen hetedik
33      12   |     Biztosra vehettem, hogy délfelé majd lehull a köd, s dérrel festi
34      12   |          efelől aztán én állok jót. Majd én ott leszek a tisztelt
35      12   |             a szája el talál járni, majd ott lesz az én tenyerem,
36      12   |           fegyvertárs volt ő nekem! Majd elbeszélem én teneked azt
37      12   |        játszani, míg napja eljő. De majd, ha üt a megtorlás órája,
38      12   |       kalapáccsal a csőbe beverni – majd a töltényhengert a helyére
39      12   |           szükségem talál rá lenni „majd”?~– Nekem már „most” van
40      12   |            Nagyon sebesen dobog. De majd azután nézzük azt a pompás
41      12   |              meg a te revolvereddel majd csak megvédjük magunkat.~–
42      12   |          magadat az utókor számára. Majd mi ketten hát itt maradunk.
43      12   |    évelődött a hátramaradt hölgy.~– Majd megosztom én kegyeddel az
44      12   |            útnak a vigályos részén, majd itt, majd amott bukkantak
45      12   |          vigályos részén, majd itt, majd amott bukkantak elő, folyvást
46      12   |     megkínált egy kis pénzzel, amit majd visszafizethetek neki, ha
47      12   |          asszony, hogy mit fogok én majd kezdeni, ha a vagyonomat
48      12   |   utasításom szerint. Hogy meg lesz majd lepetve a Péter, ha én viszem
49      12   |             az asztalhoz és zabálj! Majd én beszélek!”~A menyecske
50      12   |             ez mégsem lehetség. Hát majd, mikor a tehenek ellenek,
51      12   |           drága jó nagyságos úrhoz; majd meglátja, milyen szívesen
52      13   |           lerántottam az arcáról. – Majd jéggé fagytam! – A saját
53      13   |           üldözéstől félni, felvesz majd magához a szekérbe. Azzal
54      13   |      nagysám, ide az én szekeremre; majd én biztos helyre szállítom.~–
55      13   |     értesítést, amit el kell vinni, majd én eljuttatom azt a kormány
56      13   |         felkérezkedtünk; de ott meg majd elfagyott a lábunk. Megint
57      13   |           Az kegyetlen uraság volt. Majd megevett, úgy ránk förmedt;
58      13   |           akar, csak nekem szóljon, majd megtáncoltatom én! Ott a
59      13   |             odú szűk volt.~(Engemet majd a hideg lelt ki e rémjelenet
60      13   |          mondani; de nehéz elhinni! Majd egy cigányra bízzák az ilyen
61      13   |           össze a farkasordítással, majd a farkasok énekelték, hogy „
62      13   |      énekelték, hogy „Ég a gunyhó!” majd meg a szerezsánok üvöltöttek
63      13   |         soha sem fogom elfelejteni. Majd elfelejtettem a láttára,
64      13   |               Igyál fiacskám, ettől majd kienged a torkod.”~A torkom
65      13   |     rendelkezik a háborús ügyekben. Majd én adok neked ajánlólevelet.”~
66      13   |     szerkesztve.~– „Ezt nekem előbb majd dechiffrálnom kell. – Az
67      13   |           cipőkig és a harisnyákig, majd mikor vissza tetszik jönni,
68      13   |    szolgáltassák ki nekem. Én aztán majd a mamával eligazítom a magunk
69      13   |  figyelmeztettem, előkereste azt, s majd elájult ijedtében, mikor
70      13   |             aki mint cigányprímást, majd megveretett, csupa udvariasság
71      13   |            Menjünk a szobánkba, ott majd mindent elmondok.”~Mikor
72      14   |         önhöz azon az estén, amikor majd kivert a szobájából; pedig
73      14   |            nélkülözés; azt hisszük, majd vége lesz. De megkezdeni
74      14   |          tudattal, hogy ez így tart majd holtig – ilyen lemondás
75      14   |             fog örökké így tartani, majd jönnek más idők.~– Más idők?
76      14   |         üldözi; most jó helyen van, majd ha elfogy az élelmiszere,
77      14   |          amiket itt-ott kifeledtem.~Majd egészen közönyös beszédet
78      14   |           kikapaszkodik a völgyből. Majd feltalálják egymást. A hó
79      14   |          Ötödnap már játszani kell.~Majd vége lesz a rabságnak!~Nőm
80      17   |        Erzsikének magának a pénzét.~Majd elküldöm neki.~– Én azt
81      17(1)|                                     Majd lesz annak böjtje is öcsém! ~
82      18   |           kedvében van a menyecske. Majd kidobott az ajtón. Bizonyosan
83      18   |           Én arra számítottam, hogy majd mikor már jól kisírta, kikiabálta
84      18   |           vannak kapszulázva, talán majd az örökké érzékenynek maradó
85      18   |            Hagyjuk ezt ebéd utánra. Majd akkor elmondok mindent.
86      18   |           valami kelepcébe csaltam. Majd meglátja, hogy bohóság az
87      18   |             hogy Klatopil Vencelnek majd megesik a szíve az elhagyott
88      18   |            férjével. Én magam pedig majd el tudok valamerre tűnni
89      19   |        alatt össze kellett rogynom. Majd drága halottam volt, akit
90      19   |     halottam volt, akit eltemettem; majd magam álltam ki nehéz betegséget,
91      19   |       magamat a mocsárból a partra; majd meg a kiadóm szökött el
92      19   |             lapot senki sem vett; – majd meg párbajt kellett vívnom –
93      19   |            homlokom körül, s leírom majd a velencei ólomfödelű börtönök
94      19   |             akkor aztán büntetésből majd ide zárnak ön mellé.~– Ez
95      19   |             a „bihari kesergőt”? – „Majd elhúzom én!” – „Ah, haha!
96      19   |           megfenyítem, akkor kegyed majd megszökik tőlem, itt hagy
97      20   |           az égből tetszenek jönni, majd angyalok kardalában egyesülnek,
98      20   |     gondolja magában: – „Várj csak! majd megtréfállak én téged. Meghalok!”~–
99      20   |          Albach imakönyvét. S aztán majd azt képzelem, hogy valahol