Fezejet

 1       2|          akkor! Nyomban következett rá egy másik megtiszteltetés;
 2       3|        mutogathatná magát!” Ez volt rá a hölgyek egyhangú véleménye.~
 3       3|        feltalálva, s alig emlékezem rá, hogy egyéb arcképet láttunk
 4       3|           társalkodónő vállalkozott rá, hogy mégis elolvassa majd
 5       3|         olvasni.~Időt engedtem neki rá, csak napok múlva látogattam
 6       3|             Mostmár kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt ennek a történetnek
 7       5|            orr,1 de amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira
 8       5|         majd lesz neki!” – feleltem rá.~– „De belőled nem lesz
 9       6|             adja tovább.~– Szavamat rá.~– Barátunk holnap verekedni
10       6|      egymást.~Csupán annyit mondtam rá:~– El kell ismernem Muki
11       6|            pemzlikenéssel tanulják.~Rá kellett hagynom: ami igaz,
12       8|              elég nyersen rivalltam rá: „no hát csak Isten hírével
13       8|         gondolni, hogy mi oka lehet rá, ebben a maskarában járni
14       8|           lépcsőn.~A lépcsőre fogta rá az arca lángolását.~Erről
15       8|              s hogy erre nem álltam rá, elkezdett keservesen sírni,
16       8|           bajomat! Hasztalan vártam rá, izentem is neki. Felém
17       8|         csak azt az időmet fordítom rá, amivel nem tudok mit kezdeni,
18       8|        közbe, csak álltam és néztem rá, a két kezemmel az asztalra
19       8|      Miattam lehet.~– Emlékezhetnék rá kegyed, hogy mindig gúnyolódott
20       8|            a szigeten; emlékezik ön rá, mikor önt meglátogattam
21       8|           jó hagymás levet habartam rá, aztán beletöltöttem a mázos
22       8|       Megunni? Hát nem emlékezik ön rá, mikor ott a kis deszkagunyhóban
23       8|      említett arckép is. – Nem volt rá időm, hogy azt eltegyem
24       9|            kár, mint önökért – volt rá a válasz. Meg akarták várni,
25       9|          néptömeget Budára. Még úgy rá nem feküdt egyik város a
26      10|            kurátor uram felkiáltott rá az első padból~– „Nem való
27      11|              engem is megtanítottak rá.~„Ajtó mögött a sajtár! ~
28      11|            Dárum, madárum!”~Mondjuk rá, hogy álom volt; de jó,
29      12|               és elvesztem. Parolát rá, hogy nem szólsz senkinek
30      12|           kölcsönbe megy – feleltem rá. – Én éppen olyan komolyan
31      12|        belőle, hogy kíváncsi vagyok rá, miféle jussa van az ő pofájának
32      12|            De hátha szükségem talál rá lenni „majd”?~– Nekem már „
33      12|                Nekem már „most” van rá szükségem.~S azzal odament
34      12|             sót, paprikát hintettem rá.~Aztán meg még valamit.
35      12|       találkoztam önnel – emlékszik rá? mikor úgy becsapta az orrom
36      12|        gyalogolástól! Alig megy fel rá a régi topánka. Minek volt
37      12|           fogja látni!”~Azt mondtam rá, hogy én őhozzá vissza többé
38      12|          nagyságos asszony csak jól rá akart ijeszteni a nagyságos
39      12|   oltogatjátok itt a tüzet? Érdemes rá! Itt tanyázott az az ezredes,
40      13|         lettek kaviccsal. Nem értem rá, hogy megálljak és kirázzam
41      13|             valóban büszke lehettem rá, hogy mi egymáshoz tartozunk.
42      13|           Az olyan helyen van, hogy rá nem találnak, de fölfedezik,
43      13|        reszketek, ha visszagondolok rá. Életemben ön a második,
44      13|            kérdeznek tőle. Ő felelt rá magyarul:~– „Óh, jaj, óh,
45      13|               Nyebojsza!” – kiabált rá az őrmester, s mutogatta
46      13|             egymásután, félóra elég rá; a fejében marad-e?”~Vállalkoztam
47      13|      fejében marad-e?”~Vállalkoztam rá. Nem telt bele negyedóra,
48      13|      elhatározásomat, s büszke volt rá, hogy ilyen okos és vállalkozó
49      13|           csodálom, hogy kegyed még rá nem jött arra az igen közel
50      14|          Hideg cinizmussal feleltem rá.~– Hát, édes barátném, minden
51      14|             voltam, szenvedély vitt rá; de amit ön felől éreztem,
52      14|         Franciaországban. Gondoljon rá, hogy ha ön most Párizsban
53      14|   személyleírását? Hát most felelek rá. Őt senki sem üldözi; most
54      14|              Esküdni lehetett volna rá, hogy ez egy ártatlan szűz,
55      14|        mondám röviden.~– Mi oka van rá?~– Nem hagyom el azokat,
56      14|              Én nem tudom! – felelt rá a tengerszemű hölgy. Két
57      15|            Ez csodálatos; nem igaz?~Rá kellett hagynom, hogy ez
58      15|             hogy azt tette. S többé rá nem volt bírható, hogy helyet
59      15|   dicséretes szándék. – Ezt kellett rá felelnem.~– Hanem már most
60      15|         abrakadabrát, s megcsóválta rá a fejét. Egy kicsit mosolygott
61      15|        gazdag, előkelő fiú. Az vett rá, hogy írjam rá nevemet a
62      15|              Az vett rá, hogy írjam rá nevemet a váltóira, mint
63      15|         tragikus pátosszal feleltem rá: – „Megyek meghalni a hazáért.” – „
64      15|      kapitány?”, s azzal válaszolni rá, hogy „az angolnak nincs
65      15|          Csak több év múlva akadtam rá az igazi nyitjára. Egészen
66      16|          farkasszemet nézve és soha rá nem eresztve; örök civódásban
67      16|            határon táborozva tettem rá szert egy kriminális muszka
68      17|         szépasszonyt – à outrance – rá lehet bízni?~– Au contraire!
69      17|            migrént kap. – No, kezet rá, hogy meglátogatod az én
70      17|         induló férj erőnek erejével rá akarja bírni a jó barátját,
71      18|          mai nap.~– Volt valami oka rá, hogy eszébe jussak?~– Olaszországból
72      18|             De még hangot sem adott rá, hanem a szája két szegletét
73      18|             A szakácsné nem ér most rá.~Nekem aztán segítenem kellett
74      18|          abrosszal.~Kíváncsi voltam rá, hogy hány teríték lesz.~
75      18|            ingerülten.~– Nem vagyok rá kíváncsi – mondám én –,
76      18|           élni”.~Anna kíváncsi volt rá, hogy vajon mennyire vihette
77      19|            Persze, hogy azt mondták rá, hogy „abcúg!”~Elítélt a
78      19| pajkosságból bajuszt festett. Ezért rá lett olvasva „20 márka bírság, §:
79      19|     megharagszik. Nagyon sokat tart rá, hogy mindenkinek az egész
80      19|           Embere válogatja – felelt rá Ézsaiás.~– Hogyan értsem
81      19|          kegyed arra nagyon sokszor rá fog szolgálni!~Erre a szépasszony
82      20|           vagyonomat elvesztegettem rá, s vakon rohantam a bajba
83      20|             bámulatomban nem tudtam rá mit mondani.~– Ez elhatározott
84      20|         tegyek? A lelkem kényszerít rá.~– Kedves barátném! Azt
85      20|      hirdesse ki. Felhatalmazom önt rá, hogy ha meghaltam, írjon
86      20|             ön? Férfiúi szavát adja rá?~– Barátném! Ez az én keblem
87      20|   összeteszem a kezemet, ő felkacag rá: – „Háhá! te harangszóra
88      20|            vele. Talán, ha én hatok rá, ő is fog engedni a rigolyáiból.
89      20|   rigolyáiból. Lehet, hogy bízhatok rá valami szellemi munkát,
90      21|       Elszédülök, ha visszatekintek rá.~De sok rossz esztendő;