Fezejet

 1       2|       pengése rekedt hang.~Még akkor nagyon tapasztalatlan ifjonc voltam.
 2       2|              legnehezebb.~A társaság nagyon meg volt csalatkozva a várakozásban,
 3       2|               és „velencei fehér” és nagyon kevés „égetett okker”.~–
 4       2|         égetett okker”.~– Hallja! Ez nagyon unalmas mulatság volt –
 5       2|              az a tüll anglais fodor nagyon le volna csúszva a válláról –
 6       3|             az „ülő” ne érezze olyan nagyon kényszerhelyzetének kellemetlen
 7       3|             demoiselles”-t, hanem az nagyon unalmas.~– Valami magyar
 8       3|            ez idő szerint még csak a nagyon nevezetes hazafiak részesültek
 9       3|                Az meglehet. Olyankor nagyon el vagyok merülve. – Mibe
10       3|           elucubratióért. Sőt inkább nagyon elkomolyodott. Hasonlított
11       3|          megvallhatom őszintén. – Én nagyon szerettem magamat. Most
12       3|             szédelgett.~– Óh, inkább nagyon örülök a szerencsének, Erzsi
13       3|       profeta in patria.”~És Erzsike nagyon háládatos közönség volt.
14       4|        viselt), aki azt állítá, hogy nagyon jó ismerős Petőfivel – a
15       4|          semmivel sem lehetett olyan nagyon dühbe hozni, mintha valaki
16       4|                Összevesztetek?~– Sőt nagyon is jó barátok lettünk. Majd
17       4| kérdezősködnek utánad. A mutatványod nagyon tetszett. Vahot Imréből
18       5|            volna el! Az újdonságírás nagyon háladatos feladat volt akkoriban.
19       5|             első emeletén, ami nekem nagyon tetszett: háborítatlanul
20       5|       ígérnek, de nem adnak, s aztán nagyon magasra tartják a szolgálatukat.~
21       6|     egymástól.~Igaz, hogy az elválás nagyon rögtönözve volt, talán némi
22       6|         hímzőráma fölé volt hajolva. Nagyon el kellett merülve lennie
23       6|          művésznőt, ott mindenesetre nagyon tisztelem, de semmi gyöngéd
24       6|              és én lettem az ostoba!~Nagyon furcsa figurát kellett személyesítenem
25       6|              az én szegény pegazusom nagyon sovány vontató marha.~Bagotay
26       7|              akartam azt; restelltem nagyon.~– Így van ez jól, fiú –
27       8|      kétemeletes házban; udvarra.~Én nagyon meg voltam elégedve a lakásommal,
28       8|              hozzá. Azt láttam, hogy nagyon nagy szarvaik vannak az
29       8|      kóstoltam a levét, hogy nincs e nagyon elsózva. Akkor aztán bekötöttem
30       8|         lángost, mert azt a „lelkem” nagyon szereti); végre körültapasztani
31       8|              aztán mi lett a vége?~– Nagyon furcsa vége lett ennek. –
32       9|          akkor tudtak szeretni, azok nagyon szerettek.~S aztán neki
33       9|             is tudtak szeretni, azok nagyon szerettek.~Az asszony mindenütt
34      11|    kvaterkázni.~E szótól fogva aztán nagyon ordináré módon distraháltak
35      11|          érkezett Tardonára.~Ezúttal nagyon szívesen látott vendég,
36      11|               Csak arra kér, de igen nagyon kér, hogy addig, amíg ő
37      11|            kis szállásba húzódott, s nagyon szigorúan él.~De azért nincsen
38      12|            ismertesse velem.~Én erre nagyon kritikus képet csináltam.
39      12|              a rövid történethez még nagyon sokat tudnának beszélni.
40      12|              helyen?~– Dobog, dobog! Nagyon sebesen dobog. De majd azután
41      12|             ideálommal.~Nem is olyan nagyon „hajdani”. Hiszen még alig
42      12|        beszéljen, én hallgatom, most nagyon ráérek.~– Mikor legutoljára
43      12|      szobájából, elmaradt a kérés.~– Nagyon sajnálom, hogy ezt nem találtam
44      12|     mézeskalácsot sütök, azt a Péter nagyon szereti, ha vásárkor hozzájuthat. –
45      12|            vettem észre, hogy milyen nagyon szúr a borostás álla. Mikor
46      12|            papsajt. Megkóstoltam, de nagyon rossz volt. Sietnem kellett,
47      13|             meg az embert.~– De most nagyon impertinenskednek, mintha
48      13|             sötétben vagy hófúvásban nagyon orcátlanok.~– Mi sem szándékozunk
49      13|              télen a komáromi dolgok nagyon rosszul álltak. A katonai
50      13|     elfogadta ezt az ajánlatot?~– De nagyon kapott rajta. Beszélt nekem
51      13|               szóltam én közbe.~– De nagyon is találkoztam. Hanem az
52      13|            téli útra a múlt télen?~– Nagyon emlékezem. Magam is ott
53      13|          hogy a horvát bán táborában nagyon laza volt az előőrsi szolgálat.
54      13|          elbeszéltem.~Gondolom, hogy nagyon elsápadhattam. Az villámlott
55      13|            szólították; az különösen nagyon kérdezősködött ön felől.
56      13|        kellett, rágyújtottam. Csípte nagyon a nyelvemet; de mutatnom
57      13|        ellenséges táboron. Előadásom nagyon meghatotta. Mikor elbocsátott,
58      13|             magánügyben járok, amely nagyon sürgetős. Még csak meg sem
59      14|        mellém. Ne féljen tőlem olyan nagyon. Nem vagyok én csábító démon.
60      14|              van?~– Azt hiszem, hogy nagyon is jó.~– Lehet, hogy mindaz
61      14|       erényben?~– Hiszek!~– Akkor ön nagyon boldog ember.~Én e beszéd
62      14|    barátunkat a rejtekéből?~– Óh, az nagyon könnyen megy. Csak egy jelkiáltást
63      15|           tette, hogy nem kürazir.~– Nagyon örvendek. Miben lehetek
64      15|            Apám adta nekem. (Itt egy nagyon érthető mozdulat következett.)~– „
65      15|             emelve, magyarázá, hogy „nagyon szép!”~Azután a szétterjesztett
66      15|           dehogy nem imputálták! Sőt nagyon is elővettek, beidéztek,
67      15|        választottam jövendőbelimnek. Nagyon erős okom volt elidegenedni
68      15|    ügyetlenség volt tőlem. Kértem is nagyon bocsánatot. Sohasem cselekszem
69      17|            neki magad személyesen.~– Nagyon megtisztel ez a bizalmad.~–
70      17|         természetű volt közöttünk.~– Nagyon jól adod! Hiszen éppen az
71      17|  visszautasítani.~„Komoly ügy!” – De nagyon is komoly.~Egy ifjúkori
72      18|              elém, s kezét nyújtá.~– Nagyon szép öntől, hogy kérésemre
73      18|             országszerte.~Erre aztán nagyon kevély lettem. Nemzetem
74      18|            melynek tartalma kegyedet nagyon érdekli.~Ennél a szónál
75      18|            magamat. Azt hiszem, hogy nagyon elpirultam a megszégyenüléstől, (
76      18|           komoly ügyben?~– Rám nézve nagyon komoly.~– De hisz az is
77      18|        meglopjon valakit, arra nem.~(Nagyon veres lehetett az arcom
78      18|       találni az erkölcsös életet. – Nagyon szerettem volna, ha ön hébe-hóba
79      18|             kanálkával, hogy nincs-e nagyon megsózva, nem tett-e bele
80      18|           ezt az utóbbit választani.~Nagyon áldott jó teremtés ez az
81      18|       lyánykát falura kivinni.~– Sőt nagyon jót fog neki tenni.~Azután
82      18|            te hogy vagy?~– Köszönöm, nagyon jól.~– Nono! A szemedből
83      19|          Értem a célzást! Egy kicsit nagyon is megerősödtem termetben.
84      19|      elhelyezkedett benne.~Csakugyan nagyon pronunciált gömbölyűséget
85      19|          vallató bírónak!~– Nohát ez nagyon természetes. Kegyed még
86      19|        bennünket senki háborítani?~– Nagyon okos fiú az ordináncom;
87      19|            nevét, mert megharagszik. Nagyon sokat tart rá, hogy mindenkinek
88      19|    csizmaszárát. – Hogyan értse? Hát nagyon jól értheti. Ha egy fiskális,
89      19|         emberi társaságból. Pedig én nagyon meg vagyok elégedve a mostani
90      19|             hiszem, hogy kegyed arra nagyon sokszor rá fog szolgálni!~
91      20|         hozzám: „Medvési Ézsaiásné”. Nagyon természetes, hogy ő is meglátogat.
92      20|            valakitől, akinek az arca nagyon megváltozott, azt kérdeni,
93      20|               de ő maga hozta elő.~– Nagyon megváltoztam ugye? Csoda,
94      20|           ugye? Csoda, ha rám ismer. Nagyon beteg voltam. Most is orvoshoz
95      20|            hallgató fájdalom szavát.~Nagyon megszántam. Nem kellett
96      20|    eltemetett titkoknak. Az ön titka nagyon csendesen meglesz a többi
97      20|             meg. – És az nekem olyan nagyon fáj! Jobban, mintha a sárba