Fezejet

 1       1|            az vezényelt.~Én mindezt igen természetesnek találtam.
 2       1|    Szerencsémre a derék Galifard úr igen jószívű ember volt; nem
 3       2|           Párizsban is kinn járt, s igen „jó parti”.~Bosszúból elhatároztam,
 4       2|           még jobban lecsúszott, az igen.)~– No mármost elmehet vele.~…
 5       3|            lapot nem járatnak?~– De igen: a „Journal des demoiselles”-
 6       3|           Ön is írt bele valamit?~– Igen.~– Mit?~– Egy mocsári szigetnek
 7       3|           végét. – A végén kezdi?~– Igen. Azután megalkotom ennek
 8       3|         Szerelem gyöngyei”-t.~– Oh, igen; virágokat szárítok benne.~–
 9       3|             sem lát, sem hall?~– De igen: látok füvet, fát, virágot,
10       3|            igazoló körülményt, hogy igen sok hatással tudtam deklamálni. –
11       3|          tudja olvasni az írását?~– Igen – de mégsem, talán abbahagyjuk
12       4|        elénk.~Az én kedves jó anyám igen szívesen fogadta az én kedves
13       4|            Nyugodjék békével!~Nekem igen jó barátom volt.~ ~
14       5|             természetes dolog.~– De igen nagy lármával pihennek!~
15       5|         jelezni tudta, s a divatról igen szakavatott ismertetéseket
16       5|         verekedtek, s mind a ketten igen bátran viselték magukat.
17       6|       magyart és diákot. – Különben igen jó fiú volt. Ő is odajárt
18       6|             az orvoshoz!~Doktor K…y igen derék, becsületes jellemű
19       6|          történt.~Családunk körében igen jól fogadtak; ebédre az
20       6|              hogy elég híres. Nekem igen jó pajtásom volt szegény
21       6|            jól igazítani?~– A képet igen.~Egy óra múlva a gőzösön
22       8|            Az is akarok maradni. Ez igen komoly ügy rám nézve, s
23       8|             meg pénz nélkül. – Ezek igen prózai jelenetek voltak,
24       8|         Bizonyosan azt hitték, hogy igen okos dolgot cselekszenek.
25       8|            a levelemben.~– Énrám?~– Igen. Felhoztam, hogy nincsen
26       8|             keresztül?~– Hiszen nem igen ért a víz térden felül,
27       8|          sár van; – a laposon pedig igen kellemetes a járás, a puha
28       8|     egyenesen az anyám háza elé. Az igen jó állás. Szegletház, két
29       8|     jurátuskorombeli principálisaim igen tekintélyes ügyvédek: azokra
30       8|              meleg hangon rebegé:~– Igen szépen köszönöm.~Majd ismét
31       8|          szívem lázasan dobogott.~– Igen jól fogadtak az ügyvéd urak,
32       8|          perköltségeket előlegezni. Igen derék gentleman emberek. –
33      11|    mondhatja meg. Csak arra kér, de igen nagyon kér, hogy addig,
34      12|            fölhágott.~Én bizony nem igen lehettem valami biztató
35      12|              hogy mi van ezen olyan igen nevetni való.~– Hogy te
36      12|   elvállalták a peremet, az a szőke igen praktikus ember volt, megkínált
37      12|         mondta a nagyságos úr, hogy igen nagy zavarban van. Hogy
38      13|            belőlük. Abba a szekérbe igen jó lovak voltak fogva, s
39      13|             ide. Láthatták is, hogy igen ártatlan mulatságot mívelünk
40      13|            fájából tüzet raktam? Ha igen, megtérítem a kárt; – amire
41      13| nagyméltósága, a vitéz banus előtt. Igen meg volt velem elégedve.
42      13|            mit tudsz felőle?”~Nekem igen kellemes volt erre megfelelnem:~– „
43      13|    iskolatársamat? – kérdezém én.~– Igen. Úgy hívják. Vele volt egy
44      13|        azokban a leányszerepeket.~– Igen. Úgy van.~– Lássa ön, ilyeneket
45      13|             foglalta magában.~– „Ön igen nevezetes adatokat hozott
46      13|           nem tudják meg.”~– „Nekem igen jó tervem van, hogy a hadvezérség
47      13|         bejutni, az osztrákok ugyan igen udvariasan fognak vele bánni,
48      13|          mégis szeretném tudni.”~– „Igen egyszerű az. Az egész sürgönyt
49      13|        voltak? – Az a hölgy is?”~– „Igen. Egész társaságunk átkelt
50      13|            azt. De nem gyanakodott. Igen jó ember volt. Azt mondta,
51      13|             még rá nem jött arra az igen közel álló gondolatra, hogy
52      14|        repülni tudok.~– Hát én erre igen jó tervet tudok önnek mondani.
53      14|             keresni.~– A nejének?~– Igen!~– S hát aztán, ha fölkeresi?~–
54      14|            kis faluba, oda alant?~– Igen.~– Oda talán hír se jár
55      14|           lát egy szép leányt~Ahhoz igen galánt.~      Reszkess!
56      14|             azután elmondta nekem – igen röviden –, milyen beteg
57      14|           meg számomra a feleségem. Igen egyszerű módon. Szigligetinek
58      15|           mozdulat következett.)~– „Igen szigorú nevelést?”~– Ahán!
59      15|              Vitézül verekedtek.”~– Igen, vitézül verekedtek, addig
60      15|         csakugyan meg kell lenni.~– Igen. Nekem muszáj magyarul beszélni.
61      15|          nincs.~– Ahá! Elvált nő?~– Igen. Szétvált. (Mutatta két
62      15|             Készséggel.~– Igazán?~– Igen szívesen.~Akkor aztán kezet
63      15|            nem a lépcsőházban?~– De igen. A lépcsőházban. Nem akart
64      15|            kínozta agyon vele.~– Ez igen dicséretes szándék. – Ezt
65      15|           tüntetem ki, amiért engem igen nagy galibákból kiszabadított,
66      15|    biztosítékot is le kell tenni.~– Igen. Hatezer forintot.~(Abban
67      15|         tudja, édes Erzsi nagysám – igen tisztelt főhadnagy úr –,
68      15|          királyi vőlegény előtt nem igen lesz alkalmatos az „anno
69      15|          gerlepár.~– Nemde Venca?~– Igen, Eliza!~Nekem bizony semmi
70      15|          Sőt mondhatnám csiklandós!~Igen röviden végezhetnék vele
71      15|              a dragonyos őrnaggyal. Igen derék, affábilis ember volt.
72      15|      asszonyság volt, élte javában. Igen csinos ábrázatú. Csak az
73      15|        Férjhez adtam az Erzsikét.~Ő igen bátran viselte magát. Persze,
74      15|           házas meg volt lepetve.~– Igen.~– Ollendorf nyelvtanából?~–
75      15|       Ollendorf nyelvtanából?~– Hát igen.~– Emlékezik a második gyakorlatra: „
76      16|             évvel idősebb, mint én) igen meg volt elégedve a helyes
77      16|         hozzám küldözött, maguk egy igen érdekes fejezetet képeznének
78      16|           Azt mondja, hogy az nekem igen jól áll. Még az sem bántja,
79      17|          levelet.~– „Kedves gyámom!~Igen komoly közlendőm volna önnel.
80      18|          fejét sem vetette hátra.~– Igen? – szólt egész hidegvérrel.~
81      18|             komoly.~– De hisz az is igen komoly ügy, amiről én beszéltem
82      18|           pietistaság felé. Kezdtem igen szépnek találni az erkölcsös
83      19|          egyike Klatopil Vencellel.~Igen sajnálom; de bizony nem
84      19|            nem segíthetek a dolgon. Igen szívesen hoznám őt vissza,
85      19|          major mosolyogva mondá:~– „Igen, három hónapot az inkriminált
86      19|            Ezt is Vencelnek hitták.~Igen jól kijöttünk egymással,
87      19|        gondviselésnek, hogy a rabok igen jól tudnak aludni.~Egy délutáni
88      19|            ön a jókedélyét, mert én igen komoly dolog miatt jöttem.~–
89      19|            ide?~– Az is! Elsősorban igen. Mindennap olvasom a „Fővárosi
90      19|       cuique!” Ez a mondása. Óh, én igen sokat tanultam már latinul,
91      19|     bizonyosan, hogy kisvárosunkban igen népes kálvinista eklézsia
92      19|      félig-meddig tudom.~– Én pedig igen buzgó templomba járó vagyok.~–
93      19|          csak rám jött a köhögés.~– Igen: a költői irigykedés! – „
94      20|          kívánt. Összeveszített egy igen jó barátommal, aki jobb
95      20|         harmadik jó barátomnak, aki igen derék ember volt és magyar
96      20|       születtem, neveltettem volna, igen buzgó híve volnék az egyháznak. –
97      20|            tartsam magamat, mert ez igen komoly szer. Ugye az?~–
98      21|          uralkodik; a fegyencnőkkel igen jól bánnak. Végigvezettek