Fezejet

 1       1|                 par l’And. Valsez la!~S azzal karon fogott, odavezetett
 2       1|                 összetűzöm gombostűvel.~Azzal kirántott valahonnan a ruhája
 3       1|               én azt a tűszúrást akkor! Azzal táncoltunk tovább. Én csodamódon
 4       2|        valóságban az nem létezhetik. Én azzal vigasztaltam magamat, hogy
 5       2|             meglátni?~– Hát így ni. – S azzal felcsíptette a szemüvegét
 6       2|               kellett volna neki lenni.~Azzal az üléssel teljesen elkészült
 7       2|             leány kiállhatja. Ráálltam.~Azzal ő gyertyát gyújtott, azt
 8       3|             értem. Aztán minek tölti ön azzal az időt, hogy regényt ír?
 9       3|               az, hogy valaki előálljon azzal a szóval, hogy „én most
10       3|                az okozott elfanyalítást azzal a kellemes hírrel, hogy
11       3|              újra.~De bizony elolvasta. Azzal fogadott.~– Mostmár kíváncsi
12       3|               ülök, s nézem, hogyan ír.~Azzal nem várva a beleegyezésemet,
13       4|               hítt az igazi nevemen), s azzal a félköpönyegével betakarva,
14       4|               tőlem tizenöt forintot.~S azzal Petőfi leszámlált az asztalra
15       4|               barátja az ő haragosának.~Azzal bedugta az útitáskájába
16       4|                 A példa tanít!~Hanem én azzal a csendes bűntudattal tértem
17       4|            jurátusi helyet elfoglalni.”~Azzal megmutattam az anyámnak
18       4|             mind a két levelet, amire ő azzal az áldott mosolygással felelt,
19       5|                egész éjjel táncolnak.~– Azzal pedig senkinek sem vétenek.~–
20       6|             gulyásom, a Gyuricza Péter. Azzal szoktam én birkózni. Pedig
21       6|              velem kikötni? Te poéta!~S azzal nekem veté magát, azzal
22       6|                 azzal nekem veté magát, azzal a jámbor szándékkal, hogy
23       6|                otthon, magamtól is. – S azzal eltettem azt a zsebembe. –
24       7|                 aranyat keresem.~Petőfi azzal bízott meg a levelében,
25       8|                 nekem itt is – mondá, s azzal leült a ládámra; a karján
26       8|                 van az egész útravalóm.~Azzal feltakarta a füleskosár
27       8|                  Eh, mit emlegetem ezt?~Azzal megigazítá a főkötőjére
28       8|            állapot, mondhatom.” Amire ő azzal felelt, hogy de hát a cimborák!
29       8|              Ott dörömbözött sokáig. Én azzal fenyegetőztem, hogy ha erőszakkal
30       8|           pofont jobbról is, balról is, azzal belöktem a kamrába, s rázártam
31       8|         mindjárt odaküldte az ispánját, azzal a szóbeli izenettel a Gyuricza
32       8|        Szerettem volna bevágni az útját azzal a szóval, hogy „Nem vagyok
33       8|           sóhajtott.~– Eh! ostobaság! – Azzal bedugta a levelemet a nagykendője
34       8|           amennyit lehetett, s végeztem azzal, hogy önben ismerem egyetlen
35       8|             Ahhoz önnek semmi köze! – S azzal becsaptam előtte az ajtót.
36       9|                 rövid modorban. Amíg én azzal elkészültem, afölött vitáztak,
37       9|            tőrpálca, agancsfogantyúval, azzal hadonászott, amíg egyszer
38       9|                polgárságot is. – De még azzal nem volt vége. Délután özönlött
39       9|               le a pesti városházára, s azzal fenyegetőzött, hogyha Budára
40      10|               színpadi festője, Telepi, azzal a szándékkal, hogy a zivataros
41      10|                 össze a kis patak fölé; azzal mulattam magamat.~Egy napon
42      11|                 keres, az gyanús ember. Azzal nem jó együtt kvaterkázni.~
43      11|                fejemet csóváltam, akkor azzal vigasztalt, hogy jön az
44      11|               kézírásomat felismerik, s azzal minden el lesz rontva. Tehát
45      12|                  mint a beteg gyermeket azzal, hogy ha meggyógyul, majd
46      12|              találkozás itt az égben! S azzal odasietett hozzám. Összeölelkeztünk.~
47      12|              előtt valamennyi képviselő azzal védelmezi magát, hogy a
48      12|          sikerült megszereznem. Nézzed.~Azzal elővett az oldaltáskájából
49      12|               most” van rá szükségem.~S azzal odament hozzá, s elkezdett
50      12| végkatasztrófánkat egy hősballadában!~S azzal karjára emelte a hölgyet,
51      12|               térve át. – Hol vannak?~S azzal egyszerre elment a kedve
52      12|              kettőnknek is elég lesz.~S azzal fogtam a görbe bicsakomat,
53      12|                 hogy mi dolgom van itt.~Azzal kiültem a meredély párkányára,
54      12|               Csak néztem, hogy mi lesz azzal a bottal, tán nekem akarja
55      12|                fussunk a szigetre.” – S azzal tódult az emberáradat a
56      13|               az égő városon keresztül, azzal a rémordítással, hogy „betört
57      13|                majd magához a szekérbe. Azzal a hátulsó lőcsbe fogózva,
58      13|                mutató szűz a vár ormán.~Azzal ismét felszökött a lovára,
59      13|         lakodalmas nép rikontgat hozzá. Azzal elvesztettem az eszméletemet.~
60      13|            hínak. Kezet szorítottunk, s azzal mind a ketten odább mentek.~–
61      13|             fejben járó tréfa.~Egy este azzal a szóval jön be hozzám a
62      13|              egy hetényi parasztházban, azzal az utasítással, hogy addig
63      13|             csúnya nagyot vonítottak, s azzal meg kezdték a fűzfa ellen
64      13|           Vissza tud ön hatolni a várba azzal a sürgönnyel?”~– „Megkísérlem.”~– „
65      13|               és egy csomó huszaspénzt.~Azzal megszorította a kezemet,
66      13|              benső barátságot tart fenn azzal a bizonyos főrangú tiszttel
67      13|           azonnal meghatalmazást ad, én azzal rögtön visszatérek, s miután
68      14|                De megkezdeni a nyomort, azzal a tudattal, hogy ez így
69      14|               de amit ön felől éreztem, azzal a mennyországba is elmehetnék.
70      14|      eltöltöttem ott a „Pogány-oltáron” azzal a „más” hölgyével!~A hó
71      15|                a familiáris elnevezése) azzal a szóval nyit be a dolgozószobámba,
72      15|               denunciálva vele. Előttem azzal mentette magát, hogy neki
73      15|               még ide Klatopil Vencelt.~Azzal nagy durcásan otthagyott.~
74      15|                röviden végezhetnék vele azzal a válasszal, hogy a feleségem
75      15|              együk meg azt a sonkát.” – Azzal fölvett a szekerére. Rajta
76      15|               miért sír a kapitány?”, s azzal válaszolni rá, hogy „az
77      16|                 generális extra statum.~Azzal végezte, hogy meginvitált
78      16|             barátom pedig mindannyiszor azzal a keserves felsóhajtással
79      19|                is özvegy Klatopilnénak, azzal a kis különbséggel, hogy
80      19|                 Annának ajándékozott, s azzal ez hazatért Krakkóba az
81      19|         kamatjait, azt ő megköszönte, s azzal végeztünk.~De nekem is volt
82      19|                piktor került eléje, aki azzal volt vádolva, hogy egy női
83      19|                 édesded szendergésemből azzal ver föl a Vencel, hogy itt
84      19|        Ézsaiással.~– Szórul szóra. Csak azzal a különbséggel, hogy nem
85      19|            táncpróbáján kell lennem”. – Azzal ugrott, kezet csókolt, s
86      19|        egymással utoljára az életben!~S azzal otthagyott; elszaladt. Én
87      20|             megtölti az egész lelkemet; azzal alszom el, azzal kelek.~–
88      20|              lelkemet; azzal alszom el, azzal kelek.~– Mi vágy lehet az?~–
89      20|                 titkolni való?~– Az. Én azzal a gondolattal járok-kelek,
90      20|              mosolyogni, akit az orvosa azzal biztat, hogy meg fog gyógyulni;
91      20|                  No, hát hallgassa meg.~Azzal odahajolt a fülemhez, forró
92      20|              emiatt! Azóta délben, este azzal mérgezi meg minden betevő
93      20|           Nevessen érte a szeme közé, s azzal el lesz hallgattatva.~–
94      20|           józsefvárosi gyógyszertárban. Azzal elővonta az üvegcsét a zsebéből,
95      20|                önnek. Az az ember engem azzal fenyeget, hogy megver. Ha
96      20|         vadászfegyverét, és agyonlövöm!~Azzal kifutott a szobámból.~Úgy
97      21|                mit keresnem a világban.~Azzal visszaült a helyére, s folytatta